Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-22 / 199. szám

2000. Július 22., szombat KULT ÚRA-MŰVELŐDÉS Új Dunántúli Napló - 11. oldal Elhunyt költőnk emlékére Petri György Teknőszámyú angyalok Macabrette János és Péter. Pendülünk odaátra, pajtikáim. A túlélő zavartan mered: Ábelre Káin. Mentegetőzik: nem akart ő itt maradni. De a hűtőszekrényben ott a marhafartő, a kosárban a zöldség, karaláb, zeller - pocsékba nem mehet; de a családnak leves kell. Meg hát a beteges kíváncsiság, megkeresni a saját halálát. Ha van ilyen. S nemcsak áltatta magát Rainer mester. Meg a hajlam, hömpölygetni az életet. Pedig nincsen jó abban. Az ember bensője csak férgesedik az idővel: félelem rákosítja, hatalom, pénz kell, új nő kell. Ideje utánatok mennem mind gyorsabban. Augusztus 15-én nyílik Pécsváradon Samu Géza állandó ki­állítása. A volt katolikus iskola épületének két emeleti, 100-100 négyzetméteres helyiségéből alakítják ki pályázati pénzből a kiállítótermeket, a püspökség ugyanis húsz esz­tendőre átadta a felső szintet erre a célra. Idén nyolcmillió forintot kapott a pécsváradi önkormányzat a Magyar Millennium Kormány- biztos Hivatalától Samu Géza ál­landó kiállításának létrehozásá­hoz, s a következő évre újabb kétmillió várható. A megnyitásra Rocken-bauer Zoltán minisztert kérték fel. Samu Géza 1947-ben született a Tolna megyei Kocsolán. A Pécsi Művészeti Gimnázium után az Iparművészeti Főiskolán, majd a győri Hittudományi Főiskolán ta­nul, de egyiket sem fejezi be. Dol­gozik uránbányászként, újságki­hordóként, kiállításrendezőként, majd Bükkösdön, a Művelődési Házban. 1982-től 1984-ig a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának el­nöke. Több alkotótelepen is tevé­kenykedik, rendszeres résztvevő­je rangos hazai és külföldi kiállí­tásoknak. 1990-ben hal meg. 1988-ban Pinczehelyi Sándor Munkácsy-díjas képzőművész Sa­mu Gézával és Bukta Imrével együtt állíthatott ki a velencei biennálé magyar pavi­lonjában. Pinczehelyi a Művészed Gimnázi­umból ismerte Samut, két évfolyammal alat­ta járt, majd 1987-ben együtt mentek ki Ve­lencébe megszemlél­ni a helyszínt és el­osztani a helyet.- Sokat segítettünk egymásnak a kiállítási anyag elkészítésében, de a biennálé után is együtt mentünk Szó­fiába, Lunba és Ber­linbe, ahol a velen­cei anyagot bemutattuk. Rendkí­vül munkabíró volt, ha elkezdett egy munkát, éjjel-nappal dolgo­zott napokon át. Egyébként min­dig baranyainak tartotta magát. Halála ugyanolyan különös volt, mint életműve teknőszámyú angyalaival, kétfelé növő fájával, sárkánykígyóival, angyalával, amely ördöggé változik. Egy víz­tározóba rohant bele kocsijával. Korábban a katonaságnál is bele­zuhant a vízbe egy harckocsiban ülve, akkor ő volt az egyetlen túl­élő. Most azonban áldozattá vált, bár a vizsgálatok szerint már a vízbe esés pillanatában is halott volt, szívroham végzett vele. 1991-ben művészbarátai elha­tározták, hogy alapítványt hoz­nak létre életműve gondozása ér­dekében. A Samu Géza Alapít­vány induló vagyonát a barátok és néhány intézmény adta össze. Évekig keresték az állandó kiállí­tás helyét, s több kudarc után, most Pécsváradon siker koronáz­ta erőfeszítéseiket. __________________CSERI LÁSZLÓ A ki állításnak otthont adó épület felújítása megkezdődött, az alkotások is kicsomagolásra várnak Magyarul - magyarán ___ Ki nek kell fizetni? Évfordulós lemezbemutató Szamosi Szabolcs az orgonaiskoláról, Bachról és új lemezéről Szavaink többsége alkalmas humoros hatások keltésére. Sokan élnek ezzel a lehető­séggel, és vicceket gyárta­nak velük. Ezt szójátéknak is nevezik. Némelyik nem­csak nevettet, hanem nyel­vünk egy-egy jellemző sajá­tosságát is szemlélteti. Ilyen a következő skót vicc: Ven­déglőben ül a skót. Kéri az étla­pot, majd int a pincérnek, és sor­ra rendeli a fogásokat. Amikor már nem tud többet enni, hívja a pincért és ezt kérdi: Kinek kell fizetni? - Nekem. - A skót meg­könnyebbülten sóhajt fel: - Jaj, de jó! már azt hittem, nekem. A vicc nyelvtani alapja a főné­vi igenév (fizetni). Ismertető jele: a -ni végződés (képző). Nem té­vesztendő össze az ugyancsak -ni-re végződő: hakni, néni, suf­ni, zokni stb. szavakkal,. Általános vagy határozatlan alany mellett (mindenki, valaki) jellegzetesen magyar, tömörítő ki­fejezésmód. „Vak ügetését hallani / Eltévedt hajdani lovasnak” (Ady) „Csak midőn a tömkelegbe lépünk / Venni észre gyászos téve­désünk” (Petőfi) - A vicc másik fontos tanulsága, hogy a -ni vég­ződéssel nem utal egyértelműen a cselekvő személyre; vagyis arra, hogy kinek kell fizetni, tó az, ki­nek kötelessége a fizetés. A ne­kem mint logikai alany jelentheti ez esetben a pincért (számomra), de jelentheti a skótot mint vendé­get (én vagyok köteles). - A kétér­telműség másik példája: Barátom­nak vissza kell fizetni a pénzt - vagy: A munkásoknak fizetni kell. Ez a kétértelműség, ill. félreérthe- tőség megszüntethető, ha a főnévi igenevet személyragozzuk: fizet­nem, fizetned, fizetnie; fizetnünk, fizetnek, fizetniük. Szabatosan így mondhatjuk az előbbi példá­kat: Barátomnak vissza kell fizet­nem / fizetnie... A munkásoknak fizetnünk / fizetniük kell. A főnévi igénév használatát többen kifogásolják az ún. igene­ves szerkezetekben. Eleve idegen­szerűnek (latinosnak, németes­nek) vélik, minthogy emlékeztet a latin accusativus cum infinitívóra. Pl. „Láttam őt elmenni” - termé­szetesebb, magyarabb így: Lát­tam, amikor/amint elment. Helyes az a típus, amelyben kettős tárgy van, vagyis mind az igenévi, mind a főnévi tárgy köz­vetlenül az igei állítmánynak (lát, hall, tud, enged) van alárendelve: „Hallottam sírni a vasat, hallot­tam az esőt nevetni” (József A.) Odaértett névmási tárggyal is: Hagyd futni (ti. őt); Engedj leülni (ti. engem). Más állítmányok mellett azon­ban a főnévi igenévi szerkezet használata valóban idegenszerű. Ajánlom megtekinteni. Helyesen: Ajánlom, tekintse v. tekintsék meg. - Kérjük a tisztaságra ügyel­ni. Helyesen: Ügyeljünk a tiszta­ságra! Rónai Béla Minden ízében ünnepi időpont lesz jú1 lius 28-a, Szamosi Szabolcs orgona­művész második lemezbemutató hangversenyének napja a baziliká­ban. 250 éve hunyt el Johann Sebastian Bach, s 28-a a pécsi orgo­nista névnapja is. A művész előadóestjével a millenniumot is szeretné megtisztelni. A hatalmas orgona „vezérlőpultja” dobo­gón áll. Előtte egyszerű pad, a négy, lépcső­sen elhelyezkedő billentyűzeten lomha sár­ga fény bukdácsol. Pislá­koló fénypont a bazilika félhomályos belső teré­nek hűvös, monumentá­lis pompájában. A dobo­gó körül - a karzat mell­védjénél és falánál - ti­zenöt-húsz szék jelzi, hogy a hangversenyi kar­zat és az orgonaiskola színhelyén vagyunk. Külön öröm, hogy ebből az alkalomból Bachot játszhat, mondja a fiatal művész. Az orgonairodalom legnagyobb mestere, és a legnagyobb egyházi zenész is. Zenéje pedagógiai szempontból is olyan, amely­ben már minden együtt van: a közérthető, a gyerekek által is játszható és a legmé­lyebb zene is. „Ajánlom a lemezt mind­azoknak, akik eddig úgy hitték, hogy ke­veset értenek a zenéből. Azoknak, akik még csak barátkoznak az orgonazenével - nekik Bach zenéje életre szóló élmény le­het” - írja az új CD kis műsorfüzetében. Mert ezt a gazdagságot be lehet fogadni különböző szinteken is. Ahogy vannak technikailag könnyen előadható és nagyon nehéz darabjai is. Szamosi a repertoárból említi Bach utolsó korálját, amelynek a szerkezetébe a szerző például a számmisztika elvét építi bele, de rendkívüli sokoldalúsága messze bevilágít napjaink zenéjébe is. Az orgona­zene nemcsak a templom falait árasztja el, verődik vissza minden zegéből-zugából, de mintha betöltené a testet-lelket is. Ezt a hangzást, mondja Szamosi, nem lehet erősítőkkel előállítani. Nyolcévesen kezdett zongorázni, Morvay Bálintné volt a tanára Pécsett, a Liszt Ferenc Zeneiskolában. Az első, egész életére kiható találkozása az orgonával a Pannonhalmi Bencés Apátság templomá­hoz kötődik, amikor kezdő bencés diák­ként látogattak el oda és a hangszernél Áment Ferenc Lukács, a nagynevű művész - későbbi tanára - gyakorolt. Szamosi a Janus Pannonius Tudományegyetem ének-zene és matematika szakán végez, s közben egyre gyakrabban helyettesíti a bazilika orgonájánál a neves pécsi kántort, Balatoni Mátyást, koncerteket szervez. Ah­hoz, hogy a pálya mellett kötelezhesse el magát, egyházkarnagyi diplomát szerez. 1994-től annak a templomnak a kántora és orgonistája lesz,’ ahol megkeresztelték, ahová hittanórákra járt, és amely soha nem volt idegen számára. Újdonságot jelent a szervezésében in­duló orgonaiskola 1993-ban. Kántorképző korábban is működött, de csak nyári tan­folyamként. A folyamatossá váló egyház­zenei képzésre akkor tizenöten-húszan je­lentkeztek. Sokan le is morzsolódtak - nem felel­tek meg a követelményeknek vagy drágál- lották a képzés árát. A Grazi Akadémia egyházzene-orgona szakát is elvégző Sza­mosi, aki rendszeresen ad koncertet az osztrák városban, úgy látja, nálunk ez a képzettség nem jelent biztos egzisztenciát, szemben például Ausztriával. A közönség és a zene kapcsolata is különbözik. A mi közönségünk liturgikus alkalmakkor és szentmiséken a modern egyházzenét ne­hezebben tudja befogadni, mint ott, ahol töretlen volt a képzés. Ott a tradíció sem jelent egyoldalú kötődést a múlthoz, és természetes az is, hogy az improvizációt mindenütt tanítják. Szamosi Kolos Istvánt tekinti egyik ha­zai példaképének, de több kortársat - Lisznyay Szabó Gábor, Sáry László - ne­vez meg, a klasszikus zeneszerzők közt Bárdos Lajost, Kodály Zoltánt és másokat. Ő maga a szegedi dómtól a budavári Mátyás templomig itthon számos helyen koncertezett már, de megfordult Olasz­országban, Horvátországban, sőt Izlan- don is. A pécsi orgonaiskola pedig már büszke lehet új tehetségeire is. Koroknál Anikóra, aki Salgótarjánból már első országos ver­senyéről különdíjat hozott, nívódíjas lett az idén is, megosztott első hellyel jutal­mazták az országos kántortalálkozón. Moravcsik Katalin indulása, salgótarjáni különdíja hasonló sikereket ígér. Egyik di­ákjuk, Paskó Csaba tóspap, a zeneakadé­miára nyert felvételt. Visszatérve még a CD-hez: miért is lett a címe a szlengesen hangzó „Best of Bach” - azaz a „legjobb” Bach? Azért mert mindenkihez akar szólni közérthetően, és azokhoz is, akik el akarnak jutni a mé­lyebb rétegekig. Kár, hogy orgonakritikát szinte egyáltalán nem lehet a lapokban ol­vasni, mondja az orgonaművész, erről a műfajról írni valószínűleg a zenekritikus­nak is nehéz._______________________ír. < ♦ i i

Next

/
Thumbnails
Contents