Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)
2000-12-14 / 342. szám
6. oldal - Űj Dunántúli Napló K Ö R N Y E Z E TVÉPELEM 2000. December 14., csütörtök Folyóvölgyek és halott fokok A hajdani ártéri gazdálkodás, az úgynevezett fokok újraélesztésének szorgalmazása körül ugyan nincsenek hangos viták, ám tény, hogy a témát másmás oldalról közelítik a vízügyi, illetve a természetvédelmi szakemberek. Egyben azonban azonos a véleményük: a vizes élőhelyek védelme fontos feladat. Baranyai körkép A Révai Nagy Lexikon még 1913-ban fogalmazta meg a fok definícióját. „Mellékágszem bemélyedés a folyó árterén, melynek feneke azonban a kis víz szintje fölött van, úgy, hogy leginkább csak árvizek ki- és visszavezetésére szolgál.” A meghatározást Varga Dezső (kis képünkön), a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság szaktanácsadója idézi, amikor vízügyi szempontból közelít a fokgazdálkodás megújításának lehetőségéhez.- A halászó, vadászó, legeltető ártéri népi életmód nálunk már Mária Terézia korában talaját vesztette. Mégpedig abban az időben, amikor a császári adminisztráció a vízi úton történő szállítás érdekében elrendelte a folyópartokra vontató utak kialakítását. A szakember mindezt azért említi, mert ez bizonyos mértékben azzal is járt, hogy korlátozták az áradó víztömegeknek a természetes árterekre való kilépését. Érintette ez az eddig a népi halászat, területhasználat hagyományait is őrző fokok megszűnését, illetve elhanyagolását.- Az eredmény az lett - mondja a szakember -, hogy a korábban vízjárta helyek - ahol például a fokgazdálkodást is gyakorolták - a szabályozások következtében nagyrészt mentesített árterekké váltak. Azóta a rendszeres kiöntések a folyót kísérő kétoldali árvízvédelmi töltések közti területsávra korlátozódtak. A hajdani fokgazdálkodás felélesztésének lehetősége a természetvédelmi szakemberek szerint (akiknek véleményét korábban megírtuk) két folyónk - a Duna és a Dráva - esetében jöhet szóba. A vízügyi szakemberek azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a fokgazdálkodás gyakorlata és a jelen között hovatovább évszázadok teltek el, s megváltoztak maguk a folyók is. A lerövidített medrek sok helyen az új nyomvonalon erősen bevágódtak, beágyazódtak a terepszint alá. Ami azt is jelenti, hogy a partéit elérő, meghaladó árvízszintek megritkultak.- A medermélyülés tovább fog folytatódni - prognosztizálja Varga Dezső -, ennek a folyamatnak még csak a kezdetén vagyunk. A hajdani holtágak, fokok egyre inkább „feljebb kerültek” az anyafolyóhoz képest. Hogy mennyire, jelzi a bédai holtághoz kötődő baranyai napi probléma is: idén lényegében csak két alkalommal volt olyan Duna- vízállás, hogy úgynevezett szivornyázással vízpótlást tudtak adni a holtágnak. A szivornyázás lényegében a gravitációs úton történő átemelést jelenti.- Ilyen körülmények között - folytatja a szakember - ha indokolt a beavatkozás, ha jelentősen mélyült a meder, „lépcsőzik” a folyót, fenékgáttal, duzzasztóval stabilizálják a medret, és a kívánt szintre duzzaszt- ják a vizet. Ez Dél-Dunántúlon is alkalmazható lenne, ám ennek érdekében többek között túl kellene lépnünk a Bős-Nagymaros szindrómán. Ebből is következően véleményünk szerint a probléma tényleges megoldására több okból is vámunk kell, például a finanszírozási körülményeken túl környezetvédelmi, de még vízminőségi szempontok miatt is. Összefoglalva azt tudom mondani, hogy ha ma üzemképesek lennének is az ártér és a folyómeder között kapcsolatot teremtő fokok - lényegében ezek helyreállítása, kialakítása lenne talán a legkisebb probléma -, ha rendelkezésre is állna a szükséges gyakoriságú vízszint a folyómederben, és ha mindezeken túl az ártéri vízkiterüléssel, az élőhelyek víztáplálási szerepével összhangba hozhatók volnának a mai kor települési, közlekedéshálózati, területhasználati, közegészségügyi feltételei, akkor sem lenne az a halban gazdag és közel ivóvíz tisztaságú víz, ami évszázadokkal ezelőtt volt. Mivel pedig a klasszikus fokgazdálkodás ilyen halban gazdag és semmiképpen sem szennyezett minőségű vizekhez kötődött, őszintébb dolognak tartjuk ezt őseink okos, de csak az akkori viszonyokban gyökerező gazdálkodási módjának tekinteni, belőle tanulni. Tanulnivaló valóban van. Például arra is figyelni kell, hogy az ártéri erdők a talaj nedvességi állapotára kényesek, az pedig a holtágak újranyitásával, az azokban való vízmozgással még nem változik. Másként akár romolhat is az ilyen erdők alatt a talaj vízháztartása. Ehhez teszi hozzá Varga Dezső, hogy a vízügyi szakemberek a vizes élőhelyek vízviszonyainak javítására irányuló törekvésekkel messzemenően egyetértenek, ám mégis a tárgyilagos számvetés, a reális lehetőségek figyelembevétele jelenti az előrelépés egyetlen módját. Amihez lényegében már csak két dolog kell: kellő szellemi háttér és anyagi forrás. M. A. A környezetvédelem „díja” Még mindig csak alakulóban van, mikor és milyen módon, körre vetítve vezessék be a környezetterhelési díjat. A gazdasági és a pénzügyi tárcának egyaránt ellenvetései vannak. A koncepcióról azonban a közeljövőben döntés várható. Budapest Park önerőből Sásd A város szívében - közterületen, a szolgáltatóháznál - parkot létesített közösségi munkában Adamkó Boldizsámé, Ferencsics Istvánná és Varga Imréné vállalkozó. Az önkéntes zöldterületgondozók a szolgáltató létesítményben dolgoznak és zavarta őket, hogy a munkahelyük ablakai alatt gyűlt a szemét, a járművek pedig a falig húzódtak fel parkolás közben. Először vasru- dakat állítottak fel, közéjük láncot feszítettek ki, majd a maradék növényzetet megmentették, sőt gazdagították. Ma már 150 négyzetméter utcai rész tisztaságáért felelnek. Reményeik szerint a szolgáltatóközpont többi bérlője és tulajdonosa is követi példájukat és a magánpark bővülni fog. _____ _____CS. J. A Környezetvédelmi Minisztérium elsősorban a környezetterhelést mérséklő -hatás, másodsorban a környezetvédelmi fejlesztések finanszírozását szolgáló bevételek növelése érdekében szorgalmazza a díj bevezetését. Más minisztériumok azonban úgynevezett ökoadóként értelmezik az újabb közterhet, s csak az adórendszer átfogó módosításával együtt tartják lehetségesnek bevezetését.- A korábbi elképzelésektől eltérően hosszabb távú, fokozatos bevezetést javasol a környezetvédelmi tárca - ismertette Daczi Diana, a minisztérium törvény-előkészítési főosztályának munkatársa. - A levegőterhelésnél a törvény hatályba lépését követően kellene megkezdeni a díj fizetését, ami kezdetben alacsonyabb mértékű lenne. A víz- és talajterhelési díjnál a minisztérium szerint elfogadhatónak látszik egy későbbi, 2005-től történő alkalmazás. A koncepció szerint a talajterhelési díjat a szikkasztott szennyvíz után kell majd megfizetni, mértéke az egyik javaslat szerint köbméterenként 30, szigorúbb változata szerint 60 forint lenne. Egyelőre úgy néz ki, hogy fokozatosan, hét év alatt érné el a teljes mértéket. Sajátos képlet alapján számítanák ki a víznél a környezetterhelés mennyiségét, amelynek minden kilogrammja után 500-700 forint közötti díjat kellene fizetni. Még bonyolultabbnak látszik a levegő terhelése, mert az itt meghatározott díj annak függvénye, hogy milyen vegyületek- kel, milyen mértékig szennyezik a kibocsátók a levegőt. Példának említjük a kén-dioxi- dot (Pécsett komoly mértékben van jelen a levegőben): 15 vagy 30 forint lenne a kibocsátott kilogrammonként felszámított mérték, a nitrogén-oxidnál 30, illetve 60 forint, a szén-monoxidnál pedig 15 forint. A környezetvédelmi tárca javaslata szerint a szén-dioxid kibocsátására nem vetnének ki környezetterhelési díjat. MÉSZÁROS ATTILA Hordó és hordó Mint valami lefojtott palackból a végre felszabaduló energia, durrant a hétköznapokba a környezet és a természet védelme. Emberre, lakóközösségre, településre, régióra, országra vetítve. Pontosan hordva magán az ismert képletet, az esésről és a nyereg túlsó oldaláról. Meglehet, Bős- Nagymaros a ludas abban, hogy egy adott szinten a létesítmény ellen fellépő szellemi erő, egy tiltakozás, politikai felhangot kapott. Mintha valóban azt élnénk át, hogy a környezet- és természetvédelem bármikor politikai köntösbe öltöztethető. Azt pedig mindenki tudja, legalábbis sejti, hogy a politika mozgatója a gazdasági érdek. És ebben a pillanatban el is tűnik - legalábbis nem kerül szem elé -, hogy valójában egy tervezett mű, egy eljárás, egy megoldás tényleg abszolút kíméli a lakott és a természetes környezetet, vagy a másik oldal által emlegetett veszély bekövetkezhet-e. Baranyában sem kell sokat forgatnunk a fejünket. Ófalu, Garé, Béta-akna - tervezett és vagy végleg, vagy még el nem dőlten elvetett beruházások, megoldások. Ám közben a hovatovább divatnyereggé avanzsált környezetvédelmi gondolkodás elfeledkezik a jelenről. Például a kommunális hulladékról. Az el nem vezetett, kezeletlen szennyvízről. A háztartásokban is irgalmatlan mennyiségben keletkező veszélyes hulladékokról. Sokat halljuk, hogy a környezetvédelem terén milyen lemaradásokat kell behoznunk. Hogy az EU talán ez esetben vonja legszigorúbbra a szemöldökét. És hogy- egy aktuális példánál maradva- ha a szemétlerakás gondját nem oldjuk meg, ellep bennünket saját melléktermékünk. Vannak is próbálkozások, akarat, hogy lerakókat lehessen kialakítani. Mert olcsóbb, mert ésszerűbb, kistérségi szolgálatra, azaz több falu ellátására rendelve. Csakhogy minden település tiltakozik, s javasolja, inkább a másik közelében alakítsák ki. Ott ugyanez a vélemény. Akkor hova? Hova az akkumulátorral? Az autógumikkal? A használt olajjal? A lakosság szava erős. Még akkor is, ha néha manipulálton csendül. Ám ez utóbbi - a manipuláció - jobbára politikai kategória. A szemét, a gumi és a többi megoldatlan gond nem. A garéi hordókba zárt méreg sem. A hordó persze lehet - mint a közvéleményt nem jó irányba terelő politika szószéke. Szélvíz VIZITURA-VEZETOK. A Dráva Menti Tájvédelmi és Turisztika Egyesület vízitúra-veze- tő tanfolyamot szervezett. A jelentkezők a Dráván négynapos túrán vesznek részt. Az első turnus e hó 9-én kezdett, a második 16-án indul - Barcs, Polgármesteri Hivatal -, a harmadikra január 13-án, a kaposvári uszodában lehet a 16. életévüket betöltőiteknek jelentkezni. Az oklevelet sikeresen megszerzőknek a drávai vízitúra 2001. június 1-4. között lesz. INFORMÁCIÓS TÁBLÁK. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság térképes, tájékoztató szövegeket tartalmazó táblákat helyezett el a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet hat pontján, Hosszúheténynél, a pécsváradi lőtérnél, Óbányánál, a váraljai horgásztavaknál, a Máré-vár alatt, illetve Zobákpusztánál. Hasonló információs táblákat raknak majd ki Jakab-hegyen, Éger-völgyben, Tubesen és Pusztabányánál. Ezek egy részével már találkozhatnak is a természetjárók^ MEGÚJULTAN VÁRJA a természetkedvelőket a pécsi Tüskés-réti tanösvény. Közvetlenül első megnyitása után a létesítményt barbár módon tönkrezúzták, a helyreállítás, pótlás óta azonban egyelőre épségben várja a terület növény- és állatvilága után érdeklődőket. A TERMÉSZETJÁRÓKÉRT. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság új pihenőhelyet alakított ki a mecseki Kőlyuknál. A Melegmány-völgy természetvédelmi területen a volt vasbódé helyén egy tűzrakóhely épült, és egy pad-asztal garnitúra várja a kirándulókat. PÁLOS-KOLOSTOR. A Janus Pannonius Múzeummal közös célja a DDNPI-nek a Jakab-hegyi Pálos-kolostor romjainak pályázati úton szerzett pénzből való felújítása. A természetvédelmi igazgatóság dolgozói egyébként a közelmúltban megtisztították a környéket, gyomtalanították a falakat, kivágták a kövek közé nőtt kisebb fákat. Tavasszal szeretnék folytatni a munkát, a cél az ösz- szes cserje kiirtása. KIZÁRÓLAG a jelzett turistautak nyomvonalán látogathatók a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területei. Ezek határán hatósági tábla jelzi az engedélyhez kötött belépést. Nem csonkul az erdő Harkány A hamarosan elkészülő városrendezési terv értelmében a védett fél évszázados arborétumban idővel panziók és kis szállók épülnek. A természetvédők szeretnék, ha egyetlen ritkaság sem veszne el. Egy régi álmot igyekszik ismét feleleveníteni a legújabb, most készülő városrendezési terv. Eszerint a Bartók Béla utcát összekötik a Siklósi úttal is határos arborétummal úgy, hogy az utca déli részében, valamint a kihasított arborétumsávban épülnének az elkövetkező években az új szállók és panziók. Lényegében a vendégfogadók negyedét akarják létrehozni egy védett erdős területen, csendes helyen, ahová a város zajai épp a védő, tehát hangszűrő növényzet révén nem jutnának el. Csak magában a védett övezetben nyolcszáz méteren át sorakoznának a kisebb-na- gyobb építmények a tervezett utca mindkét oldalán. Várható, mivel a városrendezési tervet december végéig a lakosság is véleményezi, hogy a lakóterületi fórumokon a természetvédők és a hivatásos zöldek aggódni fognak a védett erdőrész csonkítása miatt. Nem véletlen, hogy a tervkészítők ezt megelőzendő már most kötelezik egy rendelettel a jövendőbeli beruházókat arra, hogy saját költségükön új fákat és cserjéket telepítsenek. A Bartók Béla utca déli oldalán és szomszédságában pedig nagyarányú zöldterület-rendezés lesz, amely a megvalósulása után a fél évszázados védett erdősáv bővítéseként is felfogható. ______________ CSUTI JÁNOS Zö ld tüdőt akarnak Pécs-Patacs Lelkes környezet- és természetvédő lokálpatrióták élnek Pécs patacsi városrészében. A pár hónapja avatott játszótértől nem messze, a most parlagon lévő részen egy parkot terveznek. A ritka szép hegyoldali mediterrán növényvilágot pedig megmentik. A Makra-tetőn és környékén alapítványt hoztak létre, hogy tervük minél előbb és biztonságosan megvalósuljon. A levegőminőséget javító zöldtüdőrész csaknem négyezer négyzetméteren terül el, talaját és vízfolyásait már rendezték a műemlékértékű Makár-kőkereszt szomszédságában. Az biztos, hogy közösségi munkában hamarosan létrejön, de az már bizonytalan, hogy a későbbiekben fennmarad-e a zöldterületi létesítmény. Ugyanis önkormányzati területen helyezkedik el, ahol bármikor új lakóházak épülhetnek. A Makra-környék rendezési terve most készül, ezért az alapítványi tagok el akarják érni, hogy az átadás előtt lévő lakossági park maradandó része legyen a jövendőbeli lakóövezetnek. Nem szeretnék, ha az új utcasorok kijelölése után elveszne a társadalmi összefogással megteremtett gyermekoázis. Ezért sok aláírásos beadványban fordultak a városrész önkormányzati képviselőjéhez és zöld civil szervezetek segítségét is kérték. Ezzel egyidőben azért is harcolnak, hogy az éjszakánként jelenleg még sötétben lévő utcákba lámpák kerüljenek. A hegyoldal mediterrán és sziklai növényzetét is meg kívánják menteni, a ritka virágok töveit pél- dául áttelepítik. ______ cs.j. Az új park közepét hófehér feszület uralja FOTÓ: LÄUFER L. I 1 I Vannak még érintetlen szakaszok az ártéren fotó: tóth l
