Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)
2000-09-03 / 242. szám
2000. szeptember 3. ★ ARCKÉP ★ 7 Este, háromnegyed nyolc. Ekkorra beszéltünk meg randevút Kovács Lászlóval, a Magyar Szocialista Párt elnökével. Órákkal korábban kísérői finoman érzékeltették, az elnök úr siet, Indulna hazafelé Békéscsabáról. Fogjuk rövidre? - kérdezem. Dehogy! Beszélgessünk! - válaszol a vendég, aztán tréfásan megjegyzi: látom, ön sem kötött nyakkendőt. Nem baj, ha rajtam sincs?- Elnök úr? Kovács úr...? Bajban vagyok. Melyik megszólítást szereti a sok közül?- Teljesen mindegy, kivéve a szocialista párt rendezvényeit. A régi szocialista barátaim a világból ki tudtak zavarni, ha miniszter úrnak szólítottak kül- ügyminiszterségem idején. Mondtam nekik, van nekem keresztnevem, ha azelőtt Lacinak, Kovács Lacinak hívtatok, most miért nem ez a nevem, hiszen én ugyanaz az ember vagyok, mint azelőtt, s jelenleg, pártelnökként is. Akik régen ismernek, azt vallják, alapvetően nem változtam, ahhoz képest sem, amikor egykoron, a mai Richter Gedeonban, a volt Kőbányai Gyógyszerárugyárban dolgoztam.- Külügyminiszterként önt excellenciás uramnak szólították, ez is a protokoll része volt. Hogyan viselte az olykor nagyon szigorú kötöttségeket?- Igen, a diplomáciában a minisztereknek, nagyköveteknek ez a megszólítás jár. A protokoll egyébként nem olyan kibírhatatlan, mint sokan gondolják. A jelenlegit megelőző román külügyminiszter, Andrej Plesu, akivel nagyon jó viszonyba kerültem, egyszer eljött Magyar- országra, és arra kért, László, segíts nekem: én borzasztóan félek, egyetemi oktató, aztán kulturális miniszter voltam, de külügyminiszter soha. Főleg a protokolltól tartok. Azt válaszoltam: Andrej, egy pillanatig se aggódj, ugyanis mindent megcsinálhatsz, amit a barátaid körében szoktál, és csak olyat ne tegyél, amit ott nem tennél. Ez az egyszerű szabály tulajdonképpen elég a külügymi- niszterséghez. Ami ugyanis ezenkívül mint sajátos szabály felmerül, arra úgyis felhívják a figyelmet. Amikor például Indonéziában jártam hivatalos látogatáson, előtte kioktattak a protokollosok, hogy abban az országban milyen különleges szabályok érvényesek. Egy indonéz társaságában az ember nem ülhet le úgy, hogy keresztbe tett lábának a talpa az illető felé mutat, mert az majdnem olyan, mintha fenéken billentené. Nem adhatok át bal kézzel semmit, csak jobbal, mert a bal tisztátalannak számít. Ma is követem azt az egyszerű szabályt, hogy ha valahol le kell ülnöm egy asztalnál, és nincsenek kiírva a nevek, akkor elfoglalom helyemet a végén, hiszen abból soha nincs sértődés. Legfeljebb majd szólnak, hogy üljek az asztalfőre. Ez sokkal jobb, mint egy magasabb rangú személy helyét elfoglalni.- Valamikori munkahelyei között említette a Kőbányai Gyógyszerárugyárat, mely bizony nem a nemzetközi politika közelében keresendő.- Nem is gondoltam akkor, hogy én valaha az ország külügyminisztere leszek. Vegyipari technikumot végeztem - innen a gyógyszeripari háttér -, később közgazdasági egyetemet. Arra gondoltam, a szakmai középiskola, hozzá a külkereskedelmi szakos közgazdászdiploma együtt jó háttér arra, hogy mondjuk a gyógyszer-külkereskedelemben dolgozzam. Az volt a vágyam, hogy majd egyszer a Medimpexnél leszek üzletkötő. Aztán közbejött a politika. Előbb az ifjúsági mozgalom, majd az akkori pártközpont külügyi osztálya, ott kezdtem tulajdonképpen nagypolitikával foglalkozni a hetvenes évek közepén. Az első feladatom a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom tanulmányozása, figyelemmel kísérése volt. Innen származik egy sor, máig élő kapcsolatom külföldi szociáldemokrata vezetőkkel, akik valamikor ugyanúgy lent kezdték. Nagyon sokat segítenek ezek a régi kapcsolatok, a kellemes, szívélyes viszony megkönnyíti a tárgyalásokat, megállapodásokat. 1986-ban lettem külügyminiszter-helyettes, nyolcvankilencben külügyi államtitkár, a második ember a minisztériumban. A nyolcvanhattól kezdődő időszaknak a kellemes emlékei közé tartozik a nagyon aktív nyitás a magyar külpolitikában a nyugat-európai országok, az Egyesült Államok és Kanada irányába. Miniszterhelyettesként ugyanis a nyugati országokkal való kapcsolat volt a területem. Abban a meggyőződésben dolgoztam, hogy ez Magyarország számára fontos és hasznos. Nem is csalódtam benne. Államtitkári egy esztendőm alatt, nyolcvanki- lenc-kilencvenben az igazi nagy esemény - és számomra hallatlanul érdekes tapasztalat - a határnyitás, az NDK-mene- kültek kiengedése volt, ezt koordináltam a Külügyminisztériumban. Aztán jött a kilencvenes választás, amelyen a szocialista párt érthető okokból elég gyengén szelepeit. Képviselő és a külügyi bizottság tagja lettem, majd három év múlva a bizottság elnöke, amire ma is büszke vagyok.- Mi történt ekkor? Akárcsak külügyminiszterként, pártelnökként is mindig saját maga készíti el tárgyalási témavázlatait. Kovács László mellett jobbról Földesi Zoltán, az MSZP Békés megyei irodavezetője- Horn Gyulát - arra hivatkozva, hogy az ellenzéki szocialista párt elnöke - a kormány- oldal lemondásra kényszerítette a külügyi bizottság elnöki posztjáról. Az MSZP engem jelölt helyette, s bár én is ellenzéki politikus voltam, a titkos szavazáson egyhangúlag választottak meg a külügyi bizottság elnökévé. Kilencvennégyben választást nyertünk, s figyelembe véve a szakmai hátteremet, eléggé kézenfekvőnek tűnt, hogy első emberként visz- szatérjek a Külügyminisztériumba. Életem emlékezetesen szép időszaka volt ez a kilencvennégy és kilencvennyolc közötti négy év, a napi 14, 15, néha 16 órás munka ellenére is. Azóta már tudom, hogy lehet ' 19 órát is dolgozni naponta.- Ön milyen tárgyalási stílust képvisel?- Minden esetben képzeletben felrajzolom a célt, amit el akarok érni. Azután összevetem mindezt a tárgyalópartner motivációival, vagyis azzal, hogy öt mi mozgatja. Nagyon fontos dolog azt is tudni, hogy a tárgyalópartner mekkora mozgástérrel rendelkezik. Mi az, amibe könnyen beleegyezik, és mi az, amiben teljesen reménytelen őt megingatni, mert nincs rá felhatalmazása. Ezután kell kialakítani ehhez a megfelelő érvrendszert. Akárcsak külügyminiszterként, most pártelnökként is mindig magam készítem el a tárgyalási témavázlatomat. Felhasználok természetesen minden háttéranyagot, amit munkatársaimtól kapok, de az érvelést a magam logikája szerint alakítom ki. Szoktam is mondani a munkatársaimnak, ha azt látják, hogy nem a dosz- sziémban lévő gépelt tárgyalási anyagot nyitom ki, hanem egy kézírásos jegyzetet veszek elő, az nem az ő munkájuk kritikája. A vázlatkészítés egyben a háttéranyagok elsajátítását is segíti. Ez megrögzött szokás, nem biztos, hogy jó, de nem tudok rajta változtatni, és nem is nagyon akarok.- Szokott ingerült lenni? Hozták már ki a sodrából?- Hogyne! Én egyébként nem egészen olyan vagyok, mint amilyennek látszom. Egyszer - talán egy éve voltam pártelnök - Budapest egyik munkáskerületében, hatalmas fórumon azt a tanácsot adta valaki, előrebocsátva, hogy nagyon tisztel és becsül engem: próbáljam ki, egy hétig ne egyek lazacot, és magam tankoljam a gépkocsit, amivel járok. Azt válaszoltam, uram, meg fog lepődni, én lazacot csak akkor eszem, ha nagyon muszáj, kis túlzással, ha Magyarország érdekei úgy kívánják, mert nem szeretem. Tö- pörtyűt lilahagymával, barna kenyérrel sokkal szívesebben eszem. Mivel ön engem külügyminiszterként ismert meg, azt hiszi, hogy állandóan lazacon élek, néha egy kis kaviárral váltva. Ami pedig a tankolást illeti, mivel többnyire magam vezetem a hivatali kocsimat, teljesen természetes, ha elfogy a benzin, odaállok a benzinkúthoz, sőt, még az ablakomat is letörlöm. Ezért nem jó, ha sémák szerint ítéljük meg az embereket. Azt is mondják rólam, hogy túl diplomatikus a modorom. Akik így vélekednek, nem tudják, hogy 26 hónapig voltam sorkatona, a második évben kiképző raj- parancsnok, és bárkivel állnám a versenyt - még a parlamentben is - káromkodásban, trágár kifejezések használatában, ha akarnám. Tudok ilyeneket, csak azt gondolom, a parlament vagy a tárgyalóasztal nem a legmegfelelőbb terep ehhez. A politikai kultúrához az is hozzátartozik, hogy az ember mérsékelje magát, és ne trágárságban akarja legyőzni a politikai ellenfelét.- Vannak kedvenc politikusai, példaképei?- Nincs egyetlen igazi példaképem, de jó néhány politikusa van a világnak, akinek gondolkodását, elemzőkészségét, tárgyalási stílusát követendőnek tartom. Egy részük a korábbi, külügyi pályámhoz kötődik. Megismertem néhány nagy formátumú külügyminisztert, akiktől érdemes volt tanulni, például a német Hans-Dietrich Genschert, az izraeli Simon Pereszt, az egyiptomi Amr Muszatot, az amerikai Henry Kissingert, de a jelenlegi amerikai külügyminisztert, Madeleine Albrightot is sokra tartom. A korábbi amerikai helyettes külügyi államtitkár Richard Holbrooke, a daytoni megállapodás atyja, aki most az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete, ugyancsak nagy formátumú személyiség. Örülök, hogy jó baráti kapcsolatba is kerültem vele. Ami a magyar politikusokat illeti, saját pártomban és a szabad demokraták soraiban jó néhányan vannak, akiket nagyra becsülök. Kormányoldalon is vannak olyanok, akik iránt szimpátiát érzek, de vigyázok, hogy ezt ne áruljam el, legfeljebb négyszemközt mondom meg. Nem akarok ártani nekik. Név szerint egyetlen politikust, pontosabban államférfit említek meg, akit őszintén tisztelek és becsülök: Göncz Árpádot. László Erzsébet Névjegy SZÜLETETT: Budapesten, 1939. július 3-án. ISKOLÁI: vegyipari technikum, közgazdaság-tudományi egyetem. MUNKAHELYEI: Medicolor, Kőbányai Gyógyszerérugyár, KISZ Központi Bizottság, nemzetközi kapcsolatok osztálya, MSZMP Központi Bizottság, külügyi osztály, Külügyminisztérium, Parlament, Magyar Szocialista Párt. CSALÁDI ÁLLAPOTA: nős. Felesége az idegenforgalomban dolgozik. Lánya egyetemi hallgató, média és kommunikáció szakon tanul. AZ IDEGEN NYELVEK közül angolul beszél igazán jól, de tanult oroszul, spanyolul, franciául is. HOBBUA: tenisz, zenehallgatás (a szimfonikus zenétől az operán át a populáris zenéig sokféle műfajt szeret - hangulattól függően); szeret gépkocsit vezetni, és nagyon büszke a kertjére. KEDVENC ÉTELEI: a magyar konyha leghétköznapibb fogásai: paprikás csirke galuskával, marhapörkölt tarhonyával, gulyásleves, Jókai- bableves, szilvás gombóc, palacsinta. Ezenkívül a kínai konyhát szereti, a harmadik helyen az olasz konyha áll. KEDVENC TTALA: ebédhez, vacsorához fehér száraz borból hosszúlépés. Ha ez nincs, esetleg sör. Töpörtyűt lilahagymával, „Én egyébként nem egészen olyan vagyok, mint amilyennek látszom”
