Új Dunántúli Napló, 2001. január (12. évfolyam, 1-30. szám)
2001-01-24 / 23. szám
2001. Január 24., szerda KULTÚRA -RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal HOBOLIAK BEMUTATKOZÁSA. A Szigetvári Városi Könyvtár gyermekalkotások galériájában hoboli általános iskolások munkái láthatók e hónapban. Felvételünkön egy művelődéstörténeti vetélkedőre ké- szült vármakettet örökítettünk meg._________________________________________________ fotó: tóth l. _________Reklám__________ Vi taminhiány Oklevél szeptemberben Nemzetközi elismerés övezi a pécsi pályamunkát, és összeállt a világörökségi rangra pályázó újabb magyar helyek listája. Az UNESCO Világörökségi Bizottsága jövőre hazánkban tartja éves ülését. A kulturális örökség védelmére új törvény és új hivatali szervezet készül. Ezekről bőven, a „piszkos anyagiakról” azonban konkrét ígértek szintjén a vendégek részéről nem esett szó a baranyai-pécsi műemlékvédelmi szakmai tanácsadó testület tegnapi ülésén. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMV) elnökhelyettese, dr. Fejérdy Tamás korainak tartotta, hogy januárban pénzről szóljon a négy nagy pécsi műemléki rekonstrukció kapcsán. Mint mondotta, az OMV lelkesen támogatja az ókeresztény sírkamrák, a Dóm Múzeum, a középkori egyetem és a városfal helyreállítását. Ő sikereknek tekintené, ha idén ezekkel a munkákkal döntő határszakaszt jelentő szintig lehetne eljutni. Mástól elhangzott: az ókeresztény sírkamrákkal kapcsolatos munka technikai része augusztusra elkészülhet. Németh Ferenc, a Magyar Világörökségi Bizottság Tikárságá- nak vezetője bejelentette: a szeptemberi pécsi városnapi ünnepre igyekeznek időzíteni a világörökségi listára való feljutást tanúsító hivatalos oklevél átadását az UNESCO prominens kép- viselőjének részvételével. d. i. Túlzás azt állítani, hogy a jegyzetíró a bőség zavarával küzd, mikor eme sorokat a képernyőre veti, a január soha nem arról volt híres, hogy a cégek ekkorra időzítenék új reklámjaikat, a magyar hirdetési piac annyira telítődik ilyentájt, mint egy Magyaror- szág-Tajvan barátságos labdarúgó-mérkőzésen a jegyüzérek pénztárcája. Ám ne legyünk igazságtalanok, akad egy-egy kivétel, ímhol például a megújult arculatú Matáv vadonatúj kampánya, ennek elemzésével azonban várnék, gyanítom ugyanis, hogy a reklámügynökség még tartogat meglepetéseket. A Renault filmjével pedig, amelyben egy kis kezeslábas vonalkód ugrik az autóra, majd le- csusszanva onnan, elszégyellve magát Daewoo-emblémává változik és elsomfordál, foglalkozzon inkább a versenyhivatal meg a fogyasztóvédelem. Vagy akár mindkettő. Szezonja a vitaminoknak, meg a nyomelemeknek van, már amennyire, mert ugye hideg az nincs, csak a Knorr „Van aki forrón szereti” felütésű, nem túlságosan eredeti szlogennel bíró filmjében, amelyet a korábbi etűdökből vágtak össze, kellően hatástalanul. Mindenesetre a jegyzetíró végül a vitaminokra sza- I váz, egyhangúan. A Plussz (ide mindenki képzeljen még annyi s-betűt, ameny- nyit jónak lát) Egerszegi Krisztina után a Mátrix-érzésre váltott, hősnőnk élete széjjelcsúszik: a kirakatban két darabban látja arcát, a hintázó kislány a levegőben marad mint a Keanu Reeves felé kilőtt pisztolygolyó, ám a pezsgőtabletta mindent helyrebillent. A mondanivalót óriásplakátok voltak hivatottak kiegészíteni: egy arc két oldala mintegy fél méter szintkülönbséggel volt fölragasztva, lehetett találgatni, hogy ez szándékos-e, vagy csak trehányul végezte munkáját az utca modern hírmondója. Tudom, erre valók a vitaminok, de hogy semmi más nem jut a tisztelt ügynökségek eszébe mint a romló közérzet leküzdésének sztereotípiája, az elszomorító. Actival, Centrum, Sup- radyn, Plussz, bátran ki lehet cserélni a termékeket a filmekkel. Üdítő kivétel a Béres arculatreklámja, amely a kissé erőltetett üzenet ellenére (Nem vagy egyedül) kellemes, bár sztereotip érzéseket csal elő a fogyasztóból. Bennem mégsem ez marad meg, hanem a Danone-reklám bravúros társítása: B, mint Befír. Valamit mégiscsak szedniük kéne a kreatívoknak szellemi teljesítőképességük fokozására. __________________________ LENDVAI DÁVID So rry, kedves Makiko! Szia, öcsi! Titokzatos, három méter átmérőjű, gömb alakú fekete monolit jelent meg Pécs USA-beli testvérvárosa, Seattle egyik dombján. Három nap múlva nyomtalanul eltűnt. Az emberek, a hatóságok nem tudták a talányt megfejteni. Testvér, sehol se vagy! Nekünk 24 emeletes „emlékművünk" van. Húzzatok bele öcsi, ha ti is a Guinness-be akartok kerülni! M. A. TÁRLAT FELLBACHBAN. Neves pécsi képzőművész, Pincze- helyi Sándor munkáiból nyílik tárlat január 25-én este Fell- bachban, Pécs testvérvárosában. A kiállításon Christoph Palm polgármester mond bevezetőt. (br) ÁLTALÁNOS ISKOLAI és kö zépiskolai bérleti hangversenyeket bonyolít le ezen a héten a Filharmónia Dél-Dunántúli Koncertszervező és Rendező Kht. Pécsett a Liszt-teremben, illetve a Nevelési Központ színháztermében. A napi három alkalommal megtartott koncerteken közreműködik Failoni Donatella (zongora), Palásti Marietta (cselló) és Bukszár Márta (szoprán). A műsor az „állathangok” jegyében zajlik. (d) TÉLI EGYETEM. Kilenc ország közgazdászhallgatóinak részvételével egyhetes téli egyetem nyílt Pécsett a Hotel Hunyorban. A jubileumi tizedik konferencia, melyet először rendeztek hazánkban, és színhelyéül a világörökség rangot elnyerő Pécset választotta, a társadalmi, kulturális és turisztikai örökség kérdéseivel foglalkozik. ibri A volt hallgatókkal való kapcsolattartásra az integráció jegyében összegyetemi szervezetet hoztak létre. A védnökei között közismert személyiségek találhatók. Közülük Katus Attila, Katus Tamás és Szentgyörgyi Rómeó aerobic világbajnokok részt is vettek a körről rendezett sajtó- tájékoztatón. Ezen a fórumon dr. Tóth József rektor azt hangoztatta, hogy a pécsi egyetem mindig nevezetes volt újításairól, a jó külföldi példák meghonosításáról. A volt Makiko Hirata, japán származású amerikai zongora- művész a Pécsi Szimfonikus Zenekar csütörtöki bérleti koncertjén váratlanul félbe hagyta Chopin f-moll zongoraversenyét. A másnapi szólóestjén, a Művészetek Házában még kínosabb jeleneteknek lehettek tanúi a nézők. Makiko Hirata Schubert a-moll szonátáját játssza. Varázslatosan sejtelmes hangulatok. Ránk fér, hiszen az Appassionata utolsó tételében a művésznőnek konfliktusa támadt Beethovennel. Az apró csorbát kiköszörülő igénynyel elkezdett mű egyelőre hibátlan, leheletfinom billentések sorjáznak. Aztán váratlanul megtorpan a zene áradása. „Sony” - szólal meg, föláll, kottát kotor elő. Most már nem hiszünk az átszellemült szemeknek, amelyek a hangjegyekre tapadnak. Megszűnt a varázs, s a művésznőnek a kottalapozással gyűlik meg a baja. Amikor a lap merőlegesen megáll, s az élén lévő információk kevésnek bizonyulnak, Kovács Kokót megszégyenítő csapással pofozza tovább. Végzetes hiba az is, ha olykor belefeledkezik a játékba, mert akkor négyet-ötöt kellene lapoznia egyszerre, de az sehogyan sem sikerül. Szúrós tekintettel néz ki a közönségre, mintha ott lenne szenvedéseinek okozója, s finoman jelezzük lefelé csusszanva: a mellettünk ülő jóval gyanúsabb. Nagyon kínos, de messze még a vége, közel negyven perces a szonáta. Sajnáljuk szegényt, mert amúgy igen tehethallgatókkal való kapcsolattartás is ilyen. Világszerte általános törekvés, hogy az egyetemek társadalmi, földrajzi közegbe ágyazottan egy település vagy régió szolgálatában és azzal kölcsönhatásban lévők kívánnak lenni. A diáknosztalgiára építve a pécsi is. Dr. Törőcsik Mária marketing rektorhelyettes (képünkön) arról szólt, hogy a Pécsi Diplomások Köre létrehozásával támogatókat akar szerezni az egyetem. Javítani szeretné tárgyalási és anyagi pozícióit. Az is cél, hogy továbbséges, kedves teremtés. De nemcsak miatta vagyunk itt. Számunkra Schubert is fontos. Hétfőn érkezett Magyarországra a művésznő, s kedden délelőtt több mint négyórás próbát tartott a Pécsi Szimfonikus Zenekarral, mondja Hamar Zsolt karmester. A próbán semmi jelét nem tapasztalta annak, hogy az előadáson gondok lehetnek, rendkívül jól helytállt. A szekszárdi fellépése is jól sikerült. Bárkivel előfordulhatnak egy koncert során problémák, de a rutinos előadók olyan technikákat alakítanak ki, amelyek segítségével túlteszik magukat a gondokon, magyarázza a dirigens, náluk elképzelhetetlen a leállás. Ha a rutintalan zongorista izgul, nem jól veszi a levegőt, oxigénhiány léphet fel az agyában, s ez megakadályozza abban, hogy hideg fejjel végiggondolhassa tennivalóit. Egyre gyorsabban játszik, hogy minél hamarabb túl legyen a problémás helyeken, nem bírja a tempót, elakad, s idegességében még többet hibázik. Makiko Hirata játék közben azért kereste fel őt a karmesteri pulpituson, mert félbe akarta hagyni a koncertet, s csak rábeszélésére folytatta. Azt viszont ki kell emelnie, hogy a zenekar nem esett pánikba, s jól segített a szólistának. A művésznő kitűnő ajánlásokkal érkezett, mindezek ellenére a kiváló karmester úgy véli, elnézést kell kérnie a nézőktől a szokatlan történések miatt, s azt ígéri, a jövőben még alaposabban megválogatják, kik léphetnek fel szólistaként a zenekarral. CSERI LÁSZLÓ és időben képzésre, második diploma szerzése érdekében az alma méterhez térjenek vissza a volt pécsi diákok, akiknek a száma sok tízezer. A körhöz csatlakozni a regisztrációt jelentő tagdíj nélküli elvi tagságtól az évi tízezer forintos díjkötelezettségű támogató tagságig több formában lehet. Létrehozzák Budapesten a PTE Lobbi Körét is, amely a volt hallgatók, valamint reményeik szerint az egyetem és a régió gazdasági, politikai vezetőinek a találkozási pontja lesz. _____________dunai i. Pé csi diploma térben Január 22-én magalakult a Pécsi Tudományegyetem, illetve jogelődei volt hallgatóinak szervezete, a Pécsi Diplomások Köre. A PTE médiakampányt indít azért, hogy az országban, világban élő volt pécsi egyetemistákat felkutassa, s őket tagjai sorában köszönthesse. Előrebocsátom, nem vagyok híve az apokaliptikus jóslatoknak. Még átmenetileg sem, akkor sem, ha éppen ilyenkor, az ezredfordulók környékén erősödnek fel a világvégéről szóló jövendölések. A karácsony békésen telt. A szilveszter előtti nap egyenlege is jónak volt mondható, annak ellenére, hogy csülköt sehol sem kaptam, sőt malaclapockát sem, így a kocsonya és a töltött hús némileg más formában jött létre a tervekhez képest. Viszont minden mást sikerült beszerezni abból a túlélőkészletből, amit errefelé egy évvége átvészeléséhez elengedhetetlennek szoktunk tartani, igaz, bejártam néhány bolton túl a belvárosi kispiacot, a vásárcsarnokot és az uránvárosi piacot is. Szilveszter késő délelőttjén aztán családom tagjaival autóba ültünk, hogy barátainkat, valamint négy és fél méteres karácsonyfájukat megtekintsük, továbbá hogy gyerekeink trombitára irányuló követeléseinek eleget tehessünk. A sikertelen indítási kísérletek után sem csüggedtem el, a fészerből rögvest ioncserélt vízzel tértem vissza, amiből a félig kiszáradt akkumulátorba öntöttem több mint egy literrel. A motor ___________________________Tárca____________________________________________ Az évezred utolsó napja azonban az újabb indításoknál is undokul hallgatott. Mint pár nappal korábban a szentestének, elérkezett az ideje az indulat verbális levezetésének. Utólag bevallhatom, hogy azokban a percekben csak igen gyengén pislákolt bennem egy jóságos teremtő gondolata. Annál erősebbé vált viszont egy taxi szükségességéről szóló. Megérkezésünk után így barátainknál a karácsony meghittségén, a gyerekek ajándékain túl szó esett a „bika”, azaz az indítókábel, valamint az akkumulátortöltő témájáról is. A hagyományos Széchenyi téri trombitavásárlás után mind egészségi, mind pénzügyi szempontból előnyös sétába kezdtünk, azonban a gyerekek még nem, nagyi pedig már nem bírta a kilométereket hazáig. Ismét taxiba ültünk tehát, s ekkor bizonyult igazán hasznosnak az az előrelátás, amellyel már korábban elköltöttem minden pénzemet: a visszautat is a nagyi állta. Apósom „bikával” érkezett, amivel be is tudtuk rántani a motort. A rövid, kizárólag Uránváros szépségeire szorítkozó autós sétautat követően az újraindítás kudarcba fulladt. Tehát az akkumulátorban nincs töltés, viszont zárlat, az van. Nemhiába ettünk ebédre szerencsehozó lencsegulyást. Apósommal úgy gondoltuk - ezredvég ide vagy oda -, kora délután lévén nem reménytelen még egy új akkumulátor becserkészése. A biztonság kedvéért pénz továbbra sem volt nálam. A benzinkútnál dönteni kellett, mégpedig az amperóra alapján. Ilyenkor jó annak, aki tudja, mekkora teljesítménye volt az előzőnek. Menjünk vissza érte, és utána meg inkább egy akkumulátor-kereskedőhöz, az úgyis megmondja majd, mi kell az autómba, tanácsolták. A döglött akkumulátort viszonylag hamar kiszereltem, dacára az adott márkánál használatos csalafinta saruknak, és a bombabiztos rögzítésnek. A sarukhoz tartozó csavaranyákat akkurátusán félretettem. Már sötétedett, mire - úgy tíz perccel zárás után - megérkeztünk P. úr telepére. A kapu már zárva volt, ám ezt abban a pillanatban, amikor megláttuk a kisded jegesmedvényi kuvaszt, legalább egy szempontból örömteli tényként konstatáltam. P úr a kuvasszal ellentétben barátságosan fogadott minket, s természetesen rendelkezett a megfelelő teljesítményű osztrák gyártmányú áramforrással. A régit tegyük csak le ide a kerítés elé, a parkolóba. Azért mégiscsak változott a világ, gondoltam magamban, amíg az új akkumulátort szállítottuk hazafelé elégedetten. Tíz évvel ezelőtt még nemhogy egy ezredvégen, de egy vacak év végén sem lehetett volna ilyen egyszerűen efféléhez jutni. Köszönöm a segítséget, innen már magam is elboldogulok, mondtam apósomnak. Igyekezzünk, hiszen alig több, mint másfél óra múlva találkoznunk kell a nagy családi szilveszteren, szépen kimosakodva, putz und parade. Még integettem egy kicsit a rokoni sárga angyal után, aztán gyorsan neki- kezdtem a szerelésnek. A teljes sötétség előtt még van öt percem, rutinügy, a kezem olyan gyorsan jár - még itt a rögzítőcsavar mellett is, ahol sikerült igazán kicsi helyet tervezni a konstruktőröknek - mint Green doktornak egy balesetes alhasában. És ekkor megtaláltam a gondosan félretett anyákat a csavarok nélkül. Merthogy azok benne maradtak abban a dögben, ami most, jobbik esetben, ott áll csendesen P úr kerítése előtt. Adjatok pénzt, de gyorsan, taxira! - rontottam be a házba. Ismét vissza Kertvárosba, már sötétben. A telep kerítése előtt ott hevert a dög. A taxis segítségével kiütögettem a sarukból a csavarokat, majd retkes tenyeremben dédelgetve őket, hazafelé vettük az irányt. Sötétben akkor jó autót szerelni, ha az embernek nem kell túl nagy zseblámpát tartania a szájában. Minek is vettünk ekkorát? De éreztem, ha kiakad is az állkapcsom, közel már a diadal. Amikor a motor felbőgött, mintha meny- nyei harmóniákat hallottam volna. Lenéztem a dombról, a fényekben úszó város a lábaimnál feküdt, s a nagy emberi küzdelmek - mamutölés, penicillin feltalálása stb. - utáni büszkeség töltött el. A házba koszosán és ziláltan botorkáltam be, az előszobatükörben a fáradtság és a büszkeség jelei hullámzottak az arcomon. Éljen, megjött az apa! - kiabáltak a gyerekek. Meg tudtad csinálni? Még szép - felelte belőlem a Bruce Willis. Majd adok én nektek apokalipszist, mormogtam magamnak elégedetten a fürdőkádban. Ágoston Zoltán >
