Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)
2000-08-06 / 214. szám
2000. augusztus 6. * ARCKÉP * 7 Tizenöt éve nevétől volt hangos az ország. A pártközpontból a keszthelyi Festetics-kastély igazgatói székébe került dr. Czoma László független jelöltként elindult az országgyűlési képviselő-választáson. Pártja és a formálisan jelölő Hazafias Népfront ellenére. A köz unszolására, amely méltányolta a kastélyegyüttes és park teljes újjáépítését megcélzó terveit, a hatalommal, a park egy részét használó honvédséggel és a helyi hatalmasságokkal való állandó ütközéseit. A választás előtt a hivatalos jelöltek visszaléptek, a szavazás elmaradt (minimum két jelölt kellett ahhoz, hogy megtartsák a voksolást). Ezzel is csak egy évre tudták elütni a képviselőségtől, mert az időközi választáson fölényes győzelmet aratott. Az ellene folytatott mesterkedésekről, lejáratási kísérletekről Kovács András Két választás Magyarországon címmel filmet forgatott. Kilencvenben újraválasztották, de a pártokra tagolódott politikai élet őt is „bedarálja”, 1994- ben, majd 1998-ban is veszít. Képviselői mandátumának lejárta óta teljes visszavonultságban él. Építkezik. A közhasznú társaságként működő Helikon Kastélymúzeum évi 300 ezer látogatójával egyre Inkább Magyarország meghatározó kultúrtörténeti központjává válik. A legnépszerűbb személy Keszthelyen (1998. június) említések száma CZOMA LÁSZLÓ 101 KULCSÁR PÉTER ügyvéd (polgármester 1994-98) 41 ÓZSEF 23 Ő VEÉR MIKLÓS tanár (ogy. képviselő 1994-98) 20 BART0S LAJOS nyugdíjas sebest orvos 14 GYALOG GERGELY kereskedő 11 VENCZELY DÉNES erdész 11 A Gallup Intézet 1998-ban több magyar városban - így Keszthelyen is - életmódvizsgálatot végzett. A Balaton-parti településen júniusban (tehát közvetlenül azután, hogy Czoma László elvesztette az országgyűlési képviselő-választást) ötszáz keszthelyinek tették fel a fenti kérdést. (Forrás: www.gallup.hu) Igazgató Úr! Kezdjük egy aktuális témával, 1990-ben ebben a választó- kerületben indult, és igy vetélytársa volt a keszthelyi egyetem tanára, Ligetvári Ferenc. Az akkori szocialista képviselőjelölt ma a Fidesz-kor- mány környezetvédelmi minisztere. Milyennek ismerte őt, hogyan látja politikai pályáját?- Tudós ember, és ha valaki egy politikai bőrbe akarja varrni, azt dupla fenekű csalódás éri, mert Ligetvári a tudományt művelte, mégpedig nagyon magas fokon. Megítélésem szerint ahhoz keresett eszközöket, ezért vállalta a szocialisták jelölését. Mindenkit partnernek tekint, függetlenül az illető politikai színezetétől. Ugyanakkor mégis politikus alkat, mert érzékenyen reagál a külső világ hatásaira, semmilyen jelzés nem pattan le róla. Ha jó hátszelet kap a politikától, akkor jól fog vitorlázni.- Visszatérve az ön indulására, 1985-ben a párt akarata ellenére elindult a választáson. Nem félt? Nem fenyegették meg, nem küldtek a nyakára III/3-as ügynököt?- Életem legizgalmasabb korszaka volt. Tagja voltam az állampártnak, a pártközpontban dolgoztam, tehát nem is akárhol, de ’84-ben, amikor Keszthelyre kerültem, már láttam, hogy a létező szocializmus megjavíthatatlan. Egyfajta meghasonlás következtében érkeztem ide azzal, hogy élem a tudósok napi életét: könyvtár, múzeum, kiállítások, publikációk, oktatás az egyetemen. De lépten-nyomon konfliktusba kerültem: le akarták bontani Keszthely legrégebbi iskoláját, mert pártházat terveztek a helyére, aztán utat vágtak a kastélyparkon át, tehát a legkülönbözőbb bornírt ötletek születtek, amelyekkel felborzolták a kedélyeket. Egyszer azt vettem észre, hogy egyfajta politikai szalon az irodám, az előszobám, a lakásom, jönnek az emberek a panaszaikkal. Végül ők javasolták, hogy induljak el a választáson. Tudtam, éreztem - később be is bizonyosodott —, hogy lehallgatnak, hogy követnek, láttam, hogy egyesek órákat sétálgatnak a parkban, mégse féltem. Sokan álltak mögöttem.- Megbékéltek már magával?- Érdekes, hogy kilencvenig enyhén szólva nem szerettek. Talán az volt a baj, hogy a kastély túl erősnek, túl önállónak tűnt a szemükben. Később szerették volna az intézményt maguk alá gyűrni, de hát egy kastélynak más funkciói vannak, mint egy városi művelődési háznak. Tíz éve a hatalom váltott, és ez ma is tart. Az idejövetelem óta eltelt tizenhat év elég volt ahhoz, hogy rájöjjenek: a város sokat profitál a kastélyból, évente 300 ezer látogató keresi fel, zenei mesterkurzusokat, konferenciák, tanácskozások sorát rendezzük, a vendégek itt alszanak, itt fogyasztanak, és a pénz egy része adó formájában visszacsorog a város kasszájába. Államelnökök, kormányfők, miniszterek, tudós emberek, művészek jönnek, s a fényből a városra is vetül valami.- A fővárosi lét után nehéz volt megszokni a vidéki életet?- Igen, annak ellenére, hogy faluról indultam. A kisvárost nem elég megérteni, hanem meg is kell élni a maga intrikáival és gáncsoskodásaival. Egyetlen dolog volt nagyon furcsa, hogy a helyi értelmiség jelentős része nem állt mellém. Vagy féltek a hatalomtól, vagy mert a ’45 utáni új értelmiség nem hozta magával az egymásért való felelősség érzését és igényét.- Nyolcvanhatban, majd kilencvenben az emberek jelképesen mondva a vállukon vitték a parlamentbe. Aztán kilencvennégyben nem választották újra. Ennek ellenére ’98-ban megint elindult, és megint vesztett. Ilyen hamar elmúlik a világ dicsősége?- Azért indultam el ’94-ben is, meg ’98-ban is, mert amikor egyik nap kinyitottam a dolgozószobámat, két csomag kopogtatócédula állt az asztalomon. Nem mondhattam nemet. Azt kellett végiggondolnom, van-e helye, szerepe a politikai életben a függetleneknek. A választások végeredményét tekintve nincs. Az én képviselői tapasztalatom azonban ezzel ellentétes. Ma túl sok a listás képviselő és kevés azok száma, akik a pártérdekeken túli kérdéseket is megfogalmazzák.- Az állóvizet felkavaró Czomát a legendává lett Czoma követte, őt pedig a múzeumigazgató, a könyvek tetején üldögélő Czoma. Életének melyik szakasza volt a legkellemesebb?- Mindegyikben jól éreztem magam, mert mindig körbevett valamilyen légkör. A nagyon kemény ’86-os választások előtt például nagyokat beszélgettünk, jókat ettünk és ittunk. Új barátokat szereztem, s a régi barátságokat megőriztem. Ezért soha nem éreztem, hogy bukott ember lennék. A páratlanul szép nyolc év fontos része az életemnek. Béke van körülöttem. Lehet építkezni, érzem a kastély kisugárzását és ez örömmel tölt el. tartani, az légüres térben politizál. Amikor képviselő voltam, a kastély volt a bázis, erőt adott és kontrollt jelentett, mert a felszólalások után az emberek szemébe kellett néznem. Ugyanakkor az ideérkezésem után Névjegy Pályája: Eötvös Lorand Tudorra Lf a Magyar Televízió szerkesztője (1963-68), újságíró (196 mSLMP KB munkatársa (1977-84), jSSS <»». «-ali ,1995)' Hobbija: a munkája. azt mondtam: én itt is maradok. S ha itt maradok, akkor nézzük meg Uram Isten, mire megyünk ketten. Ki segít, ki nem? Aki segíti a kastélyt, azt szívesen fogadom, legyen barát vagy ellenség. Aki nem, azzal elbánok. Ti- Mennyi a belépő?- A helybelieknek ingyenes. Aki magyarul megszólal, érkezzen a Kárpátaljáról, Amerikából vagy az Alföldről, annak 500, nyugdíjasnak 300, a diákoknak 250 forint. A külföldieknek 1300, a nemzetközi diákigazolványt felmutatóknak 650 forint. Ezért legalább két órát lehet itt eltölteni, a könyvtárat, a főúri életformát bemutató kiállítást, az 500 darabos fegyvergyűjteményt, öt földrész trófeáit, és több idő- I szaki kiállítást megtekinteni, az egyelőre héthektáros parkban bóklászni, ahová a kertészek évente hetvenezer tő virágot ültetnek ki, ami egy nagyobb városnak is dicsőségére válna.- Jól értettem, hogy a keszthelyieknek ingyenes a belépés?- Igen, de egyéb szolgáltatásokkal is igyekszünk a kedvükbe járni. Az ingyenességet mi találtuk ki, és azóta - nagy háborúskodás után - kiterjesztették a strandra is. „Aki segíti a kastélyt, azt szívesen fogadom, legyen barát vagy ellenség. Aki nem, azzal elbánok”- Mi kell ehhez a szembetűnő, nagy építkezéshez? Összeköttetés, megszállottság, pénz, vagy ahogy a költő mondja: némi szalonspicc?- Nézze, abból indultam ki, hogy mindenkit a munkája minősít, a másik - ez üzenet is lehet a mindenkori politikai hatalmasságoknak —, hogy akinek nincs dolga a világban, konkrét teendője, mondjuk harmadikén fizetést adni az embereknek, törődni velük, százötven itt dolgozó ember társadalmi presztízsét mégolyán kastélyt, mint a keszthelyi, ahol konferenciákat lehet rendezni, gazdag a zenei élet, múzeum van, könyvtár, tudományos műhely, ahol publikációk jelennek meg, sehol nem találni Európában” zenhat évvel ezelőtt kialakult, hogy hová szeretnék eljutni.- Készített egy programot mondjuk harminc évre, és azt mondta, induljunk el lépésről lépésre?- Pontosan, és elindultunk. Nyolcvanhatban nekiálltunk az Eiffel irodája által tervezett pálmaház felújításának, 100 millió forintot költöttünk rá eddig. Ugyanitt arborétumot alakítunk ki, a Balaton-vidék botanikus kertjét. Folyik a lovarda felújítása, szintén 100 millióért. Ausztriából kapunk egy félmilliárdot érő hintógyűj- teményt, azt helyezzük el benne. A lovarda tetején 500 fős kongresszusi, illetve zenetermet alakítunk ki. Bővül a park is, 25-28 hektárra, kiássuk a kohósalakkal betemetett tavat, s rendbe hozzuk a hajdani patakot, talán vizet is tudunk varázsolni bele. Az egyik honvédségtől visszakapott épületben - ebben a Kelet és Nyugat határán fekvő városban - iszlám múzeumot, illetve szőnyegmúzeumot rendezünk be. Közben visszavásároltuk a fenékpusztai ménes területét is a kiskastéllyal és a lóállásokkal. Sok még a lerobbant épület, de 2010-2015-től a kastély már eltartja magát, lemondhatunk az évi 150 milliós bevétel mellé adott 50 milliós állami támogatásról.- A 150 millió miből jön össze?- Múzeumi belépők, konferenciák, koncertek, és minden, ami pénzt hoz, de nem idegen tőlünk.- Jelentős bevételtől esnek el...- A tapasztalatok szerint nem. A helyiek hozzák a vendégeiket, szívesebben, mintha maguk is fizetnének, és ne feledje, illik valahogy honorálni a keszthelyieknek, hogy eltűrik az idegeneket, mosolyognak rájuk, elviselik, hogy itt minden drágább, mint egy másik, hasonló lélekszámú városban. Az éttermekben, a piacon csaknem Lajtán túliak az árak, és szinte mindenütt sorba kell állni.- Milyen gazdasági konstrukcióban dolgoznak?- Közhasznú társaság működteti a kastélyt.- Mikorra épül fel a Festetics- birodalom?- Még 10-15 évre való tervem van. Ha sikerül addig maradnom, szeretném mind megvalósítani. Nyolcvan- négytől, amióta itt vagyok, nagyon sok tévút volt, de mostanra kialakult, melyiket kell járni. Tudom, hogy más is zseniálisan tudná csinálni, de egy kastély túl sok kísérletezést nem bír el. Ha minden működik, a lovarda, a pálmaház, a fenékpusztai rész, akkor nagyot tévedni már nem lehet.- Hol helyezkedik majd el az akkori Keszthely az európai kastélykultúrában?- Végigjártam Európa nagy kastélyait, s azt kell mondanom, nekünk már most sem kell szégyenkeznünk. Ilyen kastély, mint a miénk, ahol konferenciákat lehet rendezni, gazdag a zenei élet, múzeum van, könyvtár, tudományos műhely, ahol publikációk jelennek meg, sehol nem működik. Azt hiszem, nem lesz riválisunk Európában. Árpási Zoltán
