Új Dunántúli Napló, 2001. január (12. évfolyam, 1-30. szám)
2001-01-26 / 25. szám
8. oldal - Uj Dunántúli Napló HITÉLET 2001. Január 26., péntek HHH A szolgálat nem ért véget Beszélgetés Schweitzer Józseffel az országos főrabbi tisztségéről való lemondása után Az elmúlt év végén a 79. életévébe lépő Schweitzer József lemondott országos főrabbi tisztségéről. Életének egy jelentős szakasza pécsi tevékenységéhez fűződik. Nemcsak hittestvérei körében volt ismert, szeretetre méltó pap, hanem hosszú éveken keresztül Pécs közéletének aktív résztvevőjeként is tisztelték. Tevékenységének e fontos változása után kerestük meg, hogy válaszoljon kérdéseinkre.- Magas korán kívül milyen körülmények késztették arra, hogy lemondjon a főrabbi tisztségről?- Azon túl, hogy tavaly betöltöttem 78. életévemet, beteg is voltam, de hála Istennek meggyógyultam. Az országos főrabbi tisztség nagy felelősségű megbízatás. Sok feladattal járt együtt, sokfelé kellett megtisztelő meghívásoknak eleget tennem. Ügy éreztem, hogy elfáradtam. Egészségi állapotom több pihenést kíván. Ezenkívül még vannak olyan, elsősorban irodalmi terveim, melyeket szeretnék megvalósítani. Ezért úgy gondoltam, hogy a rabbiképző templomában az eddig is végzett rabbitikus és az ehhez kapcsolódó feladatokat továbbra is megtartom, de nálam fiatalabbnak kell ellátnia az országos főrabbi tisztségével járó, nagyobb felelősséget kívánó munkát.- Kérem, tekintsen vissza több évtizedes pécsi tevékenységének főbb állomásaira, azokra, melyek maradandó emlékeket jelentenek Önnek.- 1946-ban, a nagy vérveszteségek után került a pécsi hitközség olyan helyzetbe, hogy betöltesse a rabbi tisztséget. Több érdeklődés után rám esett a választás. Én akkor még nem végeztem el a rabbiképzőt, csak időszakonként jártam le Pécsre. Miután rabbivizsgát tettem és ledoktoráltam, 1947 őszén leköltöztem Pécsre. 1948 márciusában nagyon emlékezetes istentiszteleten Schreiber Sándor egykori tanárom avatott rabbivá több tiszteletre méltó rabbi társaságában. Főrabbiként megkezdtem Levél a katolikusoktól a pécsi zsidó hitélet újjászervezését. 600-700 volt azoknak a száma, akik a zsidó hitközségben bejegyzettek voltak. A kiemelkedő zsidó ünnepek alkalmából már nagyobb számban vettek részt a zsinagógái istentiszteleteken. A háború után kötött házasságokból az újszülöttekkel növekedett, egy olyan korosztály, akikből tevődik napjainkban is a hitközségi élet vezető gárdája. Akkoriban még elláttam Szekszárdon, Siklóson, Mohácson, Duna- földváron is a rabbitevékenységet. 1948-ig az egykori zsidó elemi iskolában egy átmeneti gyermekotthon működött, ahová még a fővárosból is leköltöztettek zsidó gyermekeket, akik ott laktak, tanultak. A templom szomszédságában lévő szeretetházban, kis létszámban ugyan, de a fővárosból odaköltözött hontalanok mellett éltek pécsi zsidó öregek. Az iskola az államosítás után, a szeretetház 1953-ban szűnt meg zsidó intézményként működni, de ez utóbbiban a rituális ellátás biztosítása megmaradt. Ugyanakkor Mohácson adódott lehetőség egy zsidó szeretetház létesítésére, melynek rituális ellátásának biztosítására engem kértek fel. Jó szívvel emlékezem arra vissza, hogy az akkori pécsi és megyei tanács jólélekkel a két szeretetházban kifejtett tevékenységemhez a lehetőségekhez képest sok segítséget adott. Sőt, támogatásukkal tudtuk a pécsi otthont a tervezett megszüntetéstől megmenteni. Elkerülhetetlenné vált a beremendi zsidó temető megszüntetése, örültem annak, hogy el tudtam intézni az ott eltemettek áthelyezését a pécsi zsidó temetőbe. Harmincöt évig, 1981-es elkerülésemig a hitközséggel való együttműködésem alapvetően jó volt. Közös rendezvényeink voltak, kultúresteket tartottunk, neves rabbik előadásaival egybekötve. Pécsi működésem idejéhez tartozik, hogy sok zsidó családdal baráti kapcsolatban voltam, sajnos .ezek tagjai azóta nagyon megfogyatkoztak. Nemcsak zsidó családokkal volt kapcsolatom, nagyon kedves barátaim lettek tanárok, ügyvédek, orvosok, professzorok, akikkel sok kellemes órát töltöttem el, és a ma élők közül is többel tartom a kapcsolatot. Nagyon jól együttműködtem a többi egyházak vezetőivel, kölcsönösen meghívtuk egymást beszélgetésekre, vitákra. Életre szóló, maradandó emlék számomra, hogy amikor a deportálás 50. évfordulóján a túlélőkkel, illetve azok leszármazottjaival egy találkozót rendeztek Pécsett, . milyen nagy szeretettel "■fogadták. Végezetül, ami kifejezetten Pécshez köt, hogy feleségemmel ott ismerkedtem meg és Schreiber Sándor és a ma Los Angelesben élő Krausz Henrik esketett bennünket. Feleségem szülei, családtagjai ott éltek, gyermekeim a városban születtek, tehát nemcsak hitéleti, hanem családi kapcsolataim is Pécshez kötnek. Pécsről való távozásom után Deutsch László, Berger István követett, majd a jelenlegi főrabbi Schönberger András, aki a tanítványom volt.- Ön pécsi távozása után is sokszor visszalátogatott városunkba, ismeri az itt élő zsidóság, a hitélet helyzetét napjainkban.- Én ma már ezt csak „madártávlatból” ismerem, de az a véleményem, hogy mivel napjainkban lelkes főrabbijuk, elöljárósági vezetőik vannak, a történelmi körülmények szerencsésen alakultak, egy gyönyörű székház áll rendelkezésükre. Van egy viszonylag fiatal közösségük, és ahogyan a mondás szól: nem a számok, hanem a lényeg és teljesítmény erős voltával tovább is maradandó, életképes és büszkeségünkre működőképes zsidó hitközség és hitélet mutatja meg magát Pécsett. Figyelemre méltó, hogy elmúlt tíz évben többen vállalják zsidó vallásukat. Akik korábban távol voltak, vagy nem erős szállal kötődnek családilag a zsidósághoz, újra felfedezték, hogy érzésben oda tartoznak. Örömmel tölt el, ha Pécsre látogatok, hogy a vallási ünnepeken, rendezvényeken egyre több fiatallal találkozom. Ugyanakkor, ha időnként bemegyek a zsinagógába, körülnézek, még emlékezem arra, hogy egykoron ki hol ült. Az élet útján előre- mentekért mindig nagy fájdalmat érzek, mert a már eltávozottak között is sok olyan van, akikkel nagyon szoros, bensőséges kapcsolatom volt. A történelem különböző országokban és korszakokban kihalásra ítélte a zsidóságot. Ki gondolt arra, amikor a pécsi zsinagógában a deportálás után bútorraktárt létesítettek, mikor szerencsés körülmények között egyedül ottmaradt Ábrahám Jenő bácsi és családja, hogy 2001-ben Pécsett főrabbi lesz, állni fog a zsinagóga, megújul a székház és megmarad a hitközség. A magyar zsidóságból több nemzedék hullt ki, mégis vagyunk és szolgálunk. Az emberi pesszimizmus fölött a történelmi és a hitből diadalmaskodó optimizmus ad nekem reményt a jövőre is.- Említette, van elképzelése arra, hogy lemondása után milyen tevékenységet kíván folytatni.- Hatvanöt éves korom óta nem oktatok a rabbiképzőben, de továbbra is megmaradtam zsinagógája rabbijának. Ez számomra egy nagy erkölcsi feladat. Szeretném folytatni irodalmi tevékenységemet is, megvalósítani azokat, melyekre sokirányú elfoglaltságom következtében nem volt időm. Van egy országos zsidó levéltár és olyan sok anyag található, melyek eddig még nem kerültek feldolgozásra. Megjelent már egy kétkötetes adattár, mely a zsidó levéltárban gyűjtött dokumentumok alapján az ország hitközségeinek egy részével foglalkozik 1945-ig. Ezt "szeretném folytatni. Terveim között szerepel egy zsidó tudományos társaság létrehozása, mely többek között foglalkozna szentírástudomány- nyal, zsidó irodalomtörténettel, a magyarországi zsidók történetével. Ezekkel nemcsak zsidó vallású kutatók foglalkoznak, őket is szívesen látnám a társaság tagjainak sorában. Létezik egy úgynevezett Judeita alapítvány, melyben én a különböző konferenciák, juttatások anyagait megjelentető könyvek kiadásában veszek részt.- Milyen lehetőségeket lát arra, hogy pécsi kapcsolatait a jövőben is ápolja?- Ha engem a jövőben is hívni fognak a pécsiek előadások tartására és erőm engedi, boldogan vállalni fogom. A mártírünnepségekre, ha egészségem bírja, szintén, családommal együtt el fogok menni. Harmincöt évet töltöttem Pécsett, prédikációkat tartottam a zsinagógában, ma is vallom, hogy az a közösség az én családom! m. e. Annak bizonyítására, hogy a történelmi egyházak vezetői részéről milyen tisztelet vette körül a főrabbit, álljon egyik bizonyítékként az a levél, melyet tisztségéről lemondását követően Paskai László bíborostól és Seregély István érsektől kapott: „A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, akik ezekben a napokban téli teljes ülésüket tartják, értesültek arról, hogy Főrabbi úr a közelmúltban lemondott az országos főrabbi hivatalról. Ez alkalommal engedje meg, hogy valamennyien köszönetünket fejezzük ki azéd, amit Ón a katolikus-zsidó párbeszéd érdekében tett. Hálát adunk az Istennek azért, hogy az Ön személyében egy nyitott szívű, párbeszédre és együttműködésre mindig kész, hívő embert ismerhettünk meg. Reményünket fejezzük ki, hogy bölcsességére és támogatására a jövőben is számíthatunk.” Szerinted ki vagyok én? Jézus megkérdezi tanítványait: mit jelent számukra az 6 személye, kinek tartják őt. Nem elégszik meg a közvéleményt idéző válasszal, hanem az apostoloknak szegezi a kérdést: és ti kinek tartotok engem? Péter válaszol: Te vagy a Messiás. Jézus sok mindent elárul nekünk önmagáról, s nekünk ezeken az információkon elindulva tovább kell haladnunk, elmélkedéseink révén tárul fel számunkra lépésről lépésre, mit kínál nekünk Önmagában az Isten. Egy ilyen elindító gondolat, mikor Önmagát így mutatja be: én vagyok az út, az igazság és az élet. Ezen a héten minden este ennek a megnyilatkozásnak az ismeretében jönnek össze világszerte a jó szándékú emberek milliói, hogy - bar bizonyos kérdéseket különbözőképpen értelmeznek - keressék és megvalósítsák az egy irányba tekintést, az együtt gondolkodást és együtt haladást - hiszen a cél azonos. Időnként útvesztőben érezzük magunkat. Nem világos számunkra, merre kell haladnunk. Isten akaratát akarjuk teljesíteni, de mi az? Ezekről fölösleges töprengeni, ha értjük Jézus szavainak: értelmét. Elég tudnunk, hogy Ő az út, s ez nekünk már biztonság. Általa „jól jár” az ember és megérkezik céljához. Megsebzett önérzetünk gyakran kiált igazság után. Sejtelmesnek tűnik a pilátusi kérdés: mi az igazság? Ma is keressük: hol van az igazság? Ki szolgáltat nekünk igazságot? Pedig ez nem akkora talány, csak el kellene hinni, amit Jézus mondott: Ó az igazság, Benne nyilatkozik meg számunkra az egyensúly, a békesség önmagunkkal és másokkal. Az út vezet el az igazsághoz. Megélhetést, fogódzópontot, távlatot keres mindegyikünk. Korunk modem tudományágai a „többlábon állás” biztonságát ajánlják a gazdasági életben. Iskolai végzettség tekintetében is a sokoldalúság nyújt némi garanciát. Túlélési technikákat dolgozunk ki, de közben szorongva tekintünk körül, féltve-védve pozíciónkat, anyagi helyzetünket és egészségünket. És alig értjük, miért nem tudtuk megőrizni, pedig mi mindent megtettünk érdekében... Ha Jézusnál keresem az igazságot, most megtalálom a választ: Ő az élet, s nem az, amit én annak gondoltam. Sajnálattal tapasztaljuk: mindig vannak önfejű emberek, akik úttalan utakra merészkednek, akiket a kalandvágy az ismeretlen felé csábít. Ha meg tudnánk különböztetni az új iránti tiszta érdeklődést, a felfedező utat és a járhatatlan út Lélek ihletésétől járhatóvá tételét a vagánykodástól és a magunk központba helyezésétől, akkor volna a járatlanon járásnak létjogosultsága. Az öntörvényű ember elhiteti önmagával az értékek viszonylagosságát: a mérlegelés szubjektív voltát, miszerint minden annyit ér, amennyit nekem jelent. Mintha az idő múlását vagy a megtett út távolságát függetleníteni lehetne a kiindulási ponttól, s a termék elszakítható lenne alkotójától. Akik azt vallják: „egyszer élünk”, talán csak az idő meghatározá- sábah tévédiiek, 'hiszen tényleg egyszer, de örökké. S ez mintha sokak gondolatmenetéből, viselkedésformájából kimaradna. Amikor megkíséreljük a válaszadást - kinek tartjuk mi Jézust -, talán könnyebb lenne saját szavainkkal tenni vallomást. De lehet, hogy ezzel általa megjelölt szempontokat kerülnénk ki. Ezért inkább az O szavaihoz igazodva próbáljuk mérlegelni: Vajon Ő az én utam, Őáltala haladok, Ő határozza meg életem kereteit? Az Ű igaz volta adja meg kérdéseimre a választ? Őrá tekintek, hozzá viszonyítok? Életemben Belőle merítem a folytatás bizonyosságát? Ő éltet engem? Ő az életem beteljesedése? Az ökumenikus imahét minden napján együtt gondolkodtunk ezen kérdésekről Jelezvén, hogy sejtünk valamit Róla: mennyire egy az út, az igazság'és' az élet, még ha az arculata, a külső formája többszínű- séget tükröz is. Mert az egyről csak eljátszani lehet, hogy az több. De attól az nem lesz több. Ez a mi „szerencsénk": az Úr igazsága. Garadnay Balázs Modem rabszolgaság Lengyelországban a kommunista rezsim bukását követően lényegesen emelkedőben van a prostitúció, olyannyira, hogy polgári jogi társulatok nagyobb ellenőrzésre szólították fel az állami hatóságot. Frankowski püspök, a püspöki kar társadalmi bizottságának tagja kijelentette, hogy a püspökök osztoznak ebben az aggodalomban és elleneznek bármiféle legalizálási kísérletet. „A püspöki kar állásfoglalása világos. Nem hunyhatunk szemet a rabszolgaság eme új formája láttán. A prostitúció terjedése rendkívül aggasztó egy katolikus nemzet számára” - mondta a főpásztor, aki szerint határozott közbelépésre van szükség a lengyelországi prostitúciót kezelő transznacionális bűnszövetkezetekkel szemben. Emlékeztető CSIZMADIA ISTVÁN győri festőművész kiállítása nyílik meg január 27-én, szombaton 16 órakor a pécsi Bazilika Kocsis László termében. A megnyitón közreműködnek a baptista egyház énekesei. A kiállítás február 25-ig tekinthető meg. A VILLÁNYI KÓRUS ÉNEKEL vasárnap a fél 10 órakor kezdődő német nyelvű szentmisén a Belvárosi templomban. Rádióközvetítés 10.30-tól. BEFALAZZÁK A SZENT KAPUKAT. A kétezres nagy jubileumi szentév befejezésével, miután bezárták már a négy patriarkális bazilika szent kapuit, most a kapuk befalazása következik, mégpedig a bazilikákon belüli oldalon. A befalazás hagyományos szertartása során az egyes szent kapuk számára külön erre az alkalomra készített, ládikó formájú bronzumát helyeznek el. NEGYVENEZER MAGYAR UTAZOTT a bel- és külföldi zarándoklatokra a január elején lezárult szentévben. 14 nagyobb zarándoklatot indítottak. Mintegy tízezren a római nemzeti zarándoklaton vettek részt tavaly október elején, Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vezetésével. A rendezvény keretében II. János Pál pápa a Szent Péter Bazilikában fogadta a világ magyarjait. A pápai kihallgatáson szinte minden külföldi magyar közösség képviseltette magát. A SZENTSZÉK KÜLDÖTTSÉGE Roberto Tucci jezsuita atya vezetésével szemlét tartott azokon a helyeken, amelyeket a szentatya Ukrajnában meglátogat. Az illetékes helyi egyházi hatóságokkal és az ukrán kormánnyal egyetértésben megállapodtak a szentatya ukrajnai látogatásának végleges időpontjá- ban. Az út 2001. június 23-án kezdődik és 27-én ér véget. ■ Horvát anyanyelvű katolikus kiadványok Az Országos Horvát Önkormányzat kezdeményezésére, a Croatica Kulturális, Információs és Kiadói Kht. gondozásában az elmúlt év novemberében megjelent az első horvát anyanyelvű hittankönyv. A könyv, amelynek címe Isus je ziv (Az élő Jézus) az elsőáldozásra készülő kisiskolások számára nyújt segítséget. A szerkesztőbizottság - tagjai között volt Pavlekovics Ferenc püspöki hely- nők - a magyar és a horvát hitoktatás tanmenetét vette alapul, amikor kidolgozta a leckék témáját és sorrendjét. Az előszót Zagorácz István szalántai esperes-plébános írta. A jobb és köny- nyebb megértést a könyv végén található kislexikon segíti. Ez a horvát nyelvű szómagyarázat mellett a fogalom magyar megfelelőjét is tartalmazza. A horvát nyelvű hittankönyv az Oktatási Minisztérium segédtankönyveinek listájára került. 2000 decemberében megjelent a Zornica horvát katolikus folyókat második, karácsonyi száma. Éppen tíz esztendeje, 1990 karácsonya előtt jelent meg először. Az akkori tervek szerint évente négy alkalommal indult, az egyre szűkülő pénzforrások miatt azonban évi két számra redukálódott. A kiadvány fő támogatója „A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány”, célja a horvát anyanyelvű, katolikus olvasóközönség kiszolgálása. Mindkét kiadvány szerkesztője Klaics Milica. Klaics Milica a legfrissebb kiadványokkal FOTÓ: LÄUFER L