Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)
2000-09-23 / 262. szám
ül 2000. Szeptember 23., szombat Új Dunántúli Napló - 7. oldal KULTÚRA-MŰVELŐDÉS Magyarul - magyarán Szerkesztés A feltétel nélküli egyetem álma Derrida-konferencia Pécsett Az érthető nyelvhasználat fő követelménye a közlendőnket tartalmi és hangulati szempontból a legpontosabban kifejező szavak megválasztása. Ez azonban csak az első lépés, utána következik a legtalálóbb szavak összekapcsolása magasabb rendű szószerkezetekké, továbbá a szöveget alkotó mondategységek elhelyezése a beszédműben. Ezt nevezik beszerkesztésnek. Gyakori a részek meg nem felelése, szakkifejezéssel az egyeztetés elhanyagolása, az inkongruencia. Általánosnak lehet mondani a számbeli egyeztetésben elkövetett hibát. Pl. „Milyen bizottságokat terveznek, azoknak mekkora létszámmal kellene működnie?” Ebben a mondatban az azoknak többes számú alak után a vele szoros kapcsolatban álló működnie személyragozott főnévi igenévnek is többes számúnak kellene lennie, azaz: működniük. Szinte vég nélkül sorolhatnám az elhangzó vagy írott szövegből kijegyzett példákat, „...az embereknek igenis igénye van arra, hogy ilyen dalokat hallgassanak.” Helyesen: igényük, „...az új vezetőknek joga van megtudni a valódi számokat.” helyesen: joguk. Az egyeztetés elmaradását a nyelvtanban kevésbé jártas olvasó is észreveszi ebben a mondatban. „Mintha tapinthatóvá válna a művészetek szabadságának a sértéstoleranciájának, a művészek öncenzúrájának határai.” Az állítmány és az alany (válna - határai) szám- és személybeli egyeztetése alapvető szabály: válnának - határai. Fontos követelmény a tömörítés, de ennek is vannak határai. Ezeket nem vette figyelembe a következő mondat szerkesztője: „Kevés, de igazi barátai voltak.” A kevés után csak a barátja volt következhet. Vagy: Kevés barátja volt, de azok igaziak voltak. Itt ugyanis az alaki és az értelmi egyeztetés keveredett össze. A kevés többet jelent. Az igeragozás következetlensége figyelhető meg a következő mondatban: „Ma az egyháznak kell elhatárolódnia egy embertelen, romboló művészettől, amely vallási jelképeket saját céljaira használ fel ép bocsátja áruba.” - Az első állítmány (használ fel) alanyi ragozású, mert a tárgya (jelképeket) határozatlan. Semmi sem indokolja, hogy a második állítmány, amelynek ugyanaz a tárgya (bocsátja) tárgyas ragozású legyen. Helyesen tehát: bocsát. Egy vezető ember így fogalmazta meg a beosztottjaihoz való kapcsolatának, magatartásának alapelvét: Szeretni nem muszáj engem, de engedelmeskedni igen.” A szeretni (szeret) vonzata helyesen: engem, de az engedelmeskedni (engedelmeskedik) mellett csak a nekem állhat. A szerkezetkeveredés legtöbbször a szólások pontatlan, felületes ismeretéből következik be. Aki azt mondja valakiről, hogy: hosszú feneket kerített a történetnek, az nyilván nem gondolt arra, hogy a kádárok nyelvéből való ez a szólás, akik elhibázták a munkát, ha nagy feneket kerítettek a készülő hordónak. A hosszú viszont annak a szakácsnak a hibája, aki hosszú lére ereszti az ételt. Rónai Béla A héten a Pécsi Tudományegyetem vendége volt Jacques Derrida francia filozófus. A professzorral, akit az egyetem 1993-ban diszdoktorává avatott, a kétnapos konferencia és szakmai diszkusszió után, hetvenedik születésnapja alkalmából rendezett fogadás közben beszélgettünk.- Professzor úr, hogyan érezte magát üt, Pécsett1- Sajnos ritkán járok errefelé, de szerencsére nem ez az első alkalom, hiszen barátaim, Orbán Jolán és Boros János meghívására 1993- ban már voltam itt. Akkor is és most is csodálatos volt a fogadtatás, mind a személyes, mind pedig az intellektuális „vendéglátás” szempontjából. Itt olyan helyet találok, ami egyszerre barátságos és hihetetlenül művelt, a kollégák és a hallgatók részéről egyaránt.- Előadásában olyan feltétel nélküli egyetemről beszélt, ami közösséget teremt a feüétel nél- küh igazság kimondásához.- Nem mondanám, hogy az egyetem ma valóban szabad és feltételek nélküli. Előadásomban megpróbáltam meghatározni az egyetem egyfajta hivatását vagy inkább elvét. Meg kell próbálnunk felébreszteni az elmét, a szellemet az adott feltételek között, és az aktuális politikai, gazdasági, ideológiai helyzetben meg kell találni azt a módot, ahogyan az egyetem, még pontosabban a humán tudományok ellen tudnak állni a politikai, ideológiai hatalomtól, az egyháztól vagy éppen a gazdasági érdekszféráktól érkező nyomásnak.-Mia feltétel nélküli igazság? Van üyen?- Hát, erről szólt az egész konferencia, lehetetlen néhány mondatban elmondanom az előadásomat. Megjegyzem, hogy egy felelősségteljes irrtellektuelnek sohasem szabad túl gyorsan beszélnie a médiában, és nem szabad sematikusan összefoglalnia a mondanivalóját. A feltétel nélküli igazság azt jelenti, hogy egy szabad egyetemen ki kellene tudnunk mondani az igazságot, bármilyen legyen is az, még akkor is, ha zavarja a politikai, gazdasági, ideológiai hatalmakat. Emellett magunkat is meg kellene kérdeznünk az igazság értékéről, az igazság gondolatáról és történetéről anélkül, hogy nihilizmussal vagy negativizmussal vádolhatnának minket. Azt is meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mit jelent maga az igazság, az ember humanitása, és így tovább. Sok mindenre rá kell kérdeznünk, még a kérdezés értékére is.-Azon elméletében az írás, a szöveg elsődleges helyet foglal el a dolgok, a világ értelmezése szempontjából. Mit gondol arról a virtuális valóságról, ami egyre inkább jelen van az életünkben?- Már maga a grafikus írás is egyfajta virtuális valóság, hordoz valamit, ami bármikor felébredhet, újra aktivizálódhat. Amint létrejön a grafikus „nyom”, azonnal van virtualitás is. Ugyanakkor nagyon érdekel a virtualizáció mai, új formája is a kommunikációban és a munkában. Kérdés, hogy az egyetem hogyan tud egyszerre alkalmazkodni ehhez az új technológiához. Meg kell érteni, hogy az egyetem nem egy legyökerezett hely már, többek között a web és az e-mai által elvesztette a helyhez kötöttségét, és ez a folyamat magát az egyetemi munkát is befolyásolja.- Ma már egészen mást jelent a dekonstruk- ció, mint a 60-as években?- Nincs alapvető különbség. Bizonyára folyamatosan alakul, remélem, hogy vannak új témák, új tárgyak, de azt hiszem, hogy azóta nem következett be gyökeres fordulat. A dekonstrukció nem egy doktrína, hanem inkább valami, ami jön, adja magát.- Hol van jelen ma a dekonstrukció?- Először is - örülnek neki vagy sem - a dekonstrukció mindig is a filozófiában és az irodalomelméletben volt jelen a leginkább. Ma már megtalálható a művészetekben, de például a jogban is egyre hangsúlyosabb szerepet kap. Persze ez helytől, időtől függő dolog, más a helyzet ma Magyarországon, mint Franciaországban vagy az USA-ban. Átalakulóban van a nemzetközi jog, új értelmet kap az államok szuverenitása, a szuverenitás fogalma önmagában, újra előtérbe kerül a halálbüntetés kérdése és'így tovább.- A demokrácia és .a globaJizárió két, korunkat meghatározó fogalom.- Amikor demokráciáról beszélek, akkor azon mindig az eljövendő demokráciát értem. A demokrácia gondolata nem egy a többi rendszer között. A demokrácia magában foglalja önmaga tökéletesedését, átalakulását, ami nem igaz a többi rendszer esetében. A demokrácia mindig hiányos, és mindig eljövendő. Nagyon nehéz, de én megpróbálnám különválasztani a demokrácia és a polgárság gondolatát is, pedig általában összekapcsoljuk a kettőt. Azt hiszem, hogy ha a polgárság feltételezi a nemzetállam szuverenitását, akkor kell léteznie egy demokráciának nemzetállamon túl is. Kapcsolatra, szolidaritásra gondolok a világ demokratái között, akik ugyanakkor nem gondolják magukat polgárnak. Szétválasztanám a demokráciát és a kozmopolitizmust is, ami már önmagában feltételezi az állampolgárság létét. Ami a globalizációt, vagyis az én szóhasználatomban a mondializációt jelenti, azt hiszem, olyan fogalom, amit túl könnyen használunk. Megpróbáljuk elfelejteni, hogy a vüágpiac homogenitása ma még nagyon sok egyenlőtlenséget hordoz magában, és hogy a világ még soha nem volt olyan egyenlőtlenségpárti, mint mostanában. A mondializáció (globalizáció) sző gyakran politikai misztifikációkat takar, amelyekkel kapcsolatban ébernek kell maradnunk. s. o. Egy művésztanár hazatérése Az elmúlt napokban a szeretett és tisztelt művésztanárt, Rab-Kováts Évát, a város díszpolgárát köszönthette Sásd lakossága, aki műveit hozta szülőföldjére egy kiállítás erejéig. A képeit ugyan már nem láthatjuk a művelődési házban, de a sásdiak számára is sokat jelent, hogy régi ismerősük - a rokon és a barát - ilyen módon tér vissza: harmóniát kereső, harmóniát visszhangzó rajzok, festmények sorával. A sors kevéssé dédelgette induláskor, s még sokáig akkor sem, amikor Rab-Kováts Eva a fővárosba megy tanulni, s elvégzi a Budapesti Tanárképző Főiskolát. A munka, az albérleteskedés mellett rajzol és fest, és mint a tárlatmegnyitón is elhangzott, Martyn Ferenc biztató levelei is segítik elhivatott pályáján. Az életrajz hűvösen kopogó tényei helyett álljon itt egy érzékeny grafikái közül, valamint azok a tények is, amelyek az emberi szenvedést legyőzni akaró, empátiával teli közéleti emberről árulkodnak. Olaszországban egy kiállításon olyan díjnak lesz a birtokosa, amely a köznapi munka mellett alkotótevékenységet végzők művészi teljesítményét ismeri el, míg például a Természet- és Környezetvédő Tanárok Országos Egyesületében végzett munkájáért Juhász Nagy Pál-emlékérem- ben részesítik. Ereje szerint segíti a mozgássérültek egyik alapítványát, s hite szerint a mozgássérültek életét alkotóképességük kibontakoztatásával lehetne teljesebbé tenni. Ugyanakkor a művész-tanár sokoldalúságát az is dicséri, hogy egy nemzetközi pályázaton irodalmi naplójával nyer fődíjat. Természetesen, aki a képeivel tér haza, igazából ezekkel a szép akvarell- és pasztellmunkákkal, a lírai grafikákkal üzeni, mit jelent számára ez a hűség, amikor még a gyergyószárhegyi művésztábort ölelő mord hegyek közt is a Sásd környéki szelíd lankák idéződnek fel benne. A napokban ugyan lebontotta kiállítását, amit sajnálhatunk, de azt még sokkal jobban, hogy ezekben a napokban édesanyja betegsége volt az, ami Sására szólította. b. r. Kulturális kapunyitás Szó szerint is nyitott kapukkal várják ma és holnap több baranyai településen a látogatókat. Az örökségi napok program keretében ingyen látogatható számos kulturális intézmény, eddig zárt emlékhely. Az Európa Tanács védnökségével idén már vagy félszáz országban rendezik meg a Kulturális örökség napjai című eseménysorozatot. A ma és holnap zajló programhoz Pécsvárad, illetve a zengőalji kistérség első ízben csatlakozott. Pécsváradon például a vár, a Nagyboldogasszony plébánia- templom, a Mindenszentek temploma, a református templom van nyitva, illetve a Samu Géza állandó kiállítás. Zengővárkonyban a tájház és a Míves tojásgyűjtemény mellett a református templom is látogatható. Ezekben a napokban várják a tojásmúzeum ötezredik látogatóját is, aki meglepetésekre is felkészülhet. Mecseknádasdon különösen a Réka-vár, a Schlossberg templomrom érdemel figyelmet, de a Szent István kápolna, és a Skóciai Szent Margit ereklyéjét őrző plébániatemplom is nyugodtan útba ejthető. Ha valaki a környéken jár, Hidason a német és székely emlékszobát, Nagypallban a magyar-német néprajzi gyűjteményt keresheti fel. Információink szerint Baranyában az örökségi napokon ingyenesen, illetve vezetéssel megtekinthető a szászvári vár, a vargái római katolikus kápolna, Pécsett a jakabhegyi pálos kolostor, a cserkúti Árpád-kori templom, Sásdon a római katolikus templom, Gödrén a Szily-kúria, és a mánfai középkori templom. HODNIK I. GY. Mediterrán ősz Ezen a hét végén is megyeszer- te ünnepségekkel vesznek részt a települések a Mediterrán ősz rendezvényeiben. Ma Pellérden délután kezdődik a szüreti mulatság, hintók- kal, kisbíróval, szőlőlopással. Kozármislenyben már 10-től folyik a felvonulás, 13 órától pedig foklórprogram lesz, amelyre a svájci néptánccsoport, őszét férfikórus is hivatalos. Holnap a pécsieket várják a Szőlő és bor ünnepére a Széchenyi térre, 10-től, borrendekkel, népek bordalaival, a pezsgőrend avatási ceremóniájával. Vasárnap Szederkényben is szüreti fesztivál lesz, halászlét, gulyást főzhetnek a versenyzők, majd bírót és bírónét választanak a felvonuláson. Nagytótfalun falunapot, Mi- hály-napi búcsút tartanak. ____ H. I. GY. Egy ö regember emlékirataiból Kilenc király palotája (E mese bővített változatát mondtam hajdan a Király utca 9-ben a Kilenc Király Gyermekkönyvtár névadó ünnepségén.) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. A kacsalábon forgó palotája egy vasudvarban pompázott. Ennek a királynak volt kilenc fia, hogy a lányokról ne is beszéljünk. Egy szép őszi napon a mi királyunk azt gondolta, hogy a fészkes fene királykodik tovább. Ő bizony elmegy nyugdíjba. Hivatta az udvari varázslót, s megparancsolta: varázsoljon a palotára még kilenc ajtót, de minden ajtó más színű legyen. A király megfogta a jogarát - ami titkos varázspálca volt -, megállította a kacsalábon forgó palotát, s leste, hogy jönnek-e haza a királyfiak. Jött a legidősebb, aki egyetemista volt. Azt mondja neki: No fiam, mától én nem akarok király lenni. Azt akarom, hogy te legyél a király. Nézd, ezt a szép piroskapus palotát neked adom. Á koronám meg ott van valahol bent. A királyfi köszönte alásan, s ment be a palotájába. Máris jött a második kirfályfi. S mert a mesékben mindig ugyanaz a szóváltás ismétlődik, a többi királyfival is ugyanúgy beszélt a király, csak mindig más színű ajtóval ellátott palotát adott. Már az utolsó, lila kapu fordult az udvar felé, az öreg király meg csak tekergette a nyakát, hogy miért nem jön már a legkisebb királyfi. Aztán egyszer csak a homlokára csapott.- Teremtőm! Hát nem elfelejtettem küldeni valakit az óvodába Dodóért? Már éppen a tanácstalanság kerülgette, amikor hírnök jött és lihegve szólt:- Felséges királyom, életem- halálom kezedbe ajánlom, de bizony instálom, azt beszélik, hogy a Kis Dodó királyfit kiakasztotta a dadus az óvoda kerítésére, mert neki haza kellett már mennie.- Az árgyélusát - azt mit csinál a Dodó a kerítés rácsára akasztva?- Valami mesekönyvet lapozgat - így a herold.- No lódulj, te lökött lapitty! Akaszd le és hozd haza, nyomban! A herold futott, az öreg király elmondott még néhány irgum- burgumot, és már ott is volt a legkisebb királyfi, hogy megkapja a lilaajtós palotát. Az öreg, vót király meg átment a közeli csehóba egy híg fröccsre, hogy kifújja magát. Hanem a herold csak vakargat- ta a fejét. Nem értette ezt a király- csinálást, meg azt sem, hogy miért nem forog már a kacsaláb. Fölmászott hát a palota tetejére, a kéményen leereszkedett a búbos kemencébe és kíváncsian kilesett. Hát lássatok csudát! Tudjátok mit látott? Az egész palota telis-tele volt könyvekkel. Mindenféle könyvvel. A kilenc király meg olvasott. Egyik szerelmes verseket, a másik csillagászati könyveket, a harmadik a virágok neveit mutatót, a negyedik csak nevetett, mert ő az Indul a bakterházat olvasta. Dodó király mesét olvasott. A kéménytől, kemencétől mocskos, szutykos herold megértette: minden király mérhetetlen gazdagságot kapott, s bizony élete végéig gazdagíthatja saját magát. Királyként dúskálhat palotája szellemi javaiban. Apjuk annyit még elintézett, . hogy a Fűzy grófok újvári ágából egy főnemesasszonyt megtett a palota kancellárjának. Ezért is hívják e könyvtár mai igazgatóját Újvári Áginak, s az utcát, amelyben a Kilenc Király Könyvtára áll, Király utcának. De hogy hány szám alatt áll, azt én sem tudom. Ezzel az emlékkel köszöntőm a 40 éves Városi Könyvtár minden munkatársát. Bükkösdi László A szárhegyi Lázár-kastély
