Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-12 / 220. szám

2000. Augusztus 12., szombat KULTÚRA Új Dunántúli Napló - 9. oldal-MŰVELŐD S Ami megfojtja a hagyományokat A múlt hét végén tartották Mohácson a IV. Országos Faze­kasfesztivált. A hangulat fergeteges volt a találkozón, de a háttérben ott munkáltak a gondok is: nehéz megőrizni a ha­gyományokat és művésznek maradni úgy, hogy ebből élnek a mesterek. Kevés manapság a szakmai talál­kozó, ezért is szeretik a fazekasok ezt a fesztivált. A rendezvény a Bartók Béla Művelődési Központ egyik erőfeszítése, amellyel a mű­vészek életét könnyíteni, mun­kásságukat menedzselni igyek­szik. Sajnos nagy a korongozók dilemmája, hogy beszélgessenek, versenyezzenek-e egy jót, vagy inkább a standjukat állítsák ki va­lamelyik kirakodóvásáron. A mohácsi fesztivál sem vonzott tö­megeket, a negyedik találkozóra egy összeszokott baráti társaság érkezett az ország minden részé­ből. Zömük a fazekasságból pró­bál megélni, de van, aki inkább a távoli jövőbe tekint.- Tizennyolc évig egy ipari szö­vetkezetben dolgoztam és voltam szakmai oktató - mondta Szekér Gizella (képünkön]. - Ezután két évig iparosként működtem, de megfojtott a társadalombiztosítás. Főleg állami megrendelőim vol­tak, maszekolni nem tudtam, mindenről számlát kellett adnom, így inkább abbahagytam. A Szakma Kiváló Művelője ki­tüntetés tulajdonosa, az Élő Ipar­művészet pályázat Gránátalma Díjának arany fokozatú művésze három éve Sóskúton tanít az Andreetti Károly Általános és Mű­vészeti Iskolában.- Öröm a gyerekekkel foglal­kozni, ki vannak éhezve a szépre- állítja Szekér Gizella. - A szak­ma iránti alázatra, akaratra és el­szántságra tanítom őket. Azt sulykolom be­léjük, hogy használati tár­gyakat csinál­nak, nem por­fogókat. Tisztá­ban vannak ve­le, hogy ez ne­héz fizikai munka, és hogy az órák lá­togatása nem kötelező, mégsem hagyják ki egyiket sem. Nagyon elégedett vagyok, nem bántam meg semmit. Este, a tűz körül sem a megél­hetési gondokról beszélgetnek, pedig megtehetnék.- Rengeteg fazekassal és más népművésszel beszéltem mondta Bokor András gépész, egy korongokat készítő cég veze­Pécsiek Burgundiában tője. - Nehéz kenyér ez, kereslet lenne, de nem fizetőképes, és szerintem öt-nyolc éven belül nem is lesz az. Magyarországon nincs hova eladni a műveket, olyan cég pedig nincs, amelyik külföldre vinné őket. Pedig ha a kisebb, sorozatban készült mun­káikat el tudnák adni, lenne pén­zük, hogy közben művészek ma­radhassanak. Csaknem húsz éve keresett fel egy népművelő, hogy készítsek neki egy mobil koron­got. Ekkor kezdtem el ezeket a berendezéseket készíteni. Ez ki­csit hobbi, a főbb bevételünk másból származik, inkább a nép­művészet szeretete vezérel. Hi­ányzik a fazekasság háttéripara, ezt két éve vettük észre, azóta ko­molyabban foglalkozunk a dolog­gal. Még nincs konkurencia, de jó volna, ha lenne, hiszen háttéripar nélkül ugyanúgy nem működhet egy szakma, mint piac vagy me­nedzselés nélkül. _____ B. B. Fr anciaországban járt nem­rég a Pécsi Kamarakórus. Marcell Corneloup jóvoltá­ból immár negyedszer ve­hettek részt az éppen 25 éves Morván Fesztiválon. Hat kórus lépett fel a pécsiek mellett azon a folklóresttel kez­dődő programon, amelyre Autun városában került sor. A pécsiek hatalmas sikert arattak az Esti dallal, ám a fesztivál fő attrakciójaként ezúttal Berlioz tedeumát tanulta egy hétig, és adta elő végül a hét kórus és a szép számú egyéni résztvevő. A Pécsi Szimfonikus Zenekar kísért, Jean-Paul Penin karmester dirigált, kettős kórusok, gyerek­kar, tenor szóló, orgona emelte a hatást, mondta el a részletekről is beszámolva Szauer Dezső. A kó­rus egy bmói és egy bukaresti együttes társaságában szólaltatta meg a nemrégen itthon is elő­adott Stabat Matert Dvorzsáktól, ugyancsak a pécsi zenekar kísé­retében, cseh karmesterrel az élen. A társaság egy-egy önálló kon­certtel lépett fel Autunben és Querre-Les-Tombes-ban is, külö­nösen az utóbbi hely közönsége volt hálás. A koncert után a városházán tartottak fogadást a pécsiek tisz­teletére. A tíznapos út Nebversben a 14. Europa Cantaton fejeződött be. Kétszer is előadták Berlioz tedeumát, s találkozhattak az Europa Cantat szakembereivel, régi ismerősök­kel is. Melegítheti a pécsiek szí­vét, hogy még mindig emleget­ték az 1988-as Europa Cantatot, mint a jó szervezettség és hangu­latos együttlét emlékezetes pél­dáját. Magyarul - magyarán Ahol kell, ahol nem Sokan szóvá tették már az ez mellett, az miatt és a ve­lük azonos szerkezetű szó- kapcsolatoknak főképp a beszélt nyelvben való gya­kori előfordulását. A min­dennapi nyelvben általában ugyanúgy a névmási jelzők (ez, az, emez, amaz; mi? ki?; amely stb.) használatát. Akik szigorúbban vélekednek a nyelvi, anyanyelvi műveltség szükségességéről, majdnem úgy ítélik meg, mint a suksíikölést (kiosszuk a jutalmakat) vagy a nákolást (adnék én neki). Mindenekelőtt helytelennek kell tartanunk a mássalhangzó­val kezdődő szó (rendszerint névutó) előtt a mutató névmások z-s változatát. Ennek az ellenke­zője igaz, érvényes a magán­hangzóra végződő szavak előtt: eme üzem, ama önzés, helyesen z-vel: emez üzem, amaz önzés. (Lásd a határozott névelő hasz­nálatát!) Ha a jelzett szó előtt nincs névelő, akkor a fenti szabály ér­vényesül: az esetben, ugyané pél­dából, e fiú miatt, a tekintetben és így tovább. Viszonylag gyako­riak a névelő nélküli formák. A rágós és névutós szerkesztésmód helyett tömörítésre szolgál: ezt a napot - e napot, a miatt az intéz­kedésünk miatt - amaz... Főként a hosszabb formákkal találko­zunk: ezen határozatunk szerint, azon indoklással. Közkeletűvé vált formák: azon melegében, azon nyomban. Szembeállítás­ként: emez állítja - amaz tagad­ja. A bizonytalanság nyilvánva­lóbb az olyan szavak előtt, ame­lyek névutói szerepűek, de még fölismerhető rágós névszói ere­detük: alapján, során, síkján, ré­vén például. Fokozatosan veszí­tik el birtokos jelzői szerepüket. Ezért egyre gyakoribbak az ilyen, elhangzott vagy leírt szö­vegből gyűjtött mondatok: ,Mi alapján választják ki a gyereke­ket?” - „Ez alapján rendelkezünk megbízható adatokkal.” - „Konk­rét cselekvési programról is dön­tés születhet, amely fényében a munka is elkezdődhet.” - A leg­gyakoribb az alap névutóvá válá­sa: az alapon, melynek közvet­len előzménye a birtokos sze­mélyjeles forma: ez alapján, amely alapján. Vagyis megszű­nik, eltűnik a birtokos szerkezet jelöltsége: ennek az alapján-ból lesz az: ez alapon. Ugyanez a változás megy végbe az ünnep­ség során, illetve ennek a során mutató névmási szerkezetben: ennek során, majd a legújabb alak: e során. Szögrül-végrül ide tartozik a ma már határozószó­ként használt rendkívül, kétség­kívül típusú tömörítő, rövidült forma. (Eredetileg ragozott elő­taggal: renden, kétségen.) Nyil­ván régies stíluselemként fogjuk fel a Szózat legfőbb gondolatát kifejező sor eme szókapcsolatát: A nagy világon e kívül... Tárgyunkhoz tartozó példa még a többek által hibáztatott: tíz év előtt. Ebből viszont a mutató névmás maradt el a -vei határo­zóraggal együtt. Lehet, hogy ez is a nyelvi fejlődés eredménye. De sokak fülének még mindig isme­rősebben cseng a szöveg a régi változatában: tíz, száz, ezer évvel ezelőtt. Rónai Béla Mutánsok és kertészek Örök kérdés, hogy miről szóljon egy mű, a művészet, vagy a valóság kérdéseiről. Persze végső soron minden műalkotás tárgya az em­ber, sokszor épp a szellemiséget, az ösztönö­ket megjelenítő test, amely hol a gótikus esz­mény kifejezője, hol a reneszánsz életörömé, vagy a régi harmóniát elveszítő, formákká, testrészekké szétzuhant modern emberé. Kié a test, a lélek lakhelye, a mindenki mástól egy vékony bőrréteggel elkülöníthető saját belső tér, a mikrouniverzum? Azonosak vagyunk-e ve­le vagy önmagunkkal, vagy jobban szeretnénk egyre menőbbre cserélni az előlapot, megfelelve a fitnesszterrornak, a populáris médiák által ger­jesztett és túlhangsúlyozott szépség- és egész­ségkultusznak? A lényeg-e a lényeg a személyi­ségben, vagy a mindenhatónak tartott kortárs normák, amelyek kirekesztő, megbélyegző mó­don utasíthatnak az abnormálisnak kikiáltott test vagy nézet sebes korrekciójára? Ám mire idáig jutnánk, a legtöbben már maguk sem tart­ják korlátozónak az önmaguk feletti legdurvább ellenőrzést, miközben megrezdül, széthull az én, az identitás. Ilyesféle problémák foglalkoztathatják Gyenis Tibort, ezt a fiatal, épp 30 éves pécsi képzőmű­vészt, s hogy ezek a felvetett gondolatok meny­nyire átszövik a hétköznapjainkat, arra már az is példa, hogy találkozónkat megbeszélve a test­méreteinkkel jellemeztük magunkat, nem mondjuk egy gomblyukba tűzött virággal, ami egy korábbi idő kulturális szimbólumrendszeré­nek eleme volt. Gyenis Tibor nem akar polgárt pukkasztani, sem ironizálni mindenáron, vagy felháborítani. Nem nevezné magát túlságosan tudatos alkotó­nak, egyszerűen csak agya van, tehát gondolko­dik vele, ami nem mondható el mindenkiről. Nyilván ez is oka, hogy a pécsi Művészeti Szak- középiskola után a JPTE-n, majd a mesterisko­lán végzett fiatalember hamar jutott túl számta­lan kiállításon, több külföldi tanulmányúton, s kapott hat ösztöndíjat. Gyenis gyakran ábrázol szélsőséges helyzete­ket, de a célja a valós problémák feltárása a mű­vészet eszközeivel, fotóval, festménnyel, szobor­szerű tárgyakkal, vagy éppen gumival, emberi hajjal, sőt levegővel. Álkotásai egész vonatkoz­tatásrendszereket vonzanak, filozófiai, szocioló­giai, művészettörténeti eszméket és utalások egész hálóját, de én szívesebben néztem őket úgy, mint izgalmas asszociációs játékokat, ame­lyek mindezek nélkül is beszélni képesek az emberről. De ne elemezgessünk tovább, inkább váltsunk szót a hobbiművészetről például, ami­ről egy képén Gyenis azt írja, hogy igazi, függet­len és szabad, azonfelül nemes szabadidős tevé­kenység. Talán van ebben valami profikra jel­lemző távolságtartás, de némi vágyakozás is, hi­szen ma alig marad már szabad tér az ember számára, ahol valóban jól érezheti magát, és az alkotás azt az örömet szerzi, amit utoljára akkor érezhettünk, amikor a kifeszített zsebkendőre mázoltunk az iskolai temperával. Gyenis Tibor sokszor ábrázolja önmagát, hol üvegkalitkába zárt, dús vegetáción üldögélő vi­lágkertészként, máskor meg félember-félállat mutánsként. Ez a felkínálkozás egyszerre teszi kiszolgáltatottá és határozottá, elemzés tárgyává és magát folyton újrateremtő, a különböző ér­zelmi és más viszonyokban megfogalmazó alko­tóvá, akinek a világában éppúgy lehet kalandoz­ni, mint a testrészei között. Talán ez a merész­ség mutatkozik meg óriásplakátjain is, ezekből egy, a család, a kisebbség, a rasszizmus kérdése­it újragondoltató darab például 18-ától a buda­pesti Hősök terén lesz látható. _____ HODNIK ILDIKÓ GY. Gr ain András (1937-2000) Elhunyt Grain András mo­hácsi tanár, képzőművész, grafikus, költő. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán végzettséget szer­zett tanár zeneművészeti ta­nulmányokat is folytatott, de képzőművészeti szervező- munkája is ismert, többek között a Kondor Béla Művé­szeti Kör révén. 1989-ben Nemzetközi képzőművésze­ti díjjal tüntették ki. Grafikái­val, verseivel az ország csak­nem valamennyi művészeti, irodalmi folyóiratának publi­káló munkatársa volt, a na­pilapokban pedig főként Mohács városát, a környék népi kultúráját népszerűsí­tette. 1992-93-ban a Mohácsi Hírlap művészeti mellékletét vezette. Kezdeményező köz­benjárója volt a Martinszky- életmű és hagyaték feltárásá­nak, és Kolbe Mihály kiállL tói munkásságának. Alkotótábor Az ANK Martyn Ferenc Művésze­ti Szabadiskola idén nyáron is, immár 13. éve komplex vizuális, zenei alkotótábort tart Almamel­léken. Az iskola, s a tábor célja, az országban talán egyedülálló­an, a két terület közötti, illetve a természettel való kapcsolat hang- súlyozása. A mostani együttlét központi témája a káoszkutatás, mint új tudományág lehetőségei a művészeti nevelésben. A talál­kozó augusztus 13-a és 19-e kö­zött zajlik, eredményeit 19-én 16 órakor az iskolában záróhangver­seny és kiállítás összegzi. HlfStHrtlti 5 50*5^ 5ZALDR 5DR PANNÓNIA SÖRGYÁR. P8CS 1970 1972 1977 1988 V-"' SIALONSOR PANNÓNIA*- SORFÖZŐ-RESZTV- TARS-t 't ' S( II ■. * SZU L0 N SOR 1919 1962 1964 1965 4 * é i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents