Új Dunántúli Napló, 2001. január (12. évfolyam, 1-30. szám)

2001-01-11 / 10. szám

I 2001. Január 11., csütörtök H I T ÉLET Uj Dunántúli Napló - 9. oldal Katolikus cigány óvoda Komlón Az egykori kaszinó ma a szociális intzémények otthona Négy év alatt három remek épület nőtt ki a földből Komlón 1936 és 40 között. Először egy korszerű iskola épült. Majd egy templom. Harmadiknak pedig a tá­gas kaszinó. Az egy iskola később tízre szaporodott. A templom átvészelte a ne­héz időket. A harmadik építmény több profilváltása után 2000. december 14-én kezdett új életet élni. Miután a bánya bezárt, az általános karcsú­sítás elérte ezt az intézményt is. Anyagilag hasznot nem lehetett tőle várni, önmagát sem tudta fenntartani, vevő sem akadt rá. Pusztulni sem lehetett hagyni. Ebben a helyzetben kiutat kínált a szom­szédos katolikus egyházközség törekvése, hogy helyet találjon egy felzárkóztató ci­gány óvoda létesítésére, s az egész várost felölelő karitatív tevékenység bázisának. Ez hozta magával azt a döntést, hogy a város civil segélyakcióinak zöme és az egyház- község speciális tevékenysége közös ott­honra találjon. 2001-ben a földszinten a következő fel­adatok oldódnak meg: a német kisebbség tulajdonába megy át az épület egyik szé­pen kialakított szárnya. A mellette lévő épületrész az alkohol szenvedélybetegségé­vel való küzdelem bázisa lesz. Az előcsar­noktól balra helyezkednek el a családvédel­mi, ifjúsággondozási intézetek és otthont kapnak a védőnők. Az építmény ezen része megmaradt a város tulajdonában és gondo­zásában. Külön bejárattal a déli oldalon lé­tesült a katolikus felzárkóztató cigány óvo­da. A teljes átalakítást és berendezést a né­metországi egyházi segélyszerv, a Renovabis finanszírozta. És sok helybeli, külföldi nagylelkűsége alakította nagysze­rűvé az intézményt. A novemberben tartott átadási és hasz­nálatba vételi ünnepségre a Szent Imre te­remben került sor, mely 1990-ben kárpótlás fejében került az egyházközség tulajdoná­ba. Páva Zoltán polgármester köszöntötte a megjelenteket. Mayer Mihály megyéspüs­pök beszédében hangsúlyozta a kölcsönös nyitottság fontosságát, mely lehetővé tette ennek az órának elérke- zését. Az egyház mindig kész a maga módján, a maga lehetőségei között szolgálatára sietni a társa­dalom nehézségekkel küszködő tagjainak. A Szociális és Családügyi Minisztérium főtanácso­sa, Kánnai Magdolna szerint a komlói országos mintája lehet olyan intéz­ményeknek, amelyek a nehézségekkel küszködő állampolgároknak elő­nyére szolgálnak. Itt már régtől működő, tapaszta­latokkal rendelkező szer­vek, mint a közigazgatás és egyházközség találtak egy helyi lehetőségre mért megoldást. Ez számol az adott hely­zettel, mégis hosszú távban gondolkodik. Bors László apát, Komló plébánosa arról szólt, hogy egy kulturális intézmény most szociális intézménnyé alakult át az élet kényszerű nyomása alatt. De úgy, hogy el­kerüli a párhuzamosságnak, a tevékenysé­gek összekuszálásának felesleges buktatóit és érvényesíti az együttműködés összes előnyét. A rászorultakért egy fedél alatt dolgozik a város és egyház. Az épületben működő összes intézet ve­zetője ismertette a vezetése alatt álló inté­zet tevékenységének körét. Pálfalviné Hege­dűs Zsuzsanna hangsúlyozta, hogy a védő­női szolgálat az átköltözéssel előnyös hely­zethez jutott. Szigeti Szabolcs a Gyermekjó­léti Szolgálatot mutatta be. Dr. Szipli Szilvia a Családsegítő Szolgálat és a Szenvedélybe­tegek nappali ellátását elősegítő intézmény tevékenységébe engedett betekintést. A Né­met Kisebbségi Önkormányzat Klubjának vezetője, Ábel János tanár kiemeli: a város komolyan veszi kisebbségeit. A Szent Kin­ga Alapítvány kuratóriumának elnöke, az Egyházközség Caritas-szervezetének veze­tője Tamásné Laszkowsky Anikó a város szegényei nevében mondott köszönetét a felzárkóztató cigány óvoda és a Caritas- központ létesítésében. A vendégek végigjárták a felújított és át­alakított egykori kultúrházat. A legmegka- póbb benyomást a kis óvodások tették. Anélkül, hogy mintaprodukcióra lettek vol­na felkészítve, a maguk természetességé­ben olyan bájosnak bizonyultak, hogy rá­tették a koronát az egész ünnepségre. Vé­gül is az ünnepség résztvevői megérezhet- ték: itt nem egy szokványos dologba fogtak az érintettek. A volt Május 1. Művelődési Házban kapott helyet az új óvoda is fotós müller a. Emlékeztető A szentév harminc áldozata P. Bernardo Cervellera jezsuita szerzetes, a Fides katolikus missziós hírügynökség igazga­tója „Mártírok, a reménység erő­sebb a politikusok tehetetlensé­génél” című cikkéből kiderül, hogy a 2000-es jubileumi szent­év során 30 misszionáriust öltek meg. A vértanúság színhelyei vi­lágosan megrajzolják a Föld leg­veszélyesebb tűzfészkeinek tér­képét. Ezek a forró zónák Közép-Af- rika, ahol a polgárháborúkat szí­tó gyémánt és az arany többet ér az emberi életnél, Ázsia, ahol egyre jobban erősödik a szélső­séges fundamentalista muzul­mánok és hinduk gyűlölete, La- tin-Amerika, ahol a kábítószer­kereskedelem és gerillaharcok már nem csak embereket és népeket, hanem országokat ejte­nek rabul, végül pedig Albánia, ahol a különféle maffiaérdekelt­ségek és az illegális kivándorlás üzleti megszervezése gátolja a normalizációt. JÓTÉKONYSÁGI hangversenyt ad Bánky József zongoraművész, ma este 6 órakor a Baranya Me­gyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ Dísztermében (Pécs, Jó­zsef A. u. 10.). Közreműködik: Kollár Anikó (fuvola) és Komáro­mi Alice (ének). EGY NUNCIUS emlékei. A Pálos Baráti Kör következő találkozója január 15-én, hétfőn, Remete Szent Pál ünnepén lesz a Pálos templomban. A 18.00 órakor kez­dődő ünnepi szentmisét Kada La­jos érsek celebrálja. A szentmise keretében a pálos atyák és testvé­rek megújítják rendi fogadalmu­kat. A szentmisét követően Kada Lajos érsek tart előadást „Egy nuncius emlékei” címmel a pápai nunciusi működése során szer­zett élményeiről. A PALOTABOZSOKI Edelweiss egyetemista kórus énekel vasár­nap a fél 10 órakor kezdődő né­met nyelvű szentmisén a Belváro­si templomban. A rádió 10.30-tól közvetíti. EVANGELIZÁCIÓ. Folytatódik a katolikus evangelizáció-sorozat a Pálos templomban. Kedd este 7 órakor David Thorp amerikai testvér tart tanítást, melyre min­den érdeklődőt szeretettel vár­nak. A LEGJELENTŐSEBB nap. A Vatikáni Rádió hosszabb inter­jút készített Piero Marini püs­pökkel, a pápa legfőbb szertar­tásmesterével, aki a Szentatva oldalán kiváltságos tanúja lehe­tett a szentév legfontosabb litur­gikus eseményeinek. Arra az újságírói kérdésre, hogy számá­ra melyik volt a jubileumi év legjelentősebb napja, a püspök így válaszolt: „A bocsánatkérés volt a legjelentősebb, amikor II. János Pál pápa a keresztre feszí­tett Jézushoz közeledett - akitől mindnyájan bocsánatot kértünk - és átölelte a feszületet. Szá­momra az egész jubileum leg­fontosabb pillanata volt: láthat­tuk, ahogyan a pápa szinte eggyé válik a megfeszített Krisz­tussal.” ACADEMIA APERTA. A Püspö­ki Hittudományi Főiskola tanárai­nak nyilvános előadássorozata keretében január 17-én, szerdán 18 órakor „Erkölcsi norma és ta­pasztalat” címmel Takács Gábor, 19 órakor „Keresztény Európa?” címmel Molnár János tart elő­adást a főiskola 7-es előadójában (Papnövelde u. L). AZ „ÉV európai személyisége” cím birtokosa a búcsúzó évezred utolsó esztendejében, 2000-ben Carla Maria Martini milánói bíbo­ros, érsek lett. A díjat 1987-ben a „La Vie” című francia katolikus hetilap alapította azzal a szándék­kal, hogy olyan személyt tüntes­senek tó vele, akinek tevékenysé­ge és elkötelezettsége kiemelke­dően képviseli az európai identi­tást és az Európa-építés szándé­kát. Az előző években a díjat töb­bek között megkapta Jacques Delors, Helmut Kohl német kan­cellár, Mary Robinson ír elnök és az olasz Romano Prodi, az Euró­pai Bizottság elnöke. Zámbó Jimmy Ha az egyház (lelkész) véle­ményt nyilvánít úgymond „a vi­lág” dolgairól, elvárják tőle, hogy jól megmondja, hogy lehetőleg erkölcsileg fedődve mondja meg. Ettől aztán kevesen hallgatnak rá. Akkor hát mit tegyen az egy­ház az erkölcs kérdésében, ha nem hallgatnak arra, amit pedig várnak tőle? Azért állhatott elő ez a helyzet, mert az a történelmileg gyakran igazolt kép van az emberek fejé­ben, hogy az egyház az isteni rend és erkölcs jegyében ítéli el és támadja (le) a vétkezőket. Rá­adásul mára még kérdésesebb lett, hogy mi is az a „vétek”, hi­szen a közmegegyezéses erkölcs - szokás - változik, s eszerint nincs örök norma. Vallom: úgy van örök erkölcsi norma, mint ahogy vannak örök fizikai törvé­nyek (vagyis addig tartóak, amíg e látható világ tart). Ettől a nézet­től lehet eltérni, de kiderül, hogy ez nem nézet, s aki ettől eltér, az annyira eltérül, hogy elveszik. A „király” Zámbó Jimmy esete sajnálatra, de inkább részvétre, együttérzésre indít, bárhogy volt is az eset. Minden életért kár. De kár azért is, hogy a tv2 múlt péntek este ismételt 1999. novemberi show-műsorában a „király” saját bevallása szerint igencsak szabados szexuális éle­tet élt házassá­ga előtt, s ezt ajánlotta gyer­mekeinek is. Tudom, az em­ber élete össze­tett, ellentmon­dásos, s ne le­gyünk képmu­tatók. De az er­kölcs fizikai rend jellegű törvé­nyei ellen nem jó tenni, mert ezt magunk ellen tesszük. Amit eszünk-teszünk-mondunk, azok vagyunk, vagy azzá leszünk. Az embert nem elítélni kell, hanem megmenteni. Mint ahogy a beteget is. Erre akkor van esély, ha az eltévedt embert, a beteget sikerül leválasztani eltévelyedé­séről, betegségéről. Ezt az em­bernek is akarnia kell. Jézus szerette az embert, ezért volt ellensége minden hazugság­nak, hűtlenségnek, önzésnek, életrombolásnak. Ebben a szel­lemben kell mentenie (megmen­tenie és nem felmentenie) Krisz­tus egyházának a mélyen lehető­ségei alatt élő embert. Hogy aki énekel, az sokáig énekelhessen. Ne csak a hang­képzés tekintetében tisztán. Szénási János Pécs-kertvárosi református lelkipásztor Nagy Károly és Róma Tizenkét évszázada, 800 karácsonyán koronázta III. Leó pápa Nagy Károly frank királyt a Szent Római Biro­dalom császárává.- Nagy Károly rendkívüli jelentő­séggel bírt saját korában, de hírne­vét hűen megőrizte az utókor és mindmáig úgy maradt meg a tör­ténelmi értékelés során, mint a politika, a hit és a kultúra nagy embere. Nagy Károly uralkodása alatt a kereszténység egyre inkább elterjedt Európában és behálózta az Alpokon túli nyugati területe­ket. A nagy császár szerepe napja­inkban különösen jelentős, hi­szen az európai egységfolyamat egyik jelképének lehet őt tekinte­ni. Nagy Károly kétségtelen érde­me, hogy fokozatosan felismerte kora valóságát a benne rejlő lehe­tőségekkel együtt és egy olyan ha­talmas politikai, kulturális és val­lási műbe fogott, amelynek máig ható és éppen időszerű gyümöl­csei révén joggal nevezhetjük őt „Európa atyjának” - mondotta Francesco Buranelli, a Vatikáni Múzeumok főigazgatója abból az alkalomból, hogy a Vatikánban megnyílt a „Nagy Károly és Ró­ma” című kiállítás. A kiállítás abba a sorozatba il­leszkedik, amely 1994-ben kezdő­dött és a Nagy Károly életével kap­csolatos állomásokat érinti: Frankfurt, Paderborn, Barcelona, Aachen, Brescia, Split és az angli­ai York. A mostani kiállítás a Nagy Károly személye és Róma közötti kapcsolatot mutatja be. A frankok királya négy alkalommal járt Ró­mában, mindig a zarándok lelkű­idével, és ahogy a krónikás felje­gyezte, „mindig megújult hittel, megváltozott lelkülettel tért vissza hazájába”. Tudatában annak, hogy személyében a 476-ban Ro­mulus Augustulus bukásával vé­get ért Római Birodalom feltá­madt. A kiállítás látogatóját a régi és az új birodalmi központ, Róma és Aachen jelképe fogadja. Rómát a kapitóliumi anyafarkas mása, Aa­chent pedig - római minta nyo­mán - egy anyamedve jelképezi, amelynek eredetije egy II. századi antik alkotás. A kiállítás legérde­kesebb darabja Nagy Károly jobb­jának ereklyéje, továbbá Alcuin híres Bibliája, a Lorschi Evangéliárium a farfai bencés kó­dex híres rajza, mely a legősibb rajzát tartalmazza a régi konstan- tini bazilikának. Ők ketten egyéb­ként is jobban összetartoznak. Nagy Konstantin a Római Biroda­lom első, Nagy Károly pedig a nyugat-európai birodalom első keresztény császára. A Nagy Károly és Róma kap­csolatát bemutató kiállítás 2001. március végéig látható. ■ ____________Ismerni, érteni____________ Jé zus emberi vonásai Az evangélium Jézus gyer­mekkoráról nem sokat is­mertet. Azt megtudjuk, hogy földi életében kez­dettől fogva a szegény em­berek sorsa jutott neki osztályrészül. Szerető csa­lád veszi körül, látogatja a zsinagógát és a templo­mot, dolgozik, adót fizet. Ezek a tények példaértékű életét bizonyítják, ami még értékesebbé teszi em­beri arcát. Honfitársaihoz hasonló­an gyapjúból szőtt ruhát vi­selt, derekát övvel kötötte át, ami egyúttal zsebként is szolgált, köpeny vagy tuni­ka és szandál egészítette tó öltözetét. Az akkor szoká­sos szakállt viselte ő is. Megjelenése rokonszenves és vonzó. Tekintete lenyű­gözte az embereket. Az evangéliumokból ki­rajzolódnak Jézus emberi vonásai: csodálatos valóság­érzete, szépség iránti fogé­konysága, természetes egy- szertísége, türelme, min­denkire tóteq'edő figyelme, segítőkészsége, összesze- dettsége, gazdag belső vilá­ga­Az evangélisták felfigyel­tek rendkívül ragyogó értel­mére és szilárd akaratára. Jézus tudja, mit akar. Élete és gondolkodása egységet, határozottságot, fényt és igazságot sugall. Erős jel­lem, aki nem ismerte sem a bizonytalanságot, sem a fé­lelmet. Hardi Szilvia Szabad-e elfelejteni? Szabad-e elfelejteni, hogy a német nácik szörnyű bűncselekede­tei nyomán 1945-ig elpusztult a világ akkori teljes zsidó népessé­gének több mint egyharmada, mintegy hatmillió ember? A népir­tás nem kímélte az asszonyokat, öregeket, betegeket, gyerekeket, csecsemőket. Holocaust - így emlékeznek világszerte az áldoza­tok megsemmisítésére. Több mint fél évszázad telt el azóta. Felnőtt egy új nemzedék, amely alig tud, alig akar emlékezni ezekre az eseményekre. Aki pedig meg akar is­merkedni a valósággal, azt segíteni kell, felhívni a figyelmét arra, hol mi­lyen ismereteket szerezhet a Holoca­ust valóságáról. Emlékezni kötelesség. Még akkor is, ha ennyi idő múltán hangot kap­nak olyan nézetek, melyek a valósá­got elhallgatni, vagy értelmetlenül magyarázni akarják. Elfogadhatatian az a vallásos zsidó értelmezés, mely a szörnyű halált ha­lók emlékét, mint Isten büntetését fogja fel, mondván, hogy Isten „azt bünteti, akit szeret”. E nézet szerint a Holocaust eszköz volt Isten kezében, hogy a bűnök helyén a megmaradtak egy jobb világot építsenek fel. Másrészt immár három évtizede szembesülnie kellett a vüágnak az ún. Holocaust-revizionizmussal, mely lé­nyegében a népirtás egészének, vagy részleteinek kétségbe vonása. Mindazok, akik jártak a világ kü­lönböző országaiban, számtalan bi­zonyítékát láthatták annak, hogy a történtek való igazságával szembesül­hetnek. Jeruzsálemben Izrael állam a Holocaust emlékezetének megőrzé­sére alapította a Yad Vashem intéze­tet, megtekintése vitathatatian bizo­nyítéka az elkövetett bűntetteknek, mindenki számára elérhetővé téve az elpusztult zsidó közösségek és sze­mélyek nevének hatalmas méretű gyűjteményét. Európa több országá­ban megőrizték emlékhelyeknek az egykori koncentrációs táborokat: Buchenwald, Mauthausen, Ausch­witz mementóként hirdetik, mi is tör­tént valójában. Egymást követve hoz­ták létre az emlékező létesítménye­ket, mint Washingtonban az esemé­nyeket bemutató múzeumot, a bécsi Holocaust-emlékművet. Művészi al­kotásokkal találkozhatunk, melyek milliókhoz jutnak el. Ezek közé tarto­zik Steven Spielberg Schindler listája című világsikerű filmje, vagy a most készülő Holocaust tévésorozat. Ma­gyar részének rendezésére a magyar Szász Jánost választották tó. Nemrég jelent meg Komorózy Géza Holocaust könyve A pernye beleég bőrünkbe alcímmel. Megjelenése szinte egybeesett Pokomi Zoltán ok­tatási miniszter indítványával, hogy minden év április 16-án, a kárpátaljai zsidók elhurcolásának kezdetére em­lékezve, tartsanak Holocaust-napokat a közép- és felsőfokú tanintézetek­ben, vagy azzal a bejelentéssel, hogy a budapesti egykori Páva utcai zsina­gógából magyar Holocaust dokumen­tációs központot és múzeumot hoz­nak létre. A könyv, a benne közölt do­kumentumok, történelmi elemzések igen nagy szerepet kaphatnak a taná­roknak az iskolai megemlékezésekre történő felkészülésében, a diákok tu­dásának növelésében. Nemrégiben részt vettem egy vita­esten, mely Szabó Istvánnak a Nap­fény íze című filmjének értelmezésé­re vállalkozott. Az est végén felállt egy fiatal lány, mondván, hogy ő nem zsi­dó, de mégis szeretne többet tudni a Holocaustról: milyen segítséget kap­hat ehhez? Van segítség: az egyre több múzeum, emlékhely, film, könyv. Keresni kell őket, s akkor bizo­nyossággá válik a valóság és nem hal­ványul el az emlékezet. ________mj. » f

Next

/
Thumbnails
Contents