Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-06 / 154. szám

Három gyerek, négy szoba Szocpol eladó! - hirdetik öt év óta folyamatosan többgyerekes családok az újsá­gokban, az ember meg csak töpreng, miként is lehet a lakásépítési támogatás ezen változatából üzletet csinálni. Hát lehet. Egyrészt hiányzik az adott kor­mányrendelet teljes körű ellenőrzése, másrészt a legjobban átgondolt jogsza­bály is kijátszható kellő emberi leleménnyel.- Vesztettünk, s mindent elvesztettünk - összegzi szocpol-támogatási manipuláció­juk végeredményét a középkorú hölgy.- A kálváriánk 1995-ben kezdődött, ami­kor a lakásépítési szociálpolitikai támoga­tást 2 millió forint fölé emelték, ha egy csa­ládon belül legalább három gyerek van. Az édesanyám egy belvárosi öreg házban la­kott. A lányom a főiskolát elvégezve hozzá­költözött, s azt terveztük, beépítjük majd itt számára a tetőteret. Pénzünk persze nem­igen volt, de lányunk a végzős osztálytársai­val beszélgetett a gondjairól, s többen is ar­ra hívták fel a figyelmét, hogy hirdetőújsá­gokban többgyerekes családok lakásépítési szociálpolitikai kedvezményüket kínálják jutányos áron. Vagyis a házépítőknek a többgyerekesek felajánlották a támogatásuk kb. kétharmadát, ha a többit készpénzben kifizetik nekik - kapcsolódik be a történet felidézésébe a férj is.- A gyerek ekkortól bújta az újságokat, s valóban, napjában 15-20 családot is talált, akik ily módon próbáltak pénzhez jutni - veszi át a beszélgetés irányítását a hölgy.- Mi alapján választottak az ajánlkozók közül?- Egy háromgyerekes család mellett dön­töttünk, mert a legkisebb részt kérték vissza a pénzből. így a 2,2 millió forintos szocpol- összegből ők kaptak 700 ezret, mi pedig az építkezésre 1,5 milliót fordíthattunk.- De a szocpol csak annak jár, aki igazol­ja hogy építkezik!- Először is kötöttünk egy írásbeli szerző­dést az összeg ilyetén elosztásáról. A pénz folyósításának a szabályai csak ekkortájt alakultak ki, az illetékes pénzintézetben kö­zölték is, hogy az építkezés előrehaladásá­val egy munkafázis elkészülte után, szám­lák ellenében részarányosán tudják a szocpolt folyósítani. Vagyis, ha kész az alap, adnak például 500 ez­ret, ha felhúzzák a fa­lakat jön az újabb fél- mülió, és így tovább. Persze nem nekünk adták a pénzt! Fiktív számla útján a család­nak eladtuk a telket, a házat, mintha ők épít­keznének. Az átíratást is mi fizettük az 1 mil­lióra értékelt ingatlan után.- Kész az alap? Hi­szen tetőtér beépítést említettek.- Közben otthon el­döntöttük, hogy nem érdemes az öreg falak­ra tetőteret húzni, lebontjuk inkább az egé­szet és újat építünk. Persze a családban min­den tőkét megmozgattunk, eladtuk a kocsit, a balatoni telket, aztán kitaláltuk, hogy ne csak a gyereknek épüljön ide lakás, hanem nekünk is, így kétszintesre terveztük az épü­letet. Ehhez azonban újabb segítség kellett, így a szocpol-hirdetések közül egy másik há­romgyermekes családdal is szerződést kötöt­tünk. Vagyis papíron két család épített külön­álló két szintet. Velük is úgy egyeztünk meg, hogy a 2,2 milliós szocpolból másfél milliót átadnak, 700 ezret pedig kézhez kapnak.- Mi garantálta, hogy a kész ház végül a maguké lesz?- Készült mindkét családdal egy újabb szerződés, melyben leírtuk, ha elkészül a ház, akkor visszakapjuk a telket és a házat mindenestül. Nem is volt gond, a kiválasz­tott pénzintézet az egyes elkészült fázisokat rendre leellenőrizte, s mindig kifizette a szocpol részarányos összegét, a két falusi család pedig a megegyezés szerint adta be­lőle a részleteket. így haladt előre az építke­zés, bár az utolsó részleteknél már mindkét fél kevesebbet, vagy egyáltalán nem fizetett. A kialkudott 3 milliós szocpol-részből végül úgy két és fél milliót kaptunk meg, ők pedig egy-egy milliót tartottak vissza a 700 ezer helyett.- Nem volt kevés ez a pénz egy kétszintes ház felépítéséhez?- Nekünk még körülbelül 5 milliót kellett hozzátenni, mire komplett elkészült az alul és felül egyaránt négy-négy szoba összkom­fortos két lakrész. A lakhatási engedélyt az ügylet kezdetétől számított két év múlva ad­ták ki. Sajnos az építkezés közben, 1996- ban született egy olyan kormányrendelet, hogy a szocpol-segítséggel épülő ingatlano­kat nem lehet öt éven belül eladni. Ezen bu­kott meg minden, ugyanis így automatiku­san érvényét vesztette az a másik szerződés, amelyet a két családdal kötöttünk a kész ház visszaadásáról.- Miért nem készítettek újabb fiktív szer­ződést?- Próbáltuk megújítani 5 évvel későbbi dátumozással ezt az egyezséget, de ők azt már nem írták alá. Azt mondták, majd az ötödik év végén kötnek visszaadási szerző­dést. A házépítést ennek tudatában is foly­tattuk, elkészültekor az építményt sajátként kezeltük, bebútoroztuk, és kiadtuk albérlet­be. A két család azonban rájött, hogy itt több lehet a keresnivalója, hatósági úton az albérlőket kilakoltatták, s a korábbi szerző­déseket lobogtatva beköltöztek az ingatlan­ba. A lányom ekkor már a közelébe sem mert menni az épületnek, mert többször is veréssel fenyegették.- Nem is próbáltak meg egyezkedni ez­után velük?- Szerintük nem volt miről. Másrészt idő­közben elkezdték árulni a házat, bár még rajta volt az elidegenítési tilalom. El is adták egy évvel később.- Hogyan, ha elidegenítési tilalom alatt állt?- Addigra már kiokosodtak, természete­sen fiktív szerződéssel. A valós árnál jóval olcsóbban, valamivel a félár fölött. A leg­újabb tulajdonos kezébe majd akkor kerül a birtok, ha lejár a tilalom ideje. Amikor idáig jutott a dolog, már annak is örültünk volna, ha az értéke alatt eladott ingatlan vételárá­nak legalább a felét visszaszolgáltatták vol­na, hiszen a telek, a régi ház a miénk volt, s 5 milliót öltünk bele az építkezésbe.- Nem próbálták jogi útra terelni az ügy elintézését?- Megkérdeztünk ügyvédeket, akik el- , mondták, ez az eset csalásnak minősül mindkét, azaz mindhárom fél részéről, s akár több év börtönt is kaphatunk érte. így hát lemondtunk inkább az egészről.- Mi van most a másik két családdal?- Valahol falun vettek házat, de jutott a pénzből lakásra, kocsira a gyerekeknek is. Mi pedig igyekszünk elfelejteni a történte­ket. De mit vizsgál meg a pénz kifizetésekor a bank? Miként ellenőrzik a jogosultságot? Az egyik nagy baranyai pénzintézet vezetője arról számolt be, hogy az ő felelősségük annyi, milyen konstrukcióban, mennyi idő­re kapják az ügyfelek a pénzt. Ez év február­jától már az igénylés jogosultsági feltételeit sem a bankok, hanem az illetékes önkor­mányzat jegyzője állapítja meg. Az viszont tény, hogy 1994 novemberétől, amikor beve­zették a második és a harmadik gyermek után járó egy-egy milliós támogatást, ugrás­szerűen megnőttek az igénylések - ez derül ki egyébként a megyében a legtöbb szocpol lakástámogatást kezelő OTP Bank Rt. adatai­ból is, az adatsort grafikonon ábrázoltuk. Az ellenőrzéseket illetően a földhivatal­ban a tulajdoni lapra bejegyzett tulajdonos­nak jár a szocpol, ha a jogosultság feltételei­nek is eleget tett. A pénzintézet a kifizetések során az építkezés időarányos elkészültét ellenőrzi, de amint kiadják az épületre a használatbavételi engedélyt, nincs tovább feladata. Vagyis azt nem nézi senki, hogy a korábbi öt, ez évtől 10 éves elidegenítési ti­lalmat betartják-e, ugyanaz a család lakik-e a házban, amelyik a szocpolt igényelte. Igaz, hogy a tulajdoni lapot az említett időszak­ban nem lehet átvezetni. Valóban nincs jogorvoslat? - kérdeztük meg jogászoktól. Nos, az az általános vélemény, hogy csa­lás bűntettét követték el az érintettek, mely­nek az ítélkezési vonzata az építkezőknek 1- 5 év szabadságvesztés, a másik két család­nak 2-7,5 év, mert ők az ismételt fiktív érté­kesítéssel visszaesőknek számítanak. Ugyanakkor ügyvédi praktikákkal elképzel­hető, hogy a bajba jutott építkezők csak pénzbüntetést kapnak. Hiszen csupán úgy­nevezett színlelt szerződés köttetett már a kezdet kezdetén. Az viszont biztos, hogyha perre kerülne sor, akkor a szocpol-támogatás összegét mindenestől vissza kellene fizetni, s a csalá­dok teljes vagyonukkal felelnek ennek meg­történtéért. A legrosszabbul mindenesetre a legutolsó beköltöző járna, mert ők mindent elveszítenének, a kifizetett pénzüket és a házat egyaránt. ______ MÉSZÁROS B. ENDRE SZ OCIÁLPOLITIKAI LAKÁSÉPÍTÉSI KEDVEZMÉNY FOLYÓSÍTÁSA AZ OTP BARANYAI FIÓKJAINÁL Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal KOZMA FERENC Határok Aki több évet megélt már és akad némi határjárási tapasz­talata, ekként is számba veheti az éveket. Mikor kellett félve megközelíteni a határátkelőhe­lyeket, rejtett valutatartalékkal, mikor állt órákig a román ha­tárnál, mert odaát szabotálták a szomszédot, mikor kellett ci­garettát, szappant adni a vá­mosnak, hogy ne olvadjon el a napra kiállított forró autóban, s mikor intett unottan az oszt­rák határátkelőhely őre (ki sem jőve üvegfalú hivatalából), hogy menjen már, mi közöm magához. Aztán fordult a kocka. Mos­tanában az osztrák kipakoltat, megkérdi mit akarok, s időn­ként hasonló arroganciával in­tézi tennivalóit (schengeni jo­gosítványa van), mint koráb­ban a szovjet kollégája tette, valahol Csoprtál, miután átju­tott az ember az átkelőhely tankcsapdáján, és a benne lévő fertőtlenítő folyadékon. A szlo­vák határőrizet ma talán már nem élvezi annyira a kekeckedést, mint Meáar ide­jén, s már a gyerekcipő és a sportruházat sem annyira cikk, mint volt a közös állam, Cseh­szlovákia évei alatt. Ahogy Ju­goszlávia is szerteszakadt, iga­zából Horvátország és Szlové­nia felé barátságos a kirándu­lás, a szerb átkelőhelyek nem attól híresek, hogy azoknál ke­belbarátként üdvözölnék a ma­gyar autóst. Oda az egyéni au­tósturizmusnak Görögország fe­lé; csak a bátrabbak vállalják a tranzit-vegzatúrát. Ugyanis szerb barátaink még nem felej­tették el a kalasnyikovokat, amiket annak idején a horvá- toknak vittünk, alighanem a NATO-csapásokat sem baráti gesztusként értékelik, s nehéz elmagyarázni egy útlevélvizsgá­lat alatt, hogy kormányunk ré­szint az ő érdekükben is csele­kedett. Hosszabb idő kell erre, talán évtizedek. Állandóan módosulnak a határátkelési procedúrák tehát, a szívélyesség amplitúdója nem azonos. Ekként kell a nyarat tervezni. Rövidesen már elég lesz délen, az adriai utazáshoz egy személyi igazolvány, Orosz­országba pedig nehezebb lesz bemenni, mint valaha. Meghí­vólevél, tartózkodási tanúsít­vány, vízum, rendőrségi ellen- pecsételés kell annak, aki arra­felé venné az útját. De vajon veszi-e? MÉSZÁROS ATTILA ______________________ Ta lpalás Lehet, csak nekem tűnik úgy, de mintha megszaporodott vol­na az utóbbi időben Pécsett a ci­pészek száma. És mintha azok a táblák is feltűnőbb festést kaptak volna, amelyekkel a fi­gyelmet hívják fel műhelyükre. Márpedig minden szolgáltató tevékenységet a piac éhet. Azaz az igények megnövekedése. A suszterek a cipőt is áruló boltok árcéduláinak teremtmé­nyei. Számos mester mondhat­ja el, hogy az elmúlt években megszaporodott a munkája. Amikor egy vacak minőségű ci­pő középáron 10-12 ezer forint­ba kerül, akkor bizony meg­gondolják az emberek, eldob- ják-e, vagy minősítsék-e a „jó lesz még a kertben" kategóriá­ba. Ha sikerül kinyögni egy igazán jót - mondjuk 25 ezerért - sokan igyekeznek minél keve­sebbszer felvenni. Különös módon a mesék öreg susztere mindig a szegény­ség mezsgyéjén dolgozott. Ma­ga is szegény volt, de ügyfelei is ebből a rétegből kerültek ki. Le­het, egy időben ennek elpalás- tolása vonta ki a cipőtalpalást, vasalást, sarkalást a minden­napos szóhasználatból. Szinte el is feledkeztünk ezekről a ki­fejezésekről, nem is láttunk évekig suszterműhelyt. Vajon mikor jelenik meg a drótostót ismét a házak kapu­jában? A hátán faládában üvegtáblákat cipelő mester a peremkerületek utcáin? A ku- cséber? A köszörűs? Annak ide­jén majd mindegyikük a társa­dalmi ranglista alján szerepelt - értve a kevés pénzért való ál­landó talpalás kényszerét -, mint ahogy azokban a házak­ban sem módosak laktak, aho­va bekiáltottak: Itt a drótostót! Az, hogy némelyik kiskeres­kedő ad hitelt, ismert gyakorlat­tá vált megint. Az is, hogy a gyerekek egymás után nőnek be az elsőnek vásárolt ruhába. És lehetne még a példákat sorolni, ami mind a szegénység jelzője. Volt persze ilyen mindig, hol több, hol valamivel kevesebb embert szorítva a normális lét peremére. Azok az idők azon­ban már a történelem által rög­zített állapotot takarnak. Mi most azonban - inflációcsökke­nés, mesés GDP-növekedés, EU- küszöb ide, vagy oda - egy fo­lyamatot élünk át. És ennek még nincs vége. Portré A szív rövid öröme A nemrégiben befejeződött országos szociológiai felmérés egyik eredményeként derült ki, hogy Filákovity István a hazai horvát újságírás legnépszerűbb alakja. Neve szerepel a legújabb horvát lexikonban is, tehát nem csupán itthon ismerik el munkásságát. hetedik oldal HOLNAP Riport Mintha csak borsót akarna tömi a baranyai közigazga­tási hivatal orra alá Magyar- mecske. A település önkor­mányzata úgy döntött: nem veszi figyelembe a hivatal egy jogerős határozatát. Nem fogadja be körjegyzősé­gébe Gilvánfái. Portré A Parlamentben, ünnepi külsőségek közepette vehette át a pályázati első díjat a siklósi Drommer Izabella. Az egyetemista lány Bosz­niáról írt. A NATO első há­borúját elemezte. Úgy véli, a nagyhatalmak is hibásak a kialakult helyzet miatt.- Jó tanuló voltál?- Igen. Én a budapesti szerb-hor- vát gimnáziumban érettségiztem, és kitűnő tanuló lévén az akkori kultuszminisztertől, Erdei Grúz Tibortól arany érdemérmet kap­tam, amelyet az évek során meg­evett a rozsda.- A diploma megszerzése után mindjárt a rádióhoz kerültél?- Alig kóstoltam bele a pedagó­giai munkába, máris hívtak a Pé­csi Rádióhoz. Több éven át egye­dül szerkesztettem a horvát nyel­vű műsort. Én voltam a szerkesz­tő, a zenei szerkesztő, a bemon­dó, a tudósító. Pedig beszélgető- partner is alig akadt, mert az em­berek féltek, nem felejtették el a „Tito láncos kutya” idő­szakot. Az el­hangzó szö­vegeket le kellett fordí­tani magyar­ra, mert abban az időben minden és mindenki gyanús volt.- A Filákovity névvel lehetett boldogulni?- Amikor megkérdezték tőlem, hogy müyen név is az enyém, azt válaszoltam, hogy ezzel a névvel nagyapám Ferenc Jóska katonája volt, apám Nagybányai vitéz Hor­thy Miklósé, én Rákosi apánké, fi­am Kádár Jánosé. Mindig együtt meneteltünk más nevűekkel, mert egy volt a sorsunk ebben a hazában.- Miként éled meg a legjobb horvát nemzetiségi újságíróságot?- Ez így biztosan nem igaz. De azt vallom, hogy tisztelni kell minden embert, tudni kell har­colni azok igazáért, akikről és akiknek írsz. Vigyázni közben az érzelem és értelem egyensúlyá­ra, és tudni, hogy nem lehet min­denkinek a kedvére írni. Tudni kell ébren tartam az emberekben a szépet, a jót, az emberit.- Van ars poeticád?- A lelkes, ügyes újságíró he­lyettesíti az apos­tolokat, akik véd­ték a gyámoltala­nokat, gyengé­ket, elesetteket, és hirdették saját igazságukat. Az újságíró az újdonságok, a hírek örök vértanúja. Munkájának eredménye nem tiszta, örök ér­vényű arany, hanem a szív rövid öröme, olyan, mint a mindenna­pi kenyér, amelyik két-három nap alatt megkeményedik. CSERI LÁSZLÓ Filákovity István 1957-ben diplomázott a Pécsi Pedagógiai Főiskolán horvát-szerb-magyar szakon. Húsz évig rádiózott, s ugyanannyi ideig dolgozott az írott sajtónál. Felesége négy­szakos nyugdíjas tanár, fia Zágrábban él tv és filmrendező­ként, lánya Miskolcon, a legfiatalabb Latabár feleségeként.

Next

/
Thumbnails
Contents