Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-07 / 335. szám

2000. December 7., csütörtök HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal ■hetedik oldal — Aranyláz: ma is gyilkos szenvedély Sárga színű, csillogó, levegőn nem változó, lágy íém, amelyet a rézen kívül a leg­régibb idők óta aranyként ismer az emberiség. Komplett, sokrétű fogalomkörök társulnak hozzá. Az arany, a drágakő, a kincs színes jelentéstartalmai mindig is hatalmas mozgásba lendítették az emberek fantáziáját. Kincsgyűjtőkről, kincs­vadászokról, kalmárokról és agyafúrt tolvajokról szóló legendakörök gyűrűznek elénk a téma kapcsán. A tört aranyról és a tömbaranyról elmond­ja, hogy ezek az ékszerészet számára alapanyagok. De tört aranynak számít a magyar próbajellel nem honosított, kül­földről behozott arany ékszer is. Lehet bármilyen szép, bármilyen magas szinten és gazdagon megmunkált, ha hiányzik ró­la a magyar próbajel, akkor legálisan elad­hatatlan, legalábbis a valódi értékén. Az ékszerész is, ha bármit készít, első dolga elláttatni a magyar állami monopóliumnak számító próbajelzéssel. Ez ugyan több pénzbe kerül, de e nélkül csak feketepia­con kerülhetnének forgalomba a tárgyak, amiknek a forgalmazását szigorú törvé­nyek szabályozzák. Ha bármit vesz, elad valaki, ismernie kell az értékét. Tanult szakma, jól megbe­csült foglalkozás manapság hazánkban az ékszerbecsüsség. Bozsits Szilviát, (képün­kön), a mester feleségét, mint szakképzett becsüst arról kérdezzük, mik az alap­szempontok?- A legelső a fémjel. Ezután a tüzete­sebb vizsgálat következik. Miután próba­Mintha közmegegyezés volna abban, hogy korunk nem aranykor. A múlt századi alaszkai aranyláz viszont fogalommá vált. Azóta sincs megfelelője a világtörténelem­ben, bár Jack Londonjai még csak akadnának, hiszen a mai érdeklődés sem kisebb az arany iránt, mint valaha volt. Sűrűn nyílik a kis bolt ajtaja. Szuper­marketekben is árulnak ék­szert, de az ékszervásárlás mégiscsak intim dolog. Vá­sárlók adják egymás kezé­be a kilincset. Sok a bá- mész, szájtáti érdeklődő is. Egyelőre még vannak fel­halmozott készletek, ké­sőbb majd minden elfogy. Ma még általában minden­felé bőven van látnivaló. Itt is. Hátul a pult mögött pár négyzetméteres műhely, két konkrét munkahellyel: az egyik az arany, a másik az ezüst megmun­kálására szolgál. Az ívelt munkaasztalokat bőrkötények veszik körül, a különféle tár­gyakon dolgozó ötvös, ékszerész munkája közben keletkező fémforgács, reszelék fel­fogására. Ami ezekbe a bőrkötényekbe hullik, ugyanolyan arany vagy ezüst, mint amiből az ékszerek vannak. A „hulladék” fogalma ebben a szakmá­ban ismeretlen. Ki hallott már olyat, hogy „aranyhulladék”? Legföljebb tört aranyról lehet és sajnálatosan kell is beszélni. Az arany unciánkénti világpiaci ára fontos té­nyezője a világgazdaságnak. Egészen pon­tosan egy uncia 31,1 gramm. Ennek ára je­lentősen ritkán változik, de ha igen, akkor az csak világgazdasági döntések függvé­nye lehet. Hatásai is az egész világ gazda­ságát érintik. A nagy pénznemek aranyfe­dezete átértékelődik. Ma már nem tudunk arról, hogy vblna olyan jelentős gazdasági tényezőként számon tartott ország, amelynek egész pénzforgalmára kiterjedő aranyfedezete volna. Persze a Napóleon­aranyak és egyéb régi és újabbkori nemes­fém pénzveretek a mindenkori numiz- maták féltett kincsei. Bozsits József ötvös, ékszerész, forma- tervező, míves munkát végző aranyműves. Nemcsak üzletember, kiállító művész is, Aranykarátok Az arany finomságát karátban adják meg. Ez ezreléknyi pontosan kifejezi a színarany jelenlétét az egyes tárgyakban a réz és az ezüst mellett. Általában 9, 14 és 18 karátosak a kereskedelmi for­galomba is kerülő ékszerek. A 14 karátos 578, a 18 karátos pe­dig 750 ezrelékes. A színarany önmagában túl puha lenne, mégis létezik - tömbökben. A „négykilences”, azaz a 999,9 ezrelékes arany a színarany. Ez van tömbösítve a bankok trezorjaiban és egyéb misztikus helyeken. Ebbe már érdemes volna akár befek­tetni is... Bonyolult, nagy történelmi háttér megidé- zését, figyelembevételét föltételező kérdé­sek ezek. Az arany egyetemesen ismert, általános értelemben különlegesnek tekin­tett, értékálló anyag, amiből drága tárgya­kat, főleg ékszereket készítenek. Ugyanak­kor széles körben, a világ minden nyelvén használt olyan fogalom, amelyhez minde­nek előtt a gazdagság további fogalomkö­rei társulnak. A mai aranyműves a jég há­tán is megélni látszik. Bozsits József azt mondja, hogy bár a bóvlik iránti tömeges rajongás idejét éljük, az ötvös, aranymű­ves számára a legnagyobb élmény az, ha rábízzák az ékszer teljes kivitelezését, be­leértve a tervezést is. Most az ezüst és a fehér nemesfémek divatját éljük. A könnyebben megfizethető ezüstnek kö­szönhetően, hála Istennek egyre nagyobb az igény az ilyen munkák iránt. Nemrég a Franciaországban elhunyt, világhírű ék­szertervező művésznek, Somogyi Zsuzsá­nak - Pilaszanovich Irén művészettörté­nész által a kis pécsi ékszerüzletben meg­nyitott - tárlatán tudtuk meg, hogy Bozsits József a Pécsi Művészeti Szakközépiskolá­ban tanult ötvösséget és Nádas Éva ötvös­művész tanítványaként, majd tanulmánya­it a budapesti, az egykori „óra-ékszer”-nél folytatta. Ott vált ékszerésszé. aki a maga alkotásaiból is szívesen ren­dezne bemutatókat, mint ahogyan más formatervező ékszerművészek akár nem­zetközi kiállításai is láthatók olykor ap­rócska pécsi üzletében. Ismeri az arany, továbbá a fehér nemesfémek teljes ipari, gazdasági hétterét, feldolgozásuk módját. Nemcsak üzletember, kiállító művész is savval is megnézzük a tárgyat, az alap­anyag karátban megadott finomságának és súlyának figyelembevétele adja az érték egyik kompo­nensét, a mási­kat pedig annak vizsgálata, hogy a tárgy egész-e vagy töredék. Itt az előállítás kü­lönlegességét, a megmunkálás mikéntjét, vala­mint az ékszer korát is fontos értékmegha­tározónak te­kintjük - foglalja össze az alapelveket a becsüs. FOTÓ: MÜLLER ANDREA Hogy jó befektetés-e az aranyvásárlás? Miért ölnek még manapság is az aranyért? Füredi Zoltán, az egyik nagy hazai ék­szerkereskedelmi cég szakközgazdásza la­punknak is megerősíti állítását, amelyet szak­íróként a Karát című szakfolyóirat egy utób­bi számában is feldol­gozott, hogy hazánk­ban virágzik a nemes­fém ékszerek feketeke­reskedelme. Miért? A fogyasztó az ékszerpia­con forgalomba kerülő áruk után kőkemény fogyasztási adót fizet. Eme, többnyire az ext­ra termékekre kivethe­tő, extra adóterhek vi­szik fel olyan mérték­ben a piaci árakat, hogy az egyértelműen a feketekereskedelem malmára hajtsa a vizet. Mellesleg köztudomású, hogy a világ bűnözésének érdeklődése a kincsekről, bank- és vasútrablásokról a jóval nagyobb zsákmánnyal kecsegtető narkó- és kábító­szer-forgalomra terelődött. Mindemellett, a közterületeken a kisstílű, utcai ékszerbű­nözők, a mindenki által ismert gagyizók a zsebtolvajokkal egyetemben továbbra is vidáman űzik ősi mesterségüket. A karácsony előtt szokásos megszállott ajándékvadászat hasonlít némiképp az aranylázra. Pontosabban annak fordítottja­ként is felfogható a jelenség. Annak meg­szállottjává válik némiképpen ilyenkor mindenki, hogyan költse el a lehető legki­sebb veszteséggel, legkevesebb megbánni valóval az erre az időre felhalmozott forintjait. Sok a csapda, a megtévesztő mo­mentum. Mert nem minden arany, ami fénylik. BEBESSI KÁROLY Töréshajlam A mogyorónyi darabok úgy csil- logtak a reggel fényében, mint­ha Ali baba mesés kincséből ömlött volna a járdára egy ko- sámyi. Valójában nem az Ezer­egyéjszaka támadt fel Pécsett a kísértetek óráiban, hanem üvegcserepek éktelenkednek a külvárosi esőbeállóban: az egyik szélvédő táblája ripityára törött. Egy afféle alighanem többrétegűén ragasztott, tehát bizonyos határig ütésálló üveg. Vagyis nem holmi autókerék ál­tal felvert kavics, részeg botla­dozód, a fellobbanó düh reflexé­ből eredő „fejemet a falba ve­rem” tettlegesség eredménye a törmelék. Kemény „munkája" lehetett vele annak, aki a táblát kitörte. Hacsak nem speciális rugó- és ütőtechnikával felvérte­zett harcművész a tettesünk, vagy olyan profi a saját önkife­jező műfajában, akinek alkal­matos szerszámai - betonda­rab, nagykalapács stb. - is van­nak a mutatványhoz. Ilyesmi­hez a fél tégla alighanem kevés. A buszra várók közül egy hölgy azt a galamblelkületre val­ló büntetést találta ki, hogy az üvegtörővei megfizettetné a táb­lát, de előbb egyenként felszedet­né vele az összes cserepet. Felte­hető, hogy ilyen „kegyetlen” szi­gorúságra sikeres felderítés hiá­nyában nem kerülhet sor, egyéb­ként is ellentétben áll jogren­dünkkel az efféle megalázó re­torzió. Engem a törmelék láttán nem is az igazságtevés vágya raga­dott el, hanem az értetlenkedő kíváncsiság. Vajon miféle érdek vagy élvezetkergetés vezérelhet valakit tél eleji éjnek évadján ef­féle öncélú erőkifejtésre? Ha csak nem üvegkereskedő az illető, va­jon mitől jobb neki, hogy egy tábla nem létezik. Esetleg most büszkeséggel tölti el a rombolás okozta hiány látványa, és eldi­csekszik vele bizalmas körben, hogy benne tisztelhetik az alko­tót, aki így mutatta meg magát a világnak. ' S ilyenkor támad az ember agyában afféle gondolat, hogy talán a lelki higiénére is ki kelle­ne terjeszteni a lakossági szűrő- vizsgálatokat. Persze akkor már nem csak az üvegtörési hajlam­ra kellene koncentrálni, hanem például a lélektörő indíttatást is érdemes lenne idejében kimutat­ni. Ez még akár a siralmas magyar átlagéletkor kitoldásá­ban is mesés eredményt hozna. MÉHES KÁROLY _______________________ Ak cióhősök Ausztriában már sikerült elfo­gadtatni azt a rendszabályt, hogy csakis az advent négy hete során lehet a bobokban megren­dezni a szokásos (illetve, dehogy is szokásos: egyre inkább irritá­ló) karácsony-ricsajt. így nem ta­lálkozhatnak szembe a jámbor polgárok a Mikulással október 6- án, amikor nálunk az aradi vér­tanúkra emlékezünk, nem ka­punk kiütést már november kö­zepére a Csendes éj-től és a disz- kósra vett Jingle Beü-től, ami minden jobb bobban fogadja a nyájas vásárlót. Nem tudni, ez a szigor hoz­zánk is átszivárog-e a jövőben? De ettől függetlenül sem köny- nyű az élet, mert folyton azzal keU. szembesülni, hogy minden­napjaink másból sem állnak, mint hogy bulizzunk, nyerjünk és akciózzunk. Nyerni ki ne szeretne, de hát felszólító módban? Pedig a milliószor teszteb reklámszövegek ebben kristályosodtak ki, hogy er­re a szerencsétlen, a maü-ok és shopping centerek dzsungelében tétován bolyongó polgárra rá kell parancsolni, lehetőleg tegezve: nyerd meg életed egyedülálló lehe­tőségé - és vegyél zoknit, mosó­gépet, digbális fogkefét. Bulizni jó és kell is, főképp egy bizonyos korban, de persze, mondjuk, 35 éven felül sem kell szükségszerűen becsontosodni. Rendben, akkor bulizzunk, tény­leg jó lenne néha elengednie ma­gát az embernek, mint anno, amikor még valóban azt hitte, hogy az élet a butiról szól Per­sze, az is egy különös megközelí­tés, amennyiben a karácsonyt bulinak tekintjük... Az akció pedig - akció mindig van. Mondhatni örök, mint An­na, bár néha tényleg nehéz el­képzelni, milyen vob az, amikor az akcióba kerülő termék még új és friss és kívánatos vob. De nem is ezeken a mellékzöngé- ken van a hangsúly. Sokkal fon­tosabb az az el nem hanyagol­ható tény, hogy szép lassan va­lamennyien akcióhősökké le­szünk. Még az izmainkat sem kell rambósra kidolgozni, bár a karácsonyi erőbetett menetű lök­dösődéshez azért kell némi fizi­kai erőnlá, nem vitás. Mindegy, egyszer csak eljön az a bizonyos este is, mint kétezer és egyné­hány esztendeje, amikor Augustus császár népszámlálást rendezett a birodalomban. hetedik oldal HOLNAP Riport Polgárőrök. Kit védenek és mitől, amikor egymás közt sem tudnak megegyezni, hogy melyik szervezethez tar­tozzanak? Legalábbis Nagynyárádon nem, ahol so­rozatos feljelentések, ügyészi vizsgálat, tömeges kilépések, más szervezethez történő cso­portos átállás jellemzi az egyesület aktív tevékenységét. Portré Fábián Anita, a Pécsi Nemze­ti Színház tagja a napokban Szendrő-díjat kapott. Mint mondja, ő leginkább szenve­délyes nőket szeret alakítani. A pénteki Gorkij-premieren teljesül a kívánsága. Portré A jog humora, a humor joga Most még PhD-könyvének kéziratán dolgozik - A védő a büntetőeljárásban -, de már körvonalazódik következő kö­tete is: A jog humora, a humor joga. „A legjobb sztorik az igazságszolgáltatásban - avat be a majdani tartalomba -, közöttük persze a saját hülyeségeim is.”- Ha már így szembesül magával, én is kínálok egy lehetőséget: rendőr a bűnözők ellen, védő a bűnözők oldalán.- Jogászként, egyetemi kutató­ként és előadóként az a dolgom, hogy feltárjam azokat a hiányos­ságokat is, amelyek annak idején hibák lehettek akár a saját rendőri munkámban. Hogy mást ne mondjak, a bűnöző oldalán figye­lembe veendő enyhítő körülmé­nyek. Ezekről korábban a rendőr­ség el-elfeledkezett. Ami pedig az ügyvédi munkámat ületi, kliense­im legfeljebb tíz százaléka bűnö­ző, a többi csak bűnelkövető. Óri­ási a kettő között a különbség.- Kutatómunka, bírósági pe­rek, katedra. nyom lényegét, akkor jobb, ha be­dobom a törölközőt. Egyébként vannak olyan kurzusok is, ahol már diplomások tanulják a jogot. Ezt a társaságot kifejezetten ked­velem.- Summa cum laude végzett, adjunktus. Benne van a munkája a megjelenő jogszabályokban? Van rangsor?- Nincs. De előadni imádok.- A jog­hallgatók döntő többsége nem értheti, amit először mond nekik.- Ha egy nyolcéves gyerekkel nem tudom megértetni a tudomá­Dr. Fenyvesi Csaba 1961-ben Pécsett született. Rendőrtiszti, jogi, közgazdasági diplomája van. Ügyvéd, mellette a PTE büntetőel­járás-jogi tanszékén oktat. Számos hazai és külföldi szakmai társaság tagja. Magyar előadóként az USA-ban ő beszélt elsőként a nukleáris anyagok csempészetéről. Nős, felesége pedagógus.- Ahhoz 30-40 évig kell céltu­datosan dolgozni, és jelen lenni minden olyan helyen, ahol intéz­ményesíthető a saját felfogás. Rá­adásul ilyen szempontból az, hogy nem a fővárosban élek és dolgozok, pluszhátrány. Röviden: a tudományos nézeteket is mene­dzselni kell.- Megépített a pályája, vagy szerencsés körülmények eredmé­nye?- Már gimiben rendőr akartam lenni, de okos tanácsokra hallgat­va először elvé­geztem a jogot. Ott már határo­zottan éreztem, hogy erős vonzó­dásom van a kri­minalisztikához. Egy idő után azonban elegem lett a rendőrségből, kellemetlennek éreztem egy éjszakai házkutatást, egy refes ellenőrzését.- Vidékiségét, ennek hátrányait említi, de közben 31 országban járt.- Utazni, repülni is imádok, mint ahogy kosarazni, teniszezni, korcsolyázni, vagy festeni.- Mintha semmi sem hiányoz­na már...- Dehogynem! Még egy kis­gyermek. MÉSZÁROS ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents