Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-26 / 265. szám

2000. Szeptember 26., kedd HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Összefogással a tiszta közéletért Reagálásra érdemesnek tartotta két pécsi önkormányzati képviselő a lapunk múlt hét péntekén Csefkó Ferenc tollából megjelent Únneprontó(k) című írást. Bár a megyeszékhely közéletét, a helyi politikai, közszolgálati módszereket, eljárásokat boncolgató Ünneprontó (k)-at nem vitacikknek szántuk, mások közlésre érdemes véleményének is készséggel adunk teret - a továbbiakban is. Az elmúlt két év során számos, a pécsi vá­rosvezetéssel kapcsolatos ügy járta be az országos és kisebb mértékben a helyi saj­tót. A legutóbbi két esemény közül az egyik az volt, amikor a közgyűlés baloldali többsége - elrontva a város ünnepét - olyan személyt tüntetett ki a díszpolgári címmel, aki 1956-ban többek között ÁVH- sokat bujtatott. Szeptember elején pedig azért hördült fel az országos közvélemény, mert a város polgármestere egy büntető­ügyben az enyhébb megítélés érdekében befolyását vetette latba a vá­rosi ügyészségen. A két ügy megítélését jól érzékelteti az, hogy többek között a Népszabadság (09. 02. és 09.08.), a Magyar Hírlap (09. 08.), az Elet és Irodalom (Kognitív díszpol­gár, 09.08.), a Magyar Nem­zet (Cement, 09. lí.) és a HVG (09. 23.) is előítélően foglalkozott velük, pedig ezek közül négy lap semmiképpen sem nevezhető az ún. jobbközép erőkkel feltétlenül szimpatizáló sajtóterméknek. Illusztrálásul egy idézet az Élet és Irodalomból: „...innentől akár posz­tumusz is ki lehet tüntetni nyilast, ávóst mondjuk a Kiváló Szervező érdemérem­mel, elvégre nehogy má' összefüggéséből ragadjunk ki egyes életelemeket. Például Pécs MSZP-SZDSZ vezetésű önkormányza­tának.” Elérkezett az idő arra, hogy elvi síkon is világossá tegyük, és ne csupán az ügyek mentén jelezzük, hogy miért fontos az ilyen esetekkel szembeni folyamatos és nyilvános fellépés. Nehezen vitatható, hogy a helyi politikai légkör hőn áhított konszolidálásában a tör­vényesség betartása mellett meghatározó szerepe az ügyek etikus intézésének van. A Magyar Közigazgatás 1999. évi egyik szá­mában a közszolgálati etika lényegét a szerző úgy foglalja össze, hogy az nem más, mint a jogszabályok és a gyakorlatban kialakult erkölcsi szabályok összessége. Jól érezhető, hogy az erkölcsi szabályok betar­tását a magánszféra mellett a közszolgálat területén is egyre inkább elvárja a társada­lom, elvárják a közösségek. Ezért különö­sen veszélyesek azok a célzások, miszerint a politika és az erkölcs nem fémek meg együtt. Ha nem is mondatik ez ki mindig, Mottó „Az igazság mindig naiv és magabiztos: készpénznek veszi, hogy azonnal diadalmaskodik, mihelyt felismerik. Ez a magya­rázata annak, hogy az igazság erői rendszerint olyan gyatrán szervezettek. A hazugság ezzel szemben cinikus, agyafúrt és fantasztikusan szervezett. Egy pillanatig sem szenved attól az illúziótól, hogy segítség nélkül a saját lábán megállna, vagy hogy becsületes versenyben képes lenne a győzelemre. Ezért hajlandó arra, hogy habozás nélkül bármely és bármi­lyen eszközt bevessen. Amit természetesen mindig a legfenn- költebb eszmékre hivatkozással tesz.” (Vlagyimir Bukovszkij) akinek inge... - akinek nem inge. Ezekben a hetekben ünnepi lizban ég Pécs városa. Pécsi Napok, Mediterrán Ósz, kulturális rendezvények, műsorok, táncok, sürsátor, vidámság. A színek és a fények most az egyik oldalt tarkítják és világítják meg. Ám van egy másik ol­dala is Pécsnek. önfelmentés szándéka áll. Azon túl, hogy az erkölcs és a politika szembeállítása ha­mis állítás, azért is rendkívül káros, mert éppen azt a meghatározó társadalmi cso­portot kívánja morálisan ellehe­tetleníteni, ame­lyiknek egyik leg­jelentősebb ráha­tása van a tiszta közélet megte­remtésére. Azokkal értünk egyet, akik az „írások a korrup­cióról (1998)” cí­mű kötetben a po­litikától várják a kezdeményezést a közjó megterem­tése érdekében. A könyvben Gom­bár Csaba így ír: „... a korrupció mint romlottság: gyűjtőfogalom, az etikailag és jogilag minősített bűnök gyűjtőfogalma,... bár egy korrup­ciómentes világot még elképzelni sem lehetséges, a korrupció megfé­kezése töretlen állhatatosságot igényel, mert bur­jánzása köznyo­morúságot okoz. Minden egyes em­ber erkölcsi tartá­sa fontos ebben a folyamatban...” Ugyanebben a műben Kende Pé­ter azt fejtegeti, hogyan lehet egyéni síkon szembehelyezkedni a korrupcióval: ....a ko rrupcióval való szembeszállásnak sem értelme, sem lehetősége nem volna akkor, ha nem támaszkodhatnánk a társadalom­ban, s ennél fogva az egyénekben is élő va­lamiféle erkölcsi elvárásokra. ...S ott, ahol valami okból e normák alapja megrendült, van e legalább erre vonatkozó, a köztéri so- pánkodáson túlmenő tisztázó közbeszéd?” A közélet tisztaságá­ért nem elég általában harcolni, hanem konk­rét ügyekben is kell. Ez a nehezebb. Nem fo­gadható el az az érve­lés, ami súlyos követ­keztetéseket megenge­dő ügyeknek a nyilvá­nosságra hozatalát tá­madja és nem az elkö­vetését. A nyilvánosság a többpárti demokrácia ereje, s ennek kell, hogy visszatartó hatása legyen. Azok, akik figyelemmel kísérték az elmúlt két év pécsi történéseit, a konkrét ügyek, események tételes felsorolása nélkül is jól tudják, hogy a fent leírt idézetek városunk­ban minden eddiginél aktuálisabbak. A kiala­kult helyzet szempontjából azt is lényeges leszögezni, hogy a helyi polgári ellenzék fel­vetései mindig tényeken, ma is asztalra tehe­tő írott dokumentumokon alapultak, vala­mint, hogy minden esetben a közjót és a de­mokratikus alapértékek védelmét szolgálták. A kérdés már csak az, hogy müyen utat választ a helyi értelmiség, a helyi objektív 2000. Szeptember 22., péntek H Á T T É Ünneprontó (k Hogy mit szólnak úgy általában a polgá­rok arról, ami mostanság (pardon: megle­hetősen hosszú ideje) városunk közpoliti­kái csúf szín/kín/padán folyik, nem tu­dom. Ezért nem is nevükben - kikre egyébként oly sokszor és kedvvel hivat­koznak e lassan tragikomikussá váló helyi szappanopera szereplői - írom ezeket a gondolatokat, csak saját magam nevében, viszont olyfajta, mindjobban erósödfi. for­rongó belső indíttatásból, mely azért le­het. sokunkban terjed. Mert itt már ró­lunk van szó - rólunk is szó van mivel érinjettekké váltunk ebben a hideglelé- ses, anyázástól hemzsegő botrányka- vaikádnak. Nem vagyok persze naiv. tudom, sem személyem, sem ez a rövid kis írás nem lesz képes „megálljt" parancsolni a nap mim nap újabb és újabb attrakciókkal fű­szerezett közlevegő-szennyezési folyás­nak. (Egy kicsit persze azért bizakodom, mármint hogy bízom az. értelemben, a jó­zan észben, s hogy a városért való tenni- akarás végül is legyőzi ezeknek az Ízléste­lenségbe menő politikai acsarkodásoknak a ködös értékrendszere által vezérelt bot- ránygörgetegét.) Mi van még a tarsolyban? Vagy inkább, van-e az életnek (a mi helyi társadalmunk életének) oly területe, ami ne kerülhetne bármikor pellengérre újságok, köztük na­pilapok címlapjára, hogy aztán a tisztelt nagyérdemű csámcsogjon rajta. Ennek következménye pedig, hogy Így és ezáltal szerte e hazában szépen lassan, de bizto­san alakul, formálódik egy újfajta, másfé­le, korántsem kívánatos, sokunknak nem de gyakran erre utaló vélemények, sugalla­tok hangzanak el, főként a közélet balolda­láról, melynek hátterében legtöbbször az gél adó szálloda, lassan már összedől a senkinek sem kellő Magasház, de ami mindezeknél is fontosabb, rendszeresen röppennek fel korrupciós ügyek hírei, s ahol (elnézést a kifejezésért) a politika hi­tet vesztett talaján a légypiszok vakarások is bombaként tálaltatnak, melyek aztán robbannak, avagy ké­sőbb, mint a léggömbök, puffannak egyet. Ez már nem botrány- szagú, ez már botrányvá­ros. Egy város, ahol há­ború van. Tény, nem lő­nek pisztollyal, puská­val, csak a szavak és pa­pírok. hírek és híreszte­lések, mendemondák és rágalmak srappneleínek esünk immár közvetetten mi is áldozatául. A lövészár­kok ki tudja hány oldalán itt nem ellenfe­lek. hanem ellenségek fekszenek, s várják a pillanatot, hogy mikor indíthatják az újabb kicsinálási akciókat. Félreértés ne essék, a közélet tisztasá­ga, a közpolitikát vállalók erkölcsi, gazda­sági feddhetetlensége olyan szent követel­mény kell hogy legyen, ami nem kérdő­jelezhető meg, s ennek alá kell rendelni mindent, ami ezt veszélyezteti. Ha és amennyiben a jogállami demokratikus működésért, a korrupció minden eszköz­zel való üldözéséért folynak e csatározá­sok. azaz végül is értünk (akikért tényleg érdemes lenne már kongatni azt a haran­got), úgy az indítékok nemcsak elfogad­hatóak. de támogatandóak is. Az már más kérdés, hogy a módszerek, s a végkifejlet sajtó. Nem elégszik meg a Kende Péter által említett, sehova sem vezető köztéri sopán- kodással, hanem a helyi közélet megtisztí­tásának, a közmorál helyreállításának érde­kében a konkrét ügyek csöppet sem kelle­mes, de megspórolhatatlan tisztázásában is részt vállal, vagy a „kéz kezet mos” elve alapján ingoványra épített hamis békét te­remt? Álláspontunk szerint a város egészsé­ges fejlődését elősegítő helyes út az első vá­lasztás, míg a második az értelmiségi, a polgári lét feladását, a közjó háttérbe szorí­tását jelentené. Csefkó Ferenc múlt hét pénteki írásában így fo­galmaz: „... ha a korrup­ció minden eszközzel va­ló üldözéséért folynak e csatározások..., úgy az in­dítékok nemcsak elfogad­hatóak, de támogatan­dóak is.” Köszönjük Csefkó Fe­renc támogatását, hiszen a mottó arra figyelmeztet bennünket, hogy a közélet megtisztítását csak össze­fogva, szervezett fellépéssel lehet meg­valósítani. KÖRÖMI ATTILA, STAUB ERNŐ KOZMA FERENC Egy pohár bor Nemigen látok a statisztikák mögé, de minden bizonnyal nem rosszabbak a tömegközle­kedés baleseti mutatói a mi­énkhez képest Európa olyan országaiban, ahol egy pohár bor vagy sör elfogyasztása után még nyugodtan a volán mellé ülhet a polgár. Mert bi­zony akad a közös unióban olyan régió, ahol engedélyezett némi ital, sőt ahol csak akkor kerül elő a szonda, ha valaki közlekedési balesetet okoz. Fel­tételezik, hogy a polgár felnőtt és tudja, mit csinál. Természe­tesen, ha visszaél a lehetőség­gel, súlyos retorziókra számít­hat. így van rendjén. Volt idő, amikor Magyaror­szágon is méricskélték a „vér- alkoholt", s bizonyos szint még nem számított ittasság­nak. Ha emlékezetem nem csal, tudtuk, hogy két kisfröccs még nem a világ, sőt egy korsó sör is elmegy ebéd után, ha jólesik, s attól még nyugodtan autózhat az ember. Nem rom­lanak a reflexek sem. Aztán, ahogy nőtt a motorizáció és megszaporodtak a súlyos köz­lekedési balesetek - megszigo­rodott a KRESZ -, már csak kevesen engedhették meg ma­guknak, hogy ittasan üljenek a volán mögé. Persze azt senki sem vizsgálta (ha vizsgálta se nagyon törődött vele), hogy vajon a balesetek szaporodá­sában mennyi szerepe lehetett az ittasság mellett a rossz ha­zai utaknak vagy azoknak a biztonságosnak egyáltalán nem mondható személygépko­csiknak, élükön a Trabanttal, melyeket csak némi jóindulat­tal lehet személygépkocsiknak nevezni, s amiket ránk sózott a tábor. Nem állítom azt, hogy ár­tott a több évtizedes megtar­tóztatás, ám valahogy úgy ér­zem, hogy ideje volna a reví­ziónak. Különösen egy olyan országban, mint a miénk. Ahol a turizmus a húzóágazat (jövőre újabb százmilliárdok- kal injekciózzuk az ágazatot), s ahol reményeink szerint majd az eszem-iszom hozza a bevételek zömét. Ahol - gon­doljunk csak kies Baranyánk­ra- a térséget át- meg átszelik a borutak. Engedtessék meg, legalább egy kóstolónyit a józanoknak, hisz aki eddig vedelt a volán mellett, az eztán is fog. Tila­lom ide vagy oda. CSERI LÁSZLÓ__________________ Rendőrből bányász Emlékszem egy fotóra, amelyen bolsevista tüntetők rohannak Szentpétervár egyik utcáján. Furcsa módon több embernek nem volt árnyéka, illetve akik­nek volt, azoknak is különböző irányokba mutatva, mintha há­rom-négy Nap is sütne az égen. Nyilvánvaló, hogy 1917-ben nagy vök arrafelé a szegénység, de annyira talán mégsem, hogy egyeseknek még árnyékra sem tellett volna Sokkal inkább az történhetett, hogy a képhamisí­tó vagy képzetlensége vagy idő­hiány következtében nem festett árnyékot több bemontírozott embernek, akinek pedig oda­biggyesztett egyet, azt úgy, ahogy éppen az ecset állt. A képhamisítás, mármint a fotográfiáé tehát nem új keletű, közismert az a felvétel, ame­lyen a Lenint körülvevők közül évről évre tűntek el a hatalom­nak nem tetsző figurák. Né­hány napja ennek ellenkezőjét figyelhetjük meg azon a fotog­ráfián, amely a Milosevics el­nök mellett tüntető tömegről készült: három embér is meg­duplázódva jelenik meg. Ez persze jelezheti azt a határta­lan lelkesedést is, amely során az ember szinte kilép önmagá­ból, de elképzelhető, hogy vélet­lenül három ikerpár is megfor­dult a téren. Ennél valószínűbb az, hogy egy dilettáns fotómű­vészt bíztak meg a tömegfeldú- sítási feladattal, akinek még az sem jutott az eszébe, hogy egy kicsit átalakítsa a megegyező arcokat. Ez pedig egyszerű fel­adat lett volna. Még a rendszerváltás előtti időkben történt, amikor tibs ' volt rendőrt fényképezni. Egyik fotóriporter kollégám bányá­szokról készített képére vala­hogy mégis odakeveredett egy fakabátos. Ő ettől nem esett különösen kétségbe, temperá­val sisakot festett a közegnek, és bajuszt biggyesztett az orra alá. A rendőr lett a fotó legmar­kánsabb bányásza, de ez a csalás a megbocsáthatok közé tartozik, hiszen eggyel több vagy kevesebb bányásznak nincs jelentősége. A jugoszláv elnököt ábrázoló felvételek ese­tében például már más a hely­zet, eggyel több vagy kevesebb Milosevics mégsem mindegy. Az ideális talán az eggyel keve­sebb lenne. Hiszen az az egy is soknak tűnik. hetedik oldal HOLNAP Riport Évente több, mint ezren kí­sérelnek meg öngyilkossá­got Baranyában, és 130 esetben „sikeresen". Ha­zánk még mindig az élvo­nalba tartozik ezen a téren, és még egy sajátosság jel­lemző a térségre: az újrapró- bálkozók száma igen ma­gas, különösen a tettet kö­vető egy éven belül. Portré Jani Gabi Bach-énekes. Ta­lán azért is alakult így a pá­lyája, mert ugyanazon a napon született, mint a nagy példakép. 1993 óta ta­nít a pécsi egyetem művé­szeti karán. Portré Mozaikok a dózer árnyékában Kék szemében nyugodt derűvé tisztultak az elmúlt évtize­dek tapasztalatai. Pedig sokszor csalódott. Például amikor származása miatt nem vették fel az egyetemre, vagy egy ró­mai kori villa maradványai okán. Még kisgyerek volt, ami­kor már ott lábatlankodott a Dombay János vezette régé­szeti ásatásnál.- A Hosszúhetényhez tartozó som- kerékdűlői villa végigkísérte az életét.- Valahogy így. És még mindig nincs vége.- Miért tartja annyira fontos­nak ezt a villát megmenteni1- Mert el akarták dózerolni. Előtte is már rengeteg ekevasat beletörtek. Gondolja csak el: mo­zaikok, kőfaragványok - micsoda értékek!- Mit tudott meg erről a marad­ványról?- Ott volt a földünk mellette. Sok titok kíséri-. Mást ne mond­jak, a Dombay-féle ásatás német nyelvű jegy- zőkönyve egy fővárosi régész ha­gyatékából egyszerűen eltűnt. A villa valamikor az I-II. században ké­szült. Komoly épület volt.- De ezt a földet elvették a csa­ládjától.- Az ötvenes évek elején, majd tagosították. Öt-hat éve beválasz­tottak a földkiosztó bizottságba. Licitre került a somkerékdűlői rész is.- És visszaszerezte.- Nagyon fontos volt. Egy álló napig ott ültem a liciten, hogy azt a 2000 négyzetmétert, amin a villa van, megkaphassam. Azonnal fel­ajánlottam az önkormányzatnak, hogy a falué legyen, ne dózerolják el. Megmentését, bemutatását re­méltem, amúgy is hajlik Hosszúhetény az idegenforgalom felé, szorgalmazza a vendégek fo­gadását. Csakhogy minden a pén­zen múlik, az őrzése is. Igaza volt Dombay Jánosnak, amikor a negy­venes években visszatemettette.- És mit csináltak a területtel?- Semmit. Pedig a műemléki felügyelet egymillió forintot aján­lott fel a bekerítéséhez, megmen­téséhez, de nem vették igénybe.- Bántja?- Jeles műem­lékünk, a falu egyik vonzereje lehetne.- Lemondott róla?- Végül még a földet sem írat­ták át. De hát ha elállt 2000 évig, talán eláll továbbra is.- Ha egy véletlen folytán a saját földjén újabb épületre bukkanna, ismét felajánlaná a területet az önkormányzatnak?- Azonnal. Nyugtalanítana, ha nem dicsekedhetne vele szülő­falum. MÉSZÁROS ATTILA Sáfár Sándor 1936-ban született Hosszűhetényben. A pécsi Nagy Lajosban érettségizett, majd több szakmát is tanulva Komlón, a bányában helyezkedett el. Innen ment nyugdíjba. Feleségével ma is szülőfalujában él. Kei lányuk, négy unokájuk van. Egyik lánya angol egyetemen mesterséges inteüigenciát tanít.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents