Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
2000-07-27 / 204. szám
■I 2000. Július 27., csütörtök HATTER RIPORT Kán ébredése: családias mulatság Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal A Káni Filmfesztiválra autó nélkül kijutni meglehetősen körülményes. Megpróbálni csak annak érdemes, aki hosszabb pihenésre vágyik. Sokan döntöttek már így, és rátaláltak a nyugalomra az eldugott kis faluban. Sátoros, hálózsákos középkoriakból áll az idelátogató közönség nagy része. Kán a Mecsek és a Zselici dombság találkozásánál fekszik. Az eldugott zsákfalu hosz- szú ideig lakatlan volt, majd a nyolcvanas évek elején fedezte fel egy kirándulócsoport. Egyiküknek, Ács Lukácsnak annyira megtetszett az észak-déli irányú völgyben megbúvó kis település, hogy 1982-ben vett itt egy telket. Azóta minden hétvégén kijár ide, de a baráti kör is bekapcsolódott a lakatlan falu újraélesztésébe. Három évvel ezelőtt rendezték meg itt az első Káni Film- fesztivált, s azóta egyre gyarapodó közönséggel minden évben megtartják. Idén körülbelül háromszázan voltak kíváncsiak a rendezvényre. A vetítések több helyen zajlottak, s vászon helyett megtette a parasztház meszelt fala vagy a sátor ponyvája, esetleg az 1974-es gyártású színes Orion tévé képernyője. Lovardának ott az udvar a kiszáradt patakmederrel, tornacsarnok helyett kiszolgált pingpongasztal áll a hárs alatt. A rendezvény második napján a két főszervező, Ács Lukács és Schrem Gábor fogadott minket.- Eleinte még csak a szűk baráti kör jött itt össze hétvégenként. Kirándultunk, buliztunk, miegyebek... - kezdte reszelős baritonján a hatalmas termetű Ács Lukács. - Három évvel ezelőtt gondoltunk arra, hogy a szélesebb baráti kört is össze kellene fogni. Megcsináltuk hát az Első Káni Filmfesztivált. Tudod, csak a névazonosság miatt. Három napra idecsaltunk mindenkit, aki nekünk számított. Lehettünk úgy nyolcva- nan. Hatalmas buli volt. Fején már alig van haj, de ami van, az hófehér, és a vállát veri. - Hozott filmekből vetítünk egy tizenhat milliméteres ősi vetítőgéppel a házfalra, vagy videót nézünk egy külön erre a célra vett Orionon. Javarészt régi magyar' filmeket. A megnyitó után a Péntek 13-at nézték vagy százan. De tulajdonképpen nem is a vetítés a lényeg; ide azok az emberek jönnek, akik nyugodt környezetre, kikapcsolódásra vágynak. AlA fesztivál nemcsak a filmekről szól , a házakat pedig • folytatja Ács A község története A települést a XII. század elejéd alapították, írasos dokuméii- lät tum először 1126-ban említi a nevét. Az észak-déli fekvésű völgyben megbúvó falu neve abból az ősi magyar nemzetségből eredeztethető, melyből az erdélyi Gyulák is származnak. Kán kezdetben erős fejlődésnek indult, mely csak a török hódoltság alatt esett vissza. Az itt élő emberek az erdőből és állattartásból éltek, ez jól megfigyelhető a falu mai arculatán is. A kis parasztházak mellett nagy istállók, a domboldalon rétek, legelők találhatók. A török uralma alatt a település szinte teljesen elnéptelenedett. Csak az 1780-as években támadt fel, a Württenbergből betelepített német lakosoknak köszönhetően. A XX. század közepéig a Kánban élők fele németnek vallotta magát. A falu 1978-ra ismét kihalt. Csak a '80-as évek végén fedezték fel újra a pihenésre, nyugalomra vágyók. szanak valamelyik házban, vagy sátorban. Van, aki csak egy hálózsákban a füvön. Akad itt hely elég. Hogy mennyibe kerül? Ugyan! Minden ingyenes. Lehet sátorozni, táncolni a néptánccsoporttal, aki akar fát is faraghat, a gyerekeket berakhatják a játszóházba, hátul a kertben még lóhátra is pattanhat a vendég. A sör ott van az ernyő alatt, a bableves a bográcsban, a becsületkasszába pedig annyit dobsz, amennyit nem szégyellsz. Mert mint említettem, itt minden ingyenes. Egyedül a sör és a kaja, amiért kiraktuk a kasszát, de nem figyeli senki, hogy ki, mit rak bele. Valóban, nem nézték, ki mennyit tesz a fiatal korában tán coleus, vagy dália tartójául szolgáló cserépedénybe, és olyat se láttunk, hogy valaki ne fizetett volna ételért, italért.- Eleinte csak öt család járt ki ide. Ösz- szedobtuk a pénzt, vettünk egy telket, akkor tízezer forintért. Azóta már tizenöt portát vett a baráti kör, önerőből újítottuk fel - Lukács. Házigazdánk kézséggel mutatja be kis birodalmát. A filmfesztivál központjául szolgáló parasztházának udvarán gyűlnek össze a barátok. Az udvaron bádogkád, mellette tábla, rajta fonetikusan a felirat, utalva a francia Riviérára: Kot Dö Zűr! Jobbra a hárs alatt egy pingpongasztalon gyerekek játszanak. A rusztikus házat eredeti állapotát felidézve felújították, nagyobbik szobájában Szabó János faszobrait tekintheti meg a látogató. A megnyitón a művész barátja és szobrásztársa Nagy Bandó András köszöntötte a népes vendégseregletet. De nem csak a galériává átalakított nagyszobába, hanem a lakóhelyiségbe is be lehetett kukkantani. A lakásbútorok, a vetett ágy ötven-száz évvel ezelőtti korszakot és életformát idéznek (kivéve az asztalon felejtett mobiltelefont). A hűs, vastag vályogfalak közt jó érzés megpihenni. Közben a Schrem- portán pihenőt tartott a délután.’ A telek a falu ' végében megbúvó kis völgyben fekszik. Körülveszi az erdő, szinte beköszön az árnyas udvarba. - Az a fáskamra tavaly még stabilan állt, most azért ilyen lepusztult a ház is meg a melléképületek is, mert nincs időnk kijönni a gyerekek miatt - mondja Schrem Gábor, aki szerény, visszahúzódó ember benyomását kelti. Nehezen is elegyedett szóba velünk. A kertben négy-öt sátor. A sátrak előtt fáradt huszonévesek hevernek. A teraszon néhány harmincas férfi és egy félmeztelen idősebb vidáman issza a sört. Ő Schrem Gábor apósa, jó kedélyű, beszédes ember, mindjárt sörrel, paprikással kínálja az újonnan érkezetteket, amit sértés lenne nem elfogadni. Az udvaron egy terebélyes gesztenyefa alatt fatörzsből faragott asztal és pad. Mellette árnyéksátor, alatta színes tévé. A képernyőt egy tucat apróság bámulja a délutáni melegben. A videó máj vagy az ötödik Pom-Pom mesét kezdi. Új életre kel Csukás István Picurja, Festéktüsszentő Hapcibenője, túlsúlyos Gombóc Artúrja és FOTÓ: TÓTH L. persze Pom-Pom, a paróka, papucs orrán pamutbojt esetleg kifordított bundakesztyű.- A néptánccsoport sem igazi. Ők is a barátaink közül verődtek össze, legtöbben a Mecsek Táncegyüttes mostani, vagy volt tagjai. Van köztük ács, asztalos. Mert nálunk nem a szakma, vagy a végzettség számít, hanem, hogy ki, mennyit ér belülről! Öt körül a gesztenyefa alatt fiatal anyák ozsonnára hívják csemetéiket, közben a nap el-elbújik a felhők mögött.- Egykor itt szinte csak az erdőből éltek az emberek. Van itt vadkár most is számo- latlanul. Ősszel az udvarból hallgatjuk a szarvasbőgést, néha ide is betérnek az erdei állatok. Amikor először kijöttünk, még élt itt egy-két öregember, mára senki nem maradt közülük. Nincs megélhetés, nincs burkolt ut Ha páf'hapig esik az eső, nem lehet mozdulni. Mégis jó itt. Ezért is jöttünk össze! Beesteledett. A falu kocsmája felé tett rövid kitérő után visszatértünk Ács Lukácsék portájához. A hffi mögött a PMD szolgáltatta a zenét és a hangulatot, bár a megfáradt vendégek inkább csak hallgatták a bluest, minthogy részt vettek volna a közös mulatságban. Persze a fiatalabbja itt sem bírta ki mozgás nélkül. Táncoltak hát a buli végéig, ami talán csak a megeredt eső miatt tartott olyan rövid ideig. Mire a zenekar összepakolt, az eső is elállt, s egy másik téren már zajlott az esti filmvetítés. Persze nem mindenki volt kíváncsi a jórészt régi magyar filmekre. Míg a média a pingpongasztalt hódította el az időközben aludni tért gyerekektől, addig a többség a söntést, és az esti levegőn folyó társasági életet választotta. Aztán eltelt az este is. A harmadnap másnaposán érte az itt maradt húsz fős keménymagot. Majd a délelőtti napsütésben Somlai Gábornak, a PMD dobosának viccözönétől még jobban elfáradva pakolás, szedelődzködés, és irány haza. Kiki oda, ahonnan érkezett. SOLYMOSI BERTOLD MÉSZÁROS B. ENDRE Taxi Gyermekvendégünk alig múlt hároméves, s bár a szavakat töri még itt-ott, de azt hogy brrrr, brmrrrr, tökéletesen hangsúlyozza. A kis matchbox járgányok közül nem a rendőrautóval, a mentővel száguldozik, hanem egy taxival, mert mint kifejti, azzal sokkal több dolgot szabad csinálni, mint a többi kocsival. Persze mit sem tud még megkülönböztető jelzésről, a sziréna bekapcsolásának szabályairól, anyja szerint rossz példaként csak azt láthatta, amikor záróvonalat, felfestett, elzárt területet áttörve eléjük vágott egy taxi Pécs belvárosában. Meg talán azt, amikor sokkal kisebb vétségért, csak mert némiképp lassítania kellett a kiforduló kocsijuk miatt egy ilyen személyszállító autónak, rárivallt a sofőr, majd nyakig kilógva az ablakon még a kereszteződésen túl is Hatalmas T betűt rajzolt a levegőbe, jelezve, hogy mit kéne tennie az ilyen mazsoláknak. Egész nap az úton vannak, az a munkájuk, hogy a nap 12-16 órájában besoroljanak a forgalomba, nem csoda, ha időnként felmegy a vérnyomásuk, vesszük olykor védelmünkbe az egymással is állandóan csatázó taxisokat, akik hol a feliratok használatában, hol a droszt megszerzéséért igyekeznek átverni egymást. No, de ez magánügy, vívják meg egymás közt a konkurenciaharcot a személyszállító szolgáltató cégek. Egy újabb kis pécsi trükk viszont úgy érzem közügy. Sötét este van a vasútállomáson. A taxisok nem a számukra kijelölt helyen várakoznak az érkező utasokra, hanem mint jó szolgáltatóhoz illik, eléjük mennek. Oly módon, hogy a kijáratnál táblával jelzett rokkantkocsi helyek elé sorakoznak fel, elállva a jogosultak elől a két parkolót. Aztán önérzetesen közük is a szót emelőknek: mi is rokkantakra várunk, ők rendelték a kocsit. Majd, hogy valaki rámutat az autón világító szabadjelzésre, előkap egy rokkantkocsi táblácskát, mutatva, hogy ő is jogosult itt várakozni, ügy hiszem, az ilyen kivételek nem erősítik a szabályt. MÉSZÁROS ATTILA ______________________ Re klám helyett Csak azért nem számolom meg a dobozban lévő gyufaszálak számát, mert 1. nem ismerem a magyar szabvány ide voHatWÉó előírását, 2. leégne a képemről a bőr, -hogy micsoda sóher alak vagyok, itt gyufaszálakkal akarom az igazságot megtámasztani. Ám a jelenség nem hagy nyugodni. Nem mintha álmatlan éjszakáim lennének amiatt, hogy vamolyan doboz gyufa, amelyből három szál is kell, mire az első meggyullad. Szép cégreklám van rajta, s elgondolkodom, hogy miközben ezrek szidnak dobozt-foszfort-túlké- nezettséget-törékeny pálcikát- szikraesőt, rápillantanak-e a címkére? Pedig bátor egy cég, hogy vállalja, csak kellemetlenség kíséri jó híre keltésének kísérletét. Nem a termék az érdekes, hanem eladhatósága. Egy jól csengő reklám, s máris nyúlunk a másikkal szemben előnyösebbnek ígért áruért. A reklám hatására csak ha 100 ezer doboznyi fogy is el, már jó üzlet a gyártónak, hiába jön rá utólag a vásárlók tömege, hogy palira vették. Számos példát lehet sorolni, nem csak a hamiskás jelzőt, de egyenesen a megtévesztőt használva, ha a reklámokról esik szó. Vannak persze, akik a nevüket, arcukat is adják hozzá, szépen meg is vadnak fizetve, de ez az ő dolguk, s talán nincsenek is beavatva a minőség valódi mulatóiba. És vannak olyan szervezetek, amelyek ajánlásával propagálják a holmit, ám ilyen szervezeteket hiába keresnénk a valóságban, • Egész szakértői hálózatút vonultatnak fel cégek termékeik népszerűsítésére, csak éppen senki sem tudja, hogy az emlegetett sok szakértőből melyik az a három, aki melegen javasolja a termék használatát. Az üzlet azonban üzlet, ez sem különösebb újság. Figyeljen jobban a vásárló, kész. Egy magyar író azonban nem volt olyan visszafogott, mint én, s szorgosan kiszámolta, hogy ha egy doboz gyufában az előírtnál csak három szállal van kevesebb, akkor tíz doboznál harminc, száznál, ezernél, tízezernél... Ez akkor még irónia volt, ma inkább valóság. Végén kijött neki, hogy egész erdőket spórolnak meg a hamiskás gyártók-csomagolók. Illetve tengernyi pénzt. „Győznek, győznek és győznek! Mindent megnyernek ezek a lányok. Azt hinné az ember, hogy ilyen már nincs, de van. Szóval Pécs a legjobb volt, van és lesz, nem is lehet kétséges. Olyan már ez a csapat, mint a Szalon Sör: friss, sikeres és örökké aranyló. Nagyon íirf* fMkítx Ti ÄL': ‘ f.% Ji 1 ■ , f K
