Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)
2000-08-07 / 215. szám
2000. Augusztus 7., hétfő HATTER RIPORT Új Dunántúli Naplő - 7. oldal hetedik oldal — A feleségem története A tettyei sziklákról akar leugrani egy rendőrségi nyilvántartásba vett idős házaspár Nem mindennapos történettel kereste fel szerkesztőségünket egy idős ember. Feleségével együtt olyan megaláztatásban volt részük, amelynek következtében mára rémálmaik vannak. Mint gyanúsítottak, kihallgatásnak, ujjlenyomatvételnek és adataik rendőrségi nyilvántartásba vételének kénytelenek alávetni magukat. Azt tervezik, hogy a legközelebbi idézés napján a tettyei sziklákról a I mélybe ugranak. Ehhez a történethez senki sem adta a nevét, csak a rendőrség ' illetékes osztályvezetője, ő viszont a részletekről nem nyilatkozott. „Velünk nagyon szerencsétlen eset történt. Feleségemmel a nyugdíjasházban lakunk, mindketten elmúltunk már hetvenévesek, úgyhogy nem kell csodálkozni azon, hogy álmaüan éjszakáink vannak azóta a megaláztatások miatt. Megrendült a hitünk az államban. De az elején kezdem. Az egyik nagyáruházban vásároltunk április 17-én. Én a hatalmas csomagokkal elöl bandukoltam hazafelé, a feleségem lemaradva követett. Azt tudni kell ehhez, hogy ő súlyos beteg, részben pszichiátriai kezelés alatt állt, részben pedig műtétre várt egy tíz éve hordott hasi sérv miatt. A Felsőbalokány utcában mentünk, ahol egy kis park is található, s ahol egy fiatal hölgy játszott egy németjuhász kutyával és egy boxerrel. Azt tudni kell, hogy a feleségem a betegsége mellett még kutyafóbiás is, és azt, hogy előtte való nap ontotta a televízió a kutyatámadásokról szóló szörnyűségeket. Attól a látványtól, hogy a kutyák szabadon mozogtak, a feleségem nagyon megriadt, és remegni kezdett, mire én szóltam a hölgynek, legyen szíves pórázra kötni a kutyáját. Mint kiderült, csak a németjuhász az övé, és kértem, hogy a szájkosarat is tegye föl, ha lehetséges. Hivatkoztam arra, hogy a feleségem beteg, és nagyon fél. Erre a hölgy felsőbbrendű hangsúllyal, rendkívül nyeglén beintett: ezt neked, vén banya, mutatta fel az öklét, s arra kért, fogjuk be a pofánkat. Ekkor kölcsönösen inzultáltuk egymást szóban, de ennyi nem volt neki elég, mert az otthonunkig követett a kutyájával, amely állandóan fölugrált a feleségemre. Azt is közölte velünk, hogy az ő apja rendőr őrnagy. Könyörögve kértem, ne jöjjön utánunk, hagyjon minket békén, de nem tágított, a feleségem pedig rendkívüli stresszben volt. Mikorra hazaértünk, szó szerint lebénult a lába. Két kalciuminjekciót itattam vele, lefektettem, másnap reggelig aludt. A bűncselekmény súlya Szakértők szerint szinte a véletlenen múlik, hogy a magánvádra indult eljárás gyanúsítottja bekerül-e a nyilvántartásba. A törvény előírja, hogy a nyilvántartásba vételről a nyomozó hatóságnak, illetve az ügyészségnek kell intézkednie, magánvád esetén viszont az ügyek döntő többségében a bíróság jár el. A gyanúsított tehát kizárólag akkor kerül nyilvántartásba, ha a bíróság a rendőrséget valamilyen nyomozásra kéri fel. Az is vitatható, hogy a jogerősen elítélt személyek adatait a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alóli mentesítést követő húsz esztendőn át kell őrizni, függetlenül az eset súlyától. Felmerülhet a kérdés, hogy magánvádas eljárásban ugyanolyan mélységig indokolt-e biztosítani a nyilvántartási igényt, mint a közvádasban. Nyilvánvalóan nem az ártatlanság vélelme a választóvonal, hiszen az ujjlenyomatvétel az eljárás elején történik. A választóvonalat az adott bűncselekmény súlyossága jelentheti. A magánvádra üldözendő bűncselekmények pedig a kisebb súlyú bűncselekmények közé tartoznak. Május másodikán vittem be műtétre, 10- én jött ki a kórházból, és 12-ére kaptunk idézést a rendőrségtől bűnügyben, a vizsgálati osztályra kellett bemennünk. Ő, és ezt el kell hinni, majdnem belepusztult a tortúrába, hiszen negyvencentis vágás volt a hasán, és csak két napja jött ki a kórházból. Fél tíztől délután kettőig tartott, és hangsúlyozom, nem a szolgálati utasítást teljesítő rendőrségi alkalmazottakra neheztelünk, hanem a hatalomra, amelynek ők csupán megtestesítői. Az egyik legsúlyosabb és legmegalázóbb az volt, hogy számítógépre vitték adatainkat a legnagyobb alapossággal, a vagyoni helyzetünktől a rokoni kapcsolatokig mindkettőnk esetében, hiszen mindketten gyanúsítottak voltunk garázdaság bűntettében. Ha bűnözők lettünk volna és elítéltek, egy szót sem szóltunk volna. Aztán következett a fényképezés, egy szemből, egy-egy profilból, majd az ujjlenyomatok. Külön-külön egy- egy ujjról, aztán egyszerre valamennyi ujjhegyről, majd tenyérlenyomat, te- nyéréllenyomat, majd markolni kellett valamit, mindez utóbbi egyórányi procedúra kettőnknek. Feleségem olyan rosszul volt, hogy a csapból spricceltem rá vizet, el ne ájuljon. Úgy éreztem, hogy ennyi energiával, ameny- nyit ránk szántak, egy bankrabló banda is felderíthető lenne. Azóta minden hónapban kapunk idézést, mindezt pedig azért, mert a fiatal hölgy feljelentett minket azzal, hogy a feleségem szájon vágta, és állítólag erre tanú is van, bár azt nem hiszem, hogy ez a tanú az előzményeket is látta. Én nem tudom, hogy a feleségem megütötte-e a nőt, hiszen én elöl mentem, mögöttem a feleségem, aki elképzelhető, hogy a kutyától való félelmében hadonászott, nem kizárt az sem, hogy megütötte a nőt. Ő nem emlékezik semmire. A következő kihallgatáskor szembesítés történt, de eredményre nem vezetett. Aztán a július 12-i beidézés folyamán közölték velem: azzal a javaslattal élnek az ügyészség felé, hogy engem mentsenek fel a vád alól, velem tehát a jövőben már nem foglalkoznak, csak a feleségemmel. Aztán közölték azt is, hogy el kell mennünk az igazságügyi orvos szakértőhöz is. Mondtuk, hogy minket oda élve nem visznek, de egy bajuszos rendőrtiszt, a vizsgálati osztály vezetője nagyon korrekt volt, szépen kért minket, hogy a feleségem érdekében menjünk el. Rendőrautó vitt el minket oda, ahol egy órán át várakoztunk megbilincselt bűnözök között, mindenféle kétes alakokkal, mire a feleségemet behívták. Izgatottságában nem adott jó válaszokat, mire kértem, hogy engem is hallgassanak meg. Itt is nagyon részletesen hallgattak ki minket, hárman voltak, és még az unokáinkra is kíváncsiak voltak, ugyanis a három unokát is mi neveljük. Nagyon korrekt magatartást tanúsítottak, de mégiscsak kimerítő volt az a hihetetlenül nagy adathalmaz, amelyet aztán a komputerbe betápláltak rólunk. Csak abban a manilai fiúban bízom, aki valamilyen vírussal kitörli ezeket az adatokat. Most, augusztus 12-ére várható az újabb kihallgatás, de ezt mi már nem vállaljuk. Mi többet oda élve nem megyünk. Már szemlél- getjük a feleségemmel azt a sziklát a Tettyén, amelyrőíleugrunk az idézés napján. Hogy ki fejezi majd be az unokák nevelését, azt nem tudom. Majd talán az állam, amely ilyen helyzetbe hoz idős embereket. Én egykor bányatechnikus voltam és országos ökölvívóbíró, tisztességes munkában megőszült ember, és sem én, sem a feleségem nem érdemiünk ennyi megaláztatást.” (Augusztus 12-e szombatra esik. Szabadnap lévén ekkorra nem valószínű az idézés. A szerk.) A rendőrségnek információink szerint a törvény értelmében nincs mérlegelési joga, és nincs lehetősége arra, hogy megvizsgálja, az alapos gyanú fennáll-e, hiszen nem bírálhatja felül a bíróság döntését. Érdeklődésünkre dr. Dombai Péter, a Pécs Városi Rendőrkapitányság vizsgálati osztályának vezetője (képünkön) megerősítette, hogy ebben az ügyben is folyik az eljárás orvos szakértők bevonásával. Ennél többet azonban az eljárás jelenlegi szakaszában nem mondhat. Egy pécsi ügyvéd szerint a rendőrség eljárása jogszerű. Úgyanakkor nem tartja valószínűnek, hogy a fiatal hölgy látlelettel tudná igazolni, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott neki az idős hölgy, ebben az esetben pedig tettleges becsületsértésről lehet mindössze szó, amely nem számít súlyos ügynek. A súlyos procedúrát annak lehet köszönni, hogy egy márciusban életbe lépett, a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény nem tesz különbséget a különféle súlyú bűnügyek, így például a közvádas és a magánvád alapján üldözendő bűncselekmények között. Arra alkalmas mindez tulajdonképpen, hangsúlyozza az ügyvéd, hogy embereket alaptalanul megvádoljanak. Az eset hasonló a nemrégiben egy budapesti napilap munkatársának bűnügyi nyüvántartásba vételéhez. Az a kegyetlen ebben az ügyben, hogy könnyen elképzelhető esetükben a felmentő ítélet megszületése, vagy egyszerűen az eljárás megszüntetése, például azért, mert az igazságügyi orvostani vizsgálat során kiderül, hogy az idős asszony pszichiátriai állapota a büntethetőségét kizárja, vagy a tanú nem elég „erős”. De a megaláztatások sorozata, az emberi méltóságot sértő eljárások emléke ettől nem válik semmissé. Ugyanakkor a két idős ember is tehetne szabálysértési feljelentést a meg nem kötött kutya miatt, de tanúk nélkül ennek bizonyítására semmi esélyük nincs. Ha pedig megtörténik a tettyei sziklákon az, amellyel az idős emberek elkeseredésükben fenyegetőznek, újabb bizonyságot nyerhetünk afelől, hogy vannak törvények, amelyek nem értünk születtek meg. CSERI LÁSZLÓ DUNAI IMRE Rabszolgaság bugyival A dalai láma nemrég az újvilágban sokezres hallgatóság előtt óva intett attól, hogy az anyagi javak megszállott hajszolása legyen az emberek életének fő szervező eleme. „Nem tehetjük meg, hogy semmibe vesszük saját belső értékeinket. Ha a pénz rabszolgáivá válunk, nem válhatunk elégedett, derűs személyiséggé; eltévedünk, ha minden gondunk megoldását külső eszközöktől várjuk” - mondta a tibeti vallási vezető. Úgy vélekedett, hogy nem csupán erkölcsi szempontból jelentenek tévu- tat a nagy vagyonbeli különbségek, hanem ezek adják a bűncselekményekre sarkalló hátteret is. A mi kriminológusaink is azt tartják: a bűncselekménystatisztikáknak a rendszerváltás óta hirtelen féltomyosult számai mögött okként az húzódik, hogy immár van mit ellopni, elrabolni, illetve van miért csalni, hamisítani, lopni, rabolni, sikkasztani és prostituáltakat futtatni, embert és kábítószert csempészni, védelmi pénzért zsarolni stb. A vagyon birtoklásának és nyílt élvezete lehetőségének mértéke ugyanis - a bűnözéssel együtt-jóval kisebb volt az előző rendszerben. Azok az élhetetlenek gyarapítják a bűnözők táborát, akik nem képesek beletörődni, hogy nem hagytak nekik helyet a könnyebb, illetve nagyobb mértékű pénzszerzés jászolánál. A beletörődők viszont derűs, elégedett személyiségek, akik - egyéb híján - figyelembe veszik belső értékeiket. Az utóbbiak körébe tartozva hetek óta várom, hol bukkan elő hír arról, hogy a láma intésére valaki megszabadult a pénz rabszolgaságából. Ám mindössze egy olyan esetet találtam, amely az effélére gyanús lehet. Sajnos ez sem hazai. Egy brandenburgi fehérnemű szakboltba nemrég pisztolyos férfi rontott be, és a kassza tartalmát követelte. Miután kiderült, hogy az üres, a rabló pénz helyett bugyikat követelt zsákmánynak, és végül nagy zsáknyi női alsóneművel távozott. Hát mi ez, ha nem megtérés, afféle villámcsapásszerű megvilágosodás az igaz út irányáról? Feltéve, ha a pénz után a bugyik hajszolásának rabszolgaságából is sikerül majd magát kiszabadítania. MÉSZÁROS ATTILA ______________________ Ma tek A közember és a közgazdász más-más matematikát ismer. A közember a piaci pozíciót meghatározó körülményeket sem úgy - vagy annyira - ismeri, mint a termékén keresni akaró gyártó, forgalmazó. A közember a termésátlagokkal sincs tisztában, nem tud olyan jól előre jósolni, mint egy műhold. Ilyen aizály, mint idén, régen volt. Előtte meg százezer hektárok víz alatt. Helyzetbe is hoztak bennünket a szakértők, jelezve időben, hogy ezt a fura időjárást megsínyli az agrárium. A búza is. Amiből már a közember is kimatematikázza, hogy ebből bizony kenyéráremelés lesz. Árdagály. Eddig a pontig teljesen logikus a gondolkodása, bekattan az ősi tétel: minél kevesebb, keresettebb egy áru, annál magasabb lesz az ára. Pécsett egy malomipari szakember nyilatkozott. Nagyon elégedett volt. Az előzetes bejelentésekre fittyet hányva a búza „hozta a formáját”, sőt, nem csak bőven termett, ele egészen jó lett a minősége. Össze is foglalta idei tapasztalatait: több van és kiváló a béltartalma. Majd közvetlenül ezt követően jött a közember számára érthetetlen végkövetkeztetése: várhatóan húsz százalékkal emelkedik őszre a liszt ára A kenyér pedig még a közember által is tudotton lisztből süttetik. Gyorsan odaül a tv elé, nézi a búza tőzsdei árát decemberi lejáratra Csökken. Lapoz egyet a képernyőn, megnézi a Brent- olaj árát. Az utóbbi hetekben közel három dollárral csökkent. Nem mintha a közember teljesen tisztában lenne a tőzsdei folyamatokkal, a fenét, 1 csak hát a matek az matek. Meg törvény a törvény: ha az alapanyag, az energia ára felmegy, a terméké is, és fordítva. Azt hiszi. A közember azonban önkritikus. Bizonyára csak ő nem érti ezt a búza-liszt-kenyér ügyet. Meg azt sem, hogy elindult az első búzaexport-szállítmány, vagyis biztosan van feleslegünk. Ám ezek csak úgy átsuhannak a fején, széttárja a kezét: vagy hülye'vagyok, vagy port hintenek a szemembe... Pedig csak figyelnie kellett volna, megmondták előre. Ár és aszály - nem lesz ebből árapály. hetedik oldal HOLNAP Riport Felmérések szerint a magyar népességből félmtilió- nyian szenvednek pánikbetegségben. Újabban a kezelésükre és a felvilágosító munkára külön ambulanciák és centrumok jöttek létre. Az ilyen betegségben szenvedők töredéke jut csak el szakorvoshoz. Sokukat szimulánsként emlegetik. Portré Tarrósy István, a SIEN Alapítvány elnöke, akinek nevéhez több pécsi egyetemi rendezvény kitalálása, szervezése fűződik, köztük a hét végén kezdődő Nemzetközi Kultúrhété. Portré A lógás következménye sajtószolgálat Szeret barkácsolni, gombázni, horgászni. Az újságolvasás szenvedélye viszont foglalkozási ártalom nála. Erős a kötő dése Pécshez is - ahova hároméves korában került hiszen itt élnek a szülei, tanárnő felesége szülei, és más közeli rokonaik.- Mikor dőlt el, hogy a katonai pályát választja?- A Komarov Gimnáziumba jártam. Továbbtanulásként az automatizálási és a katonai főiskolát jelöltem meg. Az utóbbi lógási szándékú volt. Az osztály tíz fiúja közül hatan jelentkeztünk katonai főiskolára is, mert az többnapos vizsgálatokkal járt. Ketten tisztek lettünk.- Romantikából?- Részben véletlenül. A katonai főiskolán volt előbb a felvételi. Ott egy hallgató igen meggyőzően mutatta be a főiskola életét. A vákább kiterjedt. Alakulatnál szolgálva jó kapcsolatban voltam a helyi szerkesztőségekkel, tudósításokat is írtam. Aztán 1986 elején a HM pályázatot hirdetett a sajtóosztályra. Megragadtam az alkalmat. Persze hozzá kellett tanulnom az újságírást.- Immár a negyedik miniszter alatt szolgál ott. lasztásomban olyan ésszerűség döntött, hogy másféle továbbtanulás a családunk anyagi lehetőségeit erősen megterhelte volna. A katonai pálya pedig akkoriban jó és biztonságos egzisztenciát jelentett.- Hogyan lett a híradós tisztből sajtós?- Diákként mindig erősen érdeklődtem a humán tárgyak iránt. A vonzalom a sajtóra is egyre in- Mindegyikőjüknek sikerült bizonyítanom, hogy szigorúan szakmai feladatnak tekintem a sajtómunkát. Keleti Györggyel speciális viszonyban voltunk. Tőle tanultam a szakmát, ő vezette a sajtóosztályt, amikor a HM-be kerültem. Most már foglalkoztat a gondolat, hogy ennyi idő után váltani kellene.- Egy különleges esetet a 14 év terméséből?- Nehéz választani. Apropó! 1990 tavaszán a választás előtt riadalmat keltett, hogy a nálunk állomásozó szovjet csapatok gyakorlatot terveztek. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter magához hivatta a katonai attasét és a jelenlétemben kért tőle magyarázatot, majd a másfél száz embert megmozgató vezetési gyakorlatot is megtiltotta. Azt a feladatot kaptam, hogy ez vezető hír legyen a rádió Déli Krónikájában. Csakhogy 11.52 volt már. Személyes kapcsolatok révén mégis sikerült megoldani. DUNAI IMRE Tikos László ezredes 1953-ban született Dencsházán. 1975-ben avatták hadnaggyá. A Zrínyi Miklós Katona Akadémián 1985-ben végzett. 1986-ban került a Honvédelmi Minisztérium sajtófőosztályára. Három éve főosztályvezető. Nős, gyermeke nincs.
