Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-15 / 284. szám

2000. október 15. ★ ARCKÉP ★ 7 ^ ^qIii^q tovább járná oz útját Solt Pál az elmúlt két évben többször vitába keveredett az igaz­ságügyi kormányzattal. Állítja, szakmailag több elhibázott dön­tés született az elmúlt időszakban a bíróságokkal kapcsolatban. Ennek ellenére szeretné, ha 2002-ben újra megválasztaná a par­lament a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnökének. Bár az se lenne el­lenére, ha legfelsőbb bírósági tanácselnökként ítélkezhetne.- Ön fiatal korában rendszeresen sportolt...- Ma is hetente többször eljárok kosa­razni, teniszezni, persze a koromnak megfelelő intenzitással.- Még jobb. Ezért lennék kíváncsi a véleményére, hogyan értékeli a magyar olimpikonok sydneyi tel­jesítményét.- Összességében nagyon elégedett va­gyok, hiszen az aranyérmek számát te­kintve jobban szerepeltünk, mint At­lantában. Persze értek bennünket csa­lódások, nem várt vereségek, ám illú­zió lett volna azt remélni, hogy nekünk minden bejön, ellenfeleinknek pedig semmi.- Egykori kézilabdakapusként mit szól a nőkhöz, akik egy már-már megnyert döntőt voltak képesek el­veszíteni az utolsó 13 percben?- Az ilyen betlizés nem gyakori, de nem is elképzelhetetlen. Osztom a szö­vetségi kapitány véleményét, aki sze­rint annyira felgyorsult a játék, hogy ennyi idő alatt is le lehet dolgozni hat­gólos hátrányt. Sajnos a dánoknak si­került. Talán nem kellett volna bele­menni a rohanásba, szükség lett volna egy nyugodt játékosra, aki türelemre inti a lányokat. De nem szeretnék a partvonalon kívülről utólag okoskodni, inkább gratulálok a csapatnak, hiszen így is fantasztikusát produkáltak.- A kormány meghatározó tagjai is szeretik a sportot, ráadásul egy ré­szük jogász. A közös érdeklődési kör, az azonos szakképzettség sem segít, hogy szót értsenek egymás­sal? Mert azért az példátlan, hogy a végrehajtó hatalom és az igazság­szolgáltatás vezetői a sajtón keresz­tül gyomrozzák egymást.- Kétségtelen, hogy voltak feszültsé­gek, de ma korrekt a kapcsolat az igazságügy-miniszterrel. A probléma gyökere abban van, hogy a mostani koalíciós pártok - amikor még az elő­ző ciklusban ellenzékben voltak - nem értettek egyet az Országos Igaz­ságszolgáltatási Tanács (ÓIT) létreho­zásával. Ma már a kormány is elfo­gadja a testület létét, kialakultak a szerepek, hatáskörök, tehát nyug- vóponra került az ügy.- De nemcsak erről van szó, az igazságügyi kormányzat, de mások is folyamatos bírálják a bíróságokat a gyakran évekig elhúzódó perek miatt.- Felmérések szerint a bíróságok presz­tízse a közintézmények között nem rossz, európai összehasonlításban pe­dig kiemelkedően jó. Az viszont igaz, hogy sok esetben hamarabb be kellene fejezni az eljárást. S itt jön a dilemma: gyors vagy megalapozott ítéletek szü­lessenek? Természetesen az ideális ál­lapot az lenne, ha ez a két kritérium együtt jellemezné a határozatok meg­születését, csakhogy ezek a követelmé­nyek gyakran ellentmondásban van­nak egymással. S ha már választani kell, inkább a megalapozottság a lénye­gesebb, még ha ez olykor az ügyek el­húzódásával is jár együtt. A bíróságok intaktságát nem vonják kétségbe, kor­rupcióval nem gyanúsítanak minket.- Nyilvánosan lehet, hogy nem, de az emberek beszélnek lefizetett bí­rókról, ennek köszönhetően sza­badlábra került bűnözőkről. S az sem tett jót a megítélésüknek, hogy egy szabolcsi kisvárosban a bíró helyett a fogalmazó lánya hirdetett ítéletet.- Látja, ennek örülök. Mármint an­nak, hogy az elmúlt évekből csak ezt az egy - bár belátom, rendkívül szo­morú esetet - tudja ön és más is fel­hozni. Az pedig - a kollégáim tisztes­ségessége, hivatástudata mellett - már csak az igazságszolgáltatás struktúrája miatt is elképzelhetetlen, hogy valaki pénzzel vagy más módon befolyásolni tudjon egy döntést. Tud­niillik az roppant kevés lenne, ha csak egy bírót fizetne le valaki. Az íté­letet ugyanis meg lehet fellebbezni, s másodfokon gyakran már három bíró dönt. Tehát túl sok korrumpálható embert kellene találnia.- Azt ön hogyan minősíti, hogy a bí­rák 1998-ban nem kaptak fizetés- emelést, tavaly csak azért emelték a keresetüket, mert elírták a számo­kat a Magyar Közlönyben, ráadásul idén és az elmúlt évben kimaradtak az állami kitüntetettek közül is?- Annak örülnék, ha csak anekdota lenne, hogy 1999-ben nyomdahiba tör­tént a fizetések megállapításánál. A ki­tüntetésekről a miniszterelnök javasla­tára a köztársasági elnök dönt, s nyil­ván így ítélték meg helyesnek. Én szo­morúan vettem tudomásul. Az azon­ban jó hír, hogy a költségvetési tör­vénytervezetek szerint a következő két évben a bírósági dolgozóknak is eme­lik a fizetését.- Ön volt a legfőbb szorgalmazója az ítélőtáblák bevezetésének. Eh­hez képest a tervezettnél évekkel később, és mindössze egy ítélőtábla kezdi meg a működését. Ezt szemé­lyes vereségként éli meg?- Szakmai meggyőződésem, hogy több ítélőtáblának kellene dolgoznia, hiszen a lényegük épp a regionalitás; egyéb­ként nem véletlen, hogy Magyarorszá­gon évtizedekkel ezelőtt öt, sőt koráb­ban tizenegy ítélőtábla működött. így gyakorlatilag nem történik más, mint hogy a Legfelsőbb Bíróság két részre válik. De miután a kormány javaslatára úgy döntött a parlament, hogy egyet­len, budapesti székhelyű tábla alakul­jon meg 2003 januárjától, nekünk az a feladatunk, hogy felkészüljünk az in­dulásra.- Házon belül is éri kritika. Azt mondják a helyi bírák, hogy az íté­lőtáblák bevezetésével tovább akar­ják csökkenteni az LB munkater­hét, holott már most is ők dolgoz­nak a legkevesebbet: hetente egy napot tárgyalnak, s akkor is legfel­jebb öt ügyet.- Ez a kijelentés a tények nem ismere­téből fakad, és ráadásul rosszindulatú. Kimutattuk ugyanis, hogy a legtöbb munkája épp a Legfelsőbb Bíróságnak Névjegy Dr. SOLT PÁL, 63 éves 1960-ban summa cum laude diplomát szerzett az ELTE Állam- és Jog- tudományi Karán, 1964-ben letette a bírói-ügyészi szakvizsgát. Pályafutását a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kezdte, majd átkerült a Legfelsőbb Bíróságra. 1971-ben a Pénzügyminisztériumba ment dolgozni. 1980-ban választották meg a Legfelsőbb Bíróság tagjának. 1989-ban az akkor megalakult Alkotmánybíróság tagja lett, de hét hónap múlva az LB elnökének választották meg. 1996-bam újra elnyerte a mandátumot. Nős, felesége Lovag Zsuzsa múzeumigazgató. Péter nevű fiuk ügyvéd. Szolgálati lakásban laknak egy budai villában, Dunavarsányban van egy hétvégi házuk. Szívesen sportol, hegedül, gitározik és fest. van. Amíg például a polgári ügyszakban or­szágosan átlagban 120 ügy jut egy bíróra, itt 525.- Csakhogy az ügyek nagy részét tárgyalá­son kívül döntik el, ráadásul mindig ta­nácsban járnak el, te­hát hárman foglal­koznak egy esettel.- Ezek a régi, jól ismert reflexek. Arról persze a helyi bírók megfeledkeznek, hogy a Legfelsőbb Bíróság bíráinak az ítélke­zés mellett más feladataik is vannak: jogegységi döntéseket kell hozniuk, kommentárokat, könyveket írnak, ta­nítanak az egyetemeken, tagjai a vizs­gabizottságoknak és még sorolhatnám. Azt persze elismerem, hogy egyes bí­róságok, így a Pesti Központi Kerületi Bíróság - az információit feltehetően innen kapta - rendkívül leterheltek. Csakhogy Budapesten az ország ügye­inek nemcsak húsz százalékával kell foglakozni - mint amennyi az itt élők lélekszámúból következne -, hanem jóval többel, például a gazdasági ügyek felével. S a bírók elmozdítha- tatlanságának az is az eredménye, hogy nem lehet őket megyéken kívül áthelyezni. Nehéz tehát az arányta­lanságot csökkenteni. De természete­sen azért dolgozunk, hogy változzon ez az elavult szerkezet, s egyenlete­sebb munkateher alakuljon ki. Egyéb­ként szívesen felajánlom bármelyik helyif bíróságon dolgozó kollégának, hogy jöjjön el a Legfelsőbb Bíróságra egy rövid tanulmányútra, s akkor rá­jönne, mi a valóság.- S ön azt sem tartja abszurdnak, hogy a Magyar Köztársaság nevé­ben olyan helyiségben hirdetnek ítéletet, amely - kis túlzással - le- pusztultabb állapotban van, mint egy kelet-magyarországi építkezés felvonulási területe? A bíróságokon nincs vécépapír, a dolgozóknak sa­ját zsebből kell megvásárolniuk a kihúzóceruzát, s talán még mindig van olyan iroda, ahol Optima írógép helyettesíti a számítógépet.- Ez a helyzet a szomorú örökségünk­ből fakad, de az elmúlt években renge­teg pénzt áldoztunk a 153 bírósági épü­let felújítására. Tavaly pedig egymilliár- dot fordítottunk informatikai fejleszté­sekre. Tehát sikerült előrelépnünk. Más lapra tartozik, hogy még ez is kevés, de tudni kell, hogy gyakorlatilag a nulláról kellett indulnunk tíz évvel ezelőtt. Az azonban ismét keresztülhúzhatja az el­képzeléseinket, hogy dologi kiadásokra az idei 2,6 milliárd forint helyett jövőre csak kétmilliárdot szán a kormány.- Mindezek fényében nem tartja zsenántnak, hogy ön gorillák kísé­retében Mercedesszel jár, s a hiva­talában, az OIT-ban nyolc angol bőr ülőgarnitúra, rézkandeláber és homokfúvott üvegből készült tükör van?- A törvények szerint védett személy vagyok, ezért vannak személyi kísérő­im, s a gépkocsit sem a bíróságok dolo­gi költéségvetéséből vettük, tehát nem a Mercedes miatt nem jut pénz kihúzó­ceruzára. A tanács épülete pedig repre­zentációs célokat is szolgál, s úgy vél­tük, ha már egyszer felújítjuk, akkor nézzen is ki valahogy.- Azt is mondják, az ügyészeknek szeren­cséjük van, hiszen egy volt fideszes lett a veze­tőjük, ön viszont in­kább a korábbi, a szociálliberális kor­mánnyal ápolt jó vi­szonyt.- A ceruzával meg a Mer­cedesszel lehet ugyan jó­kat tréfálni, ha ízléstelen is, de ezt a megjegyzését a leghatározottabban visszautasítom. Engem 1996-ban az összes képviselő kétharmados többsé­gével választottak meg, másrészt An­tall József kormányával is jó volt a kap­csolatom, illetve tényekkel tudom bi­zonyítani, hogy az előző parlamenti ciklusban is számos vitám volt Vastagh Pál igazságügy-miniszterrel. Másrészt a bíróságok - egymás jogait, feladata­it, hatáskörét maximálisan tiszteletben tartva - a kormányokkal korrekt vi­szonyra törekednek, függetlenül azok pártösszetételétől. Naiv elképzelés azt feltételezni, hogy ha más lenne az el­nök, akkor jobb világ köszöntene a bí­róságokra- 2002-ben lejár a mandátuma. Új­ra aspirál az elnöki posztra?- Igen. Úgy ítélem meg, érdemes lenne végigjárnom azt az utat, amelyen elin­dultam, s szeretném megérni a korsze­rű igazságszolgáltatási szerkezet kiala­kítását, a reform véghezvitelét, azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság a valóban rá tartozó ügyekkel foglalkozzon.- Nem zavarja, hogy néhány kollé­gája szintén ringbe száll?- Egyáltalán nem. Természetes emberi ambíciónak tartom, hogy ők is próbál­koznak, nincs bennem semmi ellenér­zés velük szemben.- Ha netán mégsem sikerülne, nem lenne szívesen valamelyik nemzetközi bíróság tagja? Luxem­burg és Strasbourg meglehetősen kies hely.- Nem lenne ellenemre ez a megoldás sem, bár volt elnökként újra azt tehet­ném, amit igazán szeretek: tanács­elnökként ítélkezhetnék a Legfelsőbb Bíróságon.- Nem rossz, hiszen több ideje len­ne kijárni a dunavarsányi nyaraló­jába. De nem sajnálná lecserélni ezt a szép irodáját egy kisebbre, és nem lenne furcsa, ha esetleg egyik mostani beosztottja lenne a későbbi főnöke?- Valóban hiányzik az a csend, nyuga­lom, amit a folyó közelsége tud nyújta­ni. Attól meg nem tartok, hogy lelki konfliktust okoz, ha már nem lehetek tovább a Legfelsőbb Bíróság elnöke, s át kellene költöznöm egy kisebb dolgo­zószobába. Számomra az a fontos, hogy tisztességesen dolgozzak, tisztes­ségesen éljek, és reggelente szembe tudjak nézni magammal a tükörben. A. B. Cs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents