Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-14 / 283. szám

■I

2000. Október 14., szombat

HATTER

RIPORT

Új Dunántúli Napló - 7. oldal-hetedik oldal —A Kádár-dosszié (1. rész)

A pártlikvidátor egy szál deszkával

A Rubicon történelmi folyóirat Ki volt Kádár? és a Kádár-életút című számai szeptember elején kerültek az újságárusokhoz és hamar hiánycikké váltak. Újabb kiadásuk az elmúlt héten jelent meg, és az érdeklődés miatt a pécsi újságosstandokra rendelt példánymennyiséget meg kellett duplázni. A következő hetekben szerkesztett részeket közlünk a két Rubicon-szám cikkeiből. Az első rész Kádár János 1945 előtti életszakaszáról szól, amikor még többen ismerték Csermanek Jánosként.

„Törvénytelen gyerekként született, édesanyja Budapesten volt segédházmester. Nevelőszülőkhöz adták falura. Bár rá akarták íratni a földet, házat, édesanyja 1918-ban felhozta a fővárosba. A Dob utcában laktak, nagyon szegény körülmények között. Itt alakult ki zárkózottsága, másodrendűségi érzése. Szakmát tanult, 1929-ben szabadult fel írógépműszerészként. 17 éves korában kapcsolódott be az illegális kommunista mozgalomba” - írta Kádár életútvázlatában Aczél György, a kádári kultúrpoliüka legfőbb irányítója, aki halála előtt hozzákezdett a korszak történetének feldolgozásához.

Sipos Levente történész Kádár János visszaemlékezéseit elemezve Az Első lépések az ifjúmunkás mozgalomban című emlékeit idézi, hogyan lett a későbbi pártvezér 1931 szeptemberében a KIMSZ tagja, hogyan bukott le és került börtönbe ugyanezen év november 9-én. A KIMSZ budapesti területi bizottságának tagja volt, amikor 1933. július közepén egy illegális találkozó után letartóztatták. 1954. július 22-én, Rákosi börtönéből kiszabadulván, perújrafel- vételi tárgyalásán Kádár János ezt mondta erről: „Bevittek bennünket a rendőrségre, és már az igazoltatás alatt és után is engem külön, nagyon megvertek. ...úgy láttam, hogy nincs értelme a tagadásnak és ezért műiden újabb verés nélkül vallomást tettem.”

Miután a szembesítésnél azt tapasztalta, hogy társai tagadnak, rádöbbent hibájára, s a bíróságon visszavonta vallomását. A két év börtönbüntetésnél nagyobb csapás volt számára, hogy nem állt helyt, s azt az értesítést kapta ügyvédjétől, hogy a KIMSZ-ben felfüggesztették tagságát. (A valóságban kizárták, de

Kihallgatás a vezérnél

„Kádár és Rákosi első találkozására 1937-ben a szegedi Csillagbörtönben került sor, ahol - Kádár János szavaival - Rákosi szabályosan kihallgatta öt mozgalmi tevékenységéről, lebukásáról, rendőrségi magatartásáról és Rudas Ervinről, akivel együtt tartóztatták le, ítélték el, s akivel együtt került Szegedre. A kihallgatás szó valószínűleg nem túlzás, Rákosi Mátyás a börtönben valóságos spiclielhárító mechanizmust működtetett, amelyben, egyfajta információs monopóliummal rendelkezve, egyedül ő mondhatott ki a politikai elítéltek megbízhatóságáról - legalábbis a fogva tartás alatt érvényes - ítéletet. Kádár átment a szűrőn, a rendőrség előtt tanúsított és a KIMSZ-ből való kizárását eredményező magatartása nem minősült a párt legendás vezére előtt főbenjáró bűnnek” - írja Feitl István történész Kádár és Rákosi című tanulmányában.

Kádár János a 40-es évek derekán

erről csak 1949-ben értesült Rákositól.) 1954- ben mindezt így értékelte: „ A magatartásomat súlyosan elítélem elsősorban azért, mert ez a működésem erkölcsi szempontból a KIMSZ-re káros volt. Szégyent hoztam a KIMSZ-re, azonkívül bűntudatom volt azért, mert bár Rudas és Molnár kérdésében nem ez volt a döntő,

őket is bevitték, bizonyos vallomást tettek, de mégis a horthysta bíróságnak lehetősége volt erre és engem ez bánt egész életemben. Árulónak soha életemben nem tartottam magam, de erkölcsi téren elítélem magam”.

Kiszabadulása után, 1937 júliusában (Csermanek) Kádár János belépett az MSZDP- be. A VI. kerületben tömegszervezeti munkát végzett, az ifjúsági szervezetet segítette, 1940 őszén beválasztották a kerületi pártszervezet végrehajtó bizottságába, 1941 elején az egyik körzeti szociáldemokrata pártszervezet titkára lett. A kommunista pártba 1940 novemberében vették fel. Az 1970-es Terézváros munkásmozgalma című kötet elé írt bevezetőjében írta:

....Gács László közölte velem, hogy a párt vezetőségének az a határozata, hogy engem bevonnak a párt területi bizottság tagjai közé, és ezért a szociáldemokratáknál minden legális munkát építsek le. De azért járjak be néhányszor, hogy ne tűnjön fel, hogy egyszerre kimaradtam. Azonkívül a VI. kerületi pártmunkából is kapcsolódjak ki, mert nem lehet, hogy onnan esetleg dekonspiráció érje a vezető pártszervet. Azt mondtam, rendben van és valóban hat hét alatt a legális munkát leépítettem. Ettől kezdve én a Kommunisták Magyarországi Pártja budapesti területi bizottságának tagjaként dolgoztam, 1941 augusztusa óta. Megbízást kaptam a vasas pártcsoport és a középfokú pártszerv irányítására, amit úgy hívtak, hogy Sz. D. bizottság. Ezt a kettőt irányítottam 1942. májusig.”

1942 nyarán a KMP vezetőinek sorozatos lebukása után Kádár a KB tagja, 1942 decemberében a KB titkárságának tagja lett, 1943 februárjában pedig a KB egyedüli itthoni titkára, minthogy a titkárság többi tagját letartóztatták.

A KMP súlyos szervezeti helyzetbe került, a mély illegalitás körülményei között egyszerre mindössze 70-80 tagja volt. Ebben a helyzetben kezdeményezett Szakasits Árpád az SZDP képviseletében találkozót vele. Kádár 1951-es konstrukciós perében az lett az egyik fő vádpont, hogy a rendőrség szervezte meg a találkozót, tehát Kádár rendőrségi ügynök volt. A találkozón a KMP és az SZDP vezetői, Csermanek János (Kádár János) és Szakasits Árpád nem tudott megegyezésre jutni a két párt együttműködése gyakorlati kérdéseiről. A legsúlyosabb vád Kádár ellen 1945 után azonban a likvidátorság, a KMP feloszlatása lett. Hiába volt látszólagos a feloszlatás, hiába szervezték meg a Békepártot, a döntés az első perctől megosztotta a kommunistákat - írja Sipos Levente. A történet kezdetét Kádár így adta elő 1954 júliusában: „...A pártfeloszlatás gondolata tőlem származik. Kiokoskodtam, hogy hozzunk egy pártfeloszlató határozatot, ténylegesen azonban nem kell feloszlatni a pártot. Egész rövid időn belül megváltoztatjuk a párt nevét, és fel tudunk lépni a tömegek felé nyíltan. Péter Gábor azt mondta, hívjuk össze a vezetőséget, és terjesszem elő a javaslatot.”

Kádár János pályafutásának következő kritikus eseménye az 1944 áprilisi Jugoszláviába utazás megkísérlése volt azért, hogy kapcsolat teremtődjön a jugoszláv partizánvezérkarral. A történtekről a legrészletesebben 1954-ben, a perújrafelvételi tárgyalásán beszélt: „...Péter Gábor szerezte meg a szükséges iratokat, egy eredeti katonakönyvet és mindenféle egyéb szükséges űrlapot hozzá, amit részben én töltöttem ki. Bemutatott egy Hegedűs nevű embernek, mondván, hogy ez egy itteni pártember, szerb származású és a futárt ismeri. Ez a Hegedűs bemutatott a futárnak, akiről kiderült, hogy egy 40 év körüli nő. ...Az ő irányítása mellett leérkeztünk Dárda községbe... A futár azt mondta, hogy itt az ő emberük lakik. ...Megbeszélték egymással, hogy az ott állomásozó német katonákkal - akik sefteléssel foglalkoznak, és akiknek kocsijukat sem a magyar, sem a hor- vát határon nem ellenőrzik - fogunk menni, mert azok embereket is szoktak vinni. Nekivágtunk az útnak, és valahol a határnál az erdőben a gépkocsit feltartóztatták német tisztek és magyar csendőrök. Őrizetbe vették a két német katonát, engem és a nőt. Bevittek a dárdai csendőrségre, onnan a pécsi kémelhárítóra, majd Budapestre, a Hadik laktanyába, onnan pedig a Conti utcai börtönbe. ...azt vallottam, hogy át akartam szökni a jugoszlávokhoz, mert a németek megszállták Magyarországot, és a németeknek nem akarok harcolni. ...A pécsi kémelhárítón kétszer alaposan megvertek, azt firtatták, hogy a párthoz vagy tömegszervezethez tartozom-e. Végül vádiratot adtak ki ellenem hűtlenség bűntettének kísérlete miatt. ...Amikor bíróság elé állítottak, felolvastak egy Lupták személyről szóló írást, amit az ő csapatteste küldött, mely szerint Lupták büntetlen előéletű, becsületes ember. 2 és fél évi börtönre és lefokozásra ítéltek. ...A Conti utcai börtönben töltöttem büntetésemet. November 12-ig. Akkor evakuáltak. Az evakuálás során gyalogmenetben mentünk Komáromig. Megtudtam, hogy ott bevagoníroznak és Németországba visznek. Elhatároztam, hogy megszököm...”

Babies Antal urológus professzor (a második Nagy Imre-kormány egészségügyi minisztere, a 60-as években képviselő) így emlékezett vissza interjúban Kádár János Pestre érkezésére: „1944. november első vasárnapján délben ültünk a feleségemmel, Gobbi Hildával és Simon Jolánnal az asztalnál, és ebédeltünk, amikor csengettek. ...Kádár volt, meg a Péter Gábor együtt. ...Akkor ránéztem, és azt kérdeztem: „Mondja, fiatalember, maga miért ilyen sápadt?” ...Azt mondta, azért, mert most szökött meg. És deszkával a vállán jött be Budapestre, mert nem volt semmi papírja, hogy lássák, hogy munkába megy, és tudja valamivel igazolni magát". _____________

TI

BAVOÁBOB.

Úttalan utakon

Ebben a városban mindig túrnak valamit, jegyezte meg Pécsre látogató ismerősöm a minap nem pontosan ezekkel a szavakkal, midőn veretes, javarészt elhallgatott, ám feltehetően csupán vélt igazságokat emlegetett fel az útépítő munkások családi múltjából, amint éppen a hatos bevezető szakaszán közelítette meg a megye- székhely valóban rögös útjait.

Szerinte egyébként ennél pontosabban meg sem határozhatta volna a leginkább jellemző abszolút politikamentes helyi történést, vagyis az úgynevezett túrást; azaz hogy itt aztán tényleg mindig ásnak és ha nincs más, legott felbontanak valamit az Úr kifürkészhetetlen kegyelméből területrendezés és aszfaltsimítás gyanánt. Mintha errefelé a sok-sok betemetett, majd újra és újra felszaggatott árok valami fordított Déva vára lenne; ősi átok ül ezen a helyen, motyogta maga elé.

Pedig ilyenkor és ráadásul így épül szép nemzetünk - ezt mondottam volt jómagam némi töprengés után, beszállva mellé, meg azt is, hogy errefelé

úgyis szegény az eklézsia, a hatos útm sem jön egyelőre kormányzati pénz, aztán az mégis egyre szebb, úgyhogy tessék örülni, meg egyébként is elég legyen már, na!

Ekkor kissé önelégülten dőltem hátra, ugyanis korábban olyan meggyőződés vett rajtam erőt, vélhetően az őszi spleentől, hogy egyszer az utak is maguktól kisimulnak, mint nyugovóra térvén a ráncos arcok, és akkor majd jó lesz nekünk.

Ám, jellemzően ilyenkor az észlelés szintjeit meghaladó, * szikáron az értelmi síkokra vetült mindennapok ábrándjait oszlatta szét egy újabb kátyú vagy gödör, midőn autóval felettük áthaladni tetszett minekünk, de ez már olyannyira szép képzavar, hogy nem is folytatjuk, mert aztán a végül csak az ölésre meg a gőzölgő állati belsőségekre tudunk majd gondolni - ez pedig nem éppen az alkotó munkában megfáradt ember nyugodalmas pihenését segíti elő mondjuk egy tetszőleges, avarszagú őszi délutánon. Úgyhogy ezúttal mindenki maradjon inkább otthon, vagy menjen a zöldbe egy kicsikét.

CSERlUSZlÓ

______________________

Fa

rkaskaland

Az Országos Rádió és Televízió Testület figyelmeztette az egyik kereskedelmi tévét, hogy a gyermekek által is kedvelt műsoridőben ne sugározzon olyan filmeket, amelyek durva jeleneteket tartalmaznak. Mindez a trágár szavak használatára nem vonatkozik, de ezeket mindkét vezető kereskedelmi tévé igyekszik mellőzni. Hogy hol kezdődik illetve végződik a trágár szavak sora, nehéz megítélni, mint ahogyan azt is, mi számít durvaságnak és mi nem. Természetesen nem a szélsőséges esetekre gondolok, amikor az emberi belsőségek nagy bőséggel terítik be a képernyőt, vagy amikor a főhőst édesanyjával való nemi együtt- létre szólítják fel, hanem a határesetekre. És mi a helyzet a klasszikus mesékkel, amelyekben hétfejű sárkányok fejeit vagdalják le, gonosz tündérek és varázslók kegyetlenkednek, ártatlan kisgidákat és malackákat fal fel a gonosz farkas ?

Érdekes megoldást kínál egy mesekönyv, amelyben az ordas nem eszi meg a nagymamát, mint ahogyan szokta volt avítt időkben, mert az bemenekül a

szekrénybe. Egyébként sem vagyok benne biztos, hogy való* ban meg akarta-e enni, inkább négyszemközti beszélgetésre invitálta. Gondolom, abban az ügyben óhajtott volna kérdéseket feltenni neki, hogy miért is kell brutális vadászok segítségével farkashasakat felvágni, és azokba köveket gyömöszölni, amikor megbocsátás is létezik a világban, túl azon, hogy az önbíráskodást a jog sem támogatja. De ezekre a kérdésekre a nagyi nem kívánt válaszolni, nyilván furdalta a lelkiismerete bűnös rokonai miatt. Ebben a mesében egyébként nincs is vadász, a végén az erdőbe menekülő Piroskát egy favágó menti meg, akinek puszta látványától elmenekül a gaz toportyán. Senki sem hal meg tehát még végelgyengülésben vagy érrendszeri betegségben sem, ahogyan az egyébként elvárható lenne.

A megoldás nyilvánvaló a televíziós feldolgozások esetében is: a konfliktusokat Tom és Jerry, Hófehérke és a gonosz mostoha, a farkas és a hét kecskegida satöbbi között tárgyalásos formában kell megoldani, lehetőleg Betlen János vitavezetésével.

EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL

Villányi aranyak

belőle, s nem adják,ángyé”. A legrahetedik oldal

HÉTFŐN

Riport

Hatodik alkalommal látogatott Magyarországm a dalai láma, a Kína által 1950-ben elfoglak Tibet első számú vallási és politikai vezetője. A No- bel-békedíjas, 1959 óta önkéntes indiai száműzetésben élő láma előadásokat tart Magyarországon és itteni buddhistákkal valamint közéleti személyiségekkel találkozik.

Portré

Püaszanovich Iván 15 éve dolgozik pénzügyi vonalon az államigazgatásban. A TÁKISZ új vezetője most új feladatra készül: januártól az illetményhivatal veszi át a családi pótlékok ügyintézését is.

Villány faluként is a magyar vörösborok fővárosa volt. Most, hogy méltó külsőségek közepette ünnepelte várossá avatását, gondoltam, büszkélkedem kicsit. A Csopor/t/- Horda nevű horvát-magyar művésztársaság Pécsett tartotta esedékes találkozóját a hétvégén. Szombaton, a Horvát Színház esti premierje előtt Máriagyűd, Siklós és a villányi szoborpark után a városava- tóra is elvittük zágrábi-spliti barátainkat. Igaz, nem a zászlóátadásra, hanem a borossátrak közé.

Amint tülekszünk a tömegben, párbeszéd üti meg a fülemet: - Gyere megkeressük a Bock sátrát.- Eszeden vagy? A Bocknál 380 Ft egy deci lőre! Azé két korsó sört ihatok!

Majdnem közbe szóltam, hogy tudok olyan helyet is - igaz nem Villányban -, ahol 380 Ft-ért akár hat liter kisfröccsöt is ihat.

De úgy gondolom, a köztudatban sem egyértelmű, hogy a minőségi bor előállítása igen hosszadalmas, fáradságos és költséges dolog. Aki gyorsan akar meggazdagodni tőzsdézik, bankot alapít vagy rabol, netán sikkaszt. Áki hosszú távon, néha nemzedékekben gondolkodik, az szőlőt telepít. S mikor több év után teremni kezdenek a megeredt tövek, többször metszi, permetezi, majd érthetetlen módon a dúsan termő tőkéken megritkítja a fürtöket. így biztosítja, hogy azok, amelyeket meghagyott, elegendő napfényhez jussanak. Hát nem egy szovjet módszer, eldobni a zöldfürtök felét!

Ma már a legjobb borokat reduktív eljárással erjesztik, krómacél tartályokban, a levegő kizárásával, a hőmérséklet szabályozásával, hogy a bor a szőlő aromagazdagságából mind többet megőrizzen. Egy-egy ilyen tartály már évekkel ezelőtt egymillió forintba került. S nem egy kell belőle.

Az oportót, a rosét megisszuk az első évben, de a cabemet sauvignon 10 év, a cabemet franc sokszor 15 év után jut el a csúcsra, bár 4-5 éves korában is iható. A barrique érlelés még nyújtja az időt. Az érett bor kerülhet csak új tölgyfa hordóba, amit legföljebb kétszer használnak, mindössze 225 literes, tehát sok kell

fináltabb borok házasítással születnek, a cabemékat merlot-val s még ewel-awal házasítják, a borász ízlése, egyénisége szerint sok próbaházasság után, aztán jön a palackozás, s abban is pihentetni kell, hogy a végső palackbukét elnyerje a nedű.

Egyébként kiváló minőségű borokat kínáltak 40-60 Ft-ért is az új város régi termelői. Bock József sátránál is volt olcsóbb s drágább.

A royal cuvée decijéért valóban 380 Ft-ot kértek. De nem is láttam olyan barbárt, aki ezt a bort csak úgy lehajtotta volna, mint Stefi a snapszot. Az ember szinte sajnálja lenyelni azt a piciny kortyot is, amit a szájában forgat már, aztán ha mégis legördült valahogy, még érzi-élvezi a korty emlékét a teljes szájüregben, s csak aztán jöhet a következő kortyocska...

Tahir Vujicsity barátom Zágrábból, aki író, rendező, dramaturg és életművész, a royal cuvée-t kóstolva mondta nekem:- Lacika bácsi! Én apámmal végigkóstoltam Párizsban a vörösborokat.

Kóstoltam a világ legjobb vörösborát is. Ez itt a kezemben a világ második legjobb vörösbora. Valóban királyi.

Még volt egy-két sátor, amelynek a zászlós borát megmutattam volna, de Vidákovics Tóninál nem volt több pénz. Hazaindultunk.

Az jutott eszembe, furcsa, hogy Villányt várossá avatták. Hiszen itt értékeket termelnek. Nem csak a bor nagy mágusai, a többiek is.

Nem bankbetéteket gyarapí- tanak, 'hanem bankkölcsönöket törlesztenek, s az unokáiknak tervezik és termelik az aranyakat. Ezt a mi gazdasági berendezkedésünk nem szokta becsülni. Pedig nem ártana.

Bükkösdi László