Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-02 / 330. szám

2000. December 2., szombat KULTÚRA-MŰVELŐDÉS Új Dunántúli Napló - 11. oldal Rádiós elismerések A magyar rádiózás napja im­már 75 esztendeje december 1-jén van. Ebből az alkalom­ból Simkó János, a Magyar Rádió Rt. Regionális és Nem­zetiségi Adások Igazgatósá­gának vezetője pécsi rádió­soknak adott át díjakat. A Magyar Rádió Pécsi Stúdiójá­ban az idén 65 esztendős Lenk Irén nyugalmazott zenei szer­kesztő, a Hangtár egyik alapítója igazgatói különjutalmat kapott. December 1-jén Budapesten a Magyar Rádió Bródy Sándor ut­cai épületének Márványtermé­ben dr. László Lajos nyugalma­zott stúdióvezető-helyettes, író a 75 éves Magyar Rádió alapításá­nak évfordulója alkalmából, 75. születésnapja tiszteletére, 47 esz­tendős rádiós pályafutása alkal­mából Nívódíjban részesült. Kovács Zoltán szerkesztöségve- zető ötéves intézményvezetői pá­lyafutása során tegnap másodíz­ben kapta meg a Magyar Rádió Szakmai Nívódíját. Az elismerés egyben a pécsi stúdió számítás- technikai fejlesztésének lezárulá- sát jelenti. __________________■ if i P/VTfl Magyarul - magyarán Létére -1 lévén Többen szóvá tették azt a bizonytalanságot, amely e két szóalak használatában megfigyelhető. A nyelvmű­velő véleményét kérték. Az alaki hasonlóság, főként ha nyelvi alapja is van (például azo­nos vagy rokon szófaji besorolás), mindig magában hordja a fölcseré­lés veszélyét. Az első a lét főnév névutószerű alakulata. A második a lesz létige v tövű alakjából kép­zett határozói igenév. Ugyancsak névutószerű a használata. A létére személyragozva mindig a szóban forgó emberre utal: létemre, léted­re stb. A mai igényes nyelvhaszná­latban csakis megengedő állapot- határozóként helyes, amelyben bi­zonyos fokú ellentét is kifejezésre jut. Pl.: Öreg létére napestig dolgo­zik. Vágyis: idős emberként (a kor nem érdem, hanem állapot), ami­kor a legtöbben inkább pihenéssel töltik napjaikat, úgy tevékenyke­dik, mintha fiatal volna. A megen­gedést így is kifejezhetjük: bár, no­ha, jóllehet öreg, mégis úgy dolgo­zik, mint egy fiatal. Nyilvánvaló te­hát az ellentét szembeállítás for­májában. A hibát akkor követjük el, ami­kor természetes oksági viszony jelölésére használjuk. így kelet­keznek az ilyen mondatok, mint: Öreg létemre nem tudtam ver­senyre kelni az erős legényekkel. Vagy: Bíró létedre ismerned kel­lett volna a törvényt. Példáink­ban a lévén való a létemre, létedre helyett. Az oksági viszony jelölé­se ugyanis nyelvi eszközökkel ki­fejezve így alakul: Mivel öreg vol­tam..., Mivel bíró vagy... így jutunk el a lévén-hez, amely valaminek az előrebocsá- tott okát, természetes magyaráza­tát fejezi ki. Például: Beteg lévén nem mehettem tegnap iskolába, azaz betegségem miatt; mivel be­teg voltam... Vagy: Orvos lévén, a jelen levők közül ő látta el a bete­get, azaz: mivel orvos volt. De ke­rülnünk kell az ellenkező hibát is, a lévén-t megengedő értelemben: Orvos lévén magára hagyta a bete­get. Helyesen: létére. Annak elle­nére, hogy orvos, akinek hivatás­beli kötelessége a betegek ellátá­sa, nem törődött a beteggel. Terjedő hiba, a lévén-nek a mert, mivel, minthogy stb. okhatá­rozói kötőszóként való használa­ta. Pl.: Nem hallottuk a csöngetést, lévén egyikünk se volt otthon. He­lyesen csak így: mert, mivel. Rónai Béla ___________________Színház, zene___________________ PRÓF ÉTAKERINGŐ. Ezzel a címmel a héten mutatták be a grazi Theater Im Keller színpadán Pozsgai Zsolt darabját. A történet a jövőben játszódik a már életképtelen bolygón, ahol egy szennye­zett tengerparton hat különböző lelkületű ember gyűlik össze, akik az Úr hangját követve jöttek, hogy bevárják a cethalat, majd megváltsák a világot. A darabot itthon jelenleg is játsszák a Pesti Vigadóban. [lyj FÜRTÖK. Clusters (Fürtök) a címe annak a CD-nek, amelyen az idei montreux-i dzsesszfesztivál nyertese, Szabó Sz. Dániel ját­szik. A komlói születésű 25 éves fiatalember, aki több tehetségku­tató verseny díjazottja, ezúttal kilenc zeneművet ad elő. A felvéte­lek a pécsi Dobos László stúdiójában készültek. (ly) UTOLJÁRA LOLA. A Pécsi Harmadik Színházban utoljára látható Georg Kreisler Lola Blau című darabja. A musical-monodrámát Dévényi Ildikó adja elő. Az előadás december 4-én, 5-én és 7-én este 7 órakor tekinthető meg.______________________________iiyi Egy éjszaka Brad Angol rendező forgatott a napokban amerikai filmet a magyar fővárosban, ami egyébként Kelet-Berlin lesz a szu­perprodukcióban. A főszereplő megasztárok, Robert Redford és Brad Pitt végig megközelíthetetlenek marad­tak, különösen az utóbbi, aki még a lá­bát sem tette ki a budapesti utcákra. Róla és az izgalmas forgatás kulissza- titkairól azonban mégis elárulhatunk olvasóinknak néhány igazi érdekessé­get a pécsi színésznő, Völgyi Melinda jóvoltából, akit kiválasztottak egy kö­zös jelenetre Brad Pitt-tel. Alapos szakmai tudás kellett ahhoz, hogy a Redford-Pitt nevével fémjelzett produkció­ba hazai színészeket is beválogassanak. Völgyi Melinda nem jár „casting”-okra, így a rendező a fotója alapján kért anyagot ró­la, egy rövid jelenetet vettek fel vele, nagy­jából azt, amit a filmben is alakít majd. Több színésznő közül végül is a londoni válogatáson őt találták a legjobbnak, s utá­na már csak arra a kérdésre kellet válaszol­nia, „ráér-e éjszaka is forgatni?” Amikor ar­ról kérdezem Melindát, mi volt, ami a leg­jobban megragadta Brad Pitiben, a tehetsé­gét emeli ki.- Amikor nem szerepel, szinte jelentékte­lennek tűnik, vékony, nem túl magas, el­zárkózó férfi, aki a szünetekben logikai já­tékot játszik az asszisztensével. Amikor vi­szont elkezdi a jelenetet, szédületesen profi lesz, tényleg sugárzik belőle a tehetség. Egyetlen éjszaka alatt nemigen ismerhe­tő ki valaki, de biztos, hogy Brad Pitinek is megvan a maga szoronganivalója, s azt sem lehet tudni, vajon nem félénkség, bi­zalmatlanság van-e a sztár visszahúzódása mögött. Pedig a tinilányok a férfiszépségek közé emelték bálványukat, s amikor egy- egy pillanatra feltűnt a kordonokkal lezárt forgatási helyszíneken, a rajongók őrjöngő, távoli sikolyai fogadták.- A jelenetben, amit egy pesti kiskocsmá­ban forgattunk a nyolcadik kerületben, nem is őt világították be a próbákon, erre külön hasonmása van - meséli Melinda. - A rendező mindenkit kiküldött a szöveges próbáknál, csak velünk foglalkozott, még véletlenül sem hozott senkit kínos helyzetbe mások előtt. Mindent előjátszott nekünk, Brad Fittnek is. Különböző beállításokból vagy tízszer is felvettük a jelenetet, az egész három-négy órán át tartott, legalább ötven tagú stáb dolgozott rajta. Jellemző a különleges biztosításra és óvatosságra, hogy amikor Melinda a felvé­tel előtt a lerobbant kelet-berlini bárt idéző kocsmát szerette volna közelebbről is meg­nézni, mert azt akarta, hogy a helyszín hangulatát jobban át tudja érezni, a rend­őrök nem akarták átengedni a kordonon. Amikor pedig a felvétel végén leült egy kis pihenésre az „Artist” feliratú székek egyi­kébe, pillanatok alatt megérkezett egy ud­varias, de határozott szervező, aki ar­ra volt kíváncsi, mit is keres ott. A művészre egyébként is odafi­gyelnek. Ha már bekerül egy ilyen szuperprodukcióba, a tudása legjavát kell nyújtania, akkor kell a legjobb­nak lenni, amikor ott az idő. Cserébe kényelmes körülményeket teremte­nek neki, hogy semmi ne zavarhassa. A szállásra például fehér Mercedes érkezik a színészért, és a forgatás helyszínére szállítja. Ott mindenki sa­ját lakókocsit kap, benne ágy, smink­asztal. Óránként jön valaki, hogy megkérdezze, óhajt-e valami finom­ságot a művész, kávét, üdítőt, hideg vagy meleg fogásokat. Kinn külön sátrakat állítanak fel, s a konyha min­denre képes, kívánságra még kolbászt is karikáznak a rántottába. (Itthoni forgatáson legfeljebb egy szakszerve­zeti kávé jár, meg talán egy szend­vics. Igaz, a lakásra nálunk is autó megy a színészért.)- Minden részlet számít - folytatja Melin­da. - Négyórás ruhapróbám volt például, végül egy hetvenes éveket idéző ruhát kap­tam, kivágott, szexis, szűk inggel. A smin­ket amerikaiak készítették, és hát az a stí­lus, amit ők használnak, nekünk szokat­lan, ötpercenként mondják, hogy „Jól vagy?”, meg hogy „Szép vagy, szeretlek!” Talán ez is számít a sikerhez, a pozitív hozzáállás. Mert lehetne ugyan a másikat finnyázni, elbizonytalanítani, leszólni, és megkérdezni tőle, vajon nem kellene-e több alapozót kenni a szarkalábakra, de ez Amerikában nem divat. Ott ugyanis már rá­jöttek arra, hogy a biztatás, az inspiráló Pitt-tel környezet, a dicséretek mellett végzett munka hatékonyabb. Persze valójában nem a lélektani szempontok érdeklik őket, az egész igazából pénzkérdés. A pénz az oka annak is (nem a magyar színművészeknek tett gesztus), hogy a ná­lunk forgatott külföldi filmekbe szívesen hívnak hazai színészeket. Egy itthoni forga­tás napidíjához képest a kereset négyszeres is lehet, ám ez még mindig jóval kevesebb, mint amit a külföldi epizódszereplőnek kel­lene fizetni. Végül is mindenki jól jár, és a magyar művészeket, ha csak kis szerepek­ben is, de megismerheti a nagyvilág.- Az, hogy egy szerep kicsi vagy nagy, nem számít - állítja Völgyi Melinda, akinek nem ez az első filmszereplése. - Akármi­lyen feladatot adnak, én megpróbálom mindig jól eljátszani. Mostanában van is dolga, hiszen az újra­induló Linda-sorozatban szerepel, de már több tervet is fontolgat. A legközelebbi nagy esemény annak a kazettának a megje­lenése lesz, amelyen saját válogatásában összeállított szerelmes verseket mond. Ezt a zenés, szöveges, érzelemgazdag hangka­zettát még idén bemutatják a közönségnek, a Brad Pitt-tel való közös jelenet megtekin­tésére azonban egy kicsit még várni kell. ' ___________________________HODNIK ILDIKÓ GY. Ka nyargós utcák, görbe esték A múlt többnyire megszépül, de olykor megszépülnie sem kell. Főleg, ha a bohémek világáról, szép álmainkról mesél a kor regőse. Jelesül visszapillantva a századfordulós Pécsre, számba véve kocsmáit, vendéglőit és kávéházait, s gondolatban kiül a korabeli cukrászdák, kerthelyiségek napernyői alá, a korzóra a Caflish elé, s az asztalához in­vitálja az olvasót. A helytörténetírás remeke az a könyv, melyet „Kanyargós utcák, görbe esték” címmel írt meg a szer­ző, Kovács Lajos tanár úr, s amely­ben a száz esztendővel ezelőtti szórakozási szokások, az ital, a kártya, a nők és az elfüstölt milliók világának, mindenekelőtt a pécsi vendéglátás neves helyeinek állít emléket. Közel tízesztendős kuta­tómunka nyomán a könyvtárak, levéltárak penészszagú világából a finomra őrölt kávéfélék, a zóna­pörköltek és korhelylevesek illatát csalta elő, cigányzenét és pezsgős­poharak koccanását, miközben együtt merülhetünk el vele az ön­magában is elvágyódást (baráti együttléteket) avagy búfelejtést adó krúdys világba. A Fehér Báránytól az Arany Hajóig, a Pécs-Ráczváros-telepi Pompár Dóri vendéglőjéig a bel­városi Nádor Kávéházig, az István Pincétől Balogh György Gambri- nusáig, a Vadászkürtön és a Vad­emberen át oly édes órák részesei lehetünk, s hasonlóképpen tilta­kozunk mint tiltakoztak a kávé­házakra rászokott dédapáink és nagyapáink 1894-ben egy elhibá­zott zárórarendelet nyomán. Igé­nyeljük a nagyváros 24 órájának éjszakáit is. Mert hát a kávéház (az éccakai élet) nemcsak egyfaj­ta testi-lelki szükséglet kielégíté­sének színtere a századfordulón, hanem a városiasodás, az erősö­dő polgári öntudat és szellemiség építészetileg is tárgyiasult jel­képévé vált. Kovács Lajos kötetét, mely a Pannónia Könyvek sorában jelent meg, s melyet Bezerédy Győző lektorált, tegnap mutatták be Pé­csett a nagyközönségnek. Régi fo­tókkal, étlapdokumentumokkal fűszerezve. Kicseng olvasatakor, hogy a szerző maga is különösen vonzódik a bohémvilághoz (kocs- malógus, aki hosszabb idő óta folytat vendéglátóipari kutatáso­kat), s valójában szeretné vissza­lopni hétköznapjainkba az egyko­ri, boldog békeidőket. Ekként szí­véből fakadnak azok különösen olvasmányos, összegyűjtött törté­netei (Pálinka és kard, Elkártyá­zott feleség), melyek után kény- szerűségből (mit kényszerűség­ből!) ellátogathatunk a bohém napot lezárva az Ostende mulató piroslámpás házaiba is. KOZMA F. I Cybersex és a németek kitelepítése A nemrégiben megnyílt IV. Képző- és Iparművészeti Szalo­non negyvennégy, a térségben élő vagy született alkotó állí­totta ki műveit. A tárlaton minden korosztály és irányzat képviselteti magát, érdeklődési körétől függetlenül bárki ta­lálhat kedvére való alkotást. Mohács A Bartók Béla Művelődési Köz­pont 1994-ben hívta életre a sza­lont azzal a céllal, hogy a Mohács és térségében élő vagy itt szüle­tett- művészek a városban rend­szeresen kiállíthassák munkáikat.- Az első évben 26-an küldték be alkotásaikat - mondta Köveskuti Péter (képünkön), a szalon főszervezője. - A jelentke­zők száma folyamatosan nőtt, idén már negyvennégy művész produkcióit bírálta el a zsűri. A 205 beadott műből a döntnö- kök 83-at válogattak ki a tárlatra. Az eddigieknél több a kerámia és a szobor, de továbbra is a festmé­nyek és a grafikák dominálnak. A tíz legjobo alkotót szponzorok dí­jazzák, a fődíjasnak pedig önálló kiállítást rendez a művelődési központ, ugyanúgy, mint a szava­zatok alapján kiválasztott közön­ségdíjasnak. A fődíjat idén Pecsuvácz Antalné kapta. A naiv festészet a legutóbbi rendezvény óta egyre hangsúlyosabban van jelen a szalonokon, az idei fődíjast köz­vetlenségén kívül merész kom- pozíciós megoldásaiért, a kont­raszt, az egyensúly és a színek bravúros használatáért méltá­nyolta a zsűri. A lelkes, visszatérő amatőrö­kön és a munkájukból élő profi­kon kívül mindig van 10-20 új je­lentkező, közülük többen elsőre díjat is kapnak. Az itt elismerést szerzők zöme természetesen to­vábbra is a város művészeti életé­nek vezető egyéniségei közül ke­rül ki. Az idősebb, nyolcvanadik éve felé közelítők és az alig húszon felüli fiatalok között egyaránt van égj-egy olyan csoport, amely rendszeres résztvevője a szalo­noknak. Előbbiek közül a fődíjason kí­vül Keller Gyulánét és Kovács Jánosáét érdemes kiemelni. Az utóbbi, igen markáns stílusú al­kotó idén egy hajszálakból ra­gasztott, a H. Lajos emlékművet ábrázoló kompozíciót ir h neve­zett, eredeti foglalkozása gyéb- ként fodrász. A fiatalok közül a művészeti szakközépiskolát végzett Tatai Tibor és Koltai Dávid szintén rendszeres résztvevők. Az előbbi művész rendkívül kifejező, sajá­tos portréival hívja fel magára a figyelmet. Koltai Dávid két, dró­tokkal díszített, vezetékkel össze­kötött konnektorból álló, Cybersex I-II című alkotásával tűnt ki. A polgárpukkasztó téma- választásnak jó kontrasztja Bauhoffer Józsefnek a németek kitelepítésével foglalkozó fest­ménysorozata.- Minden korosztály talál neki tetsző témájú és stílusú művet - mondta Köveskuti Péter. - A ter­vünk az, hogy az ötödik, jubileu­mi szalonon elhagyjuk a díjazást, ahogy korábban terveztük. így a megjelenés lehetősége lesz a ki­tüntetés. Naív művészek alkotásai a kiállításon fotó, barabás béla l á «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents