Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-11 / 188. szám

2000. JÚUUS 11., KEDD HÁTTÉ R - RIPORT Egy bár fényeinek homályos háttere Miután Baranya Megye Önkormányzata feliratkozott az önhibáján kívül hátrá­nyos helyzetbe került többi megye közé, aligha akadhat fontosabb pénzügyi fel­adata, mint központi forrásokhoz jutni, hogy gazdasági egyensúlyát megőrizze, illetve értékesíthető vagyontárgyait pénzzé tegye. Az utóbbi sem könnyű feladat. Homályos cégek és nehezen fizető partnereken túl ott a további nehézség: fogyó­ban van, amit még el lehetne adni. A közgyűlés legutóbbi ülésén is téma volt az önkormányzat költségvetési kiadásai­nak mérséklésére hozott intézkedési terv végrehajtása. Része ez annak a stratégiá­nak, amelynek célja az önkormányzat működőképességének megerősítése, gazdasági­pénzügyi, likviditási helyzetének stabilizálá­sa. Az áprilisban elfoga­dott határozat életbe lé­pése óta bonyolult, a kí­vülálló számára nehezen követhető számítások révén kísérik figyelem­mel az önkormányzat intézményeiben dolgozók létszámának alakulását, a hozott intézkedések révén megtakarított összegeket. Csak példaként említve a Megyei Kór­házat, innen 66 ember távozásával szá­molnak. Ennek természetesen költség­vonzatai is vannak. A mentesítésre, vég- kielégítésre megközelítőleg 19 millió fo­rintra van szükség, ám az önkormányzat szakemberei úgy számolnak, hogy ebben az évben a megszorító intézkedések 29, 2001-ben pedig már 33 millió forintot eredményezhetnek. „A Drávaszaboks Kisáruház Kft.-ben a Baranya Megyei Önkormányzat 19 száza­lékos kisebbségi tulajdonrésszel rendelke­zik. Semmi sem indokolja a részesedés fenntartását. Vevőként reálisan a jelenlegi többségi tulajdonos jöhet szóba. Nehezíti a kérdést, hogy a társaság eddig nem hí­vott össze mérleg-jóváhagyó taggyűlést, az ügyvezető nem érhető el. Elképzelhető, hogy a Cégbíróság eljárása kell a törvé­nyes működés helyreállításához. Mérleg nélkül még becsülni sem lehet az üzlet­rész „könyv szerinti” értékét, azt pedig végképp nem, hogy a többségi tulajdonos milyen áron hajlandó annak megvételé­re. ” - olvasható a meghökkentő bekezdés a közgyűlési anyagban.- Az olvasottakból mintha az derülne ki, hogy a megyei közgyűlés felületesen kísérte volna figyelemmel befektetett tőké­je sorsának alakulását - jegyzem meg Gulyás Emilnek (első kis képünkön), a közgyűlés gazdasági bizottsága elnöké­nek.- Emlékezetem szerint úgy hat-hét éve egyszerűen kiesik ez a cég a közvetlen lá­tókörükből. Valami jogi furfang lehet mö­götte, homály körülötte. Minden évben a költségvetés elkészítésekor felmerült, hogy a megyei önkormányzatnak el kelle­ne számolnia a Drávaszaboks Kisáruház Kft.-vel, de a cég valóban elérhetetlen. Mégis bizonyos türelemmel kellett len­nünk, mert nem volt kizárható, hogy a fellendülő határ menti forgalom eredmé­nyeként lábra kap. Annyit pénzügyi ol­dalról azonban meg kell jegyezzek, hogy ez a számunkra láthatatlan működés a megyei önkormányzatnak ráfizetést nem eredményezett, igaz, nyereséget sem ho­zott. A szóban forgó kft. azonban csak egy azok között a gazdasági társaságok kö­zött, amelyekben a megyei önkormány­zat érdekelt és amelyekből most, hogy a nadrágszíjat felettébb szorosra kénytele­nek húzni, a tulajdonrész mobilizálásával pénzt szeretnének kivenni. Vannak üzle­tileg vállalkozásnak minősülő, illetve ilyennek nem minősülő cégek is ezek kö­zött. (Táblázatunk.) Ezek között a közhasznú társaságok esete sem éppen reménnyel kecsegtető. Ezek ugyanis üzleti értelemben nem te­kinthetők befektetésnek. A megyei ön- kormányzat akkor fektetett tőkét egy kht.-ba, ha annak céljaival egyetértett. Ha ez a cél már nem fontos, kiszállhat, és megnyílik a lehetősége az értékesítésre. De csak elvileg, mert gyakorlatban az ilyen társaságokban lévő üzletrész érté­kesítésére nincs esély, vagyis az ilyen szervezetbe fektetett tőke az önkormány­zat számára elveszik. És most az a különös helyzet áll elő, hogy az eddig kft.-ként működő Dunán­túl Autópálya, amelyben részesedése van a baranyai önkormányzatnak is, átalakul kht.-vá, vagyis meggondolásra késztető, mi legyen az önkormányzat ide fektetett pénzével. Lehetne még pénzt „csinálni” a Me­csek Tours Kft. üzletrészéből is. Ezt elvi­leg - a tulajdonostárs hozzájárulásával - szabadna értékesíteni, ám az önkormány­zat már kinyilvánította, hogy hosszabb távon a társaság többségi tulajdonosa akar maradni. Azután itt van a kitűnően működő Harkányi Gyógyfürdő Rt., rész­vényei kapósak lehetnének, ám stratégiai vagyonelemet jelentenek. Ha mégis szóba kerülne részvényeladás, azt a képviselő- testületnek kell jóvá hagynia. A Baranya Megyei ATI Kft. teljes üzlet­része eladható. Hogy mennyit ér a tulaj­donrész, nagyban függ a társaság jelenle­gi székhelyének sorsától.- Eddig az önkormányzat felénk sem­mit sem jelzett, mi a célja a Hengerma­lom utcai épülettel, ahol a kft. székhelye van - mondja Litványi Tibor (második kis képünkön), az autósiskola vezetője. - Mi is tudomást szereztünk a megyei önkor­mányzat elé június 27-én került anyag­ban írtakról, s annyit tudtunk tenni, hogy már 30-án összehívtuk a dolgozóinkat, felmérjük, van-e szándék a 10 millió fo­rintot érő kft. megvételére. Hangsúlyo­zom, hogy ez csak a kft. értéke, az épület természetesen nincs benne. Tény azon­ban, hogyha a menedzsment, vagy a dol­gozók megvásárolnák az ATI Kft.-ét, ak­kor innen el kellene költözniük. Rajtunk kívül azonban ha jól emlékszem hét bér­lő is van az épületben, nekik nyilván az önkormányzat döntésétől függ majd a jö­vőjük. Egyelőre azonban csak annyi körvona­lazódik, hogy ennek az épületnek az el­adása legkorábban jövő évben jöhet szó­ba, 200 millió forint a most megjelölt ára. Ingatlana még meglehetősen sok van a megyei önkormányzatnak, amelyekből pénzt remélhet. Ezek egyike a bakócai kastély, amelynek piacra helyezése jól jellemzi, milyen nehézségekbe üt­közhet egy ingat­lan eladása. A szó­ban forgó épületet a múlt év vége felé több alkalommal pályázati felhívás­sal meghirdették. A licit december 9- én lett volna, de nem volt érdeklő­dő, ezért meghiú­sultnak minősítet­ték. Idén tavasszal is közhírré tették az eladási szándé­kot - még az inter­netet is igénybe véve ám írásban senki, szóban is csak egy belga jelentkezett. Ő meg is nézte a kastélyt, választ április közepére ígért, végül azonban visszalépett. így a május 30-ig - a pályázatok beérkezési határide­jéig - nem is volt több jelentkező. A bakócai kastély változatlanul a megyei önkormányzat pénztárcáját terheli. Elképzelhető, hogy a Drávaszaboks Kisáruházba - bár ez nem kht. volt, ha­nem kft. - befektetett 19 százalék éppen úgy elveszik, mintha É közhasznú társaságba invesztált volna a me­gyei önkormányzat. A társaságról a faluban csak annyit tudnak, hogy nincs már. Tele­fonkönyvi bejegyzése sincs. A kft. azonban nincs nyomtalanul a ho­mályban, sőt fényár ra­gyogja be. A helyén már évek óta egy, a kaszinózás és szerencsejáték világát fel­idéző nevű bár üzemel. MÉSZÁROS ATTILA A BARANYA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT BEFEKTETÉSEI (EZER FORINT) Drávaszabolcsi Kisáruház Kft Pécsi Ipari Vásár Kit. Déli Autópálya Rt. Macsektours Kit. Harkányi Gyógyfürdő Rt. ATI Kft. Baranyai Alkotóleiepek Kht. Dunántúli Autópálya Kit. Regionális Int. és Kuni. Központ Kht. DéHlunántúli lóogenlorgalmi Kht. Orfű Kht. Munka - Pécs, Baranyáért Kht. 2000 550.000 Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal KOZMA FERENC Úttörővasút Valójában Úttörővasút sincs már (amit Rákosi pajtás ava­tott), s másként hívjuk annak pécsi, kicsinyített mását, ami az állatkerttől a vidámparkig vitte (viszi) mindazokat, akik az erdő mentén bandukolva, nosztalgiából csak felülnek rá. Főleg nagypapákat, unatkozó kis unokákkal. Öreg a pálya, még öregebb és valószínűtlenebb már mind­az, ami ehhez a múlthoz köt sokunkat. Ami olykor a lelkün­ket melengeti. Hiszen annak idején magam is ott tüsténked­tem mint önkéntes bozótirtó, általános iskolásként és úttörő­ként a „Tiéd az ország, magad­nak építed!” mottó jegyében, ami sokkalta jobb volt persze, mint tanórára járni, dolgozatot írni vagy felelni. Téglajegyekért harcban szálltuk meg a terepet, s hajói emlékszem, a pécsi, el­ső kerületi iskolák versenyében (akkor még voltak a városnak kerületei is) toronymagasan mi gyűjtöttük a legtöbbet.- Mi lesz majd itt? - kérdez­tük.- Úttörővasúi - mondta a ta­nár bácsi.- Olyan, mint Budapesten?- Talán még szebb is. Csak igyekezzetek gyerekek. Aztán emíék-dicsőségtáblák kerültek a létesítményekre (pél­dául az állatkert bejárati be­tonfalára: építették a város dol­gozói 45.367 óra társadalmi munkában), és ebben mi is ott voltunk néhány száz órával. Azóta 38 év múlt el, sarkai­ból fordult ki és át a világ, s ma már nem úttörővasút a pé­csi sem, csak amolyan kisvas­út, fél kilométeres, bozótos. So­se építették tovább az eredeti tervek szerint, s nem is fogják, minden bizonnyal. Már azt hit­tem vége, de a minap főnixma­dárként újra éledt, s mint hír­lik, kisvasutas napközis tábort szerveznek a mávosok segítsé­gével a pécsi gyerekeknek, akik ünneplőbe öltözve várják hétvé­geken az utazni vágyókat. Hosszú évek után először. Jövő­re pedig még nagyobb tervek­kel, bentlakásos kismasinisztá- kat szeretnének képezni, kü­lönlegesen valódi örömet sze­rezve nekik ebben az inter­netes, virtuális vakációkban. E hírben is ott a változás. Csak a mozdony és a három kocsi ugyanaz, a régi. És talán a gyermekálmok sem változtak sokat. MÉSZÁROS B. ENDRE ______________ Az onosságtudat Nem tudom hol rontottuk el. Talán Trianonban, de az is le­het, hogy már a Verecká-szoros- nól. Nemzetünk szerteszét szó­ródik a világban, s bár a törté­nészek olykor-olykor átértékelik a múltat, a jelent többnyire jó példaként említve, az idő rostá­ján rendre kihullanak a sorsfor­dulókhoz kapcsolható olyan . mellékes tényezők, mint az ér­zelmi kötődések, a személyes emlékek. Most például szakmai csoport állapította meg hazánk­ban, hogy az itt élő 13 nemzeti kisebbség igen jól asszimiláló­dik. A beolvadásuk elkerülhetet­len, vélekednek a tudósok, a nemzetiségi továbbélés csupán öt-tíz évig tarthat, a vegyes há­zasságok, a költözések révén a folyamat megállíthatatlan. Anyanyelvként pedig ezek az emberek olyan régies változatot használnak, amelyet az anyaor­szágukban már tájszólásként sem igen értenek meg. Ez persze Baranyában sem könnyen megkerülhető kérdés. És az említett felmérésnek ellent mondani látszik mindaz, amit különböző szervezetek - közöt­tük természetesen a nemzetisé­gi, kisebbségi tömörülések is - tesznek annak érdekében, hogy az ősi kultúra, szokások, de mindenek előtt a nyelv életben maradjon a jövőnek is. Ismerősöm anyja székely, aki a U. világháború végén a rövid ideig tartó határnyitáskor jött át Magyarországra. Apja felvidéki, akit a 40-es évek végén telepítet­tek „vissza”. Gyermekeik már az ősi-új hazában születtek, s mondhatnánk: maguk sem tud­ják, hogy román, Szlovák, vagy magyar származásúak. Persze a valóságban nagyon is magyar­nak tartják nemzeti hovatarto­zásukat, sőt háromszorosan magyarnak. De a nálunk élő szlovákok, románok, svábok hi­ába utaznak német földre, Ro­mániába, vagy Szlovákiába, idegeneknek tartják őket - álla­pítja meg a felmérés. Igaz, Ma­gyarországon sem jobb a hely­zet, tíz év után is nehezen fo­gadják be az erdélyieket, fő­ként, ha ugyanarra a munka­helyre pályáznak, mint mi. Tehát igen nehéz kérdés, hogy valójában hány millió magyar él a földgolyón. Csak az bizonyos, hogy a „szak”-em- bereknek pár év múlva erre is határozott válaszuk lesz. hetedik oldal HOLNAP Riport Különös csatáikat szülnek olyan kistelepülések történései is, mint amilyen például Szö­rény. Itt ombudsman! hivatal, körjegyzőség, szakértők is közreműködtek abban, hogy egy személyesnek tűnő ügy le­záruljon - ha ilyen ügyeknek egyáltalában van vége. Portré Lombár Gábor Balaton- fenyvesen megorrolt a ma­gyar tengerre. Korábban horgászott, ma már a hal­hiány miatt egyelőre nem megy a vízpartjára. A tele­pülés polgármestereként vi­szont hosszú távon gondol­kodik. Portré Ez mind, mind pécsi kesztyű... A Hunor és Déri János összetartozó fogalmak. A műhelyek illatából töltekezik nap mint nap, s a mívesen elkészített divatkesztyűről, mint az esztétika felső fokáról beszél. Ma­gának sose varrt (?) ugyan, de ott volt a közel 26 000 mo­dell megszületésénél. Mert akár hisszük, akár nem, 1958 óta ennyi modellből készült kisebb-nagyobb széria a Pécsi Kesztyűgyárban - a Hunorban.-Az a hír járta, hogy még Afriká­ban is eladna kesztyűt, ha na­gyon akarná.- Meg fog lepődni. Különféle sport- és motoroskesztyűket vit­tünk a múltban Afrikába is, és ek­ként volt közismert a szlogenünk, hogy ott kell lennünk minden földrészen.- „Ez mind, mind pécsi kesz­tyű...” A hazai reklám egyik leg­jobban sikerült darabja fűződik a nevéhez.- Egy jó iparosnak tudnia kell, hogy hol él, a vevőnek pedig azt, hogy hon­nan, milyen kultúrával a háta mögött készült az a termék, amit meg akar venni. Én minden „étlapon”, min­den gyári katalóguson megírtam a város és a Hammerli gyár törté­netét, s igyekeztem a kesztyűk mellé e vidékre is felhívni a figyel­met. Lokálpatrióta volnék.- A nagy kesztyűgyárat a rend­szerváltás megviselte, s négy kft.- ben született újra.- Mint a főnixmadár. Csupán a nagyüzem bukott a piaci viszonyok változása, a banki hitelezés-finan­szírozás miatt, és nem a dolgozók szakértelemében, hozzáállásában keresendők a gondok! A munkások szakmai tudása, a szabászaink re­ceptjei nem csak könyvből valók. Mindenki a szívében is hordoz va­lamit, ami a termékbe kerül. Cso­dákra képesen. Az életemet itt él­tem le, s nagy örömöm, hogy a cég­gel együtt öregedhettem meg.-A jó kesztyű...- Finom, báránybőrből készül.- A minap megkereste egy an­gol kiadó.- A világ különleges múzeu­mairól készítenek könyvet. Érte­sülve a siklósi várban lévő kesz­tyűmúzeumról, kértek, írjak róla egy fejezetet. Ugyanis ilyesmi nincs másutt.-Mi a hobbija?- Ifjabban beutaztam a környe­ző országokat a feleségemmel, so­kat diáztam, s beszámoltam a látot­takról olykor a TIT rendezvényein. Levéltárban kutattam a város ipar- történetét, a gyárról írt könyvem forrásmunka. De mindenekfelett a pécsi kesztyűsök világa vonz. Köz­tük lenni alkotó módon a legna­gyobb öröm, ami egy ilyen ma­gamfajta embert érhet. KOZMA F. Déri János, a pécsi kesztyűs szakma nagy öregje 1925-ben született Dunaföldváron, de 1938-fól Pécsett él Negyvenekét éve kesztyűsza­bászként kezdte, s lett belőle műszaki fejlesztő és marketing szak­ember. Nyugdíjas, de ma is dolgozik. Pécs ipartörténetének kutató­ja Múzeumalapító. Nős, felesége nyugdíjas, egy lányuk van. > i r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents