Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-05 / 333. szám

2000. December 5., kedd HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal ■hetedik oldal — Falra hányt sötétség Villány, a vasútállomás irányából jövet mindjárt jobbra a Borkombinát mellett. A nagyüzem felől ugyan semmi alkohol át nem párállik, a szemközti oldalon két ház mégis mintha egymás nyakába készülne borulni. Egyik több mint 100 éves, a másik éppen épülőben. Az utca felől nézve talán tizenöt centi sincs közöttük a távolság. Az öreg ház étkezőjének ablakából kipillantva a távolság viszont lehet már huszonöt is. Mármint a tűzfal távolsága. A józan ember persze felszisszen. S borvidék ide, borvidék oda, a villányiaknak a Rákóczi utca e részét járó része a józan emberek közé tartozik, mert igen csak elcsodálkoznak azon, miért engedték Baloghék, hogy öreg házuk mellé a szomszéd ilyen kö­zeire épüljön? Családi ottho­nuk jelzőjeként használt öreg kifejezés senkit se té­vesszen meg. Nagyszerű épület, a vastag, jó hőszigete­lő falak mögött puha meleg, ragyogó tisztaság, tágas te­rek, nagy, sok fényt beenge­dő ablakok. Illetve egy ablakot most már ki kell iktatnunk. A már említett étkezőét, ami korábban a szomszéd talán tizenöt méter­re néző házára nézett. Ezen ablak előtt van az új tűzfal. A szomszéd régi épületéhez tapasz­tott új rész egyelőre még fehér téglái. Baloghék most már verőfényesen napsütéses időben is kénytelenek villanyfény mellett ebédelni. Vagy - mert békés emberek, Balogh Timdamé (első kis képünkön) le is szögezi, se pert, se kártérí­tést nem akar - esetleg gyertyát gyújtanak, le­gyen némi hangulata elsötétült étkezőjüknek.- Se per, se kártérítés? Hát akkor mit szeret­nének?- Tudja, már oly sokan kérdezik, hogy a csudába történhet ilyen, gondoltam, én is meg­kérdezem, mert eddig a siklósi építésügyi ható­ságtól azt a választ kaptuk, hogy úgysem tehe­tünk semmit... Ami azt illeti, korábban sem tehettek volna. Egyszerűen azon oknál fogva, hogy a szomszéd építkezéséről semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak. Jó viszonyban vannak egyébként, sőt, az építkező a legutóbbi szilvesztert náluk köszöntve jelentette be, hogy megtoldja-a házát. És hogy májusban kezdődik az építkezés. Amikor aztán hozták az anyagot, Baloghék azt hitték, csak ideiglenesen deponálják a tég­lát a házuk fala mellett. Kiderült: nem depó az, hanem fal lesz. Mellékhelyiségek ablaka nézhet a szom­széd felé - de az étkező nem minősül annak. Azt mondja Baloghné, nem tudja, eredetileg is e célra készült-e, ők négy évvel ezelőtt már úgy vették meg a házat, ahogy most is használják.- Gondolom - egészíti ki -, a régi szomszé­dok ebben vagy megegyeztek, vagy hallgatóla­gosan tudomásul vették.- Feltűnő, hogy az építtető mintha észrevétle­nül húzta volna fel a most kifogásolt falat.- Természetesen észrevettük, már az alapok ásása is szöget ütött a fejünkbe. Vártunk azon­ban, mert az az igazság, hogy tulajdonképpen nem hittünk a szemünknek. Másként fogal­mazva el sem tudtam képzelni, hogy ilyen megoldás létezik, s ezt maradandónak akarják csinálni. Már felhúzták a falat, amikor jeleztem a szomszédomnak, nem tudom majd a há­zunk feléjük eső oldalát tatarozni, nem lehet hozzáférni a gázvezetékhez.- És mit válaszolt?- Hogy így van a tervrajzon. Amit mi sajnos kellő időben nem nézhettünk meg...- Erről mi nem tehetünk - mondja az építte­tő Szende Gábor felesége. - Az eredeti elképze­lés szerint - miután a szomszédunk háza a mezsgyén van - szoros összeépítésről lett vol­na szó. Még a férjem mondta, hagyjunk azért hézagot, hogy hozzáférhessenek a falhoz.- Önök tudták, hogy Babghék nem kaptak az építést engedélyező határozatból?- Csak késve tudtuk meg, de akkor kijött ide az engedélyt kiadó szakember is, és elismerte a hibáját. Elég sokan szerepeltek a határoza­ton, akik megkapták a másolatot, nem figyeltünk fel rá, hogy a szomszéd nem szerepel közöt­tük. Akkor azonban már nem le­hetett változtatni. Azt egyébként, hogy nem összeépülünk az ő há­zuk falával, hanem hagyunk egy hézagot, elmondtuk nekik is. Na­gyon sajnáljuk, hogy így alakult, eddig semmi sem zavarta jó­szomszédi kapcsolatainkat Baloghékkal. Dr. Tihanyi Csaba (második kis képünkön), Baranya megye főépítésze az építkezést, annak helyszínét konkrétan nem ismer­ve általában ad figyelembe veen­dő szabályokról tájékoztatást.- Az első lépés nyilván az, hogy építési engedélyt kell kérni. A ké­relmet a szakhatóság több szem­pont szerint mérlegeli, ezek kö­zött szerepelnie kell a szomszéd érdekeinek is. Az épület tervdokumentációját nem, de a ki­adott építési engedélyt, a határozatot a szakha­tóság köteles megküldeni a közvetlen szomszé­doknak is, amiben egyébként azt is jeleznie kell, hogy a címzettek megnézhetik a terveket, 15 na­pon belül. Ha valamelyiküknek valami nem tet­szik - értve ez alatt érdekei sérelmét, nem pedig mondjuk az épület küllemét -, fellebbezhet a határozat ellen, amit másodfokon a megyei Köz- igazgatási Hivatalban bírálnak el.- Vagyis előzetes hozzájárulást a szomszéd­tól nem kell kérni?- Nem, de még egyszer hangsúlyozom, hogy a tervezéskor, építéskor az érdekeire fi­gyelemmel kell lenni. Van egy ugyancsak általánosnak nevezhető . szabály. Azt, hogy egy-egy telken a szomszéd felé mennyire lehet megközelíte­ni egy építménnyel a határt, a helyi rendezési terv mond­ja meg. Általában azonban ez a távolság 4-6 méter - ha nincs összeépítés. Ez utób­bin azonban nem csak a szo­rosan egymáshoz tapasztott falakat kell érteni. Összeépí­tés az is.Tia a két fal között akkora hézag marad - bár végein lezártan -, hogy ott bármilyen munkát végző szakember a területhez odafér­jen, elférjen, a falak közül a víz kifolyhasson. A Villány, Rákóczi utca 4. és 6. szám esetében azonban nincs az a poszka kőműves, ereszcsa­torna-tisztító, gázvezeték-javító, -ellenőrző szakember, aki elférne.- Meglehet Baloghék fellebbeztek volna az építési engedélyt megadó határozat ellen - ha egyáltalában kaptak volna ilyent. Most akkor mi a teendő?- Ha valaki önhibáján kívül nem láthatta a terveket, nem volt módja fellebbezésre, megtá­madhatja a határozatot a 15 napos határidőn túl is. Általában az a szerencsésebb, ha ezt mindjárt a település jegyzőjének címezik - mondja dr. Tihanyi.- Bontási kötelezés kizárt?- Nem, de az egészen biztos, hogy egy ilyen határozat bírósági perhez vezet. Sipos Lajos adta ki a siklósi Polgármesteri Hivatalban - most még ide tartozik Villány építésügyi hatósági szempontból, de hogy a település város lett, 2001. január 1-jétől hely­ben kell majd ezt a feladatkört is megoldani - az építési engedélyt. Egy ablakot most már ki kell iktatniuk FOTÓI MÜLLER ANDREA- Tényleg volt egy apró gond - mondja -, mert Baloghék tévedésből nem kaptak a hatá­rozatból. Azóta már voltunk ott a tervezővel együtt, akkor nem jelezték kifogásukat. A vil­lányi rendezési terv engedi a zárt sorú beépí­tést, itt is ezzel a megoldással élt a tervező.- Ön szerint a két épület közötti távolság elég nagy a szükséges karbantartási munkák elvégzéséhez?- Én úgy látom, hozzáférhető a gázvezeték.-És a fal?- Szerintem megoldható. Baloghék felső szomszédja a település pol­gármestere, Takács Gyula. 0 kapott a határo­zatból, s mint az utca lakója, maga is kissé csodálkozva figyelte a különös építészeti megoldást. Polgármesterként azonban nem­igen tud mit tenni, lévén az építésügyi ható­ság Siklóson.- Hiába intézzük majd január 1-jétől Vil­lányban az építési ügyeket, ezt a Rákóczi ut­cai helyzetet azonban azon túl, hogy megörö­köljük, aligha tudnánk már visszamenőleg tisztázni.- Mi lehet a következménye annak, hogy Baloghék nem láthatták a határozatot, a ter­veket? - kérdeztük Sipos Lajostól.- Nem hiszem, hogy bontásra kerülne a sor.- Gondolt arra, hogy szakmai hibát követett el?- Valóban hiba volt, hogy Baloghék nem kaptak tőlünk az építési engedélyből egy pél­dányt. Más egyebet nem tudok mondani.- Ha Baloghék nem fogadják el ilyen egy­szerűen a helyzetet, jelzik kifogásaikat a jegy­zőnek, a Közigazgatási Hivatalnak, meglehet, ott tudnak majd valamit mondani. Számol ennek jogi következményeivel? Például egy fe­gyelmivel.- Kénytelen leszek elébe állni. MÉSZÁROS ATTILA MÉSZÁROS ATTILA Fekete rög Volt nálunk Baranyában üveg­huta is. Tisztelettel figyeltem annak a cégnek a patronáló és hozzáértő közreműködését, amelynek a területén ezt az alig kétszáz éves olvasztót-öntőt napjaink helyi nevezetességévé avatták. Az ipar egyik csírája - mond­hatnánk, ám erről igen sokak­nak mindjárt a szénbányászat ugrik be. Magától értetődően, mert a megyében az ipar csak­nem azonos volt a szénterme­léssel. Lassan nőtt ki a Mecsek kincseket rejtő rögei közül, fejlő­dött, terebélyesedett, mígnem ezrek munkája, tízezrek megél­hetési forrása lett. Egy ízben, már túl azon a döntésen, hogy a mecseki bá­nyászatot felszámolják, nyomá­ba eredtem, hova lett a szép és érdekes kiállítás a Mária utcá­ból. A szénbányászat „helytör­téneti gyűjteménye”. Meglett, valahol egy külváros eldugott épületében, minden szakmai igyekezet ellenére is hevenyé­szetten tárolva. Tulajdonkép­pen gazdagságából már semmit sem lehetett látni, csak annak a szakembernek borús, bánatos arcával szembesülni, aki hiva­talból kísérte figyelemmel sor­sát, ám szíve-lelke szerint maga is értetlenül állt e méltánytalan­sággal szemben. Pedig azért az üveghuta és a szénbányászai, le nem szólva az előbbit, két kategória. így hát csak örömmel lehet rögzíte­ni, hogy szombaton képekből, dokumentumokból összeállított kiállítást nyitottak meg Pécsett, a város szénbányászatának tör­ténetét bemutatandó. Azért is, mert az iparág és művelői hát­térbe szorítása, szorulása las­san megszokottá vált, s mintha e folyamatban maga a szénbá­nyászat egész régiónkat megha­tározó egykori fontossága is fe­ledésbe merülne. És anélkül, hogy a döntés megalapozottsá­gát vitatnánk, azt a múltat nem lehet átlépni. Baranyában nem. Az örömbe azonban némi üröm is vegyül. Időszakos kiállí­tásról van szó, sajnos. Az ebből levonható következtetések kö­zül csak egyet említek. Bizonyá­ra nincs hely és nincs már mú­zeumi anyag, ahol és amivel egy állandó kiállítást lehetett volna megnyitni. Amit nem­csak, hogy megérdemel az ága­zat, hanem megjár a szénporos arcú gránereknek. Pécsett meg­jár. MÉHES KÁROLY _______________________ To tálkáros Az ember sokféle módon tudja szórni a pénzt, de van egy eset, amikor mindenki spórol Ha új­sághirdetést kell feladnia. Ilyen­kor nincs kivétel, alaposan meg­fontolja az illető, hogy hány szó, vagy hány betű fér bele a kikal­kulált tarifába. Minden bizony­nyal ezért születnek olyan szöve­gek, melyekről később humoris­ták húzzák le a vizes lepedőt, miként a Tücsök és Bogár rovat tette azt éveken át a hidas Matyiban. Ugyanis a magyar nyelv (szerencsére) kellően ár­nyalt, egy szó kihagyása az egész mondat jelentését megvál­toztatja, vagy a tartalmi egysze­rűsítések teremtenek könnyfa­kasztó helyzeteket. Talán az a skót vicc érzékelteti legjobban a lényeget, amikor Johnt megbíz­zák barátja, Duncan elhunyt hozzátartozói, hogy adja fel a gyásztáviratokat. John gyorsan végez a papírmunkával, ez áll a táviratokon: Duncan meghalt. Mire a postáskisasszony meg­jegyzi, öt szóig ingyenes a hirde­tés. A válasz: - No jó, akkor írja hozzá: Ugyanott skótduda eladó. Hogy az itthon megjelenő hirdetésekben a nyelvtani, vagy tartalmi bakik milyen kö­vetkezménnyel járnak, nem tu­dom. Mindenesetre akadnak mosolyogtató és elszomorító változatok egyaránt. Mert azon valóban csak kacagni lehet, amikor a diákújságban az jele­nik meg: „Lófarkas kislány ha­sonló adottságú fiú ismeretsé­gét keresi”. De az már elgon­dolkodtató, amikor napjaink egyik leggyakoribb formulája a következő: „Csinos ifjú hölgy szabadidőpartnereket keres nonstop, diszkréten”. Vajon mennyire diszkrét ez a kapcso­lat, amelyet újsághirdetéssel hoznak össze? Míg, ha valaki nonstop keresi partnereit, az már higiéniailag sem tűnik túl­zottan diszkrétnek. De rugaszkodjunk el a testi kontaktustól, tekintsünk egy hétköznapibb tartalmú változa­tot. „Olcsón megveszem gépko­csiját, X. Y. Cím a hirdetőben, jelige: totálkáros". Az egyáltalán nem derül ki, hogy a jelző az el­adó kocsira, vagy X. Y.-ra vo­natkozik, mindenesetre akár így, akár úgy, de az érintett sze­mélynek eleve elmegy a kedve az ügylettől. Legfeljebb az igaz, hogy az ilyen hirdetések anya­nyelvűnkre totálisan károsak. hetedik oldal HOLNAP Riport Diumus, Bodor Pál, hajdan Romániában élt, széles kör­ben ismert író, újságíró, a szomszédos ország választá­sai kapcsán arra keres ma­gyarázatot háttérvázlatként megrajzolt írásában, hogy „Kik szavaztak Comel Vadim Tudorra?”. Portré A villányi borosgazda, Jekl Béla szakmai kihívásnak te­kinti a munkáját, amellyel szőlész-borászként évről év­re be kell bizonyítania, hogy mit is tud az ember a szőlőből kihozni? Magas fekvésű, déli területeire különösen büszke. Portré A tudás önmagunk iránti igény Jogászként az első munkahelye a Magyar Hitel Bank volt. A tanulást láncban folytatta tovább: 1992-ben jogi, majd 1995-ben bróker szakvizsgát tett. 2000-ben EU-ismeretek- ből szerzett oklevelet a PTE Közgazdaságtudományi Kará­nak posztgraduális képzésén.- Honnan ez a tudásvágy?- A családomtól kapott útravaló- ban gyökerezik, akár a tisztesség, becsület, szeretet eszménye, a művészettel való kapcsolat. Pél­dául a szüleim sportoltak: az én életemet is végigkísérte többféle sportág. Nagy álmom volt a mű­vészi torna, csakhogy túl magas vagyok hozzá. Helyette kézilab­dáztam, kosárlabdáztam, atleti- záltam, úsztam, pingpongoz­tam...-Mi volt a döntő a pályaválasz­táskor?- Otthon azt a szellemiséget kaptam, hogy a tudás önmagunk­kal szembeni igény, a munkasze­retet magától értetődő. Gyermek- koromból- Mikor került kapcsolatba az üzleti élettel?- Tizenkét évesen barátnőm­mel makramékat készítettünk és a vásárban árultuk. Ettől kezdve nyaranta dolgoztam diákkorom­ban. Ma is nagyon örülök ennek: sok tapasztalatot szereztem.- Jogászként miért így kanyaro­dott a pályája? voltak külön­féle terveim, de 18 évesen éppen hatá­rozatlan vol­tam. Bíróság­ra mentem dolgozni. Egy ismerő söm azonban korábban azt jósol ta, jogász leszek. Ez is inspirált hogy a jogi karra jelentkezzek. Dr. Buday-Sántha Andrea 1966-ban Zalaszentgróton született. 1990-ben jogi, majd közgazdász diplomát is szerzett. 1991-ben társával marketingkommunikációs céget alapított. 1998-tól a Baranya Megyei Közgyűlés PR-munkáját irányítja. Tartós pár- kapcsolatban él. Leánya 8 éves.- Ügyvédnek készültem, de a principálisom azt javasolta: legyek inkább bankjogász. Az érvei meg­győztek. Aztán pár hónap alatt át­láttam: a közgazdasági alapkategó­riák ismerete nélkülözhetetlen. A közgazdasági egyetemen ismer­kedtem meg a marketingkommu­nikációval. Társammal alapítot­tunk is egy ilyen céget 1991-ben. Néhány év alatt meghatározó rek­lámügynökség lett a régióban.- Miért tért vissza a bankvilág­ba?- Megszületett a kislányom, sze­rettük volna, ha legalább egyi­künk munkája konszolidálódik. Közel négy évig a Szigetvári Takarékszövetkezet Kossuth téri fiókját vezettem, ez idő alatt sokszorosra fejlődött a számla- és betétállományunk.- Akkor miért váltott át a PR- menedzserségre?- Új kihívás volt, amiből úttörő dolgot lehet kihozni. Ez mágnes­ként vonzott. A feladat komplikál­tabb, mint egy cégnél: az informá­ciópiacon nemcsak a megyei ön- kormányzatot, hanem egy me­gyét kell „eladni” tudatos, hiteles tájékoztatással, aktív, nyitott poli­tikát közvetítve. dunai imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents