Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-08 / 185. szám

I 2000. Július 8., szombat HATTER RIPORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal Az önkormányzatiság erősítésével Európához Félidei beszélgetés baranyai országgyűlési képviselőkkel (3.) - Dr. Toller László A pécsi 3-as számú választókerület képviselője, dr. Toller László (képünkön) sa­játos helyzetben van: nemcsak ismétlő, vagyis újraválasztott honatya, de egyben az ország egyik legnagyobb városának szocialista, vagyis ellenzéki polgármeste­re is az utóbbi bő másfél évben. Az ő esetében a képviselői és polgármesteri vá­lasztási ígéretek szükségképpen összemosódtak 1998-ban.- Képviselő, majd polgármester-jelöltként a város és a térség legégetőbb gondjait jelentő feladatokként tűzte ki célul a lakásépítést, a távfűtés lakossági terheinek enyhítését, az infrastruktúra fejlesztését, a város megköze­líthetőségének a javítását. Hogyan illeszke­dett ez az MSZP országos programjába?- Országosan több demokráciát, az ön- kormányzatok erősítését, a kisebbségek helyzetével kapcsolatos szabályozás újra­gondolását ígértük, továbbá a költségvetési stabilizáció eredményeinek lakossági hasz­nosítását jelöltük meg kiemelkedő feladat­ként. Ám más erők kerültek kormányrúd­hoz. Én a kormányprogram vitájában saj­nos jogosan aggódtam. Ma azt látom, hogy a demokráciának deficitje van Magyaror­szágon. A parlamenti vita, a törvényalko­tás, a képviselet lehetősége képezi a polgári demokrácia teljes mozgásformáját a parla­mentarizmusban, nem pedig a rendeletek­kel való kormányzás, a kétharmados tör­vények kijátszása, ami ellen folyamatosan tiltakozom. Az államélet alakítására vonat­kozóan a parlament alkotmányügyi bizott­ságában sok indítványt tettem. Például nem értettem egyet az adórendőrség létre­hozásával, s főleg azzal nem, hogy vannak szándékok a politikai célú felhasználására is. Szóvá tettem, hogy szabálysértési díjha­tárok felemelése az európai gyakorlattal el­lentétes, a lakásfoglalók büntetése pedig nem alkalmas a társadalmi probléma keze­lésére. Az orvosi praxisjog parlamenti vitá­jában is sokszor felszólaltam. Bejött, ami előre látszott: az önkormányzatok nyakába zúdult a feladat, hogy oldják meg a valós privatizációt. A társadalombiztosítás cent­ralizációja, az önkormányzatiság gondola­tának sárba tiprása ellen is felemeltem a szavamat. Ma már nem titkolt totális hatal­mi berendezkedés jellemzi a kormányzatot a gazdaságban is. t/- A lobbitevékenységre mennyire van le­hetősége?- Ebben valamivel jobb az átlagom, mint a szocialista képviselők többségének. A kezdeti bizonytalanság után meglepő mó­Busz- és vásárcentrum- Kertvárosban különösen fontosnak tartom a buszde- centrum megépítését. Politikai ellenfeleim közül ezért na­gyon sokan akadályozzák a létrejöttét. Mégis most úgy néz ki, hogy környezetvédelmi támogatásra is jogosultak le­szünk ehhez a programhoz. Kertváros a hagyományai alapján is klasszikus városköz­pont. A gond az volt, hogy nem tudtuk eldönteni, az ipari vásár, a tradicionális vásár, vagy egy új vásárterület lesz-e az, amihez támogatást kell szerezni. Ma úgy látjuk, hogy a Fema és környéke lenne alkalmas a vásárcentrum kialakí­tására - mondja dr. Toller László, aki itt is többes számot használt pártjára, szocialista képviselőtársaira, illetve a vá­rost vezető koalícióra utalva. dón elég sok tárcával sikerült normális, jó kapcsolatot kialakítani. Sajnos a térség gondjai megoldásában kulcspozícióban lé­vő közlekedési tárcával nem sikerült eddig érdemi kapcsolatot kialakítani. Remélem, hogy az új miniszter más gyakorlatot foly­tat. Erre volt is már előrejelzés, hiszen az V/C korridorról tartott Pécs és Eszék együt­tes képviselő-testületi ülésén részt vett. El­sőként az összes miniszter közül az önkor­mányzat tízéves történetében.- A polgármesterség és a képviselőség ho­gyan egyeztethető össze?- Úgy érzem, hogy amelyik képviselőnek a saját pártjában van súlya, annak ellenzéki­ként is van. Gyakorlatilag azt a polgármes­tert, aki képviselő is, jelentősebb személy^ nek, tárgyalásra alkalmasabbnak tartják. Ál­talában nincs csukott ajtó a miniszterekhez azok előtt, akik ilyen súllyal jelennek meg a politikai közéletben. A választók kettős bi­zalma sokat nyom a latban. Az ellenzékiség hátránya korántsem je­lentkezhet olyan mérték­ben, mint ahogy az önkor­mányzati választáskor ijesztgették az állampolgá­rokat a színre szín elvével. Magyarország sok szem­pontból alkotmányosan védett ez ellen.- A képviselőséget erő- síti-e a polgármesterség, vagy a polgármes­terséget a képviselőség?- A két tisztség ugyanannak a feladatnak a két megjelenési formája. Mindenesetre jobban átjárható a képviselő-polgármester számára a Budapest-Pécs reláció. A más te­lepülésekkel való kapcsolat is nyitottabb. Sok kérdésben a képviselő-polgármesterek közös platformon vannak és ebből akár kö­zös eredmény is lehet a költségvetésben. Ma már látható ugyanis, hogy az önkormány­zatok létét fenyegeti a kormány központosí­tó költségvetési gondolkodása. Az ország már nincs annyira rászorulva, hogy az állam így cselekedjen az önkormányzati rendszer­rel. A kormány tevékenysége egyre keve­sebb embert érdekel. A politika színtere a la­kóhely. Az emberek ott akarják megtalálni a boldogulásukat és a közéletiséget. Ezért az önkormányzatiság erősítése az európai nor­mákkal együtt szükséges. Egy nyugat-euró­pai városnak különöskép­pen nem érdekes, hogy milyen színezetű a kor­mány. Tudja, hogy meg­van a közösségi autonó­miája, és széles körű az anyagi függetlensége. Ná­lunk is ez lenne a kívána­tos. Ezért a központosítás lebontását a demokrácia kulcsának érzem. A költ­ségvetés vitájában is az adórendszer központosítá­sa ellen fogok küzdeni. Minden adó helyi adó, hi­szen településekhez kötő­dő cégek állítják elő a nemzeti összterméket, te­hát ebből kell kiindulni.- A pécsieknek szóló ígéretek menyire tel­jesültek?- A legutóbbi gázáremeléssel a legver­senyképesebb fűtési forma lett Pécsett a táv­fűtés. Ehhez az kellett, hogy már az ország- gyűlési választások előtt elkezdtünk olyan kapcsolatot kialakítani a három szereplő, az önkormányzat, a Pétáv Kft. és a hőerőmű között, amilyen korábban nem volt. Úgy gondoltuk, hogy előny szármaszik abból, ha gazdasági integráció jön létre a tulajdonlási szerkezetben és az ellátási feladatokban. En­nek első eredménye volt az a moratórium, amely révén két évig nem emelkedett a táv­hőszolgáltatás díja Pécsett. Ezáltal kikerült a távfűtési ár az országos összehasonlításban is legdrágábbak közül. Ha ezek után az inf­láció mértéke alatt sikerül majd tartam a ta­rifaemeléseket, akkor versenyképes lesz a távfűtés ára, és a családok terhei tartósan és jelentősen csökkennek. Ezt eddig sikerült el­érni és nem ment tönkre a távfűtés, amitől sokan féltek. A másik vállalásunk ezzel kap­csolatban a szabályozhatóság és az egyedi hőmennyiség-megosztás, a valós mérésen alapuló ármegállapítás volt. Ebben is jó úton járunk az Energiahatékonysági Alapítvány­nyal. Mintegy ötezer lakásban jelentősebb előrelépés történt ezen a téren.- Az országgyűlési választáson kormány- program szintjén is hirdette a szocialista párt a lakásépítés koncepcióját, miként ön is Pé­csett.- Össztársadalmi érdek most is, és a kor­mánynak még ma sincs lakásprogramja. A Széchenyi-terv mellékletét ugyanis nem te­kinthetjük azzal egyenértékűnek. Mi azt mondtuk és mondjuk: nem az a gond, hogy nincs elég lakás, hanem az, hogy nincs elég mobil lakás. Elsősorban tehát garzon típusú lakásokra van nagy igény. Az idős korosztály egy részének nincs szüksé­ge nagy lakásra, a rezsi miatt fenntartani sem tudják. A fiataloknak szintén kicsi, ke­vésbé költséges lakás kellene, lehetőleg ol­csó bérletért, persze a továbblépés lehető­ségével. Mi ilyen lakásprogramot fogadtunk el Pécsett. Egy kicsit hasonlít is a Széche­nyi-terv lakáskoncepciója a miénkhez, amit megküldtünk a gazdasági miniszternek. Re­mélem, hogy sikerül majd úgy lobbiznunk, hogy a kétmilliárd forintból néhány száz­millió Pécsre kerüljön, hiszen tudtommal az országban nekünk van megkezdett la­kásprogramunk és koncepciónk a finanszí­rozásra, mi vállaltuk, hogy 400-500 lakást építünk ebben a ciklusban. Remélem, hogy a támogatást megkapjuk hozzá, de ha nem, akkor is folytatjuk.- Nemcsak Pécs képviselője.- Meghirdetett szándék volt, és az egy­másra utaltság alapján sikerült is keretet adni Pécs és a környezetében Jévő települé­sek együttműködésének. Ez eddig közös közművesítési programok tervezésében és támogatási pályázatokban teljesült. Az ipari park bővítésében is tovább kell és tudunk lépni, ami munkahelyteremtést jelent. A re­pülőtér regionális nemzetközi szintűre emelésének az ügye felgyorsult, és ígéretek vannak a közúti kapcsolatok javítására is. Az MSZP-frakció, az önkormányzat és jó­magam nem szüneteltetjük ennek szorgal­mazását. Minden lehetőséget és együttmű­ködést megragadunk, ami előrébb viheti Pécs megközelíthetőségének kedvező válto­zását. Az nemcsak a város, illetve közvet­len környékének, hanem az egész megyé­nek, sőt - a határon túl nyúlva - Kelet-Szla­vóniának is alapvető érdeke. MÓCZÁN ZOLTÁN Háttérben a narancs A szokottnál kissé korábban, de kezdődhet az össznépi dinnyézés. (Ez most nem azt jelenti, hogy keresztbe-kasul el kell kezdeni szidni a politiku­sokat, hogy milyen dinnyék.) Egyszerűen megbolondult az időjárás, beért mindenféle gyümölcs, és a sellyei termelő is örül egy kicsit, hiszen nem kell még két hetet a földön gubbasztania a termést vi­gyázva, meg a bevétel is ha­marabb gurul a házhoz. Az már másik kérdés, hogy a sze­zonnak is hamarabb lesz vége, még az is előfordulhat, hogy a hagyományos dinnyefesztivál­ra a hűtőládából kell előszedni az áldott gyümölcsöt. De ezzel még ne foglalkoz­zunk, inkább azon örvendez­zünk, hogy az alkalmi árusok már ellepték Pécs lakótelepeit és az országutak szélét, itt né­mileg pótolják az örömlányok elkergetése miatt keletkezett űrt. Néhány napja még egy százast is elkértek kilójáért - no nem az örömlányokért - az őstermelőknek kinéző kereske­dők, de mára már csökkent az ár, és aki képes még néhány napig türtőztetni mohó vá­gyát, az talál majd egy ötve­nesért is. Nálam szakértőbbek azt mondják, az idén kicsit éde­sebb a dinnye, de ugyanakkor kisebb is a szokottnál. Nekem ez szinte mindegy, nagy ra­jongója vagyok a dinnyének azt az esetet kivéve, mikor serdületlen gyermekek szinte minden elképzelhető helyet összecsorgatnak a tevével, és akárhova nyúl, ül, lép az em­ber, menthetetlenül odaragad. Én a magam részéről megke­nek három-négy zsíros­deszkát, és egy méretes kanál­lal nekiülök a negyed dinnyé­nek, mert késsel enni túl úri- as. (Ezt lehetőleg ne tegyék be a fogyókúrareceptek közé, és a fitnessoktatónak se árulják el.) Egy ilyen kis szi­eszta utáni könnyed uzsit követően egekbe szökik ám az ember hangulata, akár még a családdal is képes normál módon kommu­nikálni. Azért hogy a politikát se hagyjuk ki teljesen az egész­ből, ne feledkezzünk meg ró­la, hogy ilyenkor a narancs egy kicsit visszaszorul, de ősz­szel már versenyképes a sza­bolcsi almával. KOZMA FERENC ________________ Fó rumok A civil szervezetek gyakori osztó­dással való szaporodásának ide­jét éljük. Azt mondom; hála Is­tennek, bár sose fogom megtud­ni, hogy e különféle érdekvédel­mi szervezetek honnan sarjad­tak is valójában, ki bízta meg őket, hogy a kispajtások, ebtartók, szurkolók, magzatvé­dők és abonuszpártiak, liberális sörbarátok vagy egyéb rétegek ér­dekeit ilyen hévvel képviseljék, olykor p rétegek egyes tagjainak kifejezett tiltása, vagy ki nem mondott ellenérzése ellenére is. Ki és hogyan került vajon egy ilyen szervezet élére, hogy talál­tak rá ebben a tízmilliós ország­ban (éppen ml), hogyan válasz­tatta meg önmagát vezetőnek, hogyan toborzott támogatókat, és milyen alapon küzd úgy, ahogy. Mindez onnan jutott eszem­be, hogy a minap egyik szeret­tem (nyugdíjas és szereti az uno­káit) fölháborodott egy tévényi­latkozaton, amellyel egyébként az ő érdekeit védte valaki. De azén nem baj, ha gyara­podnak ezek a fórumok. A héten például a nők különféle hazai szervezetei jöttek össze Budapes­ten, hogy kitűzzék az elkövetke­ző napok tennivalód A konfe­renciát összehívók szerint a leg­fontosabb feladat az, hogy a höl­gyek legyenek ott a döntéshoza­tal minden szintjén (oké!) és vállaljanak minél nagyobb szere­pet sorsuk alakításában. Ne en­gedjék, hogy diszkriminálják őket. Ezért a különféle nőszerve­zetek azt a feladatot kapták, hogy segítsenek megtalálni azo­kat a hölgyeket, akik önként és szívesen vállalkoznának közéleti szerepre. S ha akad ilyen, azokat külön kurzusokon készítik majd fel a nagy feladatokra. Nem kételkedem a szándék­ban, helyénvaló lehet. Ám kissé szokatlan volna, ha a közéleti szerepre vállalkozókat ekként ké­ne toborozni. Akárha nőkről is van szó. Másrészt ideje volna egy ha­sonló, ám férfiúi szervezetet is létrehozni, akik mondjuk a pa­pucsférjek időszerű átnevelésén munkálkodva, többletönbizal­mat adnának e lélekben meg­nyomorított, ám erősen elsat- nyuli egyebeknek. Hogy ők is ott lehessenek a döntéshozatalnál, ami a két nem között minden bizonnyal konszenzusos ala­pon a legédesebb. Hacsak... S - H hetedik oldal É T F Ő N Riport Hatmilliónak nem jut szabad­ság. Nem a szándék, inkább a pénz hiányzik. Pedig a „sza­badság” arról is szól hogy az üdülésből lassan teljesen ki­maradó hatmülió magyarnak is legyen lehetősége teljes em­beri életet élni úgy, hogy köz­ben a napi hajszában szétzi- lált belső nyugalmát is képes legyen újm megteremteni Portré Tollal és riponermagnóvaL Majdnem ötven éve, hogy szinte belép a pécsi stúdió nagykapuján László Lajos. If­jonc kellőként egy ideig itt is lakott, az alagsori részen, ahol ma a munkatársak szo­bái és a vágószobák vannak. Egy öregember emlékirataiból Urán és környéke Egyszer nagyravágyásom az uralko­dó osztály sorába emelt. Föld áatti csillés lettem az Uránbányában. Ez volt ugyanis az egyetlen elképzelhető mód, hogy Pécsett lakást kapjak. Eszéki Frici, költőtársam, egy csi­nos irodáombarát fiatáasszonyhoz ajánlott be, aki az I. Üzem személy­zeti osztáyán dolgozott. Amikor ki­mentem hozzá, épp Jelenkort olva­sott, s mikor kiderült, hogy nekem a kezében lévő számban van egy kriti­kám Pákolitz első gyermekverseskö- tetéről, nyert ügyem volt. Három hó­nap helyett három nap alatt történt a megbízhatósági lekáderezésem, s máris mehettem bányajáásra. Igaz, én voltam, aki már a bányajáráson megsérült, s később is kiderült, hogy csak tegező viszonyba, de jóba nem vagyok a szívlapáttá, hamar a szállí­tóknál kötöttem ki. Itt is az üres csil­lesor közé szorult mindkét lábam, s mindkét lábam nagyujjáról lejött a köröm mert egy-egy a gerendának váó fa ráesett... így aztán csak fél évet töltöttem el az uralkodó osztály tagjaként. Különösen az éjszakás műszakot szerettem. Ilyenkor este 10 órakor föl­álltam a kávéházban, s azt mondtam barátaimnak: Uraim, sajnálom, de sichtre kell mennem. Ágyő. Élvez­tem, hogy jeges borzadáy fut végig egy pillanatra a társaságon - a lányok eleinte azt hitték a sicht börtönt je­lent, de egy idő után megtanulták, megszokták. Rohantam a Kossuth térre, ott vett föl a fakarusz, ki az egyes üzembe Kővágószőlősre. Vé­dőétel címén, kiadós vacsora - állító­lag volt olyan, akinek a sicht előtti vé­dőétel volt az egyetlen szilárd élelem egész nap a gyomrában, - majd öltö­ző, márkaosztás, ablezoló, leszállás. Akkor még csak hat órát dolgoz­tak az uránbányászok, de melegcsá- kányváltás volt, s a csapat nem hagy­hatta abba a munkát, amíg a váltás oda nem ért. Amikor meglátták az újakat, már kiáltottak: Fájront, itt az abléz! Aránylag hamar eltelt a hat óra. Reggel mosakodás, sipirc haza. Még gyorsan átnéztem a tegnapi kézirato­mat, rohantam a József Attila utcai szerkesztőségbe. Az Esti Pécsi Napló­nak abban az időben hajnali fél nyolckor volt a lapzártája. Leadtam az új tippemet, kora délelőtt felvet­tem az anyagot, vagy híreket tarhál­tam a tanácson, délben aludtam né­hány órát, megírtam a másnapi lec­kék és irány a kávéház. Ha csak nem esti rendezvényről kellett tudósíta­nom, mert akkor ez az ideális rend felborult. Ami a kávéházból titokzatosnak tűnt itt csupa realitás. Vaskos a be­széd, de cirkalmas, sok az ugratás, de hihetetlen az összetartás, egymás se­gítése. Az aknász, a mi aknászunk, szinte apja volt az alája tartozóknak.- Vigyázz fényeslámpa! - ordított egyik társam, ami azt jelentette, hogy főnök jön, dugják el a cigit, mert nagy büntetés jár érte. Aztán pár másod­perc múlva hozzáteszi: - Á, ez csak a Józsi bácsi. Mert Józsi bácsit, az aknászunkat sem rettentette, hogy dohányzás mi­att tüdőrákot kap. Azt is tanították, hogy a rák lappangási ideje 20-40 év. Az ötvenévesek mondták néha, sze­retnék, ha negyven év múlva kiderül­ne, tüdőrákjuk van. Csak addig szív­hassanak. A bányában azonban el sem tud­tuk képzelni, milyen veszélyekről meséltek, akik sosem jártak lent. Szegény édesanyám, amikor meg­tudta, hogy az uránban dolgozom, sírt a telefonba. A fodrászüzletben Sásdon azt beszélték, hogy mi vala­miféle szkafanderben dolgozunk, amit nem szabad levenni a sugárfer­tőzés miatt. Mert egyszer is valakinek nagyon kellett volna vécézni, s azt mondta, hogy ő nem búja ki, és nem akar a nadrágjába becsinálni, levette a védőruhát, legugyolt és ott is maradt... Mondtam, az biztos egy másik bá­nyában volt. Anyám nem hitt nekem, s boldog volt, amikor otthagytam a szörnyű helyet, s csak külsős újság­íróként kerestem a betevőre valót. Nem tudta, hogy ott csak az éle­tem, itt még a napi kisfröccsöm is bi­zonytalan lett. Bükkösdi László i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents