Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-19 / 227. szám

4. oldal - Új Dunántúli Napló B A R A N Y A 1 TÜKÖR 2000. Augusztus 19., szombat | Ü Hírek röviden DOMBÓVÁR UTÁN PÉCSETT is állítanak fel térképes és eligazító táblákat a köztereken a turistáknak. A Tolna megyei városban a ke­rékpárút mentén tíz is található a mutatós ismertetőkből, melyek Parádfürdőn készültek. (cs) SELLYE KIRÁLYAI. A város kastélya előtti téren szeptemberben emlékművet állítanak fel. Ennek fából faragott több méteres alak­jai Szent Istvánt, Szent Lászlót, IV. Bélát, valamint Szent Imrét il­lusztrálják. Látható lesz majd egy nagy kettős kereszt is. A képző- művészeti alkotást egy művészközösség készíti Szatyor Győző ve­zetésével. A kegyeleti hely betontalapzatának alapozása megkez­dődött. (cs) SZÁSZVÁRON önkormányzati miniszállót alakít ki a községveze­tőség. Ezenkívül közösségi termet hoznak létre, és berendezik a he­lyi kábeltévé szerkesztőségi központját. Minderre Phare-alapból biztosították a pénzt. (cs) SIKLÓSON KÚTBA ESETT pénteken egy 81 éves asszony, eddig nem tudni miképpen, akit a szomszédok és a tűzoltók emeltek ki a mélyből, szerencsére élve. ___________________________________________________ 1«) Pa nnónia Szimpózium Pécs A világ legnevesebb idegse­bészeinek találkozója kez­dődött meg tegnap Pécsett a Palatínus Hotelban. A nagy­számú külföldi részvétellel fémjelzett rendezvény a Pannónia Szimpózium elne­vezést kapta. Nem túlzás állítani, hogy szinte a világ minden részéből jöttek el Pécsre az idegsebészet művelői, hiszen az európai országok mel­lett az Egyesült Államokból érkez­tek jelentős számban előadók - a szakma „nagyágyúi” - valamint Kínából, s a távoli Irkutszkból is számos szakember résztvevője a tudományos ülésnek. Dr. Dóczi Tamás egyetemi ta­nár, a PTE ÁOK Idegsebészeti Klinika igazgatója (képünkön) elmondta, ez az első Pannónia el­nevezésű szimpózium, amivel hagyományt szeretnének terem­teni. Abban is első, hogy az ideg­sebészet gya­korlati műve­lői, a kliniku­sok mellett ku­tatóintézetek is képviseltetik magukat. Az ülés té­mája a gerinc, a koponya és az agy sérülé­seinek legkorszerűbb műtéti ellá­tása. Az előadások külön szólnak a balesetekből eredő sérülések el­látásáról és az agyvérzés, vagy agyi infarktus miatt bekövetke­zett agyi sérülések kezeléséről. A kétnapos rendezvényen össze­sen 56 előadás hangzik el. Háziorvosi privatizáció: a beteg a doktoré, a rendelő a városé Bár már január végén elfogadta a parla­ment a háziorvosi praxis magánosításá­ról szóló törvényt, máig nem indult nagy roham a körzetek iránt. Az önkormány­zatok többsége nem kívánja eladni az épületeket, azonban a doktorok sem akarják mindenáron megszerezni a gyakran igen rossz állapotú rendelőket. Maga a betegkör viszont igen értékes le­het, erre az egyik legjobb példa éppen a megyében található. Baranyai körkép Harkányban a közelmúltban hirdették meg az egyik körzetre az új pályázatot, s na­gyon sokan jelentkeztek.- Igen nagy az érdeklődés az egyik meg­üresedő orvosi körzet iránt, eddig már 17 pályázat érkezett. Az biztos, hogy a jövő­ben a doktor a körzetet már nem közalkal­mazottként fogja ellátni, hanem vállalkozó­ként, viszont a rendelőt nem kívánja eladni az önkormányzat - vázolta lapunk érdeklő­Lehetőség a hitelre désére Bédy István polgármester. - A terve­ink szerint az orvos ingyenes bérlet révén használhatja az épületet, a nagyobb javítá­sokat pedig a város állja. A harkányi példa nem egyedülálló a me­gyében, de az országban sem. A városok és a községek általában idegenkednek attól, hogy a rendelőket végképp privatizálják, noha a jogszabály szerint a doktorok egy esztendeig nem adhatják tovább a praxist, s ezzel együtt az épületet sem. Az önkor­mányzati törvény alapján viszont a telepü­léseket nem lehet felszólítani arra, hogy tel­jesen privatizálják a háziorvosi ellátást, ugyanis ennek működtetése helyi kötele­zettségként előírás is a számukra. Az országban eddig egyedüliként a Heves megyei Ostoros községben zajlott le a tör­vény életbe lépése óta a teljes privatizáció. Az egyelőre az egész országban kérdéses, mennyit is érhet egy orvosi praxis. Egyes szakértők a körzet hároméves bevételét java­solják vételárnak, ami nagyjából a nyugat­európai mintának felel meg, míg mások sze­rint ez túl magas összeg, elegendő lenne az egyéves átlagbevétel is. Az orvosi kamaránál jelenleg is dolgoznak egy olyan rendszeren, amely nagyjából egyértelművé tenné az ön- kormányzatok és a vál­lalkozó doktorok szá­mára, milyen irányárak a követendők. Ez a ter­vezet inkább az egy­éves bevételeket tenné meg eladási árnak, azaz 2 és 10 millió forint kö­zött mozogna a költség. A hároméves rendszer szerint viszont Bara­nyában legalább 13 mil­lió forintba kerülne egy átlagos praxis. Azt ugyanakkor fontos le­szögezni, hogy ezek az árak sem a települési vezetőket, sem az orvosokat nem kötelezik semmire, a megállapodás az ő döntésükön és a piaci helyzeten múlik, azaz ettől gyöke­resen eltérő adásvétel is előfordulhat. HÁZIORVOSOK SZÁMA AZ ELMÚLT ÉVEKBEN BARANYÁBAN 1980 1990 1996 1997 1998 Amellett, hogy a települések nem lelke­sednek a rendelők eladásáért, az orvosok sem ragaszkodnak ahhoz, hogy az épületek is a tulajdonukba kerüljenek. Egyrészt hosszú távon sokan kiszámíthatatlannak tartják a tb-finanszírozási rendszert, más­részt a megvásárlás után a felújítási költsé­gek egy az egyben őket terhelnék (míg je­lenleg az önkormányzatok ezt átvállalják, hiszen az épület az ő tulajdonuk, még ha a betegkört az orvos vállalkozóként gyógyítja is). Az egészségügyi tárcánál egyébként ar­ról is folynak egyeztetések, hogy valami­képp szerepeltetni kellene az amortizáció költségeit a tb-finanszírozásban, a házior­vosok ugyanis a műszervásárlást és a fej­lesztést is alig-alig tudják kigazdálkodni a jelenlegi keretből, az épületrekonstrukcióra pedig már biztosan nem jutna pénz a mos­tani rendszerben. A térség orvosi privatizációja szempont­jából további borúlátásra adhat okot, hogy az Egészségügyi Minisztériumban elkészült modellek szerint 1500-1600 páciensnél éri meg a magánosítás az orvosnak is, ám Pé­csett például 1300 fő körül mozog az átla­gos betegszám. NYAKA SZ. A törvény után egy hónappal megszületett a kormányrendelet is, amely szerint a privatizációhoz a háziorvosok kedvező ka­matozású, maximum 8 százalékos hitelt is felvehetnek, igen hosszú, mintegy 35 éves lejárattal. A bankok egy része még mindig dolgozik az ehhez kapcsolódó feltételeken, így még nem mindenhol lehet igénybe venni a kölcsönt. A Gazdasági Minisztérium azonban már a tavasszal meghirde­tett egy kamattámogatási pályázatot kifejezetten e körben, az igénylő 25 százalékos önrész mellett jelentős kamatkedvez­ményeket kaphat a gép- és műszervásárlásokra felvett hitelei­re. Ebben a programban az ország nagyobb pénzintézetei részt vesznek. ENYHET ADÓ FÁK. A napok óta tartó kánikulában Pécs egyik legnépszerűbb tere a Szent István tér. A turisták többsége megpihen az árnyat adó gesztenyefák alatt, gyönyörködik a szökőkútban és keresett a közelmúltban elkészült ivókút is. fotós laufer László Csetepaté karddal, pisztollyal A tartozásért rajtpisztolyt fogott az albérlőre Pofozkodás nem segített, hát fegyverrel akarta a bérlőt az elmaradt díj megfizetésére kényszeríteni a tulajdonos. A megtámadott társa kardot rántott védekezésül. Hirtelenjé­ben a főbérlőnek is sok lett a számláján. Hosszúhetény-Komló- Annyit tudunk, hogy a fegyver­nek látszó tárggyal fenyegetőző férfi befogadta albérlőnek a sér­tettet és családját, de azok hosszú ideje adósok maradtak az albérle­ti díj megfizetésével - tájékozta­tott Váczi István (képünkön), a Komló Rendőrkapitányság bűn­ügyi osztályának vezetője. - Az adósság behajtására többször tett eredménytelen kísérletet a lakás tulajdonosa. A múlt héten csat­tantak el pofonok is a vitás felek között. Az, hogy mi is történt valójá­ban, nem tudható, mert a tanú­vallomások ellentmondóak. Állí­tólag a tulaj az albérlő kislányát megkérte, küldje ki az aput a nyá­ri konyhából Az udvarról kirán­gatta az utcára a megszeppent férfit, pisztolyt nyomott a homlo­kához, és közben azt üvöltötte: - megöllek, elégetlek! Az áldozat állítása szerint azért nem lett tra­gédia az esetből, mert az ő olda­lán állók egyike kihozott egy kar­dot, és ez megriasztotta a táma­dót. Egy tanú csak annyit látott, hogy valaki közbeavatkozott, és a fegyver leesett a földre. Kiderült, hogy a fegyver em­berélet kioltására alkalmatlan rajtpisztoly volt, ezt azonban senki sem tudhatta. Személyes szabadságjogok megsértése és veszélyes fenyegetés miatt kell felelnie a jussát követelő tulaj­donosnak. Bal- szerencséjére házkutatást tartottak nála, és az első vi­lágháborúból származó lő­szerre bukkan­tak. Ez, ha még mindig működőképe­sek a töltények, lőszerrel való visszaélés. Ráadásul az autót, melyen a helyszínre érkezett, it­tasan vezette. A járművet nem íratta a nevére, nem volt érvé­nyes műszakija, és hiányzott a zöldkártyája is. NÉMETH L. NEIÜIERE ISTVÁN: Szerelmes ________szélhámos 36 Mé g égyszer - egyetlenegyszer - azonban - tudta jól - át fog öl­tözni. Ez lesz a búcsúfellépése. Szinte látta magát, amint hama­rosan ott áll majd nyitott táskája előtt. Szeretettel simogatja végig parókáit és egyéb kellékeit. No­csak, itt van az a zöld kontakt- lencse, amit még Bécsben vásá­rolt anno valamikor, pályája kez­detén. Ebben szédítette a nőket. Nyáron a Balatonon megjátszot­ta a híres filmrendezőt, aki Nyu­gatról látogatott haza, hogy új filmjéhez tőkét és főszereplőket keressen. Felbérelt néhány lé­zengő ifjút, akiknek jól jött az a kis mellékkereset... Kiment a legnagyobb strandra Füreden, később ugyanezt megcsinálta a déli parton is, több helyen. A srácok tolongtak, megjátszották az újságírókat, fotósokat. „Itt a híres rendező...!”, suttogták jó hangosan. Dőltek hozzá a nők, amikor kijelentette úgymond a „sajtó képviselőinek”, hogy szponzorokat keres új filmjéhez, amit Floridában fog forgatni. A környéken nyaraló gazdag öreg­lányoknak címezte ezt, és külön­féle módon tett is róla, hogy el­sősorban azokhoz jusson el a hír. Közben fiatal lányokat kere­sett próbafelvételre, meg is be­szélte velük a felvételek időpont­ját Münchenben. Akkoriban egy­mást váltották az ágyában a leen­dő filmsztárok - olyan is akadt, aki pöszén beszélt magyarul, de ez nem lehetett akadály egy „vi­lághírű filmrendező” számára... - és az önmagukat szponzorok­nak hívő idősebb hölgyek, akik olykor egész márka- vagy dollár- kötegeket hagytak nála annak fe­jében, hogy majd részt vehetnek a film díszbemutatóján Los An­gelesben. Akadtak férfiak is, akik hozták a pénzüket: ezek ko­molyan hitték, hogy íme egy jó befektetés a határokon túl, amely természetesen majd jelen­tős hasznot hoz nekik, ha a „hí­res rendező” jó filmet csinál is­mert sztárokkal. Arra persze gondosan ügyelt, hogy a felbérelt „fotósok” gépé­ben ne legyen film. Nem is ha­gyott maga után sok nyomot. Ugyanis nem bukott le, hanem „hazament Floridába” és a kis filmcsillagok meg a magukat ra­vasznak hitt „befektetők” tán még ma is remélik, hogy a kezde­ti nehézségek után azért a rende­ző úr csak talál egy producert, akivel közösen elkészítheti min­den idők legnagyobb filmjét... Ott meg, ni, az a kis szürke kecskeszakáll is... Ez három éve volt használatban, máskor csak úgy egyszer-egyszer. De három éve, Budapesten, de szép idők is voltak Flóri behunyta a szemét és máris pergett az emlékezet filmje. Volt egy „forrása”, ahonnan információkat merített. Egy kö­zépkorú nő, aki azt hitte, Flóri szerelmes belé. Olyan helyen dolgozott, ahol minden jobb fo­gadásról, vacsoráról hírt kapha­tott. Hivatalból tudott róluk, ugyanis részben ő szervezte az akadémia, néhány minisztérium és más fontos intézmény hivata­los, félhivatalos estélyeit, vacso­ráit, állófogadásait. Flóri mindig kapott tőle nyom­tatott meghívókat. A nevét és de­legáló intézményét már ő írta be szépen kalligrafált kézírással, vagy ha kellett, géppel. Olykor naponta több ilyenre is szert tett. Míg délelőtt egy másik ügyben tevékenykedett, délután gazdag özvegyeket hajszolt, este elment egy-egy ilyen fogadásra és jókat evett, mértékkel ivott, és társal- gott. Annyi magas állású ismerő­se lett, hogy egy szép napon rá­jött: a két háború közti ismert szélhámosokhoz hasonlóan bár­mikor politikai vagy gazdasági karriert csinálhatna. Ott minden résztvevő azt hitte, ő is hozzájuk tartozik, mert lám, milyen mél­tósággal mozog köztük... Bizony, tudott viselkedni a fogadásokon. Nagy gyakorlatra tett szert, ho­gyan kell állva enni, hogyan szedjen a kikészített tányérra eb­ből, abból, sőt amabból. A leginkább az akadémikusok fogadásait szerette, akkor tette fel mindig ezt a szürke kis szakállt és még egy dioptria nélküli szemüveget is. így aztán úgy né­zett ki, mint egy közülük, bár manapság már kevesebben visel­nek szakállt, mint valaha. De sok érdekes hírt szerzett, némelyiket hasznosítani is tudta. Bement ké­sőbb ide-oda, megkereste a főnö­köt, akiről tudta, hogy ott szokott lenni az efféle fogadásokon, „em­lékeztette” az illetőt, hogy ott meg amott már találkoztak, na­gyon magas ismerőseire, sőt ba­rátaira hivatkozott, és elintézett magának ezt-azt. Vagy ímhol ez az ősz paróka, hosszú, vállat verő férfi műhaj... Koncerteken viselte, ahol vidéki zenetanárként mutatkozott be. Itt is főleg ismerkedett. Azelőtt maga sem hitte volna, hogy eny- nyi elárvult özvegy jár hangver­senyekre...! voltak ott nagyon te­hetősek is, akiknek „már csak a zene maradt...”, mint megjegyez­ték, kezdetben tényleg szomorú­an, később már kissé kacéran, amikor az ősz „tanár úr” a maga félszeg módján udvarolni kezdett nekik. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents