Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-04 / 212. szám

fäÜ 2000. Augusztus 4., péntek HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — „Köszönöm, Magyarország! Göncz Árpád, a két ciklus után távozó politikus tegnap este a televízió ml-es csatornáján funkciójából búcsúzva beszédet intézett a nézőkhöz. Az alábbi­akban ezt a beszédet közöljük. Göncz Árpád ma az Országházban fogadja az 1991-1999 között városi rangot kapott települések polgármestereit, majd részt vesz és beszédet is mond utóda, Mádl Ferenc beiktatásán, a Kossuth téren. Honfitársaim, kedves barátaim! Tíz esztendővel ezelőtt az ország népét meg­testesítő, szabadon választott Országgyűlés úgy határozott, hogy visszatér szabadság- harcba torkolló két forradalmunk útjára, és társadalmunk életének alapjává a népfelség elvét - a demokráciát -, hazánk államformájá­vá a köztársaságot nyilvánítja. A legelső törté­nelmi pillanatban, amikor két elveszített vi­lágháború minden politikai és erkölcsi követ­kezménye, négy évtizedes katonai megszállás után függetlenségünket visszanyerve, ezt ön­akaratából megtehette. Döntése történelmi határvonal: népünk évszázadokig szolgált hol tiszteletreméltó, s az emlékezetében mind­máig élő, hol arra méltaüan, nyakára telepe­dett urakat, míg ezután - bízzunk benne: be­látható időnk végezetéig - az ország választott vezetői fogják szolgálni az ország népét. Ek­kor, tíz esztendővel ezelőtt, ruházta rám az Országgyűlés a köztársaság elnökének - a nép első szolgájának - tisztét. Jogkörét szigo­rúan elhatárolva a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalomtól. Történelmi tapasztalatok alapján: az országnak egyszer s mindenkorra elege volt a botcsinálta kényurakból. Az alkot­mány pontosan megszabta a tisztség jellegét és betöltőjének feladatát. „A köztársasági el­nök kifejezi a nemzet egységé, s őrködik az államszervezet demokratikus működése fö­lött. ” Kifejez és őrködik. Ez nem hatalmi jogo­sítvány. Az alkotmány még az elnök kegyelmi Göncz Árpád életrajza jogkörét is miniszteri ellenjegyzéshez köti. A törvények alkotmányosságával kapcsolatos aggályaival csak az Országgyűléshez folya­modhat. Vagy az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmány érdemi hatalmat csak háború vagy rendkívüli állapot esetén ád neki. Szolgálatá­nak hitelét tehát csak a szavai - azok meggyő­ző ereje, igazságtartalma - támasztja alá. Ha e szavak az ország népének - a nép többségé­nek: gazdagnak, szegénynek, tanultnak, ta­nulatlannak - vágyait, aggályait fejezik ki. Ha igen, a köztársaság elnöke akár az ország élő lelkiismerete, népének szószólója is lehet. Aki ebben a minőségében magának a népnek fe­lelős. Erkölcsi értelemben. Mert a megbízatá­sa végeztével az mond fölötte ítéletet. Meg a tulajdon lelküsmerete. Hogy sikerült-e való­ban hű szolgája lennie azoknak, akiknek szol­gájuk nincsen. Mindkét ítélet nyomósabb, mint bármiféle bíróságé. Mert mindkettő emberi lélekben formálódik, s így megfellebbezhetetlen. Az ország, amit az elnökségem előtt is ismertem, s tíz év alatt még mélyebben megismertem, ez idő alatt alapjaiban változott meg. Politikai rendszere átalakult: parancsuralomból a nép uralmává. Annak minden erényével és gyön­géjével egyetemben. Gazdasági rendszere át­alakult: államilag irányított tervgazdaságból magántulajdonon alapuló piacgazdasággá. Annak minden erényével és gyöngéjével egyetemben. Hazánkba volt Szovjetunió egykori csatló­sa, ma az Észak-atlanti Szövetség tagja, s be­látható időn belül az Egyesült Európa egyen­jogú tagországa lesz. Azé az Európáé, ahol a szabadság és a törvény előtti egyenlőség elvi­leg mindenki jussa. Mindenkié - aki élni tud vele. De mindmáig nem vagyunk emberköz­pontú ország. Ahol az iskola értelemszerűen a gyerekért van, s a kórház a betegért. A „hi­vatal” Kovács úrért és Szabó néniért. Nem azért, hogy az aktájukat lezárja, hanem hogy kézen fogja őket, megoldja a gondjukat, baju­kat, ami miatt az álmuk nyugtalan. Ma - tíz évvel a rendszerváltás után - az ország még mindig visszhangzik a csatazajtól. A kezek ökölbe szorulnak ahelyett, hogy végre valahá- ra simogatnának. Ellenséget keresünk ott, ahol könnyűszerrel barátot lelhetnénk. Hadd ismételjem meg, amit tíz éve mondtam: ideje, hogy Magyarország arcára visszaköltözzék a mosoly. Igaz: a társadalom nem igazodik pon­tosan a rohamos fejlődés parancsához. A to­vábbélő múlt legalább olyan mélyen hat, mint a vágtató jelen. Amivel lépést tartani ugyan­csak nehéz. Ember és társadalom vagy száz év hordalékát, tömérdek előítéletét hordozza magában. Kiszűrnie még sem bátorsága, sem ereje, s tán ideje sem volt. Igazában tudatára sem ébredt. Nem képes oldani az örökölt el­lentétek és az együttműködés kényszere kö­zött a feszültséget. Jóllehet ez tenné a közös­ség mindennapjait igazán élhetővé. Pedig a múltunkkal legalább szembenézni igenis ké­pesek volnánk. Hiszen azt is a valamikori je­len kényszere formálta. Azért, hogy a társada­lom megbéküljön, ma közösen vagyunk fele­lősek. Ha elmulasztjuk, napjaink elherdált bé­kességét a gyermekeink fogják számon kérni rajtunk. A békességszerzésre - nekem - egyetlen eszközöm volt: az emberi szó. Le­het, hogy tévedtem. Nem is egyszer. Lehet, hogy kimondtam, amit nem kellett volna. Le­het, hogy hallgattam, amikor szólnom kellett volna. De a csönd néha a szónál is messzebb­re hangzik. Az elmúlt tíz év során sokan segítettek: mindenekelőtt a közvetlen munkatársaim, s rengetegen, akik akarva-akaratlanul tanács­csal szolgáltak. Talán anélkül, hogy tudtak volna róla. Mindannyiuk munkáját minősíti az a tömérdek, csupa szeretet méltató levél, amit közös munkánk végeztével az ország va­lamennyi részéből az utóbbi időben kaptunk és kapunk. S amit mindannyiunk nevében ez­úton is szívemből köszönök. Négy kormány­nyal dolgoztam együtt. Egyikükkel sem értet­tem mindenben egyet. De jó szándékukban nincs jogom kételkedni. Hazánk tíz esztendei, szakadatlan fejlődése bizonyítja, hogy mind a négy okkal épített elődje olykor nagyon is há­látlan munkájára. Eredményeikért elismerés­sel tartozom mind a négynek. Az országnak meg a tisztelettel jövőbe tekintő kitartásért. S hálával hazánk valamennyi polgárának, hatá­rainkon túl élő magyar testvéreimnek, erőt adó és irányt mutató szeretetiikért. Végezetül: hadd mondjam ki azt az egyet­len mondatot, amit Isten segítségével közösen végzett tízévi munkánk utolsó napján joggal és okkal kimondhatok: köszönöm, Magyar- ország! 1922. február 10-én született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán 1944-ben doktorált. 1942-től az Országos Földhitelintézetben dolgozott. Az ország német megszállása idején 1944-ben a Táncsics-zászlóaljban fegyveresen részt vett az el­lenállásban. Politikai pályafutása 1945-ben a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártban kezdődött: Kovács Bélának, a párt főtitkárának munkáját segítette, s közben a Független Ifjúság budapesti szervezetének vezetője volt, s felelős szerkesztője a Nemze­dék című hetilapnak. A kisgazdapárt szétverése után 1948-tól segédmunkásként, később lakatosként dolgozott. 1951 és 1956 között talajvédelmi technikus, üzemszervező agronó- mus volt, s közben folytatta tanulmányait is: 1952 és 1956 között négy évet elvégzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, diplomáját azonban nem szerezhette meg, mert 1956-ban eltávolították az intézményből. A forradalom idején a Parasztszövetségben dolgozott, majd november 4-e után bekap­csolódott az ellenállásba. Két évvel később, a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogy­tiglani börtönre ítélték. Büntetéséből 1963-ban, amnesztiával szabadult. Fogsága idején megtanult angolul, s 1963-tól szakfordítóként, 1965-től műfordítóként és szabadfoglalko­zású íróként dolgozott. 1983-ban József Attila dijat kapott, 1989-ben Wheatlancktíjban részesült az angol irodalom kiváló tolmácsolásáért. Ismert drámái: Magyar Médeia, Mér­leg, Rácsok, Pesszimista komédia, Perszephoné. Sarusok címmel regénye, Találkozá­sok címen novelláskötete jelent meg. 1981 decemberétől a Magyar írószövetség fordítói szakosztályának elnöke, ezt követően pedig 1989 decemberétől 1990 szeptemberéig a Magyar írószövetség elnöke volt. 1990 szeptembere óta az írószövetség tiszteletbeli elnö­ke. 1989-1990-ben az írók Szakszervezetének elnöki tisztét is betöltötte. A nyolcvanas évek végén alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Az 1990. évi országgyűlési választásokon az SZDSZ budapesti területi listájának vezetőjeként került be a parlamentbe. 1990. május 2-án az új Országgyűlés az alakuló ülésén elnökévé választotta. E tisztségében ellátta a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöki teendőit is. 1990. augusztus 3-án az Országgyűlés öt évre a Magyar Köztársaság elnökévé válasz­totta, majd 1995. június 19-én újraválasztotta. Összesen 3654 (az ideiglenes időszakkal együtt 3746) napig látta el a legmagasabb magyar közjogi méltóság feladatait. Hivatali mű­ködése alatt számos magyar mozgalom és rendezvény fővédnöke lett. 54 hazai és külföldi kitüntetésben, címben részesült. Több hazai és külhoni város díszpolgárává fogadta, és több egyetem avatta díszdoktorTá. Felesége, Göntér Mária Zsuzsanna diplomás szociális gondozó, 1976 óta nyugdíjas. Két fiuk és két leányuk van. DUNAI IMRE A fogolystátus Más európai régióból nézve eltúl­zottnak tűnhet, ahogy nálunk a média az Oroszországban meg­talált magyar hadifogoly történe­tét kezeli Az eseten sokan elme­rengtek így vagy úgy, ami vi­szont a The Times című brit lap vezércikkíróját is eszmefuttásm késztette. Szerinte a megtalált katona jól kiismerné magát a mai Magyarországon, hiszen az nem sokat változott azóta, hogy „Horthy admirális kormányozta a tenger nélküli országot”. Sze­rinte a rendszerváltás után vala­mi új teremtése helyett a magya­rok újrakezdték a vitát kicsiny só gilk reális voltáról. Nesze nekünk hadifogoly! De azért tanulságos, hogy ez jutott eszébe rólunk egy konzer­vatívangol publicistának. Ezek szerint így látszunk, illet­ve így láttatjuk magunkat. Ma is foglyai vagyunk egy történel­mi igazságtalanságnak: felem­lítése is gyanúi kelt a kitalálók és a kedvezményezettek utódai­ban. Vagy rögeszmés siratás- nak minősítik az utólagos kriti­káját is. És mintha bagatell ügynek tűnne a doveri sziklá­kon túlról Túl messze van, nem tudnak beleérezni. Meglepő és reménykeltő fej­lemény, hogy netán közelebb­ről könnyebben megy majd. Trianonról írva a Lidové Noviny című konzervatív prá­gai lapban ugyanis egy neves cseh publicista nemrég arról értekezett, hogy a győztesek ugyan a nemzeti önrendelkezés elvét írták zászlajukra, de vé­gül is a hatalmi érdekeket ré­szesítetté\ előnyben. A Kárpát­medencében gyakorlatilag lehe­tetlen volt igazságos határokat húzni, arra azonban volt lehe­tőség, hogy a határok a triano- niaknál igazságosabbak legye­nek. Úgy látja, ebben a magyar társadalomban egyetértés ural­kodik, ugyanakkor egyetlen számottevő, szélsőségesnek mi­nősíthető politikai erő sem kö­veteli az egykori „Nagy-Ma- gyarország” visszaállítását. Ezért azt tanácsolja honfitársa­inak, hogy több megértéssel kellene lenniük magyar szövet­ségesük iránt, aki ebben a kér­désben önhibáján kívül nagyon bonyolult helyzetben van, és nem kellene hallgatni azokra, akik nyugtalanságot és gyűlöle­tet kívánnak szítani. Erre szo­kás mondani: jobb későn, mint soha. De legalább a „később” legyen meg. Az utak olyanok, amilyenek. Néhol rosszabbak, másutt job­bak, mindenesetre aki naponta autóba ül, s hellyel-közzel azo­nos távokat fut be, már becsu­kott szemmel is tudja, hogy hol kell lassítania egy nagyobb ká­tyú vagy aszfalthiány miatt, hol ramaly az úttest. Olyany- nyira hozzászokik (helyisme­ret) mindehhez, hogy már fel sem tűnik a kátyúk és tengely­törők sokasága, ekként tartja természetesnek a dolgokat, s akkor lepődik meg igazán, ha valamiféle változást tapasztal. Ha simán futnak a gumikere­kek és nem jön be a megszo­kott döccenő. Egyesek szerint (akik Romá­niában vagy Horvátországban töltötték a szabadság heteü) Pé­csett sem rosszabb a helyzet mint másutt; az utcák meglepe­tés-tartománya átlagos. Baranya közútjai jóknak mondhatók. Mások viszont (akik Ausztria fe­lől érkeznek vissza jelenünkbe) néhány napot bosszankodnak, amíg tökéletesen sikerül a köz­úti akkhmatizáció. így volt ez régen, s ekként van ma is. De nem sokáig. KOZMA FERENC _______________________ Ká tyú Mert mint az hírlik, országos útmeteorológiai hálózat létesí­tését határozta el több hazai cég a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium meg­bízásából. A dolgok lényege, hogy az ország közel kétszáz pontján építenek ki úgyneve­zett adatgyűjtő bázishelyeket, ahol többek között útburkolati paramétereket is tudnak mér­ni, s azé mérőállomásokról befutó adatok alapján végezhe­tők el útkarbantartási és útja­vítási munkák. Kétszáz ilyen mérőhely nem sok, de azért valami. Ám amíg az útmeteorológiai informáci­ós hálózat kiépül, addig is le­hetne valamit tenni az uta­kért, főleg ami a többéves ká­tyúk leküzdésének és újratele­pítésének programját illeti. Hogy mást ne mondjak, példá­ul Pécsett, a Kemény Zsigmond utcában több mint egy hónap­ja kivágtak az aszfaltból né­hány másfél négyzetméternyit (mesterséges kátyúzás), majd egy híján mindegyiket újraasz­faltozták. Ezt az egyet értesülé­seim szerint azért hagyták meg, hogy ha megérkezem a szabadságomról, tudjam, hogy tényleg itthon vagyok. * hetedMg mm HOLNAP Riport Páva Zoltán az 1994-es or­szággyűlési választásokon még barátai rábeszélésére vállalta a jelölést. Az akko­ri ciklusban a külügyi ál­landó bizottságban dolgo­zott, a mostaniban az ifjú­sági és sportbizottság elnö­ke volt, amely tisztségről nemrég lemondott. A kép­viselőség mellett a polgár- mesteri teendőket is ellátja Komlón. Tárca Bükkösdi László az „Egy öregember emlékiratai­ból. .. ” sorozatában saját fatimai megvilágosodásá­nak történetét idézi fel. Portré Karosszékből nézelődni kevés Körzeti állatorvosként kezdte a pályát: Mohács-sziget, Ba­barc, Bóly. Öt év múlva került Siklósra. Aztán 1990-ben a Pécsi Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgató-helyettese is volt fél évig, mielőtt eljutott az orszá­gos csúcsra a szakmájában. Most csak egy funkciója van: 1994-től a Siklósi Várbaráti Kör elnöke.- Miért lett állatorvos?- A ’40-es évek végén még az volt az elképzelésem, hogy szüleim birtokán fogok dolgozni. Ehhez akartam képesítést szerezni. Ám nagyszüleim kuláklistára kerültek. Kénytelen voltam elkanyarodni az eredeti elképzeléstől. Siklóson volt egy állatorvos, akit csodáltam. Az ő példája terelt erre a pályára. Nem is bántam meg, amíg tényleg állat­orvoslással foglalkozhattam. A minisztériumi években már kese­rű lett a szám íze.- Voltak kedvenc állatfajai?- A szakmán belül annak ide­jén a baromfiak és lovak orvoslá­sában vol­- Most van saját állata a ház körül?- Szinte semmi: néhány birka, néhány kacsa.- Hogyan került a csizma az asztalra: az állatorvos a helytörté­neti társaság élére?- Feleségem majd' húsz éve a Drávaszög néprajzát kutatja. Ő ala­pította a nagytótfalui tájházat. Eb­tam leg­inkább ott­hon. 25 éven át bírósági igazságügyi szakértőként is az esetek háromnegyed részé ben baromfiakról, s közel egyne gyed részben lovakról kérték a vé leményemet. Dr. Simor Ferenc 1932-ben született Siklóson. 1956-ban szerzett állatorvosi diplomát. 1961-től 29 éven át volt a siklósi járásban főállatorvos. 1990 júniusától 1993 eleji nyugdíjba vonulásáig országos főállatorvos. 1994 és 1998 között alpolgármester volt Siklóson. Nős, négy gyermeke és hét unokája van. ben a munkájában partner voltam: fotóztam, segítettem az adatszer­zésben. Nyugdíjba vonulásomkor elhatároztam, hogy a szakmával teljesen felhagyok. Állatorvos fiam­nak adtam át a felszerelésemet. Ám nem akartam karosszékben ül­ve nézni a világot. Az is motivált, hogy szülővárosomért még tudok valamit tenni. Perics Péter lemon­dása után ezért vállaltam el a vár­baráti kör elnökségét is.- Ez kutató, vagy szervező tevé­kenység?- Is-is, de in­kább az utóbbi. Elnöki székfogla­ló beszédemben célként jelöltem meg, hogy készül­jön el a város mo­nográfiája. Jól társult ehhez az al­polgármesteri tisztségem: a mono­gráfia megvalósítását hathatósab­ban lehetett nyüstölni, szervezni.- Eredmény? Kudarc?- Nemrég vehettem kézbe a könyv nyomdából kikerült első példányainak egyikét. A másik el­képzelésem a városi múzeum lét­rehozása volt. Ez több okból nem valósult meg, de nem mondtam le róla: még bizakodom. DUNAI I. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents