Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-07 / 276. szám

10. oldal - Új Dunántúli Napló KULTÚRA-MŰVELŐDÉS 2000. Október t, szombat Hp Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Hírcsatorna NAGY CSAPAT. A kortárs mű­vészetet menedzselő budapesti Várfok Galéria Pécsett a Civil Közösségek Házában Készmann József művészettör­ténész bevezetőjével nyit tárla­tot október 11-én 18 órakor Böröcz András, Bukta Imre, El Kazovszkij, Fe Lugossy László, Nádler István, Szirtes János, Szotyori László és Újházy Péter műveiből. (br) MATINÉK VASÁRNAP. A Pécsi Harmadik Színház a nagy érdek­lődésre való tekintettel a jövő­ben vasárnap délelőtt is tart gyermekelőadásokat. Október 8- án 10 órakor a Csillaglány című mese-musicalt láthatjuk. (br) ANTIK ART. Századfordulós és század eleji alkotásokból nyit ki­állítást a pécsi AntikArt és a ModemArt Galéria október 7-én 11 órakor „Akvarellek és pasz­tellképek az eltűnt időkből” cím­mel, Somody Péter képzőmű­vész bevezetőjével. (br) MUZSIKÁS EGYÜTTES. Se bestyén Márta és a Muzsikás Együttes koncertjét rendezi meg a Művészetek Háza október 9-én 19 órakor a Palatínus Szálló Bar- tók-termében. A néptáncainkra komponált zeneművek bemuta­tásánál Tóth Ildikó és Farkas Zoltán működik közre. (br) PÉCSVÁRADI LEÁNYVÁSÁR. Október 14-én és 15-én rendezi meg a Pécsváradi Leányvásárt a Fülep Lajos Művelődési Köz­pont. Már 13-án babakiállítás nyílik, szombaton 13 órától ki­rakodóvásár, bormustra lesz ha­gyományőrző együttesek felvo­nulásával, fellép a Bóbita Báb­színház. Vasárnap népi együtte­sek mutatkoznak be, a leányvá­sárt bál zárja. (br) IFJÚ TEHETSÉG. Bach halálá­nak 250. évfordulója tiszteletére Rákász Gergely, az ország legfia­talabb koncertorgonistája októ­ber 14-én 19 órától Mohácson a Fogadalmi Templomban, 15-én 19 órától Pécsett a Dzsámiban ad hangversenyt. (br) VERSMONDÓKNAK. A Népi írók Baráti Társasága vers- és prózamondó versenyt rendez pécsi, baranyai iskolásoknak és felnőtteknek. Nevezni népi írók szépirodalmi műveivel lehet nov. 10-ig Pécsett, a Civil Kö­zösségek Házában. A verseny december 1-jén lesz, ______ibri Tr ágárkodás vagy szabad nyelvhasználat? Nyelvészek, tanárok egy ideje már fi­gyelmeztetik az embereket az aggasztó jelenségre: romlik a nyelvi kifejezőkés­zség, silányodik a szókészlet, elharapó­dzóban van a trágár, durva beszéd. Más nézetek szerint viszont minden nyelv- változatnak létjogosultsága van, s a ma­gyar paraszti kultúrától nem volt ide­gen a vaskos beszéd. Van-e baj a magyar nyelvvel vagy nem igaz, hogy a nemzet lélekszámának csök­kenésével együtt nyelvi értékeink is lassan fogyatkoznak? Az biztos, hogy az Anya­nyelvápolók Szövetsége, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Társadalmi Egyesülések Szövetsége szerint eljött a tet­tek ideje, hiszen közös felhívásban kérnek mindenkit: ne törődjünk bele az érthető és jól csengő magyar szavak idegen kifejezé­sekkel való felcserélésébe; ne vegyük szó nélkül tudomásul, hogy a televíziókban, rádiókban gyakran olyanok tűnnek fel, akik szinte egyetlen hangot sem tudnak helyesen kiejteni; ne nyugodjunk bele, hogy a közéleti megnyilvánulásokban gya­koriak lettek a homályos, pontatlan meg­fogalmazások. Persze kérdés, az iskolán és a médiu­mokon kívül van-e valaki, aki a vélelme­Polgár és kereskedelmi tévé zett nyelvromlás ellen ténylegesen tehet? A felhívók úgy gondolják, a nyelv óvása társadalmi ügy, hiszen az anyanyelv a nemzeti tudat erősödésének, az erkölcsi értékek érvényesülésének is a legfonto­sabb eszköze. Rónai Béla pécsi nyelvészprofesszor úgy látja, az egyik veszélyes hatást a rek­lámok jelentik, amelyek sokat árthatnak a nyelvhasználatnak. Ha valakinek az egyet­len információs forrása a televízió, talán nem is veszi észre, mennyi lehetetlen szöveggel, rossz fordítással találkozik. A másik veszélyforrás a közömbösség, il­letve az igénytelenség. Sokan, mint a szakember tapasztalta, nem értik, miért keres a nyelvész a kákán is csomót, vagy úgy hiszik, elég az iskolára bízni a nyelvtan összes problémájának megol­dását, hiszen úgyis ott van minden tan­tervben az a minimum, amit az anya­nyelvből a nebulónak tudnia kellene. A hazai nyelvészek egy csoportja nem látja aggasztónak a helyzetet, arra az ame­rikai és angol szemléletre hivatkozva, amely szerint minden, a nyelvhasználat során felmerülő változat kifogástalan, a helyes és helytelen formák megkülönböz­tetésének nincs nyelvészeti alapja. Ha va­laki a saját nyelvhasználatát kiemeli, ezzel a többit kizárja, tehát a nyelvet a diszkri­mináció eszközévé teszi. Az ellenvéleményeket megfogalmazók viszont azt állítják: nem arról van szó, hogy egy túlfinomított, agyonszabályozott nyelvet kellene beszél­nünk, hanem arról, hogy ki-ki képes le­gyen megtalálni a kü­lönböző helyzeteknek megfelelő nyelvi szin­teket. Másként beszé­lünk ugyanis a haveri körben, a diszkóban, az iskolában, a futball- pályán, de azért a nyelvi változatok kö­zül mégiscsak kiemelkedik egy csiszol­tabb köznyelv, az, amelyik a legalkalma­sabb gondolataink és érzéseink közlésére. Ám a kutatók úgy látják, éppen hogy úton vagyunk az „egyszavas nemzet” felé, az egy szóval kifejezett minősítések világába, ahol minden „tök jó”, vagy „baromi rossz”. A Magyar Nyelvőr szerzője, Bencédy József is azt figyelte meg, hogy a beszéd tele van a nemtörődömség, a pon­gyolaság, a gondolati ku- száltság, a durvaság, a trá­gárság nyelvi jeleivel. A társalgási stílust elárasz­tották az olyan szavak, mint a „pofa, pofára esik, röhög, zabái, buzi”. Per­sze egy túlfűtött indulati helyzetben hiába javasol­nánk valakinek, hogy in­kább „a prostituált élet­be!” kifejezést használja, de azért az sem igaz, hogy a magyarban a vaskosság nem volt szokatlan a hagyományos parasztság beszédében. Ott ugyanis az életmódból, a munka jellegéből és körülményeiből adód­tak a kifejezések, amelyeket nem is hasz­náltak folyton, így azok nem sértették a közlés szabályait. A kérdés azonban továbbra is kérdés: mit tehetünk anyanyelvűnk ápolása érde­kében? Az egyik jó választ a Pécs-baranyai Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ad­ta meg. A szervezet helyi tervet dolgozott ki, amelyben összekapcsolták az Anya­nyelv hete eseménysorait, és a Nyelvek európai évét. (Utóbbinak időpontját 2001- re tette az Európa Tanács Miniszteri Bi­zottsága.] A társulat igazgatója, Schmidt Erzsébet (képünkön) elmondta: a tavasz- szal folyó Anyanyelv hetén rendhagyó is­kolai órákat szeretnének, irodalmi műso­rokat, kiadványt, figyelemfelhívó nagyren­dezvényt, a város, a gazdasági élet és a médiumok szakembereinek párbeszédét. A Nyelvek európai évének alkalmából elő­adások, konferenciák lennének nyelvi fesztivállal, nyelvek utcájával. A kisebbsé­gi és idegen nyelvek oktatása, a nyelvvizs­gák népszerűsítése ugyancsak fontos téma lesz. _____ ____ HODNIK I. OY. Na pi sajtófigyelésből származik Balázs Géza nyelvész gyűjté­se, aki 1985 óta dokumentálja a divatszavakat. A leggyakoribb kifejezések 1997-ben: kereskedelmi tévé, robbantás, leszámolás, fagyszünet, kerékbilincs, Postabank­csőd, Nyírfa-dosszié, autópályadíj, extasy-tabletta, amfetamin, NATO-népszavazás, civilszféra, zsebszerződés, színesfém­gyűjtés, telefonszex, kukac. 1998-ban: polgár, nyugdíjpénztár, csendes választási kam­pány, Orbán-Torgyán polgárkormány, Viagra, Koszovó, kár­pátaljai árvíz, kurd-török viszály, Clinton-botrány, tandíjmódo­sítás, ítélőtábla, Globex-botrány. Tinódi és kora Tíz évet töltött egykor Szi­getváron a 16. század legje­lentősebb énekmondója, Ti­nódi Sebestyén. A városban 8 éve iskola viseli a nevét, most pedig könyv is megje­lent a vándorlantos költő életéről és munkásságáról. Magyarországon a 16. században számos költészettel is kacérkodó ember élt, ám olyan verselőről, aki főfoglalkozásának tartotta az énekelhető szövegírást, Tinódin kívül nincs tudomásunk. A pécsi zenekutató, komponista és zene- pedagógus, dr. Várnai Ferenc most félszáz oldalas, lényegre tö­rő művet készített a költőről. A kötetben olvasmányos stílusú, de tárgyszerű ismeretekben is bővelkedő részt szentel a szerző a korszak bemutatásának, a Hu­nyadi Mátyás halálát követő idő­szaktól egészen 1556-ig, Tinódi haláláig. A következő nagyobb szakasz foglalkozik a költő élettörténeté­vel, sőt azokét és érinti, akik kap­csolatban álltak vele. A fél évez­reddel ezelőtt élő nagyurak és katonák valószínűleg már tud­hattak valamit a hőstettek és a hí­rek minél nagyobb körben való elterjesztésének erejéről, mert Tinódit megbecsülték, sőt Ferdi- nánd király még nemességet is adományozott neki. Dr. Várnai Ferenc emellett ala­pos elemzést ad a vándorlantos szerzeményeiről, illetve históriás énekeinek dallamvilágáról, s meggyőzően bizonyítja, hogy a költő nemcsak görög és latin mű­veltségre tett szert, de zenei is­meretei is magas szintűek voltak. A „Tinódi és kora” című munka bővelkedik idézetekben, sőt ze­ne- és hangszertörténeti kitekin­tést is ad. HODNIK I. GY. A táncművészet elismerése A néptánc és a klasszikus balett mellett egyre nagyobb elis­mertséget szereznek a modern tánc képviselői. Nemrég a pécsi Szalay Tamás vehette át a Magyar Előadóművészetért Alapítvány Lyra-díját. Elsősorban előadóművészeket tüntetnek ki már hatodik éve azzal a Lyra-díjjal, amelyet idén több ze­nész, táncos, énekes között Szalay Tamás is megkapott. A nívódíjas táncpedagógus, táncos és koreog­ráfus az elmúlt majd két évtized alatt az Art Kísérleti Stúdióval és az Apáczai Nevelési Központ Gyer­mektáncszínházával írta be a ne­vét a baranyai, modem táncokat oktatók közé. A zene és a tánc múzsáját, Terpsichorét ábrázoló díjnak per­sze vele együtt tanítványai is örül­nek, ám szomorú hír, hogy mivel Szalay Tamás Budapestre költö­zött, csak a felnőtt együttessel dol­gozik ezentúl együtt. A Táncfórum munkatársaként országos nagy­rendezvényekkel, hivatásos együt­tesek menedzselésével foglalko­zik, de a Táncpedagógusok Orszá­gos Szövetségének ^elnökeként továbbra is segíti a művészeti isko­lák beindítását, végzi a programok szakmai véleményezését. Ennek a munkának jó előzményét jelentet­te, hogy alkotó szerkesztője és tan­tervírója volt az alapfokú táncmű­vészeti oktatás tantervi programjá­nak, amelyet be is vezettek két év­vel ezelőtt. Ha a díjátadás alkalmából mér­leget akarnánk vonni, a fiatalokból álló Art Kísérleti Stúdió esetében, amely 1982-ben alakult, 24 hazai és külföldi fesztiváli szereplést, 13 díjat, 33 egész estét betöltő elő­adást, s évente 30-40 fellépést so­rolhatnánk fel. Az ANK Gyermek­táncszínháza az elmúlt hat évben két önálló előadást készített, négy külföldi vendégszereplésen járt, és 35 különböző díjat nyert el. Szalay Tamás maga is kapott már kitünte­téseket, idáig nyolc alkalommal, sőt az Év tanára, az Év embere is volt már. Ma is, mint egész életé­ben, a megújuló modem táncmű­vészet szerelmese. A nevéhez kötődő Gyermek­táncszínház felbomlott ugyan, ám tovább folyik a táncoktatás az ANK 1-es iskolájának nyolc tagozatán, ahol körülbelül 200 gyermek, míg a művészeti iskola tánctagozatán 139 gyermek tanulhat. Híreink szerint itt az idei évtől társastáncot is tanítanak. Szalay Tamás és a fel­nőtt stúdió most új bemutatón dol­gozik, amelyet a pécsi Horvát Színházban mutatnak be a jövő év elején. ___________ H. I. GY. A bűvös tűzszerszám Andersen meghalt, mese mégis van, mégpedig kiasz- szikus formában a pécsi Bó­bita Bábszínházban. Itt mu­tatják be holnap 10 órakor „A bűvös tűzszerszám” cí­mű darabot. Emberméretű figurákkal, kesz­tyűsbábbal, árnyjátékkal, maszkkal játszanak a színészek a Bóbita nagyszínpadán holnap, négy művész alakít vagy 25 sze­repet. Sok-sok mesealakkal ta­lálkozik ugyanis az egykor hős katona, akit gonosz generálisa egy lukas réztallér obsittal küld haza, mire elnyeri a jóslatban is neki ígért királylány kezét. Bár a 4-10 éveseknek készülő törté­net nem lesz szájbarágós, és in­kább a látványra alapoz, nem beszéli túl a mesét, azért az bár­kinek tanulságos lehet, hogyan győzi le a katona végül azokat, akik szolgálatát hálátlanul sem­mibe vették. A sikert, a szerel­met és a szerencsét egy ócska tűzszerszám is meghozhatja, igaz, a három óriási kincsőrző kutya nem akárkinek segít: az obsitos tisztességes ember, jó­szívű adakozó, vagyis megér­demli a boldogságot. A színház igazgatója, Sramó Gábor rendező először próbál­kozott meg egy mű bábszínpad­ra való alkalmazásával, de már­is különleges előadásra számít­hatunk, hiszen egyszerre több technika lesz látható, a tűzszer­szám is sziporkázni fog, s a ha­tást az Arco Trio sajátos zenei világa erősíti. A Fazekas Antónia készítette díszlet a nézők fantáziáját is megmozgatja. Illés Ilona és Koz­ma Andrea mellett játszik, és a premieren mutatkozik be a kö­zönségnek a színház két új tag­ja, Matta Lóránt és Varga Péter. H. L GY. Futnak a képek NAGY IMRE FILMJEGYZETE Légy hű Laurához! Vannak jó filmek, amelyek hide­gen hagynak, s vannak olyanok, amelyek túl azon, hogy jók, még rokonszenvesek is. Nemcsak tet­szenek, de szeretni is lehet őket. Ilyen a Pop, csajok satöbbi (High Fidelity) című munka, amelynek a titka - a rendező, Stephen Frears különleges tehetsége mel­lett - a forgatókönyvnek az a megoldása, hogy a történetet a főhős, Rob Gordon elbeszélésé­ből ismerjük meg, aki folyton ki­beszél a jelenetekből, hozzánk, a nézőkhöz intézve szavait (egy­szer még alkalmi szeretője ágyá­ból is, halkan, hogy a lány fel ne ébredjen), ezáltal mi is a cselek­mény részeseivé válunk. Jelen vagyunk, sőt: benne vagyunk. Ha úgy veszem, ebben semmi új nincs, hiszen az efféle történet­mondás a klasszikus elbeszélések egyik fajtájának fontos jellemző­je. Csakhogy számomra éppen a film kedves, barátságos konzerva­tivizmusa a legrokonszenvesebb, ami egyfelől oly emberivé, szeret- hetővé teszi a főszereplőket, eze­ket az érzelmes, ám ezt leplezni akaró fiatalokat, másfelől pedig módot kínál a téma ironikus keze­lésére, a tárgy humoros megköze­lítésére. A történetet, amelyet Nick Hornby regényéből ismerhe­tünk, áthelyezték ugyan Lon­donból Chicagóba, de ezt (sze­rencsére) szinte alig lehet észre­venni, s Rob Gordon egy teljesen hagyományos „érzelmek iskolá­ját” él át, szerelmi csalódásokkal és csalásokkal (az az érzésem, hogy Nick Hornby titokban néha Flaubert-et olvasgatott), s azzal a szemérmesen megfogalmazott tanulsággal, hogy ha már egy­szer adva van, hogy élünk, s olyanok vagyunk, amilyenek, meg kell próbálnunk kihozni ön­magunkból az erkölcsi maximu­mot. Ennek a maximumnak az elérése Rob Gordon számára ak­kor válik lehetővé, mikor megké­ri Laura kezét, aki a történet ele­jén szakít vele, és elköltözik tőle (a film lényegében ennek az el- költözködésnek a históriája), ami nem végződhet mással mint visszaköltözéssel. Ez már gyor­san fog menni, lakás, lélek, test belakva. John Cusack ezt na­gyon szépen el tudja játszani. Ahogy Laura, vagyis a könnyes szemű Iben Hjejle intenzíven be­lakja őt. A film lényegében két helyszí­nen játszódik: Rob otthonában és az ómódi hanglemezboltban, egyébként nagy különbség nincs, mindenütt lemezek. Stephen Frears, a Méregzsák és az Én szép kis mosodám alkotója ebben verhetetlen: a mikrokör­nyezet rajzában, az érzelmi kap­csolatok bemutatásának plaszti­kájában. Érezzük a dolgok tapin­tását, s belelátunk a hősök vesé­jébe. De van itt még valami. A film egyik jelenetében a vevő ki­választ egy lemezt, amire régóta vadászott már, ám amikor az ára felől érdeklődik, közlik vele, hogy nem eladó. Miért nem? Csak. Nem eladó, és kész. Az ember, mármint a néző felkapja a fejét, annyira furcsán cseng ez a mondat a mai világban, konk­rétan egy üzletben (ez a kettő lé­nyegében azonos), éppen ezért kell odafigyelni. Ezek a fiúk megtanultak valami fontosat az Rob és az ő Laurája (John Cusack és Iben Hjejle) „érzelmek iskolájában”. Csak később el ne felejtsék. És Stephen Frears se felejtse el. Mert van a pop, vannak a csajok (főként persze Laura), de ez a satöbbi. \ k * I i 1 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents