Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-29 / 237. szám

2000. Augusztus 29., kedd HATTER PORT Űj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Igazgatóválasztás Dél-Magyarországon A közoktatásról szóló törvény szerint, ha egy iskolában a tanulók 25 százaléka három év átlagában ténylegesen részt vesz nemzeti, etnikai kisebbségi nevelés­ben, akkor kisebbségi oktatási intézménnyé minősül, és vezetőjének megválasz­tásában a kisebbségi önkormányzatnak egyetértési joga van. Bogádmindszenten akörül folyik az ádáz vita, hogy esetükben a 25 nem 19 százalék-e inkább. A tét: újabb választás, vagy az állami normatív támogatás visszafizetése. Igazgatóválasztásra került sor ez év július 11- én Bogádmindszenten, ugyanis a három tele­pülés, Bogádmindszent, Hegyszentmárton és Ózdfalu által fenntartott iskolában lejárt a ko­rábbi igazgató, Petkó Mária mandátuma. Az első, sikertelen pályázat után másodjára öten jelentkeztek, de miután egyikük visszamond­ta, négy jelölt közül kellett dönteni a testüle­teknek. Bár Petkó Mária gazdasági tevékeny­ségével a fenntartók nem voltak éppen elége­dettek, de a tantestület, a szakszervezet, a di­áktanács, az iskolaszék, a szülői munkakö­zösség és a háropi cigány kisebbségi önkor­mányzat is mellette voksolt, ez utóbbiak véle­ménye azért is fontos, mert a tanulók hetven százaléka cigány származású. A választásra, tekintettel a közelgő tanév­kezdésre, rendkívül gyorsan sor került, a kiér­tesítéseket követően két nap múlva, és minő­sített többséggel megválasztották a korábban a vajszlói iskolában tanító Tóth Istvánt. A Bogádmindszenti Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat vezetője, Csonka Sándor pedig levél­ben emelt kifogást Kaltenbach Jenőnél (ké­pünkön), a kisebbségi jogok országgyűlési biztosánál, hiszen a települési önkormányza­tok nem tették lehetővé egyetértési joguk gya­korlását, melyet pedig a törvény biztosít. Ugyanis véleményük szerint az iskolában és az óvodában a tanulók 25 százaléka vesz részt egy etnikai és felzárkóztató program­ban, melyet az oktatási tárca több millió fo­rinttal támogatott. Kaltenbach Jenő vizsgálatot indított, mely­nek során beszerezte a választásról szóló kép­viselő-testületi jegyzőkönyvet, az iskola alapí­tó okiratát, a nevelési programjának kisebbsé­gi oktatásról szóló részét, az Oktatási Minisz­tériumnak küldött statisztikai jelentéseket 1997-től kezdődően. Megállapította, hogy a három év átlagában a tanulók 25 százaléka részt vett az etnikai kisebbségi óvodai, ületve iskolai kisebbségi nevelésben-oktatásban, ez esetben pedig kimondja a törvény, hogy a ki­sebbségi oktatási intézmény vezetőjének megbízása és megbízásának megszűnése előtt be kell szerezni a kisebbségi önkor­mányzat egyetértését. A volt igazgatónővel és a kisebbségi önkormányzat elnökével folyta­tott több telefonbeszélgetés során azt is meg­Részlet Kaltenbach Jenő leveléből „Mivel a bogádmindszenti iskola kisebbségi oktatási in­tézménynek minősül, ezért a fenntartó három önkor­mányzat kisebbségi önkormányzatát - az Ózdfaluit, a hegyszentmártonit és a bogádmindszentit - az iskola ve­zetőjének megbízatása során az egyetértési jog egyaránt megilleti. Az igazgató kinevezése - a képviselő-testüle­tek általi megválasztása - során e jogukat nem gyakorol­hatták, ezért az erről szóló határozat törvénysértő. állapította, hogy ez a pedagógiai program ténylegesen is megvalósult. Történt mindez annak ellenére, hogy az iskola alapító okirata hibás, hiszen nem tartalmazza az etnikai fel­adatokat, de azokat ennek ellenére az intéz­mény teljesítette, és az ezért járó támogatáso­kat igénybe vette. Megállapította, hogy az ala­pító okirat hiányosságának a képviselő-testü­letek mulasztása az oka, ezért az önkormány­zatok felelősségi körébe tartozik megelőzni az újabb joghátrányt. Az ombudsman azzal a kezdeményezéssel fordult az önkormányza­tokhoz, hogy vonják vissza az iskolaigazgató kinevezéséről szóló határozatukat. Az idő sürgetett, ezért az ombudsmani le­vél hatására augusztus 16-án rendkívüli együttes testületi ülésre hívták össze a képvi­selőket mindjárt másnapra. Ekkor újra szava­zásra került sor, de mivel Tóth István nem kapta meg a minősített többséget, a jelen lévő dr. Czoboly István, a Bara­nya Megyei Közigazgatási Hivatal főosztályvezetője azt javasolta, nem kell megerősíteni a korábban hozott döntésüket, arról kell határozniuk csupán, hogy visszavonják vagy sem. Csonka Sándor értel­mezésében Czoboly István ezzel a javaslatával hozzá­járult a további törvénysértéshez, hiszen a ki­sebbségi önkormányzatok egyetértési jogát a korábbi eljárási módhoz hasonlóan ekkor sem vették figyelembe. Czoboly István érdeklődésünkre elmond­ta, hogy a három óvodapedagógus úgy nyi­latkozott, hogy a kisebbségi nevelést be akarták ugyan indítani, de a lakosság ellenál­lása miatt ez meghiúsult. Ezt követően vizs­gálták meg a testületek, hogy ez fedi-e az igazságot, vagy pedig az iskola igazgatója ál­tal aláírt statisztikai adatszolgáltatás. Végül a három óvodapedagógus nyilatkozatát fogad­ták el, ennek eredményeképp a 25 helyett csak 19 százaléknyi részvételi arányt állapí­tottak meg. így aztán arra a következtetésre jutottak, hogy a korábbi döntésük törvényes, azt nem helyezik hatályon kívül, sőt meg is erősítették. Tekintettel arra, hogy az augusz­tus 17-i rendkívüli ülés az előterjesztés meg­erősítéséről szólt - amelyre a 19 százalék tu­datában voltaképpen nem is volt szükség -, és ezt az egyik önkormányzati testület nem minőségi, hanem egyszerű többséggel fo­gadta el, Czoboly István azzal érvelt, hogy korábbi döntésük nem nyil­vánult semmisnek. Jogsze­rűtlen lehet ugyan, de sem­mis csak akkor, ha a bíróság vagy saját maguk hatályon kí­vül helyezik. Az igazgatóvá­lasztás ugyanakkor nem tű­nik törvénysértőnek, hangsú­lyozza dr. Czoboly, mert azt a kérdést eldönteni, hogy tény­legesen hány fő vette igénybe az oktatást, és azon belül mi minősül kisebbségi oktatás­nak, egyelőre senki sem tud­ja. Ehhez óvodapedagógiai szakértő igény- bevételére van szükség. Ha egyértelművé vá­lik ezek után, hogy megvan a 25 százalék, meg kell támadni a kinevezést. Ha nincs meg, akkor pedig el kell számolni a normatív támogatással, és a közigazgatási hivatalnak értesítenie kell az Állami Számvevőszéket, amely majd egy vizsgálat megtartása után jo­gosult megmondani, hogy adott esetben kell-e, és mennyit visszafizetni az önkor­mányzatoknak. Petkó Mária úgy gondolja, hogy mulasztást követett el az óvodavezető, ha nem hajtotta végre a pedagógiai programot. Mindenesetre furcsállja, hogy a program végre nem hajtását csak most, utólag jelzi, korábban szóba sem került hogy bármilyen gondja is lenne, hiszen az ezért járó normatív támogatásnak mindig is örült, és azt igénybe is vette. Azt sem érti Petkó Mária, hogy az elmúlt öt évben egyet­len kifogás sem érkezett igazgatói tevékenysé­gével kapcsolatban, most mégis kifogásolják munkáját, bár a polgármesterek szerint több alkalommal is figyelmeztették az ésszerű gaz­dálkodásra. Szó sincs etnikai programról az óvodában, állítja Fehér Tünde óvodavezető, sőt ez ellen a cigány szülők több ízben is tiltakoztak, mert úgy vélték, elég, ha majd felnőttkorban „kiüt­közik”, ki cigány, ki magyar. Az etnikai prog­ramnak az óvodai részére befolyt normatív tá­mogatást pedig visszafizetik. Szerinte a peda­gógiai program felzárkóztató és nem etnikai jellegű. Végrehajtásának elmaradásáról, lévén szakmaüag az óvoda önálló, nem volt köteles beszámolni az igazgatónőnek. Jakab Gézáné hegyszentmártoni polgár- mester szerint Petkó Mária anélkül készítette el statisztikai jelentését a programban részt­vevőkről, hogy nem kérdezte meg, a valóság­ban megtörtént-e az óvodában annak végre­hajtása. A normatíva lehívásával kapcsolatos, és az iskolában elkészített adatok már a kör­jegyzőségen sem egyeznek, pedig mindkét adatsort az iskolaigazgató adta le. A fenntartók részéről folyamatosan abban a tudatban voltak, mondja Nagy János bogád­mindszenti polgármester, hogy felzárkóztató és nem kisebbségi programról van szó. A kér­dés számára úgy vetődik fel, hogy a fenntar­tók és a szülők tudta nélkül lehet-e egy intéz­ményt kisebbségi intézménnyé nyilvánítani, hiszen ez történt az ombudsman hivatala ál­tal. Azt gondolták ugyanis, hogy ebben a fel­zárkóztató programban minden gyerek részt vesz, nemcsak a cigány származásúak. Volta­képpen szakértőnek kell megállapítania, hogy a program megvalósult-e, és nemcsak az óvo­dában, hanem az iskolában is. Ha nem, akkor több millió forintot kell visszafizetniük az ön- kormányzatoknak, ha igen, akkor is furcsa helyzet áll elő, hiszen részint kiderülhet, hogy a fenntartó és a szülők tudta nélkül kisebbsé­gi iskola működik Bogádmindszenten, továb­bá új pályázatot kell kiírni. Arra a kérdésre, hogy elképzelhető-e egy kisebbségi pedagógiai program elkészítése a fenntartó önkormányzatok tudta nélkül, Ja­kab Gézáné azt válaszolta, hogy három évvel ezelőtt készült a programnak egy etnikai ré­sze, amely végül is elfogadásra került a nagy egész részeként, de az egy ötkötetes anyag­ban csupán nyolc-tíz oldalt tett ki, amely an­nak idején nemigen keltette fel a figyelmüket. Az óvodai pedagógiai programban pedig utol­só pontként szerepel ugyan a cigány gyere­kekkel való foglalkozás, de ezt a kitételt az óvodavezető nem etnikai feladatként értelme­zi. Arra a kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy a kirendelt szakértő a program­ban szereplő „cigány” kifejezést etnikai foga­lomként értelmezi, és ennek következtében az óvodavezetőnek kell a végre nem hajtott feladat miatt a normatívát visszafizetnie, Fe­hér Tünde nem tudott válaszolni. CSERI LÁSZLÓ DUNAI IMRE Verő fény és vész Bár a megemlékező ünnepsége­ket mindig a legközelebbi hét­végén tartják, a nemzeti nagy­létünket temető mohácsi csata évfordulója valójában ma van. 1526-ban szerdai napra esett. A csatasíkon felálló magyar se­reg harcosai azonban aligha­nem úgy tarthatták számon, hogy Keresztelő Szent János fejevétele napja. Ez nem volt kedvező előjel. A csatát megelőző haditanácson akadt olyan szarkasztikus meg­jegyzés is, hogy javasolni kelle­ne a Szentatyának: az elkövet­kezendő napot a kereszténység 26 ezer magyar vértanúja em­léknapjaként iktassa majd be a naptárba. A prófécia bevált, az indítvány azonban nem talált meghallgatásra. Illetve csak a magyar utókor számára lett au­gusztus 29. a vértanúk napja. Annak sem kizárólagos, csak a leginkább szimbólummá emelt. 1526. augusztus 29-én ugyanis lezárult históriánk egyik kötete, s gyász színű inici­álékkal kezdődött íródni egy újabb. Ezért a csataévforduló mindig is alkalmas volt a tanul­ságok megvonására és az aktu­alizálásra. Lehetett és lehet osto­rozni a hajdani (és közelmúlt­beli) nemzedékek erkölcsi rom­lását, a vezető rétegek ország­vesztő önzését, a tehetségtelen- ségét, kifelé mutogató kritikával a magunkra maradottságot, a csekélyke külhoni segítséget. Netán azt, hogy a kereszténység védőbástyája kitüntető címet ugyan magára aggathatta az or­szág, de csak annyi haszonnal, hogy évszázadokkal utána is hi­vatkozhat rá, ha éppen szegény rokonként bebocsátásért kopog­tat az oszmán hódítástól meg- menekedett fejlettebb Európába. A szemrehányás rohama azon­ban ehhez soha nem volt idő­szerű taktika, és ma sem az. Aktualizáljunk mást „mo­hácsi vészesen”? Nekem például a csataévfordulókon az önfelál­dozó hősiesség iránti megdöbbe­nésen túl gyakran ez az 1526 elején leírt bizakodás is eszem­be jut: „Még a mi házunk előtt is verőfény kelhet. ” A gyönyörű mondat nem a nemzeti sorskér­dések kedvező eldőítét sugárzó optimizmust takarja. Csupán az országban egymással vetél­kedő pártok egyike vezéralakjá­nak reményét, hogy a hatalom­ból való kiszorítósdi legközelebb (vagy legközelebb is) számukra kedvezően dől el. KOZMA FERENC _______________________ Va sárnapi trakta Olvasónk telefonált, hogy miért kell éppen abban a pécsi dűlő­ben majdnem egész napos áramszünetet tartani, ahol ő lakik? Visszajött ugyan az áram egy időre, de aztán megint odalett. (Mondtam ne­ki, hogy nálunk is volt már áramszünet. Hosszú is.) De mi­ért éppen vasárnap, a meleg­ben, amikor a hűtő már nem bírja tartani a mínusz fokokat, leolvad, s megromlik a hús, és oda a vasárnapi trakta. (Mint­ha ettől jogossá lenne a pa­nasz.) Aztán meg - folytatta a telefonáló -, egyetlen szórako­zásunk a tévé lenne, s annak is annyi. Ezzel tönkretették az egész hétvégét. És persze hiába hívom az ügyeletet, hiába ér­deklődnék, hogy meddig tart még a dolog, csak az automata van rákapcsolva, aki sohasem válaszol az embernek. Ezért szólok maguknak, hogy leg­alább valakivel szót válthassak. Valóban nehéz megkömyé- kezni hétvégén az áramszolgál­tatót (és olykor mindenféle szolgáltatót), sőt még hét köz­ben sem könnyű kideríteni, hogy mitől, meddig és miért akadozik azt ellátás? Viszont azt is tudom, hogy meglehető­sen elavult néhol a villanyveze­tékek rendszere, s olykor ha egy madár a drótra száll, vagy ráhull egy faág, rövidre zárja a nyugalmat, és a lakások töme­gében (jól behatárolható körze­tekben) maradnak villanyéhe­sen a lakók. Nos, amíg a telefo­nálónk szavain töprengtem, újabb információ érkezett, mi­szerint egy pécsi siklórepülő a Szamárkúl környékén oly mó­don landolt, hogy az ernyő kö­telei fönnmaradtak a magasfe­szültségen, s maga is ott lógott egy darabig. Óriási szerencse a dologban, hogy a fiatalember nem ért a vezetékekhez (az er­nyő kötelei égtek csak szénné), és sikerült minden baj nélkül megúsznia a dolgot. Am hosz- szas áramszünetet okozott, mert a siklórepülő „rövidre zár­ta" a drótokat. A nagyvilágban a dolgok kö­zött nem mindig érdemes ösz- szefüggéseket keresni. De ki tudja? Abban az ominózus pé­csi dűlőben talán éppen e pi­szok-szerencsés kimenetelű bal­eset miatt (s ezért bizonyára megbocsátható) lett végképp oda a vasárnapi trakta. hetedik oldal HOLNAP Riport Pécsett a Hajnóczy utcában 1994 februárjától működött az a 12 személy fogadására alkalmas átmeneti szálló, ahol a válságba került kis­mamák és a háromévesnél ifjabb gyerekek ideiglenes otthonra tcdáhak. 1997-ben az intézmény megszűnt, krí­zishelyzetek viszont tovább­ra is vannak. Megnyugtató, kielégítő megoldást eddig nem sikerült találni. Portré Varga Zsolt, a Duna-Dráva Nemzeti Park ifjú őrparancs­noka hivatalból természetjá­ró, magánemberként pedig világjáró. Portré Mesterség kékben Európa-szerte ismert, sőt a tengereken túl is. Műhelyében gyakran fordulnak meg turistacsoportok. Amerikaiak, ausztrálok is. Az utóbbi években kékfestőfesztivált rendez­nek nyaranta Nagynyárádon az ő hírnevére alapozva.- A mesterséggel családi hagyo­mányt folytatott?- Nagyszüleim földműveléssel foglalkoztak, apám pedig a hibás lábai miatt az órás szakmát tanul­ta ki. Rám számítottak, hogy majd én a mezőgazdaságban fo­gok dolgozni, de nem volt hozzá kedvem. Nagyanyám mesélt a kékfestőszakmáról. Ennek hatá­sára lettem kékfestő.- Hogyan lehetett ezt megta­nulni?- Ipari iskolába jártam, a gya­korlati részét pedig Bólyban ta­nultam Auth Rezső mesternél. A segédévek alatt több műhelyben is megfordultam, hozzátanultam a kelmefestést, a vegytisztítást, a gyapjúfonalfestést, így lett teljes a mesterség.- Miként voltak meg egymással?- Immár 52 éve va­gyok iparos. Szép is volt, nehéz is volt, de nem hagytam fel vele, mert szerettem ezt a mester­séget. Ma is ez tartja bennem a lelket. Ám ennyi elég volt a szak­mából. Az a szándékom, hogy az esztendő végén leadom az ipart, a műhelyt az unokám viszi tovább.- Miként lehetett a nemzetközi hírig eljutni?- Pályafutásom elején elhatá­roztam, hogy a megszokottnál jobb minőséget fogok előállítani. Annak idején még igen sok kék­festő dolgozott, csakis ezzel az Sárái János kékfestőmester 1918-ban Mohácson született, de egyébként tősgyökeres nagynyárádi. 1947-ben Pécsett tett mestervizsgát, majd 1948-ban váltotta ki az iparengedélyét. Népi iparművész. 1982 óta a népművészet mestere. 1998-tól Nagynyárád díszpolgára. Nős, két gyermeke van. igényességgel lehetett felszínre kerülni. Ma már alig vagyunk né- gyen-öten az országban. Az első években igyekeztem a munkái­mat zsűriztetni. így megismertek a népművelők, népi iparművé­szek. Meghívtak kiállításokra, népművészeti vásárokra.- Mi az új a mostani kékfes­tésben?- Néhány technológia újítással a mesterség kiforrott, sokkal jobb minőséget lehet létrehozni. Hajdan például az asszonyok megkékültek ezektől a ruhák­tól. Ma már ez a textília színtartó.- Mégis kiment a divatból ez a vi­selet. Hogyan le­het ebből a mes­terségből ma megélni?- A turizmusból élünk, a sok műhelylátogató vásárlásaiból. Az emberek kezdenek visszatérni a természetes ruhaalapanyagokhoz. Az idén vettük észre, hogy egyre többen vásárolnak ruhaanyagot is, nemcsak lakásdísznek valót.- A prosperitáskor hagyja abba. Mi lesz a műhellyel?- Úgy érzem, az unokámnak nem lesz sok gondja a reklámmal, csak tovább kell öregbítenie a mű­hely nemzetközi rangját. j >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents