Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-07 / 246. szám

■ 2000. Szeptember 7., csütörtök HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal-hetedik oldal — Közhasznúság parlagon A pécsi Zsolnay díszkutat tavasszal 2,5 millió forintért felújították. A vizet csorga­tó négy ökörfejet a Zsolnay Porcelángyár újra elkészítette. A három eredeti fejen a Zsolnay Múzeum, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és Pécs Önkormányzata osztozott, a korábbi ökörfej-másolat a Pécsi Közüzemi Rt.-nek jutott emlékül. Ezt a munkát meglepő módon pont annak a pécsi közalapítványnak az elnöke nézi kevéssé elismerően, amely az emlékművek, szobrok felújítása érdekében alakult, s most áll a kiemelten közhasznúsága elismerésének kapujában. Pénz nélkül. A díszkútfelúj ítás esete önmagában nézve di­cséretes, csakhogy Pécs más köztéri műalko­tásainak állapotával súlyos gondok vannak. Zalay Buda, a polgármesteri hivatal város­üzemeltetési főosztályának helyettes vezetője megerősíti a sokak által tapasztaltakat:- Az egyik legsürgetőbb a Szabadság em­lékmű restaurálása. Ennek megtervezésére Rétfalvi Sándor kapott megbízást. Valószínű­leg külön szeletet kell hasítani erre a munká­ra a jövő évi költségvetésből. Városi összkép­ről nemigen lehet beszélni, hiszen jelenleg nincs lajstrom arról - a régebbi elveszett -, hogy hány szobor, emlékmű, emléktábla le­het Pécsett. Dr. Romváry Ferenc Pécs szobrai című könyvében a „mintegy félezer köztéri alkotás” becslést adja. Ám azóta eltelt 20 év. A művé­szettörténész szerző azóta az Emlékművek és Szobrok Felújításért Közalapítvány kuratóriu­mának elnöke. S igencsak elégedetlen az ala­pítványnak jutó mozgástérrel.- A közalapítvány célját hárommillió fo­rinttal megtámogatta az önkormányzat, de ezt a pénzt a Közüzemi Rt. kapta. A cég nem erre a feladatra szakosodott, mi viszont így gyakorlatilag vegetálunk. Pedig én azzal is bi­zonyítottam a közalapítvány létjogosultságát, hogy szponzorokkal megszerveztem a Komarov-szobor megmentését és áthelyezé­sét. Sajnos, csak 11 hónapig működött, mert a Közüzemi Rt. felújíttatta a benne lévő villany- motort, ahelyett, hogy 30 ezer forintért vett volna egy újat - dohog az eseten. Szerinte a legnagyobb gond az, hogy egy Közüzemi Rt. típusú cég önmagában nem al­kalmas a köztéri alkotások gondozására. A mi közalapítványunk viszont úgy állt össze, hogy vannak benne építészek, szobrá­szok, művészettörténészek, még újságíró is. Tehát többféle szakma irányából meg tudjuk vizsgálni a felújítási feladatokat. Úgy tűnik, a város nem óhajt a közalapítvány révén a saját szobraival foglalkozni. Rengeteg feladat lenne. A Pálos templom előtti Vasarely-emlék romokban hever. Az Ady-szobomak letörték az orrát, az Olimpia előtti Borsos-szobornak pedig a lábujját. A Zsolnay-szoborcsoport szinte romos, nyilván­valóan restaurátor kezébe kell hogy kerüljön. Ez nagy összeget, és komoly hozzáértést igénylő munka. Hozzáteszi: a Közüzemi Rt.- nél senki nincs, aki alkalmas lenne arra, hogy üyen munkát véghezvigyen. Szakértőket kell megbíznia, de akkor sincs megoldva, hogy ki bírálja el a véleményüket. Külön gond, hogy általában nincs tisztázva a szobrok, emlék­művek, emléktáblák tulajdonjoga. Gyakorlati­lag az bont le, helyez máshova, fest át emlék­művet, szobrot, emléktáblát, akinek az épület a tulajdonába került. Olyan szakszerűtlenség is előfordult tavaly, hogy a Heim Pál-szobrot egyszerűen lefestették. Példákat sorol az általa tapasztalt hozzá nem értés illusztrálására:- A Régészet szobor kapcsán a Közüzemi Rt. kétszer hívta Vígh Tamás Kossuth-díjas szobrászt Pécsre, harmadszorra meg én invi­táltam. Magával hozta a makettet is. Tíz év óta rosszul van felállítva a szobra. A helyszíni bejárásnál megegyeztünk a kiigazításában. Később kiderült, ezt valaki felülbí­rálhatta, mert az­óta is rossz helyen van a műalkotás. Továbbá nincs, il­letve hosszú ideig nem volt rögzítve. Az Ady-szobor: nagyon finom car- rarai márvány, amit vandálok megrongáltak, összefirkáltak. Az utóbbit „rendbe hozták”, a törött orrot tudtommal nem. Óva is inte­nék mindenkit, hogy a szobrász, Melocco Miklós nélkül csináljanak bármit is vele. De ez már megtörtént: valaki nekiállt és lecsiszolta a műalkotást. A kiemeltség vargabetűi 1997-ben dr. Romváry Ferenc kezdeményezése alapján az emlék­táblák, emlékművek, szobrok javításának megoldására - különös tekintettel a Szabadság emlékműre - közalapítványt hozott létre az önkormányzat. Május 15-én fogadták el az alapító okiratot. A nyil­vántartásba vétel megtörtént. Az önkormányzat 1999-ben kérel­mezte a közalapítvány kiemelten közhasznú szervezetté minősíté­sét, amelyet a Baranya Megyei Bíróság jóvá is hagyott. A kiemelt közhasznúság azért fontos, mert az ilyen alapítvány támogatói na­gyobb adókedvezményt kapnak. A Baranya Megyei Főügyészség észrevételei alapján azonban a Legfelsőbb Bíróság 1999. február 17-i végzésével a kiemelten közhasznúság bejegyzéséről szóló végzést megsemmisítette és hiánypótlásra utasította az alapítót. Er­ről a megyei bírósági végzést idén májusban kapta meg az önkor­mányzat. A módosított, pontosított okiratokat július 18-án küldték meg a Baranya Megyei Bíróságnak.- Nem alkalmas arra, hogy egy szobrász- szál tárgyaljon. Nem tudja például megítélni, hogy jogosan kér-e annyi pénzt a közreműkö­déséért, vagy sem. A Zsolnay-kút felújításánál a restaurátor szakértő azt a véleményt adta, hogy kétfélét lehet csinálni: kijavítani a hibás részt, vagy sok pénzért rendbe hozni az egé­szet. Az utóbbit választották és a restaurátor szakértő kapta meg a kivitelezést. Mindenki érdekelt volt valamiképpen ebben a megol­dásban: a gyár, mert így munkához jutott, a műemlékvédelem, mert így kapott egy erede­ti ökörfejet, hasonlóképpen a múzeum is, a Közüzemi Rt. is letudott a 3-ból 2,5 milliót egy összegben. döntőnek, hiszen bármilyen formában is tör­ténik a helyreállítás, őket kihagyni abból nem lehetett. A gyár azt mondta: a letört füleket nem lehet úgy pótolni, hogy ugyanolyan anyagból ugyanolyan színű legyen, tehát leg­egyszerűbb újra legyártani a fejeket. Egyéb­ként minden komoly helyreállítási ügyet az önkormányzat kulturális bizottsága elé vi­szünk, és annak a szakértői testületé hivatott kimondani, kinek a véleményét tekintik mérvadónak. A város szobrai helyreállítása- A város szobrainál gyakran fordulnak elő sérülések. A Szent István téri Régészet szo­bornak elvitte valaki az egyik rögzítő csavar­ját, s ettől fordult el. Tehát nem olyan hiba tör­tént, aminek a kijavításához feltétlenül kellett volna a művész engedélye. Egyébként arra tö­rekszünk, hogy az alkotók véleményét figye­lembe vegyük. A Zsolnay-kút ügyében is a Zsolnay Gyár szakvéleményét tartottuk per­A közel százéves Zsolnay-emlékmű is restaurálásra szorul A kezdetektől sajátosan alakul a közalapít­vány anyagi bázisa.- Az alapítás úgy történt, hogy az 56-os Emlékmű Felállításáért Alapítvány pénzét a közgyűlés megszavazta, és azon kívül voltak egyéni befizetések is. Az emlékműn túl a ren­delkezésre álló összegből sikeredett ki az or­szágzászló, 5 darab 56-os emléktábla, lett egy kiadvány az emlékmű építésének történeté­ről, és ebből a pénzből jelent meg a Mecseki láthatatlanok című tanulmánykötet is. A meg­maradt 200-300 ezer forint volt az alap, ami­ből ez a közalapítvány létrejött - mondja az elnök. S hozzáfűzi: ettől kezdve szinte sem­miféle támogatást nem kaptak, kivéve idén, amikor a kulturális bizottság váratlanul 200 ezer forintot megszavazott számukra.- Ugyanakkor harmadik éve a 3 millió fo­rintot a Közüzemi Rt. kapja, és nem sikerült elérni, hogy ezt átadja alapítványunknak. Pe­dig a 3 millióból mi nagyon sok mindent meg tudnánk oldani társadalmi munka felhaszná­lásával, szponzorokkal.- Kiktől reméltek pénzt? S egyáltalán: mennyire tőkeerős az alapítvány?- Nem kértünk senkitől sem támogatást, hiszen gyakorlatilag nullán állunk anyagüag. Ez furcsán hangozhat így, de azért nem pá­lyáztunk még sehova pénzért, mert úgy érez­zük, nincs erkölcsi alapunk erre, amikor az önkormányzat a hárommillió forintot nem nekünk utalja. Az egész alapítványi működés tetszhalott állapotban van. Legalábbis anyagi bázisa restaurálásra szorul. MÉSZÁROS ATTILA Korszerű kígyó Most már csak a dinoszau- ruszkutatók vannak hátra. Mert ha Lochnessben, vagy Kí­nában lehetnek, akkor Har­kányban ugyan miért ne? De nem ez a nap kérdése. Bár ha meggondolom, hogy a skótok mióta élnek meg jól re­ményteljes szörnyükből, s mi­ként irigyelték meg ezt a vízből pottyant lehetőséget a kínaiak azzal, hogy nekik is van ilyen tavuk, hasonlóan titokzatos élőlénnyel, már csak egy tavat kellene találnunk. A nap kér­dése inkább az, hogy a csudá­ba sikerült járművek, kerékpá­rok, motorok sárban hagyott nyomait kígyóknak nézni? Mert a baranyai fürdővárosban ez történt. A hírek szerint még szakér­tőket is a helyszínre hívtak a kellemetlen, esetleg veszélyes „állatok" felfedezői, mit sem tö­rődve azzal, hogy a keréknyom nem sziszeg, egérre nem vadá­szik, nem csörög a farkával, a kígyóval csak az közös benne, hogy kiszáradhat. Nyilván szervezett akcióról van szó. Annyiban szabad az ötletet bírálattal illetni, hogy az édenkerti kaland óta nem feltétlenül vonzerő a kígyó. De mert Bad Ischlben nem lehet csúszómászókat látni, ki kell használni a rést, s a fürdővá­ros-mezőnyben egy kis bizser- gető izgalommal fokozni az ér­deklődést Harkány iránt. Van mód továbblépésre is. Ha vala­hol egy betoncölöpverő gép huppog, az nyilván a sűrűben bandukoló gigantoszaurusz. Ha elbődül a harmadik szom­szédban a sörpiac biztos bázi­saként ismert férfiú, akkor oroszlán kószál a bozótosban. (Ez utóbbi tuti biztos prog­ram, nyugodtan be lehet írni a prospektusokba.) Ha egy lökös húz el az éjszakai égbolton, akkor megjött a fészkére a mi kis griffünk. Vagyis ne szóljuk le a harká­nyi ötletgyártókat, akik meg­próbálnak minden lehetőséget üstökön ragadni. Korszerű pia­ci eszközökkel (a reklámnak nem igaznak, hanem hatásos­nak kell lennie!) élve jelennek meg a piár-ringben. Elképzelhe­tő, hogy már tologatnak egy böhöm dömpert. Jó méter szé­les gumirajzolata a világ legna­gyobb kígyóját keni a sárba. Óriási előrelépés. A bchnessi szörnynek eddig még csak a nyomát sem látták. KOZMA FEBEHC____________________ Mi lehet a ? Folyik az adóvita a parlament­ben (most éppen az), s a pró és kontra véleményeket hallva, ember legyen a talpán, aki ki­igazodik. Ugyanis a kormány­zat állítja, hogy éjt nappallá té­ve azon munkálkodik, hogy csökkenjenek a polgárok adó­terhei, s különösen a családok járjanak jól (s evvel választási ígéretüket is teljesítik), ámde a többi honatya, különösen az el­különülve ülők, ennek homlok- egyenest az ellenkezőjét állít­ják. Szerintük szemfényvesztés az egész, a tervezet smafu. Kinek higgyünk tehát? Az ember ugyan sejti a nagy viták­ban, hogy ki miért mondja azt, amit és hogy miről is van szó tulajdonképpen, de nem árta­na már eldönteni, hogy vajon tényleg csökken-e az adó és el­kezdhetek örvendeni, avagy nem csökken (esetleg nő), és itt a kesergés ideje. Olykor nagyon szeretnék be­látni a fejekbe és kitudni, hogy vajon mikor, mi motoszkál azokban az okos, értelmes, vi­harokban edzett agytekervé- nyekben, mikor mit visz a fo­lyadék. De ami késik, nem múlik. Kompulerszakemberek és hoz­záértő biológusok szerint nincs már messze az az idő, amikor az emberi tudatot számítógépes merevlemezre lehet majd letölte­ni. A pittsburghi, robotokkal foglalkozó kutatólaboratórium igazgatója (aki már 1988-ban papírra vetette idevonatkozó gondolatait) a napokban azt nyilatkozta, hogy néhány évti­zed múlva (talán megérjük) le­menthető floppyra az agyállo­mányból minden, amit oda az ismeretek betároltak. A szken- nelés művelete az agy megnyi­tásával kezdődik, ahonnan kü­lönféle elektródákon át számító­gépbe kerülhet minden infor­máció, amit csak megtalál a ke- teső. S ezzel a valóban izgalmas és érdekfeszítő technika belátha­tatlan távlatokat nyit. Ekként például bárkiről kiderülhet, hogy miféle gondolatokat hor­dozva él köztünk; jelesül, hogy mint honatya, valójában mit gondol az adóreformról. De talán a komputeres be­avatkozási művelet meg is for­dítható. Olykor az agyban lévő ismeretek gazdagítása, az időnkénti feltöltés sem volna haszontalan. hetedik oldal HOLNAP Riport Good by, professzor! Az egy­kor internetre is felküldöü és rágalmakkal dúsított névtelen levél ma már nemigen zavarja Korompai Ferenc szívsebész professzort, aki néhány napra visszatérve ismét Pécs város utcáin sétált. Mosolyog a rá­galmakon - akkor azt mond­ták róla, hogy diplomája sincs - ám elmenekülésének oka és története elgondolkoztató. Portré A Rák jegyében. A hói karne­válra azéh szeretne eljutni Rácz Henriett Tünde, a Biokom Kft. referense, mert nagyon kedveli a latin zenét és imád táncolni. Portré Együtt, mint egy nagy család Sokan úgy gondolják, hogy emberfeletti vállalkozást haj­tott végre, amikor odahagyta Sukorót és Tóth Károly püs­pök kérésére belevágott a pécsi, kertvárosi gyülekezet meg­szervezésébe. Hiszen valójában a semmibe érkezett felesé­gével és (akkor még) két kisgyermekével. Albérletbe, ta­nácstalanul. Vagy mégse?- Könnyebb dolga lehetett volna valahol, távoli vidéken, misszio- náhusként?- Tudom, hogy többeket kér­tek meg a kertvárosi feladatra, s én fogadtam el. Jártam már itt, s azt gondoltam, könnyen megbir­kózom vele, ám valójában fogal­mam sem volt, hogy miként kezdjek hozzá. Más se igen. Megkérdezték, hogy vajon ház­ról házra fogsz-e járni, amit hir­telenjében igen jó, követendő öt­letnek tartottam. Igen ám, de ak­koriban - 1984-ben - nem néz­ték jó szemmel ezt a munkát és szinte naponta feljelentettek a rendőrsé­gen zaklatá­sért, hittérí­tésért, mi­egymásért.- Fájt?- Az első napra ma is emlékszem; bárhova kopogtattam, kiutasítás, gorom­báskodás volt a részem. Rendkí­vüli módon elkeseredve értem ha­za, s azt hittem, hogy vége a világ­nak. De aztán rájöttem, hogy ha az ördög ellenem fordult, akkor az első napokban kell neki is a legnagyobb energiákat bevetni. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy min­den kezdet nehéz.- Végül is sikerrel járt.- Valóban egyre több segítsé­gem lett, s kiderült, hogy sok re­Szénási János református lelkipásztor 1950-ben született Rétszilason. A teológia elvégzése után Pécsett volt segédlelkész, egy évet Tübingenben töltött, nyolc évig a sukorói hívek papja lett. 1984-ben érkezett vissza Pécsre. Nős, felesége szintén lelki- pásztor. Öt gyermekük van; Klári, Ági, Kati, Marci és Anna. formátus keresztyén ember él a Kertvárosban és környékén. Eb­ben a hatvanezres városrészben legalább kétezerötszázan, akik közül nyolcszázan rendszeresen részt vesznek a gyülekezeti alkal­makon.- Előbb a gyülekezeti ház épült fel, aztán a templom is. Ekként, ha kinéz a parókia ablakán na­gyon boldog, elégedett ember?- Szó se róla, jóleső érzés vé­giggondolni azt a sok segítséget és támogatást, amit a környeze­temtől kaptam a munkálkodás hosszú évei alatt, amíg az öt évvel ezelőtti május 6-án a templomot ün­nepélyes keretek között felszen­telhettük. De miért lennék elége­dett? E templomot időről időre meg kell tölteni hívekkel, igye­kezni kell, hogy az önként vállalti feladatomnak eleget tegyek. Hogy olyan legyen a gyülekezet,, mint egy nagy család, ahol min­denki örül a másik örömének és; osztozik bánatában. t 4 ügyében azonban olyan hivatalos fórum nincs, amely jogosult lenne megállapítani, mikor mit kell figyelembe venni - mondja a kritikai észrevételekről Soó László, a Közüze­mi Rt. vezérigazgatója.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents