Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-16 / 344. szám

2000. December 16., szombat KULTÚRA Űj Dunántúli Napló - 11. oldal-MŰVELŐD É S Szövegben a muzsikáról Zenei hírlevélnek nevezi magát az a tartalmas, tizen­két oldalas újság, amelyet Pécsi Szimfonikus címmel kap a kezébe minden kon­certlátogató. Decemberben már a harmadik számmal jelentkeztek. Míg novemberben, halottak nap­ja körül azt javasolta a Pécsi Szimfonikus a muzsikaszeretők­nek, hallgassanak sok komoly és mély gondolatokat hordozó ze­nét, most arra hívja fel a figyel­met Szkladányi Péter: a kará­csonyt muzsika nélkül elképzel­ni lehetetlen, a szeretet ünnepe igényli a szép, megható zenét. Ez az a szeretet, amely egybefogja az érzelem jegyében ilyenkor az emberiséget, s talán éppen ez a muzsika egyik alapvető funkció­ja is. A komolyzenéről azonban számos más, értékes információt is közöl az új lap, amelyben nem csupán a koncerteken játszott művek ismertetője kapott helyet; alapos elemzéseket olvashatunk a darabokról, keletkezésük törté­netéről, az egyes tételekről is. A leírások a zenében járatosakat éppúgy segítik, mint a kevésbé műértőket. Rövid információk tá­jékoztatják az olvasókat a Pécsi Szimfonikus Zenekar, a Filhar­mónia Dél-Dunántúli Kht. és a Művészetek Háza hangversenye­in fellépő művészek eddigi élet- útjáról, ám a mostani számban személyes hangú írások is olvas­hatók a 60 éves Várnagy Attilá­ról, illetve Kovács Zoltán vendég- karmesterről. A kiadványt Gárdo­nyi Tamás szerkeszti, aki Zseni Nándortól vette át a lap gondozá­sát. H. I. GY. Könyv, nemcsak úgy Bencze János új, sokadik „Csak úgy” címmel megjelent könyve napi tárcák, jegyzetek válogatása, egy „gyalog”-új- ságíró töprengései. Az újságírói „szakma” egyik legautentiku­sabb műfaja a napi reflexió, amit a gondol­kodás kényelme jegyzetnek nevez, de mint Bencze fejezetekre tagolt könyve is tanúsít­ja, színes ez a világ: a legfeljebb három flekkes írások lehetnek tárcák, kommentá­rok, krokik, glosszák stb.^amelyek képesek a mélyen tisztelt Valóság Őfőméltóságát sokféleképpen bemutatni. Olyannak, ami­lyen. Az írások, melyek közül Román Lászlóné nyugalmazott könyvtárigazgató válogatott, olyan évtizedből valók, amikor a kritizálás joga már nemcsak a fizetett udva­ri bohócokat illette meg, amikor a napi sajtó is kinyitotta a száját, ám minél nagyobbra tátotta igaza tudatában - paradox és fájó -, annál hermetikusabban kegyeskedtek zá­rulni a címzett fülek. Bencze az induló feje­zetbe közéleti háborgásait gyűjti, s a „mez­telen róka újranyúzásától” a parlamenti cir­kuszokig van is min hábo- rognia. Mindenre figyel, rea­gál az újságíró lélekkoptató kötelessége szerint. Ezekben az írásokban sok a szellem, a játékosság, de a demagóg dühöket lobbantó, lélekszá­rító keserűség is. Pontosan nyomon követhető a rend­szerváltás évtizedének kétes dicsőségű históriája, ám a szívemhez - vállalva az elfo­gultságot - embermeséi áll­nak igazán közel, míg a gye­rekkori emlékek kútja (a könyv második részében) itt-ott apadtabb vizű. Visszatérve a portré­kat, életképeket soroló fejezetekhez, igazi riporterként ott van a vasasi bányászok utolsó tiltakozásánál, tárgyilagossága mel­lett is mélyen empatikus tanulságot hüve­lyez ki a bétái tragédiából, és mindenütt felbukkannak gyerekek. Ervinke, aki kere­kes kocsiról álmodik haza­szállítandó a tűzifát, Dórika, aki titokban a testét árulja, hogy a nagybeteg ap­ja gyógyítására kölcsönzött pénzt törlessze, a kis Siszler, aki késve érkezik a lopott borral a számára ide­gen édesapa halálos ágyá­hoz - és sorolhatnánk. Áb­rázolóerő jellemzi C. Dezső miniportréját, a poézis sem hiányzik a havon heverő kenyér történetéből, amit egy hajléktalan emel el a verekedő madarak elől. Egy-egy tárcanovelláját, életképét írói meg­formálás emeli a többi átlaga fölé. Aki akar, Benczétől tanulhat nem kevés valóságisme- retet is. b. r. Hírcsatorna NÍVÓDÍJ. Titkos szavazással döntik el a dolgozók, kié legyen az év műszaki nívódíja a Pécsi Nemzeti Színházban. Idén az elismerést Sulek Ferenc zsinó- ros-díszítőnek ítélték oda, aki­nek a díjat az alapító cég képvi­seletében tegnap Fazekas István vezérigazgató adta át, A kaméli- ás hölgy című balett bemu­tatóján. (ly) KODÁLY EMLÉKÉRE tartanak koncertet a pécsi Bazilikában 17-én este fél 8-kor. Az esten a veszprémi Kreska Károly orgo­naművész játszik, s fellép a pé­csi Canticum Cydrel kama­rakórus. Vezényel Budavári Zsuzsa. (ly) KÉS A TYÚKBAN a címe an­nak a darabnak, amellyel a Wa­lesi Zeneművészeti és Színmű­vészeti Főiskola színtársulata turnézik Magyarországon. David Harrower művét Fekete Péter, a főiskola tanára rendez­te. Az angol nyelvű produkció ma érkezik a Pécsi Tudomány- egyetemre. Az előadás este 19 órakor kezdődik. (ly) MESEVETÉLKEDŐ. A nagy ér deklődésre való tekintettel de­cember végéig meghosszabbítot­ta a pécsi Szivárvány Gyermek­ház a Mesevetélkedő nevezési határidejét. Több intézménnyel együttműködve öt fordulóból ál­ló vetélkedőre várják a 3. és 4. osztályos jelentkezőket, a négy­tagú csapatokat egy felnőtt segít­heti. A mesékkel összefüggő fel­adatok megyei döntője tavasszal lesz, a nyertesek országos mese­táborba utazhatnak. Január 15- éig lehet jelentkezni a Kárpát­medencei magyar nyelvű gyer­mek- és ifjúsági újságokkal meg­ismertető Böngészde című vetél- kedőjátékra is. ____________iiyi Cs odagyertyák és őrangyalok Aprólékosan kidolgozott kézműves termékek, különös gonddal készített díszek, a polgári értékrendet tükröző ké­peslapok, kiskereskedők közvetlen szavaival kínált ajándé­kok - ezek jellemezték a pécsi polgárság karácsonyát a szá­zad első évtizedeiben. Az ezredvég polgára most óriási le- rakatokban műanyag díszeket vásárol, vagy olcsó szépítő­szert a filléres boltokban. A kultúrának az életmód is része, kiváló állapotban lévő gyermekjá- a tárgyi környezet, ami körülvesz ték is látható annak a karácsony­minket. Erre fordított talán na- fának a tövében, amelyet a pécsi gyobb figyelmet a régi idők polgá- Várostörténeti Múzeumban díszí- ra, aki még szakiparos készítette tett fel Gál Éva muzeológus, kisszekrényt vásárolhatott a gye- A szakember érdeklődőknek, rekének a babaházba, csapolás- elsősorban gyerekeknek tart tár­latvezetéseket, ahol elmeséli, ho­gyan öntötték a vaslemezekből domborított Miku­lás-formába a cso­koládét, hogyan készült házilag a szaloncukor, ame­lyet kézzel csavar­gattak a végén hosszan bevagdo­sott színes papír­ba, s hogy az üveg­díszeken csak 70- 80 éve van fémes fény, előtte ugyan­is nem tudták őket foncsorozni. Az egykori aján­dékozási szokások valamivel eltértek a maiaktól: Pécsett például divat volt diós, mézes patkót sütni, és ezt vinni ajándékba, de a gyerekek sem kap­tak túl drága hol- Nagyszüleink így díszítették a fenyőfát fotó:t.l. mikat, inkább mé­zes bábot, falovat, sál, tökéletesen kidolgozva. Vagy trombitát, talicskát. A cseléd is porcelánbabát, mozgatható ízüle- külön kapott mákos és diós kit­tekkel, igazi hajjal, amivel tényleg lit, almát, diót, egy kendőt, leg­lehetett fodrászkodni. Ilyen száz- alábbis Jellachich szerint, aki a éves baba, és öreg, de még ma is 19. század közepének pécsi szo­kásait örökítette meg könyvé­ben. De árulkodnak az egykori hir­detések is, a színház mellett pél­dául valamikor Lehr Izidor a leg­ízlésesebb kivitelben nyakkendő­különlegességeket kínált, Paunz Adolf szép selyem „blousokat”, Oroszy Sándor udvari cukrász pe­dig kiváló finom teasüteménye­ket, naponta frissen, a legjutá- nyosabb árban. A Jókai téren Willmann Árpád, a vendéglői és korcsmáros üvegáruk kereskedő­je tükröt, piperetárgyakat is aján­lott, nyilván a hölgyeknek, míg a vékony pénztárcájú kultúraszere­tőket már akkor is olcsó könyv- és zenemű bazár várta a Ferencziek utcza elején, Krausz és Társánál, ahol könyveket és zeneműveket „potom áron” lehetett vásárolni. Az akkori és a mostani fákra való díszek között nincs túl nagy különbség, Gál Éva egy 1913-ból való katalógus lapjait mutatja. Volt akkor még „gyémánt hó, erős fényű, valódi hótól el nem térő”, amelytől, a gyertyák meg­gyújtása után „a fa téli kinézést vesz fel”. A csillagszórót ezüst csodagyertya néven ismerték, és hangsúlyozták, hogy tőle „szép ezüst csillageső keletkezik”, az 50 fillérbe kerülő üveg őrangyal­csúcsról pedig megtudjuk, hogy „nagyon hatásos”, és esetleg ezüst sugarakkal is kapható. Ma a régi polgári hagyományo­kat is talán a kézművesek viszik tovább legjobban. Az új, globali­zálódó piacra kényszerülő pol­gárság persze azért választhat a néhány órás használat után szét­eső műanyag játék, vagy .a fából, kézzel faragott változat között. Mert ez is a polgári kultúra része: megőrizni valamit az igényesség­ből, a szépségből, és a helyi alko­tók kezéből. __________________HODNIKI. GY. JU *11 Magyarul - magyarán Csuk-zár A múltban és a jelenben is többször tanúja voltam an­nak a vitának, amely a csuk és a zár szavunk helyes használatáról folyt. Talán nem lesz hiábavaló az egy­máshoz különben közel álló jelen­tések összebékítése. A csuk rend­szerint emberi cselekvés. Ajtónak, ablaknak (szakszóval: nyílászáró szerkezeteknek), továbbá kapu­nak, különféle fedélnek a ráhajtá- sa valamely nyílásra. De nem akár­hogyan, hanem úgy, hogy ebben a ráhajtott helyzetben rögzüljön, az­az ne mozogjon. Pl. Csukd be az ablakokat, nehogy a vihar kitörje őket! A csuk többnyire a be igekö­tővel használatos, amely befeje­zetté teszi a cselekvést, vagyis, amit becsuknak, az úgy is marad mindaddig, amíg ki nem nyitják. A csuk ellentétpárja a nyit. Nem rit­ka az összecserélésük. Pl. Gyakran kicsukja az ablakot, hogy szellőz­tessen. Alaki különbözésük ellenére könnyen fölváltják egymást. En­nek az az oka, hogy mindkét ige lényegében ugyanazokra a tár­gyakra (ajtó, kapu, fedél, fiók stb.) irányul. A különbség a következ­ményben van, vagyis a biztonság mértékében. Ha valakiről szemé­lyes sérelmünkért azt panaszol­juk, hogy: Rámcsukta az ajtót - egészen mást jelent, mint ha rámzárta volna, ráadásul kívülről. Nagyon erős indulat hatására úgy is mondhatnánk, hogy rámcsapta. De üyenkor is csak a hang erő­sebb. A csuk esetében kinyitha­tom, ha van hozzá bátorságom, de ha bezártak, akkor már nehezebb dolgom van. Vagy kiugróm az ab­lakon, ha nincs túl magasan, vagy az őrök segítségével megszököm a börtönből. Az is gyakori, hogy az ember kizárja magát saját lakásá­ból vagy (ez sem ritka eset) saját autójából, ha a lakáskulcsot nem viszi magával és gombos zár van az ajtaján, illetve az indítókulcsot bennfelejtette az autóban. Ilyen­kor bizony lakatosért vagy szere­lőért kell szaladni. Középületekben, hivatalokban, orvosi rendelőkben, kórházakban fontos helyiségek ajtaján ez olvas­ható: Kérjük az ajtót betenni - újabban a németes formát (germa- nizmus) kerülve így: Kérjük, tegye be az ajtót. Már többször is láttam, hogy kifinomultabb „nyelvérzé­kű” csukogatók, nyitogatók, odaír­ták a felhívást közlő táblára: Hova? Valami igazság van ugyan benne, mert így kevésbé pontos, kevésbé választékos, s inkább a nyelvi tré­fálkozás eszköze. Más megítélés érvényes a zár­ra, ha átvitt, képes értelemben használjuk. A karjába, szívébe zár helyett még tréfából sem mondjuk azt, hogy csuk. Magába zárta a tit­kot - azaz nem mondja, nem árul­ja el senkinek. Gyakori a befejez, bevégez értelemben való használa­ta. Régi levélírói formula volt a Zá­rom levelemet. A hivatali nyelv­ben: Az ügyet lezárom - Az ülést bezárom (esetleg berekesztem). Ha jól zár az ajtó, az ablak, az azt jelenti, hogy hézag nélkül beleillik a tokjába, keretébe zár (szerkezet) nélkül. A különféle (sokszor furfangos) zárak fölszerelése, manapság a he­vederzár „menő”, arra enged kö­vetkeztetni, hogy a vagyonbizton­ság, de talán még az életbizton­ság sem áll a kívánatos magasla­ton. Rónai Béla Adventi koncert Adventi koncert címen kerül sor hangversenyre december 17-én, vasárnap este hétkor a pécsi Belvárosi templomban, amelyen a pécsi származású Bálint Róbert, a passaui szín­ház koncertmestere játszik versenyműveket a PTE Bár­dos Lajos Zeneművészeti In­tézete zenekarának közre­működésével. Bálint Róbert Gyermán Istvánnál végzett hegedű szakon a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola Pé­csi Tanárképző Tagozatán 1983- ban. 1989 óta Passauban él, ahol két esztendeje a színház koncert­mestere. S amíg idehaza a művészek úgy gondolják, hogy az igazi megmé­rettetés Nyugat-Európában vagy Amerikában lehetséges, addig Bá­lint Róbert erről éppen fordítva gondolkodik. Mint mondja, szá­mára a pécsi fellépésének van iga­zi tétje, hiszen ez a város a kultúra fellegvára, komoly szakmai vissza­jelzést sokkal inkább innen vár. A fellépésen túl annak örül, hogy a pécsi muzsikusokkal elmélyülhet a kapcsolata, s szándékai szerint a város vendégszeretetét azzal sze­retné meghálálni, hogy lehetősé­get biztosít a pécsiek számára oda­kint. Az egyetem rézfúvós kama­razenekarának egy jövő ősszel sorra kerülő lehetőséget lónál fel az európai rézfúvós kamarazene- kari együttesek részére megrende­zett versenyen. A vonósokat is szí­vesen látná egy őszi fesztiválra, de ebben a kérdésben még nem szü­letett döntés a fesztivál rendezői részéről. Bálint Róbert az ingyenes kon­certen Vivaldi-, Bach- és Corelli- művekben működik közre, s irá­nyítja a zenekart. CS. L. Agenda December elején került a könyves­boltokba az Agenda című fotóal­bum, melynek tegnap volt az ünne­pélyes bemutatója Budapesten, a Magyar Fotográfusok Házában. A fiatal fotós-szerző (felvételeivel évek óta találkozhatunk útiköny­vekben, reklámkiadványokban, óri­ásplakátokon), Kalmár Lajos Tata­bányán született, de egyetemi évei kezdetétől, immár tizenöt éve Pé­csett él. A hamar megmutatkozó vi­zuális készség mellett nem tagad­hatja le irodalmi vénáját sem. Kriti­kusai szerint a szubjektív riport mű­fajához tartozik e „város-tájakat” felsorakoztató kötet is. Mintegy ti­zennégy városban készült az utóbbi tíz év terméséből válogatott sorozat, de a lírai monokrom fotók annyira egységes egészt képeznek, hogy nem érzünk törést, ha az album egyik oldalán éppen Prága vagy San Francisco az alkotáshoz ürügyül szolgáló helyszín... KÉP ÉS SZÖVEG: TÓTH LÁSZLÓ Pécsi kórusgyőzelem Pécsi kórus kapott első he­lyet és nagydíjat Budapes­ten. A siker a Kodály Gim­názium vegyeskaráé. A pécsi Kodály Zoltán Gimnázi­um Ifjúsági Vegyeskara Kertész Attila vezetésével december 7-e és 10-e között részt vett a Kodály Zoltán II. Magyar Kórusverse­nyen Budapesten, a Vigadóban. Az együttes Kodály, Bartók, Or­bán és Szokolay műveivel első helyezést ért el az ifjúsági ve­gyeskari kategóriában. A pécsi­ek ezután a kategóriagyőztesek versenyét is megnyerték Karai és Petrovics műveinek tolmá­csolásával, s elnyerték a verseny nagydíját. Kertész Attila a kórusverseny gáláján karnagyi különdíjat ve­hetett át. A kórus zongorakísé­rője Körtesi András zongoramű­vész volt. H. I. GY.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents