Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-19 / 227. szám

Hl 2000. Augusztus 19., szombat HÁTTÉR - RIPORT Űj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Jelkép, melynek tisztelete Istennek szól Az esztergomi születésű Szent István kirá­lyunk koponyájának felső részét évszáza­dok óta a dubrovniki domonkosok kolostora őrzi, s itt őrizték a Szent Jobbot is, amíg a XVIII. században véglegesen visszakerült Magyarországra. Államalapító királyunk koponyájából azonban másutt is őriznek ré­szeket; Zágrábban, Székesfehérvárott, Kalo­csán és Esztergomban is akad egy-egy csontdarabka. A dubrovniki ereklye egy esztendőre ha­zatért, s a Szent Jobb mellé került, illetve további tárgyalások folynak arról, hogy mi kéne ahhoz, hogy végleg hazatérjen. A koponyadarab legendája; erre esküdve fogtak ismét össze a hazai rendek a tö- rökdúlás idején. A kérdés kézenfekvő: vajon hogyan kell tekintenünk az ereklyékre, hogy ala­kult ki e kultusz a keresztény egyházon belül, amikor az ószövetségi szentírás ar­ról beszél, hogy „faragott képet ne csinál­tass magadnak”, bálványt ne imádj? Va­jon melyek a környékben, szűkebb pátri­ánkban fellelhető legtöbb figyelmet ér­demlő ereklyék? Erről kérdeztük Mayer Mihály pécsi megyés püspököt, aki elöljáróban elmon­dotta, hogy az egyház első századaiban, amikor még zsidó-keresztények voltak többség­ben, akkor az ószövetségi tiltást jobban betartot­ták, félve, hogy a pogányságból megtértek megint csak bálványokat kezdenek majd e ké­pek által tisztelni. De már a II.-III. századi kata­kombákban láthatunk szentképeket, a IV. szá­zadból pedig közeli példa a pécsi keresztény sír- kamra, mely képekkel volt telítve. A katakom­bákban is ábrázolni kezdték a jó pásztor Jézus Krisztust, aki vállára veszi az elveszett bárányt, s visszaviszi a nyájba.- Hogyan alakult ki az ereklyék tisztelete?- Az első időben - mivel többnyire a kata­kombákban, a föld alatti kriptákban miséztek -, egy-egy márványlapot helyeztek az ott nyugvó vértanúnak a koporsójára és az szolgált oltár­nak. Ebből a gyakorlatból fakad a vértanúk tisz­telete, azoké, akik Jézus Krisztusért meghaltak, egyre élőbb és elevenebb lett az egyházban. Ezek a vértanúk tanúságot tettek a természetfö­Ereklyék egyházmegyénkben löttiről a szeretetük által, ezért mondja Szent Je­romos azt, hogy tiszteljük a vértanúk ereklyéit és imádjuk azt, akinek vértanúi. Tehát nem a vértanúkat imádjuk - s erről olykor a protestáns egyházak szeretnek megfeledkezni -, hanem Is­tent, hiszen az ő vértanúiról van szó. A szent nem közvetítő az Isten felé vezető úton, hanem csak segítség arra, hogy nyitottabb legyek Isten világára.- Miből lehet ereklye?- A szenteknek a csontjai, a ruhái, a haszná­lati tárgyai, koporsói vagy mondjuk Jézus Krisz­tus keresztfája, mind-mind ereklyeként szere­pelhetnek. Az első osztályú ereklyéket abszolút kultusszal vesszük körül. Akadnak másodlagos, sőt harmadlagos ereklyék is, utóbbiak azok a tárgyak, ruhadarabok amelyeket a szentnek az ereklyéihez érintenek. Az ereklye jelkép, tiszte­lete nem a csontdarabnak, ruhának, használati tárgynak szól, hanem Istennek. Ekként, ha vala­ki meg is hamisítaná az ereklyét, nem hamis a vallásosságunk akkor sem, ha egy hamis ereklye tisztelete vezetne az Úristenhez. Mondanék egy aacheni példát. Amikor ott felmutatják az erek­lyét és azt mondják; ez Mária ruhája, akkor nem azt kell érteni ez alatt, hogy Mária ebben a ruhá­ban járt, hanem azt, hogy ez a ruha jelképezi a Máriától született Jézus Krisztust. A torinói le­pel pedig azt jelképezi, hogy Jézus meghalt ér­tünk. Példaként szoktam említem, hogy ha vala­ki egy hajtincset őriz gyermekétől, édesanyjától, akkor a hajtincsnek azért van különleges értéke, mert valakire mutat. Ezért az ereklye a vallásos ember számára sokkalta nagyobb érték, mint másnak, a csak a történelmi hősre, nagyságra te­kintő embernek.- Számunkra kiemelkedő erek­lye a Szent Jobb.- Mivel az első király, aki az or­szágot a templomok építésével, szerzetesek letelepítésével, a ke­resztény kultúrának a megalapo­zásával az Istenhez vezetett, ezért Szent István ereklyéi is az irányt jelzik számunkra. A középkorban amikor a szentek tisztelete na­gyon előtérbe kerül, az egyházak igyekeztek minél több ereklyét szerezni adományozással, ámbár néha még pénzért is vásárolták, ami visszaéléshez is vezethetett. Lopták, hamisították az ereklyét, hogy eladhassák. Egyébként az ereldyék magas számát az magya­rázza, hogy a legutóbbi vatikáni zsinatig minden oltárban kötelező volt legalább két szent ereklyéjét elhelyezni, de ma már erre nincs szükség. A ma­gyar szentek ereklyéiből külföldön Lengyelország­ban, Csehországban és főleg a horvátországi Dal­máciában őriznek számos darabot. KOZMA FERENC A Szent Jobbot utoljára 1988-ban láthatták Pécsett fotó! laufer László A pécsi egyházmegyében is számtalan ereklye található. Fel­sorolásuk lehetetlen, de a sorból hányat érdemes kiemelni. Árpád-házi Szent László ereklye Pécsett található, Árpád-házi Szent Erzsébet ereklye pedig Kárászon. A pécsi bazilikában, az egyházmegye főtemplomában a Szent Mór-kápolna őrzi Szent Fausztinusz teljes csontvázát. A pécsi egyházmegye kis ládikájában több ereklye van; itt őrzik Szent Ilona ereklyéjét is. Grábócon Szent Borbála ereklyéje található. A závodi templom mellékoltárában tizennégy szent ereklyé­jét őrzik; Balázsét, Györgyét, Achatiusét, Erasmusét, Vitusét, Margitét, Kristófét, Pantakonét Cyrákiuszét, Egye- dét, Eustachét, Dénesét, Katalinét és Borbáláét. De Závodon található Szent Benedek (nem a rendalapító) teljes csontváza is. Néhai Cserháti József püspök pektoráléjában (keresztjében) X. Pius pápa ereklye van. A magyar települések névadója István király, az államalapító, az egyházszervező emlékét és nevét, több sok évszázados múlttal rendelkező települé­sünk őrzi. Több település még legendát is szőtt nevének eredete, a szent királlyal való kapcsolata köré. Királyszentistván a veszprémi vár közelében található. A lakos­ság azt tartja, hogy Szent István itt aratott győzelmet Koppány fe­lett. A szent név felvétele általá­ban a tatárjárás után terjedt el, így a XIII. században már feltéte­lezhetően létezett a település. Szentistván a Borsod megye szé­lén fekvő, három matyó telepü­lés egyike. A falu egyetlen temp­loma a római katolikus barokk templom, amelyet 1763-ban szenteltek fel, védőszentje Szent István, a főoltárkép is a királyt ábrázolja. Bakonyszentkirály a cseszneki vár tövében meghúzódó kis tele­pülés. Első neve Szentkirály volt, ‘az 1700-as években Magyarszent­királyként találkozhatunk vele a történeti leírásokban, hogy meg­különböztessék a szomszédos Németszentkirálytól. Végül 1926- ban egyesítették a két települést Bakonyszentkirály néven. Szentkirályszabadja a harma­dik Veszprém megyei község, amely nevében viseli az államala­pító emlékét. Egy 1269-es jegyzék már Szabadé néven emlíü. A ki­rály szabadjai azok a harcosok voltak, akik királyi földeket kap­tak lovas szolgálatuk fejében. A hagyomány szerint e kiváltságot Szent Istvántól kapták, ezért ké­sőbb Úrszabadi, majd a XV. szá­zadtól a Szentkirályszabadi nevet viseli a település. Kerkaszentkirály Zala megyé­ben a Kerka folyó partján, csak­nem a szlovén határ mentén talál­ható. Első írásos emléke 1322-ből származik. Évszázadokon keresz­tül a település nemesi birtok volt. A XIX. század utolsó harmadában már saját iskolát és templomot épített a falu népe, amelyet Szent István tiszteletére szenteltek fel. Szentkirály a Duna-Tisza kö­zén fekszik. Neve már 1354-ben egy adománylevélen szerepel. So­káig Kecskeméthez tartozó puszta volt, de önálló nevét mindvégig megőrizte 1952-ben lett önálló község, de korábbi nevét Lászlófalvára változtatták. A köz­ségben tovább élő hagyomány győzelmeként, 1987-ben sikerült kiharcolniuk, hogy régi nevüket - Szentkirályt - visszakapják. Védő­szentjük kultuszának ápolását ta­núsítja Szent Istvánnak a falu temploma előtt álló bronz szobra. Szentistvánbaksa a Hernád fo­lyó mellett fekszik. Egy 1318-ból származó oklevél várjobbágyi birtokként, egy későbbi már kirá­lyi birtokként említi. A Baksa ne­vet a hagyomány a baksózóból eredezteti, a juhtenyésztők ugyanis a kiselejtezett és levágott állatokat kádakban sózva tartósí­tották. A falu idők viharában el­pusztult templomának védő­szentje Szent István volt. Rinyaszentkirály a nevében szereplő somogyi folyócska mel­lett található. A XIII. században egy pápai tizedjegyzék Senthkyral néven említi. Nevét a Szent Istvánnak szentelt templo- ma után kapta.________________■ Keleti szentté avatják Szent Istvánt Egyháztörténeti jelentőségű bejelentésre készül a konstan­tinápolyi pátriárka a magyar államiság millenniumi ünne­pén, augusztus 20-án. Államalapító Szent Istvánt pátriárkái és zsinati határozattal felveszik a keleti ortodox egyház szentjei közé is. Ez a példa nélkül álló esemény bizonysága annak, hogy Magyarország az elmúlt ezer évben kivívta mind a nyugati, mind a keleti kereszténység elismerését. Legnagyobb tiszteletnek örvendő királyunkat 1083-ban, halála után 45 évvel, augusztus 20-án avatta keresztény szentté VII. Gergely pápa. Elei még a pogány hit sze­rint éltek, s István is pogányként született, de már a krisztusi vallás szellemében nevelkedett. Megke- resztelése után szigorúan tartotta magát hite szabályaihoz, s ezt or­szága népétől is megkövetelte, tudván: a magyarság fennmara­dása múlik a kereszténység felvé­telén. Trónjának elismertetésé­hez a római pápától kért és kapott koronát. Esztergomban, 1001. ja­nuár 1-jén koronázták királlyá. Semjén Zsolt, a Nemzeti Kultu­rális Örökség Minisztériumának egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkára lapunknak elmond­ta: az államalapító királyt az au­gusztus 20-i ünnepség keretében deklarálja szentként I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka. A történelmi lépés a konstantinápolyi egyetemes pat­riarchátus szuverén döntése volt, s a másfél évig tartó kanonizációs folyamatot Michail Sztaikosz bé­csi görög metropolita vezette. Az 1054-es egyházszakadás óta nem volt példa arra, hogy nyugati ke­resztény szentet az ortodox egy­ház is elfogadott volna. Ez alka­lommal a görögkeleti egyház ol­tárra emeli Hierotheost is, aki a honfoglalás után az első püspök volt magyar földön.- A Szent István-napi ünnep­ségre 62 év után először érkezik pápai legátus Magyarországra Angelo Sodano bíboros szemé­lyében. - emelte ki Semjén Zsolt.- Ez ritka eseményre is alkal­mat ad: az augusztus 20-i egyhá­zi ünnepség keretében találkozik majd a konstantinápolyi pátriár­ka és a szentatya küldötte.- Pápai legátus csak különlege­sen ünnepélyes alkalmakkor jele­nik meg egy-egy országban, így most nálunk, az ezeréves állami­ság ünnepén. Ez rendkívüli meg­tiszteltetés számunkra, mivel a magas rangú küldött által maga a pápa fejezi ki tiszteletét a magyar millennium iránt. A szentatya személyesen azért nem látogat­hat hazánkba, mert a szentévben, - vagyis a kereszténység 2000 éves nagy jubileumán - csak a za­rándoklat idejére hagyja el a Vati­kánt. Tiszteletére a szentváros­ban szeptember 23-án magyar előadókkal koncertet tartanak, amelyen az egyházfő maga is megjelenik. A hangversenyen a magyar államfő és a miniszterel­nök is részt vesz. ■ hetedik oldal HÉTFŐN Riport Sopianae felemelkedése. A pécsi római kori temetőben most csak a mauzóleum és a korsós slrkamra látogat­ható, de még az idén újra megnyitják a képregénysze- rű freskókat rejtő Péter-Pál sírkamrát. Az egykori élők és holtak városrésze, az öreg Sopianae körvonalai egyre jobban kirajzolódnak. Portré A millenniumi himnuszt megírta Balatoni Mátyás kar vezető és zeneszerző, a nagy hírű. mágocsi kórus megalapozója szerint ha a se­bek be is gyógyulnak, azért a helyükön a heg megmarad. Tegnap, augusztus 18-án délelőtt 11 óra után Szentkereszti István Hásságyon élő fafaragó kezet fog­hatott volna a miniszterrel Buda­pesten, az Iparművészeti Múzeum aulájában, ám ezt a dicsőséget fiai­ra hagyta. Ő maga ekkor már Lon­don felé repült, hogy művésztársá­val együtt részt vegyen a londoni Magyar Kulturális Intézet millenni­umi ünnepségén. Vitte munkáit, maga készítette szép szerszámait, hogy élőben reprezentálhasson egy olyan tevékenységet, amely 2000- ben már szinte anakronizmus. Szentkereszti ugyanis - nőmén est omen - a fröccsöntéssel és szá­mítógéppel irányított eszterga- és faragógépek alkotta tárgyak vilá­gában, a két remegő kezével, apró kéziszerszámokkal, időtlen ideig kapirgálja a fát. Közben beszélget vele. Megkérdezi, hát te hogy aka­rod? Na majd úgy csináljuk, hogy jól álljon neked. A fa hálás meg­adással még ötleteket sugall. Érük egymást. A fák is szeretik az éhes, folytonos pénzzavarral küzdő fa­ragót. A testvérüknek érzik. Köl­csönös az empátia, hisz a mester szinte révülésben farag. Az ész csak ellenőrzi, amit a szív diktál. Azt hiszem a nemes fák között elterjedt a hit, hogy aki első élete elmúltával Szentkereszti faragó­késeitől műtárggyá válik, a mennyországba jutott. A fák így üdvözülnek. Ne higgyék, hogy túldicsérem. Sőt, nincsenek szavaim. Többször voltam tanúja a részfolyamatnak, hogy organikus formái mint szü­letnek. Sokat meditáltam, hogy a használati tárgynak tűnő művek miért tűnnek inkább rekvizitu- moknak? Az embernek nincs szí­ve használni őket. Kivéve a gon­dolkodó székeket, amelyek élet­erőt sugárzanak, ha beleülsz. Egyszer Magyarlukafán nyithat­tam meg a kiállítását. Az utolsó pil­lanatban még rendezte a. tárlatot. Utoljára jött meg egyik barátja tu­lajdonában levő étkezőasztala a székekkel. Az autóból István elő­ször egy vastagabb pokrócfélét ho­zott be, a földre terítette. Erre került tetejével a föld felé az asztal lapja. A behozott lábakat a helyükre ü- lesztette, majd a láb ég felé meredő végére kelmét tett s ezen át verte be egy nagyobb deszkadarabbal - nem kalapáccsal, a lábakat a helyé­re. Véletlenül sem engedte, hogy az asztal bármely része durva közeg­gel érintkezzen. Sokan a feleségü­ket sem óvják így. Igaz, Szentke­reszti 17 éve magányosan él. Csak a fákat babusgatja. Eredetileg üzemmérnök, de 1990- ben feladta a műszaki pályát. 1985-ben, negyvenévesen faragta első tárgyát kölcsönszerszámmal. Két év múlva már elkészítette saját, gyönyörű szerszámait. 1988-tól in­tenzíven farag, 1989-ben berobban a szakmai köztudatba. A megyei népművészeti kiállításon nívódíjat, az Országos Faragó Pályázaton fő­díjat, Kapoli Emlékdíjat, az Orszá­gos Népművészeti Kiállításon Aranyplakettet kap. Decemberben a Népi Iparművészeti Tanács faragó népi iparművésznek minősíti. 1991- ben Hásságyra költözik, csak a faragásnak és tanítványainak él. ’94-ben itt az arra vetődő látogatók számára állandó kiállítást rende­zett. Díjak és fődljak azóta is jöttek rendre. Néha a megrendelések is. Ám evvel a „technikával” nem lehet annyit termelni, hogy tiszta vízen kívül a félszáraz kenyérre is jusson. Föladhatta volna néha a minő­séget, készíthetett volna egy-két géppel esztergált, eladható hasz­nálati tárgyat. De István nem e vi­lágból való, ahogy a neve is jelzi: Szentkereszti. Végre a Népművészet Mestere lett. De több annál. Nem a hagyo­mányos díszítőmotívumokat fa­ragja újra. A régi falusi mesterek technológiájával mai szakrális tár­gyakat alkot. Egész életműve olyan, mintha a millenniumra ta­lálták volna ki. Pántlikák nélkül, a szellemiséget sűríti, s nem fogal­maz jelszavakat. Bükkösdi László A fák vőlegénye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents