Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-24 / 263. szám

2000. szeptember 24. ★ SZTÁROK je 13 Charlie csak a barátainak Károly Charlie... A név elég, hogy magunk elé idéz­zük a régen és most egyformán népszerű, markánsan barázdált arcú, rekedtes hangú énekes-zenész sztárt, aki az utóbbi hetek­ben hét Generál együttesbeli kollégájával az október 14-i „nagy bulira” próbált.- Nem nosztalgiakoncertre készülünk, hisz egyikünk se hagyta abba a muzsikálást, mindannyian ebből élünk. Összejövünk, hogy felidézzük a múltunkat. Elég nehéz volt több mint száz Generál-sláger­ből kiválasztani harminc szá­mot, ami egy háromórás kon­certbe belefér. Bármelyik szá­mot elővehetnénk, mindnek helye lenne, és mindet vállal­hatjuk. Nyolcán vagyunk: Révész Sándor, Karácsony János, Tátrai Tibor, Novai Gábor, Várkonyi Mátyás, Solti János, Póta András és én...-Visszafogott gyerek vol­tam. Szerettem sportolni, elég jól futottam, a srácokkal a lab­dát kergettük. Kilencéves voltam, amikor édesanyám meglátott egy újsághirdetést, és elvitt az Állami Balett- intézet felvételijére. Ezer gyerek közül tíz-tíz lányt és fiút vettek fel, köztük engem is, és többek közt Markó Ivánnal kerültem egy év­folyamba. Jól forogtam, de a klasszikus balett nem állt közel hozzám, nem voltam elég tág. Emlékszem, hogy a spárgámból mindig hiányzott harminc-negyven centi. Jól éreztem magam a Gellért­hegy oldalában lévő kol­légiumban. Iskolába együtt jártam az artistaiskolásokkal, például Somló Tamással, aki­vel sok csibész- séget elkövettünk.- Somlóval ala­kítottunk egy kis intézeti zenekart, de ezt nem nézték jó szemmel. Vá­laszút elé állítot­tak: vagy a tánc, vagy trombita! Az élet megoldotta a kérdést, mert a harmadik évben vesemedence-gyul- ladásom volt, és az orvosok egy évre eltiltottak a tán­colástól. Huszonöt éves koromig visszajártam az intézetbe, hiányzott a balett, de leginkább a társaság. Zenész barátaimon kívül ma is főként azok közül tevődik össze a baráti társa­ságom, akikkel akkor együtt álltam a rúd mellett... A valódi nevem Horváth Károly, de mindenki Charlie- nak szólít. Tudják, hogy csak a közeli barátaim hívhatnak Károlynak. • - Ezután zeneiskolába jár­tam, trombitáltam, egy hatal­mas könyvből autodidakta módon megtanultam a gitározás alapjait. Első együttesem neve Decca volt. Ez a név úgy született, hogy kezünkbe került egy Decca cég által kiadott hanglemez. Annyira zöldfülűek voltunk, hogy azt hittük: a számunkra idegen szó a minőség márká­ja. Akkor mi is Decca leszünk! Az Olimpia együttes következett, a Művelt Nép Könyv­kiadó klubjában zenéltünk, én pedig akkor dolgoztam életem egyetlen „szabályos munka­helyén”: a Révay utcában pakoltam a könyveket. Megérte, abból a fizetésből vehettem meg az első mikrofonjaimat.- Balatonfüredi Expressz- tábor, ORI-műsorok, Idubok, fellépések, nagy sikerek, de a rádió műsorán nem volt egyetlen dalunk sem, mert hosszú hajú huligánok voltunk. Amikor az Olimpia felbomlott, egy új zenekarral három évre külföldre mentem, a Közel-Keletre, Távol-Keletre, Afrikába... Izgalmas volt, de a családomat alig láttam, Ákos fiam nélkülem cseperedett fel.- Hazatérésem után követ­kezett a Ki mit tud?-nyertes Generál együttes. Eleinte zavart, hogy más a stílusuk, nem alternatív, mint amit megszoktam, de végül mege­gyeztünk: az én Zenegép albu­mom alapján csináltunk új műsort. Öt-hat sikeres „ge- nerálos” év után 1980-tól tizennégy évet töltöttem külföldön, csavarogtam a világban, majd 1993-ban haza­jöttem. Itt vagyok és dolgo­zom. - A hangom? Nem, nem a rengeteg cigarettától lett rekedtes. Születési adottság, ilyen volt már akkor is, amikor még nem füstöltem... De most már elbúcsúznék, nemsokára folytatódik a próba, és előtte még elszívnék egy szálat! (somos) Névjegy: Született Ónod, 1947. október 28. Gyermeke: Ákos (1978) Együttesei: Decca, Olimpia, Generál, Tátrai Band, Pannónia Express Lemezei: Charlie (szóló, 1994, gyémántlemez), Mindenki valakié (szóló, 1995, platinalemez), Utazás az ismeretlenbe (a Tátrai Banddel, 1994, aranylemez) Zenei kitüntetése: Liszt Ferenc-díj (1997) VELE? lesen Ulysses moziba megy Sean Walsh megkísérelte a lehetetlent: fil­met forgat James Joyce Ulysses című alko­tásából. A rendező-forgatókönyvíró vi­szont biztos a dolgában, négyszázszor ol­vasta újra meg újra az epikus művet. Walsh szerint a vaskos könyv sokaknak megfejthetetlen, ám ő kiszedte az érthe­tetlen vagy unalmas részeket, s a többiből izgalmas történetet kerekített. A szerény, 7 millió dolláros költségvetésű filmet Dublinban forgatják majd. Sztrájkoló színészek A május óta tartó ame­rikai színészsztrájk szervezőinek kasszája végképp kiürült, ám Kevin Spacey után im­már Harrison Ford is 100 ezer dollárral tá­mogatja őket. Ameri­kában is reklámfil­mekből tarja fenn ma­gát a színészek több­sége, ám a túlkínálat miatt rendkívül nyo­mott árakon dolgoznak. Újra felszínen a Titanic A Titanic filmfesztiválon október 5-15. között több mint 50 filmet mutatnak be, olyan rendezőktől, mint Guy Ritchie, Sophia Coppola vagy Ethan és Joel Coen. Idén is kultuszgyanús, független filmes al­kotásokra éleződik ki a fesztivál program­ja. így kerültek a programba igényes hor­rorfilmek, kosztümös adaptációk vagy ép­pen emberi történeteket ábrázoló drámák. Kék foltos íróverseny A József Attila Színház hetedik drámaíró­versenyének leggyorsabb szerzője a kár­pátaljai Balia D. Károly volt. Egyben az ő műve, Az illetéktelen nyerte el a közönség díját, melyben Ullmann Móni és Besenczi Árpád kapta a legjobb női és férfi alakítás díját, Háda János pedig a legjobb rendezé­sért járót. A legtöbb kék foltot, zúzódást is ebben a darabban könyvelhették el, Háda ugyanis akrobatikus jeleneteket kreált a szereplőknek. BOCSI A RÄDIÓSKIRÁLYNÁL Bochkor Gabor, a Sláger Rádió műsorvezetője a múlt héten pár napot New Yorkban töltött. A baráti látogatás egyik csúcspontja a Central Park-beli Sting-koncert volt. Gábor ugyanis lelkes Sting- rajongő, és nagyon megörült, hogy újabban a Sláger Rádió is kaput nyitott a 80-as évek számai, köztük a Police és ezáltal Sting dalai előtt. Bochkort meghív­ták ugyanis az ame­rikai rádió királya, Howard Stem (az In­tim részek című filmsiker hőse) egy reggeli show-jába. ahol a tengerentúli és a Sláger Rádió-s sztár élőben beszél­getett a;rádiós mun­káról, Magyaror­szágról. Howard ele­inte azt sem tudta, hol van Magyarország, csak any- nyit,hogy ott másmilyen vécécsészék vannak, mint Amerikában. Bocsi természetesen kiváló angolsággal bevezette az amerikai rádióst a Kárpát-medencébe. A mesemondó ínyencmester- Mielőtt Amerikába jöttem, sej­telmem sem volt például arról, hogyazemberállva is ehet, akár a ló. Szinte a Holdon éreztem magam, amikor a ragyogóan ki­világított helyiségben egyik ke­zemben egy félig sült vattaízű kifliféleségbe ágyazott hot do­got, a másikban egy eltávolítha­tó festékkel nyomott bulvárlapot egyensúlyozva a saját pincérem voltam! - emlékezik a világ egyik legnagyobb mesterszaká­csa, az egykori kis székesfehér­vári zsidó szabó egyetlen fia, Láng György. Frissiben megjelent, történelemmel, szemé­lyes és szakmai kalandokkal dúsan átszőtt regényes önéletírá­sa stílusosan a Terítéken az életem címet viseli. Odisszeája 1945 után kezdődött, mikor koholt vádak alapján börtönbe csukták, majd a szülőföldet elhagyva először hegedűsként ke­reste kenyerét az Újvilágban, ám a vonót hamarosan végleg a fakanálra cserélte fel. Sorra hódította a patinás éttermeket, ve­zetett főúri „lagzigyárat”, banketteket szervezett Hruscsovnak, Erzsébet királynőnek. Pályafutása során két nemzet kincsét is új életre keltette: New Yorkban a Café des Artistes-ot, idehaza pedig a Gundelt támasztotta fel. s.t. Tenyereit a színidirektor- Az ember halandó lény, s ha valami olyat csinál, ami megmarad tovább is, mintő, akkor csinált valamit - ecsetelte Bodrogi Gyula, mikor kéznyomata pén­teken a Hemingway Alapítvány gondoz­ta Csillagok falára került a terézvárosi Pizza Hut étteremben.- Az a legjobb, hogy az ember jó tár­saságba kerül. Vannak a falon kollégák is, éjszaka majd jól elbeszélgetünk. Az ember keze úgyis kifejez mindent, így könnyű lesz kommunikálni... Az élet kü­lönben is olyan, hogy a világ dolgaiba beleszólásunk nincs, de véleményünk van róla. Nem mintha fatalista lennék. Inkább istenhívő vagyok. Nem mint val­lást gyakorló, tehát szertartást is élő hí­vő, de hívő vagyok. A szertartásra ott van nekem egy másik templom, a szín­ház. És mi foglalkoztasson legjobban egy színidirektort ilyenkor, minta bemu­tatók... Abból is az első mindig a legiz­galmasabb. Ebben az évadban az első a Mindhalálig szex. Az október 14-i be­mutatóig még gőzerővel dolgozunk. A darabot Harsányi Gábor írta, és ő is a főszereplője. A prózás-zenés játék ró­lunk szól, a színházról. Arról, hogy mi mindent kell megcsinálnia egy színház­nak, hogy fönnmaradhasson. Ebben gyakorlatunk van. A Vidám Színpad volt például az első közhasznú társaság a teátrumok sorában. Minden újdonság­ba belemegyünk, különben az ember begyepesedik. Csak a természet állan­dó, töretlen. Olyan, amilyennek mutalja magát Tökéletes, nincs álság. Tudvale­vő, hogy vadászkodom, s ha a szeptem­beri gímbika-selejtező kilövéseken nem is veszek részt, egy bőgésre mindenfé­leképpen kimegyek. Csodálatos, mikor reng az erdő a bikák hívó hangától. Aki csak teheti, hallgassa meg egyszer! Nem kell messsze menni, Bakonyalja, Gemenc, Kabhegy... Szívvel ajánlom mindenkinek! (sipka) Egy karrier nem elég? A művészek közül sokan több ágban is kipróbálják magukat. Paul McCartney vagy Anthony Quinn festményeinek értékét a műkritikusok is elismerik. Nap­jainkban a popsztárok inkább színészi karrierre vágynak. Jon Bon Jovi (38) már hat filmben sze­repelt, mégsem színészként jegyzik, ha­nem az egyik legsikeresebb amerikai popbanda vezéralakjaként. Legújabb, U-571 című filmjében tengerésztisztet alakít. (A filmet a héten mutatták be a magyar mozik - a szerk.) A jóképű éne­kes játszott már Harvey Keitel és Matthew McConaughey partnereként is. Olyan sikerrel, hogy komolyan fontol­gatja egy második karrier lehetőségét. Sting is sikeres a színészi pályán. Sőt az énekes-zeneszerző-basszusgitáros már a rendezéssel is megpróbálkozott. Gro­teszk című filmjét nemrégiben vetítette a magyar televízió is. Janet Jacksont viszont lehúzta a kri­tika. Az énekesnőként kiváló Janet Eddie Murphy partnereként legfeljebb szép, de élettelen báb, tehetsége egyenlő a nullával - írják első filmbéli próbálko­zásáról. Nem igazán tudni, mennyi te­hetség szorult a kiváló énekesnőbe, Sheryl Crow-ba, mivel őt a Minus Man című filmben tíz perc után megölik. Jól sikerült viszont Björk filmes debü­tálása. Az izlandi énekesnő a Dancer In The Dark című drámában nyújtott alakí­tásáért a cannes-i Aranypálmát is elhoz­hatta. Mégsem akar pályát módosítani, úgy véli, ő zeneszerző és énekesnő, ez a szerep csupán kirándulás volt. Ice-T és Ice Cube, a két színes bőrű rapper, akik egyformán jól mozognak mindkét területen, ma már inkább szí­nészként jegyzik az egykori countryéne- kes Kris Kristoffersont és az egy generá­cióval fiatalabb Mark Wahlberget (a Boogie Nights emelte a sztárok sorába), akit néhány éve Marky Mark néven is­mert meg a rapkedvelő közönség. Érdekes, hogy az igazi szupersztárok­nak kevesebb babér terem a film világá­ban. Bármennyi filmben is játszott Ma­donna, színésznőként mindig megbu­kott, lemezei viszont tízmilliós példány­számban fogynak. Se Mick Jagger, se David Bowie, Meat Loaf vagy Tina Turner nem tudott elég nézőt becsalo­gatni a mozikba, núközben koncertjeik évtizedek óta telt házasak. Az egyetlen kivétel talán Cher, akinek színésznői tel­jesítményét Oscar-díjjal jutalmazták. PCH i » \ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents