Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-20 / 197. szám

S«? ßj| 2000. Jűuus 20., csütörtök HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A szeretethiánytól a húshiányig Abaligeten 1985-ben indult az öregek napközi otthona, amely először hetes nap­közivé alakult, majd tíz éve már mint Szociális Gondozási Központ, átmeneti el­helyezést nyújtó intézményként üzemel, jelenleg tíz bentlakóval. Ez év január­jában új vezetőt neveztek ki az élére, és ez konfliktusok forrásává vált. Azzal vá­dolják többek között, hogy nem ad az öregeknek se húst, se teát. A vádak jó ré­sze azonban vagy alaptalannak, vagy túlzottnak tűnik.- Szeretem a főnökasszonyt! - kiált fel An- nuska néni, amint megpillantja a hálóba be­lépő Tárnok Istvánná, az otthon vezetőjét. Az ágyán ül, mellette babák, a karjában az a kócbaba, amelyet ő készített. Sokat hízott amióta itt van, jó az étvágya, mondja, alig megy fel már a ruhája. Januárban került ide a Szigetvári Kórházból. Óriási szeretethiány- nyal küszködik, nap mint nap állandó meg­erősítésre szorul, és minden lelki problémá­ja testi tünetekben nyilvánul meg. A gondo­zónőkkel is jó viszonyban van. De a nap huszonnégy órából áll, s csak négy gondo­zónőre telik, ők pedig tizenkét óráznak, és a lelki problémák megbeszélését már nem­igen tudják teendőik közé beiktatni. Persze Tárnok Istvánnét nem mindenki szereti, vannak, akik csak hibákat lámák te­vékenységében. Óvodapedagógus, panaszol­ják, szakirányú végzettsége nincs, ráadásul nem is nyolc órában dolgozik, hanem csak négyben. Ennek oka az, magyarázzák a ne­vüket elhallgatni kívánók, hogy az idegei miatt leszázalékolták, és rokkantnyugdíjas. Nincsenek egészségügyi ismeretei, nem is­meri sem a betegségeket, sem a gyógyszere­ket, így a gondozottak betegségeihez sem tud hozzászólni. A szakmai feladatok így tel­jes egészében a gondozónőkre hárulnak, akik közül nem mindenkinek van meg az ápolónői végzettsége. Dolgozik egy helyette­sítő is a csapatban, aki a szabadságon lévő­ket helyettesíti a napi tizenkét órás daráló­ban. Ilyenkor, ahogyan a profik is teszik, reggeltől este hatig, vagy este hattól reggelig egyedül lát el minden feladatot, amely a la­kókkal kapcsolatos: injekciót ad, fürdet, cu­korbeteget kezel, tisztába tesz, és egyik-má­sik öreget pszichésen is gondozza. Ez a he­lyettesítő azonban csak kisegítő iskolát vég­zett, cukorbetegségről és pszichés gondo­zásról élete eddigi tizennyolc éve alatt nem sokat hallott. Szegény Kovácsszénájáról jár be gyalog esőben, szélben, és ha nagyon rossz az idő, bizony el is késik. Az öregeknek pedig nemigen tetszenek a változások, olykor-olykor panaszkodnak is, de ezt ritkán teszik, mert félnek, hogy be­zárják az otthont, hiszen nyolcórás vezető nélkül már eleve nem működhetne, s hat­van százalékos a szakképzett dolgozók ará­nya az elvárt száz százalék helyett. A nénik pedig nem akarnak szociális otthonokba elkerülni, távol Abaligettől, attól a helytől, ahol eddigi életüket leélték. Ezért többnyire csak hall­gatnak, és mindennel meg vannak elégedve. Az új vezető mun­kába állása megvál­toztatta az étrendet is, állítják többen. Te­kintettel arra, hogy a vezetőnő vegetáriá­nus, az ételekből, leg­alábbis ami a reggelit és a vacsorát illeti, száműzte a húst, amely az idős embe­reknek kínszenvedés, hiszen többnyire hús­ételeken nőttek fel. Sok folyadékot is kellene inniuk, s bár ed­dig hozzá voltak szokva a gyakori teázás­hoz, ettől az italféleségtől el kellett búcsúz­niuk. Most a reggelit leszámítva kizárólag vizet ihatnak, merthogy a vezetőnő tájé­koztatása szerint a teában káros anyagok vannak. Ha valamelyik ápolónő ennek elle­nére napközben is adott teát, beírást kapott az úgynevezett átadó füzetbe, amelybe az ehhez hasonló fegyel­mezetlenségek helyet kapnak. Az is hírlik, hogy Tárnokné munkája so­rán érezni lehet, hogy tele van nyugtatóval, bár ennek megvannak az előnyei is, magya­rázzák, mert a feszült pillanatokban is képes uralkodni magán.- Rengeteg kört fu­tottunk a jegyző úrral együtt, hogy megfelelő végzettségű vezetőt ta­láljunk az otthon élére - mondja Baritz István polgármester (kis ké­pünkön) -, de aki al­kalmas lett volna min­den szempontból, an­nak a lakásproblémáit nem tudtuk megolda­ni. Végül a közigazgatási hivatal vélemé­nyét kértük ki az ügyben, amely elfogadta a jelöltet. Én tudom, hogy jó volna, ha szakmailag kvalifikáltabb vezetője lenne az intézménynek, de úgy gondolom, ez a megoldás is jobb, mintha az otthont be kel­lene zárni. Egyébként Tárnokiné szabályos pályáztatási eljárás során került erre a posztra. Tárnok Istvánná valóban nyugodt, de mint mondja, nem a nyugtatóknak köszön­hetően, máshonnan ered ez, belső nyuga­lomról van szó. Úgy gondolja, a panaszok oka abban keresendő, hogy ő új ember, más módszereket alkalmaz, mint a korábbi vezetőnő. Mindenre odafigyel a bánásmód­tól az anyagfelhasználásig, és a minőségi munkát részesíti előnyben. De a megszo­kás nagy úr, nehezen viselhető el, hogy míg a korábbi vezető egyenrangú partner­ként nem mutatott fel semmiféle erőt, ad­dig most, ha szelíd formában is, de számon kéri a feladatok teljesítését. Hiszen a fele­lősséget az intézményben történtekért neki kell vállalnia.- Végzettségem megfelelő ehhez a mun­kához, én korábban is vezettem olyan in­tézményt, ahol sérült emberekkel kellett foglalkoznom. A vezetői tevékenység kü­lönben sem irányulhat konkrétan az egész­ségügyi munkára, az a szakképzett dolgo­zók feladata, melyet én koordinálok. A dol­gom az, hogy előteremtsem azokat a felté­teleket, amelyek az ő munkájukhoz, illetve a gondozottak életfeltételeihez szüksége­sek. A lelki segítséghez valóban alkalmazni kellene külön szakembert, de erre nincs pénz, így ezt a tevékenységet én látom el. A rendelet nyolcvan százalékos szakkép­zettséget ír elő, ez pedig megvan. A helyettesítő kislány elvégezte a kise­gítő iskola tíz osztályát, most Pécsváradra jár, segédápolói asszisztensi oklevelet fog kapni. Nincs olyan munka, amit ne tudna elvégezni, a kilencven­éves cukorbeteg néninek beadandó inzulinadag mennyiségét pedig min­dig a gondozónő állítja be, ő beadja, de ez nem számít injekciónak, ma­gyarázza a korábbi veze­tő, Schóber Józsefné, a gondozók egyike. Annak semmi alapja nincs, mondja, hogy reggel és este nincs húsétel, hiszen a szalonnától a kolbászig mindent kapnak. Csak az esti teázást nem javasol­ta Tárnokné a koffeintartalma miatt, de aki ragaszkodik hozzá, az ihatja, volta­képpen minden kérésnek megpróbálnak eleget tenni.- Úgy tűnik - mondja a vezetőnő -, hogy nincs olyan jó szándék, amely ne ütne visz- sza. - Búcsúzóul még megkínálnak pogá­csával. Meleg és foszlós, rendkívül finom. Bár hús nincs benne. _______________________CSERI LÁSZLÓ Egy miniszteri rendelet (1/2000.01.07. SZCSM) tételesen le­írja, hogy milyen iskolai végzettséggel rendelkező vezetőt le­het egy intézmény élére kinevezni, mondja Lux Zoltánná, a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal hatósági főosztályának főtanácsosa - az óvónői pedig megfelelő. Azt is megemlítet­te, hogy az év elején jártak a helyszínen a közigazgatási hiva­tal és a megyei önkormányzat módszertani csoportjának kép­viselői a működési engedély felülvizsgálata miatt, s akkor szakmai gondokat nem találtak. Korábban pontosan az volt az otthonnal a gond, hogy csak egy-egy évre szóló ideiglenes engedélyt kapott azért, mert nem volt megfelelő szintű vég­zettséggel bíró vezetője. Nem csupán írásos engedélyt, ha­nem működési engedélyt adtak ki az intézménynek, amely­ben leírták, hogy 2002. dec. 31-ig szól, s melyek azok a kö­rülmények, amelyeket meg kell teremtenie a fenntartónak a további működtetés érdekében. Nem a jelenlegi vezető vég­zettségével volt gond, hanem azzal, hogy részmunkaidőben látta el a feladatát. Viszont most, július 9-én lépett életbe a fenti rendelet módosítása, amely leírja, hogy az ötven férőhely alatti intézmény esetében el lehet látni a vezetői teendőket részmunkaidőben is. Az otthonban élők többsége bízik a vezetőnőben fotó: laufer l. MÉSZÁROS ATTILA Mi, királyok Én, Nagy Károly kései leszár­mazottja, elhiszem: nem halt ki az Arpád-ház. Egy történé­szünk hitelt érdemlő dokumen­tumokra alapozva derítette ki az Anjouk-ra nézve kellemetlen hírt. Mert akkor 1301-től bi­zony trónbitorlók ültek a ma­gyar királyok székében. És sze­gény Habsburg Ottót sem irigy­lem ebből eredő roppant fele­más helyzetéért. Magam is királyi vérből származom. Engedelmükkel, csak röviden. Őseim német te­rületről vándoroltak jó fél ezer évvel ezelőtt ide, de továbbra is hordták nemzeti viseletűket, a Karol-inget. Őshazájuk ugyanis még korábban keleti frank volt. A frank birodalom megalapítója viszont Nagy Károly volt. Kutatásaim szerint a jeles uralkodó is fia volt valakinek, de most nem is ez az érdekes, hanem e jeles uralkodói körből a Martellek. Abból is a kezdő betű. Ezt az egy, csak a kákán is csomót keresők szemében gyengécske érvet említem an­nak bizonyítására, hogy egy tőről fakadtunk a nagy frank királyokkal. Sajnos, vannak még régebbi családok. Egy konkurens famí­liának sikerült egészen addig visszavezetnie leszármazási táblázatát, amikor egy ősük valami bölényt festett egy bar­lang rejtett falára. Bizonyíték­ként említi, hogy megkapta a Népművészet mestere címet is. Egy másik pedig kimutatta, hogy Közép-Afrikában az ő elődje temetkezési helyét fedez­ték fel, csak a fejfa ötmillió év alatt elporladt. Es tényleg nincs meg. Ezzel elvileg bekerülhet­tek volna a Guiness-be, ám egy harmadik család vissza tudott menni egészen addig, amikor még csak egyszerű sejthalma­zok voltak az óceánban. Azt is sikerült kimutatniuk, hogy ak­kor a vezetéknevük anyai ágon Koacer-Vátum volt. Azóta persze mi is cseppet változtunk. Magam például ál­landóan álruhában járok, még véletlenül sem szándékozom pompás kastélyt építeni, pláne lefejezni a feleségeimet. Kamu­ból hajtok reggeltől estig, bho- tok a megélhetési gondoktól űz­ve, nehogy véletlenül felfigyelje­nek arra, hogy tubjdonképpen király vagyok. De hogy az, azért jelzem: oda magam is gyalogjárók. DUNAI IMRE _________________ Ré giótudat zsebből Új statisztikai zsebkönyvsoro­zat indul a magyar régiókról. Adatokat, grafikonokat közöl majd a népességről és a nép- mozgabmról, a foglalkoztatott- ságról, a gazdasági ágak telje­sítményéről, az életkörülmé­nyekről, az infrastruktúráról, a háztartások fogyasztásáról, a szociális ellátásról, az oktatás­ról stb. De vajon kiknek szól majd és milyen haszonnal? Le­het, hogy a befektetők e zseb­könyv abpján választanak majd tőkéjüknek terepet. Bár én ezt kétlem. Azt meg még in­kább, hogy az ilyesmi a régiók közti kondíciókülönbségeket csökkentené. Optimista feltéte­lezés szerint a honatyák és a miniszteriális szakemberek pe­dig nem az újdonságok tárhá­zaként használják majd a ki­adványt országfejlesztő dönté­seik megalapozásához. Ám kár is így keresgélni, mert voltaképpen szemet szám­án nyilvánvaló, hogy a zseb- könyv-somzat közérdeklődésre tarthat számot, hiszen vala­mennyi idehaza étó' magyar ál­lampolgár egyben valamelyik ré­gió lakosa is. E zsebkönyvből pe­dig majd évről évre megtudhat­ják, hogy hol áll a sajátjuk a kü- bnféb rangsorokban, melyik országrészt kell irigyelniük, me­lyiket bhet (?) pökhendien te­nézni. Mellesleg az utóbbira pé­csi távlatból sincs különösebb ok. Noha a régió fővámsa üde oázis a dél-dunántúh átlaghoz képest, mégis legalább harminc százalékkal kevesebbet ér az it­teni állampolgár, mint a kétszáz kibméterrel északabbra honos. Egy haszon mindenesetre bi­zonyos: a közös irigység és a közös gőg egyaránt alkalmas a nagyon hiányolt régiós identi­tások erősítésére. Keveseket a könyvecske abban is segít majd eligazodni, hogy merre menje­nek, ha le akarják cserélni megunt, szerencsétlenkedő ré­giójukat. A szerkesztői ígéret szerint például a zsebkönyvből kristálytisztán kiolvasható lesz, hogy a fővárost is magába fog­laló, közép-magyarországi ré­giómennyivel fejlettebb az or­szág többi térségénél. Az viszont még bizonytalan, hogy az efféle összevetések ser­kentőleg vagy hervasztóan hatnak-e? Es vajon statisztikai­lag mennyire értékelhető mér­tékben? hetedik oldal HOLNAP Riport * Huszonötödik alkalommal rendezik meg az idén az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Talál­kozóját, ezúttal Pécsett. A helyszínen tartózkodó mun­katársunk a nem minden­napos buli legérdekesebb eseményeiről nyújt színes beszámolót. Portré Én mindig csak tanár akar­tam lenni, mondja Aradi Éva, aki az anyanyelv ápo­lásáért Kazinczy-díjat ka­pott, diákjai pedig évek óta nyerik a szép magyar beszé­dért kiírt megyei és országos versenyeket. Portré Időnként magas a vérnyomás Ha a szakmáját szerető és ismerő emberrel akar valaki be­szélgetni, keresve sem találhat arra alkalmasabbat, mint Nemes Jánost. Még szinte le sem ültem irodájában, amikor már a tudománya legmélyebb bugyrába nyúlt; s különféle módon igazolta, hogy mennyi mindenre kell figyelni an­nak, aki e hivatásra esküszik. S ha a statisztika nem csal, napjainkban éppen 1,5 millió hypertoniás érdekében.- Magas a vérnyomásom? Egy tab­letta és visszamegy a helyére. Vagy nem?- Bizonyára lemegy, de hogy megértse, evvel a tablettával olykor-olykor többet árthat, mint használ. A vérnyomás ki­hat az erekre, a szívre, a vesére, megannyi szövődményt okoz­hat. A hypertonia tünet, s meg­lehet, hogy éppen eltakar vala­mit a mélyben. Ezt magyaráz­zuk a családorvosnak, a kardio­lógusnak és mindenki másnak, ezért alakult néhány éve a ha­zai orvos­társaságunk, ezért épül ki a regionális központ. A szív- és ér­rendszeri be­tegségek gyógyítása - megelőzé­se - ma már pofonegyszerű, de komplex látásmódot kíván az orvostól.- Tehát jók az esélyeim?- Ha jó a kezelés. De az is lehet, hogy tíz-húsz évig a kutya se fi­gyel magára, vagy csak kezelgeti a háziorvosa, s egy másik, súlyos betegség - olykor infarktus, agy­vérzés - mondatja ki az emberrel, hogy önnek bizony pechje volt. Lehet gyógyítani hatékonyan és kevésbé hatékonyan. Dr. Nemes János a pécsi I. számú Belklinika docense 1946-ban született Baján. Pécsett végzett orvosegyetemet, ma az orvos- tudományok kandidátusa, a szeptemberben startoló Regionális Hypertonia Központ egyik vezetője. Nős, két lánygyermek apja; a nagyobbik orvos, a kisebb joghallgató.- Ezért létesül a pécsi regionális hypertoniacentrum.- Bizony ezért. A betegek és betegségek felkutatása, a házi­orvosok képzése, naprakészsé­gének megteremtése érdekében elsősorban, de nem lesz lényeg­telen az a tudományos munka sem, amit fölvállal. Képzelje csak el, hogy néhány éven belül minden beteg adata bekerül hozzánk, tudni fogjuk, hogy mi­kor milyen gyógyszert szedett, milyen dózisokban és hogy az előírt terá­pia mennyire használt.- Evvel lemér­hető lesz a házi­orvosok ráter­mettsége is; ki vé­gez e tekintetben jó, ki selejtes munkát?- Erről is szó van. Nem enged­hető meg az egészségügyben az, hogy az orvos a betegein hozzáér­tés híján kísérletezgessen, miköz­ben volna esély a gyógyulásra.- Ezek után meg sem kérde­ném; önnek mi a hobbija?- A szakmám. És imádom a ter­mészetet. ) Rendeletek és módosítások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents