Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)
2000-08-26 / 234. szám
2000. Augusztus 26., szombat KULTÚRA Új Dunántúli Napló - 11. oldal MŰVELŐDÉS Részlet a most megjelent könyv gazdag képanyagából Növekvő mágia A közelmúltban a Jelenkor Könyvkiadó gondozásában megjelent Gellér B. István képzőművész „A Növekvő Város” című könyve, eredeti adalékul a képzőművész alkotómunkájához. Kuriózum, valóság és illúzió egymásnak bravúrosan felelgető tükrei varázsolják el az olvasót, aki Gellér B. István színes, mívesen összeállított képeskönyvébe lapoz. A Növekvő Város növekvő legendáját képzőművészeti alkotásokban továbbíró művész ösz- szegyűjti e különös, múltból előhívott mitológia félig valós, félig megálmodott, de kísértetiesen valószerű dokumentumait. Mindazoknak az elszánt embereknek a portréját, múltbúvárló munkásságát felvillantja egy-egy levél, naplórészlet, életrajz erejéig, akik ezt a valahai anatóliai civilizációt kutatták és valamilyen módon dokumentálták. Azonban nemcsak a múltba vesző város mitológiájáról szól, hanem magának a múlttal folytatott párbeszédnek szavakon túli erejéről, a vüág teremthetőségéről. Az ősi civilizáció felidézése, az első rekonstrukciót elvégző S. J. Robin, Walewski vagy a romok közt megőrülő Dr. W. Brunn munkássága csak ürügy a teremtő hatalomhoz képest, amelynek természetes médiuma a művész, esetünkben Gellér B. István, aki művek sorával, közte csodás „szoborparkkal” álmodja teljessé, teszi még valószerűbbé azt a mitológiát, amit gyávák vagyunk igaznak elfogadni. A Gellér műveiről készült színes fotókkal, rajzokkal illusztrált, valódi- és áldokumentumokat soroló könyvhöz Hegyi Lo- ránd művészettörténész írt előszót. (Jelenkor Kiadó, 2000) B.R. Kísérletezők és kiválasztottak azonban ma is a határterületeket kutatják, vizuális problémákat feszegetnek. Kiderült, hogy az animációs mozi területén igenis még létezik néhány profi műhely, s bebizonyosodott, például a Pannóniafüm Grácia alkotócsoportja révén, hogy a magyarok erőssége még mindig a rajzfilm, Sára Sándor zsűrielnök is kiemelte tiszta gondolatiságát, a követhető logikát, a formai trükkök, ügyetlenkedések nélküli, kiérlelt tartalmakat. Kismányoky Károly szerint a technika kezelésében a fiatalok varázslók, bár ha a gondolkodásmód avítt, régi, a legújabb (de már két év alatt elavuló) eszközök semmit sem segítenek. Nem segítenek a Tart pour l'art trükkök sem, a formalizmus, a puszta lehetőségek végtelen kiélvezése, elképzelés, idea nélkül. Másrészt viszont azok a zárványként megmaradt régi tervek, amelyeket elfedett az idő, most újra „reanimálhatók” az új technikákkal, valami ilyesmit tervez ő is a vagy 20 éve készült Pszichorealizmus című filmjének egyes anyagaival, az elmebetegek megrázó rajzaiból most valami egészen új születhet. Kell a változás, hiszen ma már képzettebbek vagyunk talán a képolvasásban, már egy évtizede készült filmet is másként látunk, túl lassúnak érezzük, talán még a „helyi érték”, az áthallások sora is eltűnik. A régi és az új értékek és tapasztalások összevegyítése olykor nehéz, kellenek a kapuőrök, Kismányoky szavaival élve a „zsilipelők”, akik átmentik, amit érdemes. Ő is ilyen át- járó-nyitogató, reméli, saját diákjai számára is. Persze a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának multimédia műhelyének tagjai is ott voltak a fesztiválon, Kocsis Csaba a XXI. századi elidegenedés perceiben megörökített imádkozó sáska magányával még díjat is nyert. Hogyan lettünk öt (vagy hat, esetleg hét) érzékkel bíró emberből audiovizuális lényekké? Mikor történt, hogy másként kezdtük el látni a képekkel teli világot? Egyáltalán megtörtént mindez tényleg, vagy csak a virtuális valóságban? A megújuló filmművészetről és sok másról Kismányoky Károly filmrendezővel beszélgettünk, a Retina fesztivál kapcsán. Annyi mindenről van meghallgatni való véleménye Kismányoky Károlynak (képünkön), a Pécsi Városi Televízió művészeti vezetőjének, aki a legutóbbi Retina fesztivál zsűrijének is tagja volt, hogy a többórás beszélgetés után akár cikksorozatot is kezdhetnénk a vizuális kultúra, a rövidfilmes művészet változásairól. Most mindenesetre az ő szemén át nézve elemezzük a Retinára hozott alkotásokat, egyetemista tanítványainak munkáit is beleértve. Míg valamikor tudtuk, mi a kísérleti film, és a Balázs Béla Stúdióra gondoltunk, ma talán az a kísérleti, ami nem sikerült. Ilyenből volt néhány a Retinán, egészen rossz darabok is születtek, ám megjelentek a minőségi munkák, sőt a komoly dokumentumfilmek is. Az igazi kísérletezők A fümrendező ideája azonban inkább egy olyan képzés, ahol például egy művészeti menedzser rajzolni tanulna, a művészeti újságíró, vagy egy dramaturg-tanonc festene és zenélne, vagyis érintetté válna, s ugyanolyan közvetítő lenne a művészeti ágak között, mint mások az eltűnő és keletkező értékek között. A beszélgetésnek ezen a táján más léptékre váltunk (a világ kitágul), és arról elmélkedünk egy keveset, hogy valójában Magyarország maga is egyfajta átmentő katalizátor ország, hiszen mindig is befogadó nemzet volt, s most is képes kultúrákat összebarátkoztatni. Ezt kicsiben a már hetedszerre megrendezett nemzetközi film- és videofesztivál is megtette. A 17 ország 120 vendége egymás vüágában barangolt már a filmekben is, de az is megért egy misét, ahogyan például Patapoklosi várta a Sellyéről Dráva- keresztúrra, Drávafokra is kitelepülő, Dráva- iványiba is ellátogató fesztivált, a maga vagy négyszáz lakójával, kicsinosítva, lelkesen. Érdekes az is, és a filmekből szinte sugárzott, miként próbál meg például Törökország felzárkózni Európához, kapcsolódni ehhez a kultúrkörhöz, mentalitáshoz, ha nem is sikerül ez olyan gördülékenyen. Jelzéseket ad Európa irányába Japán is, míg például a franciákat, az angolokat ez nem foglalkoztatja, minek is, hiszen megvan a jó helyük, rezzenéstelen identitással. Most minden változik, s más látásmódot fog kívánni már csak az is, ha az otthonok falán majd lepedőnyi plazmatévé lóg, s ezen egyszerre lehet tévézni, internetezni, esetleg számítógépes filmet csinálni, és a barátoknak elküldeni. így alakul az új közönség, amely azonban, reméljük, megérti majd például azt a filmet is, amelyet „Sötét térben az élet és halál rajzolatai” címmel álmodik most Kismányoky Károly néhány Martyn Ferenc-rajz ihletésére. E feloldódó görcsöt, a halál végső ellazulását idéző képeket látva talán másként gondolhatunk az utolsó útra is. Hiszen ez az igazi nagy átzsilipelés. HODNIK ILDIKÓ GY. ____ Magyarul - magyarán_______ Cí mek és címzések Az emberek írásos érintkezésében, közérthetően a levelezésben - akár hivatalos, akár magánjellegű -, szükséges a címzés. Benne legfontosabb a név: a személy-, intézmény-, vállalatnév. Ehhez megkülönböztető elemek tartoznak vagy tartozhatnak. A megkülönböztető elemek állhatnak a név előtt és a név után. Az előtte használatosak a korra, családi állapotra vonatkoznak: id. (idősb. v. idősebb), ifj. (ifjabb), özv. (özvegy). A leggyakoribb megszólításként (személyfelhívás vagy személyemlítés) is általános. Bizonyos státusok betöltéséhez elengedhetetlen meghatározott tudományos fokozatok megléte. Ezeknek pedig oly magától értetődő tartozéka a doktori cím, hogy többnyire fölösleges is a név előtti feltüntetése. Találkoztam olyan doktorokkal, akik személyük elleni merényletnek tekintették ennek véletlen vagy szándékos elhagyását. A közvéleményben makacsul tartja magát az a tévhit, amely szerint az egyetemi (kisdoktori) és az akadémiai (nagydoktori) címet a rövidítés kis illetve nagy kezdőbetűs változatával: dr„ Dr. - különböztetjük meg. A rövidítés semelyik változatából nem derül ki, hogy a megjelölendő fokozat melyik változatát takarja. A név után állhat valamilyen megszólító szó: úr, asszony, -nő stb. Foglalkozásra: ügyvéd, mérnök, orvos, tanár, könyvelő és így tovább. Beosztásra: rektor, dékán, igazgató, államtitkár, osztályvezető; rendfokozatra: őrnagy, ezredes, altábornagy. Tudományos fokozatra: egyetemi doktor (PhD); a... tudomány (ok) kandidátusa (Csc); a tudomány (ok) doktora (Dsc). A köznyelvben gyakran használt foglalkozások neve összekapcsolható a megszólító szókkal: mérnök úr, ügyvéd úr, doktornő, bírónő. Az egyes tudományterületek műveléséhez rendelhető megnevezések (például: vegyész, történész, nyelvész, agykutató) a nyelvi tudatban valószínűleg nem valamely foglalkozás neveként Hrolódik, ezért ezekhez megszólító szó nyelvünkben nem társítható vagy legalábbis szokatlan, mint a vegyész úr, nyelvész asszony. Ezek csak az élő nyelvi szövegekben használhatók bizonyos helyzetekben. Egy rádióműsor betelefonálója mondhatja akkor, ha az aktuális téma megbeszélésének többféle foglalkozású személy a résztvevője, és a telefonáló nem tudja (mert a műsor kon- ferálásakor nem figyelte meg) a nevüket, csak a foglalkozásukat. Az adott tudományterület kutatása művelőjének megnevezése megegyezik a hétköznapi foglalkozásnévvel: közgazdász, pszichológus, filozófus, szociológus, politológus. Ezeknek a megszólításbeli használatát is kerülni szokták. A beosztásra utaló megnevezések többsége összekapcsolható a megszólító szókkal: rektor úr, államtitkár asszony, valamint a hierarchikus rangsor kombinálása a megszólító szókkal: N. N. professzor úr, N. N. adjunktus asszony. Rónai Béla ALKOTÓTÁBOR CSERKÚTON. Tegnap zárult a már másodszorra megrendezett művészeti találkozó a baranyai községben. A németországi Fellbachból és környékéről érkezett vendégek itt készült alkotásaiból kiállítást is rendeztek a helyi polgármesteri hivatal kertjében. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Színházi különlegességek Egyre nagyobb hangsúlyt fektet a Pécsi Harmadik Színház a gyermekelőadásokra. Az idei évadban a fiatal közönség mellett az idősebbeknek is jut néhány izgalmas produkció. Vincze János igazgató idén is az igényes közönségnek szóló kamaradarabokat ígért, így Füst Milán „Lázadó” című darabját, és O’Neill „Hosszú út az éjszakába” című drámáját. Műsoron marad a többi siker: a Lola Blau, az Elnöknők és a Szappanopera. A gyermekdarabok közül a Csillaglány című mesemusical az új előadás, de tovább játsszák az Ágacskát, a Gyáva kistigrist, a Pinokkiót is. A befogadószínházi tevékenység keretében a Budapesti Kamaraszínház az India című produkciót hozza el Pécsre, az itteni közönséget érdekelheti, hogy a korábban Pécsett játszó Újvári Zoltán lesz az egyik főszereplő. A Merlin Színház Hamvai Kornél „Márton partjelző fázik” című darabjával lepi meg a nézőket, a címszerepet Jordán Tamás játsz- sza. A jó hagyományoknak megfelelően lesz több táncszínházi program, szeptember 19-én este 8-kor Fekete Hedvig „Vonat” című koreográfiája kerül színpadra. Újdonság, hogy az idei évadban a színház történetében először bérleteket is kiadnak, s mint Kővári István közönségszervező elmondta, a gyerekszínházi bérletbe mind a négy futó darabból lehet választani, de már két előadásnál kedvezmény jár. A felnőtteknek szóló bérletben a két budapesti vendégjáték, a Lola Blau, a Szappanopera és a Lázadó kap helyet. ____ H. I. GY. Mi llenniumi Vadászati Almanach A természetlíra és a vadászirodalom klasszikusainak „jelenlétében” mutatták be csütörtökön este Pécsett, a Civil Közösségek Házában a baranyai vadászok millenniumi al- manachját, a könyvbemutatót ugyanis Fillár István színművész Vajda János és Áprily Lajos verseiből, valamint Fekete István novelláiból összeállított műsora nyitotta meg. A Millenniumi Vadászati Almanach a számvetés és a jövőnek küldött üzenet igényével készült. A több mint 300 oldalas, album- szerű, reprezentatív kivitelű kötet h, nagy blokkból áll. A „Természetvédelem, vadgazdálkodás, vadászat” címszó alatt szakcikkek sorakoznak, melyek a sokszínű baranyai táj flórájába és faunájába illesztve történelmi áttekintésben vizsgálják a vadászható fajok mennyiségi és minőségi alakulását, illetve a vadgazdálkodás és természetvédelem összof ggéseit. E cikkek közül mindéi, zony- nyal országos érdeklődés kíséri majd Túrós László „Ormánsági szarvas” és dr. Monostori László „Az őzállományok teljesítménynövelési lehetőségei” című tanulmányát. Az „Elődeink” című fejezetben tizennyolc kiváló vadgazda és természettudós portréja olvasható. A „szarvasnemesítő” Draskovich Iván, a fácántenyésztő Cizsek László, a káprázatos tehetségű sportlövő Hónig Aladár, a „magyar vizslás” Standeisky Andor, az ornitológus Geréby György, a „dámspecialista” Szabolcsi József színes egyénisége és máig ható öröksége méltó arra, hogy a ma vadászai mellett a természet más barátai is megismerjék. Az „Ismerős arcok” című fejezet a közelmúlt és a jelen néhány nagy baranyai vadászát mutatja be, míg az „Alkotó vadászok” című összeállítás azok munkásságából ad ízelítőt, akik a természet bűvöletében az irodalom, a festészet, a fotózás, a fa- és csontfaragás, illetve az ékszerkészítés eszközeivel és műfajában vallanak ennek az ősi szenvedélynek és mesterségnek gazdag élmény- és érzelemvilágáról. Baranya a vadgazdálkodás és vadászati kultúra egyik hazai fellegvára. Ezt tükrözi az a nagy terjedelmű, ötven évet átfogó sajtóbibliográfia is, melyet dr. Czvalinga István állított össze „Rólunk írták” címmel a hazai vadászlapok baranyai vonatkozású, vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos publikációról. A több száz képpel illusztrált, színes és olvasmányos almanachot a baranyai vadászok több mint 2400 nevet tartalmazó „Adattára” zárja. Ez a névsor egyrészt az összetartozást hivatott szimbolizálni, illetve erősíteni, másrészt a személyes és kollektív felelősségvállalás dokumentuma, hisz a vadász - mint aktív természetvédő -, nem csak azért felelős, amit tesz, de azért is, amit elmulaszt... A Baranya megyei millenniumi eseményekhez, illetve kiadványokhoz csatlakozó Millenniumi Vadászati Almanachot - melyet Békés Sándor szerkesztett -, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Megyei Területi Szervezete adta ki. i t > I
