Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)
2000-10-05 / 274. szám
■v' 2000. Október 5., csütörtök HÁTTÉR - RIPORT A fellbachi hídépítő nyugalomba készül Jellemző, hogy tisztségének utolsó heteiben elköszönésként még egy kört tett a testvérvárosokban, és sok korábbi hivatalos partnerével találkozott. „Ezzel a gesztussal is utalt rá, hogy ő az egész ügyet tartotta fontosnak”. „Nehezen hihető, hogy egy tettre kész, széles összefüggésekben gondolkodó és jövőt befolyásolni akaró ember pihenésre készüljön. Gondolhatnánk ez egy trükk, s csak erőgyűjtés a következő akcióra” - mondta két korábbi pécsi polgármester (tanácselnök) a testvérváros, Fellbach tisztségéből most elköszönő főpolgármesteréről. Több más egykori kollégája, ismerőse is szívesen megemlékezett volna F. XV. Kiel érdemeiről, de azokkal ellentétben a terjedelmi lehetőségek végesek. Városi vezető tisztségében búcsúlátogatáson járt Pécsett szeptember végén Friedrich Wilhelm Kiel (képünkön), Fellbach főpolgármestere. Egy szobrászművész is jött vele, aki Fellbach ajándékaként térplasztikát készít Pécs németországi testvérvárosáról elnevezett terére. Ott beszélgettünk, a szobor helyének latolgatása közben.- A művésznővel alapgondolatként abban állapodtunk meg, hogy az alkotás két kőből lesz faragva, amelyek partnervárosi szimbólumként mintegy átölelik egymást - meséli.- Mikor találkozott először Pécs nevével?- 1984 végén egy ünnepség utáni beszélgetéskor, amikor arról volt szó, hogy keressünk partnervárost a vasfüggöny másik oldalán. Ott hangzott el: Pécs és Fellbach kapcsolata ebben a relációban az ideális lenne. Néhány évvel korábban azonban egy pécsi kórus már járt Fellbachban, és meghívtam őket a szőlőhegyünk egyik pincéjébe.- Milyen különösen érdekes esetre emlékszik az elmúlt 14 évből?- Mindenekelőtt a szerződés aláírására, amelyen 1986. október 15-én jelen volt Pécsett Richard von Weizsecker, az NSZK akkori államelnöke is. Eléggé drámai helyzet alakult ki. Arról volt szó eredetileg, hogy Pitti Zoltán polgármester és én csak egy kisteremben írhatjuk alá a partnervárosi szerződést. Amikor ezt meghallottam, közöltem, én így nem írom alá a megállapodást. A protokoll- huzakodás eredménye végül az lett, hogy egy nagy terembe került át a ceremónia, 70 fős delegációnk mégis bejöhetett az aláírásra, és így ebből hatalmas ünnepi nap lett. A másik különleges esemény számomra a pécsi Lenau Ház avatása volt.- Mi jut elsőként eszébe Pécsről?- A barátság. Mindig különlegesen szívélyes fogadtatásban részesültünk Pécsett, és olyan szemlélettel, hogy minden megoldható. Soha nem volt az, hogy „nem”, mindig csak az „igent” hallhattuk javaslatainkkor. Ez nagyon mélyen bennem él - mondja, és a két kulcsszót magyarul idézi. Pitti Zohán, Pécs Megyei Város Tanácsának volt elnöke így emlékezik:- A 80-as évek közepén a vüágpolitíka kedvező fordulatot sejtetett, s Magyarország kereste a politikáját hitelesítő nemzetközi partnereket. A német kapcsolat kézenfekvőnek tűnt és a fogadókészség is biztatóan alakult. Viszonylag jól kiszámítható volt, hogy a német-magyar kapcsolatokban a részben a németajkú Pécs-Baranya úttörő szerephez juthat. A német városok közül sok potenciális partner felmerült. A „tapogatódzó” megbeszélések fázisában fordulópontot jelentett a Friedrich Wilhelm Kiel úrral való találkozás. Meglepő volt tájékozottsága, nyitottsága, nyíltsága és elszántsága. Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy a Pécs- Fellbach közötti kapcsolat annak köszönhető, hogy Fellbachnak olyan „képviselője” volt, aki a kisvárost nagy politikus módjára menedzselte, s ezzel a nagypolitika szereplőjévé tette. A történészek dolga eldönteni, hogy a kapcsolatfelvétel a nagypolitikában végbemenő változások felismerésének terméke, vagy a két város közeledése, majd a Weizsäcker német államelnök közreműködésével realizált „frigyre lépése” hatott- e jótékonyan a nagypolitika felelőseinek szemléletváltozására. Kiel úrnak és a vele azonosan gondolkodó politikusoknak múlhatatlan szerepük volt abban, hogy Németország és Magyarország együttműködése ma már mindenkinek természetszerű. A nemzetközi együttműködés Pécs-Baranyára történő kiterjesztése másfél évtized távlatában is maradandó érték. Ugyanígy minősíthetők azon közéleti szereplések is, amelyeken a főpolgármester úr - tisztes mértéktartással - igyekezett tapasztalatait megosztani az itteni politikusokkal és gazdasági szakemberekkel. Mindig ott akart lenni, ahol történik valami, és soha nem elégedett meg passzív jelenléttel, hanem az eseményeket is befolyásolni kívánta. Fellbach múlhatatlan érdeme, hogy bízott főpolgármesterében, és választott vezetőjét hagyta alkotni. Páva Zsolt, Pécs előző polgármestere, az első önkormányzati ciklus alpolgármestere, aki városi vezetőként ekképpen F. W. Kiellel mindenkinél hosszabb ideig, nyolc évig volt munkakapcsolatban.- Kiel főpolgármester pécsi megítélése valószínűleg egységes minden politika irányzat részéről. Már akkor is annak látszott, amikor a város új vezetőiként megismerkedtünk vele 1990-ben. Hihetetlenül energikus és rendkívüli ambícióval dolgozó polgármestere volt Fellbachnak. Ehhez hasonlóan nagy súlyt adott a testvérvárosi kapcsolatnak és fejlesztésének is. Kiel úr sok mindenre odafigyelt, de a szociális ellátásra különösképpen. Amikor Pécsre jött, egyszer sem mulasztotta el, hogy legalább egy, de általában több szociális intézményt felkeressen. Nagyon sok adományt gyűjtött Fellbachban és hozott Pécsre intézményeinknek. De Pécs érdekében tanúsított példamutató kiállása morálisan is sokat segített. Kiel főpolgármester nagyon közvetlen, kiváló kapcsolatteremtő képességű személy, akivel igazán könnyű volt jóban lenni, együtt dolgozni. Mindenkivel meg tudta találni a hangot. Profi politikusként mindig ráérzett, hogy egyes témákat mikor, milyen formában lehet szóba hozni. Feltehetően soha sehol nem tett olyan hivatalos kijelentést, hogy Fellbach testvérvárosai közül Pécs a kedvence, de nekünk nyilvánvalónak tűnik, hogy igen közel áll hozzánk. Toller László, Pécs jelenlegi polgármestere is régi ismerőse Kiel főpolgármesternek:- Az 1990-es önkormányzati választás után találkoztam vele Pécsett. Ragaszkodott hozzá, hogy mindazon pártok képviselői, akik bejutottak a pécsi közgyűlésbe, jelen legyenek az általa kezdeményezett találkozón. Udvariasan egy kis iskolát tartott a győzteseknek és a veszteseknek arról, hogy célszerű konszenzussal kormányozni a várost. Utána pedig fogadást adott egy vendéglőben, ahova meghívta az önkormányzat összes pártját és a tanácsi tisztségviselőket. Megpróbált hidat építeni a régi és az új vezetők között, akik gyanakodva méregették egymást. Nem mondhatni, hogy nagy sikerrel járt, de kezdeményezése mindenképpen tanulságos volt, és az első párbeszéd lett, amely áttörte a bizalmatlanság falát. A második találkozás polgármesterré választásom után történt. Az első külföldi utam Fellbachba vezetett. Értékeltük a pécsi önkormányzat nyolc évét és kölcsönösen tájékozódtunk a városi tervekről. A magyar európai uniós csatlakozás esélyeiről is beszélgettünk. Közrehatásával meghívást kaptunk Stuttgartba a fejlett európai régiók konferenciájára, ahol lehetőség volt Pécs bemutatására is. Miután olyan sok mindent kaptunk már tőle és Fellbachtól, most, hogy nyugalomba vonul, a búcsú és az új polgármester beiktatása alkalmából egy játszóteret ajándékozunk testvérvárosunknak. A fellbachi útra készülődve gyakran eszembe jut, amit egyszer ő idézett Szók- ratésztől: „Aki a régi barátait elfelejti, az nem érdemel újakat”. Mi, pécsiek nem szeretnénk érdemtelenek lenni: a folyamatosságot pedig Kiel főpolgármester úr képviselte leginkább a két város kapcsolatában. Hogyan is alakul a továbbiakban F. W. Kiel és Pécs viszonya? A kiszemelt szobor helyénél beszélgetve Fellbach elköszönő főpolgármestere erre is kitért:- A város díszpolgáraként és a Lenau Egyesület tiszteletbeli elnökeként Péccsel továbbra is kontaktusban maradok. Nagyon sok intézet van, amelyekkel kapcsolatot építettem ki, és azokat nem fogom feladni. Biztos vagyok abban, hogy jövőre is Pécsre látogatok, de már magánemberként. Azt is el tudom képzelni, hogy azt az érdekes történelmi kort, amely nagyon nehéz és bonyolult volt a pécsi-fellbachi partnervárosi kapcsolat létrejöttekor, feldolgozom és egy könyvben megírom. Ehhez ugyanúgy szükségem van Pécs segítségére, mint Fellbachéra. Persze - kacsint szemhunyorításnyit - Kleiónak, a történetírás múzsájának a támogatása kell majd a sikerhez. _______________dunai imre Am i egy lexikon-szócikkbe belefér Friedrich Wilhelm Kiel 1976-tól Fellbach főpolgármestere. Más politikai tisztségeiben a Baden-Württembergi Tartományi Gyűlés tagja, a Rems-Mur Járási Képviselőtestületben a Szabad Demokrata Párt frakcióvezetője. Alapvető céljának tekintette az Európa nyugati és keleti Fésze közötti hídépítést. 1986. október 15- én Pécsett került sor az első nyugatnémet-magyar testvérvárosi szerződés aláírására. Az együttműködés eredményeként 1990- ben felépült a pécsi Lenau Ház, amelynek finanszírozását elsősorban az NSZK kormánya és Fellbach városa vállalta. A 90-es évek elején F. W. Kiel és a Magyar Vöröskereszt Pécs városi vezetőinek közreműködésével létrejött a Jóakarat Szociális Alapítvány, amely fellbachi adományokból pécsi polgárokat segélyezett és szociális rendezvényekhez anyagi segítséget nyújtott. Kiel főpolgármestert 1993-ban Pécs díszpolgárává választották. Új Dunántúli Napló - 7. oldal ■hetedik oldal — KOZMA FERENC Táskabpás Az, hogy az idős zágrábi asz- szony hóna alól kikapták a napokban a retiküljét (éppen a Bazilikában gyönyörködött), csak a jéghegy csúcsa. Az elvitt pénz, egyéb személyes értékek, a szemüveg vagy a horvát útlevél (ami miatt egy másik határátlépési engedélyért a pécsi konzulátusra kellett menni) valójában csak apró bosszúság, lelki görcs. Hiszen a dolgok mögött és mélyén, ha jól körülnézünk és megfelelően értékeljük a történteket, óriási társadalmi gondokat vehetünk szemügyre. Sokkal többről van szó, mint egy táskalopásról: Ott a szegénység, mint általános tünet, a munkanélküliség átka, ami tolvajlásra sarkallja az éhezőt, ám fellelhető az eseményben a keresztény erkölcsi neveltetés teljes hiánya is, hiszen aki idős, botjára támaszkodó, fehérhajú asszony táskájának ellopására vetemedik (kockáztatva, hogy esetleg fellöki szegényt, s ezzel súlyos sérülést okoz neki), az meglehetősen híján van az etikának, mindannak, amit az Európába készülődő országunk valamennyi polgárától elvárhatunk. Hiszen fel sem merült benne, hogy valakitől éppen a spórolt pénzecskéjét, nyugdíját tulajdonítja el (ahelyett, hogy segítené), s ekként minden bizonnyal deviáns magatartására válaszként rámondhatjuk, hogy általános szocializációs zavarral is küzdhet a szegény, társadalmi beilleszkedése eleddig sikertelen volt. Sajnálatra méltó. Persze, ha tovább megyek a logikai okfejtésbe és a dolgokat ad abszurdumig viszem, felmerül esetünkben az általános társadalmi közöny, esetleg a kormányzati felelősség kérdése is. A közbiztonság alakulása, a meglévő életszínvonal-politika a szakadozó szociális hálóval, az oktatásügy zavara, s ameny- nyiben jól futott ez a szakadt tolvaj, megállapítható még az Ifjúsági és Sport Minisztérium mulasztása is. Másrészt az esetnek az általános kül- és belpolitika alakulása sem kedvezett. Próbáltak volna 1950-ben meglopni Pécsett egy Zágrábból idelátogató, fehér hajú, botra támaszkodó, idős asszonyt. MÉHES KÁROLY __________________________ Ti szta játék Kérem szépen, remélhetőleg gigászi csata tanúi lehetünk, a legújabb, a legfantasztikusabb és leginkább megrázó „Legyen ön is lóvá téve!” vetélkedőben. Ezúttal is két jeles versenyző foglal majd helyet velem szemben, be is mutatom őket rögvest: Hagyományos Mosóport és Intelligens Mosóport. Nem, ne tessenek csodálkozni, csupán névrokonok, ám mindketten imádnak játszani. Jól mondom? Hát akkor ne is szaporítsuk a szót, vágjunk bele. Kitől idézek: „Lemossuk a gyalázatot”. Nem, nem Walter von der Volgeweide, kérem a másik választ. Kossuth Lajos? Majdnem, mindenképp ez van közelebb a megoldáshoz, s talán, hogy ne tűnjek olyan szőrös szívűnek, kezdésnek egy fél pontot megajánlok, és ezzel ön, kedves Intelligens Mosópor úr, máris 128 forint 50 fillérrel lett gazdagabb. Lássuk a második fordulót. Azt mondja: melyik megyében található Mosdós helység? Villámkérdésre villámválaszt kérek. Azt mondja, nincs is ilyen falu. Van, sajnos van. Illetve nem sajnos, elnézést kérek a mosdósi kedves nézőktől. Halljuk a másik tippet. Somogy megye - hangzik a válasz. Pillanat, a papírjaimba kell pillantsak: úgy van! És ön ezzel meg is duplázta a nyereményét! Nyugodtan lehet tapsolni. Tehát eggyel tovább is léphetünk, és előre mondom, innentől már rafinált lesz a dolog: ki a leghíresebb magyar mosónő? Na? Tessék, Hagyományosjátékosunk: az édesanyja? De kinek az édesanyja? Az öné? Nem, nem fogadhatom el a választ. A másik oldal: Thomas Mann édesanyjára tippel. Nézze, végül is író-író, bajuszuk is volt, sőt találkoztak... De nem, a rendező int, hogy nem megy, sajnálom. Hát akkor a végső kérdés, kérnék síri csöndet, nyugodtan töröljék meg nyirkos tenyerüket a nadrágjukban. Tehát: mi távolítja el a legmakacsabb szennyeződéseket is a ruhából? Elismerem, hogy fogós a feladat, de hát ebben van a dolog szépsége: mindent vagy semmit. Azt a kutyafáját, mindketten csak a fejüket rázzák, létezik, hogy ne tudnák Mosópor létükre?! Micsoda dráma, kedves nézőink, de hát ilyen az élet. Találkozunk holnap, két új versenyzővel. hetedikoldal HOLNAP Riport Vezetői utasítások postai úton. Belső munkahelyi problémaként kezeli a város vezetése a Siklósi Családsegítő Szolgálatnál kialakult áldatlan állapotokat. A dolgozók nagy része és a szakma azonban a tisztességes és felelősségteljes munka akadályaként értékelik a szolgálat vezetőjének magatartását és szakmai hozzá nem értését. Portré __________________ Závoczk y Szabolcs, a Du- na-Dráva Nemzeti Park természetvédelmi igazgatóhelyettese tipikus erdőt és a szakkönyveket bújó hivatásos természetbúvár. Mindemellett rögbizik. Portré Én a királynő alattvalója is vagyok Az olimpia idején a lelke Ausztráliában volt, hiszen Sydney keleti kertvárosában élt hosszú ideig (férjét súlyos betegség vitte el), ott, ahol egyébként sok magyar lakik egy tömbben. Tizenkét év jutott neki a távoli földrészen.- Jól tud táncolni?- Szinte semennyire, annak ellenére, hogy édesapám próbált ta- nítgatni. Öcsém viszont rövidesen a nyomdokaiba lép és újra tánciskolát nyit Pécsett, hogy a Hermann név ne felejtődjék el.- Nem felejtődött.- Tudom és csodálkozom rajta, pedig apánk már éppen harminckét éve nincs köztünk.-Ön ma a briteket szolgálja.- Természetesen, hiszen kettős állampolgárként a királynő alattvalója is vagyok, s ekként számomra misszió ez a munka. Minden erőmmel azon igyekszem, hogy a brit nemzetközösséget, azon belül is volt otthonomat, Ausztráliát népszerűsítsem. Persze úgy, hogy közben szolgáljam a magyarságot is, próbáljak nemzetközi kapcsolatokat építeni, hidakat verni.- Itt az alkalom, hogy mondjon valamit az ausztrálokról.- Egy csodálatos, távoli országban az embereket a mindennapi küzdelem, a sok kínlódás és gyötrelem kovácsolta össze. Ki-ki messzire szakadt eredeti otthonától, gyökereitől, s az otthonteremtés generációk dolga volt. Ezért kedvesek, vendégfogadók és szinte gyermekien egyszerű lelkületű- ek. Akár mi, magyarok.- Egy vatikáni lovagrend tagja és a zsidókkal való párbeszéd szorgalmazója.- Amit teszek, természetes számomra. A vallások a múltban elválasztották az embereket egymástól, ideje, hogy kölcsönös párbeszédekkel, empátiával közelítsünk egymáshoz. Ma ez a világ legfontosabb dolga. A napokban Sevillában voltam egy vüágkonfe- rencián, ahol keresztények, zsidók és mohamedánok ültünk egy asztalhoz. Sokszor érzem, hogy bizony meg kell tanulnunk levetkőzni egymással szembeni előítéleteinket, fundamentalizmusunkat. Jól hallotta, fundamentalizmust mondtam. Hiszen mindhárom világvallás követői közül hiszik úgy nagyon sokan, tévesen, hogy ők járnak egyedül a jó úton.- Mi az, amit még örömmel csinál? Édesapja tánc- és illemtanár volt. Hermann Judit 1945-ben született Pécsett, közgazdász diplomájának megszerzése után Ausztráliába ment férjhez. Ma a brit tiszteletbeli konzulátus munkatársa, dolgozik az Országos Keresztény-Zsidó Társaság vezetőségében, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja. Özvegy.- Minden hasznos, okos dolgot. Gyermekem nincs, ezért jó nagynéni szeretnék lenni, imádok főzni, festegetni és angolból, franciából fordítani. KOZMA F. í i i * .
