Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-28 / 296. szám

2000. Október 28., szombat Új Dunántúli Napló -11. oldal KULTÚRA-MŰVELŐDÉS ÉPÜL AZ OLTÁR. Halad a munka a pécsi Dóm múzeumban. Már összeállították a Szent kereszt oltár alapjait, amely egykor a templomot díszítette. A munkálatokkal a szakemberek várhatóan az év végére készülnek el. fotó: müller andrea Könyv a könyvek házairól A Csorba Győző Megyei Könyvtár kiadásában „A könyv- és könyvtárkultúra ezer éve Baranyában” címmel jelent meg tanulmánykötet, szerkesztői Boda Miklós, Kalányos Kata­lin, Surján Miklós és Tüskés Tibor. nagy humanista kódexei közt ka­lauzol. Mérföldkövet Klimó György püspök könyvtáralapítása jelent 1774-ben - munkásságát Horváth Margit foglalja össze. Nincs hely felsorolni, hogy hány ritkasággal büszkélkedhetünk; ős- nyomtatványok, kódexek, levelek adnak ösztönzést a kutatásnak. A XIX. századot taglaló fejezete elé Tüskés Tibor ír szép előszót, majd a „második alapító”, Szepesy Ig­nác életművéről olvashatunk. A kötetet századunk zárja olvasóegy­letek, Várkonyi Nándor, Martyn Ferenc emlékének felidézésével, Román Lászlóné fél évszázad könyvtárügyét átfogó tanulmá­nyával. A zárófejezet előtt Hamvas Béla a könyvtáros ontológiai létét megfogalmazó, klasszikus sorait olvashatjuk. B. R. é _______Magyarul - magyarán Ig énytelenség Aki eltáncolt Baranyáig Koreográfusi főszerep a Határon Túli Magyarok IX. Fesztiválján A tömegközlési eszközök (médi­umok) hallgatói, nézői, olvasói közül egyre többen figyelnek föl a botlásokra. Észrevételeiket kö­szönettel vettem és veszem a jövő­ben is. Tanulságul néhány meg­jegyzést fűzök hozzájuk. Kezdjük egy olyan jelenséggel, amely a szóalakját érinti. Aki az idézetet följegyezte, szokatlannak találta a benne olvasható tulajdon­név toldalékolását, „...a Jelenkor folyóirat rendezésében a Holmi­ben (így!) megjelenésre váró no­velláját olvasta fel.” - A szokatlan- ság alapja az, hogy az írója nem vette figyelembe a hangrendi il­leszkedés szabályát, amely szerint a vegyes hangrendű egyszerű ma­gyar szavakhoz rendszerint mély magánhangzójú toldalékok járul­nak. A tiszta magas, ill. tiszta mély hangrendűek viselkedése egyértel­mű. Ez, ti. a Holmiben alak nyil­vánvaló botlás, ami - tudomásom szerint - semmivel se igazolható. Ezzel az erővel (hogy azonos típu­sú tulajdonnévnél - folyóiratcím - maradjunk) azt is mondhatjuk, ír­hatjuk; a Csillagben. Vegyes hangrendűnek nevez­zük azokat az eredeti egyszerű magyar szavakat, amelyekben a mély magánhangzókkal együtt, í, e, é magasak fordulnak elő: fiú(val), betyár(ok), béká(ra). A nyelvtörténetben tájékozatla­nokat megzavarhatja jónéhány olyan szavunk, amelyben i, í azaz magas magánhangzó van: híd (hi­das), zsír (zsírban); hív (hívnak), sír (sírok). Ilyen ragozása van két é tőhangzós főnevünknek és né­hány ikes igénknek is: cél (célba), héj (héjas), bízik (bízom), nyílik (nyílott). Éz az í, é nyelvünk törté­netének régebbi korszakában mély hang volt. Olyasféle, mint az orosz 'jerü'. A magyar helyesírás szabályai szótári részében a bizonytalan, vagylagos illeszkedésű szavak ese­tében a mély magánhangzós tol­dalékolást részesíti előnyben: klí­mában, vétónál, sevróból stb. (Ezek többségükben idegen hang­zású új jövevényszavak.) Ugyanez vonatkozik a tulajdon­nevek, mozaikszók, idegen sza­vak toldalékolására is, bár ezek­ben a vagylagosság érvényesül: Ágnesnak - Ágnesnek, Ábelnak - Ábelnek, Alberttal - Albertiéi, Alfréddal - Alfréddel, Noéminak - Noéminek, Szalonikiban Szalonikiben stb. Ugyanez a kettőség jellemzi azokat a szavakat, amelyekben a mély hangú szótag után csak egy e hangú következik: fotelba - fotel­be, bakterok - bakterek stb. A hangrendi elhasonulás példá­ja az ide toldalékos alakja: szabá­lyosabb az idébb, de jó a kissé né­pies idább is. Ilyen a hamar - ha­marább - hamarább, a honnan - honnét alak is. Gyakran hallhatók, ritkábban olvashatók az ilyen szóalakok, mint kerthöz, emberhöz, szívhöz stb. A három változatú toldalékok {-hoz, -hez, hoz; -szór, -szer, -szőr) közül a magas magánhangzójúak aszerint is elkülönülnek, hogy ajakkerekítéssel (labiális) vagy ajakrés nélkül (illabiális) ejtett ma­gánhangzójú szavakhoz illeszked­nek. Ezért a kerthez, szívhez, em­berhez alak a köznyelvi, tehát a helyes. Néha az illeszkedés két változa­ta jelentéskülönbséggel jár: Be­széltem Síkkel (név); A hengert síkkal metsszük. Lám, egyetlen szóalakban (Holmiben) mennyi tudnivaló sűrűsödik! Rónai Béla A napokban lezajlott fesztivál gálamű­sora néptáncaink fergeteges bemutató­jával zárult a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Kara aulájában, amelynek koreográfus főszervezője Gálber Attila, a Mecsek Táncegyüttes tánckari vezetője, a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ munkatársa volt. Leszorított lábfejjel lendül a láb, a kar kissé mesterkélten kinyújtva. Gálber mutatja, ho­gyan is táncolták eleink a palotást, amikor a nemesek, megkülönböztetvén magukat a némettől-osztráktól, kitalálták ezt az igazi, a „magyar nemzeti” táncot. De a kemény­kötésű, rövid szakállú harminckét éves fia­talember azonnal szakszerű bemutatót tart abból is, mit látott a táncmester, aki elment ellesni a tudnivalókat; és a magyar paraszt táncolt neki egy szatmári csárdást. Lám, szinte ugyanezeket a tánclépéseket adta elő, csak természetesen, leszorított lábfej és pózok nélkül, a saját belső ritmusa, tempe­ramentuma szerint.- Ha létezik nemzeti jelleg, az lehet élet­érzés is, amely a táncokat kiformálta - tük­reként annak is, hogy mivel foglalkoztak, hogyan éltek - mondja. A nemzeti táncokra persze mindig hatnak a környező népek táncai is. Amikor még apáról fiúra öröklőd­tek, biztos, hogy még egy-egy kis falunak is voltak saját táncai - Erdélyben még találni ilyen falvakat -, sőt egy-egy tánc nemcsak a községre, de egy-egy művelőjére is jel­lemző lehet. Ahol német, horvát, sokác él, ott sok szín lehet együtt. Egyházaskozáron baranyai moldvai csángó táncot találni: csángók táncolnak moldvai zenére moldvai táncot. Ahol nincs közvetlen hagyományát­adás, mint például Pellérden, Mindszent- godisán, ott hívnak koreográfusokat, és sokféle táncot - erdélyit, felvidékit - megta­nulnak. Gálber Attila édesapja székesfehérvári, foglalkozását tekintve villanyszerelő - a tánc és a zene iránti hajlam talán inkább a somogyi lány, a toponári a születésű édes­anya öröksége. Gálber, aki jelenleg a Táncművészeti Főis­kolán egyebek közt Györgyfalvai Katalin és Eredics Gábor ta­nítványa, két éve a Mecsek Táncegyüttes tánckari vezetője, emellett Bodán és Kozármislenyben is vezet együttest.- A bodai négy, a mislenyi három éve alakult. Nem minden­napi dolog, hogy egy olyan kis faluban, mint Boda, van nyolc-tíz táncospár, aki a szabadidejét erre áldozza. Csoportjuk egyéves volt, amikor odakerültem, korábban egy helyi lakos, Sátáné Bojda Anita tanította őket. Kozármislenyben az elhunyt Józsa Gergely nevét viseli az együttes, aki sok népdalt is ismert. A kisebb együttesek esetében nem a szuperprodukción van a hangsúlyt, ha­nem hogy szeressék, amit csinálnak, és ha például a mezőségi táncban érzik jól magu­kat, abban és attól gazdagodjanak. Amikor 1998-ban Székesfehérvárról Pécsre kerül­tem, és megpróbáltam összeszámolni, Zengővárkonytól Véméndig már kapásból negyven táncegyüttest találtam Baranyá­ban... A harminckét éves fiatalembert Mol­nár János, a Mecsek Táncegyüttes művé­szeti vezetője hívta Pécsre, aki korábban a nemzetközi hírű Alba Regia Táncegyüttes tánckari, majd az Ikarus Gyár művészeti vezetője volt. 1985 és 1989 között Kincses- bányán, Várpalotán, Iszkaszentgyörgyön és Isztiméren is tanított, két utánpótláskorú csapat vezetését is rábízták akkoriban, ahol bizonyíthatta, hogy a táncoktatás, a táncházvezetés a szívügye.- Onnantól kezdve, hogy egy néptánc felkerül a színpadra, az koreográfia kell hogy legyen! - mondja Gálber. Hiszen a ha­gyományos néptáncot kiszakítjuk a maga gyönyörűséges környezetéből: de azt nem lehet felvinni úgy a színpadra, hogy ne tölt­sük meg valami tartalommal! Manapság el­terjedt a show, százharminc pár zúdul a színpadra és a látvány meg is fogja a kö­zönséget, csak éppen nem lesz valóságos, nem lesz igaz. Jómagam megpróbálom va­lamilyen gondolati síkra terelni, a temati­kus táncot ötvözni azzal, amit jobb híján autentikus, vagyis maga eredetiségében megőrzött néptáncnak neveznék. Hogy jól vagy rosszul csinálom-e, lesz-e belőlem ko­reográfus, arról úgysem én, hanem a szak­ma, másfelől a közönség dönt. Gálber eddigi legnagyobb sikerei közt említhetjük azt, melyet a nemzetközi rangú Szekszárdi Néptáncfesztiválon ért el két éve, amikor vezetésével a Mecsek Tánc- együttes együttesi, zenekari és koreográfiái nívódíjat nyert. A legújabb tánckompozí­ció, mondja a koreográfus, a Bőgedelem cí­mű a bőgő és egyúttal a farsang eltemeté­sén túl szólni szeretne legbensőbb igé­nyünkről, a feltámadásról, a halottakkal va­ló viszonyunkról is, és az álorcákról is, me­lyeket az életünkben viselünk. A mű no­vember 10-én kerül először színpadra Pé­csett a Harmadik Színházban, a százhalom­battai Forrás Néptáncegyüttes vendégjáté­ka alkalmából, majd a november 18-19-i Szekszárdi Néptáncfesztivál egyik újabb meglepetés-produkciója lehet. B. R. Összhangban * A kerámiaművészet legjobbjai Hozzáértők szerint világszínvonalú az a kiállítás, amely­ben a Terra csoport tagjai mutatkoznak be a pécsi Parti Galériában. A tárlat bizonyítja a hazai keramikusoknak az anyaghoz való fantáziagazdag, folyton megújulásra ké­pes viszonyát. Hasonló eszmekor, amely a tár­gyakban mégis rendkívül kü­lönbözően nyilvánul meg - egyszerű megfogalmazásban így ragadhatnánk meg a Terra csoport tevékenységét. A jelen­leg tizenöt alkotó szellemi kö­zösségét 1992-ben három „világ­név” hívta életre, Schrammel Imre, az Iparművészeti Főisko­la volt rektora, az Ausztriában, Németországban folyamatosan tanító Geszler Mária, és Fekete László, akit New Yorkban is jól ism.emek annak a galériának a révén, amely csupán nyolc al­kotóval dolgozik, köztük ő az egyik. Ez a kapcsolat segítette egyébként a csoportot az utób­bi hónapokban négy amerikai kiállításhoz is, munkáik szere­peltek Philadelphiában, Wa­shingtonban és New Yorkban. Az ottani kritikusok szerint idén az egyik legnagyobb kelet­európai megmozdulás volt ez a bemutatkozás-sorozat. A cso­port előtte a két leghíresebb né­met galériában járt. Benkő Ilona, Fusz György, Horváth László, Kungl György, Lammel Hona, Szalay László, Szekeres Károly, Tamás Ákos és Vásárhelyi Emese mellett soknak mondható, hogy három pécsi művész is a csoport tagja, Füzesi Heierli Zsuzsa, Molnár Sándor és Nagy Márta. A bara­nyai kapcsolatot a siklósi von­záskör csak erősíti, hiszen a művészek az Alkotótelepeken szimpozionokon találkozhat­tak, utoljára tavaly. A mostani anyag (amely a Parti Galériában november 20 áig látható) az anyagok és a technikák sokaságával lepi meg a nézőt. A használati tár­gyakról az alkotók figyelme a kisplasztikái megoldások felé fordult, ám sok mű esetében kitűnik az üreges és a fal-jelleg hangsúlyozása a szobrászat tömbszerűségével szemben. A tematika egyszerre örök és ez­redvégi: hol profán madonnát találunk, hol a test-lélek-szel- lem hármasságát hangsúlyozó napfivért és holdnővért, vagy éppen a tűnő idők szerepvál­ságtól, identitászavartól torzult figuráit. H. I. GY. Anyagok és technikák sokasága a Parti Galériában FOTÓ: MÜLLER ANDREA­i 4 4 .4 Kemény fedelű, igazi könyvbe la­pozhat bele az olvasó, aki Bara­nya, s mindenekelőtt Pécs könyv­tárainak történetére, az írt-nyo­mott betűtenger sorsára kíváncsi. A könyv becses jószág a kezdetek­től. Mint „A Pécsváradi Apátság ja­vainak összeírása” tanúsítja, az ol­tárokat már 1015-ben sem csak gyertyatartókkal és más kellékek­kel ékesítették. „ ... könyvekből pedig - melyeknek nagy tekintélye ragyog az Isten egyházában - a kö­vetkezőkkel: 1 bibliotékával két kötetben (...), lekcionáriummal, 6 misekönyvvel, 4 zsoltároskönyv- vel, (...) keresztelési szerkönyv- vel”, hogy többet ne is idézzünk. Tanulmányok sora zongorázza vé­gig könyvtártörténetünket; Boda Miklós a középkori egyetem könyvtárának helyét kutatja, ami­kor a „káptalani iskolák természet­szerűleg, a középkori alapítású egyetemek pedig jórészt a székes- egyházi (káptalani) könyvtárakra támaszkodtak”. A „láncos” köny­vek sorsa csak annál izgalmasabb, ha figyelembe vesszük, hogy Ma­rosi Ernő felvetését erősítendő, úgy véli, hogy az egyetem Pécsre kerülésének egyik alapvető oka a megfelelő színvonalú könyvtár le­hetett. Rendkívüli Janus Pannoni­us gyűjteménye is, tudjuk meg Csapodi Csaba elemzéséből, aki a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents