Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-05 / 274. szám

■v' 2000. Október 5., csütörtök HÁTTÉR - RIPORT A fellbachi hídépítő nyugalomba készül Jellemző, hogy tisztségének utolsó heteiben elköszönésként még egy kört tett a testvérvárosokban, és sok korábbi hivatalos partnerével találkozott. „Ezzel a gesztussal is utalt rá, hogy ő az egész ügyet tartotta fontosnak”. „Nehezen hihető, hogy egy tettre kész, széles összefüggésekben gondolkodó és jövőt befolyásolni aka­ró ember pihenésre készüljön. Gondolhatnánk ez egy trükk, s csak erőgyűjtés a kö­vetkező akcióra” - mondta két korábbi pécsi polgármester (tanácselnök) a test­vérváros, Fellbach tisztségéből most elköszönő főpolgármesteréről. Több más egykori kollégája, ismerőse is szívesen megemlékezett volna F. XV. Kiel érdemei­ről, de azokkal ellentétben a terjedelmi lehetőségek végesek. Városi vezető tisztségében búcsúlátogatáson járt Pécsett szeptember végén Friedrich Wilhelm Kiel (képünkön), Fellbach főpolgár­mestere. Egy szobrászművész is jött vele, aki Fellbach ajándékaként térplasztikát készít Pécs németországi testvérvárosáról elnevezett terére. Ott beszélgettünk, a szobor helyének latolgatása közben.- A művésznővel alapgondolatként abban állapodtunk meg, hogy az alkotás két kőből lesz faragva, amelyek partnervárosi szimbó­lumként mintegy átölelik egymást - meséli.- Mikor találkozott először Pécs nevével?- 1984 végén egy ünnepség utáni beszél­getéskor, amikor arról volt szó, hogy keres­sünk partnervárost a vasfüggöny másik olda­lán. Ott hangzott el: Pécs és Fellbach kapcso­lata ebben a relációban az ideális lenne. Né­hány évvel korábban azonban egy pécsi kó­rus már járt Fellbachban, és meghívtam őket a szőlőhegyünk egyik pincéjébe.- Milyen különösen érdekes esetre emlék­szik az elmúlt 14 évből?- Mindenekelőtt a szerződés aláírására, amelyen 1986. október 15-én jelen volt Pé­csett Richard von Weizsecker, az NSZK akko­ri államelnöke is. Eléggé drámai helyzet ala­kult ki. Arról volt szó eredetileg, hogy Pitti Zoltán polgármester és én csak egy kisterem­ben írhatjuk alá a partnervárosi szerződést. Amikor ezt meghallottam, közöltem, én így nem írom alá a megállapodást. A protokoll- huzakodás eredménye végül az lett, hogy egy nagy terembe került át a ceremónia, 70 fős delegációnk mégis bejöhetett az aláírásra, és így ebből hatalmas ünnepi nap lett. A másik különleges esemény számomra a pécsi Lenau Ház avatása volt.- Mi jut elsőként eszébe Pécsről?- A barátság. Mindig különlegesen szívé­lyes fogadtatásban részesültünk Pécsett, és olyan szemlélettel, hogy minden megoldható. Soha nem volt az, hogy „nem”, mindig csak az „igent” hallhattuk javaslatainkkor. Ez na­gyon mélyen bennem él - mondja, és a két kulcsszót magyarul idézi. Pitti Zohán, Pécs Megyei Város Tanácsá­nak volt elnöke így emlékezik:- A 80-as évek közepén a vüágpolitíka ked­vező fordulatot sejtetett, s Magyarország ke­reste a politikáját hitelesítő nemzetközi part­nereket. A német kapcsolat kézenfekvőnek tűnt és a fogadókészség is biztatóan alakult. Viszonylag jól kiszámítható volt, hogy a né­met-magyar kapcsolatokban a részben a né­metajkú Pécs-Baranya úttörő szerephez jut­hat. A német városok közül sok potenciális partner felmerült. A „tapogatódzó” megbe­szélések fázisában fordulópontot jelentett a Friedrich Wilhelm Kiel úrral való találkozás. Meglepő volt tájékozottsága, nyitottsága, nyíltsága és elszántsága. Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy a Pécs- Fellbach közötti kapcsolat annak köszönhető, hogy Fellbachnak olyan „képvi­selője” volt, aki a kisvárost nagy politikus módjára menedzselte, s ezzel a nagypolitika szereplőjévé tette. A történészek dolga eldönteni, hogy a kapcsolatfelvétel a nagypo­litikában végbemenő változások felismerésé­nek terméke, vagy a két város közeledése, majd a Weizsäcker német államelnök közre­működésével realizált „frigyre lépése” hatott- e jótékonyan a nagypolitika felelőseinek szemléletváltozására. Kiel úrnak és a vele azonosan gondolkodó politikusoknak múlha­tatlan szerepük volt abban, hogy Németor­szág és Magyarország együttműködése ma már mindenkinek ter­mészetszerű. A nemzet­közi együttműködés Pécs-Baranyára történő kiterjesztése másfél évti­zed távlatában is mara­dandó érték. Ugyanígy minősíthetők azon köz­életi szereplések is, amelyeken a főpolgár­mester úr - tisztes mér­téktartással - igyekezett tapasztalatait megoszta­ni az itteni politikusok­kal és gazdasági szak­emberekkel. Mindig ott akart lenni, ahol törté­nik valami, és soha nem elégedett meg passzív jelenléttel, hanem az eseményeket is befolyá­solni kívánta. Fellbach múlhatatlan érdeme, hogy bízott főpolgármesterében, és választott vezetőjét hagyta alkotni. Páva Zsolt, Pécs előző polgármestere, az első önkormányzati ciklus alpolgármestere, aki városi vezetőként ekképpen F. W. Kiellel mindenkinél hosszabb ideig, nyolc évig volt munkakapcsolatban.- Kiel főpolgármester pécsi megítélése va­lószínűleg egységes minden politika irányzat részéről. Már akkor is annak látszott, amikor a város új vezetőiként megismerkedtünk vele 1990-ben. Hihetetlenül energikus és rendkí­vüli ambícióval dolgozó polgármestere volt Fellbachnak. Ehhez hasonlóan nagy súlyt adott a testvérvárosi kapcsolatnak és fejlesz­tésének is. Kiel úr sok mindenre odafigyelt, de a szociális ellátásra különösképpen. Ami­kor Pécsre jött, egyszer sem mulasztotta el, hogy legalább egy, de általában több szociális intézményt felkeressen. Nagyon sok ado­mányt gyűjtött Fellbachban és hozott Pécsre intézményeinknek. De Pécs érdekében tanú­sított példamutató kiállása morálisan is sokat segített. Kiel főpolgármester nagyon közvet­len, kiváló kapcsolatteremtő képességű sze­mély, akivel igazán könnyű volt jóban lenni, együtt dolgozni. Mindenkivel meg tudta talál­ni a hangot. Profi politikusként mindig ráér­zett, hogy egyes témákat mikor, milyen for­mában lehet szóba hozni. Feltehetően soha sehol nem tett olyan hivatalos kijelentést, hogy Fellbach testvérvárosai közül Pécs a kedvence, de nekünk nyilvánvalónak tűnik, hogy igen közel áll hozzánk. Toller László, Pécs jelenlegi polgármestere is régi ismerőse Kiel főpolgármesternek:- Az 1990-es önkormányzati választás után találkoztam vele Pécsett. Ragaszkodott hozzá, hogy mindazon pártok képviselői, akik beju­tottak a pécsi közgyűlésbe, jelen legyenek az általa kezdeményezett találkozón. Udvariasan egy kis iskolát tartott a győzteseknek és a veszteseknek arról, hogy célszerű konszen­zussal kormányozni a várost. Utána pedig fo­gadást adott egy vendéglőben, ahova meghív­ta az önkormányzat összes pártját és a tanácsi tisztségviselőket. Megpróbált hidat építeni a régi és az új vezetők között, akik gyanakodva méregették egymást. Nem mondhatni, hogy nagy sikerrel járt, de kezdeményezése min­denképpen tanulságos volt, és az első párbe­széd lett, amely áttörte a bizalmatlanság falát. A második találkozás polgármesterré választá­som után történt. Az első külföldi utam Fellbachba vezetett. Értékeltük a pécsi önkor­mányzat nyolc évét és kölcsönösen tájékozód­tunk a városi tervekről. A magyar európai uni­ós csatlakozás esélyeiről is beszélgettünk. Közrehatásával meghívást kaptunk Stuttgart­ba a fejlett európai régiók konferenciájára, ahol lehetőség volt Pécs bemutatására is. Miu­tán olyan sok mindent kaptunk már tőle és Fellbachtól, most, hogy nyugalomba vonul, a búcsú és az új polgármester beiktatása alkal­mából egy játszóteret ajándékozunk testvérvá­rosunknak. A fellbachi útra készülődve gyak­ran eszembe jut, amit egyszer ő idézett Szók- ratésztől: „Aki a régi barátait elfelejti, az nem érdemel újakat”. Mi, pécsiek nem szeretnénk érdemtelenek lenni: a folyamatosságot pedig Kiel főpolgármester úr képviselte leginkább a két város kapcsolatában. Hogyan is alakul a továbbiakban F. W. Kiel és Pécs viszonya? A kiszemelt szobor helyé­nél beszélgetve Fellbach elköszönő főpolgár­mestere erre is kitért:- A város díszpolgáraként és a Lenau Egyesület tiszteletbeli elnökeként Péccsel to­vábbra is kontaktusban maradok. Nagyon sok intézet van, amelyekkel kapcsolatot épí­tettem ki, és azokat nem fogom feladni. Biz­tos vagyok abban, hogy jövőre is Pécsre láto­gatok, de már magánemberként. Azt is el tu­dom képzelni, hogy azt az érdekes történelmi kort, amely nagyon nehéz és bonyolult volt a pécsi-fellbachi partnervárosi kapcsolat létre­jöttekor, feldolgozom és egy könyvben meg­írom. Ehhez ugyanúgy szükségem van Pécs segítségére, mint Fellbachéra. Persze - ka­csint szemhunyorításnyit - Kleiónak, a tör­ténetírás múzsájának a támogatása kell majd a sikerhez. _______________dunai imre Am i egy lexikon-szócikkbe belefér Friedrich Wilhelm Kiel 1976-tól Fellbach főpolgármestere. Más politikai tisztségeiben a Baden-Württembergi Tartományi Gyűlés tagja, a Rems-Mur Járási Képviselőtestületben a Szabad De­mokrata Párt frakcióvezetője. Alapvető céljának tekintette az Eu­rópa nyugati és keleti Fésze közötti hídépítést. 1986. október 15- én Pécsett került sor az első nyugatnémet-magyar testvérvárosi szerződés aláírására. Az együttműködés eredményeként 1990- ben felépült a pécsi Lenau Ház, amelynek finanszírozását első­sorban az NSZK kormánya és Fellbach városa vállalta. A 90-es évek elején F. W. Kiel és a Magyar Vöröskereszt Pécs városi ve­zetőinek közreműködésével létrejött a Jóakarat Szociális Alapít­vány, amely fellbachi adományokból pécsi polgárokat segélyezett és szociális rendezvényekhez anyagi segítséget nyújtott. Kiel főpolgármestert 1993-ban Pécs díszpolgárává választották. Új Dunántúli Napló - 7. oldal ■hetedik oldal — KOZMA FERENC Táskabpás Az, hogy az idős zágrábi asz- szony hóna alól kikapták a napokban a retiküljét (éppen a Bazilikában gyönyörkö­dött), csak a jéghegy csúcsa. Az elvitt pénz, egyéb szemé­lyes értékek, a szemüveg vagy a horvát útlevél (ami miatt egy másik határátlépési enge­délyért a pécsi konzulátusra kellett menni) valójában csak apró bosszúság, lelki görcs. Hiszen a dolgok mögött és mélyén, ha jól körülnézünk és megfelelően értékeljük a történteket, óriási társadalmi gondokat vehetünk szemügy­re. Sokkal többről van szó, mint egy táskalopásról: Ott a szegénység, mint általános tünet, a munkanélküliség át­ka, ami tolvajlásra sarkallja az éhezőt, ám fellelhető az eseményben a keresztény er­kölcsi neveltetés teljes hiánya is, hiszen aki idős, botjára tá­maszkodó, fehérhajú asszony táskájának ellopására vete­medik (kockáztatva, hogy esetleg fellöki szegényt, s ez­zel súlyos sérülést okoz neki), az meglehetősen híján van az etikának, mindannak, amit az Európába készülődő orszá­gunk valamennyi polgárától elvárhatunk. Hiszen fel sem merült benne, hogy valakitől éppen a spórolt pénzecskéjét, nyugdíját tulajdonítja el (ahe­lyett, hogy segítené), s ekként minden bizonnyal deviáns magatartására válaszként rá­mondhatjuk, hogy általános szocializációs zavarral is küzdhet a szegény, társadal­mi beilleszkedése eleddig sikertelen volt. Sajnálatra méltó. Persze, ha tovább megyek a logikai okfejtésbe és a dolgo­kat ad abszurdumig viszem, felmerül esetünkben az álta­lános társadalmi közöny, esetleg a kormányzati felelős­ség kérdése is. A közbiz­tonság alakulása, a meglévő életszínvonal-politika a sza­kadozó szociális hálóval, az oktatásügy zavara, s ameny- nyiben jól futott ez a szakadt tolvaj, megállapítható még az Ifjúsági és Sport Minisztérium mulasztása is. Másrészt az esetnek az általános kül- és belpolitika alakulása sem kedvezett. Próbáltak volna 1950-ben meglopni Pécsett egy Zágrábból idelátogató, fe­hér hajú, botra támaszkodó, idős asszonyt. MÉHES KÁROLY __________________________ Ti szta játék Kérem szépen, remélhetőleg gi­gászi csata tanúi lehetünk, a legújabb, a legfantasztikusabb és leginkább megrázó „Legyen ön is lóvá téve!” vetélkedőben. Ezúttal is két jeles versenyző foglal majd helyet velem szem­ben, be is mutatom őket rög­vest: Hagyományos Mosóport és Intelligens Mosóport. Nem, ne tessenek csodálkozni, csupán névrokonok, ám mindketten imádnak játszani. Jól mon­dom? Hát akkor ne is szaporít­suk a szót, vágjunk bele. Kitől idézek: „Lemossuk a gyaláza­tot”. Nem, nem Walter von der Volgeweide, kérem a másik vá­laszt. Kossuth Lajos? Majdnem, mindenképp ez van közelebb a megoldáshoz, s talán, hogy ne tűnjek olyan szőrös szívűnek, kezdésnek egy fél pontot meg­ajánlok, és ezzel ön, kedves In­telligens Mosópor úr, máris 128 forint 50 fillérrel lett gazdagabb. Lássuk a második fordulót. Azt mondja: melyik megyében talál­ható Mosdós helység? Villám­kérdésre villámválaszt kérek. Azt mondja, nincs is ilyen falu. Van, sajnos van. Illetve nem saj­nos, elnézést kérek a mosdósi kedves nézőktől. Halljuk a má­sik tippet. Somogy megye - hangzik a válasz. Pillanat, a papírjaimba kell pillantsak: úgy van! És ön ezzel meg is dupláz­ta a nyereményét! Nyugodtan lehet tapsolni. Tehát eggyel to­vább is léphetünk, és előre mon­dom, innentől már rafinált lesz a dolog: ki a leghíresebb ma­gyar mosónő? Na? Tessék, Ha­gyományosjátékosunk: az édes­anyja? De kinek az édesanyja? Az öné? Nem, nem fogadhatom el a választ. A másik oldal: Thomas Mann édesanyjára tip­pel. Nézze, végül is író-író, baju­szuk is volt, sőt találkoztak... De nem, a rendező int, hogy nem megy, sajnálom. Hát ak­kor a végső kérdés, kérnék síri csöndet, nyugodtan töröljék meg nyirkos tenyerüket a nad­rágjukban. Tehát: mi távolítja el a legmakacsabb szennyeződése­ket is a ruhából? Elismerem, hogy fogós a feladat, de hát eb­ben van a dolog szépsége: min­dent vagy semmit. Azt a kutya­fáját, mindketten csak a fejüket rázzák, létezik, hogy ne tudnák Mosópor létükre?! Micsoda drá­ma, kedves nézőink, de hát ilyen az élet. Találkozunk hol­nap, két új versenyzővel. hetedikoldal HOLNAP Riport Vezetői utasítások postai úton. Belső munkahelyi problémaként kezeli a város vezetése a Siklósi Családsegí­tő Szolgálatnál kialakult ál­datlan állapotokat. A dolgo­zók nagy része és a szakma azonban a tisztességes és fe­lelősségteljes munka akadá­lyaként értékelik a szolgálat vezetőjének magatartását és szakmai hozzá nem értését. Portré __________________ Závoczk y Szabolcs, a Du- na-Dráva Nemzeti Park ter­mészetvédelmi igazgatóhe­lyettese tipikus erdőt és a szakkönyveket bújó hivatá­sos természetbúvár. Mind­emellett rögbizik. Portré Én a királynő alattvalója is vagyok Az olimpia idején a lelke Ausztráliában volt, hiszen Syd­ney keleti kertvárosában élt hosszú ideig (férjét súlyos be­tegség vitte el), ott, ahol egyébként sok magyar lakik egy tömbben. Tizenkét év jutott neki a távoli földrészen.- Jól tud táncolni?- Szinte semennyire, annak elle­nére, hogy édesapám próbált ta- nítgatni. Öcsém viszont rövidesen a nyomdokaiba lép és újra táncis­kolát nyit Pécsett, hogy a Hermann név ne felejtődjék el.- Nem felejtődött.- Tudom és csodálkozom rajta, pedig apánk már éppen harminc­két éve nincs köztünk.-Ön ma a briteket szolgálja.- Természetesen, hiszen kettős állampolgárként a királynő alattva­lója is vagyok, s ekként számomra misszió ez a munka. Minden erőmmel azon igyekszem, hogy a brit nemzetközösséget, azon belül is volt otthonomat, Ausztráliát nép­szerűsítsem. Persze úgy, hogy köz­ben szolgáljam a magyarságot is, próbáljak nemzetközi kapcsolato­kat építeni, hidakat verni.- Itt az al­kalom, hogy mondjon valamit az ausztrálokról.- Egy csodálatos, távoli ország­ban az embereket a mindennapi küzdelem, a sok kínlódás és gyöt­relem kovácsolta össze. Ki-ki messzire szakadt eredeti otthoná­tól, gyökereitől, s az otthonterem­tés generációk dolga volt. Ezért kedvesek, vendégfogadók és szin­te gyermekien egyszerű lelkületű- ek. Akár mi, magyarok.- Egy vatikáni lovagrend tagja és a zsidókkal való párbeszéd szorgal­mazója.- Amit teszek, természetes szá­momra. A vallások a múltban el­választották az embereket egy­mástól, ideje, hogy kölcsönös párbeszédekkel, empátiával köze­lítsünk egymáshoz. Ma ez a világ legfontosabb dolga. A napokban Sevillában voltam egy vüágkonfe- rencián, ahol keresztények, zsi­dók és mohamedánok ültünk egy asztalhoz. Sokszor érzem, hogy bizony meg kell tanulnunk levet­kőzni egymással szembeni előíté­leteinket, fundamentalizmusun­kat. Jól hallotta, fundamentaliz­must mondtam. Hiszen mindhá­rom világvallás követői közül hi­szik úgy nagyon sokan, tévesen, hogy ők járnak egyedül a jó úton.- Mi az, amit még örömmel csi­nál? Édesapja tánc- és illemtanár volt. Hermann Judit 1945-ben szüle­tett Pécsett, közgazdász diplomájának megszerzése után Ausztrá­liába ment férjhez. Ma a brit tiszteletbeli konzulátus munkatár­sa, dolgozik az Országos Keresztény-Zsidó Társaság vezetőségé­ben, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja. Özvegy.- Minden hasznos, okos dol­got. Gyermekem nincs, ezért jó nagynéni szeretnék lenni, imádok főzni, festegetni és angolból, fran­ciából fordítani. KOZMA F. í i i * .

Next

/
Thumbnails
Contents