Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-22 / 199. szám

ü 2000. Július 22., szombat HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal Hazánk lehet Európa virágoskertje Félidei beszélgetés baranyai országgyűlési képviselőkkel (5.) Kékkői Zoltán- A Független Kisgazdapárt jelöltjeként let­tem egy olyan baranyai körzetben ország- gyűlési képviselő, ahol a mezőgazdasági termelés a meghatározó - idézi fel politikai pályája történetének kezdetét Kékkői Zol­tán (képünkön). Majd hozzáteszi: - Nem véletlen, hogy az utóbbi három ciklusból kétszer a kisgazdák jelöltjére voksoltak Siklós környékén a választópolgárok. A személyes indítékokat így összegzi: - A szentendrei ferences gimnáziumból indul­tam, s apám politikai üldöztetése eldöntöt­te a pályaválasztásomat is. Ő egyébként ke­resztény beállítottságú volt, s azért támad­ták, mert a II. világháború előtti és utáni helyzetről írt könyvet, a valóságnak megfe­lelően, de a maga meglátása szerint. Elein­te fogorvosnak készültem, de a lehetősé­gek a mezőgazdasági főiskola felé tereltek. Aztán 25 évig voltam főagronómus külön­böző baranyai településeken, Bikaion, a villányi tsz-ben, Lippón, majd a baranyai Földművelésügyi Hivatal borászati, kerté­szeti szakfelügyelője lettem. Szóval, a me­zőgazdasága megismerése, szeretete is vé­gigkísérte az életem.- Mikor kezdődött a politikai érdeklődése?- Mondhatnám, apám sorsa miatt már gyerekkortól, de igazából a 80-as években. Egy kicsit úgy voltam ezzel, mint ahogy ak­kortájt az egyetemisták a nyelvtanulással. Úgy fogalmaznám meg, hogy annak a kor­nak a diákja öt nyelven beszélt. Igaz, min­den változat magyar volt, de másképp kel­lett beszélni otthon, másképp az iskolában, a diszkóban, a munkahelyen.- Alapjában véve ma is a mezőgazdaság helyzete határozza meg mindennapjainak gondolatait. Hogyan értékeli az előző két cik­lus és naoiaink Dolitikáiát ebben a kérdésben?- A '90-es években a rendszerváltással nagy változások kezdődtek. Ha kisgazda szemszögből nézem, akkor a privatizáció szerintem, és a párt szerint ezen a területen nem sikerült. A mezőgazdaságnak bizonyos változásokon keresztül kellett volna jutnia. Vannak szövetkezetek, amelyek éltek a le­hetőséggel, s ezek az új típusú társaságok fejlődésnek is indultak. A mostani változá­sok lényege, hogy a támogatások zöme a kistermelőket igyekszik helyzetbe hozni.- A kisgazdák most jelentős hatalmat sze­reztek, s a földművelésügyi tárcát teljes egé­szében a kezükben tartják. A két év alatt mit sikerült megvalósítania az elképzeléseiből a négy évre mindenképpen szükség van, hogy a változások tudatosuljanak az emberek­ben. Most már elfogadhatóak a búza- és a kukoricaárak, megindultak felfelé a sertés­felvásárlási árak is. Úgy érzem, hogy sike­resnek nevezhetjük az eddig történteket, de senki ne akarjon félidőben 100 százalékos eredményt.- Korábban egy nyilatkozatában említet­te, hogy 600-700 milliárd forint támogatásra lenne szüksége a mezőgazdaságnak, hogy valós helyére kerüljön. Milyen konkrét vál­toztatásokra gondol ebből a pénzből, s med­digjuthatnánk el így?- Magyarországon ez az ágazat jóval ke­vésbé támogatott, mint a fejlett országok­ban. Ebből a pénzből a szinten tartáson túl a minőségi termelésre kellene nagyobb ősz- szeget fordítani, az elavult géppark lecseré­lésére, a tároló kapacitások bővítésére. Idén is harcolunk a több pénzért, de tavaly is több tízmilliárd forinttal többet kaptunk a büdzséből, mint amennyit a korábbi eszten­dőkben a tárcának juttattak.- Körzetében az emberek többségének a termőföld a legfontosabb tulajdon. Hogy lát­ja az agronómus, a növénytermesztő szak­ember a szántók külföldi tulajdonba adásá­nak esélyeit?- A földet nem szabad külföldi kézbe adni. Épp egy friss keszthelyi példa mutatja, hogy mivel járhat ez. Ott az ingatlanok nagy részét németek vették meg, felverték a piaci árakat, nem tudnak hozzájutni a helybeliek, közben pedig olcsón üdültetik honfitársakat, még a turizmus hasznát is lefölözik. Ezek a földvá­sárlások az EU felé tartva nem kifejezetten a mi érdekeinket szolgálják. Például az ország­ban eladott cukorgyárak felét a nyugatiak már megszüntették. Szükségesnek tartom a Nem­zeti Földalap létrehozását, amelynek kereté­ben normális földrendezést lehetne véghez vinni. Azért sem szabad beengedni a külföl­dieket, mert a kárpótlásnál felaprózódtak a tu­lajdonok. A 20 hektáros birtokok sokszor tíz helyszínen találhatók, s ilyenkor a tulajdonos hajlamos olcsóbban is túladni a területeken.- Baranyában erősödni látszik az FKgP. Valóban így van ez?- Az Országház pártjai közül egyedül ná­lunk nem voltak vándorlások. Mi 48-an kezdtük, ebből nem távozott senki, sőt nö­vekedtünk, a szabolcsi körzetbe érkezett egy új tag. A frakció stabil, úgy látom, hogy ezt a politikát figyelők is érzékelik.- A megye apró falvas szerkezete mennyi­re akadályozza abban, hogy minél több vá­lasztójával találkozzon, hogy az eldugott te­lepülések gondjait is megismerje?- Igen sűrűn tartok fogadóórákat Sikló­son, de kijárok a kisközségekbe is. Most sem vagyok szabadságon, a nyár nagy ré­szében elérhető vagyok. Jelenleg a legfonto­sabb elintéznivaló a körzetemben a siklósi kórház gondja, a Megyei Területfejlesztési Tanácsnál sikerült vis major keretből 4 mil­lió forintot átutaltatni egy hibás röntgenké­szülék pótlására. Szeretnénk, ha az intéz­mény megmaradna, ezért a jövő héten a kórház igazgatójával, a város polgármesteré­vel és jegyzőjével együtt felkeressük az egészségügyi tárca illetékes államtitkárát. A másik fő témakör, amivel foglalkozom, az Ormánság elmaradásának megszüntetése. Magyarországon kilenc olyan kistérség van, amelyik 100 százalékban támogatott, 15 olyan, amelyik 90 százalékban, de mindkét besorolásban csupán egyetlen dunántúli rész szerepel, az Ormánság. írók, költők, szociológusok foglalkoztak már ezzel, a probléma továbbra is megoldatlan. Elértük, hogy a BM államtitkára lejöjjön a körzetbe, s kifejezetten a gondot jelentő részre vittük, Zalátán, Piskón tartottunk fórumot, vala­mint Siklóson. Megfogadtam, addig erőlte­tem a kérdést, amíg nem kapunk valódi se­gítséget ___________ MÉSZÁROS B. ENORE Ne m ismerem a plébános urat. Ismerem viszont a pécsi Ágos­ton teret, névadó templomával együtt. Amelynek környékét most alakították ki, lett világo­sabb, barátságosabb, áttekint­hetőbb ez a város díszére már eleve „elrendelt” kis tér. És is­merem kollégám véleményét is, aki gyakorta fordul meg itt, megsimogatja a templom körü­li különleges növények leveleit, virágait. Nem ismerem viszont azo­kat az embereket, akik rend­szeresen és nagyon gyakorta már a reggeli órákban ott sor­jáznak a plébánia kapujánál. Tudják, osztás lesz. Hol ke­nyér, hol más olyan dolog, amire szükség van, s amit az adományban részesülők vagy nem tudnak megvenni, vagy úgy gondolják, ha egyszer in­gyen is hozzájuthatnak, mi­nek akkor dolgozni érte. A szeretet azonban nagy úr, a krisztusi és az emberi is, bár a gyakorlat a kettő között nem akar, és legtöbbször nem is tud különbséget tenni. A valódi szeretet nem hétköznapi. Betörtek az Ágoston téri plé­bániára. MÉSZÁROS ATTILA_______________ Po kol Nincsenek adataim, hány éve figyelhető meg a tendencia, ami­óta a bűnözők a templomokat vették célba Jó pár éve egyre gyakoribb az ilyen lopás. Megle­het, kevesebb lenne, ha nem működne az a piac, amelyik a templomokból eltulajdonított ér­tékeket megveszi. Értéken alul persze. Mert abban biztosak le­hetünk, hogy a kegytárgyakat el­lopok nem házi kápolnájukat akarják berendezni, legyen hol imádkozniuk. Nem katolikus vagyok. Bármilyen egyház temp­lomaiba a betörések mégis a szokottnál is jobban dühítenek. Nem találom ennek általános magyarázatát: a tulajdon min­denütt és minden esetben tulaj­don. Ám ismerem a sorokat az Ágoston téri plébánia előtt. Hal­lottam a kérdést, amit az egyik kérincsélő tett fel a másiknak: Ma mit osztanak? Felesleges kér­dés volt, így is, úgy is kihasznál­ja azt, amiben a plébániától ré­szesül. Ez esetben adományban. A szeretet nem érdekű. Plébános Úr! Tudom, nem ez a pokol De úgy érzem. A ma­gam nevében beszélek. A meg­bocsátás és a szeretet inkább az ön hivatala De azt gondobm: ez a betörés miatt egy város kép­viseletében háborgók. A stockholmi Malév-gép több­órás késésére alapszik egy új reklámkampány. Igaz, ez a hir­detés csak az interneten látha­tó, de azért mint érdekességet, egy nyári szösszenet erejéig fel­dolgoznám ezeken a hasábo­kon, ha megengedik. Szóval a szóban forgó reklám azzal a szöveggel akarja nekünk eladni az egyik mobiltelefon új szolgál­tatását, hogy „Bárcsak késne a járatom!”, merthogy ez alatt az idő alatt ugye lehetne használ­ni a készüléket, amit a gépen tudniillik tilos. Nem egyedi jelenségről van itten szó. Túl azon, hogy a buszmegállók tábláin még ma is több helyütt ott figyel az egyik párt szellemesnek nehezen, erőüetettnek azonban bízvást nevezhető matricája, melyen a következő felirat áll: „Bárcsak jönne már!”, a kampány ko­rántsem eredeti. Itt van példá­nak okáért a Cápa című örökbe­csű horrorfilm DVD-kiadásához alkotott bravúros reklámhadjá­rat, amely abban merült ki, hogy a floridai partokon a strandolók lépten-nyomon egy hatalmas és harapni készülő cá­____LENPVAIPÁVIP____________________ Bá rcsak pótba botlottak, amelynek követ­keztében kideríthetetlen ok mi­att erősen megcsappant a napi­jegyet váltó fürdőzők száma. Nem véletlenül jegyezték meg többen, ezzel az erővel a repülő­tereken nyugodtan lehetne hir­detni az Airport című katasztró­fafilm összes részeit. Ám még ilyen messzire sem kell menni, ha hasonló kreati­vitást keresünk. Pár évvel ez­előtt például az egyik filmfor­galmazó a „Féktelenül” című film egyik képét, amelyen ép­pen egy busz zuhan a hídról a folyóba, nem átadatta egy olyan budapesti buszjárat olda­lára ragasztani, amely Buda és Pest között közlekedik menet­rendszerűen, ily módon pedig kénytelen átmenni a Dunán, jelesül a Margit-hídon. A fentiek alapján a szóban forgó reklámon is lehetne kicsi­nyég javítani. Ha például a Malév-gép sikertelen thessza- loniki landolását használná az alkotó, nyugodtan odabigy- gyeszthetné a feliratot: „Bár­csak lezuhannánk!" Merthogy akkor hamarabb lehetne be­kapcsolni a készüléket. Na, az lenne csak a vicces hirdetés. Egy öregember emlékirataiból Karfioltröszt hetedik oldal HÉTFŐN Riport Huszonötödik alkabmmal rendezték meg az idén az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találko­zóját, ezúttal Pécsett. A hely­színen tartózkodó munkatár­sunk a nem mindennapos buli legérdekesebb eseményei­től nyújt színes beszámolót. Portré Az én munkám egyik célja annak bizonyítása, hogy az erőmű érzékenyen szem előtt tartja a környezet védelmé - mondja Halmos Gábor, a Pé­csi Hőerőmű Rt. titkárságve­zetője. Nemcsak a saját igé­nye, de az emberek érdeké­ben is. Az uránbánya után a Karfioltröszt­höz vetett jó dolgom. Ládacipelő segédmunkás lettem a zöldségrak­tárban. Sikerült elintézni, hogy el­sősorban éjjeli műszakos legyek. Nappal külsős újságíró voltam és a szellemi galerik tagja. Az éj azzal telt, hogy a raktárosok kérésére másodmagammal zöldségesládá­kat vittem a mérleghez, s amikor lemérték, valamelyik zöldséges­bolt vagy étterem komissiós cso­magjához tettük. Volt két jobb sorsra érdemes öreg raktáros. Ők pánikoltak. Ret­tegtek, hogy nem lesznek kész reggelre a komissiózással. Egy­szerre kiabáltak, és adtak ellenke­ző utasítást ugyanannak a páros­nak, a mérlegelést elpepecselték, kivettek, hozzátettek, hogy a ren­delésnek pontosan megfeleljen, amit majd szállítanak... A teher­autó-vezetők ordibálására, akik friss árut hoztak, s át akarták ad­ni, nem is hederítettek. Kitaláltam, ha egyedül viszek a vállamon egy láda zöldséget, min­denki meghatódik. így félóránként körbesétáltam egy láda tökkel vagy karfiollal, majd megálltam olyan helyen, ahol nem láttak, itt állva szundítottam kicsit, s ha felébred­tem, újra körbe mentem. Aránylag kipihentem magam reggelig. Egyik éjjel odajön hozzám egy teliholdképű, mosolygós ember, s bizalmaskodva beszélni kezd:- Régóta figyelem magát, kollé­ga. Ügyes. De miért csinálja? Elmondtam tömören. Idegesí­tett, hogy ez a sofőr velem beszél­get itt, ahelyett, hogy aludna a fül­kében, amíg majd reggel leszedik az áruját. Ám a pasi csak érdeklő­dött udvariasan, mit csináltam az­előtt, mit nappal? Nem is tudtam tőle szundítani. A végén már tege- ződtünk, filozofáltunk. Aztán mi­kor elköszönt végre, azt mondta:- Reggel, ha átöltöztél, gyere be hozzám az irodába. Bámultam.- Én vagyok itt a kirendeltség­vezető. Bementem. Öt perc alatt rábe­szélt, hogy legyek raktáros, majd főraktáros. Két hétig csak heti há­rom napot kellett így dolgoznom, igaz 16 órát, aztán egy hétig min­den délelőtt, de kettőre már így is szabad voltam. Értelmes fiatalasszony volt a raktáros társam. Megérttettem ve­le, hogy vezető az, aki többért felel, mint amit egyedül el tud végezni. Sokat bíztunk a segédmunkásokra. Kiderült, legtöbbjük többet tud a zöldségről, mint mi. Éjszaka nem csak a komissiózással készültünk el előbb, de folyamatosan át tud­tam venni a beérkező árut is. A munkatársak hálásak voltak, hogy bizalmi embernek neveztük őket. S hálásak voltak az árut hozó sofő­rök, árukísérők is. Megtudták a cí­memet. Amikor hazamentem, pri­mőr paprikát, paradicsomot, gyü­mölcsöt találtam otthon.- Máskor ne fogadja el! - mér­gelődtem a főbérlőmmel.- Majd bolond leszek. Ha nem kell, megeszem én! Sokáig emlegették barátaim, amikor nálam áprilisban lehetett lecsót enni... Aztán jött egy irtó­zatos nyár. A hajdani ízletes cecei paprikából sikerült előállítani azt az íztelen kiónt, ami példátlan ter­mésbőséget ért el. Jött a vízízű sárga mindenünnen. A raktárak tele, az udvar tele diszkréten ro­hadó paprikával. De át kell venni! Nincs hova tenni. A diszpécser el­intézte, hogy a Semevál telepen átveszik 1 Ft-ért mázsáját. Ám a disznók két nap múlva már rosz- szul voltak. Vasvillás emberek várták autóinkat, hogy kiszúrják a gumit, ha be merik vinni a papri­kát. Egyik tsz-szel megegyeztünk, átvesszük a szerződésben kikö­tött áron, de ne szállítsák be. Burogassák a földre, majd szánt­sák be. Mi mázsájáért kérünk 50 fillért. Ezt hívták akkor tervgazdálko­dásnak. Bükkösdi László * 1 Az uniós csatlakozás akár azt is eredményezheti, hogy Magyarország újra agrár­ipari besorolást szerez, mert kedvező adottságaink erre minden alapot megad­nak - vélekedik Kékkői Zoltán, aki a baranyai 6. számú országgyűlési egyéni választókerületből jutott a parlamentbe. A növénytermesztő szakember legfonto­sabb helyi feladataként az Ormánság felzárkóztatását jelölte meg. mezőgazdaság átalakítására predesztinált pártnak?- Úgy érzem, hogy az ágazattal kapcsola­tos folyamatok jó irányba indultak el. Ilyen a földalapú segítség. Itt valóban a tulajdo­nosokhoz, a dolgozókhoz, a termelőkhöz kerül a pénz, s nem a kereskedőkhöz. A má­sik lépés pedig az, hogy a különböző támo­gatási formáknál is bizonyos fokig figyelem­be veszik a kistermelők bekapcsolását.- Önnek minden gondolatát Baranyára vetítve kell megvalósíta­nia. Megyénk hogy áll az országos összevetésben?- A mezőgazdaság szempontjából mindig is az elsők között állt ez a ré­gió, ha például a termésát­lagokat nézzük. Itt való­ban kiváló minőségű föl­dek vannak. Persze akad­nak rosszabb adottságú te­rületek is, mint például az Ormánság, ahol a szegénység további súlyosbító tényező. Ed­dig elég sok felszólalásom volt a parlament­ben, összesen 59, s ebből 25 ezzel a kistér­séggel kapcsolatos. Megtörtént már a Ház­ban, hogy amikor szót kértem, a hátsó so­rokból rögtön jött a beszólás, na már megint az Ormánság.- Mit tudott segíteni az efféle gondokon a térség országgyűlési képviselője?- A mezőgazdasági jellegű törvényalko­tások során mindenkor hozzászóltam, s ed­dig többnyire figyelembe is vették a javasla­taimat. Amiben mindenképpen előrelépett Baranya mezőgazdasága az elmúlt két esz­tendő során, az a kistermelők támogatása. Ezt egyébként most még sokan nem érzik, azt szoktam ezzel kapcsolatban mondani, Esélyeink az EU-ban- Szerintem fejlettebb a mezőgazdaságunk, és a csatlakozáskor is fejlettebb lesz, mint a Nyugaté. Olyanok a talajadottságaink, a klímaviszonyok, hogy itt valóban lehet gaz­dálkodni - mondja Kékkői Zoltán. Egyben hozzáteszi, hogy kedvenc vesszőparipája a hazai vetőmagtermesztés, melynek óriási jövője van. A külföldiek egyébként a kukori­ca-vetőmagot most is Magyarországon termeltetik, de a virágmagok egy részét is. Eközben az unióban mindenkor a minőségre hivatkoznak. Lehet, hogy takarmányban, kenyérgabona esetében nem tudtunk az EU-elvárásoknak megfelelni, de a vetőmag­szabványok nálunk sokkal szigorúbbak, mint a fejlett országokban. Ha ezen a vonalon a magyar előírások lennének a meghatározók, akkor egyeduralkodóvá válnánk az eu­rópai termelésben. Emellett a kertészeti termékekre kell jobban ráállnunk. Könnyen le­het, hogy hazánk hamarosan újra agráripari ország lesz. És az sem utópia, hogy min­denütt úgy emlegessék az Alföldet: ez a kontinens virágoskertje.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents