Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-01 / 178. szám

il 2000. JÚLIUS 1„ SZOMBAT KULTÚRA Új Dunántúli Napló - 11. oldal-MŰVELŐDÉS Hírcsatorna ASZTRIK KÜLDETÉSE. Elké­szült az a két felvonásos szín­mű, amelyet államiságunk ezer­éves évfordulójának tiszteletére írt meg a pécsi születésű író, drámaíró, Pozsgai Zsolt. A „Bol­dog Asztrik küldetése” című da­rab a Baranya Megyei Önkor­mányzat és Pécsvárad Város Ön- kormányzata közös kezdemé­nyezésére és támogatásával szü­letett meg. A két önkormányzat július 5-én 14 órai kezdettel saj­tótájékoztatóval egybekötött be­szélgetést szervez a pécsváradi várban, ahol a színművet Tüs­kés Tibor író méltatja majd. A találkozó vendége lesz a szerző is. A mű színpadi bemutatóját 2001-ben tervezik, még a millen­nium időszakában. (ly) A NYERTES KERÁMIÁI. A XVI. Országos Kerámia Bienná- léhoz kapcsolódva nyílik meg a Pécsi Galériában Kádasi Éva tárlata július 9-én, 11 órakor. Az előző biennálé első díjasának alkotásai elé Dvorszky Hedvig művészettörténész mond beve­zetőt. _________________________1UQ A képzőművészet vadvirágai Balázs János szürreális elemeket felmutató kompozíciója Mint csillagösvényen vágtató vitéz ra­bolja magával a holdat az álmodó pásztorfiú, máshol a népmesék vilá­gát idéző égig érő életfa mellett mági­kus hármasságban sorakoznak az ap­rócska házak, megint máshol a falusi élet képei tűnnek elénk, paprikaszü­rettel, delelő napszámosokkal. A Magyar naiv művészek kiállítása című válogatás a pécsi Műhelygalériában érde­kes keresztmetszetét adja a honi képző­művészet e sajátos (vad) hajtásának. Vad, mert a naiv alkotót nem zavarják a pers­pektíva, a színelmélet, a fény-árnyék vi­szonyának kérdései, az ilyen művész ön­törvényű, a hangsúlyt a forma helyett a gondolatra, a tartalomra helyezi, ösztö­neire hallgat, vizuális érzékenységére és tehetségére. A szakemberek szerint a népművé­szet, a régi és mai természeti népek és a naiv művészek között rokonság van, ám nem szabad őket az amatőrökkel össze­téveszteni, akik kellő hozzáértéssel, de nem hivatásszerűen dolgoznak, sem a dilettánsokkal, akik hozzáértés nélkül ál­lítják elő a többnyire a giccs kategóriájá­ba tartozó munkáikat. Dr. Bánszky Pál művészettörténész szerint, aki a hazai naiv művészet kuta­tója és jó ismerője, s a mostani válogatás összeállítója, a naiv festők, faragók jó ré­sze a néphagyományhoz kötődik, sorra találkozunk a pásztor, a juhász, a gulyás, illetve a vidéki élet idilljével. Bár a nép­művészt és a naiv alkotót egyaránt jel­lemzi a született tehetség és az iskolá­zottság hiánya, az előbbi a hagyományos örökséget szeretné átadni, az utóbbi vi­szont önálló világot épít, önmagáról be­szél. A pécsi tárlat, amely még egy hétig látható, arra is bizonyíték, hogy nehéz a naivok esetében közös stílusjegyeket ta­lálni, hiszen hol az egyéni életút, hol a hátrányos helyzet, hol a szülőföld (gyak­ran Erdély) elhagyása okozta törés, vagy éppen valamilyen ki nem mondott terá­piás cél sarkallja a művészt érzelmei ki­fejezésére. Koday László például, akit van Gogh, Gauguin, Henri Rousseau ih­letett, mára szinte a szimbólumok nyel­vén beszél aprólékosan kidolgozott, élénk színű, az arányokra, a szimmetriá­ra ügyelő festményein, Oláh Jolán vi­szont inkább önmagát festi, a rémült te­kintetű, kuporgó cigánylányt. Rajta kívül még egy cigány mű­vész szerepel, Balázs János, szürreális ele­meket bőven felmuta­tó, expresszív alkotásá­val. Életképekkel mu­tatkozik be Raffainé Hajik Katalin, aki csak vendégségben járt fa­lun, de megragadta az ottani közösség egy­másra figyelő harmóni­ája, és a gyermekkor vi­lágát festi az egykori deszki iskola „ügyele­tes rajzolója” Török Já­nos is. Bacskainé Láda Zsófia szomorú-tiszta kék virágai felett elgondolkodhatunk: a néhány éve elhunyt asszony még öreg­korában is azt hitte, bűn festeni, hiszen kiskorában elverték érte. Juhászáé Albert Rozália erdélyi otthonára emlékezik, ilyen képet választott tőle az angol ki­rálynő is magának ajándékba. A hazai al­kotók egyik legaktívabb, kiemelkedő 'alakja Gombkötőné Tóth Ilona, aki száz kiállításon is túl van. Kricsfalussy György, aki talált gyermek volt, s aki asszonyát és gyermekét is elvesztette, álmairól, lá­tomásairól vall hímzéssel, ahogyan mondta, tűfestéssel készült darabjaival, de ugyanilyen izgalmasak a Vajdaságból Magyarországra jött Homonnai Pál fi­nom színvilágú kompozíciói is. A fara­gók (Abrus Zoltán, Horváth Imre, Mende János, Nagy András, Tőke Imre) nyájai és juhászai közül talán a „jó pásztorra” való utalások a legmegragadóbbak. HODNIK I. GY. A lélek nem hagyja magát A költőt, ha el kellene képzelni, parázsló szeműnek lát­nánk, soványnak, nyaka köré tekert sállal. A költők a könnyű általánosításban fiatalok, korán halnak meg, egyik kezükben toll, a másikban kard. Ám a vers csak ritkán ad­ja meg magát az ifjú harcosoknak, akik ma már különben is számítógépbe írnak, s múzsájuknak az interneten üzen­nek szerelmes szavakat. * u Magyarul - magyarán- 11 ^ 'M Közel - messze „Fátyolos érintés az arcon.” Talán ennyi a vers, valóban, ahogyan új kötetében, a Februári kés című összeállításban írja Berták László. Vagy talán ennyi az ihlet, amitől megváltozik a tér és az idő szöve­te, hogy ebben az időtlen pillanat­ban megszülessék a szó, s végül „a rezgő rajzolaton áttetszik a szerkezet.” Ilyenféle dolgokról beszélge­tünk, meg arról, milyen érzés, ha valakit „digitalizálnak”, vele ez történt nagyjából, az egyeben Ba­ranyában élő alkotó ugyanis, aki a Digitális Irodalmi Akadémiába be­került. A taglétszám itt jelenleg 51, csupa Kossuth-díjas vagy Babér- koszorúval kitüntetett alkotó, illet­ve már nem élő nagyok, mint Ily- lyés Gyula, Pilinszky János, vagy Szabó Lőrinc például. A magyar világra jellemzően volt azért zűr itt is elég, hol adminisztratív téve­désből olyanokat is tagnak hívtak, akiket nem akartak; hol azért érte kritika a létrehozókat (a Petőfi Iro­dalmi Múzeumot és a Kortárs Iro­dalmi Központot), mert voltak, akik sokallották, hogy a szerzői jogdíj fejében az alkotóknak éle­tük végéig fizették volna a mini­málbér négyszeresét (a szerződé­sek azonban csak az idei év végé­ig szólnak); de olyanok is akad­tak, akik a tagok közé való bejutás szempontjait vonták kétségbe. Bertók Lászlótól négy kötetet találunk ebben a különleges, ed­dig vagy 250 munkát bemutató szöveggyűjteményben, elég csu­pán a www.irodalmiakademia.hu címet beütni. Ezt beszélgetőtár­sam is megteszi olykor, sőt a ver­seket is a számítógépbe írja be, bár nem rögtön, először még formá­lódnak a sorok, egy-egy szó kicse­rélődik, papírok röpülnek a sze­métkosárba, de végül kész a mű, amit a költő már nemigen ír át. r Az olvasók sokszor úgy érezhetik, elvontak, rejtélyesek a modern versek - mondja. - Sze­rencsére ma is vannak kis társa­ságok, egyetemisták, fiatalok jönnek össze, hogy a költészet­ről beszéljenek. A vers igazi közönsége azért legtöbbször maga is kapcsolatba került valamiképp az irodalom­mal, ír vagy tanít. Kamaszkorban is szinte mindenki költ verset, igaz, azt szoktam mondani, aki­nek megjön az esze, az abba­hagyja. Szerencsére van, aki kitart, mert hát a lélek nem hagyja ma­gát, a lélek kemény, csak ezért le­het, gondolja Bertók László, hogy a diktatúrák éveiben is született tiszta ének és vers. Hát erről tud­hat sokat, mert ma, 45 évvel azu­tán, hogy néhány verséért ávósok jöttek érte, napokig vallatták és börtönbe zárták, még ma is ér­zem a hangjában az emlék min­den szorongató fájdalmát. Pedig csak húszéves volt, szinte gye­rek. Ma már egy huszonéves fiatal­nak nem kell a lefüggönyözött Pobjedától tartania. A mai tehet­séges nemzedék szabadabban, nyitottabban szólhat a világról, sokan köztük valódi formaművé­szek. Azt hitte volna az ember, hogy a rímes, ritmusos versek ki­halnak, de nem, a fiatalok mintha visszakanyarodnának ezekkel a művekkel a formai szigorúságért gyakran hálás közönséghez. Biz­tos, hogy el is kell adni a verset, ha furcsán hangzik is, de hát ma már az is csodálatos, ha ötszáz példányban elfogy egy kötet, nem mint régen, amikor több ezres példányszámokkal dobálóztak a kiadók. Talán akkor sem olvastak annyian lírát, de azért biztosan többen, mint ma, állítják az iro­dalmárok.- Az újságokban, a rádióban, a tévében éppúgy, mint a világban is, összekeveredik ma a lényeges a lényegtelennel - tapasztalja Ber­tók László. - Kihalt a vers a leg­több napilap hasábjairól, csak a múlandó dolgok kapnak helyet, a politika, a pénz, a pillanat; az iga­zi, időálló értéknek alig van tere. Ha különböző színvonalon is, azért ma annyi kiadvány, folyó­irat jelenik meg, hogy valójában nem veszik el senki. (Néha per­sze a „médiaricsaj” is besegít.) így hát, állítja a költő, amíg szó lesz, addig művészet is lesz, és lesznek olyanok is, akik kimond­ják majd a lélek hangját. HODNIK ILDIKÓ GY. A „közel” és a „messze” szó­faji besorolását tekintve a ha­tározószók közé tartozik. Az első névutóként is használa­tos (a házhoz közel vagy kö­zel a házhoz). Eredeti jelen­tésük alapján elsősorban tér­beliséget, térbeli közelséget- távolságot fejeznek ki. A közismert Mátyás-mondában a király azt kérdezi a szántogató jobbágytól: Messze (messzi)-e a messze (messzi)? A felelet: Bi­zony, felséges királyom, már csak az ökröm szarváig. (A látótávol­ság megrövidülésére célzott, hogy szakszerűen fejezzük ki magun­kat.) Ahogy a helyhatározóból ki­fejlődött a térbeliségnél elvontabb időhatározó, ugyanúgy váltak al­kalmassá a „közel” és a „messze” határozószók az időbeliség meg­jelölésére is. „Közel van az ítélet napja; Messze jövendővel vess össze jelenkort!” (Kölcsey) Ez a fejlődés természetes, az azonban már kevésbé, hogy fok­mérték jelölésére is kezdték használni őket, s hovatovább eb­ben a minőségében divatossá vál­tak. Hányszor halljuk, olvassuk, sőt mondjuk, írjuk: közel ötven, közel ezer. Pedig a pontos meny- nyiségjelzés csak kerek számmal történhet. Ha eléje tesszük a kö­zel szót, akkor csak kevesebb le­het az ötvennél vagy az ezernél. Főként az értekező és a sajtó­nyelv - kivált gazdasági és politi­kai tárgyú beszédművekben - az unalomig gyakran él vele. Elkop- tatottsága miatt a közvetlen han­gú társalgásba különben sem illik bele. Helyette a csaknem, jófor­mán, mintegy, majd(nem), majd­hogynem, szinte használható, és stílusunk választékosabbá válik. A közel sem olyan veszélyes, gaz­dag, okos stb.-féle kifejezésekkel is lépten-nyomon találkozunk. A közel és a messze antonímái (ellentétes jelentésű szavai) egy­másnak. Érdekes módon a máso­dik a nem tagadószóval kiegé­szítve (messze nem) szinonimá­vá (rokon értelmű megfelelővé) válik: messze nem olyan tartós = közel sem olyan tartós. A messze fokozó értelemben még elfogadható: messze jobban szerepelt; messze ő a legismer­tebb. Ebben lappanghat a messze (földön) képzete. (Messze földön nem találni párját.) Divatos, kifo­gásolható használatára ilyen mondatokat idézhetünk az elekt­ronikus és az írott sajtóból: „Messze többet jelent a kor­mánynak ez a gesztusa”; „Mesz- sze nagy kárt okozott a belvíz”; „ Messze nem a megbékélésről van szó”; „A kultúra támogatásának még messze sincs kialakult, ola­jozottan működő rendszere”. Helyette állhat a sokkal, lénye­gesen jobb (an), összehasonlítha­tatlanul stb. - Átvitt értelemben való használata nem kifogásolha­tó: messze ér a keze; messze megy valamiben; messze felül­múl valakit. Rónai Béla Kihalt a vers a legtöbb napilap hasábjairól - tapasztalja Bertók László fotós l. l. Zenei ingyenlakomák A Bazilika előtti lépcsőkről mint­ha a közeli háztetők fölött is te­hettünk volna egy utazást, olyan könnyen emelt föl és ragadott magához sokunkat. Kezdődött a Four Fathers Énekegyüttes spiri­tuáléival még a hét közepén, pél­dázva, hogy a zene sem ismer hu­morban tréfát, majd az Ágoston- Trió szédítette közönségét a Séta­térre. Elsők közt a pécsi kötődésű Szabó Zoltán virtuóz dudaszóló­ja, kinek a hangszeréhez, mint a zenehallgatók egyike, Jegenyés János üvegművész odasúgta, Bicsár Vendelnek is némi köze van, a duda bőre a pécsi ötvös­művész kecskéjéből készült. A múzsák ennél szellemibb testvé­Ami a zenei koncerteket illeti, egészen parádés a Művészet és gasztronómia jegyében tartott napok „akusztikus” vá­lasztéka, egyebek közt dixieland muzsika is, új, korhű ízekkel fűszerezve. riségét próbálta példázni a Janus Egyetemi Színpad a közeli ven­déglő teraszán ugyanekkor, a francia commedia del'arte modo­rában, de a többség hű maradt a trióhoz, Grencsó István és az együttest vezető Ágoston Béla szaxofonjátékához, a dobos Hárs- ágyi Péterhez, és a nagybőgőn ját­szó Benkő Róberthoz. Még a gye­rekek sem fészkelődtek sokat, sem a babája karját tekergető kis­lány az első széksorban, sem a mellette ülő kisfiúk. Hol kürtőskalácsot majszoló lányok haladtak el a nézőtér és a színpad között, hol ölebét von­szoló hölgy, de ez is a zene vará­zsához tartozott. És amikor a pé­csi szerzemény, az „Új tánc” imp­rovizációban, archaikus ízekben gazdag dallamai kúsztak a fülün­kig, két aprócska gyerek táncra is perdült. Ezek a benyomások csak a lai­kus zeneélvezőé, aki jó érzéssel gondol arra, hogy ha van ideje ki­sétálni ide ezekben a napokban- hetekben, akkor szinte soha nem marad zene nélkül. Ma este a pé­csi Bartók Béla Férfikar a borra emeli énekhangon csendülő po­harát Lakner Tamás dirigálásá­val, majd a fővárosi Placidi Együt­test hallgathatjuk, holnap 11 órá­tól Véronique Thuál-Chauvel fran­cia zongoraművész koncertjét vá­laszthatja a Csontváry Múzeum­ban, hétfőn 19 órától pedig az egy éve Pécsett működő Körök együt­test, a Beck testvérek, Mester Ti­bor, Molnár Krisztina, Varga Ádám hangszeres zenéiét Mol­nár Anikó énekét. B. R. Cseppekből az egész Gy. Vass Ágnes hegedűművész, a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere, harmadik éve tanít Dél-Koreában, az ország második legnagyobb egyetemén. Most rövid időre újra itthon van, s aktívan részt vesz a tegnap kezdődött zenei fesztiválon.- Milyen a koreai egyetemi- Taegu város hatalmas területen fekvő 21 ezer hallgatót számláló egyetemének több kara is van, or­vosi, jogi és mások, köztük a zene- akadémia, ahol hegedűt tanítok.- Sok vendégtanárt alkalmaz az intézmény?- Főleg nyelvtanárok jönnek. A zeneakadémián hárman vagyunk külföldiek, rajtam kívül van még egy magyar, Kiss Gyula zongora- művész, aki most váltotta Szokolai Balázst.- Melyek a legszembetűnőbb különbségek a hazai és az ottani művészképzés között?- Nálunk több a zenei tehet­ség. Koreában viszont a tehetsé­get hihetetlen szorgalommal és utánzókészséggel pótolják. Sok világhírű muzsikus fordul meg arrafelé, s rengeteg dolgot elles­nek tőlük. Az én hegedűóráimon is ez történik kicsiben, gyakran saját hibáimat látom tökéletesen visszatükröződni tanítványaim előadásában.- Hátrányt jelent, hogy a nagy­részt európai zeneirodalom elsa­játításához egészen más jellegű alapokkal rendelkeznek?- Ezt a hátrányt a muzsikához és a muzsikusokhoz viszonyuló nagy alázattal igyekszenek leküz­deni. Például úgy is, hogy maxi­málisan kihasználják a tanárokat. Utazom vissza én is a nyári kur­zusra, még most sem szeretné­nek tanár nélkül maradni. Rövid időre itthon zenél Gy. Vass Ágnes- Nehéz a kinti lét?- Nagyon más a mentalitás, ne­héz a lélektől lélekig eljutni. Az biztos, hogy a toleranciám növe­kedett ezen időszak alatt, de lá­tom az apró eredményeket is, amelyek fontosak, elvégre a ten­ger is cseppekből tevődik össze.- És a zenei fesztivál?- Belecseppentem ebbe a mun­kába, két produkcióban szólista is lehetek. Ez számomra nagyon nagy öröm. _________cseri László *' k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents