Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
2000-07-10 / 187. szám
2000. Július 10., hétfő HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Hatmilliónak nem jut szabadság A többség nyaralás helyett is dolgozik Nem a szándék, inkább a pénz hiányzik. Ma a magyar családoknak csak 18-19 százaléka tud nyaralni menni, a többiek otthon töltik a szabadságukat. A felnőttek 60 százalékának életmódjából teljesen hiányzik az üdülés. Baranyában legfeljebb 35 ezer forintot tud költeni valaki egy esztendőben a pihenésre, az utóbbi években pedig a munkavállalók majdnem a felének teljesen le kellett mondania a nyári utazásról. Évek óta egy kis balatoni házon osztozik meg az egész családdal a pécsi Bodnár András, aki abban a két hétben, ami rá jut, feleségével és két kislányával telepedik be a harminc éve épült, és azóta csak a szükséges felújításokon átesett bungalóba. Tizenöthúsz évvel ezelőtt még az Adriára jártak, barátokkal, csapatostul, hetekre. A gyerekek miatt mennek a vízhez, állítja, mert a part különben drágább, mintha Pécsett maradnának, sőt, ha nagyobbak lennének a lányok, inkább utaznának velük húsz órákat egy olcsóbb tengerpartig. Ezt teszi, igaz csak egyedül, a néhány éve elvált Tünde, aki a turistadömpinghez igazodó, szokványos görög, olasz, spanyol helyeket már bejárta. Egész évben gyűjt, hogy aztán tíz napra kikapcsolódhasson, á la carte reggelivel, és legalább egy fakultatív utazással. Kálmán Jánosné családjában viszont csak a gyerek fog nyaraim az iskola szervezte táborban. A család esetleg elmegy idén Ópusztaszerre, de ehhez hármuknak majdnem 15 ezer forintot kellene összeszedni. Kálmánná most azt fontolgatja, hogy inkább a fővárost nézné meg, talált ugyanis egy olyan pécsi utazási irodát, ahol a budapesti kínai piacra vagy 150 forinttal olcsóbban vinnék fel, mint a távolsági busz. A megtakarítás pedig számít ott, ahol az egy főre jutó jövedelem még 28 ezer forint sincs. A Társadalomkutató Intézet vizsgálatai alapján havi nettó 50 ezer forint egy főre eső jövedelem tájékán kell keresnünk a töréspontot, az ugyanis az az összeghatár, amely fölött a családok többsége már vállalkozik az utazásra. Elég elkeserítő adat, hogy például 1993 és 1998 között az ötven év felettiek 76 százaléka egyetlenegyszer sem üdült, de a társadalom szegényebb felének 70 százaléka is ugyanígy járt. A rendszeres nyaraKis turistaismertető lás lehetősége csak a társadalom 18 százalékának jutott osztályrészül. Évenként csak a jómódúak nyaraltak, ők legalább 60 ezer forintot szánhatnak erre, ami az éves jövedelmüknek 5,6 százaléka. Azok viszont, akik megtehetnék, gyakran időhiányban szenvednek, s ezért a gazdag közép- és felső vezetők, vállalkozók, befutott értelmiségiek közül is csak minden második utazik el, igaz, ők már külföldre, Európába, vagy egzotikus helyszínekre. Ilyen utakra csak az ínyencek vállalkoznak, akik életük álmát akarják beteljesíteni, mondja az egyik pécsi -utazási iroda vezetője, Kovács Józsefné. A kíváncsiságnál biztosan több kell például annak, aki Indiába vágyna, ahová még az utó- szezoni ár is majdnem egymillió forint. Izland, Brazília, Libanon, Irak, Mexikó, Kalifornia és Hawaii majdnem a feléből is kijön. Ilyen utakra inkább csak a fővárosban van kereslet, azok, akik Baranyában érdeklődtek idáig, külföldről települtek hazánkba. Az irodavezető tapasztalatai szerint a legtöbben most Horvátországba kívánkoznak, de Tunézia, Ciprus, Mallorca is kezd a kedvelt célpontok közé kerülni. Á szegény rétegek teljesen leszakadtak, a nyugdíjasok külföld helyett üdülési csekkekkel próbálkoznak, már ha jut nekik. Sok viszont a fiatal, akik kedvezményes igazolványokkal felszerelkezve indulnak Nyugat-Európába. Görögországot még mindig sokan szeretik, de az egyénileg utazók tartanak az olyan büntetésektől, amelyeket a szerb vidékek rendőrei róhatnak ki rájuk, ellenőrizhetetlen és ismeretlen közlekedési szabályokra hivatkozva. Az ilyen úti vámszedők elkerülésére sokan a Pécsről induló, de gyakran a nagyobb településeken is megálló, és utasokat begyűjtő buszjáratokat választják, és nemcsak a hellén partok felé. Akár elutazik valaki, akár nem, a szabadság napjai alatt gyakran megszaporodnak a konfliktusok a családtagokkal. Azok az emberek, akik korábban (ahogyan a Központi Statisztikai Hivatal Baranya Megyei Igazgatóságától kapott adatokból kiderül) napi legalább nyolc órát töltöttek kereső- és termelő- tevékenységgel, 150 percet néztek tévét, 20- 23 percet beszélgettek, és összesen csak 32 percet fordítottak a gyermekük ellátására, a szabadság idején egyszerre csak „egymásra szabadulnak”. A pécsi Honvédkórház pszichológusa, Tönkő Ildikó szerint az ilyenfajta „összezártság” kihozhatja a már egyébként is meglévő feszültségeket.- A szabadság alatt együtt töltött idő hasznos lehet a kapcsolatok alakítása szempontjából - állítja. - Jobb az érzéseink, gondolataink, saját véleményünk felvállalása az elrejtésük, elfojtásuk helyett. Ha a család elutazik, legyen része a nyaralásnak az együttes élmény, a közös helyzet megélése, ilyenkor lehet ugyanis a másikat jobban megismerni, aktuális állapotáról tájékozódni. Ne riadjunk meg, ha a másik ingerült, vagy feszült az első napokban, nem biztos, hogy ez nekünk szól. Alapszabály, hogy ne agresz- szióval válaszoljunk az agresszióra. Különösen a külföldi utazásokon fordul elő, hogy egynyári szerelmek, flörtök születnek. A szakember szerint ez teljesen érthető, hiszen ilyenkor felszabadultabb, oldottabb az ember, gátlásait félreteszi, s az idegen közegben olyasmit is megenged magának, amit máskor nem. A szabadság persze nem szabadosság, ezt is hangsúlyozza dr. Bolberitz Pál pápai prelátus, országos prézes egy írásában. A szabadságról így fogalmaz: „A hétköznapi, kenyérkereső munkától való felszabadulás - egy meghatározott időre - alapvető emberi jog, amit a munkaadónak biztosítania kell minden munkavállaló részére. Ha a munkáltató ezt nem teszi, akkor a kizsákmányolás bűnét követi el. A kizsákmányolás lényege az, hogy a másik érdekeit nem veszi figyelembe, sőt emberi méltóságában megnyomorítja a neki kiszolgáltatott személyt. Ha valaki a másikat nem célnak, hanem pusztán eszköznek tekinti, az vétkezik.” Ezek a gondolatok is jelzik, hogy a szabadság (akár pihenésként, akár filozófiai értelemben utalunk rá), nem abból kell, hogy álljon, hogy valaki az otthon elmaradt munkákat végzi ilyenkor, nagytakarít, a kertet gondozza, vagy éppen napokig alszik. A szabadság arról is szól, hogy az üdülésből lassan teljesen kimaradó hatmillió magyarnak is legyen lehetősége teljes emberi életet élni úgy, hogy közben a napi hajszában szétzilált belső nyugalmát is képes legyen újra megteremteni. HODNIK ILDIKÓ GY. Kalandozó: egyéni utakon jár, vagy kisebb társasággal, gyakran adrenalinfüggő, akit a vadvízi evezés dob fel. Ha tengerparton nyaral, legszívesebben sárkányrepülve vízisízne. Rajong a túlélő- táborokért, és a festékpisztolyos csatákért. Új ökoturista: mivel már nincsenek vidéki rokonai, akikhez leutazhatna, hátizsákkal fedezi fel a tájat. Kár, hogy hajsamponnal mos fejet a tiszta patakban. Otthonteremtő: hasonlít kissé angol és német társaihoz, akik bárhol létrehozzák a kis Britanniát és Germániát. Igaz, ő a hazai miliőt nem a vendéglátóktól várja el, a paprikás szalámival és az itthonról kicipelt ellátmánnyal maga teremti meg. Virtuális turista: ki sem mozdul a szobájából, egész nap a neten lóg, pálmafás képet is csatolt fájlban küld a barátainak. Igaz, a sós tenger illatát nem érzi soha, és nem hallja a hullámok morajlását sem, de kielégíti a hangkártya is, és a képzeletbeli vándorlás. Az egyik legkedveltebb célpont a szabadság eltöltésére Horvátország, de a kispénzűek még a Balatonra sem jutnak el fotó: müller a. MÉSZÁROS ATTILA Gyorsított lyuk Szenzációs buliba kezdett bele az emberiség. Laboratóriumi körülmények között csinálnak - vagy akarnak csinálni - fekete lyukat. Az Univerzum e fantasztikus szülöttéről csak annyit kell tudnunk, hogy iszonyú energiái vannak, és mindent elnyel vonzereje révén, amit csak elér. Pillanatnyilag ez a földi tudomány legújabb próbálkozása. Ez az eltüntetés valahogy - legalábbis az Univerzum baranyai határok által nevesített részén - nem annyira új. Any- nyit azonban ez esetben is meg kell jegyezzünk, hogy a fekete lyuk születéséhez fel kell gyorsítani az anyagrészecskéket. Először gyorsítás, majd eltűnés. Természetesen nem kozmikus méretekben dolgoznak a kísérletezők, ám közös nevezőnek fellelhetjük a számos tudós által hangoztatott felismerést: a piramisok és a kozmosz törvényszerűségeinek összefüggését. Mármost egy sajátságos piramis (játék) mély nyomot hagyott Baranyában is. Először gyorsítás, majd eltűnés. Az amerikai tudósok azonban- itt kezdődtek a kísérletek a fekete lyuk előállítására - egyelőre sehol sincsenek hozzánk képest. Ők ugyanis csak mikroszkopikus méretű lyukban gondolkodnak, mi pedig már eljutottunk egy egész piramis eltüntetéséig. Ezt követően né-. mi visszafejlődésről kell beszélnünk, de ez majdnem törvényszerű. Döntően pénzre emlékeztető anyag - bár ebből elég sok, de még mindig kétségtelenül kisebb formátumú, mit egy piramis - tűnt el, viszont utána megint gyorsítás következett. Ennek eredményeként már ember nagyságú anyaghalmazok tűntek el, negatív töltettel, tényleg nagyon gyorsan, méghozzá sokak számára megmagyarázhatatlanul hosszú ideig. Mármost azért maradt valami látható nyoma is ennek az eltűnt piramisnak. Komoly épület, megtollasodott rokon, ilyenek. A tudósok szerint a fekete lyukban tulajdonképpen a semmi van. Az anyag létezésének egy ismeretlen variációja. Baranyában ennél is előbbre tartanak. Az anyag nem vész el, csak nincs. Bár ez nem feltétlenül törvényszerű, viszont tapasztalatokon alapul. CSERI LÁSZLÓ ________________________ Ló pelenka Ha kimegy az ember a pécsi utcákra, terekre, ami ilyen nyári napokon gyakran megesik, lép- ten-nyomon találkozik a kutyák által elpotyogtatott végtermékekkel. Ezek annak ellenére sem okoznak felhőtlen örömöt, hogy végül is olyan anyagról van szó, amely kiválóan szervesül az anyatermészetbe. Mert mégiscsak úgy gondolnánk, hogy a játszóterek, parkok és utcák harmóniáját zavaró apró tényezők ezek, melyek egy valamit is magára adó nyugati országban erre a célra gyártott apró kis eszközrendszerrel a kutyák gazdái által eltávolításra kerülnek. Az pedig kifejezetten szerencse, hogy a hatvanas években még számosnak mondható lovak, melyek szenes-, szódás- vagy éppen jegeskocsit húztak, eltűntek, s a lócitromokat nem kell kerülgetni. Bécs belvárosa még ma is tele van az idegenforgalom szolgálatába állított hintákkal, melynek a bő lócit- romtermés a következménye, de már nem sokáig. Szigorú intézkedés meghozatalát tervezik: be kívánják pelenkázni a lovakat speciális, eldobható lópelenkákkal. Ha a lópelenka korszakban aztán valamelyik állat mégis elpotyogtatna ezt- azt, szigorú pénzbüntetésre ítélik a gazdáját. A bécsi ötlet mintájára nem elképzelhetetlen nálunk a kutyapelenka piacra dobása, s kötelezővé tételét az önkormányzatok, de akár a kormány is támogathatná, természetesen a szociális szempontok figyelembevételével. Létminimum alatt élő és kóbor kutyák ingyen, a luxuskörülmények között élők térítés ellenében juthatnának hozzá a pelenkához, az értelmesebbek arra is megtaníthatok lennének, hogyan húzzák fel maguknak. Amelyik pedig erre nem hajlandó, el kell kapni, és rácibálni. Ha pedig ez elől elszaladna, ma már nem jelenthet gondot. Egy orosz mérnök ugyanis belső égésű robbanócipőt fejlesztett ki, amelynek segítségével négymétereseket lehet lépni, s egy tankolással fél óra alatt húsz kilométert megtenni. Valamennyi pelenkázatlan kutya és ló elkapható tehát. De akár kiszaladhatunk a világból is. Talán ez lenne a legjobb. Portré Tollal és riportermagnóval Majdnem ötven éve, szinte naponta belép a pécsi stúdió nagykapuján; egy ideig itt is lakott, az alagsori részen, ahol ma a munkatársak szobái vannak, és speciális magnókkal a vágószobák. Mutatja, hogy hol volt a konyhája (messze az ifjúság), ahol az akkoriban szintén kezdő újságíróval, Rab Ferivel kotyvasztottak időnként némi harapnivalót. hetedik oldal HOLNAP Riport Egy bár fényeinek homályos háttere. Valójában 19 százalékos kisebbségi tulajdonrésszel rendelkezik a Drávaszabolcs Kisáruház Kft. -ben a Baranya Megyei Önkormányzat, ám hat-hét éve kiesik a cég az önkormányzat közvetlen látóköréből. Valami jogi furfang lehet mögötte, homály körülötte. Portré Ez mind, mind pécsi kesztyű. A Hunor és Déri János összetartozó fogalmak, hiszen a cég műszaki embere, marketingmenedzsere ott volt az 1958 óta született 26.000 modellnél.- Szerintem ma sem választanál másként.- Valójában örömökkel és gyötrődésekkel teli, változatos életet adott nekem a rádiózás. Sokféle rendszert, politikai kurzust átéltem, s próbáltam a munkám során mindig megkeresni azt, ami valójában a hatalom lététől független. Izgatott a kisember, igyekeztem a perifériára szorultak gondjait, problémáit észrevenni, melléjük állva a világukat bemutatni. Ma is ezt csinálom. Ekként a rádiózás alapozta bennem az írót is; a témát a mindennapok adták. Első nagy siker és vihar, az „Uránbányászok".- Pro és kontra, sokféle indulatot kavart ez a riportno- vellás kötet, amiből később sikeres darab is lett a Nemzeti Színházban. Ami akkoriban, 1974-ben szokatlan volt, őszinte, valós képet szerettem volna felrajzolni a bányászokról, elmondva örömeiket, gondjaikat, ami sokaknak nem tetszett. Akadt, aki megfenyegetett, meg akart verni érte, igaz, mások pedig melegen gratuláltak.- Mi vagy tulajdonképpen: író vagy riporter?- Ott lenni a frankfurti könyvvásárban saját kötettel, valóban felemelő, ám ez a riportermagnó is nagyon hozzám nőtt. E kettősségben élve inkább írónak mondanám magam... vagy ki tudja? Valójában mindkét világban ott vagyok, de mindkettőből ki is rekedve. Magányos harcos lehetek.-Mi az oka ennek?- A kettő együtt is teljes embert kíván, s egy nap csak huszonnégy órából áll. A munka mindig hajtott, a családom nagyon fontos, s eközben nem jutott időm barátságokat ápolni, vagy ahogyan ma mondják; „közélni”. Mára már sokkal bölcsebben látva a dolgokat, megbékéltem a sorsommal.- Némi keserűséget érezhetek a hangodból?- Szó sincs róla. Rövidesen indulok riportkészítésre, egy újabb könyvem nyomdai munkálatok előtt áll, ami nem önéletrajzi ugyan, de szép-keserves életem sommázata. Gyakorta hív a szőlőm is. Van vagy száz tőke, főleg chardonnay és olaszrizling. Akik ittak belőle, azt mondják, jó bor. KOZMA FERENC László Lajos rádióriporter és író Székszárdon született, de ma inkább Pécshez kötődik, hiszen a Pécsi Rádió megalapításától a stúdió az egyik otthona Ma már nyugdíjas, de dolgozik tovább. írói munkásságát novellák, riportkötetek és szociográfiák adják Felesége is nyugdíjas, két felnőtt gyermekük, három unokájuk van. < > { > t, i
