Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-17 / 256. szám

2000. szeptember 17. ★ ARCKÉP ★ 7 Kövér László szókimondó egyéniségét sokan nem kedve­lik, radikális nézetei miatt többen szélsőségesnek tart­ják. A Fidesz elnökét mindez nem érdekli, számára egy a fontos: szülővárosában szeressék, gyermekeinek sose kelljen szégyenkezniük apjuk cselekedetei miatt. Néha még házimunkára is kapható, sőt ha a Fidesz nyerne 2002-ben, még a bajuszától is hajlandó lenne megválni. VR: - Sokan önnek tulajdonít­ják az emlékezetes 1989. júni­us 16-i, a Hősök terén, Nagy Imre és mártírtársainak újra­temetésén elhangzott beszé­det, amelyet a fáma szerint ön írt, és önnek kellett volna el­mondani. Kövér László: - Az 1989-es újra­temetésen elmondott beszéd a párt későbbi története és az 1990- es parlamenti választásokon elért eredménye szempontjából egy­aránt mérföldkő. A szónok kivá­lasztásakor az egyik legfontosabb szempont az volt, csak olyan va- 6 laki mehet fel a szónoki emel- lf- vényre, akinek nem száll inába a bátorsága, ha ennyi ember előtt kell megszólalnia. Éppen ezért olyan személyt kellett találnunk, aki már tartott beszédet a Fidesz nevében ennyi ember előtt. így esett a választás Orbán Viktorra, aki pár hónappal azelőtt, március 15-én a Kossuth téren megközelí­tőleg 120 ezer ember előtt már el­mondott egy hasonló tartalmú be­szédet. A június 16-i beszéd szö­vegét nem egyedül, hanem Orbán Viktorral ketten írtuk, amelyet ő az utolsó pülanatban még kény- szerűségből meghúzott, hiszen a szervezők egy nappal az esemény előtt szóltak, csak öt percet ka­punk. Amikor Orbán Viktor kiállt a mikrofon elé, még én sem is­mertem az ünnepi beszéd végle­ges szövegét. VR: - A beszéd sikerét legfel­jebb a híres kampánydaluk, a Hallgass a szívedre kiválasztá­sa múlta felül. A Roxette tagjait értesítették arról, hogy daluk segítségével milyen karriert fu­tottak be a magyar politikai életben? K. L.: - Még ma is beleborzon- gok, ha meghallom ezt a számot, hiszen felidézi az elmúlt tizenkét év minden szépségét és árnyol­dalát. Egy biztos, e dal és az egész 90-es kampányunk telita­lálatnak bizonyult. 1990 után egy-két évvel mi magunk keres­tük meg a zenekart, hogy Ma­gyarországra csábítsuk őket egy koncert erejéig. így értesültek a dal sikeréről, ám hogy mi volt a véleményük a szám felhasználá­sáról, nem tudom, mert én nem beszéltem velük. . VR: - Ön is hallgatott a szívé­re, hiszen felesége szerepel a Fidesz alapító okiratán a 37 aláíró között. K. L.: - A Fidesz megalakulása előtt egy évvel házasodtunk össze, sőt első fiam Vajk há­romhetesként élte meg a nagy na­pot. A feleségem egyébként úgy lett alapító tag, hogy a megalaku­lást követő hajnalon megvárt ott­hon, és alaposan leszidott, amiért kihagytam őt ebből a történelmi eseményből. Felhívtam az okirat készítőjét, és egy nappal később már az ő aláírása sem hiányzott róla. Némi kis protekcióval ugyan, de első csatlakozó helyett alapító tag lett. VR: - Másik két gyermekük­nek is ősi magyar nevet adtak, hiszen második fia Botond, míg kislánya Csenge névre hallgat. Kinek a szava volt döntő a névválasztásnál: az öné vagy a történelem szakos feleségéé? K. L.: - A feleségem szava dön­tött a fiúk esetében, hagytam magam meggyőzni. Ám a Csen­ge név mindig is tetszett mind­kettőnknek, így közösen döntöt­tük el, ha lányunk születik, ezt a nevet kapja. Egyébként csak én nem tudtam arról harmadik gyermekünk születése előtt, az első lány vagy a harmadik fiú ér­kezik a családba. Vajk és Botond még előttem is titokban tartotta, hogy kishúguk lesz. VR: - Ezek szerint belőlük is jó titokminiszter válna? K. L.: - Valószínű, de nem erőltet­ném, hogy a politikusi pályát vá­lasszák. Ázt viszont észrevettem a gyermekeimen, főleg a kama­szodó fiúkon, hogy több időt kel­lene velük lennem. Egyébként bármilyen hihetetlenül hangzik, de a politikában némileg liberáli­sabb nézeteket vallók, mint a gyermekeim nevelésében. VR: - Mit érzett abban a pilla­natban, amikor mint a Fidesz elismert szellemi vezérét meg­választották a legmagasabb párttisztségre? K. L.: - Nem kell ahhoz pártel­nöknek lenni senkinek, hogy át- érezze azt a felemelő érzést, ami­kor munkatársai elismerik addigi teljesítményét. Ha valaki politi­kusnak megy, egyik célja, hogy kormányzati felelősséget kapjon. Nekem ez 1998-ban megadatott, miniszterként dolgozhattam majd két évig. A pártelnökké tör­ténő választásommal pedig, noha tudom, hogy ezt némi kényszer szülte a miniszterelnöki és pártel­nöki funkció szétválasztása mi­att, felértem a pártpolitikai pálya­futásom csúcsára. A Fidesz első embere mégsem én vagyok, hi­szen Orbán Viktor alkalmasságá­ban soha senki nem kételkedett. VR: - Elnökké választása után azt nevezte legfonto­sabb feladatának, hogy a pártot újra összeszedje, és felkészítse a 2002-es parla­menti választásokra. K. L.: - Nagyon sokszor, sok he­lyen és sokan elmondták, hogy a Fidesz az egyik legrosszabbul szervezett párt Magyarországon. Ez egy egyszerű tévhit, aminek eredetéhez még 1989-ig kell visz- szamennünk. A Németh-kor- mány idején a pártok szerveződé­séhez adott állami milliókhoz a pártoknak elég volt szóban be­mondani tagságuk létszámát. Mi a valós számokat adtuk ki. Ez az alapja sokak kispárt-elméletének. Pedig nem a Fidesz Magyarország legkisebb és legszervezetlenebb parlamenti pártja. Mi is ugyanúgy jártunk, mint 1990-ben az MDF vagy az 1994-ben hatalomra ke­rült és nálunk kétségkívül na­gyobb létszámú és bizonyos szempontból jobban szervezett MSZP, hogy a kormányzati teen­dők elszívták a párt éléről a veze­tőket, így a tagság magára hagyat­va érezte magát két év kormány­zási idő után. Ezen kellett és kell változtatni. VR: - Nem tűnik túl demokrati­kus pártnak a Fidesz, hiszen ahányszor más vélemény látta meg a napvilágot a tagság részé­ről, a vezetőség azonnal leszá­molt a fegyelmezetlenekkel, elég csak Gödöllőre vagy a Helmeczy-ügyre célozni. Egyál­talán lehet-e a mezei tagoknak különvéleményük? K. L.: - Én egyáltalán nem tekin­tem negatívumnak, hogy a Fi­desz egységes képet mutató párt. Természetesen vannak belső vi­táink, néha nem is kicsik, ám ezeket, amíg lehet, házon belül próbáljuk megoldani. A közvéle­mény ugyanis nem a pártok bel- ügyeire, hanem a programjaikra és azok megvalósítására kíváncsi. Persze vannak olyan ügyek, mint az ön által említett kettő vagy a Fodor Gábor vezette szárny 1993- as kilépése, amelyeket nem lehe­tett eltitkolni, hiszen a konfliktu­sok már annyira elmélyültek, hogy megoldásukra házon belül nem volt esély. VR: - A minap bejelentette, miszerint pártja első és 1998 óta legfontosabb szövetsége­se az MDF, akikkel 2002-ben is a legszorosabb együttmű­ködést szeretnék. Nem gon­dolja, hogy ez a bejelentés za­vart okozhat a tagság köré­ben, hiszen korábban sokan kész tényként kezelték a kis­gazdákkal való választási há­zasságot? K. L.: - Nem most mondtam ezt először, legfeljebb nem mindenki hallotta meg. Ezt a helyzetet Torgyán Józsefnek, az FKGP elnökének is jeleztem, aki tudomásul vette döntésün­ket. Záros határidőn belül sze­retnénk megegyezni az MDF- fel, hogy a következő, 2002-es parlamenti választásoknak mi­lyen szövetségi rendszerben fussunk neki. Ha ezt a szerző­dést megkötjük a Demokrata Fórum vezetőivel, akkor az be­határolhatja a kisgazdákkal kö­tendő megállapodás mozgáste­rét. Tehát az MDF-é az elsőbb­ség, feltéve, ha racionális időn belül sikerül egyezségre jutnia a két pártnak. A tárgyalásoknak szeptember végéig meg kellene kezdődniük. VR: - Ezek szerint béke jobbot nyújtott egymásnak a Fidesz és az MDF? K. L.: - Értem a célzást. Mi az MDF-t tekintjük partnerünknek, de ha ők akár unión keresztül vagy valamilyen, mondjuk a Bé­kejobb 2000 mozgalmon keresz­tül lépnek be ebbe a szövetségbe, az csak a koalíciót erősíti, és mi ebbe a döntésükbe nem kívánunk beleszólni. Viszont annyira jól nem állunk, hogy elveszítsünk olyan szavazókat, akik a Béke­jobb 2000-re mint önálló szövet­ségre adnák voksukat ahelyett, hogy egy egységes polgári koalí­cióra szavaznának. Ám ha egy megerősödött MDF kerül ki eb­ből a szövetségből, azt mi csak üdvözöljük, bár az elmúlt félév eredményei nem azt mutatják, hogy ez a kezdeményezés túl­zottan sikeres lenne. VR: - A pápai repülőtérről már szinte mindent megírtak az újságok, ám arról még nem nagyon beszélt, miért fogadta el az interpellációjára adott miniszteri választ. K. L.: - Nekem nem a miniszter úr által elmondottakkal volt ba­jom, hanem azzal, hogy a kérdé­seim zömére egyáltalán nem vá­laszolt. Praktikus haszna nem lett volna az elutasításomnak, hi­szen a honvédelmi bizottság így is, úgy is foglalkozik a repülőtér esetével. Egyetértek a klassziku­sokkal, hogy a hála nem politikai kategória. A lojalitás viszont igen, ami nélkül nem működhet egyik koalíció sem. Ha elvárom a párttagságtól, hogy legyenek lojá­lisak a koalíciós partnereinkkel szemben, és tőlük is elvárom ugyanezt, akkor nem engedhe­tem meg, hogy pusztán szemé­lyes presztízsokokból, praktikus érvek nélkül, demonstratíve uta­sítsam el egy volt minisztertár­sam válaszát. Az más kérdés, hogy ugyanezt Szabó miniszter úrtól is elvártam volna azzal, hogy minden általam feltett kér­désre válaszol. VR: - Ön a legfiatalabb aktív politikus, akit valamelyik magyar városnak, jelen eset­ben Pápának a díszpolgárává választottak. K. L.: - Tényleg én vagyok a leg­fiatalabb, és így egy csapatba ke­rültem a hasonló címmel rendel­kező Kovács Lászlóval, Szekeres Imrével és Baja Ferenccel. Mon­danom sem kell, hogy az emlí­tett urakkal csak és kizárólag eb­ben vállalom az együvé tarto­zást. Egyébként óriási megtisz­teltetés számomra, hogy szülő­városom díszpolgárává válasz­tott. Nekem ez a város mindig is a nagybetűs otthont fogja jelen­teni, noha 18 éves korom után eljöttem Pápáról. Ahogy tehe­tem, gyakran hazajárok, hiszen ott él az édesanyám, a barátaim és rokonaim jó része. VR: - A legújabb hírek szerint Torgyán József visszarendeli Pápáról Schultz Leventét a Fra­diba. Ezzel jelentősen gyengül­het a pápai csapat. Nem fog ez koalíciós feszültséghez vezetni? K. L.: - Természetesen nem. Leg­feljebb, kölcsönkérve Torgyán elnök úr ötletét, leigazoljuk a felcsúti csapat egyik legtehetsége­sebb játékosát, Orbán Viktort. VR: - Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője egyik interjújá­ban elismerte, a konyhába lépve térképre van szüksége. Ön jobban kiismeri magát a kony­hában? K. L.: - Ha minden kötél szakad, egy rántottét, teát vagy valami tej- bepapit össze tudok ütni. Előfor­dult már néha, ha én érkeztem előbb haza a feleségemnél, akkor elmosogattam, kitakarítottam vagy beindítottam a mosógépet. Ha viszont nincs kedvem semmi­hez, még fűnyírásra sem tudnak rávenni. VR: - Szinte már a védje­gyének számít a bajsza. Léte­zik-e olyan dolog, amiért haj­landó lenne ettől az ékességé­től megválni? K. L.: - Mivel a bajszom előnyt je­lentett akkor, amikor a feleségem kegyeiért hajtottam, nagyon nagy dolognak kellene történnie, hogy levágassam. VR: - Az aranyhal ajánlata: 2002-es választásokat a Fidesz nyeri. K. L.: - Ez elég tét. Hol van a borotva? B. Molnár László A Fidesz elnöke érzi, több időt kellene gyermekeivel - főleg kamaszodé fiaival - eltöltenie Névjegy Születési hely és idő: Pápa, 1959. december 29. Családi állapota: nős Gyermekei: 2 fiú és 1 lány Iskolai végzettsége: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jog- tudományi Kar Politikai pályafutása: 1990-től országgyűlési képviselő 1993- 94 a Fidesz-frakció vezetője 1994- 1999 - a Fidesz alelnöke 1998. július - 2000. május - a polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter 2000. január 29. - a Fidesz - Magyar Polgári Párt elnöke ft > i

Next

/
Thumbnails
Contents