Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-23 / 231. szám

2000. Augusztus 23., szerda HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal ■hetedik oldal — A gyógyító hipnózis ,Nem meglepőbb megszületni kétszer, mint egyszer. ” (Voltaire) Sokan a reinkarnáció bizonyítékát látják abban a technikában, amelynek során hipnózisban vissza lehet vinni embereket korábbi életeikbe. A szakma komolyabb része azonban ebben nem hisz, számukra az orvosi hipnózis a gyógyítás eszköze­ként alkalmazható, és ezt a sajátos időutazást jó üzleti fogásnak tartják csupán. Egy ismert indián művész, aki kizárólag az angol nyelvben volt járatos, állítólag folyé­kony franciasággal szólalt meg regressziós hipnózisban, miközben egy régmúlt világ­ban kalandozott. Elmondta, hogy ő egy je­lentéktelen zeneszerző, és beszámolt előző életének részleteiről. A terapeuta utánané­zett, s kiderült, hogy valóban élt egy ilyen másodosztályú francia zeneszerző, aki igen gyenge műveket alkotott. A kérdés: valóban megtörténhet-e az, hogy az ember hipnózisban visszalátogat­hat korábbi életei valamelyikébe, s vajon vannak-e korábbi életek? Alkalmas-e a hip­nózis az ilyen jellegű időutazásra? A hipnózis módosult tudatállapot, a leg­ősibb gyógymódok egyike, legalább négy­ezer esztendeje alkalmazzák, mondja dr. Hoffmann Ilona pszichiáter, a Pécsi Honvéd­kórház főorvosa. A hipnózis sorsa hullámzó, egyes időszakokban nagy becsben tartották, máskor pedig száműzték. Ma reneszánszát éli, a medicinában az őt megillető helyre ke­rült. Egyike az alkalmazott pszichoterápiás módozatoknak, alkalmas a különböző pszi­chés tünetek - kényszerek, szorongások, de­pressziók - megközelítésére. A terapeuta a módosított tudatállapot létre­hozásává keresi meg a betegség gyökerét. Azért beszélünk módosított tudatállapotról, magyarázza a pszichiáter, mert a beteg úgy éli meg, hogy hipnózisban tudata eltér a meg­szokottól, fogékonnyá válik egyrészt külső in­gerekre, másrészt a saját belső érzelemvilágá­ra. A két ember - a terapeuta és a hipnózisban lévő személy - közötti kölcsönös viszony na­gyon szoros, a terapeuta ebben a transzálla­potban képes megragadni a páciens figyel­mét, és oda irányítani, ahová a kóros folyamat megkívánja. Hogy mennyire vagyunk hipno­tizálható alkatok, az velünk született tulaj­donság, az ember személyiségére jellemző ér­ték. 10 százalékunk alig, 30 gyengén, 30 köze­pesen, a maradék 30 százalék erősen hipnoti­zálható. Hipnózist az utóbbi két csoport ese­tében lehet jól alkalmazni, a többieknél bo­nyolultabb eljárásra van szükség, de az eljárá­sokban nincs se boszorkányság, se trükk. ,Valamiféle herceg vagyok” „A következő jelenet megerősített benne, hogy vala­miféle herceg vagyok, a második ember, a király utóda. Egy férfi mellett ültem, akiben apámra ismer­tem. Nagyon kövér ember volt, és ragyogó tolldíszt, nyakláncokat és karkötőket viselt. (...) Mély belső erőt éreztem a regresszió alatt. Magabiztossá tett a tudat, hogy én leszek a következő főnök. Élveztem a hatalom és a felelősség érzését. Készen álltam rá, hogy apám helyébe lépjek, és én legyek a király, amikor eljön az ideje.” (Részlet R. A. Moody amerikai pszihoterapeuta egyik esetleírásából) A hipnózis egyik technikája a korregresz- szió, amikor az egyént vissza lehet vinni ko­rábbi életszakaszaiba, gyakorlatilag a 2-3 éves életkorig, hangsúlyozza a pszichiáter, de arról már megoszlik a szakma véleménye, hogy a magzati kor újra átélhető-e vagy sem. A különös utazások lehetőségét az előző éle­tekbe a tudomány nem támasztja alá Minderre természetesen azért van szükség, mert a páciens valamilyen lelki betegségben szenved, amelynek érzelmi gyökerét kell megtalálni a korábbi életszakaszokban. A traumatikus élményanyag felidézése és átélé­se után azt át is kell dolgozni, az egész proce­dúra ez által nyer értelmet. A beteg mindig rátalál a problémák gyökerére, és az időben ott áll meg, ahol valamifé­le gócot érez. A szakma véleménye arról is meg­oszlik, hogy az, aki a há­roméves kort éli meg, tel­jes egészében vagy csak részlegesen megy át a há­roméves korba, hiszen annak az életkornak meg­van a sajátos fiziológiája, gondolkodásmódja, moz­gáskoordinációja, szókin­cse. Dr. Hoffmann Ilona páciensei eddig még nem látogattak vissza előző életkorukba. Ő, mint or­vos nem is hisz abban, hogy ez lehetséges volna, de elfogadja: egyes emberek olyan érzelmi beállítottságúak, hogy a teljességérzésükhöz, identitásukhoz szükséges, hogy legalább az élmény szintjén megtalálják gyökereiket. Mindebben csak akkor lehetne hinni, ha nagy esetszámban fordulnának elő kontrol­láltam mert minden kísérlet tudományos iga­zolásra szoml. Sajnos Magyarországon nagyon elmara­dott a pszichoanalízis, megrekedt egy korábbi korszak szintjén, mondja dr. Daubner Béla pszichoterapeuta. Az ortodox analízis való­ban csak a hároméves korig alkalmazható, de voltaképpen nincsenek időhatárok. A reinkar- nációs hipnózis elnevezéssel azonban véle­ménye szerint óvatosan kell bánnunk. A hip­nózis önmagában megváltozott tudatállapot, nem terápia, Uyen állapotba kerülünk napon­ta, példáid akkor, amikor elalszunk. Ha ezt a technikát gyógyító jelleggel használjuk, akkor hipnoterápiáról beszélünk, és ha ennek adunk egy jelzőt, adott esetben azt, hogy rein­karnáció, akkor el kell gondolkoz­nunk azon, mit is takar e fogalom. Semmiképpen sem azt, amit a rein­karnáció, mint főnév jelent, amely egy hitrendszer alaptézise, s amely feltételezi a lélek átkelését egyik anyagi testből a másikba a halál pilla­natában. Hiszen ebben az esetben az egész folyamat képtelenséggé válto­zik. Ezért ezt a hipnoterápiás techni­kát csak körülírással lehet meghatá­rozni. Ha a terápia folyamán előző életek emlékképei idéződnek fel, vol­taképpen akkor is regressziós hipnó­zisról beszélhetünk, melynek során a személyiség tudattalan része lehető­séget kap arra, hogy kivetítsen önmagából olyan élményanyagokat, amelyeket eddig el­fojtott. Mindezek valódiságát, de még a szüle­tési trauma és a magzati léten belüli állapotok átélését sem lehet egzakt módon igazolni. Azt azonban biztosan lehet állítani, hogy a mód­szerrel az illető gyógyul, a pozitív változás te­hát megjelenik. Amerikában komoly kísérlet folyt arra vo­natkozóan, magyarázza dr. Daubner, hogy a hipnózisban felhozott élményanyag mennyire használható fel a bűnüldözésben, vagyis hogy az itt feltárt, normál tudatállapotban nem fel­idézhető események milyen súlfyal vehetők fi­gyelembe. Az eredmény meglepő: nem hasz­nálhatók fel semmire, voltaképpen ugyanúgy bizonyítani kell az átélt események valódisá­gát, mint bármi mást. Jó példa a probléma megértésére a korai szexuális trauma átélése is, amelyet rengeteg ember elszenved az élete folya­mán. Amikor alaposan megvizsgálták az eseteket, kiderült, hogy 30 százalé­kuk valóban megtörtént, 70 százalékuk azonban nem, azok csak a kisgyere­kek fantáziájában zajlot­tak le. Az igaz volt, hogy például a nagybácsi az ölé­be vette, és megsimogatta, de nem erőszakolta meg. Ebből következően egyál­talán nem biztos, hogy egy reinkamációs élmény ese­tében valóban reinkarnáci- ós élményről van szó, le­het, hogy mindez csupán a tudat kivetülése, a fantázia játéka, esetleg egy korábbi éjszakai álom megjelenése. A terápia során azonban nem az az érdekes, hogy reinkamáriós él­mény jön-e létre, hanem az, hogy megjelenik- e a személyiségben a pozitív változás vagy sem. Daubner Béla, mint mondja, már több száz pszihoterapeutát képzett Magyarorszá­gon, de azt reméli, hogy tanítványai ezt a tech­nikát kizárólag gyógyításra használják, s nem arra, hogy önként jelentkezőket visszavezes­senek korábbi életükbe. Az emberek nagy ré­sze megélhet reinkamációs élményt, de sok esetben olyan személyiség bőrébe bújva, ami­lyennek szeretnék magukat látni, és ezek így tulajdonképpen képtelenségek, kivetülések. Egyik betege, aki maga is pszichológus, azzal a panasszal jelentkezett, hogy nem tud teher­be esni. A regressziós hipnózis során különbö­ző korokba ment vissza, s mindegyikben azt élte át, hogy elveszíti a gyermekét. A jelenlegi férje mindig jelen volt különböző, de mindig ártó szerepekben. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a vele való rendezetlen kapcsolatának ki- vetülései voltak ezek a megjelenések, amely rendeződése után teherbe is esett. A reinkamációs hipnózist orvos nem al­kalmazza, annak leginkább üzlet szaga van, fogalmaz dr. Vértes Gabriella fogorvos és pszichoterapeuta. Még a méhen belüli trau- más élmények feldolgozásának is külön spe­cialistái vannak. Az orvosi hipnózis pedig minden esetben a gyógyulást szolgálja, nem pedig a kíváncsiságot. A kíváncsiak legin­kább a jelen élet problémáinak feloldozását keresik a múltban, és fordulnak azokhoz, akik ezt az igényüket kielégítik. A fogorvos­lásban egyébként a hipnózis vagy a szoron­gás oldására vagy érzéstelenítésre szolgál. Eme mindenki dkalmas, akinek nincs vele született agyi rendellenessége, tehát van aka­rata, és tud koncentrálni. A legjobb alanyok, mondja Vértes doktornő, a gyerekek, akik a hipnózist meseként élik meg. cseri László DUNAI IMRE Drasztikusan A pokoli hőségben nem hatott üdítő olvasmányként annak a felmérésnek az eredménye, amely szerint az utóbbi tíz év­ben a magyar lakosság egy főre jutó tej-, zöldség- és gyümölcs- fogyasztása drasztikusan csök­kent. Honfitársaink jelentős részének szervezetéből tehát az alapvető vitaminok is hiányoz­nak. Állítólag ezért is növek­szik a fertőző megbetegedések száma, illetve a szív- és érrend­szeri megbetegedések aránya. A kutatások szerint 1989-hez képest 1997-ben tejből 22 liter­rel ittunk, zöldségből, gyü­mölcsből pedig 17 kilogrammal ettünk kevesebbet, vagyis szin­te feleannyit, mint tíz évvel ez­előtt. Gyanítható, hogy a hely­zet az ezredfordulóra sem lett sokkal jobb, a narancsfogyasz­tást leszámítva. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a népesség 40 százalékának a szervezetéből hiányzik aC, a B2 és a B6 vita­min, márpedig ezek a fertőzé­sekkel szembeni védekezéshez szükségesek. Az idegrendszer megfelelő működéséhez fontos B1 vitamin pedig a lakosság 60 százalékának a szervezetében nincs jelen kellő mennyiség­ben. Közrejátszhat ebbe az is, hogy a sertéshús-fogyasztás is a felére esett vissza. A következ­ményként említett hatás igen valószínű, mert előzményként a húsáremelkedésekkor mind többeken mutatkoztak ideges tünetek. Az érem másik oldala, hogy amit a sokak számára egyre kevésbé megfizethető húson, gyümölcsökön, zöldségeken ki­adásként megtakarítunk, azt - némi állami támogatással - ki­fizetjük a gyógyszerekre. Sem­mijele, hogy az állattenyésztés­hez, gyümölcstermesztéshez le­gendásan kiváló adottságú kin­cses Baranyánk kivétel lenne. Többek között a mással nem indokolható mértékű gyógy­szerfogyasztás is ezt mutatja. Betegeskedve szedi tehát a csodapirulákat az is, akinek nem telik elég húsra, tejre, gyü­mölcsre, és az is, aki mindezen termékekből és terményekből nem képes elég mennyiséget el­adni az elképzeléseinek megfe­lelő áron. Ez a két tábor csak a gyógyszertárban (és inkognitó­ban!) találkozik. Ott egység­frontba tömörülve drasztiku­san sopánkodnak a medicinák drágaságán. KOZMA FERENC__________________ Kwehiil Két kihalófélben lévő, ősi afri­kai nyelv, a kweh és az ixu megmentése érdekében a na­pokban új rádióállomás léte­sült a Dél-afrikai Köztársaság­ban, hogy napi 12 órányi mű­sort sugározzanak. Azokhoz, a Kimberleytől 70 kilométerre néhány nomád faluban élő busmanokhoz szeretnének szólni, akik még beszélik e nyelveket, remélve, hogy a majdnem kőkorszaki szinten élők sátrában akad rádió is. Az adóállomás busman történe­tekkel próbálja majd hallgatóit szórakoztatni, zenét és (bizo­nyára a déli dobszó után) híre­ket is sugároz. A nyelvmentő program egyébként évi százezer dollárba kerül. A lelket melengető hír kap­csán elgondoltam, hogy nem ártana végre a hazai nyelv­mentés érdekében is tenni va­lamit. Kwehül ugyan nem ér­tek, de az az érzésem, hogy olykor még magyarul sem. Fő­leg, hogy az ember a hőgutá­nak és az ezzel járó agyelborí­tó dolgoknak ki van téve. S bár a meteorológusok szerint hamarosan visszatérhetünk a normálisba, még hosszan ViJ < selhetjük a forró, hosszú nyár következményeit. Állítólag az se használ, hogy időnként egy- egy nagyobb bevásárlóközpont légkondicionált csarnokában a fakkok közé bújva próbá­lunk vásárlást mímelve hűsöl- ni. Sőt. Az átmeneti megnyug­vás után még több olyasmit el­követünk, ami a magyar nyelvhez is fűzhető, s vágunk egymás fejéhez az ixu és kweh nyelvekben is bizonyára fellel­hető szavakat, felspannolt ide­gekkel. De ne kenjük a trágárkodá­sunkat a nyárra; igaztalan vol­na. Külföldi, több éves munká­ról hazatért ismerősöm említet­te megbotránkozva, hogy mennyire szembeötlő számára nyelvünk eldurvulása, s külö­nösen nehezen éli meg, hogy már nem csak az utcán, ha­nem a tévében, rádióban is oly gyakorta röpködnek a b....- megek és a k... anyák. Mi több, divattá, sikkessé lett (a show-műsorok hazai sztárjai is élenjárók ebben), a trágárság és az obszcenitás. S bár nem vagyok nyelvőr, ettől olykor nagyon kwehül ér­zem magam. hetedik oldal HOLNAP Riport A vendég mellé nem kell le­ülni. Vannak diákok, akik csak nyáron állnak be dolgozni valahova, mások hétvégéket áldozzák fel erre a pluszjöve­delem érdekében. Többnyire kiszolgáltatottak az ügyeske­dő munkáltatók kezében. Az iskolaszövetkezet biztonságot nyújt a munkavállaláshoz. Portré Zsalakó István, a Honvédel­mi Minisztérium nemrég alapított Zrínyi Kommuniká­ciós Khl.-jének médiaigazga­tója gimnazistaként egy kari­katúrával kezdte a pályáját a Dunántúli Naplónál. Portré A célszerűség kristályai Kispostavölgyben van a műhelye, ott is lakik. Szülei prés­házát formálta át ízlése és a fazekasmesterség igényei sze­rint. Volt időszak, amikor szinte remeteéletet élt, ám alap­vetően közösségi típus. Az 1998-ban alakult Kézművesek Baranyai Egyesületének elnöke.- Más hivatás iránt nem vonzódott?- Hároméves koromban felfedez­ték, hogy kiváló a hallásom. így előbb ismertem meg a kottát, mint a betűket. A gimnáziumban zenei tagozaton tanultam, de már akkor is sok mindent csináltam, amihez kézügyesség kell. Tizenhat éves koromban kezdtem gondolkodni arról, hogy kézműves szakmát kellene választanom. Egy évig ki­rakatrendezéssel próbálkoztam, utána jött a fazekasság.- Családi hagyomány volt hozzá?- A szüleim pedagógusok. A gének azonban működtek. Anyai ágon elég sok muzsikus akad a családban, és a kézügyesség is öröklött: apai nagyapám jó nevű suszter volt Pest me­gyében. Sok színész járt hozzá cipőt csináltatni. Például Honthy Han­na, Jávor Pál. De voltaképpen a család mindkét ágán ügyes kezű felmenőim vannak.- Hol és hogyan tanulta a faze­kasságot?- A mezőtúri Fazekas háznak nevezett műhelyben, ahol több mester dolgozott egy kis üzemben. Nagyon szigorúak voltak, de a szor­galmas, kitartó tanulóknak sokat segítettek. Az iskola után ottmarad­tam korongozni az üzemben két évig, hogy rutint szerezzek. Horváth Ágota 1959-ben született Karcagon. 1972-ben költözött szüleivel Pécsre. Itt érettségizett 1977-ben. Egy évig kirakatrende­ző volt, majd két évig tanulta a fazekasmesterséget Mezőtúron, aztán további két évig ott dolgozott. 1982-ben tért vissza Pécsre. 1986-ban kapta meg a „népi iparművész” rímet. Hajadon.- A kézműves egyesületet mi hozta létre?- A kézművesek általában ma­gányosan dolgozó emberek. Hosszú évek alatt rájöttünk, hogy közösségbe is kellene tartoznunk.- És ön lett az elnök.- Meglepett a választás. Úgy látszik, kedvelnek. Azt is méltá­nyolták, hogy 27 évesen már népi iparművész címet kaptam.- Mire jó az egyesület?- Az alföldi ember szívesen jár össze másokkal, ismeretlenekkel is. Én sokat szen­vedtem attól, hogy errefelé ne­hezen fogadják be az idegent. Ki­állításaim alapján ma is sokkal in­kább elismernek szerte az ország­ban, mint idehaza. A jó szakmai közösség ezt is a helyére teszi.- Miket készít legszívesebben?- Praktikus tárgyakat és gyer­mekjátékokat. Egyszerűségre tö­rekszem a formákban, motívu­mokban egyaránt. A fazekas munkáknak célszerűnek kell len­niük: hogy mi milyen lehet, az sok évszázad alatt már kikristá­lyosodott, túlmodernizálni nem érdemes. dunai i.

Next

/
Thumbnails
Contents