Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)
2000-09-22 / 261. szám
ül 2000. Szeptember 22., péntek HÁTTÉR - RIPORT Ünneprontó (k) akinek inge... - akinek nem inge... Ezekben a hetekben ünnepi lázban ég Pécs városa. Pécsi Napok, Mediterrán Ősz, kulturális rendezvények, műsorok, táncok, sörsátor, vidámság. A színek és a fények most az egyik oldalt tarkítják és világítják meg. Ám van egy másik oldala is Pécsnek. Hogy mit szólnak úgy általában a polgárok arról, ami mostanság (pardon: meglehetősen hosszú ideje) városunk közpolitikái csúf szín/kín/padán folyik, nem tudom. Ezért nem is nevükben - kikre egyébként oly sokszor és kedvvel hivatkoznak e lassan tragikomikussá váló helyi szappanopera szereplői - írom ezeket a gondolatokat, csak saját magam nevében, viszont olyfajta, mindjobban erősödő, forrongó belső indíttatásból, mely azért lehet, sokunkban terjed. Mert itt már rólunk van szó - rólunk is szó van -, mivel érintettekké váltunk ebben a hideglelé- ses, anyázástól hemzsegő botrányka- valkádnak. Nem vagyok persze naiv, tudom, sem személyem, sem ez a rövid kis írás nem lesz képes „megálljt” parancsolni a nap mint nap újabb és újabb attrakciókkal fűszerezett közlevegő-szennyezési folyásnak. (Egy kicsit persze azért bizakodom, mármint hogy bízom az értelemben, a józan észben, s hogy a városért való tenni- akarás végül is legyőzi ezeknek az ízléstelenségbe menő politikai acsarkodásoknak a ködös értékrendszere által vezérelt botránygörgetegét.) Mi van még a tarsolyban? Vagy inkább, van-e az életnek (a mi helyi társadalmunk életének) oly területe, ami ne kerülhetne bármikor pellengérre újságok, köztük napilapok címlapjára, hogy aztán a tisztelt nagyérdemű csámcsogjon rajta. Ennek következménye pedig, hogy így és ezáltal szerte e hazában szépen lassan, de biztosan alakul, formálódik egy újfajta, másféle, korántsem kívánatos, sokunknak nem tetsző kép a mi városunkról. Immár nem a pannon bájt árasztó, napfürdős, Me- csekalji regionális (?) szellemi, tudományos, oktatási, kulturális, művészeti centrum a maga valóban párját ritkító történelmi-műemléki értékeivel fogantatik az emberek tudatában (tudatalattijában) Soprontól Debrecenig, Zalától Miskolcig (hogy a szomszéd városokról ne is beszéljek - de róluk még más vonatkozásban szólok), hanem egy másik, egy negatív imázst hordozó Pécs (város - imázsközpont nélkül). Pécs a nehezen megközelíthető zsáktelepülés, a jugó határhoz közeli, s ezért gyanús város, ahol másfél évtizede üres a hajdan büszkeségét adó szálloda, lassan már összedől a senkinek sem kellő Magasház, de ami mindezeknél is fontosabb, rendszeresen röppennek fel korrupciós ügyek hírei, s ahol (elnézést a kifejezésért) a politika hitet vesztett talaján a légypiszok vakarások is bombaként tálaltatnak, melyek aztán robbannak, avagy később, mint a léggömbök, puffannak egyet. Ez már nem botrány- szagú, ez már botrányváros. Egy város, ahol háború van. Tény, nem lőnek pisztollyal, puskával, csak a szavak és papírok, hírek és híresztelések, mendemondák és rágalmak srappneleinek esünk immár közvetetten mi is áldozatául. A lövészárkok ki tudja hány oldalán itt nem ellenfelek, hanem ellenségek fekszenek, s várják a pillanatot, hogy mikor indíthatják az újabb kicsinálási akciókat. Félreértés ne essék, a közélet tisztasága, a közpolitikát vállalók erkölcsi, gazdasági feddhetetlensége olyan szent követelmény kell hogy legyen, ami nem kérdőjelezhető meg, s ennek alá kell rendelni mindent, ami ezt veszélyezteti. Ha és amennyiben a jogállami demokratikus működésért, a korrupció minden eszközzel való üldözéséért folynak e csatározások, azaz végül is értünk (akikért tényleg érdemes lenne már kongatni azt a harangot), úgy az indítékok nemcsak elfogadhatóak, de támogatandóak is. Az már más kérdés, hogy a módszerek, s a végkifejlet mit is eredményez mindannyiunk, azaz Pécs számára. Nehogy bárki is félreértse, nem elkendőzést szeretnék javallani, csak csupán tisztességes, fair play alapon történő helyi politikai, közszolgálati módszereket, eljárásokat, ily módon való cselekvéseket, amelyek nem rombolják tovább Pécs világban való hírét. Mert vegyük észre, hogy romlik hírünk az országban, hogy bennünket túlnyomórészt már csak a bulvárlapokba illő fekete hírek között emlegetnek. S ha netán mégis, elvétve lenne módunk örülni, ilyenkor is nemegyszer szőrszál kerül az ünnepi levesbe. De hogy ebben a városban történnek okos, jó dolgok, hogy mi is szépülünk, hogy itt új értékek születnek, hogy Pécs egyre szebb lesz, hogy gazdagodunk (ha nem is anyagiakban, de szellemiekben mindenképp), hogy Pécs továbbra is az, amit kivívott magának hazánk, Európa ezredévnyi történetében, mit tőle elvenni nem lehet, az még a rövid hírek között sem kap helyet. Pedig továbbra is jönnek ide szép számmal vendégek, megélni a mediterrán csodát, s inni a kultúra folyamából. Közben pedig irigykedve figyeljük az egyik szomszéd várból - szomszéd várról - érkező irigylésre méltó híreket, melyek nap mint nap jelennek meg rádióban, tévében, lapokban egyaránt és számolnak be fejlődésről, intézmények alapításáról és átadásáról, s arról, hogy miként formálódik, teljesedik ki (vagy akarja magát kiteljesíteni) egy - másik - regionális centrum. Bizonyára ott is vannak szép számmal konfliktusok, ellentétek, s valószínű, még személyeskedésekbe is menő pártalapú konfrontációk is, de ezekről nem hallani, nem olvasni, nem hallani botrányokról, hanem csupán arról, hogy milyen is egy jövőjéért együtt tenni akaró helyi társadalom. Lehet irigykedni továbbra is, de talán lehetne tanulni is. Tanulni például a helyi politizálás kultúráját. A helyi politikáról van szó, amely más kell hogy legyen, mint ahogyan azt országló politikusaink teszik. Olyan szolgálat, mely a város egészéért viselt felelősség tudatában kell hogy megvalósuljon. Csak reménykedni lehet abban, hogy egyébként a mi politikai elitünk is tisztában van ezzel, s ennek tudatában teszi a dolgát. Mert ez nem lehetőség, de kötelesség, amiért választópolgárok közössége előtt kell felelniük. Felelni, mégpedig azért, hogy mit tettek a mi pécsi helyi társadalmunk formálásáért. Járva-kelve a városban, találkozva ez- zel-azzal, az első, szinte még köszönés előtt, hogy „Hallottad?”, „Képzeld, a...”, „Olvastad a mai...”, „Figyelj, ez már azért sok”, „Igaz, hogy a ...”. Kicseréljük hallomásainkat arról, amit a lapok írnak, no és persze arról is, ami a pletyka szárnyán terjed, kezet fogunk (úgy egyébként a politikailag nem egyívásúak is) és kissé leszegett fejjel tovább baktatunk, mert némiképp már szégyelljük magunkat, csak éppen tenni nem tudunk semmit a városért, amit szeretünk. Pedig hát tenni kell, nekünk is, de még inkább azoknak, akik a mi bizalmunkból kerültek oly helyre, ahol tenniük kötelesség. Bár írhattam volna neveket, személyeket, pártokat, másfajta szervezeteket, in- nen-onnan egyaránt, s magam is hozhattam volna konkrét ügyeket, de mégsem tettem, mert ma már nem ez a lényeges. Nem a „kinek az okából”, nem a „ki a felelős”, nem a „ki kezdte és ki, hogyan folytatta”, azaz már nem a bűnösök és nem bűnösök számbavétele a kérdés, hanem az a tendencia, amely kárt okoz mindannyiunknak, súlyos kárt a városnak, s ássa alá a communitas szellemét. Pécsi polgárok, köztük politikusok, emeljük fel fejünket, örüljünk Pécsnek, örüljünk, hogy itt élhetünk, s vigyázzunk arra, nehogy balkáni (itt politikai stílus - Cs. F.) szelek uralják (fújják) el „a mediterrán hangulatok városát”. CSEFKÓ FERENC Harminc éve a közéletben Szerzőnk a Magyar Tudományos Akadémia pécsi székhelyű Regionális Kutatások Központjának ügyvezető igazgatója, a Pécsi Tudományegyetem Közigazgatási Jogi Tanszékének oktatója. Egyebek mellett tagja az Országos Terület- fejlesztési Tanácsnak, főtitkára a Községi Önkormányzatok Szövetségének, alelnöke a Pécs-baranyai Kulturális Szövetségnek, társelnöke az Európai Jogakadémia Regionális Tagozatának. Fontosabb kutatási területei: önkormányzati rendszer, helyi társadalom, területfejlesztés-regionalizmus. Egy saját monográfia szerzője, mintegy 20 könyv szerkesztője és részben írója, közel 180 jelentősebb művet tett közzé az elmúlt évtizedekben. Több mint 30 éve vesz részt Pécs közéletében. Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — MÉSZÁROS ATTILA Vasalóldb Kérem tisztelettel, a legalázatosabb tisztelet a kivételeknek. Mert most nem másról, mint a kereskedelemről, annak is multi válfajáról lesz szó. Ahol is - mármint ezekben a láncokban, de mert most nem az alkalmazott munkaerő helyzetéről van szó, használjuk a hálózatokban kifejezést - mindent lehet kapni. Oly ügyesen feltöltve a gondolákat, polcokat, a vevőket a szűk járófolyosókon üldöző targoncákat, hogy lehetőleg saját forrásból eredjen, zömmel ne magyar gyártó áruja pompáskodjon az elsöprő akciók sodrában. Például a vasaló. Nem tudom, ki hogy van ezekkel, de általában vasalásra szokták használni századunk e pompás szokványáruját. A jó vasaló pedig forró, hogy még azt az agyvérzést okozó vásznat is ropogósán simára lehessen nyaggatni. De mi van, ha nem melegedik fel a vadonatúj vasaló? Mert az egyik multi-naci-gigant-center- ben vásárolt bizony még a konyharuhával sem bír. Nem drága ugyan ez. a vasaló, de szépen csillog. Az a helyzet, hogy amikor a vevő sikerrel meglóg a sarkát tipró targoncák elől, nem az első dolga, hogy otthon nekiálljon a vászonnak. Ám ha három nap telik el, mire kipróbálhatja, bottal ütheti a meleg nyomát. A vételárnak is hűlt helye, mert hiába viszi vissza, hiába kéri, próbálják ők is ki, mert melegít ugyan, de ennyi erővel egy télen használt kesztyűvel is nekiáühatunk a havi nagyvasalásnak... Mehet a garanciális javítóhoz. Ott azonban egy zsebkendő sincs, hogy próbára tegyék a csillogó masinát. Vélhetően ugyanilyen célból a fogyasztóvédelemnek sincs, mert a következő lépése az lehet a kedves vásárlónak. Ha ott sem jut előbbre, marad a Kermi. Addigra azonban már tele van a vasalóval, ahhoz azonban drága volt, hogy a metszett-üveges vitrinbe tegye, mint örömforrást. És ez csak a vasaló, amely silányságával nem lóg ki a multik - a legalázatosabb tisztelet a kivételnek - bóvlikínálatából. Vannak jóval drágábbak is, mint a csak langyosra képes vasaló. Nem vigasz, hogy egyszeri kiadás, ugyanis a rejtett lóláb eléggé meg van sokszorozva. KOZMA FERENC A tojás ám A zágrábi nagypiacon jelenleg 1 kuna az apróbb tojás ára, de a nagyobbakért akár 1,40-et is elkérnek. Ez pedig azt jelenti némi átszámítással, hogy 40- 50 forintért tojnak odaát egyet a tyúkok, egyéb termékek áráról nem is beszélve. Természetes tehát, hogy aki teheti a hor- vát polgárok közül, nálunk vásárol be alkalmanként, s az is természetes, hogy Siklóstól Pécsig a kereskedők e bevásárlóturizmusból élnek és virulnak leginkább. Ám ahogy az lenni szokott, nemigen lesz mód hosszú távra berendezkedni, s lehet, hogy rövidesen úgy járnak a mi kereskedőink is, mint jártak a 80-ás években az osztrákok a magyar vevőkkel. Csak emlékeztetőül; annyi hűtőgépet, fagyasztószekrény, mosógépet, tévét talán még az életben nem adtak el Burgenland- ban, mint annak idején, ám a sebtében épített határ menti shopping-centereknek ma már a hűlt helyét se látni. Való igaz, a horvátországi kereskedők nehéz időket élnek manapság, s mindent megpróbálnak azért, hogy pozícióikon javítsanak. Az óriási bevásárlóközpontokat működtető multinacionális cégeknek is elegük van már a dologból; nem véletlen, hogy a fennálló vámkedvezmények letörésén (ami most nem sikerült és amibe majdnem megbukott a szomszédok egyik minisztere) munkálkodnak továbbra is. Nem fogják föladni. De azért ne higgyük azt, hogy a horvátországi shopping- sokkot csak mi okozzuk, határmenti baranyaiak, somogyiak vagy zalaiak. A feketekereskedelem más vonalon is virágzik. Mindenki tudja a szomszédban, hogy miben van az üzlet, s mivel a horvát-bosnyák halár (és ellenőrzés) még nem épült ki igazán, kamionszám megy az áru BIH felségjellel a horvát piacokra. Vámmentesen és velünk is versenyző árakon, olcsón. S ha valahol meg kell kezdeni a rendcsinálást, akkor talán a zágrábi nagypiacon kéne többször benézni a rend őreinek a pultok és a tojásos rekeszek alá. Bár az is igaz, ez sokkalta macerásabb, mint egy tollvonással egyoldalú vámszigorítást hozni. hetedik oldal HÉTFŐN Riport Felújítás miatt tavaszig bezárták az abaligeti barlangot, amelyet végre gyógyhellyé nyilvánítottak. A kedvező változáshoz azonban az is kell, hogy az ÁNTSZ elfogadja a klímakúrát gyógyszolgáltatásnak, és a Egészségbiztosítási Pénztár is szerződést kössön rá. Tárca Egy öregember emlékirataiból. Bükkösdi László tanme- séjéveld. 40 éves pécsi városi könyvtárat és annak munkatársad köszönti. Ebben a mesében minden királyfi pa- btát kapott, de mindegyik ajtaja más színű volt. Portré Zene esőben, fagyban A katonaság többnyire a háborút, a harcot, a rideg fegyelmet juttatja az ember eszébe, a zene pedig a békét, a szépséget, a szabadságot. Hogy a kettő mégis szervesen összekapcsolódhat, arról a katonazenészek gondoskodnak.- Nincs ellentét a katonaság és a zene között?- Régi hivatásról van szó, a katonazenészek évszázadok óta ismert alakjai a különböző hadseregeknek.- Hogyan lesz valakiből katonazenész?- Az általános iskola után nem sikerült sehová se bejutnom, aztán végül a Magyar Néphadsereg Zeneművészeti Iskolájába kerültem, amely hasonló volt a hagyományos zeneművészeti szakiskolákhoz, de mi esőben és fagyban is játszottunk.- Milyen hangszeren játszott?- Harsonán.- Választotta, vagy ez jutott?- Akkoriban az volt a szakma véleménye, hogy a fogak és az ajkak meghatározzák, kit milyen hangszerre teremtett a sors. Ezért lettem én harsonás, de egyáltalán nem bántam. Ma már persze az is fontos, ki hogyan képes megszólaltatni egy hangszert.- Voltak sikerei?- A mi kamarazenekarunk nyerte 1965-ben a Ki mit tud?-ot.- Az iskola után mi történt?- Tizenegy évig voltam a székesfehérvári helyőrségi zenekarban zenész. Akkoriban tizennégy ilyen zenekar működött az országban, ma már csak kilenc.- Ez sok vagy kevés?- A nyugati országokban sokkal több van. Például Ausztriában is.- Gondolom azért is, mert arrafelé nagyobb a becsülete a fúvószenének.- Ez annak ellenére is így van, hogy ma már nálunk is sok nagyon jó színvonalon játszó együttes található, éppen Pécsett több is, de a publicitásuk eléggé alacsony.- Hová került a székesfehérvári évtized után?- A Moszkvai Csajkovszkij Zeneakadémia katonakarmesteri fakultásának hallgatója voltam hat éven át.- Nehéz volt?- Az első két év izgalmai után rá kellett jönnöm, hogy nemcsak a tél kemény odakint. De a zenei képzés nagyon magas színvonalú volt. Katonakarmester lettem. Én szerveztem például a köztársasági elnök beiktatásán a központi zenekar programját.- Pécshez milyen kötődése van?- Rendszeresen rendezem a pécsi fúvószenei fesztiválokat, és a napokban is vezényeltem a Szé- chenyi téren. ________cseri László Doh os László ezredes 1948-ban született Bűdszentmihályon. A Magyar Néphadsereg Zeneművészeti Iskolája után Székes- fehérváron volt katonazenész, lelenleg a Magyar Hadsereg vezető karmestere, a Magyar Fúvószenész Szövetség elnöke, Liszt-díjas. Nős, egy fia, egy lánya és egy unokája van.
