Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)
2000-09-16 / 255. szám
mUl 2000. Szeptember 16., szombat KULTÚRA Új Dunántúli Napló - 9. oldal-MŰVELŐDÉS Költőnk, Janus Pannonius, és kora Ami az utóbbi éveket illeti, 1996-ban majd a rákövetkező évben volt Pécsett konferencia Janus Pannonius tiszteletére. A tegnap a Művészetek Házában megnyitott tudományos tanácskozás újabb lépés a nagy reneszánsz költővel foglalkozó konferenciák honosítására. Az 1997-es találkozót már a pécsi Janus Pannonius Társaság kezdeményezte, tudom meg Boda Miklóstól, a társaság elnökétől. A mostani országos eseményt a MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Osztálya, a PTE BTK Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszéke, a Janus Pannonius Társaság, a Művészetek Háza és az MTA Pécsi Területi Bizottsága és mindenekelőtt a Művészetek Háza szervezte. Természetes, hogy a város számára is fontos a költő szellemi hagyatékának kutatása, ápolása és őrzése, hiszen Pécs szellemi önarcképéhez tartozik. A „honosításnak” csak egyik mozzanata a konferenciák színhelyének tervezett állandósítása Pécsett. Igaz ugyan, hogy az egyetem éppen most vesztette el névadóját, de egy-egy neves személyiség nevét más országokban is inkább kisebb intézetek veszik fel, vagy például Olaszországban gyakran illesztik a híres szülött nevét a városnév elé - mondja Boda Miklós. A mostani konferenciára elsősorban Budapestről érkeztek kutatók, Ritoók Zsigmondi neves klasszika-filológus, Kubinyi András történész, Farbaky Péter mű- vészettörté- nész, Finnországot Pekka Tumisto képviseli, a pécsi alma matert elsők közt Jankovits László. A XVI. században Ba- selben, Krakkóban, Bolognában és másutt megjelenő kiadások nagymértékben hozzájárulnak Janus Pannonius megismeréséhez. Magyar kutatások eredményeként csupán 1784-ben jelenhet meg külföldön - Utrechtben - a Teleki-Kovásznai-féle eladdig legkorszerűbb szövegkiadás. A XIX. századi nemzeti mozgalmakban, amikor a magyar nyelvért, a nemzeti identitásért folyik a küzdelem, történelmileg érthető, hogy nem népszerű a latinul verselő költő. Az első jelentős monográfia csak 1931-ben születik, Huszti József szegedi kutató a létrehozója, a Janus Pannonius Társaság adja ki. Az ötvenes-hatvanas években az erotikus - nóta bene „antiklerikális” - költő jelenik meg előttünk. 1972-ben, a költő halálának 500. évfordulójára - melyet Kardos Tibor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára szervezett - magyarul és latinul jelennek meg művei a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában. Ez még nem volt oknyomozó szövegkritikai kiadás, a különböző forrásokat, szöveg- változatokat nem gyűjtötte fel, nem elemezte, de így is nagyon sokat tett a költő megismertetéséért. Később tanulmánykötet jelent meg a konferencia anyagából is, szerzői közt Petrovich Ede és dr. Tóth István pécsi kutatókkal, Csorba Győző költő pedig jelentős fordítói tevékenységgel járul hozzá, hogy Janus Pannonius jelentős reneszánsz költészetét megismerjük. A teljes szövegkritikai kiadás, amely mindmáig késett, Ritoókné Szalay Ágnesnek köszönhetően - aki egyik előadója a mostani konferenciának - most van készülőben. Boda Miklós, aki a költő életének utolsó szakaszáról, és Medvevárban bekövetkezett haláláról tart előadást, reméli, ez a konferencia is számos új adalékkal járul Janus Pannonius-képünkhöz. B. R. Hontalan gyűjtemény Nagyszabású tárlattal várja Pécs annak a konferenciának a látogatóit, amelyet a Modem Művészeti Múzeumok és Gyűjtemények Nemzetközi ICOM Bizottsága rendez Budapesten szeptember 21-től 26-ig. Ebből az alkalomból „Műtárgyak egy hontalan gyűjteményből” címmel kortárs képző- művészetünket reprezentáló kiállítás nyílik szeptember 22-én 16 órakor a Múzeum Galériában a Baranya Megyei, Múzeumok Igazgatósága rendezésében. A bemutató Várkonyi György művészettörténész kurátort közreműködésével az 1955-től 1995-ig alkotott művek válogatása. Bevezetőt mond dr. Pataki Gábor, az MTA Művészettörténeti Kutató- intézetének igazgatóhelyettese. A tárlat a galériában és a Vasarely Múzeum emeletén november 19- ig tekinthető meg. B. R. Magyarul - magyarán ES-S Ha a hagyományos nyelvtanban kevésbé jártas embert arra kérjük, hogy mondjon egy kötőszót, majdnem biztos a felelet ÉS formájában. Többen aziránt érdeklődtek, hogy van-e, és hogy mi a különbség az ÉS meg az S között. Mindkettő ún. kapcsolatos kötőszó. Mivel a kapcsolatosság a legegyszerűbb tartalmi-logikai viszony, használata viszonylag gyakori. Állhat halmozott mondatrészek és tagmondatok között. írásban az első esetben nem teszünk vesszőt, a mondatkapcsoló elé viszont igen. Pl. Ker- tecskéjében salátát, retket, paprikát és káposztát termelt. - Lementem a pincébe, és feltöltöttem a hordókat. - Megfigyeltem, hogy a szépirodalomban, de a szakszövegekben is következetlen a vessző használata. Rendszerint elmarad ott is, ahol szükség volna rá. Igaz, gyakran nehéz eldönteni, hogy mondatrészekről vagy tagmondatokról van-e szó. Pl. Találhatsz ott vizet, és egy kevés bort is. A második tárgy maga is szerkezet, továbbá a találhatsz igei állítmány mindkettőhöz kapcsolódik. A laza viszonyú tagmondatok között az és főként akkor helyes, ha vele némi nyomatékot akarunk adni az utóbbi egységnek. Pl. Délután bemegyek az irodába, és akkor megbeszéljük a részleteket. Felsorolásban rendszerint csak a két utolsó tag közé kerül vessző. Pl. Hétfőn, szerdán és pénteken szabad vagyok. - De tömör, ritmusos mondókákból itt is hiányozhat az és: Bort, búzát, békességet! Máskor meg a párhuzamos egységek nyomatékosítására - hangulati többletként - minden újabb tag előtt megismételhetjük: Lesz ott hús és köret és sütemény és ital bőven! A művészi kötőszóismétlés példájaként szokták idézni Vörösmartynak ezt a sorát: „Most tél van és csend és hó és halál!” (Előszó) Bátran használható még előzmény nélkül vagy csak odagondolt előzménnyel is, a szót más, új tárgyra terelő céllal: És mit kerestél te ott? - vagy a folytatást siettetve akár önálló mondatként is: És akkor aztán? Egyben cáfolata annak az álszabálynak, amely szerint és-sel nem kezdhetünk mondatot. Az s az és-nek rövidebb változata. Szerepkörük nagyjából azonos. Az irodalmi stílus szívesebben él mondatkapcsolásra az s- sel. Az s emellett az utólagos hozzátoldás árnyalatát is kifejezi: Kézbe vette, s mindjárt ki is fizette. Magában hordozza a mássalhangzó-torlódás veszélyét, amely kárára van a jóhangzásnak - főként az előző szóvégi s után: Áss, s siess! Némely összetételben vagy állandó szókapcsolatban nagyrészt s-et mondunk és írunk: egyszersmind, idestova, egyről s másról stb. A székelyek beszédében, írásában feltűnő és szinte kizárólagos az s használata. Ez egyben ennek a ma is eleven nyelvjárásunknak jellemző sajátsága. A kapcsolatos és-s túlzott gyakoriságát ajánlatos azzal is mérsékelni, hogy nem hagyj tik veszni a meg kötőszót: így meg úgy, ez meg ez (számolásban: kettő meg kettő). Az és gyakran használatos más mellérendelő kötőszóval együtt is: és így; és mégis; és azért stb. Rónai Béla A Parnasszuson, zokni nélkül Kisebb tömeg gyűlt össze a Dominikánus Ház előtt csütörtökön hat óra körül Pécsett. Jóformán egymás kezéből tépkedték a felkínált jegyeket azok, akik be akartak jutni Faludy György, a kilencvenéves költő-legenda estjére. A kép mostanra lett ismerős: kicsi, hajlott hátú ember lép közönsége elé mezítlábas cipőben, térdét verő sötétkék zakóban, hogy kalandos életéből, verseiből szemezgessenek. A „kérdezőbiztos” Balogh Róbert, ifjú tollforgató volt, aki elsőként a házba való bejutás nehézségeit ecsetelte. A Színház térről még behallatszott az utcán rekedtek Faludyt követelő kórusa, míg ide- benn a vendég mindjárt tódított is a szón, mondván; Cs. Szabó László, Márai Sándor és még sokan mentek el úgy e hazából, hogy hiába próbáltak visszajutni. Majd hosszú élete titkáról, a boldogságról szólt, képességéről az örömre, amely még a recski tábor sötétzárkájában sem hagyta el, és amihez elég volt a keíő nap a cellaajtó kulcslyukán átszivárgó fénypontja is. A vers is egyebek közt arra való, hogy vigaszt nyújtson. Egy 1936-ban írt erotikus versét hallhattuk először Sólyom Katalin színművész nagyszerű-tolmácsolásában, amely csak 1990-ben jelent meg itthon. S ahogy végigdübörgött a taps a levegőtlen termen, elgondolkodhattunk népszerűségén, akit ez az évtized, főként az a fogadtatás, amelyben a közönség részesítette, költőfejedelemmé avanzsált. Valószínű, hogy ő, aki majd minden kontinensen élt már, szemlélete, alkata szerint sem kér effajta címkékből. József Attilát emelte ki boldogtalan századunk hazai költői közül, aki a Japán Kávéház „mo- csár”-asztalánál Kacér úrnak 20 pengőért verset fabrikál a Toll című lapba - de a kortárs magyar irodalom XXL századi utóéletét, finoman szólva, szkeptikusan ítélte meg. Mélyén a tapasztalat: lefordíthatatlan nyelvünk, költészetünk odakinn hontalan. Válaszaiban felsejlett élete, a nácizmus ellen tiltakozó fiatalemberé, aki 1938-ban Párizsba emigrál, Marokkó, ahol „ezer füllel hallgat az éjszaka”, 1942-től New York, a megszokhatatlan honvágy. Ha hazautazik is apjához képzeletben, vers segítségével, álmaiban is detektívek csapnak le rá. Megalkuvás nélkül él, belép az amerikai hadseregbe, harcol a japánok ellen Új-Kaledóniánál, hadifogoly. Az első hazatérés éve 1946, melyet a szabadság önkényuralmi fölzabálásá- nak évei követnek: a „szocdem” Népszavánál helyezkedik el, de 1950-ben „amerikai kémként” Recskre kerül. Nagy Imre kegyelmi rendeletére szabadul, de az 1956-os forradalom bukásával ismét vüággá indul: Firenze, Costa Rica, Kanada következik. Mindezek tükrében a kérdésre, mi kell a versíráshoz, csak ironikus tömörségű lehet a válasz: „Semmi.” Ahogy a „napirendet” is ismeretlen szószörnyként hagyta csengeni a fülében. Azért Szabó Lőrincről említette, hogy a nejének és Lócinak a konyhai hokedlin kellett ücsörögni, amíg a mű az ötszobás lakásban megszületik... A kilencvenévesen is friss humorú költő Recskhez tért vissza leggyakrabban; nem a szenvedés, hanem annak meghaladása okán. Zsuzsára, a szerelemre és a maga-kezdeményezte beszélgetésekre - az áriákat fütyülő tisztre, az „óraadó” fizikatanárra - hogy „kigondolják” magukat a „pokolbéli víg napokból”. 1982-ben még találó Szakolczay Lajos jellemzése: „Az egyetemes magyar költészet alighanem legismeretlenebb ismerőse Faludy György”. Korábban legfeljebb Vil- lon-átköltéseiről ismerhettük. Azt a Faludyt még nem, aki Recsken a halálra készülve, szóban adta tovább a verseit, s amikor kötetét 1962-ben Londonban kiadták, barátja Aucklandból írt neki tapintatos hangú levelet; hogy az egyik vers harmadik sorára a költő rosszul emlékszik: nem a közösen tanultak szerint jelent meg. A brechti songokkal játszó dalszerzőről is tudunk, de arról nem, aki remekművel emlékezik Nagy Imrére, és arról sem, aki olyan érzékenységgel tudja vágyni és élni a szerelmet, mint azt a Zsuzsához írottak tanúsítják. Van aki a romantikus korokba utalná vissza hol nyersen szókimondó, hol eufe- misztikusan érzelmes líráját. Faludy szinte soha nem kacérkodott avantgárd poétikai megoldásokkal. Népszerűségének titka bátorságán, egyenességén túl éppen ez a poétikai értelemben vett avítt, archaikusán „egyenes” út, lélek és test ügyeinek megalkuvást nem ismerő, gáttalanul őszinte kimondása, amit „csak” mondanivalóval, s persze invencióval kell győzni, s amely a kötött formákban is gyakran házasítja az élőbeszéd vulgáris közvetlenségét a fölparázsló, „csinált” költői képpel. Néha mintha Robert Calois esztétikai kánonjára is felelne: a vers nem föltétien arra való, hogy összetett jelenségeket, érzéseket még nagyobb homályba burkoljunk, hanem, hogy megvilágosodjon valami a hazugságokkal telített, zavaros világ lényegéből. Ez a pécsi találkozó a többivel együtt arról is szól - mint szavai elárulták -, hogy ugyan lehettek estjein százával magyarok Limában, Buenos Airesben, költészete itt kapja meg igazi helyiértékét. Itthon, a Kár- pát-medencei magyarok lelkében. _____b^ Fa ludy György, a kilencvenéves költő-legenda fotó, müller andrea ERDÉLYI ÜVEGIKONOK. Kihalófélben lévő népi, naiv, üvegre festett vallási témájú képekből nyújt vá- logatást a pécsi Parti Galéria kiállítása. A tárlat szeptember 24-ig látogatható.________fotó, müller andrea No sztalgiautazás a dzsesszben Különleges jubileumi gálakoncertet ad Pécsett hétfőn a Trio Midnight, hazánk legjobbnak tartott fiatal dzsessz- együttese. Itt ünnepli 10 éves fennállását a csapat, Gonda János és Bornemissza Mária közreműködésével. Nem véletlen, hogy a Pécsi Napokról indul országos turnéra a Trio Midnight, mert a baranyai megyeszékhely mindig jelentős szerepet játszott a formáció életében. Oláh Kálmán - zongora, Egri János - bőgő és Balázs Elemér - dob, barátokként együtt végeztek a Zeneművészeti jazztanszakán, ahol Gonda János igazgató volt a mesterük. Ez a barátság sem a magyar dzsesszzene doyenjével, sem egymás között nem szakadt meg, ezt lemezek és fesztiváldíjak igazolják. A csapat menedzsere a pécsi Bornemissza Géza, a Magyar Jazz Szövetség alel- nöke, míg felesége, Bornemissza Mária az egyetlen jelentős hazai scatelő énekesnő, aki ugyancsak rendszeres vendége a fiúk műsorainak. A hétfőn 19 órakor kezdődő kétórás Trio Midnight koncert a Liszt Ferenc Hangversenyteremben számos érdekességet tartogat a dzsesszkedvelőknek. A trió 10 év terméséből válogat, világsztárok (Frank Zappa, AI Foster, Lee Könitz, Namislowsky, és magyarok: Vukán, Szakcsi, Pege, Gonda) társaságában gyűjtött tapasztalatokat és közös szerzeményeket felvonultatva. Arról a lemezről is játszanak számokat, melyet tavasszal adtak ki Lee Konitz-cal közösen (Konitzot, a világ egykori legjobb altszaxofonosát tavaly a Rózsakertben a baranyaiak is hallhatták). Ugyanakkor Gonda János - aki időközben a Zeneművészetin átadta a stafétabotot Borbély Mihálynak, s Amerikába indul hamarosan több egyetemre vendégelőadónak - a szintén idén kiadott Képek, emlékek szóló CD-jéről játszik, míg Bornemissza Mária a Trio Midnighttal együtt készített Gershwin centenáriumi emlékalbumról ad elő scatszámokat. A Trio Midnight koncertje nemcsak a dzsesszrajongóknak ajánlott, de a komolyzene kedvelőinek is, akik kacérkodnak valamelyest a könnyebb műfajjal, ugyanis Oláh Kálmánék a két műfaj mezsgyéjén haladnak, hol az egyik, hol a másik hányban átlépve a megszabott határvonalat. MÉSZÁROS B. E.