Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-14 / 253. szám

2000. Szeptember 14., csütörtök HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal-hetedik oldal — „Ne izguljon, csókolom... Pedagógus barátnőin feje fölül megszüntették az iskolát, erre fogta magát és el­ment egy Salzburg melletti síparadicsomba szobaasszonynak egy családi pan­zióba. Nemrég telefonon kerestem egy ismerősömet, hiába. Most épp bébiszitter Kanadában. Tegnapelőtt pedig vidoran mesélte alkalmi útitársam a vonaton, hogy de jó, napokon belül jön haza a férje, aki steward egy Miamiból ide-oda úszkáló luxushajón. Mindenki boldogulni próbál valahogyan, hogy feketén-e vagy hivatalosan, egyéni dön­tés kérdése. Balázs az utóbbit választotta ez­előtt 5 évvel, mikor egyetemistaként egy nemzetközi szervezet pályázatát elnyerve el­jutott Philadelphiába, ahol több társával együtt egy nyári napközis táborban dolgo­zott.- A pályázati feltételek szigorúak voltak, a válogatást két különböző szintű nyelvvizsga előzte meg, de a lényeg az, hogy sikerült, és a több mint 10 órás repülőút után egy egész más világba kerültem. Az amerikaiak siker- orientáltak, magabiztosak, nem siránkoznak minden apróságon. Persze, társadalmi szinten nekik is meg­vannak a súlyos gondjaik, például a bűnö­zés. Egy családnál laktam, ők ott középosz­tálybelinek számítanak a négyszoba-hallos házukkal és két autójukkal - egy a férjnek munkába járni, egy Nancynek a bevásárlás­hoz. Ezenkívül volt még két gyerekük, há­rom macskájuk és két kicsi kutyájuk. Engem pedig családtagként kezeltek, szabad időm­ben vittek mindenfelé. Nancy egyébként ott­hon volt a gyerekekkel, a háztartást vezette és hetente egyszer társadalmi munkában be­segített a helyi könyvtárban. Én reggelente a sarkon felszálltam a tábor buszára, ez gyűjtötte össze a gyerekeket is, és délután ez fuvarozott haza. 12 gyerek volt a csoportomban, fiúk, lányok vegyesen. A feladat: vigyázni rájuk, lekötni őket, foglal­kozni, játszani velük. A gyerekek rendkívül nyitottak, fogékonyak és barátságosak vol­tak, szerintem némelyik égetően rossz és el­kényeztetett. Ez persze felfogás kérdése, ott ugyanis azt mondják, tiszteletben kell tartani a gyerek egyéniségét. Amerikában a testi fe­nyítés tilos, azonnal hazaküldték volna azt a gyerekfelügyelőt, aki bármilyen indokkal ilyesmit csinál. Nekem valaki azt tanácsolta, ha úgy érzem, rögtön felrobbanok, vonuljak félre valahova, ahol senki nem lát, hall, és or­dítsak egy jó nagyot, vagy vágjak földhöz va­Külföldi munka legálisan Az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ tájékozta­tója a németországi munkavállalásról: ...12-18 hónapos vendégmunka-vállalás csak szakmunkások és sz akközépiskolai végzettséggel rendelkezők részére lehetséges. Pályázatot csak a lakóhely szerinti megyei munkaügyi központban lehet beadni. A lehetőséget mindenki csak egyszer veheti igény­be, munkavállalási engedély mindenkinek csak egyszer adható.” lamit. Szóval engedjem ki a gőzt, de lehető­leg ne mások jelenlétében. Balázs azóta már négyszer járt Ameriká­ban, de mindig a legális megoldást kereste, a hivatalos utat járva.- Aki a tengeren túl akar munkát vállalni, az adott ország nagykövetségén kell a lehető­ségekről, feltételekről érdeklődnie. Államközi megállapodás keretében a magyarok Német­országba, Ausztriába, Svájcba, Luxemburg­ba, Hollandiába mehetnek dolgozni - mond­ja Benked Tibomé, a Baranya Megyei Mun­kaügyi Központ Pécsi Kirendeltségének munkatársa. Baranyában a felsoroltak közül az első kettő a fő irány, de országosan is Né­metország, Ausztria vezeti a listát. Előbbibe évi 2000, utóbbiba 350 fő a keret. Alapköve­telmény a szakma, társalgási szintű nyelvtu­dás, felszolgálóknak, egészségügyi dolgozók­nak középfokú, ipari szakmákra jelentkezők­nél alapfokú nyelvismeret. A szakirányú vég­zettségen kívül szükséges még legalább két év gyakorlat, bünteüen előélet. Németország­ban 18-40, Ausztriában 18-35, Svájcban pe­dig 18-30 év a korhatár. Ez azonban nem vo­natkozik azokra, akik Németországban csak 3 hónapos idénymunkákat vállalná­nak, erre 40 éven felüliek is jelent­kezhetnek. Utóbbiak az idén több mint félezren voltak, míg a másfél éves lehetőséget 150-160 fő vette igénybe. Benked Tiborné azt mondja, a munkaügyi központ illetékesei mindig naprakész információval szolgálnak a különböző lehetősé­gekről, a munkavállalással kapcso­latos eljárás ingyenes. Ugyanakkor a magánközvetítőkhöz fordulók kö­zül sokan ráfizetnek. Nézzük, mi is a helyzet ezen a téren! Felhívok egy újságból kibön­gészett telefonszámot, amelyen egy 50 év körüli férfi válaszol. Az első kérdése mindjárt az, hogy ha Ame­rikába mennék, akkor ugye tudok angolul. Miután ezen az akadályon túljutot­tunk, arról érdeklődik, mit is szeretnék csi­nálni. Pedagógus végzettségemre, meg a két csemetémre gondolva kapásból rávágom, hogy megpróbálkoznék a gyerekfelügyelet­tel. Rögtön le is hervaszt, mondván, ezzel pülanatnyilag sok esélyem nincs, óceánt le­het rekeszteni a bébiszitterekkel. - A vendég­látóipar nem lenne jó? - kérdezi, és máris so­rolja, hogy takaríthatnék szállodákban, lehet­nék felszolgáló éttermekben, most sok az ilyen lehetőség, és jól lehet keresni vele, akár havi 1000-1500 dollárt is.- És a férjét is magával viheti, most londi­nereknek is tudunk munkát biztosítani, ha pedig ez nem tetszik, a benzinkutak mindig keresnek kisegítőt - sorolja egyre lelkeseb­ben. - Odakint aztán szépen bérelnek egy kis lakást, ez nagyjá­ból 200-250 dollár, a kinti partnerünknek megérkezés után át­adják az ő közvetítői díját, ez 600. A kiuta­zás költségei természetesen az ügyfelet ter­helik.- Jó, jó, de hogy megyek ki?- Ja, nincs vízuma? Ezt is elintézzük, a díj 45 ezer forint, ezt nálunk kell befizetni, ami­kor hozza a szükséges papírokat. Ezek pe­dig: érvényes útlevél, fénykép, bankszámla- kivonat, a lakás - ha van -, a nyaraló tulajdo­ni lapjának másolata, munkahelyről munkál­tatói igazolás...- Ne haragudjon, de ez minek?- Tíz évre szóló turistavízumot fog kapni, mivel hivatalosan ön egy tíznapos turista­útón vesz majd részt. Következésképpen a nagykövetségnek nem árt leadni minden olyan iratot, amivel alá tudja támasztani, hogy itt biztos munkahelye, ingatlana, érté­kei vannak, tehát ön vissza fog jönni. A bankszámlakivonat pedig azért kell, hogy lássák, van rajta annyi pénz, amennyi ennek a turistaútnak a költségeit, meg a repülőjegy árát fedezi. Ez összesen, nagyjából olyan fél­millió fejenként. Ha nincs ennyi pénzük, köl­csönkérnek, ráteszik a számlára, miután pe­dig megvan a kivonat, szépen leveszik, és vissza is adhatják. Erre általában már megad­ják a vízumot.- Dehát ez tulajdonképpen feketemunka... - hüledezem szent ártatlansággal.- Persze. Asszonyom, mindenki így megy ki, de ha munkavállalói vízumot akar, ahhoz az adott amerikai cég meghívása kell, nekik pedig igazolniuk keh az állami szervek felé, Reggelente a sarkon felszálltam a tábor buszára hogy miért pont magyar - és nem amerikai - munkavállalóval akarják ezt a helyet betölte­ni stb. De ne izguljon, csókolom, eddig még senki nem bukott le...- Jó, majd meggondolom, de hol is talá­lom önöket, mégis, személyesen esetleg...- Először tessék beszerezni a papírokat, aztán majd telefonon megbeszélünk egy pes­ti találkozót - mondja biztatóan és elköszön. Itt állok tehát egy telefonszámmal, meg némi információval. Utóbbiakat megpróbálnám azért egy kicsit jobban körüljárni, de az ame­rikai követség számán csak egy géphang je­lentkezik. Annyit megtudok, hogy amennyi­ben nem bevándorlóvízumot szeretnék, ak­kor hívjam a megadott számot, díja 240 Ft + áfa/perc, itt kérhetek időpontot. Hát, sokkal okosabb nem lettem, de úgy­sem akarok Amerikába utazni. Legyen in­kább Kanada. Újabb hirdetés. A körzetszám­ból kiderítem, hogy Magyarország keleti ré­szében székelő irodát hívok. Jelentkezik is rögtön. Az automata. Udvariasan felsorolja Németországot, Ausztriát, Svájcot, hozzátéve, hogy egyéb­ként még Európa 14 országában..., és teljes körűen és minden munkakörben... és stb. És Kanada, Anglia, USA. Hurrá! Itt van Kanada. Érdeklődnék is rög­tön, de a gép nem hagy szóhoz jutni. Azt mondja, hogy munkaidőben 8-tól 14-ig hív­jam nyugodtan az ügyfélszolgálatot, ott majd mindent megtudok. Bátran meg is próbálkozom, mire a válasz: -... kérem, a sípszó után hagyjon üzenetet, de visszahívásra csak sürgős esetben számít­son. ARTNER KATALIN MÉSZÁROS ATTILA Fenyegetettség Hallottam már azt is, hogy ré­giónk - benne természetesen Baranya is - jelenlegi helyzetét tekintve azon a szinten van, mint az ország legkeletibb ré­sze. Amelyet az utóbbi évtize­deken át a legfejletlenebb terü­letnek tartott a közvélemény. Ismérvei a társadalmi és gaz­dasági környezet változásaival módosultak, de a megállapítás amolyan lenéző jellegű volt. Elmulasztottam megtenni, hogy minden olyan eredményt, kezdeményezést leltárba ve­gyek, amelyek azt jeleznék, hogy a baranyai leszakadási folyamat egyre gyorsabb és szé­lesebb sávú. Részben hanyag­ságból mulasztottam el, más­részt abban a hitben, hogy a megye és Pécs rendelkezik olyan „tehetetlenségi nyoma­tékkai”, mint amilyennel a fé­kezett autó. Vagyis ha akarom, ha nem, egy darabig még ha­lad. És ha lassul is, de ettől a benzintank még nem üres. Időnként azonban ebben is elbizonytalanodom. Az autós párhuzamnál maradva a las­suló haladáshoz is kell út. Tegnapi információ szerint a kacifántos nevű Környezetvé­delmi Alap Célelőirányzatból idén öt megye jut többlettámo­gatáshoz. Ez egyébként ki­emelt támogatást jelent. Sza­bolcs esetében 800, Borsodnál 657, Nógrádnál 754, Somogy- nál 190, Békésnél 150 millióról van szó. Nem ismerem például a szabolcsi helyzetet, de ha uránrekultivációhoz, hidasi vízbázis fenyegetettségéhez, beremendi gondokhoz hasonló nagyságrendű problémáik le­hetnek is, garéi méretű aligha. Vagyis elfogultság nélkül is le­het mondani, hogy ha egy me­gye rászorulna a kiemelt KAC- támogatásra, Baranyának az első ötben ott kellene lennie. Lehetne persze vitatkozni ar­ról, hogy egy-egy ilyen támoga­tás megszerzése pusztán an­nak szükségességén múlik-e, vagy jelentős szerepe van a ké­relem politikai támogatottságá­nak is. Az, hogy a Dunántúlról most egyedül Somogy szerepel a névsorban, talán nem is any- nyira meglepő. Mi nem va­gyunk ott, s ezért a közeljövő­ben még az is bekövetkezhet - eredményes ellenlépések hiá­nyában -, hogy a regionális le­szakadás csak Baranyára vo­natkozik majd. CSERI LÁSZLÓ ________________ Pé cs és a Guinness Az alsó-szászországi Hamelnben élő 60 éves Walter Bahre körülfutott Németország határai mentén, és 69 nap alatt 5306 kilométert tett meg. Ezzel a teljesítményével felvételt nyert a Guinness-rekordok könyvébe. Leszámítva az 5306 kilométer okozta gyötrelmeket, voltakép­pen „könnyen" került be, hiszen nála gyorsabban azért nem fu­totta még körbe senki Németor­szágot, mert ő volt eddig az egyetlen próbálkozó. Ha én most öt perc alatt fölfa­lom a mobiltelefonomat tokos­tul, kérhetem felvételemet a Guinnessbe, mert nem tudok arról, hogy ezt bárki is megtette volna előttem ilyen sebességgel. Azt persze nem állítom, hogy a mobilevés felér Németország körbefutásával, de a különféle teljesítmények egyébként is ne­hezen vethetők össze. A napokban a horvátországi Bűzét városa került be a Guinnessbe azzal, hogy a világ legnagyobb millenniumi rántot- táját készítették el szarvasgom­bával és kétezer tojással Lám, milyen egyszerű ez. Pécs városá­nak ez idáig nem sikerüli a ha­sonló bravúr, talán csak a ka­rácsonyfán lévő díszek leggyor­sabb lecserélésével pályázhatott volna. De még semmi sincs veszve. Az önkormányzatnál kialakult állapotokat ismerve több lehetőség is felmerülhet. Ha teszem azt az ellenzéki kép­viselők egy nap alatt körbeker- getnék a polgármestert a város határai mentén, vagy tíz perc leforgása alatt elásnák a Szé­chenyi téren, majd egy perc húsz másodpercen belül rálol- nák a Hunyadi-szobrot, volná­nak esélyeink. Akkor is beke­rülne a város a rekordok köny­vébe, ha a polgármester az el­lenzéki képviselőket leláncolva egy hatalmas acélládába laka- toltatná, majd azt lassan meg­töltené vízzel, ám ők ennek el­lenére tíz perc alatt kiszabadí­tanák magukat, ahogy ez az átlagos szabadulóművészektől elvárható. Persze elképzelhető, hogy mégsem tudnának kisza­badulni, és így nem kerülnénk be a Guinnessbe. De ne le­gyünk telhetetlenek! Minden nem sikerülhet. Gondoljuk csak meg: az összes ellenzéki képviselő egyetlen ládában. Nem lebecsülendő teljesítmény ez sem. hetedik oldal HOLNAP Riport Kánikulai határozat függő­ben. Az utcakép és a lakók nyugalma érdekében a villá­nyi önkormányzat megszün­tetné, hogy a hajnaltájt indu­ló buszok éjjel a sofőrök há­zai előtt parkoljanak. A köz­lekedési vállalat és az önkor­mányzat most újra egyeztet, ám előtte kitiltották a közte­rületekről a buszokat. Portré Dr. Fiegler Mária, aki többek között a Party vajkrém kifej­lesztője, és aki jelenleg egy különleges gyógyüdítőn dol­gozik. Most nevezték ki főis­kolai tanárnak, a dietetikus szak tanszékvezetőjének. Portré A kétszer kettő józan szenvedélye Abban a döntésben nem volt szerepe, hogy hároméves ko­rában Pécsett telepedtek le a szülei. A szegedi egyetem már saját tudatos választása volt, ahogy a hazatérése is onnan. 1996-ban a legelső körben kapta meg a Széchenyi Profesz- szori Ösztöndíjat. Most a PTE Közgazdasági Kara döntéstu­dományi tanszékén tanít. Nemzetközileg elismert tudós.- Eleve elrendeltetett volt, hogy matematikus lesz?- Szüleim pedagógusok tudo­mányos ambíciókkal. Szeren­csémre nemcsak tanítani tudták a gyermeknevelést. Egyébként három testvérem van, s mind­egyikükre büszke vagyok. Gyer­mekkori energiámat intenzív sportolással hasznosítottam, de a tudás megszerzésében is mindig ersengtem. Nem voltam meg­szállott matematikus palánta, a többi tárgy is érdekelt, ilyen érte­lemben valóban választanom kellett.- Mikor kezdődött a matemati­ka iránti von­zalma?- Nagyon jó tanárom volt az általá­nos iskolá­ban. Az él­bolyhoz tartozókat olyan ügyesen versenyeztette, hogy szinte észre sem vettük. A matematikával így kezdtem az átlagnál sokkal többet foglalkozni, és a vonzalom a gim­náziumban rajongássá fokozó­dott. Másodikosként eldöntöttem, hogy matematikus leszek. Ké­sőbb kiderült, hogy ez a hivatás­nál is több lett: szenvedély.- Világhírű intézetet hagyott ott Szegeden egy új pécsi kedvéért.- Családi oka is volt, ugyanak­kor úgy éreztem, szakmailag a Dr. Komlósi Sándor matematikus 1947-ben született Debrecen­ben. ’72-ben Szegeden szerzett egyetemi diplomát. Oktatói pályá­ját ott kezdte a Bolyai Intézetben. ’76-ban került a pécsi egyetem közgazdasági karára. '84-ben kandidált, ’95-ben habüitáh, 1996- tól egyetemi tanár. Nős, négy gyermeke van és két unokája. kutatási területben is váltanom kell, hogy eredményesebb lehes­sek a hivatásomban. Utólag el­mondhatom: volt benne némi kockázat, de jó döntésnek bizo­nyult.- A Pécsi Akadémiai Bizottság alelnöke 1996 óta.- Megtisztelő megbízatás. A tu­dományos közéletet mindig fon­tosnak tartottam, de az nem ma­gától értetődő valami, tenni is kell érte. Én ezt lelkesedéssel végzem, mert nem adminisztratív feladat­ról van szó, ha­nem szervezés­ről, kapcsolattar­tásról.- Élsportoló le­hetett volna ko­sárlabdázóként. Hobbiként megmaradt a sport?- Teniszezni szoktam, de fel­frissülésül leginkább a természet­be, falusi környezetbe menekü­lök. Van egy parasztházunk Zengővárkonyban.- Huszonnyolc éve oktató. Mi maradt az egykori diáktempóból?- Például az akkori taktikám: ha éles helyzetben hozni akarjuk a formánkat, a gyakorlásnál min­dig magasabbra kell tenni a mér­cét. És persze mindig többet kell teljesíteni, mint az átlag, dunai i. I > i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents