Új Dunántúli Napló, 2001. január (12. évfolyam, 1-30. szám)

2001-01-13 / 12. szám

2001. Január 13., szombat RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal KULTÚRA­A táncművészet vidéki fellegvára Neves művészektől tanulhatnak a pécsi növendékek Januárban két neves balettművész is a Pécsi Művészeti Szakközépiskola vendé­ge. Havas Ferenc ezen a héten, Panja Fladerer pedig január 21-ét követő héten tart kurzust a táncos növendékeknek. A magyar Táncművészeti Főiskola fennállásá­nak 50. évfordulójára készült plakát a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatát világ egyik legszínvonalasabb mű­helyének minősítette az elmúlt esztendőben, s ez nem is túlzás, mondja az igazgatónő, Fiikéné Walter Mária, hiszen neves szakem­berek megerősítették a besorolást. Mindez a tagozat vezetőjének, Uhrik Dórá­nak szakmai felkészültségével és igényességé­vel magyarázható, s nem kis mértékben hoz­zájárulnak a sikerhez azok a kurzusok, ame­lyeket a világ minden részéről ideérkező neves szakemberek tartanak. A képzés színvonala lemérhető azon is, hogy az itt végzettek nem­csak a hazai balettegyütteseknél és színházak tánccsoportjainál keresettek, hanem külföl­dön is. Ugyanis a Pécsi Baletten kívül megtalál­hatók az Operaházban, Markó Iván Fesztivál Balettjében, a Győri Balettben, a Szegedi Kor­társ Balettben, Bozsik Yvette társulatában úgy, mint a párizsi Raza Hammadi Együt­tesben, az amszterdami Chatel Grouppban vagy a Holland Nemzeti Balettben. Tetóntettel arra, hogy a táncosok negyvenéves korukban nyugdíjba mennek, jövőjük akkor biztosított, ha tovább tanulnak. A to­vábbtanulásra részint a középiskola után van lehetőség, de sokan a min­dennapos munka mellett képzik magukat, hangsúlyozza az igazgató­nő, s táncpedagógusi végzettséget szereznek. Az iskola tanulói közül számosán végeztek a Magyar Tánc- művészeti Főiskola különböző szak­jain, de a Rotterdami Táncakadémi­án, a Salzburgi Modem Táncakadé­mián és a Párizsi Táncpedagógiai Főiskolán is. Havas Ferenc ezen a héten tartja kurzusát, s kéthetes ittléte alatt a Pécsi Balettnél balettgyakorlatokat is tart, mondja Hammer Edit, a Pécsi Balett titkára. Havas már har­madszor dolgozik a pécsi együttessel. A ne­ves táncművész 1953-ban lett a Budapesti Operaház magántáncosa, mintegy negyven főszerep fűződik a nevéhez, s többek között Liszt-díjat és Kossuth-díjat is kapott. Ezen a héten Havas Ferenc oktatta a növendékeket FOTÓ: M. A. Panja Fladerer, aki január 21-től 29-ig tart kurzust a tanulóknak, Münchenben kezdte tánctanulmányait hatéves korában. Pályája során dolgozott Svájcban, Luxemburgban, Berlinben, két évig a Szegedi Kortárs Balett­ben, fellépett többek között Londonban, New Yorkban, Amszterdamban. Január 25-én a Művészeti Szakközépiskola hangversenyter­mében önálló táncestjére is sor kerül. CSERI LÁSZLÓ Foszladozó álmok A próbaterem néhány hónapon belül megvalósul Pécs város hangversenytermének felépítése körülbelül negyven éve húzódó, kudarcokkal teli folyamat. Az optimá­lis megoldás ma is a távoli ködökbe vész, bár egy lényeges mozzanat, a Pécsi Szimfonikus Zenekar próbaterme meg­oldódni látszik néhány hónapon belül. Futnak a képek Variáció gitárral Meztelen igazságok Victoria Sinclair torontói tévés új­ságírónő Meztelen hírek műsorát növekvő sikerrel sugározzák vi­lággá az interneten keresztül. A főszerkesztő és kolléganői ko­moly hírolvasás közben pőrére vetkőznek. A producer szerint a „Meztelen hírek” a vélemény - nyilvánítás szabadságának és az elektronikus korszaknak egy­aránt jelképe és terméke. Én meggyőzhető vagyok a sza­bad véleménynyilvánítás szépsé­géről. D. I. HELLER ÁGNEST várják Pécsre, 15-én hétfőn 18 órára a Művészetek Házába. A Filozó­fia Műhelyei sorozat keretében a filozófusnő múlt évben meg­jelent „Kizökkent idő (Shakes­peare, a történelemfilozófus)” című könyvéről rendeznek be­szélgetést. (aa) DR. SZÁSZ JÁNOS fotómű vész kiállítása nyílik január 16- án 18.30-kor a Mécseid Fotóklub Halász Rezső Galériájában Pé­csett, a Szent István tér 17. szám alatt. A tárlatot megnyitja Tillai Ernő fotóművész. (dj NYELVI VERSENY. A Brainy Barnie angol és Hugo Hund né­met országos nyelvi levelező verseny indul 3-8. osztályos ál­talános iskolásoknak 3 korcso­portban. A verseny féléves, 4 fordulós, a tanév végén szóbeli döntő zárja. Jelentkezési határ­idő: 2001. február 3. Jelentkez­ni és bővebb információt sze­rezni a következő címen és telefonszámon: Litterátum Nyelvi Versenyek, 4401. Nyír­egyháza, Pf. Í25, telefon/fax: (42) 504-072. ■ Dr. Szita János (1925-2000) Az elmúlt esztendő végén nagy veszteség érte a jogtör­ténész szakmát és a pécsi jo­gi kart: életének 75. évében elhunyt dr. Szita János nyu­galmazott egyetemi docens. 1951-ben szerzett diplomát a pécsi jogi karon, amelynek később gazdasági igazgató­ja, majd 1971-től oktatója lett. 1977-től a jogtörténeti tanszék docense, 1980-tól 1995-ös nyugalomba vonu­lásig tanszékvezetője volt. Kétkötetes tankönyvet írt a magyar alkotmány történe­téről, de tudományos mun­kássága elsősorban a pénz­ügyi jogi és igazgatás jogtör­ténthez kötődött. Két ciklus­ban a jogi kar dékán­helyettes volt. A közgyűlés döntött arról, hogy a három belvárosi mozi közül a Par­kot adja át a város a Pécsi Szimfoni­kus Zenekar részére próbaterem, illetve kamarakoncertek megtartá­sára, tájékoztatta lapunkat dr. Újvári Jenő alpolgármester. Kedve­ző fordulatot jelentett a folyamat­ban, hogy olyan megállapodás született a MÁV vezérigazgatósá­ga és a város vezetése között, hogy a Pécsi Vasutas Koncert-fúvósze­nekar megfelelő próbalehetőséget kap hetente egyszer a volt Park mozi épületében. A város pénze és a MÁV hozzájárulása teszi lehe­tővé a mozi átalakítását próba-, hangversenyterem és a szükséges raktározás céljaira, mondja az al­polgármester. A munkálatok el­kezdődtek az összegyűlt tízmillió forint segítségével. A korábban ki­írt ötletpályázat, amely a Park mo­zi gyökeres átalakítását tűzte ki cé­lul, pénzhiány miatt nem valósul ugyan meg, csak egy szerény át­alakítás, amelyet az a Kossuth-dí- jas Dévényi Sándor jegyez, aki a nagyszabású első díjas tervet is készítette. A terem befogadóké­pessége persze a fele sem lesz a Dévényi-féle eredeti tervben bizto­sítottnak, igaz a költségek is ele­nyészők a több mint egymilliárd- hoz képest. A létesítményt a város bérletbe adja a Pécsi Szimfonikus Zene­karnak, tájékoztatott Szkladányi- Halló!... Szia! Itt Bea! Hát Buék! Épp ezer éve beszéltünk. Még a múlt évezredben... Kár, hogy nem velünk buliztál szilveszterkor.... Minden tök jó volt. A kégli ab­lakai a Széchenyi térre nyíltak. A banda is. Néhány kivételtől elte­kintve ismerted az egész bagázst... Egyszer tavaly, tudod a Zoli, akivel összejöttem a sítáborban, s az három hónapig tartott. Ez volt a csúcs... Na és azt hittem, hogy most az Almival meg tudom dön­teni ezt a Zoli-féle csúcsot is.- Tudod, az Álmi már melózik, otthon is eléggé befogják, nincs sok ideje csajokat hajkurászni, il­letve ami van, azt velem tölü. Na­gyon aranyos. Jó a humora, so­Péter, az együttes igazgatója. Az átalakítások a lehető legszüksé­gesebbekre szorítkoznak: szín­padvilágítás, hangolók, gyakorló szobák kialakítása, festés. Szkladányi Péter szerint a terem hangversenyterem céljára akkor használható, ha akusztikai szem­pontból megfelelő lesz. Az irodák továbbra is maradnak a Király ut­cában, hiszen azok az új létesít­ményben nem férnek el, az igazi hangversenyterem pedig nagy va­lószínűséggel álom marad. Óriási előrelépést jelent a ze­nekar életében az új próbaterem létrehozása, állítja Hamar Zsolt, a zenekar vezető karmestere. Fut- ballhasonlattal élve: olyan a zene­kar pillanatnyi helyzete, mint azé Az aula sem erőszakos, nem bűzlik piá- tól-cigitől a szája, ápolt és imád engem. Sőt, azt hiszem, még az apukája is szeret.- Hát igen. Ezt akarom elme­sélni.- Szóval gondoltam, ez a szere­lem minden rekordomat megdön­ti, hiszen karácsonykor már a há­rom hónapos együttjárásunkat ünnepeltük, s arról beszéltünk, hogy januárban elmondhatjuk, hogy ez egy nagyon-nagyon régi szerelem, még a múlt évezredben kezdődött, de most is úgy lángol, mintha féléves sem lenne...- A telefon miatt ne aggódj, az internet-átalány terhére beszé­lünk. Szóval vártam nagyon a szilveszteri bulit... Nem tudtam együtt kell próbálnia, az új he­lyen viszont lehetőség nyílik arra, hogy párhuzamosan több hang­szercsoport egyidőben próbál­hasson. A 300-350 főt befogadó terem Hamar Zsolt szerint sem oldja meg a város koncertterem problémáit, bár arra lehetőséget biztosít, hogy a nyilvános főpró­bákat, nyugdíjasoknak vagy az if­júságnak szóló koncerteket itt le­hessen megrendezni. Egész itteni létének meghatá­rozó eleme az előadások aprólé­kos kidolgozása, amelyhez a ze­nekar lelkes és jó partnernek bi­zonyult. Ha ennek a fajta munká­nak nem lesz értelme, a lelkese­dés alábbhagy. Abban bízik, hogy együttes tevékenységüknek lesz annyi eredménye, amelynek kö­vetkeztében az önkormányzat vagy egyéb befektető üzletet is lát egy hangversenyterem létrehozá­sában, ahogyan erre Európa szá­mos helyén akadnak követendő. pontosan megmondani a Vera al­bérletének a címét. Ezért megbe­széltük, hogy tíz órakor a ló és a fa között találkozunk a téren. Mert neki először a családdal kel­lett kicsit lennie.- Hát tátom a számat tízkor a fa alatt. Sehol az Álmi. Fél tizen­egy, még most se. A Zsűri fülszag­gató. Mindenki haverkodik ve­lem. Koccintanak, lesmárolnak férfiak, nők, kutyák vegyesen. Már nem látok a pipától. Már csak azért várom, hogy megjelenjen az Álmi, hogy megfojtsam... Aztán kiszúrom, hogy pár méternyire egy szőke srác pezsgősüvegekkel a zsebében ugyanúgy toporog, mint én, s már ő is néz engem... Odamegyek. Woody Allen ezúttal három olyan döntésre szánta el magát, ami új filmjének, A yilág máso­dik legjobb gitárosá-nak (Sweet and Lowdown) határozottan a ja­vára válik. Először: nem vállalt szerepet magában a történetben (csak a keretjátékban), amivel el­érte, hogy a mese nem Woody Allenről, erről az általa kissé túl­beszélt témáról szól, hanem vala­mi fontosabbról. Másodszor: visszatért a harmincas évek vilá­gához, ahhoz az időszakhoz, amelynek felidézésére már ko­rábban is tett figyelemre méltó kísérleteket. Most egy képzeletbeli gitárjá­tékos, Emmet Ray történetét me­séli el, aki rendkívüli tehetség, él a kezében a hangszer, a legjobb lehetne, de Párizsban ott pengeti a húrokat a cigány származású Django Reinhardt, az még nála is jobb. Ha Emmet ennek játékát hallja, sírva fakad, kétszer látta is, mindkét alkalommal elájult. Emmet is szívszaggatóan muzsi­kál, rajonganak érte, mégis foly­ton gondjai vannak, mert ko­molytalan alak: berúg, napokra eltűnik, lekési a fellépéseit. És hát a nők! Azok a gyengéi. Ha jön egy új szerelem, a hölgyet be­avatja: kedves időtöltéseinek ré­szesévé teszi. Vonatokat néznek, s patkányokra lövöldöznek a sze­méttelepen. Ez a történet érde­kes, lazán, oldottan van előadva, így még érdekesebb. Sean Penn plasztikus figurát formál, kicsit vicces, kicsit link, de igazi mű­vész, egy csomó szép gitárszá­mot hallunk. Három pozitív rendezői dön­tésről beszéltem: nincs Woody (csak a keretben), s vannak a har­- Szia! A Tiéd sem jött el? - kérdem. Mire ő: Miért nem te vagy az?... Röhögtünk, aztán én mondtam, na gyere, ne ácsorog- junk itt... Bélának hívták. Jó fej, de én csak Méla Bélának hívtam. Alig ivott, az anyagra rá sem nézett. Hálistennek... En? Nem félek én a kokótól, de nem akarom megkós­tolni. Ha apám megtudná, hogy akár megkóstoltam csak, ugrana a zsebpénzem. Jövőre már az ő gye­rekkori klottgatyáiból átalakított báli ruhában szilveszterezhetnék... Na, de vissza Bélához. Szóval a csókok mezején is helytállt. Gyen­géd volt és profi. Küldtem is egy e- mailt még éjfél előtt az Álminak: Vége. Megcsaltalak, sajnálom. A rohadt visszaírt: Én is. Bé­la tett róla, hogy semmit se saj­náljak. Áztán két óra felé valakinek az a hülye ötlete támadt, hogy men­mincas évek. És a harmadik? Ez a legjobb húzás, igazi vezércsel. Egy kuka lány: Hattie. Samantha Morton játssza, emlékezetesen: kerekre nyitott, naiv szemekkel, dacos kis vállrándításokkal, fél­szeg mosollyal, szorgos, simoga­tó kezekkel. Amikor Emmet el­hagyja őt az Urna Thurman által megformált Blanche kedvéért, tudjuk, hogy a gitárosnak vége. Megtalálta az igazit, csak éppen nem vette észre. Pech. Elment a vonat. A film valójában arról szól, hogy ez az egyszerű, szellemileg visszamaradott, néma lány töb­bet tud az életről, a szeretetről, létezésünkről itt a távolba futó vonatsínek és az egyre közelebb kerülő szeméttelepek mentén, mint a híres művész, és pláne többet tud, mint a zenész inter- pretátora, a keretjátékban fellépő Woody Allen, aki, ha jól értem, önnön paródiáját játssza el, s ezt most nagyon a javára írom. Meri vállalni, hogy a béka egyszer nem királyfi, hanem béka. Talán ez az önkritika tette ké­pessé arra, hogy megkísérelje a lehetetlent, pattanásig feszítve a gitár húrjait. Filmje ugyanis, sze­rintem, zenei variációként is ér­telmezhető. Nem más, mint Fellini Országúton című klasszi­kus remekének fájdalmasan tré­fás, tiszteletlenül kalapot emelő, fanyar fintorral, de mélységesen meghajtó átköltése. A témát más viszonyok közé helyezve, más szereplőkkel előadva, más hang­nemben, más hangszerrel. Egy­szóval nagyon más. De mégis vé­gigpengeti az egykori dalt. Gelsomina Amerikában. Nagy Imre jünk .le kicsit a térre. A Ladánybene lökte a rosszat, mi ökörködtünk, mindenki piás volt már. Kapaszkodtam a Bélába. Egyszer érzem, hogy kővé der­med. Fölnézek, előttem az Álmi, egy kis csajjal. Én is rámeresztem a magamét, főként mert azt hit­tem Béla ismeri Álmit... Aztán Bé­la lefejti a karom, előrelép és le­ken egy hatalmasat az Álmi mel­lett álló csajnak. Az a mellére bo­rul és zokog... Kicsit hülyén néz­tük egymást Álmival, aztán együtt eloldalogtunk...- Igen. Ma is az Álmival járok, de hiába, az e-mail-váltás szakí­tásnak számít. Az évezredeken át­ívelő kapcsolat nem hozzá fűz. Azt a Méla Béla jegyzi, bár ő csak négy órányit volt a szeretőm. Ilyen az én szerencsém. És veled mi van? A telefonálást kihallgatta: Bükkösdi László Amíg nem születik meg egy kongresszusi központ, mondja dr. Újvári Jenő alpolgármester, addig is jól használható a már „be­vált" orvosi kari aula. Átalakítható hangversenyteremmé úgy, hogy akusztikai javításokat végeznének az egyetemmel közö­sen, mindez azonban még embrionális állapotban van. Az au­lának Hamar Zsolt szerint rendkívül rossz az akusztikája, amelyre lehetetlen a próbákon felkészülni, de ameddig nincs jobb megoldás, jó lenne használhatóvá alakítani. a csapaté, amelyik nagypályás bajnokságban indul ugyan, de kispályán edz. Az pedig hazug kép, mondja, amely szerint egy 60-70 fős zenekarnak állandóan példák. Egy koncertterem létre­hozása Pécsett komoly vonzerőt jelentene nemcsak a hazai, de a környező országok zenészei és zenekedvelői számára. cseri l. Két második: Emmet és Blanche (Sean Penn és Urna Thurman) EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Hosszú szerelem

Next

/
Thumbnails
Contents