Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-18 / 346. szám

í^'ül 2000. December 18., hétfő HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Szakadék előtt a szövetkezetek A Magyar Bankszövetség által a napokban megkondított vészharang meglehető­sen hangosan szól. A pénzvilág képviselői szerint a külső üzletrész-tulajdono­sok kifizetését a szövetkezeteknek legfeljebb 10-15 százaléka lenne képes súlyos likviditási gondok nélkül túlélni. Az Országgyűlés napirendje szerint a mező- gazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslatot a parlament holnap tárgyalja, a szavazás 14 órakor várható.- A problémát az állam okozta - oldja is meg az állam! - fogalmaz tömören a villá­nyi Új Alkotmány Termelőszövetkezet el­nöke, Czigler János (első képünkön). A megye egyik legsikeresebben műkö­dő mezőgazdasági nagyüzemében külö­nösebben nem attól félnek, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetése padlóra küldheti a szövetkezetét. Az érintettek száma nem éri el a 300-at, a kifizetendő •összeg 30 millió forint körül van, ez pedig a jegyzett tőkének mintegy 10-12 százalé­ka. Bár azt gyorsan hozzáteszi az elnök, hogy pénzük pillanatnyilag erre nincsen.- A valódi gondot a politika bizonyta­lansága okozza - folytatja Czigler János. - Ez pedig elbizonytalanít­ja a hitelezőket is. Az ugyanis talán mindenki előtt ismert, hogy a me­zőgazdasági termelőszö­vetkezetek működési költségeiknek túlnyomó részét külső forrásból fe­dezi. Márpedig ha a hi­telezők nem biztosak a kihelyezett pénz sorsá­ban, azaz nem nyújtanak hitelt, ez való­ban nagyon nehéz helyzetbe sodorhat sok szövetkezetét. A Magyar Bankszövetség éppen a na­pokban jelezte a szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslattal szembeni aggá­lyait. Közleményük szerint a bankok az esetek túlnyomó többségében kénytele­nek lesznek a mezőgazdasági szövetkeze­tekkel szemben fennálló követeléseiket kétesnek vagy rossz hitelnek minősíteni a visszafizetési kockázat növekedése miatt. Ebből következően a hitelügyletekben érintett pénzintézeteknek céltartalékot kell képezniük az eredmény terhére, és a végleges veszteség mérséklése érdekében hozandó intézkedések végső esetben a szövetkezetek felszámolását indíthatják el. Jól érzékelhetően éles a bankszövetség reakciója. Nem áll ezzel ellentmondásban az, hogy - mint Czigler említette - nem a 30 millió kifizetése jelenti a valódi gon­dot. Mert például még a külső üzletrész­szel összefüggésben is meg kell említeni a nagyfogyasztókat érintő legutóbbi 40 szá­zalékos gázáremelést. Ennek az alap­anyagnak a segítségével készül ugyanis a nitrogén-műtrágya - nyilvánvaló, hogy ez is lényegesen drágább lesz. Márpedig a termelőszövetkezetek sok műtrágyát kell használjanak. Ha nincs rá pénz, kétes, hozzá tud- nak-e majd jutni. Mert a külső üzletrészek kifizetése bizonytalan pénzügyi helyzetbe hozza a nagyüzemet, a hitelező bank ezért majd túl magasnak ítéli meg a visz- szafizetési kockázatot... ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Visszatérve az alaphelyzethez, a külső tulajdonosok üzletrészének megváltását állami hitelből fedeznék a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Előzetes számítá­sok szerint ily módon összesen csak az alanyi jogon üzletrészhez jutottaknak mintegy 20 milliárd forint jár. Vagy másik oldalról: kell kifizetni a termelőszövetke­zetekben. Azt azonban még nem tudni, milyen feltételekkel kapnák a gazdálkodó szervezetek a hitelt. Erősen berzenkednek azonban amiatt, hogy ennek velejárója­ként a szövetkezet vagyonára jelzálogot jegyeznek be, ami ugyancsak erősen ront­ja hitelképességüket. Czigler János szerint a kifizetési kötele­zettség nyomán megszülető nehéz hely­zet nem a jövő várható fejleménye. Az, hogy a törvényjavaslat ismertté vált, hó­napokkal ezelőtt a jelzett magatartásra késztette a hitelezőket, s ennek hátrányai­val már most számolniuk kell a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeteknek. További pénzügyi nehézséget okoz, hogy a gazdálkodó szervezetek a koráb­ban meghirdetett úgynevezett kibontako­zási hitelpályázataikra eddig még nem kaptak választ, vagyis forrásaik közül még egy „lebeg”. Három kategóriát kell említenünk, ha arra a kérdésre keressük a választ, kik a külső üzletrész-tulajdonosok. Nyolc évvel ezelőtti a törvény, amelynek alapján neve­síteni kellett a tsz-vagyont. Az már a ter­melőszövetkezetek közgyűlésének hatás­körébe tartozott, hogy milyen szem­pontokra figyelem­mel osztották el ezt az értéket. Ilyen módon a jogszabály elsősor­ban azokra vonat­kozott, akik 1992 előtt alanyi jogon jutottak üzletrész­hez, de mellettük olyanok is jelent­kezhettek a „jus­sért”, akik koráb­ban legalább öt évig dolgoztak a tsz-ben. Ez a jogo­sultság azonban érintette az örökösöket is, s a jelen helyzetben döntően az ő kö­rük fedi le a külső üzletrésztulajdonra jo­gosultakat. Sokan persze eladták vagyon­részüket - például azért, mert a mezőgaz­daság leromlott állapotának folyamatában még időben pénzzé akarták azt tenni -, de nem jártak jól, mert a névértéknek ke­vesen kapták meg még a felét sem. Az új tulajdonosok jelentik a harmadik csopor­tot. A pénzügyi statisztikák szerint 2000 jú­liusában az agrárszektor hitelállománya 265 milliárd forint volt, ennek közel fele terheli a szövetkezeteket. 1998-ban a saját és idegen forrás aránya esetükben 60-40 százalék volt, ez azóta megfordult az el­múlt két évben bekövetkezett tőkevesztés és a hitel növekedése miatt. A szövetkeze­tek múlt évi összesített adózás előtti ered­ménye 14 és fél milliárd forint veszteség volt. Ennél rosszabb a helyzet Baranyában, ahol Margittai Miklós (második képün­kön), a mezőgazdasági szövetkezetek me­gyei szövetségének elnöke szerint a saját erő és a hitel aránya 30, illetve 70 száza­lék. A külső tulajdonrészek kiadásáról el­fogadás előtt álló törvény mintegy 50 szö­vetkezetét érint Baranyában. Éspedig azo­kat, amelyek az átalakulás során nem cso­portosították más gazdálkodási formába - például részvénytársaságba - termelőva- gyonukat. A különös az, hogy 1991-ben kisgazda javaslatra nevesítették a szövetkezeti va­gyont - gyakorlatilag példa nélkül a vilá­gon. Most pedig a törvény szerint a Föld­művelésügyi Hivatalok kötik majd meg a szerződést egy-egy tsz nevében az ÁPV Rt.-vel, ám a tsz-ek terhére. Az, hogy hány külső üzletrész-tulajdonos van a megyében, nem lehet tudni. A vagyon még mindig mozgásban van, például adásvétel útján. Nem tudni azt sem, hogy pontosan melyik szövetkezete­ket érinti a jogszabály - rendelkezése sze­rint azokat, amelyeket még nem töröltek a cégjegyzékből -, vagyis kötelezi-e példá­ul az éppen felszámolás alatt lévő üzeme­ket, mint amilyen a rózsafai tsz. Ugyancsak homályos még, hogy ha holnap át is megy a parlamenti szavazá­son a javaslat, mikortól lép a gyakorlati megvalósítás szakaszába a kártalanítás­nak ez az újabb formája, mert a végrehaj­tásához szükséges kormányrendelet meg­jelenésének időpontjáról egyelőre semmit sem tudni. MNHHHMHMRMHNHBHHBMBMi- Az egész ágazat veszélybe kerülhet - sommázza a szövetség elnöke a vélemé­nyét. - Idén 6-7 milliárdos a veszteség, ami önmagában likviditási nehézségeket jelent. Erre rakódik még a külső tulajdonrészek kifizetése mint tőkeki­vonás. A rendelkezés ér­dekcsoportokat állít egy­mással szembe. Az új tu­lajdonosok esetében al­ku tárgya a vagyon érté­ke, ebből eredően polgá­ri perek sorozata várha­tó. Végül pedig a tényle­ges tsz-tagok járnak a legrosszabbul, mert ezt az újabb tőkeveszteséget nekik kell majd a mezőgazdasági termőszövetkezet­ben kigazdálkodniuk. Ahova tenni kellene a pénzt, onnan veszi el ez a törvény, kö­vetkeztében az ágazat versenyképessége nagymértékben romlik - pár évvel az EU- csatlakozás előtt, amikor ennek éppen el­lenkezőjére lenne szükség. MÉSZÁROS ATTILA A Bankszövetség szerint „A Magyar Bankszövetség elnöksége a törvényjavaslat elfogadá­sa esetén jogászokat kér fel az alkotmányossági aggályok meg­vizsgálására, és e szakvélemény ismeretében dönt az esetleges további jogi lépések megtételéről. A szövetség álláspontja szerint tovább rontja a szövetkezetek hitelképességét az a mezőgazdasá­gi bizottságban felmerült javaslat, miszerint a vételárat a megyei földművelésügyi hivatalok folyósítanák az ÁPV Rt. által nyújtott hi­telből, ha a szövetkezet nem rendelkezik elegendő saját forrással. Egyrészt a szövetkezeteknek egy éven belül vissza kell fizetniük a hitelt az ÁPV Rt.-nek, másrészt a hitel fejében az államot megillető jelzálog a szövetkezet vagyonán erősen rontja a még jelzáloggal fedezett banki követelések minősítését is.” (A Magyar Bankszö­vetség állásfoglalásából) CSERIlAszl6_ Félalakos Lenin Karácsonyi vásárlási őrület. Nem könnyű az ám közelébe furakodni, sokan állják körül. Az ám ezúttal egy baba, amelynek ára attól szökkent az égig, hogy ha kell, bepisil. Nemigen értem, miért értéke­sebb ettől, az én esetemben pél­dául ez a tevékenység érték­csökkentő tényezőnek bizo­nyult annak idején, de úgy tű­nik, változnak az idők és az ér­tékrendek. Elnézem ezeket a babákat, s lassan rádöbbenek, hogy nem a magas ár riasztó bennük, hanem a kopaszsá­guk. Egyiknek sincs egy szál haja sem, s ráadásul némelyik arca inkább egy 50-60 éves férfira emlékeztet, nem pedig újszü­löttre, pedig newborn baby- ként hevernek szanaszét. Apró Rákosi Mátyáskák, azzal a kü­lönbséggel, hogy tudomásom szerint az említett úr csak egy­szer csinálta össze magát, de eladhatóvá akkor sem vált, ki tudja miért. Érdekes, hogy amíg Rákosi­ból ezen a karácsonyon Dunát lehetne rekeszteni, Lenin alig- alig. Persze ha alaposan körül­néz az ember, csak rábukkan egyre. „Lenin-önarckép, félala­kos, 560 x 820-as, eladó. Ár: 5000 Ft” - olvashatjuk az egyik jó nevű hirdetési lapban. Töb­bet nem árul el a hirdetés föl­adója, pedig sok kérdésre sze­retnének választ kapni az aján­dékra kiéhezett művészetkedve­lők. Hiszen Lenin festői vénája sokkal kevésbé ismert, mint például írói vagy politikusi munkássága, s bár azt tudjuk róla, hogy egyik kedvence az Appassionato szonáta volt, de az is inkább zene, mintsem festmény, ráadásul nem is ő szerezte. Milyen lehet Lenin ön­portréja? Valószínű, hogy ki­gombolt nagykabátban áll előt­tünk a nagy formátumú állam­férfi, állát felszegi, büszkén néz előre, s ecsetjével a jövőbe mutat. Pontosabban, mindennek csak a fele látszik, hiszen fél­alakos képről van szó. Hogy melyik fele hiányzik, azt nem tudjuk, de akkor is nagyszerű lehet, ha deréktól lefelé ábrá­zolja önnön magát a művész, ami nem kizárt, hiszen ezért olyan olcsó. Ötezer forint egy fél Leninért, a bolondnak is megéri. Kár, hogy nem tud be­pisilni. Akkor a dupláját is megadnánk érte. DUNAI IMRE Sebesség és céltudat A bővülő európai regionális for­galmi igényekhez való alkalmaz­kodás jegyében új, 70 személyes kisgépek beállítását tervezi a Lufthansa. A német légitársaság az új járatokkal közvetlen össze­köttetéseket teremt a különböző égtájak európai városai között. Az útvonalakat 2001 márciusáig dolgozzák ki. A cég a regionális légi forgalomban kétszámjegyű növekedési ütemet vár, s máris a tettek mezejére szállt: 20 kisgépet jövő évtől üzembe állít, s további 60 darabot megrendelt. Nem tudom, hogy a kiszemelt típusok számára alkalmas-e a pogányi repülőtér még csak prog­ramtervekben létező betonsávja. Ha a feladatnak megfelelőn rö- vidpályaigényűek, repüléstech­nikai akadálya nem adódna a pécsi „légikikötő” beiktatásának. Sajnos az csak a fantázia nekiló- dulása, hogy vajon Pécs (Bara­nya) úti céllal lenne-e elegendő utasforgalom. Például azon né­met tartományok központjai­ban, ahova a hajdan a Baranyá­ból és Tolnából Ídtelepített svá­bok kerültek, vagy a rokonságot nálunk jobban tartó finneknél Továbbá a német, holland és skandináv tartományokban len- ne-e piaca a gyógyfürdő-, vala­mint a bor- és egyéb gasztronó­miai turizmus kínálatunknak. A példák hipotetikusak, hi­szen a Lufthansa olyan regioná­lisnemzetközi repülőterekre ter­vezhet járatokat, amelyek már léteznek. Tehát most, amikor óvatosan bizakodunk, hogy ne­tán végre elérhető közeleségbe került a pogányi repülőtér fej­lesztése, azt is megállapíthatjuk, jócskán megkésve valósul majd meg az európai tendenciához képest. Pécs Önkormányzatá­nak kezdeményezéstől számítva ' pedig legjobb esetben is tíz esz­tendős lesz az ügy átfutása, ha révbe ér. Nem igazán korszerű ez a sebesség az állami szint ed­digi szakmai, gazdasági és poli­tikai döntéshozóitól. Különösen, ha a szomszédos országok ez irányú versengő buzgalmát néz­tük. Ha másutt mindenütt olyan fontosnak tartották a re­pülőtér-építéseket, kies hazánk illetékesei vajon miért voltak mindenkinél „okosabbak”? Most azzal a kényszeredett bölcsességgel vigasztalódhatunk, hogy jobb későn, mint soha Nem lenne praktikus, ha ez a közmondás országjeíszóvá válna hetedikoldal HOLNAP Riport Elkorhadt finnugor nyelvro­konság és családfa Évszáza­dos, politikai vetületektől sem mentes tévhitek válnak semmivé a kutatások és a ré­gészeti ásatások nyomán. Hol tart ma a hungarológia, a magyarságkutatás ezen a téren? Honnan jöttünk és kik vagyunk valójában? Portré Neubauer Szilvia Baranya egyik leginkább elismen vi­rágkötője. Az óvónői pályát elhagyva először autodidakta módon, majd külhoni meste­rektől tanulta a szakmát, amelynek sikeressége a krea­tivitáson múlik. Portré Filmből, színházból: jeles Jeles András ugyan az egyik legeredetibb, legtöbb (koránt­sem szándékos) „botrányt” kavart filmrendezőnk, akinek művei körül valóságos kultusz alakult ki. Ő maga azonban nem ilyen rózsaszínűén vélekedik önnön helyzetéről, s fő­leg nem a magyar filmszakmáról. A pécsi Jeles Napok pe­dig már csak szép emlék a múltból.- Legutóbb könyvvel jelentkezett, a Büntetőszázaddal. Hogyhogy?- Nem akarok én író lenni, de a filmezés és a színház is nagyon ki van téve külső, tőlem szinte független körülményeknek. Ez a munka tele van leállásokkal, technikával, pénzhajszolással, és ez egyre inkább megvisel. Az írás az életben maradáshoz kell. Nem vagyok lírikus alkat, nem tudok „dalolni”, szóval sok min­den nem megy - nincs könnyű sorsom.- De a filmkészítés azért csak megy.- Nem tudom... Ha megnéz­zük, hány filmet készített egy Bergman, egy Godard, egy Bresson, mi, nézők csak a töre­dékét ismer­jük a műve­iknek. Magyarországon egy ren­dező élete során jó, ha egy tucat filmet forgathat, és abból jó lesz egy vagy kettő. Pedig ez olyan szakma, amit csak a gyakorlatban lehet megtanulni. Azt hiszem, ed­digi filmjeim ujjgyakorlatok vol­tak, s nem gondolom, hogy sokat számítanának, egy-egy stádiumot jelölnek csak. Épp ezért mindig meg is lepődöm, hogy a filmjeim állítólag jók, hírük van. Annak idején bemutatóvetítéseken azok, akik a pénzt adták rájuk, úgy beszéltek velem, mintha bű­nöző lennék.- És lesz új?- Egy pár már egy ideje benne van a fejemben, de esélyük sincs a megvalósulásra, a tervezgetés- sel együtt le is kell mondani ró­luk. Nem tudom, egy író mit csi­nálna ilyen szituációban. Szerin­tem egy fél év múlva hasba szúr­ná magát.- Ha nem film, akkor mi?- Színház. Talán most lesz be­lőle valami. Halász Péterrel terve­zünk egyet, ami anyagilag is füg­getlen lehetne: ez megmentheti az életemet. Nincs különösebb filo­zófiája, mint az: evidens legyen, hogy nagyon jók vagyunk, és erről a néző minden este győződjön meg. Jeles András 1945. március 27-én született Jászberényben. Az EL­TE bölcsészkarát, majd a Színház-és Filmművészeti Főiskola operatőri és rendezői szakát végezte el. Ismert filmjei: A kis Valentino, Álombrigád, Angyali üdvözlet. A Monteverdi Birkózó­kor társulatigazgatója volt. Jelenleg Zalalövőn él a családjával.- Néz manapság mozit?- A nézhető filmek jogdíjai le­jártak, filmklubok nincsenek, a videót nem szeretem. A ma ké­szülő dolgokról pedig inkább nem beszélnék. Csak látszat, hogy van magyar filmművészet, mert igazából már rég nincsen... MÉHES KÁROLY i I >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents