Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)
2000-08-01 / 209. szám
2000. Augusztus 1., kedd HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A lelakatolt szellői asszony Szellő egyutcányi falu Pécsvárad és Szederkény között félúton, a Karasica völgyében. A Fő utca 18. szám alatt él bezárva a 86 esztendős Varga Mihályné, szoba- konyhás házában. Fogva tartásának oka visszafoghatatlan „kalandvágya”, melynek csillapítására az unokának nincs más eszköze, mint a lakat. A hatóság tehetetlen, pedig tartási kötelezettség elmulasztása, vagy még inkább embernek állatként való tartása miatt valamilyen eljárást biztosan lehetne kezdeményezni. A rozzant, lelakatolt vályogház a délelőtti órákban kihaltnak tűnik.- Nem tudnak bemenni - mondja a kertben, a Varga Mihályné unokájának szomszédos házát javítgató kőműves -, de a néni otthon van.- Jól hall engem? - kérdezem az ajtórésen át.- Jól. Bár néha kikapcsolódik a fülhallásom, olyankor nem hallok. De ilyen csak egy hónapban egyszer van.- Miért van bezárva az ajtó?- Sokkal jobb, ha be van zárva.-És jól tetszik lenni? Azt beszélik a faluban, hogy rosszul bánnak magával.- Én hál' istennek jól vagyok, igen jó körülmények között.- Hol van az unokája?- A téeszben dolgozik, a jószágoknál.-És mit csinál egész nap, bezárva?- Foltozok, varrók, söprögetek, mikor mi gyűri. Mindig akad a horogra valami. Az unokát a majorban találjuk, a tehenek körül tesz-vesz. Kérjük, hogy ugorjon velünk haza egy kis időre, a lakat miatt. Magyarázza, hogy a lakat fontos, mert a nagyanyja „mindig elcsúszik-mászik” valahová. 1985-ben jött ide az Alföldről, s ha rájön a mehetnék, „haza” akar jutni. Nemegyszer éjszaka, meztelenül mászott ki az utcára, hogy elinduljon a távoli messzeségbe valahogy, mert járni nem tud, csak csúszni-mászni, az ízületei miatt. Az unoka panaszkodik, őt leszázalékolták, tízezer forint járadékot kap mindössze, a nagyanyja nyugdíja meg húszezer, ez pedig kevés a megélhetéshez. Az ajtó két részletben nyílik. A felső kulccsal, az alsó lakattal zárva. Kinyílik a felső, benézünk, a nagymama a földes padlón ül, közvetlenül az ajtó tövében úgy, hogy annak alsó részét nem lehet tőle kinyitni. Mezítláb van, lábkörmei mint a ragadozó madár karmai, hosszan görbülnek lefelé. Ártatlanul néz fölfelé, ruhája a kidöntött, a földön is szétterülő mosószertől fehérük. Az unoka felemeli egy ülőalkalmatosságra. Előttünk, a A családsegítő alapítvány környezettanulmányából A lakásba belépve romos, düledező, vakolat nélküli, szeméttel, hulladékkal, rossz bútorokkal megrakott helyiség található. Innen nyílik egy kb. 20 négyzetméter nagyságú szoba, ahol az idős 86 éves Varga Mihályné él három macska társaságában. Az ágy és környezete fekáliával erősen szennyezett volt. A szoba berendezése három rozoga ágyból, egy szekrényből, egy asztalból és egy öreg kályhából áll. A szoba aljzata beton, erősen szennyezett. Varga Mihálynét a földön ülve, hiányos öltözetben találtam. Kérdéseimre, hogy hívják, hány éves, tudott válaszolni. Ki látja el, arra már nem tudott válaszolni. Az idős asszony önmagát ellátni nem képes. A higiénés viszonyok nem megfelelőek. Legyek lepik őt és a fekália-maradványokat egyaránt. (...) Véleményem szerint Varga Mihályné jelenlegi állapotán sürgősen javítani kell, mert fertőzésveszély áll fenn, amely nemcsak a hölgyre, hanem tágabb környezetére is veszélyes lehet. valamikori füstös konyha tele rongyokkal és kacatokkal, akár egy szeméttelep, az előtérből nyíló cementpadlós helyiség, a lakószoba is a lepusztultság minden jelét magán viseli.- Valaki kellene meüé - jegyzi meg az unoka, látván elképedésünket, és kézfejével megpróbálja leporolni a ruhára tapadt mosóporszemcséket.- Én félek - szólal meg váraüanul a néni -, megesznek a vamyúk. Mondják, kár-kár, jön a tél. - Ül a ládán, búzakék szemével lesi, mi történik körülötte. - Magukat nem eszik meg? Lakossági bejelentés alapján jelezte még májusban a pécsváradi Család és Közösség Alapítványnak, hogy nem jó körülmények között él a néni, mondja Tóth Sándor polgármester. Mindennek hosszú előzménye is volt, hiszen évekkel korábban szólt már a néni, hogy szociális otthonba szeretne menni, de aztán váratlanul meggondolta magát. A polgármester úgy véü, bár az idős asszony jelenlegi szellemi állapota nem százszázalékos, de akarata eUe- nére nem lehet elvinni. Nyugdíja, amely megközelíti a harmincezer forintot, fedezné a szociális otthoni költségeket, de még ha akarna, akkor se mehetne, mert jelenleg Baranyában sehol sincs olyan hely, ahová befogadnák. Véleménye szerint unokája sem tízezret kap csupán, hiszen a járadékok összege szabályozott, mindössze tízezret senki sem kaphat. A pécsváradi alapítványnak markáns véleménye van az ügyről. Úgy gondolják, hogy az orvosi vélemények, valamint annak alapján, hogy erre már többször indultak sikertelen eljárások, tudomásul veszik, hogy az idős asszony helyzete az egészségügyi intézményrendszer keretei között jelenleg nem látszik megoldhatónak. De szakmai körben folytatott konzultációikon azt az álláspontot fogalmazták meg, hogy jogi eljárást kezdeményeznek, amelyre a családjogi törvény ad alapot. Ez alapján véleményük szerint megállapítható az unoka felelőssége, amely nem hárítható el azzal, hogy az idős asszony aláírásával veszi át a nyugdíjat, valamint - elmondása szerint - szendvicset vásárol számára. A családsegítők szerint itt többről van szó, amit különösen súlyossá tesz az a körülmény, hogy egyrészt az unoka, mint egyedüli hozzátartozó, közvetlen szomszédként észlelheti az asz- szony körülményeit. Amit a jog megkövetel, előír, annak elmulasztása valamilyen módon szankcionálható, állítják, s ennek módját a jegyzőnő kompetenciájánál fogva érvényes!désben rejlő lehetőséget, s egyben precedens értékű lehet abban az értelemben is, hogy mind a tisztségviselők, mind a helyi lakosok felelőssége megfogalmazódik. Csak a napokban került hozzá az ügy, állítja dr. Kurucsai Andrea körjegyző, s ekkor kezdődhetett el a hatósági eljárás. Nem hiszi, hogy ebben az ügyben bárki is hibázott volna, mindent megpróbáltak megtenni annak érdekében, hogy a néni szociális otthonba kerüljön, de senkit nem lehet erőszakkal oda beÁrtatlanul néz fel, ruhája is fehér a kiömlött mosóportól fotó: laufer l. tuszkolni. Próbálkoztak azzal is, hogy a helyettesítő doktornő beutalta a Mohácsi Kórházba néhány napra alapos szűrővizsgálat érdekében, de az ottani főorvos asszony egy órán belül visszaküldte azzal, hogy teljesen indokolatlan volt a beutalás.- Jelezték felém is, hogy le van lakatolva a néni - mondja Kurucsai Andrea. - Kimentem, tényleg, micsoda dolog ez, én is felháborítónak tartottam, de az unoka, illetőleg a félje elmagyarázta, hogy ezt biztonsági okokból teszik. Mert a néni alul meztelenül, felül egy szál pendelyben mászkál ki az udvarra, és nem tudták egyéb módón megakadályozni. Nagyon nehéz helyzet, én ezt teljesen átlátom és átérzem. Szóba került a gondnokság alá helyezés is, de akkor is az unoka lesz a gondnok, a helyzet tehát ebben az esetben sem változik. Akárhogy is kérdezgetem a nénit, akár ott van az unokája, akár nincs, mindig azt mondja, hogy ő ott nagyon jól érzi magát, nem hajlandó sehová elmenni: Ezek után mit tudunk mi tenni? Szociáüs indokkal történt a beutalás, állítja dr. Pál Klára, a Mohácsi Kórház főorvosa, aki júüus 18-án ügyeletes volt éppen. Fel is hívta a beutaló orvost, aki egyetértett a vizsgálat után azzal, hogy teljesen negatív a néni, semmiféle kórházi kezelést nem igényel. Korának megfelelő általános állapota volt, és ő sem akart kórházban maradni, alá is írt egy erre vonatkozó nyilatkozatot.- A néni abszolút adekvátan válaszolt a kérdésekre, semmi elme problémát ez alatt az idő alatt nem észleltem. Lehetnek ugyan egy kilencvenéves embernek olykor zavart reakciói, de ez akkor sem belgyógyászati és ügyeleti probléma, hanem pszichiátriai vizsgálatot igényel, mefyet joga van kérni akár a háziorvosnak, akár a családnak a háziorvoson keresztül. A néni abszolút együttműködő volt, korrekten elmondott mindent, beszélt a családi problémáiról, amelyek ügyeletben nem orteni is tudja. Az adott ügyben történő részvé-' vosolhatók, de amelyekre egy háromnapos telük egyrészt pozitívan tanúsítja számukra kórházi kezelés sem lehet megoldás, a helyi szakemberek közötti együttműkö- ____________________________cseri László MÉ SZÁROS ATTILA Méregmérleg Valami olyasmit kellene most javasolni, dörgedelmes állam- polgári hangon, hogy mondjon le a kormány. Szó sem lehet róla, dicsérni jöttem. Dicsérni fejeseinket és üzletembereinket, akiknek sikerült egy illúziónkba új életet lehelni. Mérgező lehelet, milyen is lenne a garéi, de újból megerősíti a tapasztalatunkat, hogy tojnak itt az emberek fejére. Pedig már azt hihettük, hogy megoldják. Mert átcsomagolják, teherautókra pakolják, biztonságosan elviszik, elégetik, a nyomában a földet is eltüntetik, nem kell tovább félni a felszín alatt és felett alattomosan kúszó tetraklórbenzol-származékoktól, a vízfolyások katasztrofális elszennyeződésétől, a megbetegedések és a méregtelep gőzölgő párái közötti összefüggéstől, megfontolatlanul ígérgető politikusoktól, nagyszájú vegyipari guruktól, a Garé köré felsorakozott siserehadtól. Addig okoskodtak, amíg ismét kiderült a valóság. Az a valóság, amit eddig is tudtunk, csak a legutóbbi sürgés-forgás kissé eltakarta. Hogy tudniillik nem olyan sürgős ezt a szenynyet elvinni, Garét megtisztítani. Egy-két, néhány milliárdos szerződés - ugyan, piti ügyek, fel lehet mindegyiket bontani, még mielőtt az összes pénzt kiszívnák belőlük, hosszú pereket lehet kezdeményezni stb. Persze mindenekelőtt közbeszerzési eljárás, meg mit tudom én, milyen kiírás, csak úgy marták egymást a koncért a garéiakon minden áron segíteni akaró ilyen meg olyan konzorciumok, áldja meg őket a jó isten. Hát hogy aztán nem úgy csinálták, meg nem oda ment, meg nem alkalmas, meg ilyenek, külföldre, de valahogy Győrben azért mégis, Dorog meg dohog, hogy miért nem ő, miközben mi innen buta módon elkergettünk egy ígéretes lehetőséget - hát aztán! A konc még mindig megvan, lehet tovább marakodni. És marakodnak is. A garéiak? Szalántaiak? Az ő félelmeikkel, érdekeikkel mi van? Nem zavarjuk a fejeseket ilyenekkel, éppen a környezetet akarják védeni! Mint eddig is. És hozták is a formájukat megint, nem kellett csalódnunk várakozásainkban. Pedig már azt hittük... ___dunai imre____________________________ Mü ezzin Több mint háromszáz év után második alkalommal csendült fel a müezzin imára hívó hangja az egri minaret tetején. A hétvégén zárult nagyszabású és látványos Végvári vigasságok című rendezvénysorozaton Szádim Yagci török müezzin szólította hitelesen imára az igazhitűeket a 40 méter magas minaret körerkélyéről. Az „Allah akbar" kezdetű formula hajdan - 1596 és 1687 között - naponta ötször hangzott el Egerben a kifli hold uralma idején. A törökök által a közel 90 év alatt építettek közül csupán ez a minaret maradt meg épen. Ám azt most vendégfogásra hasznosítják. A hevesi megyeszékhely egyébként a statisztikák szerint jelenleg a főváros és a Balaton után az ország harmadik leglátogatottabb idegenforgalmi célpontja: évente kb. egymillió turista keresi fel. S nemcsak régi híre és ősi kövei, a hanem populáris programkínálata miatt is. Ha ilyesmi írásban egyáltalán lehetséges, halkan jegyzem meg: Pécsett is van minaret - ha kisebb is, mint az egri -, sőt dzsámi is áll mellette, ami építészeti emlékként kuriózum hazánkban. Pécs pedig 143 évig volt török uralom alatt, és az utóbbi három-négy évtizedben sokáig állt biztosan az idegen- forgalmi célpontok rangsorában dobogós helyezettként. Hiteles müezzin pécsi felléptetésére azonban nem emlékszem. Egyetemista koromban baráti társaságunk ugyan feladott egy álhirdetést, hagy nyári alkalmi munkaként műezzinkénti kosztümös szereplésre keresnek fiatal férfiakat, ám ez csak megviccelt kollégánk telefonján csengett le, nem lett belőle turistalátványosságként hagyomány. Pedig talán ilyesminek is akadna még hely a programokban a perecesünk mellett is. Mert az egykori hódoltságot ugyan nagy nyereséggel járna visszamenőleg töröltetni történelmünkből, de ez sajnos képtelenség. Jobb híján az egykori hódítókon utólag pénzt keresni viszont elegáns bosszú lenne még nálunk is. És egyben annak a toleranciának is jelképe, amit néhány éve az UNESCO díjazott. Csak hát az a diploma nem tornyosul a város fölé, és nem is kiabál. hetedik oldal HOLNAP Riport A becsapott ember bódéja Egy hézagos, lécekből összetákolt bódéban kihúzni a telet nagyon nehéz lehet. Még nehezebb, ha az embernek elvileg már kész új háza van. Csakhogy a kivitelező az épületet felébe-har- madába hagyva eltűnt. Bükkösdön többen keresik. Négy ház áll befejezetlenül. Portré Maczekó Károly 1940-ben született Pécsett. Az Állami Számvevőszék baranyai hivatalának irodavezetője korábban több vállalatnál is a pénzügyi ellenőrzési vonalon tevékenykedett. Portré A Montreaux-i győztes A világ legnagyobb dzsesszfesztiválján, a svájci Montreaux-ben, a dzsesszzongoristák körében egy pécsi fiatalembert ünnepeltek a hét végén. Szabó Dániel a tavaly- előtti hazai tehetségkutató-verseny megnyerését követően ezúttal is a dobogó legfelső fokára állhatott. Hogy mit jelent a Montreaux-i Dzsesszfesztivál, arra néhány név az idei szereplők közül: George Benson, Michael Brecker, Pat Metheny, vagy a Deep Purple együttes. S jövőre Szabó Dániel is a vendégművészek között kapott meghívást. Együttesek, zongoristák kategóriában ugyanis két éve hirdetnek versenyt világszerte a találkozóra, s 80-100 demo közül válogatják ki a tíz legjobbat, akik a helyszínen mérik össze tudásukat. A pécsi zongorista a színpadon is a legtökéletesebbnek bizonyult.- A verseny három fordulós volt - mondja Szabó Dániel. - A saját szerzeményt tartalmazó CD-t pontozták először, majd az elődöntőben és a dönimprovizálok, az egyéniségemet mennyire építem be a zenébe.- Mennyiben voh ez más, mint például a Generation Next, a magyar dzsessz-zongorista tehetségku- tatáverseny?- Az csak a belépő volt, hogy valaki a dzsessz alapjait ismerje. Ugyanígy elvárták a klasszikus zenei tudást is, az érdekesség viszont tőben is el kellett játszani egy standardot, egy dzsessz örökzöld dalt feldolgozni saját szájíz szerint, valamint előadni egy saját szerzeményt, hogy miként képviselem a magyar zenei kultúrát, hogyan Szabó Dániel 1975-ben született Komlón. Apagyi Mária növendékeként ismerkedett meg a dzsessz-zenével, majd Binder Károlynál tanult. Idén elvégezte a dzsesszkonzervatóriumot. Szülei énektanárok a Leőwey Gimnáziumban, szeptemberben nősül, jövendőbelije a PTE-n francia szakon végzett az idén. fokozott hangsúlyt kapott. Kubából, Amerika több pontjáról érkeztek előadók, úgyhogy az eredetiséget nem volt könnyű bizonyítani.- Mit ér egy ilyen díj?- Természetesen a presztízse ér a legtöbbet, ezentúl sokkal köny- nyebben kapok fellépési lehetőséget bárhol a világon. Jelentős anyagi hozadéka is van, másrészt jövőre résztvevőként kaptam meghívást Montreaux-be. Emellett meghívtak a 2001. januári New York-i dzsessztanárok konferenciájára, amelyen a világ legnevesebb lemezkiadói is ott lesznek.- Hogyan boldogul Szabó Dániel itthon?- Próbálom a kinti gyakorlatot megvalósítani, elhitetni, hogy a dzsessz szabadság, nincsenek műfaji határok, kreativitás és improvizáció keveréke, amelyben minden zenei eszköz felhasználható. Ezt próbáljuk bemutatni Free Mind elnevezésű triónkkal, Szendőfi Péter dobossal, Mits Gergely basszusgitárossal. Idén jelenik meg első lemezünk a szerzeményeimből, s egy szólóalbumom is készül. MÉSZÁROS B. ENDRE t
