Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)
2000-12-11 / 339. szám
2000. December 11., hétfő HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A nő, avagy a vágy elillanása A nő az álomban és a pszichoterápiában címmel rendezett a napokban konferenciát Pécsett, a Művészetek Házában a DREAM, vagyis a Dinamikus Rövidterápiás Egyesület és Alkotó Műhely, melynek során az előadások mellett esetmegbeszélő csoportos konzultációkra került sor. A kávéházban egy férfi ránézett Karinthyra, meséli dr. Lust Iván, s azt mondta: „Uram, önben van valami nőies.” „Lehet, hogy az édesanyámtól származik - válaszolt Karinthy -, ő ugyanis egy nő volt.” Nőkről nem beszélhetünk úgy, hogy közben ne gondolnánk a férfiakra is, fűzi tovább a gondolatot a pszichiáter. De hogy mit is mondanak a nők a férfiakról, azt a feminista irodalom tanulmányozása révén megtudhatjuk. A feministák a nők elnyomásának fő tényezőiként tartják számon a freudi elméletet és terápiát. A század elején kibontakozó nőmozgalmak képviselői úgy vélték, hogy a nők elnyomása politikai, gazdasági és társadalmi probléma, amelyhez nincs semmi köze a pszichológiának, de felvetették azt is, hogy a nők pszichológiai értelemben is elnyomottak. A gyerekek a férfiak által meghatározott társadalomban nőnek fel, a lányok megtanulják, hogy jónak kell lenniük, és a férfiak kedvében illik járniuk, míg a fiúktól azt várják el, hogy erősek és rendíthetetlenek legyenek. A feministák szerint Freud elmélete szexista, nőellenes, nőgyűlölő. Freud - akit élete során, mint azt dr. Harmatta János szemléletesen mutatja be, nők serege vett körül - úgy gondolta, hogy a nők híjával vannak azon fejlett igazságérzetnek, mellyel a férfiak rendelkeznek, hogy a nők hiúak, féltékenyek, tele vannak szégyenérzettel. Továbbá, és erre már dr. Koltai Mária emlékeztet: a szövésen és fonáson kívül semmi mással nem járultak hozzá a civilizációhoz. Freud úgy gondolta, hogy bármelyik hároméves gyerek jobbnak tartja a férfi nemi szervet a nőinél. A feminizmus legfőbb érve az, hogy a nemek és a szexualitás kulturális és társadalmi termékek, és mint ilyenek, függetlenek a biológiától, amely csak hozzájárul kialakításukhoz. A pszichoanalitikus elmélet viszont a szexualitás elmélete, arról szól, miPénisz-gyerek azonosság Azon túl, hogy a férfi nemi szervek magától értetődően jobbak, mint a nőiek, a péniszirigység „szükséges” a női passzivitás kialakításához. Ez egy újabb oka annak, hogy Freud miért nem lát ebben semmi problémát, hogy szerinte ez miért nem szorul magyarázatra. Freud elméletében a lányok a pé- nisz helyettesitőjeként akarnak gyereket (pénisz-gyerek azonosság). Freud ugyanakkor azt a lehetőséget is megengedi, hogy a lányok már az anyjukkal való azonosulásuk révén is akarhatnak gyereket. Ez azonban nem felel meg Freud számára, akinek el kell jutnia a lányok passzív heteroszexualitásá- ig, és a férfit gyermekként kell feltüntetnie. így azt állítja, hogy az anyával való azonosulás következtében gyereket akarni „nem a nőiesség kifejeződése”! Csak az a nőies vágy, amikor a gyerek az apától születő gyerekké válik a pénisz helyettesí- tőjeként. A péniszirigység itt egy fejlődési feladat lesz, nem elkerülhetetlen vagy biológiailag determinált, de szükséges a lány sorsának beteljesítéséhez. (Részlet Nancy Chodorow: Feminizmus, nőiség és Freud című írásából) vak, és szexualitásunk nem kizárólag nemi jellegű. Terápiára főként nők járnak, a férfiak aránya 10 százalék alatt van, mondja dr. Koltai Mária, de ennek nem csupán az az oka, hogy a terapeuták zöme férfi. A nők szívesebben vállalják bajaikat, könnyebben megnyílnak, mert a férfiassághoz hozzá tartozik a tartás, s az érzéseiket nem osztják meg mással. Mindez a hagyományos nemi szerepelvárással függ össze. Ha egy férfinak baja van, elvárják tőle, hogy ne nyavalyogjon, ha beteg, akkor inkább elfogadott a testi betegség, mintsem a lelki, amely fér- fiatlan. Az álmoknak mindig van kézzelfogható tartalma, amely voltaképpen az álomban megtestesülő történet, de a mögött vagy az alatt létezik egy rejtett tartalom is, a tudattalannak az a mélyebb problémája, amely kifejeződik az álomban. Természetesen léteznek jellegzetes női tartalmak, de csak a történések szintjén, a mélyben nem elkülöníthető a férfi és a női álom, mert az érzelem kifejezése, a vágy, a lelki konfliktusok nem nemhez kötöttek. Persze lehetnek olyan mélyebb tartalmak az álom látens tartományában, amelyek tipikusan női konfliktusok: például a sokkal nagyobb gyöngédség, szeretet iránti igény. Az álmaink legindividuálisabb alkotásaink, költői művek, fejti ki dr. Koltai, amelyek mélyen rólunk szólnak, mint például ez: „Két ököllel verek egy nagy barna ajtót, hogy szeressenek.” Éppen Freud volt az, magyarázza dr. Kézdi Balázs, aki nem nyelvtudományi keretben vetette föl hangsúlyosan azt, hogy az elbeszélésben, az álom elbeszélésében is létrehozott szöveg nem szó szerint értelmezendő, hanem tovább elemezve valami mást, „mélyebbet” jelent. Freud titokzatos tárgya címmel tart előadást dr. Stark András (képünkön), utalva A vágy titokzatos tárgya című Buftuel filmre. Van-e lélektani különbség a nő és a férfi között - teszi fel a kérdést -, és ha van, akkor miért képpen fejlődik ki a nőkben és férfiakban a szexualitás. Freud elválasztotta, felszabadította a szexualitást a nemektől és a szaporodástól, szerinte nincs veleszületett nőiesség vagy férfiasság. Mindnyájan potenciálisan bi- szexuálisak vagyunk, aktívak, vagy passzívan, nincs? A kérdés bonyolultságát egy amerikai filmben felmerülő gondolat, a mi a különbség a férfi és a nő között kérdése szemlélteti, amelyre a válasz: a nő egyre jobban vonzódik ahhoz a férfihez, akit szeret, a férfi pedig megtanulja szeretni azt a nőt, akihez vonzódik. A vágy titokzatos tárgyában egy korosodó férfi találkozik egy fiatal szolgálólánynyal. A férfi a hagyományos férfiszerep megtestesítője, aki a birtoklásra orientált, a kapcsolatban az önzést, a dominanciát, a behatolást és mindenféle aktivitást, kezdeményezést jeleníti meg, amihez ma is öntudatlanul azonosítjuk magunkat, amikor férfiideált keresünk. A hagyományos nő ezzel szemben az alárendelődő, a passzív, a befogadó. Bár vitathatatlan, hogy a női szeretet is önző, mert birtokló, kizárólagosságra tör, és ezen nagyon nehezen tud túllépni, amit a szülő-gyerek kapcsolat, a partnerkapcsolatok igazolnak. A filmben a férfi feltételezi a nőről, hogy nem szolgálólány, akit voltaképpen nem tekinthetünk másnak, mint a férfi kivetítését, amely abból is látszik, hogy figuráját nem egy, hanem két színésznő alakítja. A nő a film végén felkínálja magát, de a férfi nem tud megbirkózni a lefejthetetlen szemérembugyival. Dr. Stark szerint a filmből kihámozható, hogy a férfi nemcsak önző jószág, aki nem látja meg, hogy az a nő, akit szeret, nem csupán egy nő, hanem egy nagyon sok rétegű, összetett, érzelmileg differenciált ember, de mi férfiak ezeket többnyire nem vesszük észre a nőben, inkább csak saját kivetítéseinket. Azt szeretnénk látni, aki nekünk alárendelődik, aki odaadó, de nem követelőző. A férfi lelke mélyén mindig ott van egy kisfiú, aki nagyon erősen kötődik az anyjához, akitől a megkapott biztonságot szeretné újra átélni a szerelmében. De ugyanakkor benne van a félelem is, hogy nem elég jó a nőnek, mert a nő, akárcsak az anya, követelő. S ott van az apa is, mint rivális, melynek révén a kisfiú megéli kicsiségét és eszköztelenségét. Mert az apa szorosabb kapcsolatban van az anyával, szexuálisan birtokolja. A férfiban fellelhető a szorongás, s a félelem is, hogy vágya beteljesül - ez a buüueli gondolat -, s ez nemcsak a szexualitásra vonatkozik. Mintha a férfivágyat a betel- jesületlenség tartaná ébren, mintha a beteljesülés maga lenne a csőd, a szembesülés a kudarccal, a beteljesülés a vágy elillanását jelenti. Ugyancsak egy Buüuel-filmben, A burzsoázia diszkrét bájában pedig soha nem tudnak a szereplők enni, a vágyak soha nem teljesülnek tehát be. Bergman Suttogások és sikolyok című filmjében is esznek a szereplők, de a férfi tekintetéből leolvasható a nő iránti megvetés. „Minden lélegzetvételünk hazugság”, mondja később a nő a hálószobában, s az ölébe szúr egy üvegszilánkot. Miután a férj látja, az arcára keni a vért. A freudi gondolat szerint a nőknek egy baja van, magyarázza Stark, a péniszirigység és a kasztrációs konfliktus. A film ezen jelenete, úgy tűnik, mintha az ennek a kasztrációnak, az eredeti traumának a megismétlése lenne, pedig talán nem is erről van szó, ebben benne van a nőiség lényegének az átélése. A „minden lélegzetvételünk hazugság” azt jelenti, hogy ebben a hagyományos férfi-nő kapcsolatban, amely az aszimmetriára épül, nincs meg a szeretet, s az az illúzió, hogy egy párkapcsolat lényege a szeretet, alapvető hazugság. Egyetlen egy valóság létezik: a fájdalom. Az a fájdalom, amikor átélheti egy nő azt, hogy ő valaki, mondja Stark András, hiszen a hagyományos kapcsolatban a férfi a nőt csatolt részének tekinti, s a legtöbb nő még ma is úgy érzi, hogy a férje teljesítménye, sikerei, értékei által teljesül ki. Az önmegsebző gesztus a nő olyan lényege, amely a menstruációban mindig a megtermékenyítés lehetősége és elmaradása, a ciklikusság és maga a nőiség, ami a hiány és a veszteség maga. Mert minden szeretés az anyai szeretés mintájára működik csak, s el kell tudni veszíteni azt, akivel létrehoz egy ilyen belső, szimbiotikus kapcsolatot. Egy bizonyos fázisban a férfi is leválik ebből a kapcsolatból, hogy jó esetben a kapcsolat újra éledhessen. CSERI LÁSZLÓ Pipacsok Már megint a szokásos, sablonra készülő, időről időre visszatérő papírdarab bukkant fel levélszekrényemben. Egy levél, amelyet küldője elvárása szerint húsz példányban le kellene másolnom, s elküldeném barátaimnak, ismerőseimnek. Ha ezt megteszem, négy nap múlva szerencse ér, ellenkező esetben balszerencse. Nézzük csak, milyen típusú szerencsék és balszerencsék közül választhatok! Egy katonatiszt negyvenhatezer dollárt veszített el, egy philadelphiai pasas pedig 51 nap múlva a feleségét, bár ez utóbbi szerencse is lehet, felesége válogatja. Ugyanez a tag viszont közel egymillió dollárt kapott, amikor mégiscsak továbbította a levelet, s ez dupla szerencse, ha azt számolgatjuk, hogy a pénzt most már nem kellett a feleségével megosztania. Egy fiatalasszony is késlekedett a levél továbbításával, ennek az volt a következménye, hogy kocsiját drágán javították, ellenben amikor postázta a leveleket, nyert egy új autót. Én például még sohasem továbbítottam ezeket a leveleket, ez lehet az oka annak, hogy hol olcsón, hol drágán javítják a kocsimat, néha pedig elkopnak a kerekek, s ki kell őket cseréltetni. Persze lehet, hogy ezt a jelenséget inkább a használat okozza, az viszont biztos, hogy sohasem veszítettem el negyvenhatezer dollárt, ez nem is fordulhat elő. De mégis lehet ebben az egész dologban valami igazságtartalom. Mert amikor erősen arra koncentráltam, hogy mégiscsak lemásolom húsz példányban ezt a szemetet, nagy szerencse ért. Megakadt a szemem egy csodálatos költeményen, az egyik román elnökjelölt, Comeliu Vadim Tudor Óda Elena Ceausescuhoz, az ország első asszonyához című versén. íme néhány sor belőle: „Becsületben és tisztaságban gyarapít minden tette minket, A bölcsesség forrása és az emberség hömpölygő folyama ő, Tisztaságának jegyét hordozza mindaz, mit cselekedetével ihlet. Lába nyomán források fakadnak, és piros pipacs nő!” Szegény Elena. Ha szétküldte volna a leveleit, talán még ma is élne. És ez a nyomorult keleti blokk pipacstengerrel vonulhatna be Európába. MÉSZÁROS ATTILA ____________________ Ma rha jó! Vajon milyen lehet a rántott túzok? Sült combja bakonyi módra? Ezt sohasem fogom megtudni. Tilos vadászni, miként is kerülhetne a termetes, régi receptkönyvekben igen nagyra tartott madárból „Frissen sültek” az asztalra... Én azonban lemondtam a szürke marha felsáljáról, de még a farkából készült ökör- uszály-levesről is, pedig az ízlésem szerint ez nagy szó. Nincs nekem semmi bajom a Holstein frízzel, dehogy! Nem is értek a szarvasmarha-tenyésztéshez, nem tudom mérlegelni a hús-, illetve tejhozam optimális arányát, értékelni lenyúzott bőrük fajtától függő minőségét, vagy éppen a piac mikor milyen, de gyakran változó igényét. Hanem a magyar szürke marhát nagyon szeretem. Robosztus testét, lantívű szarvát, s hogy a meleggel és a hideggel szemben nincs neki egy zokszava sem. A Hortobágyon, a Kis-Bala- ton környékén megmentett állomány olyan volt a szememben, mint a főnix. Kissé drasztikusabban, mint az újból született állat. Mert éppen hogy megmaradt annyi ebből a nagyszerű és elegáns fajtából, amennyi elég volt ahhoz, hogy elkezdhessék a megmaradtak szaporítását. A tudós és a pásztor közös sikere volt ez. Jól állhatunk most már, hogy ide, a vidékünkre, a Duna-Drá- va Nemzeti Park területére is jutott az ősi fajtából. Nem tudom, pontosan mennyi, hány bika, hány tehén, hány borjú. Azt persze igen, hogy legyen bármilyen fontos nekünk ez a gulya, a végletekig nem lehet hagyni növekedni az állatok egyedszá- mát. Mégis, amikor halbm a hírt, hogy jól érzik magukat a szürke marhák, s oly megnyugtató a helyzet, hogy hamarosan megjelenhet - speciális, ritka falatként - a húsukból készült étel a környező éttermek, vendéglők asztalán, felágaskodik bennem a bevallottan elfogult állatbarát. Váratlanul éra tulajdonképpen jó hír, hogy immár nem csak a természetvédelem alanyai a szép és ritka szarvasmarhák, hanem újfent a hús- és tejgazdálkodásé is. Még csak azt sem mondhatom, hogy ez baj. Ellenkezőleg. Abban vagyok egyedül elkötelezett, hogy soha sem rendelek szürke marhából készült ételt. hetedik oldal HOLNAP Riport Öt nagy szakszervezeti tömörülés vezetői ültek egy asztal mellé a pécsi Értelmiségi Klubban. Már korábban is közeledtek az álláspontjaik, de a jelenlegi kormány intézkedései a reméltnél is közelebb hozták őket egymáshoz. Abban maximálisan egyetértettek: az ország vezetői szinte semmibe se veszik a dolgozói érdekképviseletet. Portré A transzplantáció jövőjéről szólva dr. Kalmár Nagy Károly, a pécsi sebészeti klinika adjunktusa azt mondja, hogy az nem csak megfelelő számú donor kérdése. Portré A régészet szépen hazudik A természet folyamatait - mondja - a természet szemüvegén át kell nézni. Mi azonban kénytelenek vagyunk a sajátunkat használni, és ez torzíthat. Igenis, az oroszlán egye meg a zebrát, ez így van rendjén. E tiszta, igaz „nyelvvel” szemben a régész, ha a múltról beszél, a fantáziáját is igénybe kell vegye.- Minden második gyerek legalább egyszer régész akar lenni.- Én nem. Magyar-népművelő szakos tanárként végeztem, utána az Eötvösre mentem, futurológiát, jövőkutatást akartam tanulni. Ilyen képzés azonban nem volt, így lettem múltkutató, régész. Pedig kölyökkoromtól kezdve mindig rettegtem a csontvázaktól. Ezt azóta hál’ istennek sikerült levetkőznöm.- így, a Millennium környékén megnőtt az érdeklődés a magyarság múltja iránt. Folyékonyan tud erről a régészet beszélni, vagy csak dadogva?- Azt kell mondjam, hogy a régészet szépen hazudik. Minimális az az anyag, ami a múlt teljes, alapos megismeréséhez kellene. Életszerű kép kialakításához ez nem elegendő.- Ha így látja, mi köti ehhez a tudományhoz?- Az, hogy igaz alapokon hazudik. Soha sem lehet tudni, hogy amit ma igaznak vélünk, holnap is az lesz. Az utóbbi évek eredményei alapján radikálisan át kellett írnunk régmúlt korok történetét.- Erről jut eszembe: mióta beszélhetünk magyarokról? Gábor Olivér Pécsett született 1967-ben. A Széchenyiben érettségizett, aJPTE magyar-népművelő szakán 1991-ben dipbmázott. Ezután az ELTE-re ment, régészként a népvándorlás korából dipbmázott. 1995 óta a Baranya Megyei Múzeum munkatársa, ré- gész-muzeobgus. Nős, febsége pedagógus, három kislányuk van.- Bizonyossággal Lebédia óta.- Melyik a kedvenc kora?- A népvándorlásé, ezen belül az V. század.- Nem a XXV. ?- Azt nem ismerem.- Tekintélyes tudomány a régészet?- Ha azt nézzük, hogy képviselve van az Akadémián, aldror igen. De inkább érdekesnek tartják.- Időnként komoly konfliktusok vannak régészek között, és a csata nem mindig makulátlan eszközökkel folyik.- A régészet nagyon szép tudomány, de ebből nem következik, hogy művelői egymással szemben mindig tiszta emberek.- Mintha pesszimista lenne.- A múzeum megyei intézmény, ám ki tudja, meddig lesz megye? És akkor mi történik majd az itt felhalmozott régészeti, kulturális, művészeti értékekkel?- Eredetileg futurológus akart lenni. Nem lenne jobb a jövőt kutatni?- Sokkal nehezebb, és ezért nagyobbakat is hazudik. MÉSZÁROS A. i t i J
