Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-04 / 212. szám

4. oldal - Új Dunántúli Napló 2000. Augusztus4., péntek í Hfl BARANYA I TŰKOR Aggályos pályáztatás Baranyai körkép A második határideje is le­járt az állami vizek halásza­ti jogaira kiírt pályázatnak. Az egyhónapos csúszást a szaktárca szerint „nyomda­hiba” okozta. Ugyanakkor az érintettek közül azok, akik a téves információ mi­att az első határidőre lead­ták anyagaikat, hátrányba kerülhettek azokhoz képest, akik hosszabb ideig dolgoz­hattak azokon. A tizenöt esztendőre szóló halá­szati ütemterv lejárta után az összes állami tulajdonban lévő víz halászati jogát pályázat útján vehetik haszonbérbe a jelentke­zők. Baranya megyében har­mincegy vízre, köztük a Dunára és a Drávára vonatkozóan jelent meg a kiírás - eredetileg június harmincadikai határidővel, amit a Földművelésügyi és Vidékfej­A PÁLYÁZATI KIÍRÁSBAN SZEREPLŐ JELENTŐSEBB VÍZTERÜLETEK 1 ' 31-e előtt már leadták pályázatu­kat, nyilvánvalóan hátrányba ke­rültek, mert kevesebb ideig ügy­ködhettek dolgozataikon.- Feltehetően nyomdahiba okozta az elírást - tájékoztatta a Dunántúli Naplót Pintér Károly, az FVM főosztályvezetője. - Ez semmiféle jogi problémát nem vet fel, ez csak abban az esetben állhatott volna elő, ha a megyei hivatal a rosszul megjelölt határ­időn túl már nem fogadott volna el pályázatokat. Az ügymenetről szólva a főosz­tályvezető elmondta: először a megyei halászati felügyelő rang­sorolja az egyes vizekre érkezett anyagokat, ezt továbbítja a tárcá­hoz, ahol szakértői bizottság vizs­gálja azt, majd pedig ajánlást tesz­nek a tárca gazdájához, aki a to­vábbi érintett minisztériumokkal történő egyeztetés után határoz. Mindez lépésenként harminc-hat­van napot jelent, így egyáltalán nem biztos, hogy január elsejéig meglesznek a területek új gazdái. Egy, a témá­val foglalkozó szakember kérdésünkre elmondta, hogy rendsze­resen előfor­dul a pályáza­tok határidejé­nek módosítá­sa, de emiatt szinte senki sem kér jogor- voslatot. A ki­író ezt akkor teheti meg, ha a jogot fenntartja magának, de döntését ugyanolyan formában nyilvános­sá kell tennie, méghozzá az erede­ti határidő lejárta előtt. Akik úgy érzik, hogy hátrányba kerültek az információ hiánya miatt, bíróság­hoz fordulhatnak, ám ha a testület meg is állapítja a jogsértést, szinte kizárt, hogy a pályázat megismé- telésére köteleznék a kiírót. 1 j Baranya-csatorna Rücker-aknai-tó Duna (1433.5- 1455,7 fkm) Kétújfalui agyaggödör > Sumonyi-árok ■\ Egerszegksatorna Vájás-tó \ Mattyi-csatorna Fekete-víz Mocskos-Duna Kölkedi Holt-Duna Külsö-Béda Belső-Béda Boki-Duna Izsép'r-Duna Ó-Dráva-meder Dráva (68-130,5 (km)’ Lanka-csatorna te' lesztési Minisztérium (FVM) hi­vatalos lapjában, illetve hirdeté­sek útján tettek közzé. Informáci­óink szerint azonban addig a dá­tumig mindössze csak néhányan adták be anyagaikat, ugyanis idő­közben aki érdeklődött, megtud­hatta a Földművelésügyi Hivatal­ban, hogy a valós határidő július 31. Ezt követően ugyan megje­lent a módosított dátum, ám azok, akik egy hónappal július Fonás: Dunántúli Napló Bontják az emlékművet SZENTLÖRINC Szerda óta bontják a katolikus templom előtti téren magasodó szovjet hősi emlékművet. A kato­nasírokat szeptemberben exhu­málják és költöztetik át Pécsre.- A terület a római katolikus egyházközösségé, évekkel ezelőtt ők kezdeményezték az emlékmű és a sírok eltávolítását, az önkor­mányzatunk támogatja az ügyet. Minden engedélyt beszereztünk, anyagilag is támogatjuk a temp­lom előtti tér eredeti állapotba va­ló visszaállítását - mondja Máris István polgármester. A költségek egyharmadát fe­dező központi támogatáshoz há­rom temetkezési cég pályázati ajánlata kellett, mennyiért végez­nék el az exhumálással, elszállí­tással és a pécsi újratemetéssel kapcsolatos munkákat. A nyertes Pécsi Temetkezési Vállalattal a napokban írják alá a szerződést. Az emlélónűvel és a sírokkal, az ott eltemetettekkel kapcsola­tos dokumentumok elkészültek, azokat a Baranya Megyei Levél­tárban és az emlékműről meg­mentett, márványtáblákon lévő kétnyelvű feliratokkal együtt a város helytörténeti gyűjteményé­ben helyezik el. Az emlékműnek egy hét múlva nyoma sem ma­rad. Kérdéses a múzeumi biztonság Elvileg a nyár a múzeumi kiállítások csúcs- időszaka, ilyenkor jön a legtöbb látogató. Idén fekete nyár köszöntött a Baranya Me­gyei Múzeumok Igazgatóságára, létszámle­építést hajtanak végre, bevételektől estek el, és egyre késik a Papnövelde utcai kiállító- hely végleges elkészülte. Kérdés, mindez fe­nyegeti-e a mintegy 750 ezres műtárgyállo­mány biztonságát. PÉCS Ha egy kórházat bezárnak, felháborodott ezrek tilta­koznak, ha egy múzeumra kerülne lakat, nem tör­ténne semmit. Vagy mégis: hiszen az a nemzeti ér­ték, amit egy-egy gyűjtőhely őriz, ha elvész, soha többé nem pótolható. A baranyai múzeumi intéz­ményrendszer országos viszonylatban is kiemelke­dő, bár a szakmai munkát mostanra egy rendkívül szűkre szabott stáb végzi, a működőképesség hatá­rán. A fenntartó megyei önkormányzat közgyűlési döntésének értelmében 17,5 álláshelyről kell elkül­deni dolgozókat. Fontos volt, mint a múzeumigazga­tó, Huszár Zoltán (képünkön) elmondta, hogy a le­hető legkevésbé sérüljön az alapvető feladatokat ellá­tó szakgárda, ezért elsősorban éjjeliőröktől, terem­őröktől vesznek búcsút. A megtakarítások persze csak 2001-ben jelentkeznek, hiszen felmondási idő, végkielégítés jár a dolgozóknak. Egyik zsebből a másikba? A belépőjegyekből és a katalógusokból a múzeum számára körülbelül évi 30 millió forint jön össze, pályázatokból pedig idén 30-40 milliót várnak. A létszámleépítésekkel legalább 10 millió forintot kell meg­takarítaniuk. Lapunk úgy tudja, a város és a megye közös gesztusa, amellyel az EFOTT-ra érkezők számára ingyenes múzeumlá­togatási lehetőséget biztosított, több, mint 4 ezer érdeklődőt hozott. Ez azonban majdnem 600 ezer forintos bevételki­esést jelentett a múzeumoknak, bár lehet, hogy jóval keve­sebb diák jött volna, ha jegyet kell váltania. Arra a kérdésre, hogy őrzés hiányában veszélybe kerülnek-e a kiállított értékek, a múzeumigazgató azt válaszolta: riasztórendszerrel már most is ala­posan fel vannak szerelve, nappal pedig, azokon a helyeken, ahol kevesebb lesz a teremőr (a régésze­ti, a várostörténeti, a néprajzi kiállításon), csökken­tett nyitva tartással dolgoznak. Erre novembertől kerül sor. Miközben egyre fogynak az építkezésre legalkal­masabb nyári hónapok, nincs előrelépés a Papnövel­de utcai épületnél, amelynek rendbe hozására a több pályázatban is kért 800 millió, illetve 1,1 milliárd fo­rintból egy vasat se nyertek. Jelenleg 31,5 milliót a kulturális minisztérium, 55 milliót pedig az önkor­mányzat adott a tető megerősítéséhez és a homlok­zat javításához, ám közbeszerzési huzavonák miatt áll a munka. A megyei önkormányzat beruházási csoportvezetője, Jánosiné Balázs Sarolta elmondta: a napokban új eredményhirdetés várható, s így megvan a remény arra, hogy au­gusztusban meginduljon a kivite­lezés. Kérdés, mi a helyzet a Mo­dem Magyar Képtár anyagának bemutatására már 1998-ban szin­te teljesen elkészült időszaki kiállítóteremmel, egyes információk szerint ugyanis itt mindössze 1,5-2 mil­lió forint kellene ahhoz, hogy végre ne a raktárban pihenjenek tovább a felbecsülhetetlen értékű alkotá­sok. A csoportvezető úgy látja, mivel a teljes épület tetőszerkezetén folynak majd a munkálatok, ehhez a részhez csak a később volna logikus hozzányúlni. Mivel teljesen egyértelmű, hogy a múzeum nem lehet piacgazdasági szereplő, bevételeket sem na­gyon termelhet a belépőjegyeken kí­vül. A 149 milliós éves költségvetés­hez jelenleg a kulturális fejkvótából szakít a fenntartó, ám a valódi meg­oldást az jelentené, ha lenne elkülö­nített, központi, múzeumi normatí­va, amelyet az intézmények a gon­dozott érték alapján kapnának. Az intézmények finanszírozási patt­helyzetéért viszont nemigen lehet kit hibáztatni, a fenntartó ugyanis a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest, amikor a személyi jövedelemadó 40 százalékát kapta vissza, most annak nyolcadával számolhat, miközben feladatai nem csökkentek. A gyűjtő­helyek külföldön sem tudják önmagukat fönntarta­ni, s még az is megtörténhet, ha a baranyaiak mond­juk a grazi példát követik, hogy autókat állítanak ki a múzeumban. Többek szerint ez nem volna baj, csak turkáló ne legyen a Csontváryban. HODNIK I. GY. Hírcsatorna A SZENTLORINCI szennyvíz­csatorna hálózatának átadása másfél éve késik. Az 1. ütemben elvégzett munkák bejárása leg­később szeptember végén meg­történhet. AII. ütemet végző cég hiányos munkája miatt bizonyta­lan az átadás, ráadásul a tegnapi tárgyalásról kimentette magát az ügyvezető igazgató, így az érde­mi megbeszélés elmaradt, (gy) PODMANITZKY-DÍ J JAL tűnte tik ma ki Sonkoly Károly pécsi művészettörténészt Mosonma­gyaróváron, a műemlékvár aulá­jában. A rangos kitüntetést, me­lyet a Város és Faluvédők Orszá­gos Szövetsége alapított, Ráday Mihály alelnök adja át. (d) ENDRŐC JELKÉPE. A telepü­lés önkormányzata címert és zászlót akar terveztetni múzeu­mi és heraldikai szakemberek segítségével. Gondban vannak a falumúltat kutatók, hisz eddig sehol sem találtak arra utalást, hogy melyek voltak a helység régi jelképei. (cs) SZÁSZVÁRON MÉG IDÉN szeretnék elkezdeni a főtér és környékének rekonstrukcióját, így egyebek között rendezik a buszvárót, valamint a parkolót is. A kivitelezéshez Phare-támo- gatást is nyert a nagyközség ve­zetősége. (cs) KÖRZETI MŰSOR, ml, 13.00- tól 13.50-ig „Sétatér”. A hét té­mája: Az anyatejes táplálás fon­tossága, „Örökségünk” - Drávaiványi, Diákmunka 2000, Kékfestő Fesztivál, Demjén- koncert, Képzőművészeti alko­tótábor. Vendégek: dr. Veszpré­mi Béla, orvos, Csíziné Nagy Csilla, szakpszichológus, Takácsné Nagy Éva, középisko­lai tanár. ■ Kicserélik a tetőt Szederkény A rendelő rossz állapotú tető- szerkezetének rekonstrukciója elodázhatatlan feladattá vált. A beruházáshoz az önkormányzat a területfejlesztési tanácstól csaknem kétmillió forinthoz ju­tott, így a saját erővel kiegészít­ve elkezdődhet a munka. A szakemberek a teljes tetőt kicse­rélik, s a felújítás során a moz­gáskorlátozottak számára is ki­alakítanak egy feljárót. A munka a rendelést nem zavarja. Ugyancsak napirenden van az iskola korszerűsítése is: ennek során az ajtókat-ablakokat kicse­rélik, két tantermet összenyit­nak, ahol könyvtár fog üzemelni a jövőben. A másfélmillió forint­ba kerülő beruházás során az épületet kívülről is lefestik. A re­konstrukció a tervek szerint au- gusztus 20-ig befejeződik, m. b. Az új város első ünnepe Villány Több ezer érdeklődőt várnak arra a mai eseményre, amely­re a „Ha péntek, akkor Villány” rendezvénysorozat kereté­ben kerül sor. Nem tudni viszont, hogyan hat a kultúrát és a nemes bort népszerűsítő programra a bor jövedékisége. Egyelőre megválaszolatlan kér­dés, hogy a bor jövedéki termékké válásával kapcsolatos új szabályo­zásoknak meg tudnak-e felelni a gazdák, nincs kizárva, hogy a ven­dégeket csak kevesebben fogad­hatják. Pedig a városi címet épp most szerzett településen tudják, az ilyen kulturális-gasztronómiai program, ha nem is a legolcsóbb, de a legbiztosabb reklám. Takáts Gyula polgármester (képünkön) szerint a rendezvénysorozat kap­csán a gazdasági haszon csak köz­vetve, az idegenforgalmon keresz­tül jelentkezik. Számít viszont az együttlét öröme is, ezért nem en­gedik meg, hogy akár csak egy év­ben is elmaradjanak a villányi Három hete egy fél parkolóhelyet is alig lehetett találni Villányban, ahol nem csak a már évek óta egy­re nagyobb sikerrel zajló rendez­vény vonzotta a környékbeli turis­tákat, hanem a nyitott pincék is. Mint a művelődési ház vezetője, Romfeld Ákos elmondta, az évek során kiderült, hogy maga a bor nem elég, szükséges hozzá a „kul­turális körítés”. Ma például 18 órá­tól a Diófás téren egy kisbudméri cigány hagyományőrző csoport lép fel, ott lesz a Nagynyárádi Bará­ti Kör, a helyi német énekkar, s az esti utcabál előtt egy pécsi electric boogie csapat is műsort ad. péntekek műsorai. Idén is bekap­csolódnak a Mediterrán Ősz ese­ményfolyamába, s mivel tavaly vö­rösborfesztivál volt, most a Bac­chus napokon a sor. Az október 6-a és 8-a között zajló napok ke­retében kerül sor a millenniu­mi megemléke­zésekre is, a nemzetközi borverseny díj­átadására, és az új város első ünnepére, a város- avatóra. Addig azonban még látható lesz az, a faluházban tegnap meg­nyílt kiállítás, amelyen a nagy- harsányi Gombos Zoltánné mu­tatja be festményeit, Gombos Zöl­dön pedig szobraival jelentkezik. NEMERE ISTVÁN: Szerelmes ____szélhámos 23. Ez rémülettel töltötte el. Mi van? Mi történik vele...? Ilyesmi még sohasem fordult elő! Mindig ura volt magának és tetteinek, még­hozzá úgy, hogy a világot sem hagyta beleszólni. Ha valamit el­tervezett és kidolgozta az odave­zető utat, akkor kellő kitartással, ha kellett, pénzzel mindig segített magán. Eljutott a célba. Most vi­szont... Összezavarodott minden, mióta meglátta azt a lányt. Csak ne lenne olyan karcsú, olyan szép! Olyan, amilyen nincs több - legalábbis Flóri még nem látott hozzá hasonlót. Nem ebből a világból való, ismételgette fél­hangon a sötétülő szobában. Kin­ga egyáltalán nem hasonlított azokhoz a nőkhöz, akikkel itt ta­lálkozhatott mostanában. De kül­földön sem látott hozzá hasonló­kat. Ilyen szelíd-szépeket, akik úgy beleillenek abba a házba. Illik a fenyőkhöz, a napsütéshez, talán a szerelemhez is. Olyan az egész, mint egy mese... Ott él apjával egy saját erdő közepén, egy szép fe­hér házban, és...? Mire vár? Két éve leérettségizett és mi lesz belő­le? Ki kellene onnan hoznom - ju­tott eszébe, de azonnal a virágok­ra gondolt. Vannak olyanok, ame­lyeket nem lehet áttelepíteni, átül­tetni sehová. Azonnal elhervad­nak, meghalnak. Mi van, ha a kis­lány is csak ott érzi jól magát? Most biztosan nem szomorú, azt látta. Akinek ő egyszer a szemébe nézett, arról már sokat tudott. Kinga szemében ott ült az élet­öröm, a boldogság. Jó neki ott a fenyők között... Mint a virág. A virág...! Flóri felpattant és idegesen pattogtatva ujjait, sétálni kezdett a szobában. Hát persze! Hogy ez eddig nem jutott az eszébe... Pe­dig hát kedvelt trükkje volt. Igaz, itt nem kellenek a trükkök, talán ezért gyűrte le tudata aljára a lé­pést... De most úgy vélte, ártani biztosan nem árthat, meg kell te­hát tennie. A naptár nem ígért teleholdat, ezt is ellenőrizte, és ez jó jel volt. Leszaladt a virágoshoz, aki éppen zárni készült. A mogorva asszony arca felderült:- Nos, újabb csokor kell, uram...? - úgy látszik, a jólfizető vendég már azt is megérdemelte, hogy egyszer - csak egyszer! - rá­mosolyogjon.- Igen! Gyönyörű, amilyent még sohasem csinált.- írom a címet...- Köszönöm, most nem kell, majd magam viszem el. De szép legyen ám! Lássuk csak, mije van ma...? Tizenegy óra felé járt az idő. Flóri eljött Ibolyától valami ürüggyel és a szállodában felkapta a csokrot. Az éjszakás recepciós furcsán nézett rá, hogy ilyenkor in­dul neki a városnak egy hatalmas csokorral. Ráadásul nem akart ta­xit hívni, egyáltalán, ismét mozog­tak benne a régi ösztönök: nem szabad nyomokat hagyni...! A ta­xisok - tudta már tapasztalatból - igencsak pletykásak errefelé. Kell az neki, hogy holnap városszerte meséljenek róla? Az út gyalogosan elég hosszan tartott. Szerencsére nem kellett attól félnie, eltéved. Az ég sötét volt, de nem esett és nem volt túlságosan hűvös sem. Kiért a város szélére, már úgy hitte, isme­ri az utat - amikor az ösvényen megbotlott és végigterült a földön. Szerencsére a csokrot feltartotta. Jól megütötte a vállát és károm­kodva folytatta az útját. Kétszer mégis úgy érezte, elté­ved. Nem látott a lába alá, mert itt már semmi fény nem volt. Az ég felhős, a lámpák elmaradtak a tá­volban - valóságos sötét lekvár­ban lépkedett. Szinte tapogatott a talpával - van-e még ott föld, vagy már vége a térképnek. Egyszer úgy hitte, valóban a vi­lág végére ért és a következő lé­pésnél már nem lesz alatta talaj, egyszerűen a mélybe zuhan... Na­gyokat lélegzett, pihent egyet, és ment tovább. Már majdnem éjfél volt, amikor ismerősnek hitte a tájat, és az is volt. A drótkerítés az ujjai közé akadt, érezte a fenyők mással ösz- sze nem téveszthető illatát. Előreta­pogatózott a kapuig. Jobb az úton menni, mint a fák között vergődni, gondolta és átmászott a kapun. A csokorral ugyan bajban volt, alig használhatta miatta az egyik kezét. Az utat is alig látta. Kinyújtott kéz­zel tapogatta a szélső fenyőágakat, megszúrták ujjait a tűk, kitartóan ment tovább. Egyszer csak megér­tette a helyzet komikumát és szá- nalmasságát - hiszen olyan volt is­mét, mint diákkorában! Egy senki, aki olyan szekér után fut, amely nem veszi fel! A szekér Kinga volt, aki nem is tud az ő létezéséről! Mert mit látott eddig a lány? Hogy fenyőcsemetéket hozott egy sofőr­rel és hűs italt adott neki, hogy egy­szer beszéltek két szót... Honnan tudhatná, hogy szereti őt? Hogy miatta kockáztat mindent? Az egész eddigi életét és eredményeit? A pénzét, a szabadságát? Halkan osont, és ez is dühítet­te, de nem tehetett mást. Miért kell neki így sompolyognia a sze­retett nőhöz...? Miért nincs igazi személyazonossága, ő miért nem valaki? Miért nem jöhet nyíltan, egy másik szép csokorral - leány­kérőbe...? (Folyt, köv.) i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents