Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
2000-07-12 / 189. szám
2000. Jüuus 12., SZERDA HATTER RIPORT Szörényi anziksz Egy asszony hosszú procedúra után pert nyert az önkormányzat ellen, miután nem fizették ki neki a jövedelempótló támogatást. S amíg sokan becsülik hősies és sikeres küzdelme miatt, amelyet a hatalom ellenében vívott, mások azt mondják, a jogszabályok anomáliái teremthettek olyan helyzetet, amely az asszony győzelméhez vezetett. Szörény apró falucska Szigetvártól nem messze. Lakóinak száma mindössze 87, döntő számban nyugdíjasok. Szabó Sándor- né a zádori postahivatalban dolgozik. Szö- rényből közel 12 kilométer oda-vissza az út, mindezt télen-nyáron kerékpárral teszi meg nap mint nap. Nyolc év van vissza még a nyugdíjig, nem valószínű, hogy bírja addig fizikailag. Élete azonban mindig küzdelmes volt. Hétévesen három testvérével együtt árván maradt, nevelőotthonba került, s ilyen körülmények között érettségizett a kaposvári Munkácsy Gimnáziumban. Érettségi után rögtön munkahelyet keresett, férjhez ment. Két fia van. Szabó Sándornénak nem volt mindig munkája. 1995. szeptember elsejével vált munkanélkülivé, s e tekintetben csatlakozott öt éve munkanélküli férjéhez. Amikor aztán jövedelempótló támogatásra is szorult, párjával együtt a helyi önkormányzathoz fordult. Szörény község önkormányzata azonban azzal utasította vissza őket, hogy jövedelemnyilatkozatuk nem valós, mert id. Szabó Sándomé nyugdíjszelvényét nem mellékelték. A hivatal szerint ugyanis közös háztartásban élnek férje anyjával, melyet Szabóék határozottan tagadnak, s a külön élést később a bíróságon az önkormányzat is elismerte. Vita tárgyát képezte még a tehenekből származó jövedelem, valamint Szabóné akkori tejcsamokos mivoltából keletkező bevétel is, pedig akkoriban, állítja Szabóné, a körjegyzőség területéről többen nyugati kocsikkal jártak jövedelem- pótló támogatásért. Szabó Sándomé tehát az elutasítással nem értett egyet, és bíróság elé vitte az ügyet. Az 1997 novemberében hozott ítélet új eljárásra kötelezte az önkormányzatot. A kirendelt mezőgazdasági szakértő véleménye szerint jövedelmük 504 forinttal haladta meg azt a határt, amely esetében járhatott volna a jövedelem- pótló támogatás. Szabóné ezzel sem értett egyet, s fellebbezést nyújtott be. A szakértő a bírósági tárgyaláson elmondta, hogy ő a „jó gazda gondosságával” járt el, amikor elkészítette hatvanezerért jelentését, de Szabóné szerint nem értett a szakmájához. Mert a „jó gazda gondosságához” pénz is kell, s nekik ebből volt a legkevesebb. A pótszakvéleményt huszonkétezerért állította elő, de ez sem tűnt megfelelőnek, s ekkor a bíróság lehetőséget adott újabb szakértő bevonására, tizenöt napon belül. Az utolsó szakvélemény szerint az egy főre eső jövedelem a határ alá esett, és ezt a bíróság, valamint a tárgyaláson jelen lévő körjegyző is elfogadta. Úgy tűnt, az ügy lezárult amikor jogerőssé vált, de Szabóné jövedelempótló támogatásának igényét újra elutasította az önkormányzat. Végül is Szabóné, hogy az ügy befejeződjön végre, kompromisszumot kötött, csupán hét elmaradt hónapra tartott igényt, s felvehette az erre járó 32.940 forintot. „Ráment egy-két napom, még szerencse, hogy jó teherbíró vagyok, a végsőkig ki tudok tartani. Mert olyan nincs, hogy a hatalom mindent elérjen, amit csak akar.” Mindenképpen furcsának tartja, hogy amíg aki rászoruló, és kér, annak nem adnak pénzt, ugyanakkor ha fűtési támogatásról, karácsonyról, öregek napjáról, vízdíj kifizetéséről van szó, a jövedelemtől függetlenül mindenki egyformán részesül a juttatásokból a munkanélkülitől a polgármesterig. Az újabb történet az elmúlt év nyarán kezdődött, amikor Szabó Sándomé fia is beadta kérelmét jövedelempótló támogatásra. Harminc napon belül kellett volna érkeznie valamilyen válasznak, de semmi sem történt. Ekkor írtak levelet Gönczöl Katalin ombudsmannak. Jó darabig nem történt az ügyben semmi, majd ez év június 9-én kapták meg a határozatot március 31-es dátummal, s június 14-én felvehette a pénzt. Amióta elkezdte sajátos küzdelmét Szabóné, megváltozott körülötte a légkör a faluban. Az emberek elfordultak tőle, mondja, még a látszatát is kerülték annak, hogy emberi viszonyt alakítsanak ki vele, nehogy az a polgármester tudomására jusson. A polgármester, Kovács Zoltán szerint a személyes ellentét valóban fennáll köztük, egy ideje nincsenek köszönő viszonyban egymással. De a konfliktus lényege nem ezen múlik, állítja, annak oka azok az anomáliák, amelyek a jövedelempótló támogatást szabályzó törvény körül vannak. A támogatás nem alanyi jogon jár, hanem a jövedelemtől függően. Esetünkben adva van egy férj és egy feleség, magyarázza, mindketten munkanélküliek, s adva van egy anyós. „Én tudom, hogy közös háztartásban éltek, de ezt nem tudom bebizonyítani, mert ha azt mondják, hogy nem, akkor nem. Ugyanakkor a jövedelmek nem mérhetők pontosan, egy részük nem mutatható ki. Szégyellem már, hogy ilyen hosszan húzódott ez az ügy” - panaszkodik a polgármester. A fiúval kapcsolatban a polgármester szerint ugyanaz a probléma, nincs kimutatható jövedelme, de van egy halom eszköze a kombájntól kezdve a traktorokig, ugyanakkor bebizonyíthatatlan, hogy ő ezekkel pénzt keres. Azt is tudni kell, hogy kétszázötvenezer forintig az őstermelők nem adóznak. Szörény pedig olyan település, ahol mindenki belelát a másik tányérjába. Özv. Szabó Sándomé korára való tekintettel gondozásra, felügyeletre szorul, mondja Hajas Endre körjegyző, ennek alapján külön élését az önkormányzat és a falu lakossága szerint is a szociális rendelet kijátszásaként tudja csak értékelni. Szabó Sándorné a munkanélküliek jövedelempótló támogatás megállapítása iránti kérelmében 3.600 forint jövedelmet tüntetett fel, amely a tejcsamok vezetéséből származott. A kérelem valódiságát saját aláírásával hitelesítette, melyet később nem ismert el. Volt öt fejőstehenük és öt növendék állatuk is, de marhalevél róluk nem készült, s ezért „jövedelem ezen esetben szintén nem mérhető Szabó Sándomé kötelezettségszegése miatt.” Márpedig az állattartó köteles a tartás helye szerint illetékes jegyzőnél az állatok tulajdonjogának, forgalomképességének igazolására marhalevelet váltani. (Információink szerint akkoriban a faluban senkinek sem volt marhalevele.) Azt sem szabadna elfelejteni, hívja fel a figyelmet a jegyző, hogy a polgármester Szabó Sándor és fia részére több hónapra közhasznú munkavégzést biztosított pályázati pénzekből. A család 1998-ban és 1999- ben összesen 202.000 forint összegű juttatásban részesült, ezeket nem utasították el. „Egyedül Szabó Sándorné, aki ezeket nem tartja etikusnak, de azért az elsők között van a pénzek felvételekor” - állapítja meg a jegyző. Szabó Sándorné és férje eredetileg összesen 231.840 forint összeg kifizetésére tartott igényt, melyből a bírósági szakasz lezárulta után 74.910 került kifizetésre. A második szakértő költségeit a bíróság átvállalta, mondja Hajas Endre, ha ő lett volna már akkor is a körjegyző, erre nem került volna sor, hiszen nem tartható, hogy öt ön- kormányzat fizeti ki a hatodik peres ügyeit. A fiú ügye azért húzódott ilyen sokáig, mert közben kiderült, hogy bikákat adott el, s azt nem vallotta be, pedig a szociális törvény világosan előírja, hogy a jövedelemben történő változásokat be kell jelenteni. A körjegyzőségnek meg kellett kérni az adatokat attól akinek eladta, ez pedig az adatszolgáltató hibájából sok időbe telt. A jegyző megállapításaival egyáltalán nem ért egyet, hiszen tizenhárom éve külön konyhán élnek anyósával, mondja Szabóné, s bár valóban sokat segítenek neki, de azért ellenszolgáltatást nem kapnak. Nem igaz az sem, hogy az aláírását később nem ismerte el, hiszen ő volt a könyvelője a tejcsarnoknak. Egyetlenegyszer sem vett fel személyesen támogatást, nincs tehát alapja annak, hogy az elsők között van a pénzek felvételekor. Az is torz megállapítás, hogy 231.840 forintra tartott igényt, ugyanis ő nem konkrét összeget, hanem jövedelempótló támogatást kért a törvény adta lehetőségeken belül. Nem állja meg a helyét az a megállapítás sem, miszerint a fia nem vallotta be a bikák eladását. Hiszen bevallotta, de nem hitték el neki. Ügye azért húzódott ilyen sokáig, mert annak jártak utána, igazat mond-e. Igazat mondott. Szabóné szerint egyébként családjának ma már a falubeli emberekkel semmilyen konfliktusuk nincs. S reméli, hogy ez már így is marad. _________________cseri László Ré szlet a polgármesternek a bírósághoz írt leveléből: ♦ „A szakértőt a körjegyzőség akkori körjegyzője a polgármester egyetértésével hivatalból rendelte ki -141/1997. szám - a Pécsi Városi Bíróság iránymutatásainak megfelelően annak ellenére, hogy költségvonzata e kicsiny önkormányzat részére 60.000 Ft összeget tett ki. Ezen összeg a költségvetésben nem lett tervezve. Tájékoztatásul közlöm, hogy Szörény község önkormányzata a 60.000 Ft-ból összesen 12 fő rászorulót tud támogatni, figyelembe véve a központi támogatást is.” Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A pohár szelleme Felszálló ágban van az alkoholizmus. Korábban sem arról voltunk híresek, hogy az egy főre eső szeszfogyasztás azonos színvonxúon lenne a labdarúgásunkkal. Mert míg az utóbbit legfeljebb a béka fenekével összefüggésben lehet említeni, - addig az előbbi révén a világ élvonalában vagyunk. Ennek persze lehet kutatni eredőit, magyarázni társadalmi szokásokkal, egyéni útvesztőkkel, megroggyant jelennel és omladozójövőképpel, ám bizonyos szempontból minden magyarázat felesleges. Mert az alkoholizmus önpusztítás. Ezt pedig nehéz alibikkel elfogadhatóvá tenni. Pillanatnyilag Magyarországon - hangzott el egy szigetvári szakembertől a napokban rendezett tanácskozáson - egymillió 200 ezer alkoholista van. Az orvosnő azonban azt is hozzá tette, hogy sokan vannak, akik nem merik bevallani a bajt, sem maguknak, sem környezetüknek. Vagyis a mondott számnál is többen isznak, e szenvedélybetegség rabjaként. Ha az ország népessége 12 millió lenne, 10 százalék is döbbenetes arányt jelezne. De nem vagyunk ennyien, sőt egyre kevesebben, vagyis a helyzet még rosszabb. És bár legyünk a piá- zásban a világmezőny élén, a már alkoholistákként számon tartottak között azért igen kevés lehet az általános iskolás, a koraszülött-osztályokon fekvő csecsemők is kiesnek, á józan ész szerint. A mezőny tehát egyre töményebb lesz, mert feltételezhetően az idősebb korcsoportokban is a létszámhoz képest kevesebb az alkoholista, mint a 25-55 évesek között. Illetve ezzel a tömény kifejezéssel vigyázni kell. Lassan a németek is összekaphatják magukat, látva az egy főre eső magyarországi sörfogyasztást. A bor pedig hagyományos asztali kellék. Vagyis a bor-sör-pálinka-troj- ka fej fej mellett az élmezőnyben. Amilyen megkövült az italkultúránk - éjfélig minden, akkor pezsgő - ettől tényleg tisztá- ra dinka lesz mindenki. Sőt a válogatás is egyre idejét múltabb. Az 1,2 millióra pislantva valószínűleg igaz a poén: Mindegy\ csak ártson! És az alkoholt erre nem kell kétszer kérni. KOZMA FERENC A leggazdagabb A világ leggazdagabb asszonyairól készült egy összeállítás, s a rangsort immár nem Erzsébet, az angolok királynője vezeti, vagy Beatrix holland királynő, hanem egy bizonyos Helen Walton, aki a minap megörökölte a Wal-Mart diszkontáruház-láncot. Erzsébetnek, szegénynek, be kell érnie a 19. hellyel. A listavezető Helennek (férfitársaim figyelmébe: özvegyasszony) közel 50 milliárd dollárnyi tejbe aprítható vagyona van, ami nem semmi a mai világban. Olyannyira nem, hogy evvel a legtehetősebb európai férfiakat is messze megelőzi. Második a franeia Lilian Betancourt, a I 'Oréal tulajdonosa lett. A lista harmadik helyezettje egy (jelenleg börtönben ülő) olasz maffiózó, vérbeli keresztapa felesége lenne, de a listakészítő (talán óvatosságból) kihagyta a rangsorból, s helyére az amerikai Barbara Anthony került, 9,5 milliárddal. A felmérés során állítólag több száz milliomos-asszony vagyona került a terítékre, és sokféle, tudományosnak is mondható módszerrel próbálták kialakítani a megfelelő rangsort. Főleg arra tekintettel, hogy sértődés ne legyen. Eközben az is kiderült, hogy a hölgyek többsége nem munkával, hanem örökség útján (szüleiktől, férjuruktól) jutott a figyelemre méltó bankbetétekhez. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon tehetős menyecskék frontján mi hogyan állunk, azonban egyetlen kelet-európai asszonyság sem került a közzétett listán a „legjobb” kétszáz közé. Vajon miért nem? Hiszen sokan lettek milliomossá az elmúlt évek során nálunk is. Például az ex-komlói Tribuszemé (ő is börtönben vár a szebb napokra) milliárdokkal tartozik még ma is rászedett ügyfeleinek, s akad olyan ügyvédnőnk, aki sikerdíjakból kalapált össze egy kisebb summát. Módszerét azóta egyszerűen csak tocsiko- lásnak nevezzük. De minden bizonnyal az egykori keleti tömb államaiban (oroszhonban?) is akadt olyan gazdag asszony, aki a listára kívánkozik. Hiszen gyakorta robbannak a Mercedesek, s egyre több a vállalkozói megözvegyülés. hetedik oldal HOLNAP Riport A diszkók csúcsidőszakában, a hajnali órákban a klubélet állandó szereplői egyfajta álomvilágban élnek, szuper cuccok és márkás italok között - azután egy hétig tart az ébredés. A fiúk 50 felett is járni akarnak, a lányok úgy látják, 3-4 év múlva elfelejtik az egészet. Portré Garai Tibor, a misinai torony őre 1974 óta felülről nézi a világot. Néha, ha felkapaszkodik mondjuk 175 méterre a tv-toronyba, még messzebb lát. Csak egyszer félt: a legelső alkalommal. Portré Idegfeszültség és étvágy Balatonfenyvesnek 2157 állandó lakosa van, ám több mint nyolcezer üdülőtulajdonosa. Közülük minden harmadik pécsi, baranyai. Lombár Gábor tehát egy kicsit az ő polgár- mesterük is - főleg nyaranta és sokuknak személyes ismerőse.- Milyen egy üdülőtelepülés vezetőjének lenni?- Csodálatos és nehéz. Az ösz- szes infrastruktúrával a lakossági csúcsidőszakra kell készülnünk, ami borzasztóan megerőltető, hiszen a költségvetési támogatásokat a lakosság száma után kapjuk. Az adóbevételnél viszont kedvező helyzetben vagyunk. Ugyanakkor az önkormányzat működésének sok a potenciális kritikusa.- Van pécsi kötődése?- Fenyvesi voltam világéletemben, a szakiskolámat pedig Székesfehérváron végeztem. Ám amikor még csak udvaroltam későbbi első felségemnek, 1977 és 1979 között sokat jártam Pécsre. Életem egyik legszebb korszaka a színház közelében zajlott, ahol ő ügyelő volt. Szülői hatásra lett építész?- Nem. Anyám pedagógus volt, apám mezőgazdász. Barátaim közül viszont többen építőipari vonalon tanultak. Az általuk meséltek alapján tinédzserként szimpatikusnak tűnt szakma.- Csak nem bánta meg?- Semmiképpen. Az építési igazgatás során pedig sok emberrel találkoztam, ennek polgár- mesterként is nagy hasznát veszem: megtanultam a türelmet.- Van a Balatonhoz kötődő hobbija?- Csak volt. Egy időben nagyon szerettem horgászni, de belekeseredtem a halhiányba. Most az erdőket járom. A focinak sem lehet ellenállni, pedig egyre nehezebb futkosni.- Régebben is ilyen tekintélyes volt a termete?- A versenysúlyom 68-70 kiló volt, de „sikerült” 100 kiló fölé növelnem.- Ez a munkája nyugalmassá- gát jelzi?- Érdekes módon én felfokozott idegállapotban fergetegesen tudok enni. Egyébként vidám természetű vagyok. Nem egykönnyen csüggedek el, akkor viszont elég nehéz kizökkennem abból a lelkiállapotból.- Hosszú távra tervez a politikusi pályán?- Én inkább településmenedzsernek tartom magam. Ebben a pozícióban ciklusonként mindig benne van a visszavonulás esélye. Én mégsem tudok négy években gondolkodni, tervezni. DUNAI IMRE Lombár Gábor 1958-ban született Keszthelyen. Magasépítésztechnikus. A Balalonmáriai ÁFÉSZ-nél, majd 1981-től a fonyódi tanács műszaki osztályán dolgozott. 1992. január 1-jétől Balatonfenyves önálló lett, azóta a település polgármestere. Élettársi kapcsolatban él. Fia 21, lánya 5 éves. )
