Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
2000-07-05 / 182. szám
2000. Július 5., SZERDA HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántüu Naplő - 7. oldal hetedik oldal Törvénysértés nélkül? Még a történészek sem tudják pontos definícióval illetni mindazt, ami 1950 júniusában történt Magyarországon. Ekkor ugyanis az ÁVH emberei közel 8000, főleg az akkori Jugoszláviával határos zónában élő polgárt terelnek vagonokba és visznek el a Hortobágyra, zárt őrizet mellett, munkatáborokba. Törvényt sértve, törvénysértés nélkül? E szomorú jubileumra ma már nem sokan emlékeznek; a közel nyolcezer internált közül már csak kevesen élnek, többnyire csak azok, akik gyerekek vagy ifjú felnőttek voltak. A babarci Földes család tagjai 1950. június 23-án, éppen hogy megtűrtén, egy házvégi pajtában laktak. Nem ők éltek így egyedül. Mint német származásúakat, a saját házukból való kizsuppolással honorálta az akkori hatalom, pedig a családfő, nevezett Földes Márton a Hűségmozgalom tagja volt, magyarságát nevének magyarításával is demonstrálta. Lányuk, Anna 18 éves volt. Apja, anyja aludt már, s ő a lámpa fénye mellett hajtotta a varrógépet, amikor éjjel rátörték az ajtót az ÁVH emberei. Földes Anna ma özvegy Unding Ferencné (első képünkön), édesanyjával él Pécsett. Beteg testileg is, lelkileg is. Megnyomorította az a júniusi éjszaka.- Voltak ennek az éjszakának előjelei?- Senki sem gondolta, s az sem tűnt fel - csak utólag-, hogy a jegyzőt és egy tanácsi embert aznap éjjelre berendeltek a tanácsházára ügyeletre.- Mi történt pontosan?- Mire felocsúdtunk az ijedtségből, apánkat bevitték a községházára, minket meg arra kényszerítettek, hogy minél serényebben csomagoljunk. Néhány óra alatt már ültünk is a szekéren, kifelé az állomás felé. Arra emlékszem, hogy hajnalodon, de egy lélek sem járt az utcán, talán még az ablakból, a függönyök mögül sem mertek kinézni.- Hányán voltak?- Babarcról hat családot internáltak. Minket hármunkat és még Maul János, Soltész Péter, Schleining János, Dénes Rezső és Babarci Márton családját.- Hogyan tovább?- Marhavagonokba zártak, s reggel már Pécsett állt a szerelvény, ahol egyre több vagont kapcsoltak hozzánk, s bizony eléggé hosszúra nőtt, mire Budapestre, majd onnan az Alföldre értünk. De hadd említsek valamit. Egy beteg, hathónapos gyereket a pécsi állomásról elvitt a mentő a kórházba - a szüleik három év múlva látták viszont. De boldogok voltak akkor, mert nem tudták, hogy velünk mi lesz, suttogták, hogy Szibériába visznek, s ekként legalább a gyerek jó kezekbe került. Esélyt kapott az életre. Csak jóval később tudtam meg én is, hogy a kicsi a kórházból előbb a menhelyre került, majd egy pécsi rokon vette magához, s nevelte.- Tudom, ön a férjét a Hortobágyon ismerte meg.- Ott, a pokolban. Ő is fiatal volt, élni akartunk. Egyébként Hortobágynak köszönhetem, hogy nem lehetett gyerekem. A mindennapos felfázásnak, a sorozatos petefészek-gyulladásnak, s azt, hogy mára megtört, az életben csalódott ember vagyok.- Hol laktak?- Birkahodályokban a Borzas tanyán, amit mi csak Borzalmas tanyának neveztünk. Kiszolgáltatva mindennek és mindenkinek. Nyomorult körülmények között teltek a hónapok. Sorban feküdtünk a szalmán mint a heringek, s ha valaki éjjel megfordult, fordult vele mindenki. Dolgoztunk a földeken, moslékot ettünk, s hosszú ideig úgy féltek tőlünk a helybeliek, mint a leprástól. Azt mondták nekik, hogy mi bűnözők vagyunk. Füzes Miklós történész (második képünkön) magyar Szibériának nevezi Hortobá- gyot. A hortobágyi deportálásokról a 80-as évek végén a Gulyás fivérek Törvénysértés nélkül címmel forgattak dokumentumfilmet, Füzes Miklós könyve pedig Törvény- sértéssel címmel jelent meg 1992-ben. Tőle tudjuk, hogy az országból közel 8000 ember került az Alföldre 1950-től 1953-ig.- Pontosan honnan?- 1950 júniusában Csongrád, Bács-Kis- kun, Somogy, Baranya, Zala és Vas megyékből, összesen 135 településről, az úgynevezett határsávból emelték ki a családokat, később aztán csaptak hozzájuk másokat is, Miskolcról, Várpalotáról, Vác környékéről, Szegedről, sőt még a baranyai Óbányáról is. Baranyában egyébként az intézkedés a mohácsi és a siklósi járást érintette.- Miért éppen a határsáv jött szóba?- Jugoszlávia miatt. Egyrészt a nemkívánatos elemeket szűrték ki ezzel az éjszakai akcióval, másrészt megfélemlítették a többieket, az otthon maradottakat. Sztálini minta. A munka dandárját az ÁVH szervezte és hajtotta végre, s feltételezhető, hogy a besúgó hálózatán keresztül nevezték meg azokat a családokat, akiket vinni kellett. Sokféle ember volt köztük, s érezhető, hogy a személyes bosz- szú is dominált a háttérben. Másrészt ekkor indult meg kampányszerűen a téeszcsék szervezése. Mondhatjuk, hogy a dolog benne volt a levegőben, hiszen Rákosi Mátyás 1946-ban egy beszédében bedobta a köztudatba az internálás gondolatát.- A végrehajtás persze törvénytelen volt.- Hivatkoztak ugyan a véghatározatban egy bizonyos 1948-as rendeletre, amiről azonban nem hallott, nem ismert senki. Ezt a gondot avval hidalták át, hogy a községházákra éjfélkor fegyverrel bekényszerített családapákkal aláírattak egy záradékot, hogy önként települnek át a Hortobágyra. A véghatározat első mondata egyébként így hangzott: „Nevezettnek a községben való tartózkodása a közrend és a közbiztonság szempontjából aggályos.”- Obánya nincs a határsávban?- Ez egy külön történet. A község Óbányára betelepült - tehát a helybéliek szemében idegen - tanácselnöke minden padlást lesöpörtetett az utolsó szemig, s ezzel a község az országos terménybeadási versenyen a negyedik lett. A könyörtelen padlássöprés után a tanácselnököt a falubeliek megölték, azaz valójában amolyan nép- ítéletet hajtottak végre, hiszen ott volt az összeesküvők között a termelési bizottság elnöke, sőt egy tanácstag is. A gyilkosság miatt négy embert ítéltek halálra és végeztek ki, a családtagjaikat internálták. Vass Istvánné (született Takács Ilona) nyugdíjas pécsi tanárnő. Évtizedekig hallgatott, nem mesélt senkinek arról az iszonyatos napról, amikor szüleivel és két fiútestvérével - akkor 14 éves kislány volt csupán - a zalai Lispeszentadorjánból Kócspusztára került.- És miért mesél most?- Mert talán tartozom azoknak, akikről a „harang szól” és már nem élnek, s akik a legtöbbet szenvedték el e szörnyű három év során. Szüléinkre gondolok. Mert bár iszonyatos dolgokat kellett megélnünk, nekik még nehezebb volt. Hiszen látták gyerekeik szenvedéseit. Hiszen nem tudtak adni semmit sem, ha azok éhesek voltak. Nem ismerték a jövőt. Öröm ha volt, csak annyi, még élünk, napról napra együtt vagyunk. Jól emlékszem, hogy több éjjel is az őrök elől csúszva mentem kislányként krumplit lopni, hogy éhen ne haljunk, s olykor a bugyimba rejtettem egy-két tojást, hogy a motozásnál meg ne találják.- Kik voltak az őrzőik?- Többnyire műveletlen parasztemberekből faragott ávósók, akik el is hitték, hogy mi gyilkosok, kulákok, népnyúzók vagyunk. Még ma is cseng a fülemben az, amit a parancsnokuk mondott: „A maguk zsírjával fogjuk megtrágyázni a földet, hogy job-. ban teremjen!”- A testvérei mekkorák voltak?- Bátyám éppen érettségizett, öcsém pedig tízéves múlt. Édesanyám nagyon beteges volt, emlékeim szerint még a vagonból is elvitték volna kórházba, de ő nem ment. Azt mondta, hogy velünk marad, különben meghal. A tábort csak néhány évvel élte túl.- Sok teher hárult akkor önre is.- Valóban. De az együttlét erőt adott és a Jóisten megsegített. Vékonyka, vérszegény kislány voltam, szüleimnek a körorvos azt tanácsolta, hogy erősítsenek, s ne sokat legyek kint a napon. Ebből aztán az lett, hogy amikor Kócspusztára megérkeztünk, az őr mint félig felnőttet, vízhordásra jelölt ki; cipelhettem a kannát az aratóknak. Ötven éve is ilyen iszonyatos meleg volt, árnyék pedig sehol. És kibírtam. KOZMA F. Hortobágy - a magyar Szibéria 2524 család, egészen pontosan 7281 emberéit 1950 és 1953 között különféle tanyákon kényszer-munkatáborokban a Hortobágyon. Baranya 135 településéről internáltak, de azt pontosan nem lehet tudni, hogy voltaképpen hány embert, hiszen megyénként nem készült még kimutatás. Talán ha 800-900 főt. A kényszer-munkatáborok a következők voltak: Kócspuszta, Lászlómajor, Erzsébet tanya, Kormópuszta, Árkus, Ebes, Elep, Kónya, Borzas tanya, Mihályfalva, Polgár és Tedej. A munkatáborokat 1953 őszén számolták fel, lakóikat nem kártalanították, mára elfelejtették, miként e törvénytelenséget is, mely során az internáltak mindenüket (házaikat és gyűjtött javaikat) elvesztették. KOZMA FERENC Amit egy szurkoló bír Most, hogy messze tűnt a labdarúgás nagy európai gálája, s leülepedett az emberben a sok csoda (és már az sem bosszantja igazán, hogy mindig az veszített, akinek szurkolt), újabb focihírt olvasok. Jelesül, hogy kötelező élettani és alkalmassági felmérésen vesznek részt az ősszel a magyar labdarúgók, mégpedig a hivatásosok. Azt szeretnék ugyanis a vezetők és az edzők megtudni, hogy vajon mennyit bír ki egy magyar játékos. Hogyan terhelhető, s vajon miként lehet testre szabott edzésterveket készíteni neki. Feltételezem, nem sértő a kijelentés, hogy bizony szerintem az Európa-bajnoki meccsek iramához képest a hazai bajnokik tempója eléggé megfontoltnak tűnik, a labdakezelésről és a csapatjátékról nem is beszélve, s talán éppen ezért hiányoztunk Belgiumból Hollandiából. Ekként örvendek annak a tetterőnek, ami megnyilvánul a sokszorosan és időről időre átszervezett magyar labdarúgás irányítóiban. És jó az időzítés is, hiszen mikor lenne jobb ez az alkalmassági vizsga, mint most, amikor ismét a mindennapjaink részévé vált a foci, s amikor minden bizonnyal a hazai tizenegy is több szeretetet és figyelmet kap majd az európai példa miatt. Én máris azt remélem ebben az nagy önbizalomban, hogy még (esetleg) az olasz válogatott védelemét is feltörhetjük a közelgő VB-selejte- zők során. De másra is szükség volna netán. Jó volna egyszer megvizsgálni azt is, hogy vajon mennyit bír ki egy szurkoló, akit hol a fellegekbe emelnek a játékosok, hol pedig a pokolba küldik, attól függően, hogy a zöld gyepen miféle szerencsecsillag kíséri az útjukat. Mert bizony, ha elérjük azt, amit szeretnénk, smiis felnövünk a hollandok, portugálok, törökök vagy netán az olaszok szintjére, mint néző és szurkoló az egyik infarktusból a másikba esünk. Hiszen még kívülállóként is éveket öregedtünk az Európa-baj- nokság 90-120 percei alatt, különösen a hirtelen halál idején. Ezért kérdem tehát, minek a stressz? Minek a labdarúgók kötelező vizsgálata? Hát nem így jobb (nyugisabb) a mi focink? MÉSZÁROS ATTILA^ Langyosan Polgár I. csak prüsszög. Fő a feje a belső hőtől. Azért elmegy melózni. Alig lézengenek a hivatalban, sok a beteg. Nyilván azért, mert nincs influenzajárvány. Szó esett ugyan róla, elindult már, megint keletről, azután zsupszl, be a Vereckei szoroson. Nem túl érdekes, mert nálunk ez nem jelent járványt: A járványnak szabványa van, egy igen komoly képlet - harmadfok, az ismeretlen a kitevőben - alapján lehet csak megnyugtatóan kijelenteni, oké, most már tényleg beteg az egész ország. Valami variáns. Mármint a vírus, nem a járvány kimondásának langyosan óvatos gyakorlata. Polgár II. izzad. Tántorog az aszfalton, mintha előző éjszaka a naptárban megemlített összes névnapot összevontan ünnepelte volna. Lángol az ég. Ezen a napon Pécs az ország legmelegebb városa, 38 fok. Forróbb, mint Észak-Afrika. A dromedárok nálunk már rég hőgutát kaptak volna és levelet írnak az állatvédő ombuds- mannak. Bizonyos melegforrások szerint elmehetünk ezen a nyáron a 40-45 fokig is. Kedélyesnek tűnő hangon jelzi a meteorológiai jelentés, hogy ihajl, már megint megdőlt egy melegrekord. Hogy mi jöhet még, már langyosabb a hangnem. Sőt, hideg. Mert hogy kitörhet valami pánik, ha az emberek időben megtudják, hogy influenza- járvány van, vagy példátlan kánikulára kell számítani. Még a végén elkezdünk rá felkészülni. Tartalékok mentőknek, orvosoknak, tűzoltóknak, katasztrófa-elhárítóknák. Tanácsadó szolgálat, ingyenesen hívható zöld szám, mint amilyenen a védett, talált állatokat is be lehet jelenteni. És ha csak 39 fok lesz? Vagy még ennél is hidegebb, mindössze 34? Ki viszi el a balhét a felkészülésre költött pénz feleslegessége miatt? Hogy közben a búza? A szívbetegek, az idősek, a vérnyomás-rendellenességgel bajló- dók, a légkondicionálás nélküli munkahelyekre bepréseltek, a buszok vezetői és utastömege, a fák nélküli, ámyéktalan utcák járókelői? De hála Istennek, elmúlik a vész, 40-45 fok nélkül. Csak 38-39. Azért a védett állatokat óvjátok! hetedik oldal HOLNAP Riport A vérszállításra berendezkedő vállalkozó esete kísértetiesen hasonlít a For Life kálváriájához. Munkája nélkülözhetetlen, de a szövevényes jogszabályok, a szabálytalan gyakorlat akadályozzák, olykor pedig lehetetlenné teszik a tevékenységét. Portré Stockholmban, amikor az európai körúton lévő Csontváry-kollekció képei már a falon voltak, Czakó Ferenc rájött, hogy a művész áttetsző papírra készített három rajza valójában együvé tartozik. Portré Beszélni szeretek és nem írni A pécsi egyetem természettudományi karán a hallgatók szavazatai alapján ebben az évben legnépszerűbb oktatónak választott tanár természetes módon siklik az első boncolást elvégző XVI. századi Vesaliustól a filmtörténetig. Minden - vallja - az egységes kultúratörténet része, a világot összefüggéseiben kell látni, tanulni és tanítani.- Nem csak film- és színháztörténettel foglalkozik, de oktatja a technika-, a tudomány-, illetve a testkultúra-, sport- és olimpiatörténetet is.- Mert ezek a történelmi érdeklődésnek nincsenek a fővonulatai között, csak amolyan csipkéi, lábjegyzetei a tudományágnak. Adott esetben egy fél évezreddel ezelőtt zajlott vallásháború utótörténete fontosabb lehet, mint Kopernikusz felfedezései. Ezt persze kihegyezve mondom.- Ugyanakkor - tág érdeklődési köre ellenére - keveset publikál. .- Mert beszélni szeretek és nem írni. De főleg olvasni. írni amúgy sem lenne időm, ha azonban lenne, akkor a tanítványaim gondolkodásáról, a különböző korosztályok érdeklődéséről értekeznék.- Elégedetlen az egyetemi korosztály szellemi nyitottságával?- Én nem vagyok olyan tehetséges, mint sok tanítványom. Nekik azonban jó lépcsőként szolgálok.- És ez elég ahhoz, hogy teljes értékű oktatónak vallja magát?- Romhányi professzor három zsákot emlegetett: az elsőben a Szilágyi László, a Pécsi Tudományegyetem szervezési osztályvezetője 1962-ben Pápán született, de már Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. Magyar-történelem szakon végzett a tanárképzőn, majd az ELTE népművelés szakán. Jelenlegi beosztásában 1992-től dolgozik, négy éve a TTK-án óraadó tanár. Nőtlen, Pécsett él. oktatóból „elvisznek” a diákjai. Én az utóbbi kettőre helyezem a hangsúlyt. Az érdeklődést felkelteni azonban nehéz, nagyon fárasztó, ráadásul nekem is voltak csapnivaló előadásaim...- A munkát követő sok olvasás mellett mi jelenti önnek a kikapcsolódást? Netán a reáltárgyak?- Matek, fizika, kémia? Színtiszta nullás voltam! Ellenben szeretek sétálni, az embereket figyelni. Brecht szerint az emberek szeretetre méltóak, de a körülmények ezt eltakarják. Ezt én nem fogadom el mentségnek.-Mi a végcélja?- Nincs. Nem szeretem a merev célokat. A végén még megkérdezhetik: Miféle csodabogár ez itt? ____________ MÉSZÁROS ATTILA kutatás, ennek eredményeként a megírt könyvek, a másodikban a tanítás, az ismeretátadás, a harmadikban pedig az van, amit az
