Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
2000-07-19 / 196. szám
ü 2000. Júuus 19., SZERDA HÁTTÉR - RIPORT A múlt rejtélyei tovább kísértenek Az Udvar határában jelenleg is építés alatt álló kamion-leállósáv melletti árokból emberi csontokat markolt ki egy munkagép. Azt, hogy a tetem a második világháborúból származik, már az első vizsgálat valószínűsítette. Arra azonban, hogy német katona vagy zsidó munkaszolgálatos volt-e az illető, nem kaptunk megnyugtató választ. Az egyik markoló a múlt héten borította ki a csontokat az éppen ásott árok szélére Udvar mellett, Mohácstól kilenc kilométerre. A helyszínen azonnal leállították a munkálatokat, és értesítették a község polgármesterét. A csontokat a helyi temető ravatalozójába szállították, a szakértő másnap délelőtt látta a maradványokat.- A csontváznak csak a fele került elő - tájékoztatta lapunkat a helyszíni szemle eredményéről Ferkov Jakab, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója. - A tetemet fél méter föld fedte, a csontok körül mésznyomokat találtunk. A holttest észak-déli irányban feküdt, ruházatot nem találtam rajta, csak az egyik bakancs maradványát. A csontok körül egy még éles géppuskalőszer volt az egyetlen tárgy, amit a markoló felszínre hozott. A mésznyomok, a golyó és a bakancs mind azt valószínűsítik, hogy egy második világháborús áldozat maradványaira leltünk. A muzeológus első véleménye az volt, hogy egy munkaszolgálatosról van szó. A bakancs ugyanis jóval nagyobb volt, mint amekkora a csontok alapján a lába lehetett, és a talpa is úgy kopott el, hogy az elülső rész felfelé kunkorodott. A maradványokat a mohácsi rendőrőrsre szállították .be, nem sokkal azután, hogy értesítették őket. Itt dobozba csomagolták, és postán a Pécsi Orvostudományi Egyetem igazságügyi orvosszakértői részlegére feladták a leletet. Lépések az utolsó úton illető. Nem mindegy, hogy a markoló sík vagy domború terepre borította-e a vázat, vagy hogy milyen volt a talajrétegek szerkezete. Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy hozzám csak a csontok érkeztek meg, a bakancs már nem. A vizsgálatot elrendelő határozatot a héten kapták meg a rendőrségtől. A hatóság kizárólag akkor kér behatóbb tanulmányozást, ha a csontok nem több mint huszonöt éve feküdtek a földben, e fölött ugyanis már nem indítanak nyomozást. Bajnóczky professzor egyébként nem tartja egyértelmű bizonyítéknak a bakancs talpát, az ugyanis nem derül ki, hogy előtte kik és hányán viselték, és az sem, hogy egyáltalán utolsó gazdája koptatta-e el. így aztán csak annyi bizonyos, hogy nem egy egykori orosz katonáról van szó, mivel ők csizmát hordtak. Arról, hogy a holttest vajon munkaszolgálatosé vagy német katonáé lehet, a helybéliek véleménye is megoszlik. Zöldföldi Antal (első képünkön) jelenleg Majson él, 1944 vészterhes telén tizenkilenc évesen Sátorhelyen lakott, ott bujkált a sorozás elől.- Gyakran jártam be Mohácsra, híreket gyűjteni - mondta Zöldföldi Antal. - Novemberben az oroszok már a Duna túlpartjáról lőtték a várost. Mohácsot november végén foglalták el, és tudomásom szerint néhány nappal azelőtt két szakasznyi, összesen hatvan munkaszolgálatos érkezett ide. A szerencsétlen zsidókat visszavonuláskor a zombori reptérről terelték észak felé. A reptéri munkásokat a mai Korona étterem előtt adták át német tisztek a magyaroknak. Hogy pontosan melyik napon, arra nem emlékszem, de délelőtt történt az eset. Könnyen előfordulhat, hogy Udvar mellett egyikük holttestét találták meg. Zöldföldi Antal társaival maga is több német és orosz katona holttestét ásta el Sátorhely határában.- Hideg volt, de így is erős szaguk volt már a tetemeknek - magyarázta a nyugdíjas férfi. - Senki nem mert hozzájuk nyúlni, így négy iskolatársammal álltunk neki a halottak elföldelésének. Amikor ezt egy szovjet tiszt észrevette, egy idős orosz kaA háború kezdetétől a katonai szolgálatra származásuk, illetve politikai nézeteik miatt alkalmatlannak minősített embereket kényszermunkára, úgynevezett munkaszolgálatra hívták be. Az ő szomorú sorsukról tudósítanak többek között Radnóti Miklós utolsó költeményei is. Amennyiben a most Udvaron fellelt személy is valóban munkaszolgálatos volt, akkor nem kizárt, hogy a razglednyicák költőjével közösen tette meg utolsó útját, így felidézhetjük utolsó napjait. 1944 augusztusának végén az orosz csapatok előrenyomulásának hírére a német őrzők felszámolták a Láger Heidenaut, s a foglyokat elindították a központi bori tábor felé. Ott még a szokottnál is embertelenebb körülmények uralkodtak, például szökési kísérletért azonnali agyonlövés járt. Szeptember 17-én hajnalban irányították tovább a mintegy háromezer foglyot a magyar határ irányába. Az első csoport Belgrádon és Pancsován keresztül érkezett meg Újvidékre, majd Cservenka és Szivác következett. Közben folyamatosan napirenden voltak a kivégzések, s a halálba menetelők létszáma egyre csökkent. A Mohács felé vonulók egyes fel- tételezések szerint Udvaron is megfordultak, így elképzelhető, hogy a most megtalált szerencsétlen sorsú ember felett is ott hangzott fel a híressé lett mondat: - „Der springt noch auf.”- Többször dolgoztam már ásatáson, régészekkel és antropológusokkal együtt - mondta dr. Bajnóczky István professzor, miután a maradványok megérkeztek az egyetemre. - A lelet eredetét millió apró dolog határozza meg, miután minden szakértő hozzátette a saját véleményét. Háromnegyed kiló barna csontból egyedül nem tüdőm megállapítani, hogy ki volt az tonát adott mellénk, aki minden holttestről letépte a fél dögcédulát. Összesen tizennégy német és hét orosz katonát ástunk el, mindegyiket ott, ahol meghaltak. Az oroszok egy év múlva felszedték a halottaikat, de a német sírok nagy részének helyét még ma is meg tudnám mutatni, ezek nem a mostani munkálatok közelében fekszenek. A temetés körülbelül egy hétig tartott, egy-másfél méter mély sírokba fektettük őket. May Ádámné tizenkét éves volt 1944 végén. November huszonegyedikén jött vissza Udvarra családjával, akkor, amikor az oroszok elfoglalták a falut. Az utat messze elkerülték, mint mondta, mindenütt katonák holttestei hevertek. Az idős asszony nem emlékszik munkaszolgálatos transzportra. Geiger Miklós (második képünkön) Udvaron élte meg 1944 telét. Tizennégy éves kamaszként nagy érdeklődéssel figyelte az eseményeket, ráadásul házuk a falut átszelő két főbb útvonal kereszteződésében állt.- Az oroszok Kiskőszegnél három hétig próbáltak átkelni a Dunán - mesélte az idős férfi. - A front november huszonegyedikén vonult át a falun. Az oroszok túlerőben voltak, mint mindenütt, a németek közül mindössze tizenegy katona tartotta magát, meglehetősen sokáig. Fáradtak voltak a meneküléshez, és bár fogytán volt a lőszerük, az utolsó golyóig kitartottak. Mindannyian elestek, egy aknavető mellett hat holttestet találtunk, egy őrmestert pedig géppuskája mellett érte a halál. Magyar katonák itt nem harcoltak, csak német és orosz halottakat temettek el a helybéli fiatalok. Abban megegyeznek a vélemények, hogy körülbelül egy évvel a történtek után az oroszok kiásatták a földből saját katonáik maradványait, és a mohácsi hősi emlékmű alatt helyezték el őket végső nyugalomra. Geiger Miklós szerint a németek sírjait ma már nem lehet feltárni, hacsak a véletlen, mint most is, nem segít a történészeknek. Munkaszolgálatosok átvonulására ő sem emlékszik, bár határozottan nem is tagadta. Érdekes viszont, hogy elmondása szerint több német katona hegymászó bakancsot viselt. A katonákat, csakúgy mint sátorhelyi P sorstársát, egy-másfél méter mély gödrökbe hántolták el. Hogy meszel használtak-e a temetéskor, mára feledésbe merült. Bár az orvosi egyete- m j men még nem végeztek ....——* a csontok vizsgálatával, ál lagukból ítélve szinte biztos, hogy a második világháborúból származnak. Miután a maradványok így kikerülnek a rendőrség látóköréből, Udvar temetőjében végső nyugalomra helyezheti őket a település önkormányzata. A csontok felől a magyar és német honvédelmi minisztérium közös bizottsága is élénken érdeklődik. Amennyiben eldől, hogy katona vagy munkaszolgálatos volt a szerencsétlenül járt férfi, ők is saját kötelezettségüknek érzik az illő temetés lebonyolítását. BARABÁS BÉLA-MÁTHÉ BALÁZS Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — DUNAI IMRE Szamárfogó Egyre több zavarba ejtő találkozás adódik Pécs belvárosában. A hagyományos kéregetők a cukrászdák, fagylaltozók, patikák, postahivatalok, vendéglők, templomok stb. ajtónálló- jaként szedik a vámot szánalomkeltéssel operálva. Ám már van másféle lélektani megalapozottságú tarhálás is. Aki rövid időn belül többször is célszeméllyé érdemesül, úgy érezheti, Dickens Twist Oliwer-jének világa, Fagin zsebtolvajlással ötvözött koldusvállalkozása és iskolája támadt fel nálunk. S nem is jár messze az igazságtól, mert bizony ezt a szakmát is tanulni kell, ez nemzetközi tendencia. New Yorkban például a kitalálója számára a milliomosságig ívelő jövedelmezőséggel működött egy titkos iskola, amelyben másod-, illetve utóképzés gyanánt kezdő szélhámosoknak a kéregetés hatékony módszereit okították: a segítőkészséget kiváltó, jogilag kikezdhetetlen és egyben meglepő fellépést. Vannak persze hazai autodidakták is. A harmin cas (?) hölgy például új szereplő a placcon. A végzet ibolyaszerény angyalaként csap le a Széchenyi téren egyedül tartózkodó hímneműekre. Mert mit is csinálhat egy ilyen emberpéldány, ha a könyvesbolt kirakatától elfordulva szuggeráló női szempárral ütközik, s közben azt a halk, ám határozott kérdést hallja: „Uram, nem okozna önnek gondot két darab húszforintost ajándékoznia nekem V' Ilyenkor Ádám apánk fiainak többsége döbbenten a tárcájában kotorászik, és megköny- nyebbül, hogy a megnevezett érméből átnyújthat két darabot. Később elvarázsolt Zuboly- ként szinte füleit érzi hosszúra növekedni, ahogy töprengve néz a kurta köszönöm-mel sarkon forduló hölgy után: mi is volt ez a jelenet? Ám bizonytalansága csak addig tart, amíg nem látja, hogy az andalgó léptű hirtelen egy másik férfiú elé toppan. A tárcáját keresgélő sortárs arckifejezéséből biztosra vehető: ő is a gondot nem okozó húszforintos érmék ajándékozásáról kapott zavarba ejtő keresztkérdést. A szamárfogó apróban ugyan, de nagy hatásfokkal működik. Megint tettünk egy lépést a fejlődés lépcsőjén. CSERI LÁSZLÓ A meztelen rendőr Augusztusra elkészülhet az a miniszteri utasítás, amely megtiltja a rendőröknek, hogy szolgálatban nagyobb összegű készpénzt, illetve saját mobiltelefont tartsanak maguknál. Ugyanis ha bejelentés érkezik vesztegetés miatt, és a rendőrnél jelentősebb pénzmennyiséget találnak, az máris bizonyítékként szolgálhat a korrupcióra. A mobiltelefon tilalmát pedig azzal magyarázzák, hogy a rendőrök könnyebben tarthatnak kapcsolatot a bűnözőkkel. Valami ilyesmire vártunk már évek óta. De miért csak a pénzt és a mobiltelefont veszik el a rendőrtől? Hiszen kapcsolatát az alvilággal más is megjelenítheti. Lehet, hogy fegyverét eladta egy bűnözőnek, s amely az oldalán csüng, az hamisítvány, s nem kizárt, hogy a nála lévő bilincs kulcsának másolatai is a maffiózók tulajdonában vannak. Az is elképzelhető, hogy amikor nincs szolgálatban, kölcsönadott egyenruhájában bűnözők ártatlan embereket rabolnak ki a törvény nevében. A tökéletes megoldás tehát, amelyet miniszteri rendeletben kellene előírni, a meztelen rendőr. Hiába érkezne ezek után bejelentés vesztegetésről vagy a bűnöző körökkel való kapcsolattartásról, a sarki rendőr széles mosollyal tárhatná szét a kezét: uraim, semmilyen bizonyítékot nem találnak nálam, olyan ártatlan vagyok, mint a ma született bárány. A meztelen rendőrt mindenki felismerné már messziről, rendfokozatát a vállába beégetett stráfok és csillagok jeleznék. Voltaképpen a rendőrség és a bűnözők összeolvadásában még a nemiség játszhat komoly szerepet a rendőr és az alvilág hölgytagjai között realizálódva. Ezen a gondon pedig csak a kasztrálás segíthet, amely már az általános iskolában végrehajtható a rendőrnek készülő fiúk körében, és ha ez is megoldódik, bátran, félelemérzet nélkül mehetnénk oda a rendőrhöz, mondaná meg, merre van a takarékpénztár. Persze azon elgondolkodhatnánk a takarékpénztár felé menet, hogy mi van akkor, ha az előbb egy bankrablóval közölte ugyanezt az információt. Nem kéne a nyelvét is kivágatni? hetedik oldal HOLNAP Riport Az abaligeti öregek otthona élére sokáig nem talállak megfelelő vezetőt. Végül olyat alkalmaztak, akinek nincs meg a szakirányú légzettsége. A szaktudás hiánya pedig rengeteg gondot felvet, bár az idős emberek nemigen mernek panaszkodni, mert félnek, hogy az otthont végleg bezárják. Portré Ha rendben zajlik a magas vérnyomás kezelése, jók lehetnek a beteg esélyé, de lehet, hogy egy másik betegség - infarktus, agyvérzés - utal arra, hogy a páciensnek pechje van, mondja dr. Nemes János, az 1. számú Belklinika docense. Portré Az ügyfelek mosolyáért Napi események és ügyek kapcsán most az általa irányított ügyfélszolgálati főosztály részlegei - népességnyilvántartás, anyakönyv, általános ügyfélszolgálat, okmányiroda - találkoznak legsűrűbben Pécs polgáraival. Az ügyfélforgalom náluk hetente átlagosan 2-2,5 ezer. A Belügyminisztérium nemrég a pécsi okmányirodát találta a 152 között legjobbnak.- Loncinak becézi minden kollégája, ismerőse. Kitől kapta a nevet?- Nagyanyámat hívták így, akire hasonlítok. Ó ízig-vérig pesti szépasszony volt. Hétéves koromban ragadt rám ez a név. Egy időben próbáltam megszabadulni tőle.- Volt családi hagyománya a pályaválasztásának?- Nem. Szüleim postai tisztviselők voltak, az egyik nagybátyám is, a másik pedig evangélikus pap. És nem is lesz a pálya családi hagyomány: fiaimat a kereskedelem és a közgazdaság- tan foglalkoztatja. Én a gimnáziumi évek alatt már nehezen visszakövetkeztethető, hogy miért - szilárdan a jogot választottam. Bár egy ideig azzal a gondolattal is kacérkodtam, hogy kulturális újságíró leszek.- A közigazgatás nem tartozik a megálmodott jogászi terüléek közé.- Az egyetemen a közigazgatás és az ügyészség között ingadoztam. Az utóbbitól elrémisztett az akkori ügyészség zárt, katonás jellegű szervezete. Vállalati jogász pedig soha nem akartam lenni.- Melyek voltak az izgalmasabb állomások a pályáján? Dr. Berhiday Ibna 1946-ban szüléét Pécsett. 1971-ben szerzett jogi diplomát a pécsi egyéemen. Pályáját Szigetváron kezdte. Pécsett 1977-től a városházán mind magasabb hivatali funkciókban dolgozott. 1995-től a népességnyüvánlartási iroda, idén januárjától az ügyfélszolgálati főosztály vezéője, Férjezett. Ké nagy fia van.- Első fokon gyámügyi és szabálysértési ügyintézőnek lenni kemény, de hasznos tanulóidőszak volt. A rendszerváltás után a jegyzői irodában az önkormányzatiságot kellett tanulni. Még az egyetemi oktatók is velünk együtt tanakodtak, hogyan lehet értelmezni az új szabályokat, intézményeket. A mostani is izgalmas periódus. Az okmányiroda nyitása különösen ez volt, hiszen nem lehetett előtte élesben próba. És még valami: én nem készültem vezetői pozícióra, most pedig negyvenen vannak itt velem egy csapatban.-Talál még újat, érdekességé a köz- igazgatásban?- Ebben a munkában az a jó, hogy nem lehet minden ügyre előre felkészülni, mindig jönnek nem várt feladatok, kacifántos esetek.- Lehé-e szedetni az ügyfeleké?- Szerintem igen. Ezt a feladatot úgy kell elvégezni, hogy bárki, alti bejön ide ügyes-bajos dolgával, még talán el is mosolyod- jon, és netán megköszönje a segítséget. DUNAI I. t )
