Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)
2000-10-16 / 285. szám
HtM 2000. Október 16., hétfő HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Tenzin Gyaco, a Bölcsesség Óceánja Ha azt hallanánk, hogy egy bizonyos Tenzin Gyaco néhány napot Magyarországon tölt, biztosan nem kapnánk fel a fejünket és nem rohannánk pénzt és energiát nem sajnálva hanyatt-homlok találkozni vele, pedig rosszul tennénk, hiszen ki a franc akar sarki rókaként, döglégyként, csirkegyári csirkeként vagy jetiként újjászületni. Nem gondoltam, hogy egy ezer romló magyar forintért vásárolt jeggyel úgy ötszáz évre bebiztosítom magamat. A tibetiek ugyanis úgy tartják, aki egyszer személyesen találkozik a dalai lámával, az a következő hét életében garantáltan emberként születik újjá. Persze ezt csak utólag tudtam meg, már a XIV. dalai láma szombati, Nemzeti Sportcsarnokban lezajlott tanítása-előadása és egy szigorúan vegetáriánus pizza elfogyasztása után, mindegy, nem érdekes, különben is, én a magam részéről inkább a nirvánával rokonszenvezem, itt úgyis mindig minden elromlik, az idő, a kedvem, a testem, az autóm, meg az a rohadt halványlila kredencajtó is a konyhámban. Úgy kezdődött, hogy reggel egy óra alatt vergődtem el autóval székesfővárosunk Pannónia nevű utcájából a Thököly útra, ami azt jelend, hogy kábé a fókajárás tempójában haladtam. A vidéki Peugeot 205 GTI teljesen megzavarodott a nagy pesti forgalomban, én pedig még nála is tudatlanabb vagyok, így egyszer csak azt vettem észre, hogy már a Kőbányai úton robogok Tibet felé, ami - ezt rögtön felismertem - messzemenően logikátlan, tekintve, hogy Őszentségével a dalai lámával ebben a percben talán éppen a Nagykörúton suhan a fekete Mercedes. Nem volt nehéz megértenem néhány órával később, hogy a karmám a hülyeségemből adódik. A Nemzeti Sportcsarnok pénztára előtt hosszú sor, kilenc másodperc alatt eladom a nyakunkon maradt felesleges jegyet, „egy ezres lesz, jóbarál, üzletben nem ismerek tréfát, életem a biznisz". Bent füstölőillat, buddhista jellegű zene - a sájgájsz kazi most a spájz- ban -, a lelátók és a küzdőtér már tele, érthetétlenül sok VIP-szék, kis direkt marketing, szórólapok vegetáriánus éttermekről, néhány árus, Free Tibet! feliratú pólók, ez még belefér, nem tombol a kapitalizmus. A szervezés tűrhető, a biztonsági emberek igen diszkrétek, türelmesek, ezt a fajtát biztos külön tenyésztik steril szatyorban, meglepő, hogy senkit sem akarnak kifejelni a buliból, engem például még azok után sem répáznak meg, hogy úgy nyolcszor az egyik reflektor elé állok. Az országimázsra nézve kedvező, hogy a tibeti politikus a mostam vizittel együtt immár hatodszor látogatott el ebbe a szép kis országba, most éppen a CEU, a Közép-Euró- pa Egyetem szervezésében. (Bár politikusnak tituláltam a XIV. dalai lámát, felhívnám a figyelmet arra, hogy őt valami különös és érthetetlen okból még nem próbálták megvesztegetni 20 millióval, nem beszél hülyeségeket és - igen korszerűtlen módon - a népéért tevékenykedik.) Az összegyűlt közönségre a sokszínű jelző a legmegfelelőbb. Ideiglenesen Magyarországon állomásozó mongol kereskedők, szelíd magyar buddhisták, peace-flowers-freedom stílusú bölcsészlányok, macás csajok, ismert magyar zeneszerző, ősz hajú, a lámával egykorú, a buddhizmust kedvelő és értő festő-író, káoszelméletekkel is foglalkozó irodalomkedvelő matematikus. Fél tízkor elhalkul a zsibongás, sok ezer szem egyfelé tekint, és a várakozásteli csöndben a bekapcsolva hagyott mobilokra befutó sms-ekkel együtt megérkezik a Bölcsesség Óceánja, azaz a dalai láma. Most kis ismeretterjesztés következik. Tibet, az elszigetelt himalájai királyság lakossága 2,32 millió fő. A tibetiek országukat Khams-yulnak, vagyis a hó birodalmának nevezik. A Tibet elnevezés az arab Tah-bat szóból származik, innen került be az európai nyelvekbe. Tibet ősvallása a bon volt. A buddhizmus Indiából került át Tibetbe. A buddhistáknak nem állt szándékukban kiszorítani az ősvallást, a bon beolvadt a ma ismert tibeti vallási formába. A tibetiek a 17 század óta kínai befolyás alatt élnek. Az 1950-ben Kína hadserege Mao elnök parancsára „felszabadította” Tibetet, a föld talán legvallásosabb országát, százezer foglyot ejtve. Tibet szellemi, adminisztratív vezetője a dalai láma, rövidített nevén Gyong Tenzin Gyaco 1935-ben született. Az 1989- ben béke Nobel-díjat kapott láma, az 1959- es, a kínaiak által brutálisan és véresen levert felkelés után az indiai Dharamsala városába távozott, ma is ott él önkéntes száműzetésben. Az Ügyvédek Világszervezete azt állítja, hogy az újdonsült kínai tartományba hét és fél millió kínai „telepes” érkezett, minek következtében ma több a kínai, mint a tibeti a fővárosban, Lhaszában. Kína egyes források szerint kínaiakon kívül atomerőműveket is telepít Tibetbe, sőt, kísérleti atomrobbantásokat végez. A dalai láma tradicionális székhelyén, a Potala palotában kínai üzletek és kuplerájok nyíltak. A még mindig igen népes kolostorokban átnevelő programokkal próbálják megtörni a szerzeteseket. A dalai láma bármilyen formában kifejezett tisztelete bűncselekménynek számít, Tenzin Gyaco nem csak szerzetesi ruhája színe miatt vörös posztó a pekingi vezetők szemében. A tibeti hit szerint a dala láma mindig ugyanaz a személy, halála után Tibetben születik újra. Az új lámát a „régens-lámák” hivatottak megtalálni. Az öreg vezető olykor pontos utalásokat ad a reinkarnáció helyét ü- letően, máskor viszont nem segít, ami ugyancsak megnehezíti a keresők dolgát. A kiválasztott gyermek csodával határos módon ráismer elődje tárgyaira (használja azokat), ráismer az emberekre. Az utolsó hét dalai láma egyszerű földműves családból származott. A láma, mielőtt elfoglalná helyét a trónusnak nevezett emelvényen, háromszor leborul, mint később elmagyarázza, azért, hogy megelőzze a gőgöt, aztán elmondja, nem akarja magát kiemelni, a buddhista hagyományok diktálják, hogy fentről beszéljen. Tenzin Gyaco alázatos és méltóságteljes egyazon mozdulatban és pillanatban, akárcsak az őt kísérő szerzetesek, akik közül három az alkalmi színpadon is helyet foglal, mesterükhöz hasonlóan lótuszülésben. A láma többnyire tibetiül beszél, gyönyörű, meditativ torokhangon, szinte énekelve, csak ritkán vált át angolra, ilyenkor oktávok- kal magasabb a hangja. Kizárólag jobb kézzel gesztikulál, de azzal szinte folyamatosan. Intenzív jelenlét. Mozdulatai olyan életerőről és frissességről tanúskodnak, amelyről a hasonló korú magyar nyugdíjasok többsége nem is álmodik. A hallgatóság egy része idővel rácáfol elnevezésére, megindul a mozgolódás és a beszélgetés, talán Lagzi Lajcsi utánozhatatlan mozdulatai vagy Zámbó Jimmy bravúros hajlításai hiányoznak, szóval a show, a látvány, a sztárok. A lámát azonban ez cseppet sem zavarja. Beszél a tudatosság fontosságáról, arról, hogy nem vagyunk tisztában a valóság valódi természetével, tudatlanságunk szüli karmánkat, a negatív értelemben vett sorsot. Szembe állítja egymással a rövid és hosszú távú boldogságot, ez utóbbi mellett téve le voksát, egyszerű példákat mond, okfejtése tiszta, világos. Beszél látszatról és valóságról, múlandóságról és öröklétről, vágyról és türelemről, szenvedésről, erő- szalutil. Miután oly csendben és egyszerűen, ahogy jött, Tenzin Gyaco távozik, Batu kán unokái megrohanják az emelvényt és környékét, emléktárgyakért, ereklyékért. A biztonságiak valamivel hatékonyabban álltak ellent nekik, mint IV. Béla. NIMMERFROH FERENC „Sose add fel!” „Sose add fel! Bármi történjék is, ne add fel! Erősítsd meg szíved! Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett hogy szívüket edzenék. Légy együttérző, a barátaidon kívül mindenki mással is! Légy együttérző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért! Dolgozz a békéért, és halgass rám: sose add fel! Nem számít, mi folyik körülötted, nem számít, mi történik. Sose add fel!” (Őszentsége a XIV. dalai láma) A láma az univerzumról „Millió és millió évvel ezelőtt, mielőtt létrejött volna a világ, az univerzumnak csak egy kis részecskéje létezett Néhány buddhista szöveg ezt tér-részecskének hívja. Ez a jelenlegi testünk eredete. Mielőtt még bármi ilyesmi létrejött volna, csak az üresség és ez a tér-részecske létezett S ez mindig megmarad. Ez a finom részecske az egész univerzum fejlődésének az alapja. És ahogy az egész univerzum létrejött, úgy el is fog tűnni, visszatér ebbe a kis tér-részecskébe. Néhány szöveg azt mondja, hogy az emberi létezés öseredete valamiféle szellemiség. A buddhista koncepció ezt amolyan félisteni létnek nevezi. Nos, a tudósokkal nehéz vitatkozni, nehéz őket cáfolni. Ősi történetünk szerint a tibeti ember valamiféle keveredése egy halott szellemnek és a majmoknak; ettől nem is áll olyan távol a darwinizmus. ” (nevetés) HODNIK ILDIKÓ QY. Állati Ezt mondta a fiatal fiú előttem: állati. Hát inkább az, baromi, nem is király, az biztos. Mármint az a feliratsor, amelyik az egyik belvárosi üzletház teljes külső oszlopsorát belepi, egyre láthatóbban, újabb és újabb rétegekben. De nem csupán ez a szerencsétlen, néhány éve még tisztán, mutatósán, frissen festve elkészült épület szenvedi meg a tanévkezdést. A pécsi belvárosban, sőt egyes kivezető útszakaszokon is megjelentek a rövidítésekhez, szignókhoz hasonló jelek házfalakon, kapukon, szemétládákon, buszvárók üvegtábláin. Természetfilmeken edzett barátom szerint az ilyesmi inkább tényleg az állatvilágban ismeretes, ahol a hímek körbejelölik a területüket, ahová idegen csordának belépni tilos. Igaz, nem lemoshatatlan festékszóróval, filccel, és különféle festékekkel. (Bár a legszebb belvárosi épületek előtti járdákon is száradozó patakokból arra következtetni, hogy a természetes módszert néhányon a két lábra egyene- sedés után sem felejtették el. Ilyenkor az ember elgondolkodik, tényleg csak egyszázaléknyi a genetikai eltérés a majom és az ember között?) A festékezők persze feltétlenül különböznek állati testvéreinktől, hiszen nem nyíltan és büszkén vállalják a kezük nyomát, hanem az éjszaka leple alatt sunyhattak oda a ház tövébe, és lopva fröccsen- tenek egyet. Önkifejezésükben nem jutnak el a bátrabb ötletekig, például nem fáradnak fel mondjuk egy víztoronyra, nem kötnek szalagot egy repülő farkára, üzenetüket önmagukról nem faragják szoborba, nem öntik versbe. Csak a zavaros, kuszáit, grafológus kezébe való firkák maradnak, de azok aztán hosszú időre. Vannak, akik szerint a firkátokkal le kellene mosatni szépen a mocskukat, persze ehhez előbb meg kellene találni őket. Sherlock Holmes talán térképet csinálna a fir- kálmányokról, amelyek esetleg egy kollégiumhoz, vagy egy-egy szórakozóhelyhez vezetnének. Watson doktor pedig leírhatná, hogyan oldódott meg egy állati nagy rejtély. DUNAI IMRE ____________________________ Cs ont és szív Egy állítólagos felfedezés kazánkovácsolt hozadéka szerint Pető fink nem elesett a harc mezején - ahogy nemzedékek hitték, tanulták -, hanem orosz hadifogságba került, és később Szibériában temették el De ez már jó néhány éves ügy. Amikor híre jött, hogy a kint járt expedíció netán női csontvázat talált, azt hittem, hogy a felfedezés kétes legendaként végképp megmaradt takarékláng fokozaton. Ehhez képest nemrég a fővárosi közgyűlésben újra vitatéma lett, országos kikacsintásokkal. A kormányzók hangoztatták: nincs semmi olyan új fejlemény, amely indokolná, a főváros járuljon hozzá, hogy Petőfi anyjának csontjait DNS-vizsgálattal összevessék a Barguzinból hazahozott csontokkal Az ellenzék viszont úgy vélte: akkor kerülhetne nyugvópontra ez a kérdés, ha engedélyebiék a vizsgálatot. Bár igaz, egyéb módon még az sem bizonyított, hogy a Barguzinból hozott csontok egy 150 éve élt férfitól származnak, de ha van valami eljárás az ügy lezárására közbülső lépések megtétele nélkül is - könyörgöm-, ki kellene azt használni. Ahogy Franciaországban tették. Ott néhány hónapja válasz született a két évszázados kételyre: a párizsi Temple börtönében 1795-ben meghalt és „XVII. Lajosként” eltemetett gyerek valóban azonos a lefejezett XVI. Lajos és Marie-Antoinette fiával. A genetikai vizsgálatot a gyermek máig megőrzött szívének egy darabja alapján végezték el úgy, hogy a benne talált DNS-t összehasonlították anyja DNS-ével nagyanyja, Mária Terézia, a nagyrténjei, valamint a Habsburgok két mai leszármazottja örökítő anyagával. Az eredmény visszamenőleg cáfolta a hajdani, XVII. Lajosként szélhámos- kodókat. A legenda elolvadt, legalábbis a hivatalok előtt elő hozhatatlanná vált. Ilyen hozadék reményében nem lenne szabad késlekedni kegyeletsértő akció engedélyezésével. Hiszen annyi olyan ál-Pe- tőfink (Petőfi-epigonunk), valamint egyéb egészségtelen legendánk marad még - ősiek is, szépen szaporodó jelenkoriak is -, amelyek állításait genetikai vizsgálatokkal úgysem lehet cáfolni. Nincs hozzá sem (gerinc)- csont, sem szív. hetedikoldal HOLNAP Riport Őszbe forduló hajú, élénk tekintetű, derűs öregdiákok találkoznak minden hónap első hétfőjén Pécsett. Egy pohár bor mellett mindennapjaikról beszélgetnek, régmúlt ülőkre emlékeznek. Ciszterci diákok voltak egykor mindannyian. ' Portré Dr. Király József röntgen főorvos éppen a romániai forradalmat követően települt át. Ám az elhatározása nem akkor született. Közel egy évtizedig járt időről időre Bukarestbe, az Államtanács illetékes osztályúm az áttelepülési kérelem ügyében. Portré Aki tisztába teszi pénzügyeinket Az államigazgatásban másfél évtizedet töltött el, pénzügyi vonalon. A megye, a város gazdasági ügyeit is irányította, most a TÁKISZ vezetőjeként a családtámogatási rendszer kézben tartására készül. Mindemellett úgy fogalmaz: a pénzügyi szakember akkor dolgozik jól, ha a környezetében keveset beszélnek arról, hogy a cége létezik.- Ilyen szakmai rálátással a vállalkozói érában is igen jól boldogulna.- Lehetőségek lettek volna, de ahogy teltek az évek, egyre inkább megtetszett a közszolgálat. Most tudatosult ez bennem is, amikor eljöttem a városházáról, s újra a közigazgatás mellett döntöttem.- Hogyan mérhető ebben a körben a munka eredménye?- Az éves költségvetések fogadtatása mutatta meg leginkább, hogy miként dolgoztunk. Persze tökéletes költségvetés nem létezik, a politikusokkal mindig meg kellett vívni a csatát, de a számok aztán magukért beszéltek.- TÁKISZ. Erről a szervezetről szinte csak annyit tudni, hogy a Belügyminisztérium területi intézménye.- Már ez sem igaz, mert ettől az évtől a Pénzügyminisztériumhoz tartozik. A hivatali alkalmazottaknak nagyon fontos cég ez, ugyanis itt számfejtik az összes közalkalmazotti fizetést. Nem véletlen, hogy az idősebbek még ma is csak úgy nevezik: az illetményhivatal. De itt készül a pénzügyekkel kapcsolatos mindenféle felmérés, statisztika is. A TÁKISZjelen- tése egyébként: Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat.- Valójában kiket informál a szolgálat?- Jelen pillanatban profiltisztítás zajlik a cégen belül, elkerült innen a népesség-nyüvántartás, az okmányirodákhoz is több korábbi teendőnket átirányították. A legfontosabb feladatunk most a kormányzati munka segítése, az összes minisztériumnak, felkérésre, pénzügyi elemzéseket készítünk.- A TÁKISZ szerepe tehát szűkül.- Szó sincs róla. A feladatok egy részét valóban átvették más szervek, de január elsejétől idekerül az egészségbiztosítási pénztártól a családtámogatási ügyek számfejtése, kiutalása. Azt is el kell mondjam: nem véletlen, hogy ez a cég kevésbé ragadt meg a köztudatban. Mert akkor dolgozunk jól, ha nem tudnak a létezésünkről. Akkor ugyanis mindenki megkapja időben, pontosan a fizetését. MÉSZÁROS B. E. Pilaszanovich Iván 1953-ban született Pécsett. Itt végezte a gimnáziumot, az egyetem Közgazdaságtudományi Karát. Évekig volt az önkormányzat pénzügyi irodájának a vezetője, egy hónapja pedig a TÁKISZ igazgatója Két gyermeke van. Felesége, Irma az illetékhivatalban dolgozik. Zárka gimnazista, Dóm általános iskolás.
