Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
2000-07-15 / 192. szám
fl 2000. Július 15., szombat HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal Radikálisabb kormányzati munkát várok Félidei beszélgetés baranyai országgyűlési képviselőkkel. (4.) Dr. Mikes Éva Pécsett és a megyében valójában a kormányzópárti ellenzék, a baloldal győzött két esztendeje. A kivételek egyike a pécsi l es számú választókerület képviselője dr. Mikes Éva (képünkön) volt, aki szerint dőreség volna, hogy értékelje az akkori szituációt, az viszont kétségtelen, hogy személyének sokat segített az az ismertség, amire az első választási ciklusban mint alpolgármester, városi vezető szert tett. Úgy látja utólag - főleg, ha visszaidézzük a választási eredményeket -, hogy rendkívül kiegyenlített küzdelem folyt a jobb- és a baloldal között, s csupán néhány szavazat döntött az egyik vagy a másik javára, s igazából nem a politikai széljárás okozott egyeseknek örömet, másoknak bánatot.- Hogy telt el ez a két év, ha a pécsiek szemszögéből nézzük?- Nem minősítve a helyzetet, végeredményben Pécs mindhárom egyéni képviselője meglehetősen ismert az országos politikában, fontos feladatokat lát el. Ebből egyértelmű a következtetés, hogy bizonyára több szinten több fórumon artikulálha- tók a baranyai vélemények, áramolnak az információk, persze sok minden függ az egyéni képviselői munkától is. Nem akarom elvenni a többiek kenyerét, de köztünk akad, akit a városhoz is kötnek plusz feladatok, sőt Toller úr még a Parlamentben is fölvállal külön teendőket, Szili Katalinnak pedig a Ház munkája szervezéséből eredően is adódnak plusz kapcsolatai. Én pedig mint államtitkár, egy sajátos műhelyt vezetek, kapcsolatban a miniszterelnöki hivatal és a funkcionális feladatokat ellátó minisztériumok között.- Éppen az elmondottakból tűnik úgy nekem, hogy az úgynevezett egyéni képviselői munkára, a fogadóórákra, az úgynevezett „kijárásra” nem sok idő marad. Mintha Mikes Éva eltűnt volna Pécsről. Vagy nem?- Én nem hiszem ezt. Úgy biztosan, hogy keveset sétálok a Király utcán, mert erre nem igen jut időm. Amikor hazajövök, szinte percre beosztott program vár. Számtalan találkozón veszek részt, sokféle megbeszélést folytatok. Időnként ott vagyok a pécsi közgyűlésben is, de az a véleményem, hogy bár felszólalhatnék, az ember a partvonalról ne kiabáljon, ha erre nagyon nyomós oka nincs. A képviselői fogadóórákat elvi okokból hanyagolom. Alpolgármesterként sem tartottam fogadóórát soha, és mégsem éreztem sikertelen tisztségviselőnek magam, mert azt vallom, hogy előkészített, a várost általánosan érintő ügyekkel kell a vezetőknek foglalkozniuk, még akkor ÍS7ha sok jó pontot lehet a választói körben szerezni avval, ha az ember ilyen „postázói” feladatokat felvállal, s úgy tesz, mintha ő járt volna el szociális ügyekben, ő intézte volna el a lakáskiutalást. Holott többnyire csak meghallgatja a panaszt és továbbküldi a város vezetőinek, hogy intézkedjenek. Ez a munka egy-egy voksot hozhat a konyhára, de nagyon kicsi a hatásfoka, másrészt nem hiszem azt egyetlen város vezetőjével kapcsolatban sem, hogy csodát tudnának tenni bárkivel egy ilyen képviselői megkeresés után. Egyébként ha nem is fogadóórán, de eddig is fordultak hozzám emberek, és igyekeztem segíteni őket, ekként teljesen összefonódik nálam az ország- gyűlési képviselői és az önkormányzati képviselői munka.-Ön a képviselői ciklus idején egészen más feladatot látott el mint most, államtitkárként.- Valóban, hiszen a Nemzetbiztonsági bizottság kormánypárti alelnöke voltam, amely nem vargabetű, hanem nagyon tanulságos és hasznos volt számomra, hiszen rengeteg tapasztalatot adott, mégpedig egy állam működésére vonatkozóan is. Sajátos, kevesek által ismert szemszögből. Ezt az általam szeretett munkát szakította félbe az a felkérés, ami a közponü államigazgatás egyik vezető posztjára állított, s amely ellen a korábbi feladataimból és a képzettségemből eredően - 1994 és 1998 között parlamenti és önkormányzati szakértőként - egy percig sem tiltakoztam. Könnyíti a munkám, hogy nincs szükségem „tolmácsra”, s nem árt az senkinek, ha olyan területen dolgozik, amit ismer. Közjoggal foglalkozom hosszú évek óta, s így a szakmámban vagyok politikusként is.- Azért könnyebb, szabadabb lehetett a munka főnök nélkül?- Nekem mindig jó főnökeim voltak.- Térjünk vissza régiónkba. Óhatatlan, hogy rá ne térjek egy különlegesen érzékeny területre. A két szomszédvár rivalizálásáról van szó, amely kapcsán többünknek az az érzése, hogy a jelenlegi kormányzat a somogyi megyeszékhely cinkosa, s inkább látná régióközpontnak Kaposvárt, mint a sokkalta nagyobb tradíciókkal rendelkező Pécset.- Én nem így látom a dolgot, hiszen a két város közti rivalizálás nem most, hanem már 1990 után, az első ciklusban megkezdődött, s azóta is folyamatosan tart. Gondoljon csak az 1FOR alakulatok megtelepedése körüli hercehurcára; a kérdésre, hogy merre is legyen a logisztikai bázis.- Evvel mintha igazolná azt, amit állítok: ma szocialista vezetése van Pécsnek, tehát ismét nem kedvezményezett.- Deviáns módon én mégis azt gondolom, hogy akkor sem, most sem a pártszínek mentén dőltek-dőlnek el a dolgok, bár elismerem a szubjektív tényezők hatását is. Kaposvárnak ugyanis rendkívül agilis és egyébként minden kormány alatt rendkívül harcos, jól érvelő és minden lehetőséget megragadó polgármestere van, ami nem minden esetben mondható el Pécsről. Azonban a rivalizálások természetéről több mindent tisztán kell látnunk. Mivel módomban van ismerni e témát, legelőször arra utalnék, hogy nemcsak itt délen, hanem a többi régióban is folyik a harc bizonyos központi, vagy alközponti szerepért, a szomszédos nagyvárosok keresik a saját fejlődésük útjait, mindegyik meg akarja találni az adott régióban a helyét. Jogos igény, ugye? Álláspontom szerint ebben a helykeresésben semmiféle előjogok ne legyenek, s inkább az együttműködésekre és nem az ellentétekre kell a jövőben helyezni a hangsúlyt. Kialakítva és elosztva a régióban azokat a sajátos profilokat, amelyek elkerülik a múltban oly ismert vízfej-szituációt, amikor a vidék városainak rovására Budapestre koncentráltak mindent. De tegyem hozzá, ma még meglehetősen ingatagnak érzem ezt a mai régiós beosztást, mert a területfejlesztési törvény felülvizsgálata és módosítása előtt állunk.- Ön kormánypárti képviselőként és kormánytisztviselőként bizonyára tökéletesnek és csodálatosnak látja a jelenlegi kormánykoalíció első két évét, s dicsérni fogja azt, amit elvégzett.- Nem biztos, hogy azonnal dicsérni fogom, csak esetleg más oldalról kritizálom, mint az szokásos. Én ugyanis azt gondolom, hogy radikálisabb két évet kellett volna a hátunk mögött hagyni, hiszen sok, meg nem valósított elképzelés fulladt bele a politikai vitákba. Én minden kormánytól azt várom, hogy valósítsa meg programját, mert akkor tudom igazán a munkát értékelni. Ebből következően tehát a kormányok kötelessége mindent megtenni azért, hogy ígéreteiket megvalósítsák.- Mennyiben más a Fidesz, mint elődje?- Mi azt mondtuk például, hogy a családok felé fordulunk, segítjük a fiatalokat az életkezdés-pályakezdés elején, a lakáshoz juttatás finanszírozásának módozatai terén. Ma nyugodtan kijelenthetem, hogy sikerült előbbre lépni. S ne felejtsük el, mindezt olykor a szomszédos háború - Magyarország NATO tagként hadviselő fél volt -, méteres hófalak illetve soha nem tapasztalt árvíz elleni küzdelem, természeti katasztrófák közepette, amikor egyik napról a másikra harmincmilliárdos összegeket kellett előteremteni úgy, amikor egy-egy tárca költségvetése annyira ki van számítva, hogy néhány százmilliós elvonásba beleroppanhat. Másrészt a következő év költségvetési irányelveiből ki lehet olvasni némi tendenciát a jövőre nézve, amely igyekszik pótolni mindazt, ami elmaradt. Olyan növekedés szemléletű költségvetés ez, amely igyekszik az infrastrukturális lemaradásokat bepótolni, tovább lépni a szociális úton, s emelni a közszolgálati szférában dolgozók presztízsét rendezni jövedelmüket. Ehhez kapcsolnám azt a szándékot, amely a minimálbér alsó határát negyvenezer forintnál húzza meg.- Életszínvonal? Prognosztizálja, hogy vajon meddig juthatunk el a ciklus végéig?- Mindig a zárszámadáskor derül ki, hogy mekkora a növekmény, mindenesetre nagyon örülök annak, hogy ma már az ellenzék is optimista a gazdasági növekedést illetően, mert ez visszaigazolja a kormány célkitűzéseinek, munkájának helyességét. KOZMA FERENC Piac kontra közalkalmazottak Mikes Éva: „Ne feledkezzünk meg arról, hogy a jövedelmet termelő szférában, a verseny-ágazatokban a bérek tekintetében sokkal jobban állnak, mint másutt. Kimondhatjuk fehéren-feketén, hogy különösen rossz a helyzet a közalkalmazotti, köztisztviselői szférában, egészségügyben, oktatásban. S bár a világ minden pontján lemarad bérben ez a réteg a versenyszféra átlagától (nálunk legalább 40 százalékos ez a lemaradás), de nem ilyen tetemesen. Ma szerintem Magyarországon éppen e réteg felzárkóztatása a legfontosabb feladat, s erre koncentrál a kormány is. E felzárkóztatás mikéntjének előzetes szakmai munkáit mi készítjük, az általam vezetett műhelyben.'’ MÉSZÁROS ATTILA 0,21 kislány A középmezőnyben vagyunk. Nem kezdek el számolni, hogy ha a dél-alföldi régióban 100 ezer emberre 47 eset jut - és ezzel az országban az élen vannak -, akkor Baranyában mennyi. Nincs értelme a részadatoknak. A végeredmény az, ami most számít, ami tragikus, ami érthetetlen. És az marad annak ellenére, hogy az 1980-hoz viszonyítva tavaly csaknem 31 százalékkal csökkent az öngyilkosok száma. És itt a középmezőny is végtelenül gyászos. Hogy mennyi ez a 31 százalékos - csaknem harmadnyi - csökkenés? Mintegy 1000 ember. Baranyában kapásból fel lehetne sorolni tucatnyi olyan települést, amelynek lakói e szám körül vannak. S ha belegondolunk, hogy most már „csak” 3328-an vetnek önkezűleg véget életüknek, akkor képzeljünk magunk elé három, hozzánk közel eső, ismertebb községet, és ürítsük ki december 31. sötét éjszakáján másnap hajnalra. Amikor hidegen és arany fény nélkül kibukik a Nap a horizont szürke homályaiból, már egy lélek se legyen a faluban. Kongjanak az ürességtől a házak, az utcák, a kocsma, legyen a léptünk a talajtalan ürességtől kongó, ez utóbbi megmagyaráz- hatatlanságától, ne haüjunk lelki füleinkkel semmi emberre emlékeztető zajt, néha egy-egy varjú károgását, kóborló, gazdátlan ebek elnyújtott vonítását, megroppanó tetőgerincek reccsenését. Három üres falu. Ennyien lesznek öngyilkosak egy évben Magyarországon. A KSH adatai ezek, mint ahogy az is, az öngyilkosság ott lappang azok között is, akik előtt még ott lehetne az élet. A 7-14 éves gyerekek között: 100 ezer fiúra 2,19, ugyanennyi lánykára 0,21 eset jut. Kihalt abból a három faluból a gyermekzsivaj is. Eltemetjük őket - temetjük magunkat. És Európában ezzel az arányszámmal, ezzel az önpusztító gyakorlattal a hetedikek vagyunk, mert megelőz bennünket Litvánia, Belorusz- szia, Oroszország, Lettország, Kazahsztán és Észtország. Vajon milyen következtetéseket enged meg a sorrend? De most ne országokra, sorrendre gondoljunk. A három üres falura! _____MÉSZÁROS B. ENDRE_____ Ka tasztrófa Nem szívesen emlékszik az ember az olyan esetre, amikor vegyi anyagot szállító tartálykocsi sodródik ki valamelyik másodrendű baranyai út kanyarjában, s a felboruló járműből több ezer hektó környezetszennyező vegyszer folyik szerteszét - történt már ilyen megyénkben. Aztán napokig hordják az átitatott földet a szakemberek. Amerikai akció- ftlmekből azt is tudhatjuk, hogy elég egy aprócska ampul- lányi vírustenyészet, ha egy több száz ezres város teljes ivó- vízkészletét akarja a terrorista beszennyezni. A vírus egyébként sem tréfadolog, ha a fertőzés bekövetkezett, akkor családtagokat, érzelmeket félretéve helikoptere- zik a helyszínre apa, a férj, vagy a hű barát, hogy karanténba zárja ismerőseit, hozzátartozóit, s nincs menekvés, egy mókus sem juthat ki a kordonon át. Az ebola, vagy az androméda-törzs szerencsére még nem érte él térségünket, száj- és körömfájás szintű pusztítás többnyire a legsúlyosabb állapot a régióban, s szerencsére az sem az embereket sújtja. Mindenesetre az bíztató, hogy a héten együttműködési megállapodás született az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), valamint a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának (OKF) vezetői között a fővárosban. Ezentúl mindkét szervezet egyaránt vállalja a rendelkezésre álló információk cseréjét, a munkatársak kölcsönös szakmai felkészítését, közös ellenőrzéseket, illetve a tanulságos káresetek tapasztalatainak értékelését. Az OKF azonnal értesíti és megfelelő információkkal látja el az ÁNTSZ-t, amelynek laboratóriumai környezetszennyezés esetén mintavételezést és méréseket végeznek, illetve a helyszíneken vizsgálatokat tartanak, s emellett katasztrófahelyzetben járványügyi feladatokat is ellátnak'. Most már csak az a kérdés, mi történt eddig, ha bekövetkezett, vagy bekövetkezett volna egy ilyen katasztrófa? Mert azért, ha üggyel-bajjal is, de a Tisza ciánszennyezését is megúsztak karantén nélkül. Egy öregember emlékirataiból Vén cigánynak szép lánya hetedik oldal HÉTFŐN Riport Az élet mérlegelése nem a bürokrácia dolga. Mindany- nyian kiszolgáltatottjai vagyunk a hivataloknak, a jogszabályoknak. Vannak azonban, akik - mint két öreg, szentlőrinci ember is - a környezetük rabjai. Elgyengültek a húszéves harcban. Portré Kovács Ferenc, a siklósi vár „kapitánya”, mint festőművész, adni szeretne az embereknek: a szépet, vagy amiről úgy gondolja, hogy az. Siklósra eredetileg könyvtárosnak szegődtem. A könyvtár vezetője Bosnyák Sándor tüzelt a vágytól, hogy nevét nyomdafesték láttassa. Mikor tíz versét már száz helyről visszaküldték, úgy gondolta, a nép- költészet gyűjtését célozza meg. Először a WC-versek egzotikus gyöngyszemeit kezdte számba venni. Maga is gyűjtött, de főként engem bízott meg, mivel én labdarúgó játékvezetőként aránylag sokat utaztam. Ha jól emlékszem egy egész forintot adott egy versért, de a lelőhelyet is fel kellett tüntetnem. A délelőtti lazább forgalmú könyvkölcsönzések idején akár tíz WC-verset is előkotortam emlékeimből. A lelőhelyet többnyire vasútállomás illemhelyeként jelöltem meg. Hogy értsük: 3,60 volt egy üveg sör! Egy alkalommal:- Baj van, Laci! Cúnban nincs vasútállomás! - mondta hamiskásan.- A kórságba. írd akkor azt is Kistapolcához.- Ez a másik baj. Kistapolcán van állomás, de féléve nincs WC!- Akkor írd be a leninvárosi párt- bizottság klotyóját! Máskor azzal állított be, hogy tegnap Alsószentmártonban járt és ott egy csodálatos népballadát tudnak az öregek.- Mutasd! - mondom.- Elfelejtették - válaszol. - Csak arra emlékeznek, hogy meghalt a cigányvajda lánya, fekszik kiterítve az árokparton és ott sír az egész ba- gázs, csak egy legény nem sír...- Persze, az ölte meg - mondom.- Te ismerted ezt?- A balladákat ismerem, a sztereotípiáikat.- írd meg!- Hülye vagy.- Miért? Most kilenc óra, fél 12- kor megy a vonatom Pécsre, megyek foxi-maxira. Addig, ha akarod beülök helyetted kölcsönözni. Addig megírhatod. Leemeltem a Székely népballadákat, elolvastam kettőt, megszámoltam a szótagszámot, rímképletet, aztán befűztem a papírt: Vén cigány rongy sátra - patak partján álla - patak partja mellett - jó cigány legények - vén cigány szép lányát, - de nagyon siratják. A sok cigány legény a bánattól jajgat. - Csak egy legény nem sír, csak egy legény hallgat... Volt benne féltékenység, tör, nemes bosszúm Bárczi Benőért... egyszóval kecses cigány népballada kerekedett. Heccnek gondoltam. Néhány hónap múlva megjelenik az új Jelenkor, benne: Vén cigány szép lánya. - Cigány népballada - Csillag. Lent a magyarázat: Andra Csokin 65 éves alsószentmártoni lakostól gyűjtötte és fordította Bosnyák Sándor és Bükkösdi László. Meg akartam verni a főnökömet, de ő csak röhögéséit. Megetette szegény Páll Jóskát, aki nemcsak költő, könyvtáros kollégánk is volt, s versrovat vezető. Nem mertem bemenni sokáig a Jelenkor rendezvényekre.- Ki az az Andra Csokin egyáltalán? - háborogtam!- Az idén halt meg, a temetőben láttam a fejfáját - így a gyűjtő. Közben művem elhangzott a pécsi rádióban, majd a Petőfi Rádióban is, sőt egy alföldi Cigány Népiegyüttes színpadra állította. A tiszteletdíjból szélhámostársammal végigettük a Központi Étteremben az étlapot. Bele sem betegedtünk. Csak a drága, jó Zsikó Gyula bácsi szólt rám egy könyvtáros-értekezleten:- Édes fiam, hát mit csináltatok ti abból a gyönyörű, cigány népballadából? Átlöktétek székelybe. Gyula bácsi többet tudott a poétikáról, mint egy egyetemi tanszék. Csak nem volt divatban, mert a Turul Szövetség jelentette meg első verseskötetét. S akkor, később is, fontosabb volt a hitelességnél a divat. Bükkösdi László
